Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)
1931-10-11 / 232. (2749.) szám
4 1931 obtdbftr 11. vasárnap. A bécsi fecskék Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR Alapítva 1833. lalafoa 33i O S^. > diazmu ^ üveg, porcellán nagykereskedése. • K O SIC E, Fő - utca 19. Nagy választék. Jutányos árak. Megmozdult a kisebbségi piktura Ma, vasárnap nyílik meg a „Szlovenszkói Úttörő Művészek“ kiállítása — Évek óta ez az első kulturdohumentuma Szlovén- szkó magyar művészetének Vissza kell térném a bécsi fecske-ügyre, ha vétek is véle ez ujságiiró-szaJbály ellen, amelynek egyik első (pontja, hogy nem való multheti dologról írni. Nekem ugyanis ez a dolog különös mód tetszik; ha költlő vélnék; versiben Írtam volna róla. Valahogy a szimbólumát látom benne annak, hogy még ebben a mai kegyetlen és keserű világban is maradt az emberekben egy kis szentimentális jóság. Nemcsak abiból merem ezt hinni, hogy akadtak jó emberek, akiknek megesett a szive a hideg miatt ittrekedt, éhező és Mzó fecskéken s kitalálták — ami külön finom ötlet — hogy .repülőgépen küldik őket Olaszországiba, hanem talán sokkal inkább abból, hogy az embereknek ez a dolog tetszik, beszélnek róla mindenfelé, a dologról irt a világ egész sajtója. Olyan kevés kedves és finom dolog történik a világon, hogy egy ilyen alapjában véve kicsiség is általános örömet kelt. A bécsi állatvédőknek világsikerük van. Micsoda igazi bécsi ügy ez! Bécs az a világváros, amely a legkevesebb igazi, elsőrendű nagyságot adta a világnak, de Paris után a legtöbb apró, kedves ötletet. A bécsi emberről a legkevésbé lehet azt mondani, hogy zseniális, de nagyon is rá lehet azt mondani, hogy szeretetreméltó. A bécsi val- der, a bécsi operett, a bécsi művészet, a Bie- dertmayer, a bécsi díszműáru, a bécsi konyha — mindenre, aimi speciálisan bécsi, rá lehet ragasztani a ,, szeretet rém él tő“ vignettát. Akármerre jársz Bécsben, uceán, villamoson, múzeumban, kávéháziban, színházban, mindenütt találsz egy-egy olyan ötletet, gesztust, szálásformát, amire azt kell mondanod: kedves. Ezért olyan kellemes dolog egy-két napig Bécsben kószálni, nézelődni, figyelni az élet ritmusát. Csak egy példát mondok el. A bécsiek legnagyobb büszkesége, Beethoven (nem volt bécsi származás), tudvalevőleg' elég hányatott életet élt. Rengetegszer változtatta lakását Döblingíben, Grinzimgíben, Heiligenstadtban, Nussdorfban. Motózus, nehezen összeférhető ember volt, sokat muzsikált, nem fizette rendesen a ház- bért — bizonyára ideálisan rossz lakó lehetett. Kevés számú év alatt legalább harminc helyen lakott. A bécsiek kikutatták minden lakását, minden házra, ahol akár csalk pár hétig lakott^ tettek egy egyszerű emléktáblát. Most már, ha Dö'blingben, Grinzingben, Heiligenstadtban, Nussdorfban jársz, minden századik lépésnél a szemedbe ütközik egy ilyen emléktábla. Már úgy érzed magadat, mintha Beethoven közelében volnál, a házak is ugyanolyanok, mint a nagy művész életéiben, az uccák hangulata nem változott. Egyszer este egy heurigenből jövet láttam egy öreg urat szórakozottan, kissé mámorosán menni az Ero ica-Gasséban (ez is Beethoven müvéről van elnevezve). Isten bizony jól megnéztem, nem Beeihoveti-e. Néhány primitív öntöttvas . emléktábla elég arra, hogy odarögzitse egy nagy lőlek jelenlétét. Jutott volna ilyesmi egy berlininek az eszébe? Alig hiszem. Blécsnek és a bécsieknek ez a 'kedvessége óriási tőke, amelyet tudnak is kamatoztatni. Aki egy városról azt olvassa az újságban, hogy ott repülőgépre ültetik a fecskéket, hogy meg ne Mzzanak, az erre a városra rokon szenwel fog gondolni és szívesen, előlegezett jóindulattal látogatja meg, ha módja van benne. Múzeumai, parkjai, templomai, nagy középületei, baedelkeri három csillagra méltó látványosságai minden nagy városnak vannak, különbek is, mint Becsnek — a Plusz, amiivei Bécs odavonzza az idegeneket, a város kedvessége. A legjobb idegenforgalmi propaganda miaga a nép. Ez a fecske-ügy bizonyára számítás nélküli, őszinte szenti- mentül izmusból lelkedzett, de az idegenforgalom szempontjából ér annyit, mint egy millió söhilling ára plakát. Egy város népének Mke mutatja meg benne legszimpatikusabb arcvonásait, olyan időkben, amelyekben az emberiség arcának inkább csak a keserű arcvonásait szoktuk látni. Megérdemli a sikert. Pozsony, október 10. Több mint tiz éve annak, hogy a kisebbségi sorsiba jutott magyar és 'nemet művészek szinte egészen elfelejtve és teljesen magukra hagyva vívják nehéz kenyérgondjaikat. A művészet pedig ilyen körülmények között a legmegpróbáltatottabb helyzetbe került. A mozgás és a kiálEtás hiánya, folyóirat, a művészeti fejlődésperiódus analizálása az egyes művészeknél és a tölbbi lehetőség hiánya, melyek egyedül képesek csak intenzív művészeti Inul túrát, kedvező atmoszférát teremteni, mind előre megpecsételték a szlovenszkói kisebbségi piktura sorsát. A Kazinczy Társaság 1924. évi jubileumi kiállításán Kassán és a besztercebányai Képzőművészeti Egyesület 'későbbi kiállításain úgy látszott még, mintha ennek a föld- darabnak a művészei mégis megkapták volna a szabad levegőt a zavarta In művészeti munkára. Az az ijesztő csend, mely ezen próbálkozások után bekövetkezett, hamarosan rácáé ifolt e reményre. Minden saéthult, a művészek magukra maradtak. A szlovenszkói kisvárosok szétszórtságában, csak a legszűkebb körük érdeklődésére utalva, tengett tovább a szlovenszkói magyarok és németek pikturája. Közben egymást érték Szlovensz- kón a külföldiek „kiállításai", akik a legegyszerűbben csak a képéladási piacért jöttek Szlovenszkőra. Nagy reklámmal, sokszor ügynökökkel, a leggyakrabban még selejtes értékű képekkel is, simára tarolták a szlo- 'venszkói művész előtt egyetlen egzi szállási lehetőségiét, a szlovenszkói képpiaoot. Mert arra — nagyon csekély a kivétel — hogy a 'Szlovenszkói' piktor külföldre mehessen képeivel, gondolni sem lehetett, a lenyűgöző anyagi helyzete miatt. Ezeknek a sebeknek az orvoslására és az egész szlovenszkói kisebbségi piktura ösz- szeifogásáért, művészete összes életlehetősé- geiuek megteremtéséért indult el a ^Pozsonyi Képzőművészeti Egyesület", amikor ímegalakitóttá a Szlovenszkói Úttörő Művészek csoportját. Ez év január 18-án tartott ankétjén programba foglalta tennivalóit, (melynek .során a művészek belső szervezésétől kezdve a szlovenszkói képzőművészeti .nívó korszerű emelése és fejlesztése szerepelt. Ennek jegyében nyílik meg legelső kiállítása Pozsonyban, az Umelecká Beseda dumaparti hatalmas csarnokában. Huszonhét művész közel 186 alkotása kerül bemutatásra. A kiállítási bizottságnak nagyon kemény amivel szemben a ma nem számit, ősi hit ez, a kezdet kezdetéről való: az arany legendája. Mózes lehozza a Tízparancsolat kőtábláit. Úgy találja népét, hogy aranyborjút táncol körül. Legenda? A föld népei Spengi er híres könyve szerint pusztulnak. Európa van soron, — mondja Spengler — Mózes. De nézzed Európa népeit: az aranyborjút táncolják körül és a legenda olyannyira élet- és valóság teljes, olyannyira a valóság legendája, mintha Szinai hegye és Páris közt nem terüli nőnek el kilométerek ezrei és a két kor közt évezredek. íme: örök az Arany. RÉGI MESTERHEGEDU jutányos áron eladó. Nagyszerű alkalmi vétel. Cim a kiadóhivatalban „MesterhegedU” Jeligére. 1 1 1 . ............... . fe ladattal kellett megküzdenie e kiállítás rendezése kapcsán. A kiállítási terem és közönsége a modern, ma stílust jelentő művészek alkotásaitól kezdve a régi, történelmi nagy festészet retrospektíve bemutatott alkotásáig az értékek legkülönfélébb sorozatát látta már. Ezt a nivót a .szlovenszkói kisebbségi piktura színvonalának a rangjáért e kiállításon is be kellett tartania, még akkor is, ha a nagy kiállítások sorozatában gyöngék is kerültek már a kiállítás termeibe. Volt úgy, hogy visszakerültek dolgok a zsűri elől, de ennek oka a legtöbbször az volt, hogy a beküldő művészek nem ügyeltek eléggé arra a színvonalra, amit a kiállítás megkövetelt tőlük és nem erejük legjavát, termésük legujabbját, hanem sokszor a régi., éppen küldhető munkájukat juttatták el a kiállításra. Ezeket ne kedvetlenitse el az, hegy ilymő- don kényszeríti őket a szlovenszkói kisebbségi piktura a fokozottabb figyelemre az elkövetkezendő, az előjelek szerint prágai és azután a külföldi kiállításokkal szentben. Voltak művészek, akiket nélkülözött a kiállítás, de nem hihető, hegy ezek végleg visszahúzódnának az itteni piktura uj lehetőségeiért folytatott munka előL Ezeket a sorokat szükségesnek láttuk elmondani a kiálEtás megnyitása alkalmával. Kritikát, sorozatosan, csak a későbbi napokra kell hagyni, most csak az öröm meghatódott hangján szólhatunk róla, a kisebbségi művészetnek a fiz év után életet, szint, uj lehetőségeket és fejlődióst hirdető dokumentumáról. Még egyet, amit nem szabad elhallgatnunk Az ilyen reprezentatív kiállításokon szokásos állami és városi vásárlások, nie- Ivekben művészeinknek az elmúlt tiz év ■alatt alig volt részük, reméljük, nem fognak elmaradni. Kell, hogy az állam és a városok hivatalos orgánumai i.s elismerjék a megmozdulást, ami kötelességük is. —yi. A távolbalátás csodálatos eredményei London, október 10. John Murray Andersen, ez iramért angol ewmiliá® és mo® [igazgató most tért vissza Londonba hosszabb amerikai útjáról. Igen érdekesen számol be amerikai tapasztalatairól. — Különösen szenzációs az. amit a távolbalátás technikájának amerikai fejlődéséről mondott. Amerikában most 500 dollárért lehet távolbalátó készülékkel egybekötött rádiót vásárolni Már most is vannak (kísérleti előadások, amelyeket az ember otthon a szobájában ennek a kombinált készüléknek a segítségével hallgathat ée nézhet végig. Rövid időn belül minden nagyobb színház és mozi előadását íe fogják adni a távolbalátó-előfizetők számára. Anderson jelen volt Csikágóbam egy kíséri éli előadáson. Páni Whitemann jazzbandje adott le néhány számot Ceikágóhól Washington számára. Az előadó teremben csak egy tárosét kellett megcsavarni ahhoz, hogy Washingtonban a távolbalátó rádióval felszerelt mozi közönsége végignézhesse és végiglmllgiaihassa a csdkágói előadást. Más vonatkozásban is Igen érdekes következményei lesznek a távolbalátás elterjedésének. A távolbalátó készülékek bizonyos színekkel szemben érzéketlenek. így tehát, vörös hajjal egyáltalában nem és szőke bajjal ie alig lehet majd a távolbalátók számára filmezni. A vörös szint egyáltalán nem adja vissza a távolbalátó és ezért a filmsztároknak a játékhoz nem pirosra, hanem kékre kell a szájukat festeniük. Az arcpillemek hófehérnek kell lennie, a férfiak bajuszát pedig lehetőleg zöldesre M festeni. Áz arany legendája Pragmatikus történelmi módszerrel pontosan megfigyelhető: a valóság szüli a legendát. A legenda nem a valóságtól elvonatkoztatott olyan történés, amely a „múlt szürke homályába veszve", minden realisztikus alapot nélkülöz, de ellenkezőleg a mindenkori legkonkré- tebb valóság transz-sznibszantációja. A metafizika hozzá va,n nőve a fizikai világhoz és az anyag titkos humuszából nő ki az anyagtalannak látszó, valójában leganyagibb értelmű legenda. Amíg az, amit az élettapasztalat felületes gondolkodása valóságnak nevez, zavartalan gépezetként működik és látszólag megingatíhat- lan pilléreken nyugszik, addig a metafizikába nyúló legenda — mint a latin szó eredete is bizonyítja — meseszerig olvasandó, de úgy olvasandó valami, mint a mese. Ezt tudva, döbbenetesnek, kísértetiesnek tűnik föl, hogy a valóságom világ egy nem várt fordulójánál, amikor a Káosz szemei törnek elő lángoló pillantással a Kozmosz rendjén át, a valóságnak gondolt anyagi világ maga fejest ugrik a szemlélés és világB zeni léiét trambuiinjárói — ás mese, legenda lesz belőle. *' A iegvalóságosabb realitás, mondjuk a valóság magja és lényege (illetve az, amit annak hittünk) alakul át legendává, legendás hitté. Az arany legendájáról szólok, amikor ezt irom. Legendás az arany létezése első kezdete óta és szorosan összefüggött az emberiségnek a metafizikába szárnyaló, hivő vágyódásával. Könnyű ezt a kronológiai fejlődéstörténet pragmatikájával bizonyítani. Az ókorban a 'babilóniai, görög és egyiptomi istenek templomőrei voltak azok, akik érméket készítettek az istenek számára fölhalmozott aranyból és az istenek képmását vésették a csillogó fémbe. Bankárok voltak ezek a templomőrök és az istenek tartották és adták a bankot. A beléjük helyezett bizalom volt az első aranygazdaság alapja; bizalmon múlt minden. Ma, évezredek után is a válságról, mint bizalmi válságról szólunk. A régi pogány istenek akkor buktak le trónjukról, az első istenek alkonya akkor következett be, amikor a templomi bankárok „ezinarany" helyett értéktelen fémet adtak klienseiknek és az első bizalmi megrendülésnél kiderült, hogy az istenek Angol Bankja nem váltja be az érmét aranyra, írne, ilyen szorosan függ össze arany és metafizika,, valóság és legenda. Az istenek kezéből kiriklotfc aranyat a világ urai. királyok és. csiszárok vették át. (Ezt az isteni arany pici tét énekelte meg Rieíhard Wagner a nNiebei urugón Irta: Neubauer Pál ring"-ben.) A bizalom a föld urai körül csoportosult mindaddig, amig a világháború tizenegy- millió halottja és a 'bolseviki forradalom nem mutatott rá arra, hogy már megint nem ..színtiszta" aranyról van szó. Értéktelen fém helyett papírral állt szemben az infláció megriadt tömege és amióta a billiós értéknek csúfolt papírból az arany nevében óriási hekatomibát rendeztek, amióta a pénz harakirit követett el, sátáni öngyilkosságot azzal, hogy mint pénz, tehát mint az értékek értéke, a valóság magva és lényege teljesen elértéktelenedett, azóta újra csak az aranyban hisz az emberiség. Arany és metafizika egy talajból táplálkoznak — ezért akarja a bo'lsevizmus az ember e kettős hitét, vagy tévhitét egyezerre kivégezni. Hitet és tévhitet azonban nem lehet kivégezni, mert ahol a valóság legendává alakul át, ott megszűnik a terror hatalma. Elérhetetlen magasságban a spengi éri Unter- ganig des Abendlandes fölött óriási aranymadarak szállnak az Űrben: hatalmas repülőgépek viszik az aranyat kontinensről kontinensre. Ez már csak igen kis részben tartozik a nemzet- gazdaságba, ez már legenda. Párisba. száll az arany, ahol lekerül a városalatti sziklákba vágott erődítményekbe. A föld gyomrába, Wagner Nieibelheimjába, az örök sötétség birodalmába száll alá a napfényes arany, az öncél, amely elhatalmasodott a száz- és ezermilliók, nyomorgók és tékozlók teste-lelke fölött, amely több minden valóságnál: legenda. Legenda, amely elpusztíthatatlan. Ha elgondoljuk a lehetetlent, hogy az egész föld egy ország lenne, amelynek leninforrnátumu diktátora az aranyat és vele az 'emberiségnek az aranyba vetett tévhitét ki akarná ölni, az történne, ami mindig történt, ha egy diktátor földi hatalmánál fogva a metafizikai hit kiölésére tett kísérletet: katakombákban, rejtett helyeken, erdőségekben gyűlnének össze az arany tántoríthatatlan hivei. Titokban gyűjtenék az aranyat, ha halál is járna érte, mert jobban hisznek benne minden valóságnál: benne, a legendában. Legenda, mert buta, hallgató fémdarab. Nem tudsz belőle táplálkozni, ruházikodmi, ha egy diktátor értéktelennek nyilvánítaná. Mégis titokban gyűjtenék., eltűrnék a sariyargatásoKat, a halált érte, gyűjtenék, mert hisznek benne —: hisznek benne, hogy holnap (győzedelmeskedik és mélyebben hisznek ebben a holnapi, aranygyőzelemben, mint a világdik- tátor mai halálos hatalmában. Hisznek az arany holnapjában, mert a, legősibb múlt áll mögötte,
