Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)

1931-09-27 / 221. (2738.) szám

1A31 szeptember 27, vasárnap. 33 mtxGXi-MA<Am -mp^zp 7 Szappanbuborék Irta: BETHLEN MARGIT Az asszony mereven az izgalomtól, egye­nesen, tágra nyílt szemmel és (kissé előre nyújtott nyakkal ül a kocsi sarkában. Most! Végre. Amnyi várakozás, annyi vé­get érni nem akaró hosszú óra után, végre, végre! Csak néhány perc imég, azután itt lesz, itt a karjai között, ő, a lérje, akit tiz egész hónapja nem látott. Tiz hónapja? Tiz élet veit az. Az asszony legalább uigy érzi. Tiz élet, telve fájdalom­mal, sötétséggel, vággyal. Bár most, hogy el­múlt és visszagondol rá, mintha lettek volna benne .fényes sávok is. A szerelem még a bá­nátiban is rőten világit, a vágy pedig sokszor tüzesebb és forróbb magánál a boldogság­nál is. Az asszony hirtelen elmosolyodik. Valami eszébe jutott. Pedig van vagy húsz esztende­je, hogy nem gondolt rá. És most egyszerre, minden ok nélkül úgy ugrott elébe az a ré­gen elmúlt, gyerekkori kis eset, mint sötét fekete háttérén világító ceruzával felrajzolt kép. Hogy vágyott utána! Hogy küzdött érette! Az asszony elgondolkodva méz maga elé: igen, talán erősebben és jobban, mint bármi egyébért az életben. Mert hiszen nem a küz­dés külső, látható nyomain múlik az, hogy mi a súlya és belső tartalma annak, nem, aiz, ami ott bent folyik, ott, ahol senki sem látja, az a fontos, az az egyedül lényeges. És azt, igen, azt elmondhatja amnyi esztendő múlva is, hogy erősebben, vadabb, kétségbeesettebb akarattal nem küzdhetett emíber saját termé­szete ellem, mint ahogy 5 tette akkor, hogy teljesítse anyja feltételét, melyhez az az Ő vágya teljesülését fűzte. Az a szappanbuborék! Hogy kísértett kép­zeletében ébren is, meg alva. Milyen szivár­vány-ős, ezer színiben játszó, átlátszóan fényes gyönyörűségnek érezte minden pillanatjábam a hosszú, kibírhatatlanul hosszú várakozás­nak. Egy hétig? Kettőig? Maga sem tudja már meddig kellett várnia, mig végre sike­rült, amit az anyja tőle kívánt: egy egész, hoissizu napon át úgy viselkednie, hogy egy­szer se kellessen őt a legkisebb helytelensé­gért sem megszólítani. Sikerült. Hogy mennyi lemondás, mennyi emberfölötti önuralom révén, azt csak az a gyerek tudhatja, aki valaha ilyen-szerű her- kulesi munkára vállalkozott. A nagyok, azok már nem emlékeznek, azok régen elfelejtet­ték mindazt, ami oly parányivá zsugorodott azóta, hogy alig lehet elhinni, milyen óriási, ésszel fel nem érhető méretekkel bírt va­laha. Most is érzi minden idegszálában a reme­gő, feszült várakozást, mialatt anyja a szap­panos vízzel telt tálat az asztalra tette. És mikor végre, végre szájához emelhette a szalmaszálat, a varázsvesszőt, melynek érin­tésére megszületik a csoda... a szálló, im­bolygó, átlátszó, szivárványszinü, titokzatos gömb... igen, most utólagosan tudja, hogy akkor, abban a pillanatban azt érezte, amit a költő ki akart fejezni, amikor Faust szájá­ba adta e szavakat: „Weinn ich zum Augenblicke sage: ver­blei-be dooh, Du 'List so sohön ... da magst Du m-ich in Kettőn stíhlagen, da will ich frendig zu grunde gehn!“ Az asszony elgondolkozva hajtja le fejét. Kü­lönös, hogy azok, akik az embert legjobban szeretik, milyen ritkán értik meg. Az auyja értelmetlenül rázta -meg fejét, amikor né­hány perccel később az asztalra borulva, gör­csös zokogástól átrázva, találta kis leányát. Miért? Mi történt? Sohasem tudta neki meg­magyarázni. Hogy is magyarázza azt meg egy gyerek, amit úgyszólván maga sem ért, hogy az illú­zióit siratja, azt a fényes, tündöklőén ragyo­gó valamit, amit heteken át szivében őrzött, és ami m-ost, abban a pillanatban, amikor azt hitte, hogy az övé, elpattant, mielőtt megfoghatta volna. Az asszony felkapja fe­jét. Ott, az állomás ajtajában a kifelé sietők tömegében, magas, vékony férfi alakja bon­takozik ki, az az alak, melyet álmaiban any- nyiszor látott igy feléje sietni. Az asszony mozdulatlanul ül. Érzi, hogy a férfi magához szorítja, átöleli, beszél hozzá, de nincsen ereje egy szót is kiejteni: meg­halni, most... most meghalni! Ez aiz egy, amit gondolni tud. Már otthon vannak. Szorosan egymás mel­lett, úgy alkony azt annyiszor elképzelte, és a férfi beszél, beszél, beszél. Az utazásról, a tapasztalatairól, az emberekről, akikkel ta­lálkozott, közben csókolja és mondja, hogy 450 prágai turista Ótátraiüreden rekedt a Tátrában dutó nagy hóesés miatt Árvízkatasztrófa Sziléziában, havazás és áradás a lengyel Táírában Védőgátakat dönt, hidakat seper el s a falvak sorúi elbontja az Odera és Visztula kiáradt vize Prága, szeptember 26. A Tátrából jeteinitiiik, hogy ott olyan hóvihar dúl, amilyenre régóta nem emlé­keznek. A Rysy-ihegyetn négy méteres hófúvás van, a Csorbatóra vezető fogaskerekű és a tarpataká sikló a magas hó miatt több órán át nem működött, óíátrafüreden nagy izgalmat kelltett az a hir, hogy a Rysy hegyről, amelyen 2200 miéter magasságban nagy turistaházat építenek, tizenhét kőműves nem tért vissza a munkából, ótátra-füíredről két csendőr az eltűntek fölkér esésére indult. Mikor tegnap reg­gelig a két csendőr sem tért vissza, katonai mentőosztagot küldtek ki Poprádról a háborította vidékre. ták két napig a kis tűz 'körül a vihar elmúltát. Időnként járőrt küldtek ki útkeresés végett a Csor­ba -tó felé. Azonban ezek a járőrök néhol négy méter magas hóréie- gekre bukkanták s kénytelenek voltak visszafor­dulni Kc?t napi borzalmas várakozás után gyengült a vi­har ereje s a csendőrök megérkeztével és azok vezetése mellett kimenekültek veszedelmes hely­zetükből. Ótátrainredre tegnap Prágától különvonalial egy 450 személyes kiránduló társaság érkezett. A ki­rándulók útiterve azonban teljesen felborult, mert Ótátrafüred környékén másfél méteres hó van, a feloldja és eltávolítja a szervezetben lerakódott savakat. Vasmentes, emésztést elősegítő kel­lemes üdítő ital. Hatvan katona na."-- nehézségek között nyomult előre a szél- és hóviharban. Az expedícióra szeren­csére nem volt szükség, mert a poprádi tónál össze­találkoztak a kőművesekkel, akiknek a megmenté­sére siettek. A tizenhét ember a két csendőr veze­tésével már útban voflit ótátrafüred felé. A tuni&ta- ház, amelynek fölépítésén dolgoztak, még nem kész, ezért a hirtelen viharban, mely minden átmenet nélküli jött, a munkások az egyik félig kiósz fal mellé voltak kény tel epek birtelenében búvóhelyet építeni. Egyedül petróíleumfőzöjükuek köszönhetik azt, hogy meg nem fagytak. Egymáshoz bújva vár­Nagyhüvös völgyben három és fél méteres a hó- réteg. A kirándulótársaság Ótátraiüreden rekedt. A hó eltakarítása nagy nehézségeikbe ütközők. A katonaság is résztve&z a munkában. Az utakat tel­jesem befújta a hó s a közlekedés lehetetlenné vált. Csak tegnap este sikerült a hóeltakaritó géppel megtisztítani a Csorbató feló vezető villamos­vasúti pályát s a forgalom újból helyreállt. Ót ábra füredien tegnap este hat fok meleg volt, de miég mindig sűrű hó esett. Éjjel fagy, miinek követ­keztében kemény jégrétegek képződnek a havon. Nemcsak a Tátrában, hanem Szlovenszkó és Morva­ország egyes vidékein is rendkívül heves vihar dü­höng néhol az óránkénti hatvan kilométeres sebes­séget eléri. Esőzések mkarok Sziléziában Bresiau, szeptember 26. Az Odera áradása Felső- sziléziában veszedelmes arányokat öltött. Elsősor­ban Ratibor környékén és a csehszlovák—feilsőszilé- ziái határvidéket fenyegeti az árvíz, amely Ratibor vidékén egy telepes-kolónia házait ós földjeit elöntötte. Az egyre növekvő áradás a Ratibor környékén fekvő falvak egész sorát elvágta a külvilágtól. Az Odera kiöntött vize rengeteg kárt okozott már ed­dig is a gazdaságokban. Leobschiitz mellett az áradat elsodorta a hidat és egy ideiglenes lxid építéséhez utászkatonaságot vezényeltek ld. Jagerndorf vödiéfcén az árvíz miég nagyobb arányokban pusziit. Az Odera hajó-forgal­mát még a mai nap folyamán teljesen beszüntetik. Varsó, szeptember 28. A tartós esőzések és hava­zás a lengyel Kárpátokban és ReszMdekben erősen megduzzasztotta a hegyi pataikok vizét, amelyek több helyütt kilépitek medrükből. Az áradás Nyngatgaliciában ós a bielitzi kerület, ben veszedelmes formát vett föl. Nyolcvan közsé­get elöntött az ár, ugyannyira, hogy a falvakat evakuálni kellett. Számos híd, vasúti pályatest és állami iit áldozatául esett a katasztrófának. Zako­pane tátrai fürdőhely vauit’ és autóforgalma át­menetileg teljesen megbénult. A Visztula felső folyásánál hát méter 30 centiméiberw rel emlkedeitt a normális színvonal fölé s a ható­ságok attól bártanaik, hogy a védőgátak bármely pillanatban beomolhatnak. ami azután a katasztrófát teljessé tenné. Több utász- csapatot Vezényelitek ki a vódőgá'tak megerősíté­sére. Hallatlanul kíméletlen sajtókéit és uccai incidensek előzték meg Prágákan Klofács, Kramár és Stribrny pártjának választási leszámolását Pozsony népe méltóságteljesen készül az urnák elé Prága, szeptember 26. A választási kam­pány utolsó fázisában rendkívül heves össze­csapások történtek úgy a sajtóban, mint élő­szóval a népgyüléseken, sőt az uocán is. Leg­első helyen kell említenünk, mint a válasz­tási kortézla legmegdöbbentőbb kilengését, Buday szlovák néppárti szenátornak Beszter­cebányán mondott beszédét, melyiben ez a különben komoly paipi ember élesen kirohant az országos keresztényszooialista pártra. Papi mivolta dacára a lelki megfélemlítés eszközéhez nyúlt, amikor vallásos beszter­cebányai katolikus hallgatósága előtt azt a kijelentést kockáztatta, hogy „halálos bűnt követ el, aki az országos keresztényszocia­lista pártra szavaz*4. A pártszenvedélyek Prágában lobognak a legszenvédélyesebben. A cseh nemzeti szo­cialista párt, mely eddig mint Prága legerő­sebb pártja, dominált a városházán, most élet-halál harcot vív nemcsak a saját pozíció­jáért, hanem általában a szocialista többség megtartásáért csak annyi kell, hogy Stribrny elhódítson tőle 3—5 mandátumot s mindjárt polgári uralom vonni be a prá­gai városházára, Baxát a főpolgármesteri székben a nemzeti demokrata Stula váltja föl. Ez a magyarázata, hogy a nemzeti szocialista párt oly kíméletlen harcot viv egyrészt erős riválisával, a nemzeti demokratákkal, másrészt halálos ellenségével, a Stribrny-párttah Klofács és Benes nemzeti szocialistái a sajtókampányban súlyos veresé­geket szenvedtek, mert a pártnak van egy na­gyon támadható pontja: s ez maga Klofács. Klofácsról a nyár folyamán a Frontában bizo­nyos Schwarz nevű volt hive azt irta, hogy nem meri sórtegetőit a bíróság elé állítani. „Va­lóban becsületnélküli ember, mert becsületét nem védi“, —• irta Schwarz s ennél is súlyo­sabb kifejezésekkel illette a szenátus alelnökiét. A nemzeti demokrata Národ most ezt az ese­tet fölfrissiti s megállapítja, hogy Klofács ezért a kihívó támadásért nem emelt panaszt. „Aki a becsületét nem védi, nincs joga a becsü­letes emberek bizalmát kérni", — jegyzi meg a Národ. A szocialista Telegraf azt írja, hogy Klofács igenis tétt följelentést a bíróság előtt, de ezt a Národ kétségbevonja. Ilyen s ehhez hasonló élességü polémia tölti meg ma a ver­sengő prágai pártok lapjait­A nemzeti szocialista párt péntek este nagy­szabású lampionos, görögtüzes fölvonulást akart rendezni a prágai városháza elé, de terve' megsemmisítő kudarcba fűlt. A párt, mely más alkalmakkor több tízezerre menő tömegeket mozgat meg, alig kétezer hí­vét. tudta összetoborozni. Ennek oka főrészt az volt, hogy a prágai uoca ma már Striibrnyre hallgat s a nemzeti szocialisták a radikális na­cionalisták támadásától féltek. Aggodalmuk va­lónak bizonyult, mert Stribrny hívei a saját sajtójának bevallása szerint öt helyen megzavarták a fölvonulást és parázs verekedések zajlottak le Prága uccáin. Másrészről a nemzeti szocialisták sajtója támad zabolátlanul Stribrny pártjára, melyet a „börtöntö'Itelékek pártjának" nevez s hasonló címekkel illet, A szocialisták operettbeillő vá­lasztási trükkökkel próbálják kompromittálni ellenfeleiket. A túlzott agitáció, mely már in­kább az agitáció karikatúrájának minősíthető, általában hidegen hagyja a választókat. Legtöbb a kereskedőielőlt Pozsonyban Pozsony, szeptember 26. (P-ozsonyi Bzerkeeztősé- günk tel'efoinjelentése.) Pozsonyban vasárnap hu­szonöt párt küzd a mandátumokért. Még soha nem volit olyan lanyha a propaganda a választások előtt: Szlovenszkőn, mint az idén, aminek oka főként a gazdasági válság, míg a pozsonyi pártok az előző választásoknál 160.000 koronát költöttek nyomtalt- ványokra, az idén alig fordítottak 100.000 koronát a propagandára. Ma, a választások előtti utolsó na­pon megindult Pozsonyban a plakát- és röpiratbarc. Az aszfaltot sok helyen fehér miésszel irt. választási feliratokkal mázolták he. Különösen a Buzek-párt dolgozik ezzel a módszerrel, azonban a kommunis­ták ezeket a választási föliratokat egymásután ki­javítják a maguk liisiuszámára. Érdekes, hogy a huszonöt választási listán ösz- szesen 647 jelölt szerepel, akik közül 341 kereske­dő, 157 hivatalnok, 48 ügyvéd. ?1 tanár, 16 mérnök, 15 magánzó, 14 újságíró, 3 orvos, 3 pap, 3 katona. A jelöltek között 52 nő szerepel. — Pozsonyi lakáskiadók figyelmébe. Akik Pozsonyban hónapos szobát adnak ki ■egyete­mi hallgatók részére, jelentsék be pontos el­müket és feltételeiket (egyetemi hallgatók száma, ár stb.) a magyar diákotthon vezetőjé­nél* Janson Jenő tanárnál (Safarik-tór 4. I.) wiriiwiiiTO»MWaBaraMiw<,»lTTi«ni*iiiiiiiii«i n—«n— mennyire vágyott utána. Azután (beszél, be­szél megint. Igen, hogyne, ez mind rendjén van, és mégis... az asszony furcsa kis szorongást érez a szive táján. Mintha valami, valami megmagyarázhatatlan, ami egész e pillana­tig pattanásig megtöltötte, hirtelen eltűnt volna belőle. Mintha közte és a férfi között dk nélkül, észrevétlenül rés támadt volna, parányi, láthatatlan ür,' mely mint mélysé­ges szakadék választja el ő'ket egymástól. De hiszen nem történt semmi! Vagyis... hiszen minden úgy történt, ahogy ő aizt tiz végtele­nül hosszú hónapnak minden napjának min­den percében ezerszer átálmodta, átélte új­ból meg újból... hát akkor miért nem tudja átérezni, miért nem tudja megfogni, magá­hoz Öleiül, magába szívni a boldogságot, most, hogy' végre itt van,, itt a kezeügyében, csak épp hogy utána kell nyúlnia, miért ez a fásult, üres érzés ott lent, valahol egész mélyen, mintha valamit, valami gyönyörű, láthatatlan, helyrehozhatatlan kincset rabol­tak volna el tőle? A férfi még mindig beszél, nem is veszi észre, hogy az asszony tágra nyílt, távoliba néző szeme lassanként elhomályosult. „Szap­panbuborék" — mondja oly halkan, hogy a iBérfi nem is hallja. — __1____ ! A S ALVATOR FORRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents