Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)
1931-09-03 / 200. (2717.) szám
2 ^rxgaiA\a<Aarhirlap“ 1931 atepiember 8, csütörtök. Vetőmagban, munkaalkalomban, hitelben ínség — ígéretekben bőség Dtszázftarminc vagon a ruszinszkói déli járások vetőmagszükséglete, de csak háromszáz vagon kiutalását javasolják a gazdasági felügyelők - A verebéiyi járásban a földművesek hetven százaléka már ma kenyér nélkül áll töbiróság nyilatkozata előtt teszi meg, de később az eredeti tervtől eltértek. Scliober határozottan ki fogja jelenteni, hogy Ausztria csak átmenetileg mond le a vámunióról. Nyilatkozata után azonnal elhagyja Géniét, meg sem várja a népszövetség plénumának összeillését, Becsbe utazik és beadja lemondását. Időközben komplikációk merültek fel, mert a népszövetségi tanács egyes tagjai keveslik az átmeneti lemondást és végérvényes visszalépést követelnek. Ellenkező esetben Ausztria nem kap pénzügyi támaszt. Scliober Grandival és Curtius Francois Poncettell! és Massig- Jivel lépett érintkezésbe ebben az ügyben. A Petit Párisién értesülése szerint Poncet és Massigli közvetíteni fog Parisban- A német és az osztrák külügyminiszter egyelőre határozott eredményt nem ért el és nem is döntött magaviseleté felől. Az eszmecsere folyik és Miét. hogy holnap megtörténik a döntés. A tegnapi nap bizonyos tekintetben visszaesést jelent és lehet, hogy a népszövetségi tanács ülésének az elnapolását a részben váratlanul felmerült komplikációk okozták. Genf, szeptember 2. Most már bizonyossá vált. hogy Ausztria és Németország a vámuniós tervről való Bemondás nyilatkozatát nem a hágai döntőbíróság ítélete előtt, hanem csak a* Ítélet után olvassa föl Genfben. A hágai döntőbíróság szombaton délben nyilvánosságra hozza határozatát, úgyhogy azt szombaton délben Genfben is ismerni fogiák. Az európai bizottság szombaton délben ülést tart. amelyen Sebe bér és Curtius megteszik nagyjelentőségű nyilatkozataikat. — Szombaton este a tanács ülést tart és végleg eltemeti a vámuniót. Magántárgyalások 7 Genf, szeptember 2. Curtius és Francois Poncet ma délben egy óra hosszat tanácskozott, aminek befejeztével a német külügyminiszter rövid nyilatkozatot tett a tárgyalások tartalmárótL Nemcsak a vámuniós kérdésről volt szó, hanem a küszöbön álló berlini francia látogatásról is. Jó forrásból származó hírek szerint most már egészen bizonyos, hogy Laval és Briand szeptember 26. és 27-cn jön Berlinbe. Délben a német külügyminiszter Grandi olasz külügyminiszter vendége volt. Egy végzetes hír Genf, szeptember 2. Az United Press jelentése szerint Franciaország kedden a népszövetség titkárságánál javaslatot tett a lefegyverzési világkonferencia elhalasztására. Mint ismeretes, a konferenciát 1932. februárjában kellene megtartani s a francia el nap o lás i javaslat teljesen váratlanul érte a világot. Ungvár. szeptember 2. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A ruszinszkói in ség-segély akció még mindig az ígéretek tengerében éviekéi, anélkül, hogy partot érne. A magyar pártszövetség vezetőségének hivatalos megállapítása szerint eddig még semmi sem történt az ínség-segély akció terén, csupán egy-két ankét volt és egy-két ígéret hangzott el, mellyel se a vetőmag, se a gazdasági Ínségen segíteni nem lehet. A ruszinszkói déli járások gazdasági felügyelőinek értekezlete csupán annyit állapított meg, hogy a munkácsi, ungvári, beregszászi, huszti és szöllősi járások vetőmagszükséglete 530 vagon lenne, de a bizottság ezzel szemben csupán 300 vagont javasol, mivel ezt tartja a legszükségesebbnek. A vetőmagszükségletre másfélmillió lett előirányozva, ezzel szemben az értekezlet 3 millióra kéri azt felemelni. Hir szerint Madrid, szeptember 2. Ma éjjel egy és három óra között Spanyolországban letartóztattak hat tábornokot és két tengernagyot, akik annakidején Primo de Rivera katonai direktóriumának tagjai voltak. A letartóztatottakat a lakásukról azonnal a katonai bőr tömbe szállították, A közeljövőben megjelennek a parlamenti vizsgálóbizottság előtt, amely határozni fog a diktatúra politikai és adminisztratív vezetőinek megbüntetéséről. A parlamenti bizottság messzemenő teljhatalommal van felruházva. Egyszemélyben vádló és bíró. Az általános vélemény szerint a tábornoa hitel kamatmentes llesz, mig a 100 holdon felüli birtokosok 3 százalékos hitelt vehetnek igénybe. Ennek kiegészítéséül hivatalos helyen úgy informálták a sajtót, hogy a kormány a hitel- szükséglet kielégítésére a Hitelszövetkezetek ungvári központjának már régebben 10 millió korona hitelgaranciát biztosított. A hitelszövetkezeteknek tehát módjukban áll a megszorult gazdáknak olcsó (8 százalékos) kölcsönt adni. Szóval adósságcsinálásra kényszerűik az ínségeseket. Persze ezek a hitelnyújtások sincsenek még folyamatban s a kormányzat csak szeptemberre ígéri be. A 122 sz. törvény alapján ezenkívül a kormány a földmi- vesekuek 3 százalékos kamatmegtéritést engedélyez. A vetőmag beszerzésének megkönnyítéséről szó sincsen. Nincs szó vámmentesen be- I hozható magról sem. kokat nem fogják szigorúan megbüntetni s lényegéiben csupán demonstratív gesztusról van szó. Saragozában 24 órás általános ■; sztrájk ütött ki A munkásság á sztrájkkal akár tiltakozni a esendőrség magatartása ellem, mert a csendőrök tegnap egy uocaá lövöldözés alkalmával egy munkást agyonlőttek. A város uecái tele vannak sztrájkoiók- kal, rendőrökkel és csendőrökkel. A polgárság napközben nem hagyhatta el házait. A telefon- és távirati szolgálat az egész vidéken szünetel. gabonavetésekben és takarmányifélékben sínylette meg a járás, de amiig más, gyen- gébbtermésü években legalább szalma volt elegendő, addig most sem szem, sem szalma nincsen. A szénák is • kisültek, a gazdák szérűje üres. Nincs mit adni az állatoknak, még árpa- vagy bűz aszal ma sincs. Itt tehát nemcsak a kenyér- és vetőmag hiánya, hanem a takarmány hiányának gondja is ros- kasztja a gazda vállát. Bornak, állatnak nincsen ára, pénzhez tehát nem juthat a bajbakeriilt gazdálkodó. Ráadásul a bankok sorra felmondják a kihelyezett kölcsönöket, vagy törlesztéseket követelnek. Az általános és speciális mezőgazdasági válság következtében a földmunkások helyzete is kétségbeejtővé vált. Az idei aratás egy arató párnak még 200 kg kenyérmagot sem hozott, ezt pedig a eokcsa- ládu földmunkás már felélte, miután kenyérnél egyéb táplálékra eddig sem telt. Munkaalkalom nincsen, a közmunkák, köztük a régen esedékes Zsitva-szabályozás megrekedt a bürokrácia útvesztőjében. Honnan várhat segítséget a nyomorba jutott gazda? Vámmentes, olcsó vetőmagot ígértek, várt, de nem kapott, ellenben 150 koronás morva búzát kínálnak neki két évi hitelre. Ezt pedig nem fogadhatja el, egyrészt, mert drága, másrészt, mert a morva búza az itteni talaj- és éghajlati viszonyoknak nem felel meg. A segítségnyújtás célravezető módija az lehetett volna, ha a gazdáknak tiszavidéki búzát adnak két év múlva történő természetbeni visszafizetésre. A megdöbbentő arányokban kibontakozó ínség láttára a verebéiyi járásban is akcióba léptek pártjaink. Verebében nagy inséggvülést rendeznek, melyre nemzetiségre és pártállásra való tekintet nélkül meghívják a járás lakosságát. A gyűlésen megbeszélik majd azokat a módozatokat,-melyek alkalmasak lennének a nyomor enyhítésére. Memorandumot készítenek és a helyzetet ae illetékes kormányható- ságok elé tárják. — Kormányzói elismerés. Budapesti szerkesztőségünk telefonon jelenti: A kormányzó megengedte, hogy Sziudy Elemér miniszterelnökségi sajtófőnöknek legmagasabb elismerése tudtul adassék. iiiIfüÉgü, fekete iéiiiif iíi eléfee a verebéiyi járás népe Verebély, szeptember 2. Mint D élszloven-1 katasztrofálisan gyengék voltak a tenmés- szkó más járásaiban, a verebéiyi járásban is ] eredmények. A nyári szárazságot különösen Sganpiiíiiéfta füiiSníetlk a diktátora vezéreit? Elfogott tábornokok és tengernagyok — Sztrájk Saragossában ít PS0NEER0K irta. imt mm Fordítana: Itasáryné Sléz Lola (4) — Nem szoktunk inni — mondta Jce kurtán és kitért az útból. A részeg tovább baktatott, de sokáig morgett még magában, amiből Joe kivett annyit, hogy „átkozott papok." Megállt és visszanézett. Szürke szemei elsötétültek. Jim látta a változást és tudta, mit jelent. Karonfogta és cipelte magával. A kunyhóban idős férfi ült, ölében a vándorkereskedő egyik gyermekével. Széleska ri- máju kalapja alól válláig omlott le ezüstfehér haja. Az arca csupa barázda volt, de szemeiből jóság és derű fénylett. — Mr Wells, itt a bátyám, aki pap. Most jött Williaimsburgból, ahelyett az ember helyett, akit mára várt. Az öreg misszionárius felállt és kinyújtotta kezét. Szúrós szemeivel kutatón és komolyan, nézett a fiatal prédikátor arcába. Aztán egyszerre elmosolyodott s a hangja barátságos volt és meleg: — örülök, hogy találkoztunk inr. Downs és örülök, hogy velem jön. Hála legyen Istennek, hogy ifi a bal, erős utódot is vihetek mindjárt magammal a rengetegbe, aki győzelme- -on befejezheti müvemet, ha én majd kidőlök munka közben. — Igyekezni fogok, hogy mindenben a segítségére legyek, ahogy tőlem telik — mondta Jim komolyan és egyszerűen. ,Joe otthagyta a két papot, komoly beszélgetésbe merülve és a kereskedő feleségéhez fordult, akinek ragyogott az arca. A mellette ülő fiatal lánynak beszélte boldogan, mi minden érkezett a szekerekkel Williamsburgből a számukra. Kaié kérdezte Joe a lányt —, merre van Nell? Azonnal visszajön. Vásárol valamit. Ka te épj>en ellentéte volt a húgának, hasim, könnyű mozdulatai voltak, magasabb és eaonbosabb volt Nellnél. Barna baja és barna I szeme sem hasonlított Nell gesztenyeszinü fürtjeihez és kék szeméhez, de a legnagyobb különbség mégis az arckiíejezásükben volt: Nell csupa élénkség, mozgékonyság, kifejezés volt egyre, mig Kate arca csendes volt és változatlan, mint a mély tó tükre. — Itt van, Jim, a bátyám — mondta Joe. — Mi is magukkal megyünk. — Ennek igazán örülök — mondta Kate és felnézett a fiatal pap arcára. — Mennyire •h as on 1 i t an ak egym ásho z! — Soha nem láttam még ilyet! — csodálkozott a kereskedő felesége is. Joe nevetett. — Csak az arcunk hasonlít, a lelkünk nem, Jim szerencséjére. Különös, fájdalmas, keserű hangon mondta azt. Min d a ketten megütöd ve néztek fel reá. Kis csend következett. .Joe hangja s az az aggodalmas és gyöngéd pillantás, amit bátyjára vetett, szokatlan volt a vidám, tüzes, vad fiatalembernél és Kate, talán most először rokon® zen v vei nézte az arcát. Egyszerre zavaros lárma hallatszott kívülről, amiből tisztán ki lehetett venni ezt a recsegő hangot: — Na, na, szép galambocskám, ne szaladj! Joe két ugrással a küszöbnél termett. Odakint Nell védekezett kétségbeesetten a részeg ember ölelése ellen. — Mondom, hogy meg akarlak csókolni, diát megcsókollak — mondta a részeg konokul. Köröskörül nevetett néhány ácsorgó ember, a vándor kereskedő azonban felkelt a helyéről és várakozva közeledett. — Engedjen el! — kiáltotta Nell iilözatlal. Abban a pillanatban, amikor a lészeg arca a leányhoz érhetett volna, két erős, barna kéz szorította át a torkát. A szája kinyílt, a nyelvé kifordult, a szemei ki meredtek, két karja tehetetlenül csapott szét a levegőben. Aztán egyszerre egész teste felrepült a levegőbe és peklpufíant a kunyhó deszkafalának, mint. valami rongycsomó, lezuhant a gyepre, ahol ott is maradt mozdulatlanul. — Mi az itt? — kérdezte egy parancsoló. hang. A kerítés ajtaján jött ki és tállá a verekedést. Az, öreg vadász kivette a szájából a, pipát. — Rendben van, Wentz. Én sem csinálhati lám volna jobban. Lefíler meg akarta csókolni ezt a leányt, a szeretője meglátta, oszt' elbánt vele egy kicsit. Joe még lihegett. De az arca kisimult, amint Nellre nézett s a hangja is olyan lágy volt, mintha soha nem is tudna haragudni. — Bocsásson meg, Nell, hogy nem voltam itt hamarább — mondta egyszerűen. Amint bementek a kabinba, Nell oldalt feltekintett reá. Most már harmadszor verekedett meg érte. Többször láthatta már ezt a sötét, fenyegető fényt a szeméiben. Nettnek még zúgott a "füle. Hallotta, hogy Joe mond neki valamit halkan, de nem értette jól. Mosolygott. Szivében megenyhült és eloszlott minden harag, amit a férfi iránt érzett. — Nell! — mondta most Joe hirtelen, hangosabban. — Miért nem felel nekem, Még mindig haragszik rám? Nell, tudhatja, hogy ..... hogy szeretem magát.. A leány pirosán, ragyogó szemmel fordult oda hozzá. — Nem is haragudtam magára — suttogta; aztán, elhárítva a fin ölelésre kitárt karját, a másik szobába szaladt. III. Joe a .kunyhó ajtajúiban állt é.s csöndesen nézte a néni messze lombosodé fák alatt a fekvő két alakot. Az egyik indián volt, akivel Jim hosszai és komoly beszélgetést folytatott nemrég, — az erdőik vörös fia mély álomba volt merülve. Feje alá össze csavart inget tett párnának, de az ing klosuszott alóla s oll feküdt külön a fiiivön. Jóénak, amint nézte, bolondos gondolata támadt. A másik alvó alacsony, kövér ember volt, akiről azt beszélték, hogy nem egészen épeszű. A férfiúk él tréfál lak vele, a gyerekek csúfolták. Joe néhány pillanatig csöndesen figyelte a két alvó embert, aztán egy pillanatra eltűnt, a kunyhóiban é* indián festékekkel jött vi'sz- szn. amníkct a kereskedő raktárából csempészen ki. Még egyszer körülnézelt. s látva, hogy senki sincs a közelben, gyorsan munkához látott. Az indián tarka ingéi ráhúzta a mélyen alvó bolondra, 'vöröa éis fehér csíkok-,| kai mázolta be az arcát s kihúzva az indián I , ■ hajcsomójából ,a tengő sastoUIat, a kövér embernek feje búbján összeesemózott sűrű hajba erősítette. Egy pillanat alatt készen volt. Visszavitte a festékeket a kunyhóba és mint aki jól végezte a dolgát, elment sétálni a folyópartra. Már többször lenn volt ma a víznél, ahol Jeff Lynn, az őszhaju öreg vadász szorgoskodott a tutajjal, amelyen el akarták indulni az Ohio vizén. A vadászt vezetőnek küldték a misszionárius számára a Henry-erődből s most, hogy Jim ás Joe ig úti társul szegődtek hozzá, a számukra is kellett tutaj, még pedig akkora, hogy a lovak ie elférjenek rajta. Gyönyörködve nézte a tiz- tizenkét gerendából össze rácé olt tutajformát, amelyen nyers gályákból emelt sátorforma födél ékeskedett. Nem látszottt nagyon kényelmes alkalmatosságnak. Nell és Kate számára azonban jobb helyet készített az öreg vadász a másik tutajon. Jókora bivalybőr e két, piros takaró tette egészen barátságossá a középső részét. Joe észrevette azt is, hogy néhány ládát már el is helyeztek rajta. — Mikor indulunk? — Holnap, napkéltekor — felelte Lynn. — Jaj, de jó! — mondta Joe örömmel, mint a gyerek. — Szeretek korán reggel elindulni. — Nem mondhatnám, hogy sokan örülnének, ha el kellene indulniok ezen a folyón — mondta az öreg vadász s oldalt felpillantott a sugárzó szép fhira. Az csak nevetett. — Én szívesen elindulok rajta és vissza is jövök — mondta Joe. —- Majd meglátjuk, majd meglátjuk! Jönnek a, vörös ördögök, látni fogjuk, amint tollal a fejükön olt sompolyognak a parti fák között s nagyon lehel, hogy nemsokára hallani fogjuk a nyit süvöltését is. Akkor aztán majd v isszák i- vánkozik a biztonságosabb vidékekre.- Nem én! — mondta Joe kurta nevetésével. Az öreg vadász csöndesen tekergetett egy hosszú kötelet, aztán ezurtoe pipáját vette elő, kikapott egy darab eleven parazsai a parton égő ttlzbül és rágyújtott vele. Élvezettel szivta a szárat s 'nemsokára hatalmas fiietfolhök bodrostul tak körülötte. Nagy tüskön üldögélve, sokáig szemlélte a fiú erős. jól megtermett alakját. Elégedetten dörmögött magában-
