Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)
1931-10-11 / 232. (2749.) szám
2 T^<M-MA!GfeaiRH!BL2® 1031 október 11, vasárnap. A vasutügyi minisztérium megerősíti, hogy a Stribrny-aff ér koronatanúi panamáztak Hivatalos Jelentés a SteJskaMéie Svoboda-bánya szénszállításainak rendellenességéről — UJ fordulat a Stribrny-aff érban? mai az ellenzéki propaganda tervszerűségé- vei és tendenciáival, mégis köziéi invitálja az amerikai szlovákokat, hog-y tanul legyenek a szlovák nemzet csodálatos újjászületésének és annak a különböző értékes intézményeket élet rehozott testvéri segítő mim kának, amiből a csehek kovácsolnak a maguk számára súlyos tökét és érdemet azokkal a súlyos vádakkal szemben, amelyeket viszont a szlovák autonómista politika szegez nekik. Mi ebben a végletes ellentétben nem lehelünk birák. Ellenben az amerikai szlovákságnak minden erkölcsi joga meglenne az ité- letmondásra, elsősorban azért, mert nemzet- testvéreiről van szó, másodsorban pedig azért, mert az ő segítségével, sőt aktív részvételével jött létre ez a respublika. Az amerikai szlovákságnak megvan az elvitathatatlan joga ahhoz, hogy ebben a pörben Ítéletet mondjon, megvan ahhoz is, hogy megbizonyosodjék róla, miképpen sáfárkodnak nemzet- testvérei azzal a szabadsággal, amelyet nem utolsósorban ő szerzett nekik megvan a joga, hogy szemtől-szembé tisztázza cseh testvéreivel a pittsburghi szerződés súlyos és alapvető fogalmakban megoldatlan kérdését, de megvan elsősorban az a természetadta joga, hogy legközelebbálló testvérei, a szlovákság soraiban megindítsa a nemzeti megtisztulás nagy folyamatát. A L idővé Noviny szinte maga is kon cédái ja ezt a patronátusi jogot, amikor az amerikai szlovákságot tanúságra hívja a naggyáépült szlovenszkói városokba és falvakba, ahol az ellenzéki jelszavakkal szemben a valóság erejével bizonyosodhatnak meg a szlovák nemzeti haladásról; beinvitálja a szlovák iskolákba, ahol a kulturaépités szellemét ismerheti meg s a nyelvet, amin a tanítás történik; de beinvitálja Szlovenszkó közhivatalaiba is, ahol a Lidové Noviny szerint a szlovák nyelv nem szánnivaló hamupipőke, hanem az államigazgatás eleven nyelve. Ennék az invitálásnak eleget kell tenni. D« a történelmi országokból kiindulólag kell eleget tenni. Látni kell azt, hogy mi épült a Morván-innen és mi épült a Morván-tul és hogy a diszparitás vádjából mi az igaz és mi a mese. Mert nem lehet egészséges mértéket vonni anélkül, hogy ne vessenek pillantást például aranyos Prága gigantikus fejlődésére, környező aszfalt- és betonutaira, hogy a szlovenszkói fejlődést értékelni tudják; nem hagyva figyelmen kívül azt a természetes összehasonlítást sem, amelyben a testvéri egymásrahatás mérlege mutatkozik meg Szlovén szkon csaknem minden lépésen, de Prágában egyelőre még egy Stefánik-szobor talapzatát is nélkülözőn. És valóban az invitálásra el kell menni az isPrágui, október 10. Tegnapi számunkban ismertettük azt a panamavádat, amelyet a cseh szociáldemokrata párt délutáni orgánuma, a Vecernik Práva Lidu epiélt a Stri* brny-féle szénaffér koronatanújának^ Stej- skalrnnk bányavállalata ellen. A vasutügyi minisztérium tegnap este kiadott egy jelentést, amely magerő siti a szénszállitási panamáról szóló híreket. A minisztérium az esetről a következő fölvilágositást adta a sajtónak: — Mivel a sajtóban hírek merültek fel, hogy a Svoboda-bánya által az államvasutak részére eszközölt szénszállitásnál rendellenességek történtek, a vasutügyi minisztérium közli, hogy ezeket a rendellenességeket a vasutigazgatás szervei már napokkal ezelőtt megállapították s megakadályozták ezek megismétlődését, egyúttal a szükséges lépéseket is megtették, Stribrny lapja, a Poledná List a vasutügyi minisztérium bulletinjéhez hozzáfűzi, hogy a legközelebbi napokban uj adatokkal fog kólákba is, el kell menüi a pozsonyi Komén- sky-egyetemre, megbizonyosodandó, hogy igaza volt-e Rázus Mártonnak, amikor a Safarik- társasággal alátámasztott főiskolát idegen testként aposztrofálta, saját fülükkel meggyőződni róla, milyen nyelven prelegálnak a professzorok; meg aztán sorra megvizsgálni a szlovák nemzeti kultúra őrtüzeit, hogy a régi tiszta fényben lobognak-e, magái a Maticát is, ahol éppen most van elkészülőben az uj szlovák helyesírás a nyelv léikének megdöbbentő elalélásával s a közhivatalokban tipegő hamupipőkének is le kell hántani frissen szerzett kendőit és egyenesen az arcába nézni. ők fogják megmondani, ők fogják eldönteni, hogy a szlovák nemzet arcával volt-e találkozásuk s az esetleg felfedezett uj vonások gazdagodást jelentenek-e vagy szegényedés* a fejlődésben való egészséges rugalmasságéit vagy aláhajlást, vérerősödést-e vagy vérszegényedést. És mindezt Prága asszimiláló erejéből vagy a szlovenszkói szlovákok föladó gyengeségéből. Ebben mi — ismételjük — szolgálni a vizsgálat megkönnyítése érdekében. Az úgynevezett Stribrny-affér — írja a Poledni List — nincs befejezve. Ellenkezőleg, csak most kezdődik. De más irányba indul, mint ahogy gondolták. Még érdekesebb folytatása van a panama- ügynek a Vecernik Práva Liduban, amely az egész esetet kipattan tóttá. Mialatt a vasutügyi minisztérium teljes terjedelmében megerősíti a lap első közlését a paiaamárél, addig a Stejskal éiS Társa cég olyérteknü cáfolatot küldött be a szociáldemokrata orgánumnak, hogy egy „Janeeek és Stejskal nevű cég egyáltalán nincs és nem létezett" s a Stejskal és Társa cégnek semmi közössége nincsen a Svoboda-bányával s ennek igazgatóságában sem a cég, sem annak vezetői nem szerepelnek.” A Vecernik Práva Lidu rámutat a két nyilatkozat közötti éles ellentétre s a következőképp reflektál a cáfolatra: — Lojálisán konstatáljuk, hogy a Svoboda- bányatársaság bányája nem tulajdona sem a döntő birák nem lehetünk. Ha az amerikai szlovákság, vállalva és el- ösmerve a döntőbíró hivatását, a vesszőnyalábban a kemény és törhetetlen acélrudat jelentené és fentebb számbavett jogaival életerősen élni tudna, akkor a tervezett világ- kongresszus nem lenne hiábavaló. Sok & I mutatott már eddig is arra, hogy a szlovák nemzettörzs hajtásai között az amerikai szlovákságban él a legtöbb vitalitás, az amerikai szlovák dolgozó gerincében a legdusabb és legromlatlanabb a velő, talán ő az a testvér, akinek bővérüségéből telnék egy megacélozó átömlesztésre a púim ló és ernyedő fivér számára is. De mindez kipróbálva és megbizo- nyitva nincsen. Jöjjön tehát ez az utolsó próba. Nézzen szembe az amerikai szlovákság a csehszlovákiai szlovákság helyzetével, Prágá.- val, a centralizmussal, nemkülönben az auto- nomizmussal is s mindezeken keresztül saját testvérei államfenntartó és nemzetmegtártó munkájával: csináljon reálig diagnózist és Janeeek, Stejskal és társai, sem a Janeeek és Stejskal cégnek, hanem m az igazság, hogy mindhárom cég irodája egy házban (Prága II, na Sruze) van elhelyezve és hogy a Stejskal és ifj. Janeeek és a Svoboda-bá- nyatársaság ráadásul egy irodai helyiségben van. Kérdjük, milyen óikból tagadja ezt a tényt a »Stej«kaJ és Tea cég? Mért Írja a Stejskal és Tea szerkesztőségünknek azt, hogy a Janeeek és Stejskal-cég nem létezik, melynek létéről pedig meggyőződhetik, ha betekint saját házának földszintjére. Ez mind rejtély, amit bizonyára megfelelően ki fognak vizsgálni. Az általunk fölhozott példa újabb bizonyíték amellett, hogy az államvasutakat éppen a szállátá/Soknál megkárosítják s itt volna a legfőbb ideje annak, hogy megtalálják az ilyen rendellenesség elleni védekezés módját. Meg vagvunk győződve arról, — fejezi be cikkét a Vecernik Práva Lidu — hogy milyen szerepe van az egészben a Diskontói Bankának, amely a vasutügyi miniszter pártjának kezében van. csináljon a nemzet lelki ismeretével Írott becsületes prognózist, sőt terápiát. Ne higyjen senkinek, csak a saját maga, részben már yankee-vé vált látásának és ne hallgasson semmi másra, hanem csak a saját maga nemzeti lelkiismeretére, amely talán a legtisz- i tábbnak és a legemel ke dettebbnek maradt. ö majd el fogja dönteni, vájjon a Lidové Noviny amerikai szlovák leányzója, aki egyévi studirozás után „könnyes szemekkel búcsúzott a keserű sorsra jutott Szlovenszkótól", az autonómista pszichózisból kisarjadzoít hisztériából vagy pedig a fájdalmas tények objektív megismeréséből hullatta-e bucsuköny- nyeit? És hogy a leányzónak vagy a nemzetnek van-e orvos szerre szüksége? És ha a nemzetnek van rá szüksége, van-e ereje, el- tökélése és módja az amerikai szlovákságnak, hogy az itthoni szlovákság számára adni tudja ezt az orvosszert? Erre egyszerűsíthető az egész szlovák világkongresszus kérdése. ü»*v ^ ..**■» i ír rr *nrra ■! !■—t ■ i ■i————— iti—c im 11 n —i—i A PlONEIfiON Irtó: imt GREY Fordította: ítíosaryné néz Lola (35) Ezüstnyil követte őt Jóéval, míg a két életben maradt indián harcos Jimet fogta közre. A delawarok nagy tanácsot tartottak. Wingenund lassan lépkedett el a többi főnök előtt. A nép izgatottan hullámzott körös- körül. Wingenund bölcs és nagy főnök volt, ineg akarta hallgatni mindenkinek a véleményét, mielőtt a foglyoknak — elsősorban a missionáriusnak — további sorsáról határoznak. A főnökök komor arccal ültek félkörben a földön; előttük, összekötözött kézzel, a két fogoly testvér állott. Jim ismerte némelyiket, de a legvéresebb szájnak közül sokan még soha meg nem fordultak a Béke Városában. Majdnem mind a Farkas-törzsből valók voltak. Két indián-öltözetű fehér ember is volt a főnökök között. Egyikük Girtyhez hasonlított. Az öccse volt, Simon. A másik pedig Elliot, akivel e^vütt szökött meg Girty a katonaságtól, a Pitt-erődből. Jim Girty nem volt látható. Mikor a táborhoz közeledtek, egyszerre más utat vett és eltűnt, magával cipelve a lányt. Shingiss. aki sohasem szerette a kegyetlenkedést a foglyokkal, azt ajánlotta, hogy vegyék föl a két testvért a törzsbe. Néhány főnök hasonlóan kedvezően nyilatkozott, ha nem is úgy, mint az öreg delawa/r. Kotoxen halált kívánt mindkettőjük fejére, a kegyetlen Pipa pedig követelte, hogy égessék el őket a kinzócölöpnél. Egyetlen egy sem emelt szót amellett, hogy a misszionáriust víssza- eresszók keresztény híveihez. Girty és Elliot mind mostanáig nem szóltak egy szót sem, de hallgsMsuk rosszabb jel volt minden beszédnél. Wingenund eltöprengve nézett körül a tanácsban. Meghallgatta már valamennyi főnököt, valamennyi híres harcost. Aztán az ő döntése következett. Egy kézintése az életet vagy halált jelentette a két testvér számára... Mozdulatlan arcáról nem lehetett leolvasni semmit. A foglyok dobogó szívvel álltak előtte, míg a Nagy Főnők hosszú-bosszú hallgatásba merült, mielőtt azóba kezdett. Végre felállt. Mély, zengő hangja felcsendült a gyülekezetben. — Wingenund hallotta a delawarok főnökeinek és nagy harcosainak beszédét. A fehér indián nem nyitotta ki száját, hallgatása azonban nem jelent jót a fogoly sápadtarcok- nak. Pipa a sáp adta re ok vérét kívánja, a shawnee-főnök azonnal a kinzőcölöphöz akarja köttetni őket. Wingenund azonban így szól: A fehér atya, aki soha nem bántotta a vörös harcosokat, Jegyen szabad. Wingenund meghallgatta beszédét és nem volt benne hamisság, sem gonoszság. De a fehér atya testvérének meg kell halnia, öljétek meg Atelang barátját! A harcosok körén halk mozgás hullámzott végig. Helyeslő morgás erősödött és halkult el lassan, a nagy főnök szavainak visszhangjaképpen. — A feliér atya szabad — jelentette ki Wingenund. — Egy harcos vissza fogja vezetni őt a Béke Városába. Egy indián odalépett a foglyokhoz és Jim vállára tette kezét. Jim azonban most hirtelen feltekintett, megrázta a fejét és Jóéra mutatott. A harcos Joe mellé lépett. — Nem én vagyok a fehér atya! — kiáltotta Joe. —- Jim, mit akarsz? Elvesztetted az eszedet? Jim lehajtotta a fejét és, Wmgenuudhoz fordulva, tört delawar nyelven adta elő, hogy a másik fogoly a fehér atya, de föl akarja magát áldozni érte, ő azonban nem fogadhatja el ezt. — A fehér atya szive bátor — mondta Wingenund —, de csele nem sikerül. Menjen visz- sza békével vörös testvéreihez. A harcos elvágta Joe kötelékeit. A fiú arcán szenvedélyes pirosság égett. Eltaszitóttá magától a harcost, aki ki akarta vezetni a körből. Igyekezett előadni, hogy tévedés van a dologban, nem ő az, akit szabadon akarnak bocsátani. Még Girtyhez is odafordult, hogy beszéljen a vörösökkel és magyarázza meg nekik a tévedést. De mikor az nem akarta megtenni ezt a szívességet, kitört: — Vigyen el az ördög valamennyiteket, átkozott vörösök! Nem értitek, hogy nem én vagyok a misszionárius? Atelang barátja vagyok! A Halál Szelének barlangjában laktam! Az indiánok zavarodottan hallgattak. Nézték a két testvért, akik közül egyik ellensége, a másik barátja volt az indiánoknak s mind a kelten önként vállalkoztak a kínos halálra, hogy megmentsék egymást. Ez a vonás tetszett nekik, ők is szívesen meghaltak a testvérükért. S a leért fiú bátorsága, halál- megvetése, fölkeltette tiszteletükét. — A fehér atya lépjen előbbre! — parancsolta Wingenund. Egyik sem mozdult. Száz éles szem vizsgálta őket. Nem lehetett köztük különbséget találni. Most, bogy Jim nem viselt papi ruhát, egészen olyan J volt, mint Joe. Arcuk egyformán sápadt, keskeny, szép. A szemük egyformán villogó. Wingenund gondolkozott. Nem tudta, mit. tegyen. Irtózott attól, hogy ártatlannak ontsa vérét. Végre felemelte a fejét. — Jöjjön ide Wingenund lánya, a Suttogó Szellő. Karcsú gyermeklány lépett a főnökök közé. Gyönyörű hamvas arca csupa komolyság és figyelem volt, amint apja szavait hallgatta: — Wingenund lányának szeme olyan, mint az anyjáé volt, ragyogó, mint a csillag, éles mint a sas szeme, csalhatatlan, mint a keselyűé. Mutassa meg a delawarok lánya, mit tud. Mondja meg, melyik a fehér atya. Suttogó Szellő félénken, de minden határozatlanság nélkül tette Jim karjára kis kezét. — Fehér atya, utazzál békével! — parancsolta Wingenund. — Életedet köszönd Wingenund lányának. Intett a delawar harcosnak, aki megragadta Jim karját. — Isten veled. Joe — mondta megtörtén Jim. — Isten veled, öreg fin, élj boldogul — felelte Joe. Még egyszer egymás szemébe néztek hosz- szan, szótlanul, aztán a harcos elvezette a fiatal misszionáriust. — Vigyétek Atelang barátját a kinzócölöp- höz — parancsolta most Wingenund. Az előbb, mikor a misszionárius elindult, Suttogó Szellőnek mosoly volt az arcán- örült, hogy "életet menthetett... De most egyszerre elhalványodott. Fölnézett a fogolyra, aki oiyau hasonló volt a fehér atyához, akinek szavai a lelkében maradtak mind mostanáig. íme, megmentette a fehér atyát, de a fehér atya testvére a kinzócölöpnél hal meg! Suttogó Szellő szive mindig hajlott a sápadt- arcu férfiak felé. Még a törzs esküdt ellenségé^ Atelangot is megszabadította egyszer a kínos haláltól. És most, hogy újra belenézett a fehér atya testvérének szürke szemébe, egyszerre valami különös láz fogta el. ' Nem akarta, hogy meghaljon. Félénk, csöndes teremtés volt mindig és soha sein merte volna felemelni szemét a sá- padtarcok arcára. De most megállt Joe előtt és egyenesen a szemébe nézett. Aztán egy lépést tett előre és megfogta a fogoly kezét. Büszkén felegyenesedett Az a tudat, hogy van eszköze, amivel megmentheti, diadalmas boldogságot kölcsönzött a félénk lánykának. A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben! Leoegő Napfény Fürdő Diéta Igmándi keserttvíx. Az igmándi keserüviz kapható minden gyógyszertárban, drogueriában és jobb füszerüzletben.
