Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)

1931-09-23 / 217. (2734.) szám

^rx<m-AWAarhirlap lüBl szeptember 23, szerda. vassnsmaBiBawuMaKmBmsiitrwrinmmm „Hajnaltól éjszakáig nadrágot hordjanak a nők!“ Paris diadalra akarja vinni az 1911-ben megbukott nadrágszoknyát MAGYAROK! NE ÜLJETEK FÖL A CSEH PÁRTOK SZOLGÁLATÁBAN KORTES­KEDŐ ÁLMAGYAROKNAK! restek. Egy métermázsa cukorért átlagban tehát 185.30 koronát kaptak. — Az idei, 1931—32. évi cukoridény azon­ban így fog festeni: — A cukorgyárosok a répáért 11.70 koronát fizetnek a tavalyi 1470 korona helyett. Mi­után mintegy 50—60 millió métermázsát dol­goznak fel, igy csak a cukorrépa árán 150—180 milliéeskát spórolnak meg. A répaüitetvéuyeket a nemzetközi cukorkar- tell rendelkezése szerint csökkentették. Mi- kusch G. dr. becslésében Csehszlovákiában 8,500.000 métermázsa cukorral számol, vagyis a tavalyinál 3 millió métermázsával keveseb­bet. A normális belföldi cnkorszükséglet le­számítása után kivitelre csak 4500.000 méter­mázsa marad a tavalyi 7 millió helyett, A cu­korárak változatlanul maradnak a bel- és a külföldön is. Ez tehát — miután a cukorgyári kartell kevesebb cukrot fog szállítani a kül­földre alacsony, illetve veszteségáron — azt jelenti, hogy a cukorért 1.880 millió koronát kapnak. Eme számi tás szerint a cukorkartell a küszöbön álló idényben a cukor métermázsájáért átlag 221 korona 20 fillért kap, vagyis 35 korona 90 fillérrel többet, mint az előző kampányban. A nemzetközi cukorkartell beavatkozására a cukorgyártást csökkentették, a cukor dum- pingkivitelét korlátozták, otthon, a belföldön azonban olyan áron adják a fo­gyasztónak a cukrot, mely árnak a cukor- gyárosoknak az exportcukron elszenvedett veszteségeit kell pótoini. Miután ezek a veszteségek a onkorkivitel kor­látozása folytán kisebbek lesznek, így a cukorkartell nyeresége emelkedni fog. Es ezek a cukorgyáros urak az államtól még újabb sok tízmilliós prezentet akarnak sze­rezni tarifaengedmény alakjában! Nagyanyó mesét mondott nekünk egykor a rablólovagckról“ ?— fejezi be cikkét a szociáldemokrata Vecer- nik. A teljesség kedvéért meg kell állapíta­nunk, hogy az idézett cákk megjelenése éta a cseh iparospárti vezetés alatt álló vasut- irgyi minisztérium a kész cukor szállításá­nál bizonyos külföldi relációkban nem 10 filléres, hanem 25 és százalékos tariíalo- gzállUásí máris engedélyezett, ez azonban még nem elég, a cukorgyórosok a múlt héten a Bohemia utján sürgették az őket érdeklő összes tarifatétel általános csök­kentését. Mást iBfr érilsa'ő Szlovenszkő és Rnszinsz.kő erdőtulajdonosai, fakereskedői és fafeldolgozó gyárosai most már talán megértitek, hogy a mi fánk és faárunk, fan érnünk és metil- alkohoJunk azért nem részesülhet tarifaen­gedményben, a cseh agrár- és iparospárt nem támogatja és pedig azért nem támogat­ja, mert a cseh agrár- és iparospárti szerve­zeteknek ebből nem volna üzletük, mert hiszen nektek a tarifakedvezmény azért kell, hogy rothadásnak iduló árutokért leg­alább némi pénzt lássatok, hogy a szociális biztosítót, a munkásaitok bérét kifizethessé­tek, nem pedig sápokra. Szlovenszkó és Ruszinszkő gyüm-ölcskerté- szei, borászai, ti is hiába vártok komoly ta­rifaengedményt, mert ha megkapnátok, abból „csak“ annyi haszon volna, hogy ter- mésteket olcsón vehetné meg a cseh és morva munkás, hivatalnok, de nem keres­hetne rajiatok százmilliókat a cseh agrár­éi a cseh iparospárt szervezetei. És ti. kisiparosok, most már megértitek, hogy csakis a közös konc érdekvédelme tartja ösz- sze a „hatalmas" cseh agrárpártot és a vas­út 9hat dirigáló iparospártot. 1 mmmFi választők f '- w & * Ók b i t':; ií ü V' %a Fe’biviuk pozsonyi választóink figyelmét, hogy a városi vák-izíád iroda köteles legkésőbb a válasz­tás e’őbi hcr' '-idík napon, tehát szeptember 24-én, cs-iitört-"’ "a Trenden választónak kézbesíteni a pár­tok jelölőt'tóit, szavazólapokat és az igazoló jegye­ket. ü.yvflvnk arra, hogy valamennyi párt szavazó­lapé. meglegyen! Ha valamelyik szavazó a szavazólapokat nem kap;a mez, vagy valamelyik párt szavazólapja hi;L péti, jelentkezzék személyi okmányaival a vókc-zi/r- i irodában (Prrmáspalota, földszint 24), amely köteles azokat kiszolgáltatni, illetve kiegé­szít eni. Ha a szova"ónak nincs már ide<e elmenni a vá- 1;i zíé : irodába, akkor a választás napján, tehát (,z,i,.,r 27-én. vasárnap jelentkezzék személyi őkéiéivei m illetékes választási bizottságnál és ott követe!i<\ hogy szavazhasson. ’-h(*.. bovy a választók a szavazásra r)],;,r, , ' ' vigyenek magukkal, amellyel iga* vélvaz irMtS'-’dgukat. ' y.- ' • ft,l fölvilágo itásl ■ zoeiaüst.'i párt központja, yPrlr-ll. 9. Az országos kcreHzteny- szocialbbi párt pozsonyi szervezete. Páris, szeptember 22. „Hajnaltól éjsza­káig nadrágot viseljenek a nők?" — harsogják a párisi divatjelentések. Ne viseljen egy nő sem szoknyát, a nadrág kényelmesebb, kelle­mesebb és jobban megfelel a kor szellemé­nek. Az idei tavasz már megkezdte a nadrág népszerűsítését. Először csak vitorlásokon, csónakokon lát­tunk nadrágos nőket, aztán merészebbek let­tek, kibújtak a strandokra s végül már nem volt nő, aki a strandon ne viselt volna pizsa­mát, lenge nadrággal. A párisi divatkreátorok vérszemet kaptak ettől a női bátorságtól. Nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy az egész női ruházkodást gyökeresen megrefor­málják, mégpedig úgy, hogy a reggeli toalet­től kezdve, a trottőr-ruhán át egészen az este viselendő csipkés, uszályos ruháig, minden női ruha alsó része ne szoknya, hanem nadrág legyen. A nők — a divatjelentés szerint — nem ide­AMjg tíz esztendővel a világháború után, a tech­nika századának szinte korlátlan fejlődési lehető­ségei soha nem képzelt, fenyegető arányokban fokozódnak tovább és egyre jobban veszélyeztetik az évszázadokon át hangyaszorgalommal megterem­tett kultúrát. Az emberiséget mintha egyre jobban hatalmába kerítené a rombolás szelleme, amely a puszii tő eszközök gom.barnádra elszaporodott be­láthatatlan tömegével léptennyomon újabb alkal­mat nyújt újabb kataklizmák előidézésére és már- már azzal fenyeget, hogy egy uj világháború rette­netes arányú öngyilkosságában, az emberiség tel­jes kipusztitásával gigantikus temetővé változtassa a világot. írók és tudósok, hadvezérek és államférfiak jó­formán kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy egy jövendőbeli háború hadszíntere neon a föld lesz, hanem a levegő és hogy egy uj világégés ha­dászati eszközei már nem az ostromágyuk, vagy gépfegyverek, hanem a repülőgépek lesznek. Az a körülmény, hogy a háborús veszedelmek súlypontija az aviatikára tolódott át, már évek óta él a köztudatban és a' polgári társadalom éppen ezért igen érthető aggodalommal figyeli egyes nagyhatalmak légii flottáinak rohamos létszámeme­lését. Maga a .repülőgép azonban még nem jelente­né a mindent megsemmisítő veszedelmet, amely mint valami uj elemi csapás fenyegető réme ne­hezedik a föld népedre. Az a tagadhatatlan tény viszont, hogy a hadviselő államok repülőrajokkal indulnak majd az ellenséges birodalmak ellen és repülőgépeikről mérhetetlen mennyiségű robbanó anyagot, ekrazitot, dinamitot, gránátot, bombát és más lövegek tűzesőjét zúdíthatják a megtámadott területekre, a teljes védtelenség érzését keltheti fel a békés polgárokban, akik a 6zó szoros értel­mében menthetetlenül vannak kiszolgáltatva a le­vegő urainak. IRTŐHADJARAT — SZAMOKBAN Egy légi lrtóháboru fantasztikus lehetőségeiről a közelmúltban szenzációs cikket közölt egy nyu­gati nagyhatalom katonai szaktekintélyének tollá­ból az ismert,’ előkelő, illusztrált világlap. A cikk­író tábornok megdöbbentő következetességgel és a vérfagyasztó lehetőségek rideg mérlegelésével sorolja fel egy esetleges légihadjárat összes rész­leteit. Megállapításaiban nyilvánvalóan az az el­gondolás vezeti az illusztris írót, hogy fogalmat ad­jon a nagyközönségnek arról a világokat meg­rengető pusztításról, amelyet egy ilyen természetű hadjárat előidézhet, ugyanakkor azonban módot talál arra is, hogy bámulatos hidegvérrel statisz­tikai kimutatást közöljön a légi hadjáratok költ­ségeiről. Kedélyes, szinte csevegő hangon — mintha csak valami érdekfeszitő kalandos történetet mesélne el — fejti ki a cikkíró a világ pusztulásának szörnyű adatait. Hangsúlyozza, hogy egyelőre „tapasztala­tok hiányában" a nagyhatalmak miég mindig nincsenek tisztában azzal, tulajdonképpen milyen terjedelmű és súlyú bombákra és robbantószerek­re lehet szükségük adott alkalommal „céljaik elé­résére". Erre nyomban meg ás adja a választ a tábornok és megállapítja, hoyg véleménye szerint 1800- kilogram robbanószer — amelynek alkotó­elemeit 1000 kg. dinamit vagy ekrazit képezi — mintegy 500 méternyi körletben elpusztít minden ■névon nevezendő anyagai!- Nagyon valószínű, hogy az általam említett mennyiség nem a maximális honi képessége a mo­dern repülőgépeknek, teszi hozzá és hogy maigyobb- Mzcubásu ipari, központok vagy kiterjed* városrészek genkednek ettől a divattól, mert hiszen lát­hattuk, hogy a strandpizsama korra való te­kintet nélkül mindenkit meghódított. Már mint a nőket. Nagymamák és tantik is graciő- zen viselték ezt a ruhadarabot. Népszerűsége női körökben egyetemes, — mit várjanak a di­vatkreátorok tovább? Illusztrációk is bemutat-, ják az uj divat különböző kreációit. Látni je­gyespárt, ahol a vőlegény zsakettben feszeng, mig a menyasszony kacér könnyedséggel lib­ben oldala mellett fehér, földigérő muszlin nadrágooskában. Látni estélyi ruhát is, — ter­mészetesen nadrággal — valamint konyhaöl- tözetet, egyszerű vászonbugyogóval. Nincs ki­zárva, hogy sokan kedvet kapnak majd az uj divathoz, amellyel egyszer már próbálkoztak is a divat diktátorai. 1911-ben történt ez az első kísérlet, a „nadrágszoknya mely akkor csúfosan megbukott. Feltámadt kisértete most talán nem fog osztozni sorsá­ban és csakugyan divat lesz belőle. elpusztításához még több robbanóanyagra lehet szükség. — A „kívánt cél"* teljes eléréséhez tehát, átlag egy hektárnyi területre, 2000 kilogram robbantó­szert kell számitantek a hadviselő hatalmaknak, írja tovább, majd rátér a légüháboru költségvetésé­nek számadataira. — A pusztítás végrehajtásának költségei az el­pusztítandó terület, városrész, épületcsoport, vagy más hasonló objektum távolságától függnek, írja szószer int a tábornok. Egy 600 ezer frank értékű repülőgép, amelynek költségei 200 repülőórával amortizálódnak, maximális teherhirókiépessége nem több, mint 2300 kilogram. Amennyiben a rob­bantószerek tonnáját 10.000 frankkal vesszük szá­mításba, ezek költségei mintegy 150 kilométernyi légi ut alatt már 13 ezer frankra, egy 600 kilométe­res ut során pedig 30 ezer frankra növekednek. — Tekintettel azonban arra, hogy a nyugateurópai birodalmak területeinek értéke hektáronként 50— 100.000 frankra becsülhető, az elpusztítás költségei miég mindig aránylag csekélyebbek maradnak az elpusztított területek értékénél. EGY ORSZÁG — 78 MILLIÁRD Számításait példákkal is megvilágítja az iró és többek között megemlíti, hogy ha Németország, gyarmatbirodalmának visszaszerzésének érdek é- ben a Szurnda szigeteket óhajtaná elhódítani és ezért légihadjáratot indítana Hollandia ellen, repülőgép raj ának mindössze 150 kilométernyi utat kellene megtennie légvonalban. Németország költ­ségeit hektáronként 26 ezer frankra becsülve, a 30 ezer négyzetkiloTnétennyi németalföldi1 király­ságnak a földdel egyenlővé tétele ezek szerint te­hát „mindössze" 78 mllliórdot emésztene fel a Né­met Birodalom nemzett vagyonából. — Világos, hogy ilyen körülmények között Né­metország azonnal végre is hajíthatná ezt a kis légi kiruccanást, a melynek költségei rnetm meg­fizethetetlenek, Írja tovább a cdkkiró. Más volna a helyzet Hollandiában, amelynek ha ellentámadás­ra határozná el magáit, legalább 500 kilométernyi J'églufcra kellene kiküldenie repülő raját. A hatal­mas kiterjedésű Német Birodalom elpusztítása pedig, nem kevesebb, mint 9000 milliárd frankiba kerülne. Ilyen óriási összeg előteremtésére egyet­len állam sem képes. Hollandiának Németország ellen intézendő légitámadására tehát gondolni sem leheti A legkevésbé sem megnyugtató a kitűnő cikkíró­nak az a megjegyzése, hogy belátható Időn belül a léglháboruk várható költségei egyre csökkennek és ezért a 'legtöbb állom tökéletes elpusztítása nem jelent majd anyagi problémát. Fokozza ezt a vesze­delmet az a körülmény, hogy a világhatalmak évente átlag 2000 uj repülőgépet helyeznek üzem­ibe. Háború esetén pedig ezt a kontingenst megöt­szörözhetik. Előbbi számításéinak alapján tehát ijesztő nyugalommal állapítja meg a tábornok, hogy a.z európai kontinens teljes rombadöntése alig né­hány hónap alatt — legföljebb féleeztendő leforgása alatt volna keresztülvihető. Egyre csökken ezen­kívül a repülőgépek előállításának költsége Is, ami természetesen csak hozzájárul a® átlagköltségek csökkentéséhez. Magától értetődik, hogy ilyen körülmények kö­zött o legteljesebb mértékben megváltozik majd a különböző államok hatalmi helyzete is. A történel­mi anakronizmus kora örökre lejárt. A jövőben egyenesen elképzelhetetlen volna, hogy Hollandia sakkban 'tartsa az egyesült angol és francia birodal­maikat, hogy Nagy Frigyes porosz királysága ural­kodjék a kontinens fölött és hogy egy Napoleon­Októberben alakút meg a csehszlovákiai magyar tudományos, irodalmi és művészeti társaság Prága, szap t-simfb&r 22. A félhivatalos Cieskosloveuiská Reipu'bLika irja, hogy megfe­lelő előkészítés után Pozsonyiban október ba- ■váíban meg fog alakulni a magyar tudomá­nyos, irodalmi és művészeti, társaság, mely­nek. megalapítását a köztársaság elnöke tet­te lehetővé egymilliós nemes adományával. A társaság alapszabálytervezetét az előké­szítő bizottság Orbán Gábor dr. elnökletével már kidolgozta s az alapító tagok névsorát is összeállították. A társaság alakuló gyűlését nagy ünnepség keretében fogják megtartani. Ungvár a 4. számu listára szavaz korabeli Franciaország képtelen legyen Anglia meigk özelitéöé re. A LÉGI TÁMADÁS ÉS A VILÁGVÁROSOK A nagyvárosok elpusztításának lehetőségeiről hasonlóképpen figyelem remélté megjegyzéseket közöl a tábornok. Hangsúlyozza, hogy a nagy metropolisok, London, Páris, vagy Berlin teljes lerombolása hosszabb időt igényel é6 nem vihető keresztül pillanatok alatt. Példaképpen ismét egy Németalföld részéről Németország ellen intézett támadás körülményeit említi meg és kifejti, hogy egy 300 egységből álló repülőraj megfelelő meny- nyisiégü robbantó anyaggal felszerelve, egyetlen támadás alkalmával a „legjobb esetben" két-három négyzetkilométernyi terület elpusztítására képes. Ez pedig a roppant kiterjedésű Berlinnek alig egy negyedrészét jelentené. Hangsúlyozza az iró, hogy a modern nagyvárosok kiterjedését gyakran hely­telenül ítélik meg. Sok esetben ugyanis a külváro­sokat nem számítják a tulajdonképpeni metropoli­sokhoz, annak ellenére, hogy a lakosság száma éppen a külvárosokban a legsűrűbb. A póriéi példára hivatkozva megállapítja az iró, hogy a fran- oia főváros legbelsőbb területein a lakosság sűrű­sége nem több négyzetkilométerenként 25 ezer léleknél, mig a munkásnegyedekben — Batiignol- lesben, Gren ebesben, Buttes Ghauimontban — a lélekszám megközelíti a 200 ezret is. — Magától értetődik, hogy a külvárosokban a pusztítás sokkal nagyobbbarányu volna, mint a City aránylag nép- telen területein. — Túlsókat hangoztatták már, hogy nem lehet több háború, semhogy a jövő légihadjárata és an­nak borzalmai ne rendítenék meg a legszörnyübb mértékben az emberiségét — írja tovább a cikk­író. — Ezenkívül a XX. század háborúinak meg­lepő „enyhesége" bizonyos mértékben „elkényez­tette" az embereket! Vissza kell emlékeznünk a népvándorlás korának rémségeire, a barbárok és vandálok irtózatos kegyetlenkedéseire és a Római Birodalom hóditó hadjáratainak vérfürdőire, hogy valamiképpen fogalmait alkothassunk magunknak egy légiháboru borzalmainak arányairól Ennek ellenére sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a gépek és technikai eszközök által okozott pusztí­tás sohasem lehet olyan irtózatos, hatásában nem annyira végzetes, mint az acsarkodó emberi érte­lem szándékos rombolása. Ezért még a nagyhatal­mak egyesült légi hadereje sem végezhetne olyan elképzelhetetlen pusztítást, mint amit annakidején emberkéz művelt a klasszikusok földjén és a meg­hódított északafrikai területeken. „ROSSZ ÜZLET" AZ IRTÓHADJÁRAT! Vérfagyasztó adatokkal zsúfolt cikkének befeje­zésében a megriadt olvasóközönség vigasztalására is gondol ez a különös ember, aki időt talált arra, hogy gondos körültekintéssel, valósággal tanári pontossággal állítsa össze az emberi kultúra le­rombolásának összes eshetőségeit. A cikkíró tábor­nok végül kifejti, hogy a légi irtóhadjárat semmi- esetre sem volna „kedvező üzleti vállalkozásának mondható a támadó fél számára, A legkülönösebb az egész fenyegető kérdésben ugyanis az, hogy a pusztítás költséged aránytalanul felülmúlják az egész vállálkozás anyagi eredmé­nyeit. Mialatt ugyanis az elpusztított területeken minden életet és minden meglévő tárgyat gyöke­resen kiirtanak a légi támadás végrehajtó közegei, a győztes félnek egy kihalt csillagzat területeihez hasonló földrész jutna osztályrészül, a mellyel vég­eredményben mit sem kezdhet és ahol azután sa­ját magának kell majd elképzelhetetlen összegek árán uj kultúrát, uj civilizációt, uj ipari tevékeny­séget és kereskedelmi életet teremtenie. A had­járatok célja emberemlékezet óta az volt, hogy a győztes fél a lehetőség szerint kisajátítsa a legyő­zött anyagi előnyeit, megszerzett kincsekkel gyara­pítsa saját vagyonát, gazdasági és ipari lehetősé­gek kiaknázásával könnyítsen 6aiját államháztartá­sának terhén. A teljes irtó háború esetén minderről sző sem lehet és igy a győztes fél helyzete aránytalanul nehezebbé válik a legyőzőidénél is. A veszélyez­tetett államok számára tehát ez az egyetlen hat­hatós fegyver, amellyel védtelenségükben meg­ajándékozta őket a Gondviselés. A szörnyűségesen sötét képből, amelyet a jö­vendőbeli légi hadjárat következményeiről fest a cikkíró tábornok, legalább ez a gyenge vigasi dereng az olvasó felé. (d, !•) Mennyibe kerül a világ elpusztítása? Féle sütendő alatt minden élőlény kiirtható az európai kontinen­sen — 1800 kilogramm robbantószer egyetlen repülőgépen

Next

/
Thumbnails
Contents