Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)

1931-09-03 / 200. (2717.) szám

2 ^rxgaiA\a<Aarhirlap“ 1931 atepiember 8, csütörtök. Vetőmagban, munkaalkalomban, hitelben ínség — ígéretekben bőség Dtszázftarminc vagon a ruszinszkói déli járások vetőmagszükséglete, de csak három­száz vagon kiutalását javasolják a gazdasági felügyelők - A verebéiyi járásban a földművesek hetven százaléka már ma kenyér nélkül áll töbiróság nyilatkozata előtt teszi meg, de ké­sőbb az eredeti tervtől eltértek. Scliober ha­tározottan ki fogja jelenteni, hogy Ausztria csak átmenetileg mond le a vámunióról. Nyi­latkozata után azonnal elhagyja Géniét, meg sem várja a népszövetség plénumának össze­illését, Becsbe utazik és beadja lemondását. Időközben komplikációk merültek fel, mert a népszövetségi tanács egyes tagjai keveslik az átmeneti lemondást és végérvényes visszalé­pést követelnek. Ellenkező esetben Ausztria nem kap pénzügyi támaszt. Scliober Grandi­val és Curtius Francois Poncettell! és Massig- Jivel lépett érintkezésbe ebben az ügyben. A Petit Párisién értesülése szerint Poncet és Massigli közvetíteni fog Parisban- A német és az osztrák külügyminiszter egyelőre hatá­rozott eredményt nem ért el és nem is döntött magaviseleté felől. Az eszmecsere folyik és Miét. hogy holnap megtörténik a döntés. A tegnapi nap bizonyos tekintetben visszaesést jelent és lehet, hogy a népszövetségi tanács ülésének az elnapolását a részben váratlanul felmerült komplikációk okozták. Genf, szeptember 2. Most már bizonyossá vált. hogy Ausztria és Németország a vám­uniós tervről való Bemondás nyilatkozatát nem a hágai döntőbíróság ítélete előtt, hanem csak a* Ítélet után olvassa föl Genfben. A há­gai döntőbíróság szombaton délben nyilvá­nosságra hozza határozatát, úgyhogy azt szombaton délben Genfben is ismerni fog­iák. Az európai bizottság szombaton délben ülést tart. amelyen Sebe bér és Curtius meg­teszik nagyjelentőségű nyilatkozataikat. — Szombaton este a tanács ülést tart és végleg eltemeti a vámuniót. Magántárgyalások 7 Genf, szeptember 2. Curtius és Francois Poncet ma délben egy óra hosszat tanácsko­zott, aminek befejeztével a német külügymi­niszter rövid nyilatkozatot tett a tárgyalások tartalmárótL Nemcsak a vámuniós kérdésről volt szó, hanem a küszöbön álló berlini fran­cia látogatásról is. Jó forrásból származó hí­rek szerint most már egészen bizonyos, hogy Laval és Briand szeptember 26. és 27-cn jön Berlinbe. Délben a német külügyminiszter Grandi olasz külügyminiszter vendége volt. Egy végzetes hír Genf, szeptember 2. Az United Press je­lentése szerint Franciaország kedden a nép­szövetség titkárságánál javaslatot tett a le­fegyverzési világkonferencia elhalasztására. Mint ismeretes, a konferenciát 1932. február­jában kellene megtartani s a francia el nap o lás i javaslat teljesen váratlanul érte a világot. Ungvár. szeptember 2. (Ruszinszkói szer­kesztőségünktől.) A ruszinszkói in ség-segély akció még mindig az ígéretek tengerében éviekéi, anélkül, hogy partot érne. A magyar pártszövetség vezetőségének hi­vatalos megállapítása szerint eddig még sem­mi sem történt az ínség-segély akció terén, csupán egy-két ankét volt és egy-két ígéret hangzott el, mellyel se a vetőmag, se a gaz­dasági Ínségen segíteni nem lehet. A ruszinszkói déli járások gazdasági fel­ügyelőinek értekezlete csupán annyit állapí­tott meg, hogy a munkácsi, ungvári, beregszászi, huszti és szöllősi járások vetőmagszükséglete 530 va­gon lenne, de a bizottság ezzel szemben csupán 300 vagont javasol, mivel ezt tartja a legszükségesebbnek. A ve­tőmagszükségletre másfélmillió lett előirá­nyozva, ezzel szemben az értekezlet 3 millióra kéri azt felemelni. Hir szerint Madrid, szeptember 2. Ma éjjel egy és három óra között Spanyolországban letar­tóztattak hat tábornokot és két tengerna­gyot, akik annakidején Primo de Rivera katonai direktóriumának tagjai voltak. A letartóztatottakat a lakásukról azonnal a katonai bőr tömbe szállították, A közeljövő­ben megjelennek a parlamenti vizsgáló­bizottság előtt, amely határozni fog a dik­tatúra politikai és adminisztratív vezetői­nek megbüntetéséről. A parlamenti bi­zottság messzemenő teljhatalommal van felruházva. Egyszemélyben vádló és bíró. Az általános vélemény szerint a táborno­a hitel kamatmentes llesz, mig a 100 holdon felüli birtokosok 3 százalékos hitelt vehet­nek igénybe. Ennek kiegészítéséül hivatalos helyen úgy informálták a sajtót, hogy a kormány a hitel- szükséglet kielégítésére a Hitelszövetkezetek ungvári központjának már régebben 10 millió korona hitelgaran­ciát biztosított. A hitelszövetkezeteknek tehát módjukban áll a megszorult gazdáknak olcsó (8 százalékos) kölcsönt adni. Szóval adósságcsinálásra kényszerűik az ínségeseket. Persze ezek a hitelnyújtások sincsenek még folyamatban s a kormányzat csak szeptemberre ígéri be. A 122 sz. tör­vény alapján ezenkívül a kormány a földmi- vesekuek 3 százalékos kamatmegtéritést en­gedélyez. A vetőmag beszerzésének megkönnyítésé­ről szó sincsen. Nincs szó vámmentesen be- I hozható magról sem. kokat nem fogják szigorúan megbüntetni s lényegéiben csupán demonstratív gesz­tusról van szó. Saragozában 24 órás általános ■; sztrájk ütött ki A munkásság á sztrájkkal akár tiltakozni a esendőrség magatartása ellem, mert a csendőrök tegnap egy uocaá lövöl­dözés alkalmával egy munkást agyonlőt­tek. A város uecái tele vannak sztrájkoiók- kal, rendőrökkel és csendőrökkel. A pol­gárság napközben nem hagyhatta el há­zait. A telefon- és távirati szolgálat az egész vidéken szünetel. gabonavetésekben és takarmányifélékben sínylette meg a járás, de amiig más, gyen- gébbtermésü években legalább szalma volt elegendő, addig most sem szem, sem szalma nincsen. A szénák is • kisültek, a gazdák szé­rűje üres. Nincs mit adni az állatoknak, még árpa- vagy bűz aszal ma sincs. Itt tehát nemcsak a kenyér- és vetőmag hiánya, ha­nem a takarmány hiányának gondja is ros- kasztja a gazda vállát. Bornak, állatnak nincsen ára, pénzhez tehát nem juthat a bajbakeriilt gazdálkodó. Ráadá­sul a bankok sorra felmondják a kihelyezett kölcsönöket, vagy törlesztéseket követelnek. Az általános és speciális mezőgazdasági válság következtében a földmunkások helyzete is kétségbeejtővé vált. Az idei aratás egy arató párnak még 200 kg kenyérmagot sem hozott, ezt pedig a eokcsa- ládu földmunkás már felélte, miután kenyér­nél egyéb táplálékra eddig sem telt. Munkaalkalom nincsen, a közmunkák, köz­tük a régen esedékes Zsitva-szabályozás megrekedt a bürokrácia útvesztőjében. Honnan várhat segítséget a nyomorba jutott gazda? Vámmentes, olcsó vetőmagot ígértek, várt, de nem kapott, ellenben 150 koronás morva búzát kínálnak neki két évi hitelre. Ezt pedig nem fogadhatja el, egyrészt, mert drága, másrészt, mert a morva búza az itteni talaj- és éghajlati viszonyoknak nem felel meg. A segítségnyújtás célravezető módija az lehetett volna, ha a gazdáknak tiszavidéki búzát adnak két év múlva történő természet­beni visszafizetésre. A megdöbbentő arányokban kibontakozó ínség láttára a verebéiyi járásban is akcióba léptek pártjaink. Verebében nagy inséggvülést rendeznek, melyre nemzetiségre és pártállásra való tekintet nélkül meghívják a járás lakossá­gát. A gyűlésen megbeszélik majd azokat a mó­dozatokat,-melyek alkalmasak lennének a nyomor enyhítésére. Memorandumot készíte­nek és a helyzetet ae illetékes kormányható- ságok elé tárják. — Kormányzói elismerés. Budapesti szer­kesztőségünk telefonon jelenti: A kormány­zó megengedte, hogy Sziudy Elemér minisz­terelnökségi sajtófőnöknek legmagasabb el­ismerése tudtul adassék. iiiIfüÉgü, fekete iéiiiif iíi eléfee a verebéiyi járás népe Verebély, szeptember 2. Mint D élszloven-1 katasztrofálisan gyengék voltak a tenmés- szkó más járásaiban, a verebéiyi járásban is ] eredmények. A nyári szárazságot különösen Sganpiiíiiéfta füiiSníetlk a diktátora vezéreit? Elfogott tábornokok és tengernagyok — Sztrájk Saragossában ít PS0NEER0K irta. imt mm Fordítana: Itasáryné Sléz Lola (4) — Nem szoktunk inni — mondta Jce kur­tán és kitért az útból. A részeg tovább bak­tatott, de sokáig morgett még magában, ami­ből Joe kivett annyit, hogy „átkozott papok." Megállt és visszanézett. Szürke szemei elsöté­tültek. Jim látta a változást és tudta, mit je­lent. Karonfogta és cipelte magával. A kunyhóban idős férfi ült, ölében a ván­dorkereskedő egyik gyermekével. Széleska ri- máju kalapja alól válláig omlott le ezüstfehér haja. Az arca csupa barázda volt, de szeme­iből jóság és derű fénylett. — Mr Wells, itt a bátyám, aki pap. Most jött Williaimsburgból, ahelyett az ember he­lyett, akit mára várt. Az öreg misszionárius felállt és kinyújtotta kezét. Szúrós szemeivel kutatón és komolyan, nézett a fiatal prédikátor arcába. Aztán egy­szerre elmosolyodott s a hangja barátságos volt és meleg: — örülök, hogy találkoztunk inr. Downs és örülök, hogy velem jön. Hála legyen Isten­nek, hogy ifi a bal, erős utódot is vihetek mind­járt magammal a rengetegbe, aki győzelme- -on befejezheti müvemet, ha én majd kidő­lök munka közben. — Igyekezni fogok, hogy mindenben a se­gítségére legyek, ahogy tőlem telik — mond­ta Jim komolyan és egyszerűen. ,Joe otthagyta a két papot, komoly beszélge­tésbe merülve és a kereskedő feleségéhez for­dult, akinek ragyogott az arca. A mellette ülő fiatal lánynak beszélte boldogan, mi minden érkezett a szekerekkel Williamsburgből a szá­mukra. Kaié kérdezte Joe a lányt —, merre van Nell? Azonnal visszajön. Vásárol valamit. Ka te épj>en ellentéte volt a húgának, has­im, könnyű mozdulatai voltak, magasabb és eaonbosabb volt Nellnél. Barna baja és barna I szeme sem hasonlított Nell gesztenyeszinü fürtjeihez és kék szeméhez, de a legnagyobb különbség mégis az arckiíejezásükben volt: Nell csupa élénkség, mozgékonyság, kifejezés volt egyre, mig Kate arca csendes volt és vál­tozatlan, mint a mély tó tükre. — Itt van, Jim, a bátyám — mondta Joe. — Mi is magukkal megyünk. — Ennek igazán örülök — mondta Kate és felnézett a fiatal pap arcára. — Mennyire •h as on 1 i t an ak egym ásho z! — Soha nem láttam még ilyet! — csodál­kozott a kereskedő felesége is. Joe nevetett. — Csak az arcunk hasonlít, a lelkünk nem, Jim szerencséjére. Különös, fájdalmas, keserű hangon mondta azt. Min d a ketten megütöd ve néztek fel reá. Kis csend következett. .Joe hangja s az az ag­godalmas és gyöngéd pillantás, amit bátyjára vetett, szokatlan volt a vidám, tüzes, vad fia­talembernél és Kate, talán most először ro­kon® zen v vei nézte az arcát. Egyszerre zavaros lárma hallatszott kívül­ről, amiből tisztán ki lehetett venni ezt a re­csegő hangot: — Na, na, szép galambocskám, ne szaladj! Joe két ugrással a küszöbnél termett. Oda­kint Nell védekezett kétségbeesetten a részeg ember ölelése ellen. — Mondom, hogy meg akarlak csókolni, diát megcsókollak — mondta a részeg konokul. Köröskörül nevetett néhány ácsorgó ember, a vándor kereskedő azonban felkelt a helyéről és várakozva közeledett. — Engedjen el! — kiáltotta Nell iilözatlal. Abban a pillanatban, amikor a lészeg arca a leányhoz érhetett volna, két erős, barna kéz szorította át a torkát. A szája kinyílt, a nyelvé kifordult, a szemei ki meredtek, két karja te­hetetlenül csapott szét a levegőben. Aztán egyszerre egész teste felrepült a levegőbe és peklpufíant a kunyhó deszkafalának, mint. va­lami rongycsomó, lezuhant a gyepre, ahol ott is maradt mozdulatlanul. — Mi az itt? — kérdezte egy parancsoló. hang. A kerítés ajtaján jött ki és tállá a ve­rekedést. Az, öreg vadász kivette a szájából a, pipát. — Rendben van, Wentz. Én sem csinálhat­i lám volna jobban. Lefíler meg akarta csókol­ni ezt a leányt, a szeretője meglátta, oszt' el­bánt vele egy kicsit. Joe még lihegett. De az arca kisimult, amint Nellre nézett s a hangja is olyan lágy volt, mintha soha nem is tudna haragudni. — Bocsásson meg, Nell, hogy nem voltam itt hamarább — mondta egyszerűen. Amint bementek a kabinba, Nell oldalt fel­tekintett reá. Most már harmadszor vereke­dett meg érte. Többször láthatta már ezt a sö­tét, fenyegető fényt a szeméiben. Nettnek még zúgott a "füle. Hallotta, hogy Joe mond neki valamit halkan, de nem értette jól. Mosoly­gott. Szivében megenyhült és eloszlott min­den harag, amit a férfi iránt érzett. — Nell! — mondta most Joe hirtelen, han­gosabban. — Miért nem felel nekem, Még mindig haragszik rám? Nell, tudhatja, hogy ..... hogy szeretem magát.. A leány pirosán, ragyogó szemmel fordult oda hozzá. — Nem is haragudtam magára — suttogta; aztán, elhárítva a fin ölelésre kitárt karját, a másik szobába szaladt. III. Joe a .kunyhó ajtajúiban állt é.s csöndesen nézte a néni messze lombosodé fák alatt a fekvő két alakot. Az egyik indián volt, aki­vel Jim hosszai és komoly beszélgetést foly­tatott nemrég, — az erdőik vörös fia mély álomba volt merülve. Feje alá össze csavart inget tett párnának, de az ing klosuszott aló­la s oll feküdt külön a fiiivön. Jóénak, amint nézte, bolondos gondolata támadt. A másik alvó alacsony, kövér ember volt, akiről azt beszélték, hogy nem egészen ép­eszű. A férfiúk él tréfál lak vele, a gyerekek csúfolták. Joe néhány pillanatig csöndesen figyelte a két alvó embert, aztán egy pillanatra eltűnt, a kunyhóiban é* indián festékekkel jött vi'sz- szn. amníkct a kereskedő raktárából csempé­szen ki. Még egyszer körülnézelt. s látva, hogy senki sincs a közelben, gyorsan munká­hoz látott. Az indián tarka ingéi ráhúzta a mélyen alvó bolondra, 'vöröa éis fehér csíkok-,| kai mázolta be az arcát s kihúzva az indián I , ■ hajcsomójából ,a tengő sastoUIat, a kövér em­bernek feje búbján összeesemózott sűrű haj­ba erősítette. Egy pillanat alatt készen volt. Visszavitte a festékeket a kunyhóba és mint aki jól végezte a dolgát, elment sétálni a fo­lyópartra. Már többször lenn volt ma a víznél, ahol Jeff Lynn, az őszhaju öreg vadász szorgoskodott a tutajjal, amelyen el akarták indulni az Ohio vi­zén. A vadászt vezetőnek küldték a misszioná­rius számára a Henry-erődből s most, hogy Jim ás Joe ig úti társul szegődtek hozzá, a számukra is kellett tutaj, még pedig akkora, hogy a lovak ie elférjenek rajta. Gyönyörködve nézte a tiz- tizenkét gerendából össze rácé olt tutajformát, amelyen nyers gályákból emelt sátorforma födél ékeskedett. Nem látszottt nagyon kényelmes al­kalmatosságnak. Nell és Kate számára azonban jobb helyet készített az öreg vadász a másik tu­tajon. Jókora bivalybőr e két, piros takaró tette egészen barátságossá a középső részét. Joe ész­revette azt is, hogy néhány ládát már el is he­lyeztek rajta. — Mikor indulunk? — Holnap, napkéltekor — felelte Lynn. — Jaj, de jó! — mondta Joe örömmel, mint a gyerek. — Szeretek korán reggel elindulni. — Nem mondhatnám, hogy sokan örülnének, ha el kellene indulniok ezen a folyón — mondta az öreg vadász s oldalt felpillantott a sugárzó szép fhira. Az csak nevetett. — Én szívesen elindulok rajta és vissza is jö­vök — mondta Joe. —- Majd meglátjuk, majd meglátjuk! Jönnek a, vörös ördögök, látni fogjuk, amint tollal a fe­jükön olt sompolyognak a parti fák között s na­gyon lehel, hogy nemsokára hallani fogjuk a nyit süvöltését is. Akkor aztán majd v isszák i- vánkozik a biztonságosabb vidékekre.- Nem én! — mondta Joe kurta nevetésével. Az öreg vadász csöndesen tekergetett egy hosszú kötelet, aztán ezurtoe pipáját vette elő, kikapott egy darab eleven parazsai a parton égő ttlzbül és rágyújtott vele. Élvezettel szivta a szárat s 'nemsokára hatalmas fiietfolhök bodro­stul tak körülötte. Nagy tüskön üldögélve, so­káig szemlélte a fiú erős. jól megtermett alak­ját. Elégedetten dörmögött magában-

Next

/
Thumbnails
Contents