Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)
1931-09-20 / 215. (2732.) szám
10 1931 szeptember 20, vasárnap. Miss Madeleine Slade, Gandhi angol tanítványa, á dúsgazdag angol nő excentrikus életmódját cserélte föl az egyszerű hindu nő életével, amikor hat évvel ezelőtt Gandhi legodaadóbb hive lett Most tért vissza először Angliába, ahová szülei temetésére sem ment el Uj életviszonyaiban igen boldognak vallja magát Londoa, szeptember 19. A Mathatmá Gandhi körüli 'londoni póíitikai szenzációnak megvan a maga társadalmi szenzációja. Gandhi, mint. isrheretes, fehér kisérőnője. tniss Madeleine Slade társaságában érkezett Londonba. a,kerek asztal mellé. Ez a mise Slade igen gazdag angol nő volt s egyszeriben ellenállhatatlan vonzóddá támadt benne a nagy Mahat hm a tanai iránt Nem sokat töprengett, leszámolt Európával, búcsút mondott címnek, rangnak, vagyonnak, társaságnak és fényűzésnek s Indiába ment, ahol Gandhi tanitványa lett: egyszerű indiai nővé váltózott, aki amellett szenvedélyesen vallja mestere politikai és erkölcsi tanításait. Misé Ma delemé Síddé egy nemrégiben elhalt angol miJiiómoé, Sir Edmond Slade admirálisnak a leánya s áljától óriási vagyont örökölt.. Má.r kora fiatalságé óta rendkívül excentrikus életmódot folytatott, noha alapos műveltségei és intelligenciával birt. Hu- szónhatéres koráig két kanállal evett a világ és a társadalom nyújtotta örömökből, dé aztán égy nap — néhány éve már ennek — el- ólvá&tá Rómain Rollandnak Gandhiról iróft könyvét $ éz az olvasmány fordulópontot hozott életébe. Maga misé Slade Így ir erről a konverziójáról: ..Istentelen és fényűző életet éltem. Napjaim igy telték: Az évet London, Parié éé Bérlőn között töltöttéin- Sók pénzem volt és semmi gondóm é így égyre ujább éé ujább szenzációkat kerestem. Aztán valami magasabb dolgot találtam. Elolvastam ezt a könyvét, e hirtelen arra a meggyőződésre jutottam, tX. Egy piarista honatyáról A hí agyar piaristák között sok ftagytudásu, éftékes férfiú akadt, aki nemcsak a rendnek, képem a magyar tánügynék is büszkesége, a társadalomnak kedves, hasznos tagja volt. Akadt azonban közöttük az életét könnyen vevő egyén is, akinek becsvágya beérte az egyetemről hózott tudományával., amelyet aztán ínár nem gyarapitőtt önképzéssel s melyén kérődzve vígan, töprengés nélkül élte Világát, Ilyen volt Hévizy János professzor ur. Negyvenhat éve, hogy Lévára került, ahol 1889 őszéig tanárkédott. Mikor 1885 nyarán itt megjelent, Caesarként, de némi változattal mondhatta: „jötteín, láttak és győztem!“ Magas, daliás termetű, csinos fiatalember Volt. Magyar arcából, duzzadó izomzatából kicéáttant az erő s az egészség, Arcát az a bizonyos örök derű szépítette, mely a jélek egyensúlyának, az önmagával s a világgal való ínegei éged ett ségnek félre nem ismerhető jeléVidámsága, meglépő ötletei, sziporkázó szellemessége, az á játszi könnyedsége, mellyel á komolyabb dolgokat is kezelte, már első találkozásra mindenkit meghódított. Abban áz időben a szőlőhegyi élet javában virágzott Léván. A, váróst északkeletről határoló mintegy nyolc kilométer hosszú dombsoron akkor még nem pusztított, a filoxera. A pincékben té]i bordók sorjában nem unatkoztak a nyirkos ászokon. A présházak felől délután, estefelé a mulató társaságok hujaohója hangzott fel. Léváp akkor sem volt kasztkülönbség. Professzorok, tanitók. állami és megyei meg városi tisztviselők, kereskedők, ügyvédék, orvosok, intelligensebb iparosok, hon- védtifiztek vegyest alakultak kisebb társaskörökbe. Ezek hol egyik, hol másik tagjuk sző- lőhajlékába.n ülték körül a piacon potom 15 krajcáron vásárolt, csillogó-ropogósra sült libafertályt, melyre ellenállhatatlanul rá kívánkozott a burcsák, a még le nem fejtett ujbor. Innen-onnan vidám karének kelt szárnyra és terjedt végig a lapály fölött az alkonypirban fürdő, mohos lévai várromig. Az egész város hallhatta és senki sem akadt fönn rajta, hogy a napi munka végeztével vígan vannak a szőlőhegyen. Mintha a jó Isten ezeket a szőlőhegyeket professzor ur számára teremtette volna. Mintha a Káka, az Orbánka, az Ólévák, a Kereszthegy stb. az ő kedvéért éledt volna fel dalos pofi á re Rengéssel I... Annyi bizonyos, hogy Hévizy János profesz- *K*r társadalmi képességei éih erényei kifejthógy Gandhinak és Indiának kell szentelnem életemet." Miss Slade egy ideig Párásban tanulmányozta Gandhi tanait, s aztán levelét irt áz indus vezérnek, akinek felajánlotta szolgálatait. Gandhi elfogadta ajánlatát s felszólítottá, hogy jöjjön él Indiába- 1925 novemberében lépett mi66 Slade Gandhi tanítványai közé Ahmedahadban s testi és lelki tisztaságot fogadván, fölvette á hindu hitet. Attól kezdve teljesen uj feladatainak szentelte magát. Gandhi tanítványai körében elsősorban egy hároméves próbaidőt kellett ellő donié. Később vezető pozícióhoz jutott Gandhi iskolájában. Amikór aztán Gandhi megkezdte niarsát a tenger felé, ahol a tenger sós vizéből sót akárt meríteni és igy megsérteni az angol monopóliumot, miss Slade Ahmedabadban maradt niiiit az iskola vezetője. Misé Slade tehát már hat évé él Indiában s ez alatt, az idő alatt teljesén naturalizálódott, lémondva az európai nő civilizált életmódjáról. Gandhit elkíséri minden útjára s kiváló szerepet játszik az indiai Szabadságharcban. Ma már nem is hívják miss Madeleine Slade-nek, hanem hivatalos indus nevén: Shrimati Mirá Bűinek. Angliába 1925 óta először tért most vissza s most is csak Gandhi társaságában. Még apja temetésére sem jött el Londonba, aki 1928-ban halt meg s nem vett részt anyja temetésén sem, aki kevés- sel ázután követte férjét a halálba. Külsejében is teljesen át,hasonult az indiai Szokásokhoz a hlndlzmusnaik ez az uj apostola. Ruhája egyetlen szöretdarabból áll, télére aligüld találhatóit alkálmasabb miljöt, mint az akkor itt teljes virágzásnak Öfvendő szőlőhegyi életöt. De nemcsak a cimborák, a nők is rajongtak a szellemes, mindig vig professzor űrért. Eszes és tréfás ember létére könnyen szórakoztathatta az asszonynépet. Társasjátékokat rendezett neki és mindenféle tréfás mutatványokkal mulattatta. A fátyolképeit egyik-másik néniké vagy ma már nagymama, de akkor még Csak csitri, talán most is emlegeti még. Nyitott ajtó keretébe lepedőt akasztott, mely előtt a nézők elsötétített, mögötte pedig ő s a médiuma kivilágított szobában foglalt helyet, úgy hogy árnyéka s a médiumé a lepedőre esett. S már most ő Mint. orvos a nagybeteg médium gyomrából sok ceremóniával a legkülönfélébb holmit szedte ki: cipőt, harapófogót, galuskamerőt, ollót stb- Kísérő szavai hatására a hálás nézők majd megpukkadtak nevettükben. Bizony, a nők annyira kedvelték, hogy képviselőválasztás idejárt, mikor á falvakra kor- tesútra indult, kocsiját teleszórták virággal. Piitka nap volt, hogy egyik vagy másik házhoz vacsorára nem invitálta a ház asszonya, akinek azzal kedveskedett, hogy a pecsenyeszárnyas, őzgerinc vagy malac s zétd a r db olását magára vállalta és oly m/üértően elvégezte, mintha az lett volna á mestersége. Szinte lenézték azt a menyecskét, akinek a házánál Hévizy még nem volt asztalvendég. Ilymódon a professzor ur társadalmi kötelezettségei annyira megbokrosodtak, hogy bizony tudományos továbbképzésére bem ért rá. Szinté csudaszámbá ment, hogy a tanításban nem terhelték nagyobb mulasztások, mint — ha délelőtt éppen első órája volt. — a gyakori lekésése. Mert sokszor csak közvetlen reggeli nyolc óra előtt került haza a muriból s alig volt annyi ideje, hogy a fejét hideg vízbe mártsa, szárazra csutakolja és a reverendába bújjon. A direktor ur ilyenkor kelletlen kényszerből bement az elárvult osztályba és helyette- s'totte annak hűtlen pásztorát. Ha aztán az örökké derűs professzor ur úgy háromnegyed táján mosolygó arcát kémlelve betolta az aj- lóréson át az osztályba, a direktor urat illedelmesen üdvözölve ennyit mondott neki: — Köszönöm, direktor ur! Ne zavartassa magát, csak tessék folytatni! Alászolgája — és mosolyogva eltűnt. A direldor ur pedig mérgében kipir.d^ és prüszkölt, látva, hogy ez a gyöngéd figyelmeztető módszer, méllyel a kötelességét, ismét. ínulasztót meg akarta szégyenitepi, csak olyan hiábavaló, mint. máskor a szószerinti meg intés ... És Hévizy barátunk nundameltett népi volt e mélyet válla köré kanyarit s onnan esik alá tértére. Fekete haja hátrafósült 6 rövidre nyírott, arcát barnára égéite az indiai nap heve, de karcsú és magas angol termete elárulja, hógy nem a távol Kelet Szülötte. Napi élete is mént minden ézéméiyi fényűzéstől. Egyszerű indiai parasztasszony életét éli: csak háromféle ételt vesz magához: gyümölcsöt, zöldségét és kecsketejet. A szabad ég alatt alszik. , Azt mondja, hogy rendkívül boldog és megelégédett életével. Indiát; nem tekinti idegennek, sokkal inkább igazi hazájának. „Talán ide tartóztam — mondja — s csak tévedésből születtem Angliában. Dolgozom és a munka boldogsággal tölt el. Minden uj napnak már éjszaka örülök előre." Az előkelő angol társaságot annak idején fájdalmasan érintette miss Slade csodálatos konverziója, amikor elhatározta, hogy elhagyja Londont és Gandhidhoz költözik. A rokonság gem is tudta ezt neki megbocsátani s máig sem békiilt ki vele. Kijelentik ugyan, hogy távolról sem kételkednek miss Madeleine meggyőződésének becsületességében és hogy Gandhit sem akarják kritizálni, de nem titkolhatják el, mennyire sajnálják, hogy Madeleine szövetkezett vele. Madeleine egyik nagynénje, Mary Slade ismert angol színésznő igy nyilatkozott erről: — Madeléine mindig excentrikus volt. hal ezért lángolt, hol azért rajongott. Igen szép leány volt és nagyszámban voltak tisztélői. De mindig tartózkodó volt s nem tartozott az emberek ama fajtájához, amelyet egykönnyen lehet megérteni. fossz tanitó, sőt mondhatni, jó pedagógus is volt. Tanítványaival szebb eredményeket ért el, mint akárhány tanártársa. Férfias nyíltsága jó hatással volt a fiuk jellemképzéséré. Annyira megszerették, hogy közülük többen Nyitrára követték, mikor 1889 őszén oda áthelyezték. * Szerepelt-e már Hévizy János másutt is az országos politika porondján, nem tudom. Léván azonban nagy tevékenységet fejtett ki az 1887. évi képviselőválasztáskor. Mint tőrülmetszett, kecskeméti magyar ember tűrhetetlenül ragaszkodott a függetlenségi eszmékhez. így hát a politika terén is találkozott Léva lakossága zömével, mert ez is a negyvennyolcas zászlóra esküdött fel. A kormánypárti Konkoly-Thege Sándorral akkor a függetlenségi Levatich Gusztáv ügyvéd állott szemben. Hévizy János kiváló szónoki tehetség volt. Megjelenésében, hanglejtésében valami megidéző erő rejlett, mely a hallgatóit magával ragadta. Különösen tudott a nép szájaize szerint is beszélni, annak az észjárásához alkalmazkodni, az érzelmeit lángra ' lobbantam, úgy hogy az vakon követte, ahová ő akarta. Nagy szónoki tehetségét mindjárt jelöltje első fellépésekor mulattá bé a lévai piactéren. L. képviselőjelölt a tér közepén felállított emelvényről üdvözölte a többezer főnyi közönséget, de nem jutott tovább az üdvözlésnél: megrekedt. Hévizy, aki azonnal észrevette a jelölt kínos vergődését, nem sokat gondolkozott, felpattant az emelvényre, pár szóval felvilágosította a gyülekezetét a jelölt hirtelen rosszulléléről s aztán hatalmas, másfélórás programbeszédet rögtönzött, melyet a nép, mintegy megbabonázva, mozdulatlanul hallgatott végig, majd ámultából felocsúdva egetrázó éljenzésbe tört ki, csak az ő nevét és mindig csak az övét kurjántgatva. A. lelkesedés olyan tüneményes volt., hogy sokan már azt. is hangoztatták, nekik nem kell Levatich, lépjen fel Hévizy!... Aztán jöttek a faluzó koDesutak, melyek mindegyike Hévizy nek egy-egy diadal menete volt. Egy községben, a tiszta kálvinista Alsószécsén annyira hatott a beszéde, hegy kifogták a lovait és nem akarták hazaereszteni, mert hogy — mondták az atyafiak — maradjon náluk választásig és beszéljen nekik mindennap; nekik ilyen ember kell! Alig birta őket szándékuktól azzal az Ígérettel eltéríteni, hogy majd kijön még hozzájuk és beszélni fog nekik, mihelyt csak telheti. Hogy milyen szónoki, fogósokkal tudta az őt hallgató népet megnyerni, annak figyelmét lekötni, arra 'csak egy példát mondok, el. Választási mozgalmak idején volt, Hévizy tttbbfdniagával beszélgetett, az uccun. Közben mások is csatlakoztak hozzájuk, majd egy-egy arrajáró iparos is odaállt, mig egyszer csak tisztességes csoportosulás támadt körülötte. Ekkor elkiállja magát egy távolabbi álló, aki semmit sem -bárt a beszélgetésből hallani: „Halljuk Hévizy urat!" — Persze csak ez kellett és már tizen is kiabálták: „Halljuk Hévizyt!“ — Hévizy csitította őket, hogy jól van, beszél nekik, hanem hozzanak neki valamit szónoki emelvénynek, amire felállhasson. — És hoztak egy hordói, amelyre felszökve, beszédet mondott nekik. Persze a „kormány s az adó" körül forgott a szó. Többek között ezt mondta: — Igenis, véreim, úgy van! Mert lássátok, ha most kimentek a szőlőtökbe és a saját pincétekben csapra vertek egy hordót, legelőbb kiugrik belőle a finánc az akcizzel a kezében!... A népnek ilyen beszéd kell, az tetszik neki s aki ilyen beszéddel tartja, annak nem inog meg a népszerűsége. És Hévizy népszerűsége egyre nőtt, olyaüy- nyira nőtt, hogy a lévaiak 1888-ban megyebi- zottsági tagnak választották meg. Tóth György dr. „A lévai kegyes-tanitórendi gynlnasium története 1815—1895-ig" cimü müvében ezt az esetet „szép kitüntetésinek mondja, mely „a tanári kart érte". Népszerűsége annyira gyarapodott, hogy a választó kerület függetlenségi pártköre már mint jövőbeli jelöltjét emlegette. A kegyesrend főnökének azonban ez nem volt kedvére és az 1889—1890. tanévre Nyitrára helyezte át a lévaiak nagy szomorúságára. ★ Ezzel Hévizy szereplése a lévai társadalomban véget ért. De élete további folyásának még van egy érdekes részlete, azt nem mellőzhetem. Mikór Nyitrára áthelyezték, megfogadta, hogy többet nem avatkozik a politikába. Csakhogy ezt megfogadni könnyebb volt ám, miüt meg is tartani. Nvitrán si csakhamar talált magánakvaló környezetet. A zobori szőlőhajlékok szintén mesélhetnének a mester kortyáról: mikor egy pintet egy hajtásra úgy nyelte, hogy közben az ádámcsutkája csak egyszer mozdult meg! Aztáu itt is kísértett a politika. Mikor rájött, hogy a, függetlenségi párt itt züllőben van, újra. fellobbant a. nemzeti érzés benne. Hozzáfogott a baj orvoslásához: megalakította a függetlenségi kört, híveket toborzott és rendezett március 15.-i ünnepélyt. A közfigyelem most feléje fordult, ő pedig lassan-lassan félelmetessé vált a kormánypártiak szemében. Közeledett az 1892.-i képviselőválasztás, mire a főispán, hogy a veszedelmet elhárítsa, minden befolyásával odahatott, hogy a rend Hévizyt az 1891—92. tanévre jó messzire, Kanizsára helyezze át. Itt aztán megtörtént a csoda. Ami eddig soha meg nem történt, aminek a lehetőségét el sem gondolták: Nagykanizsán, az 1892. év ajnuár havában egy kormánypárti egyetemi tanárral szemben országgyűlési képviselőnek megválasztottak egy szegény piaristák Hévizy Jánost! Ez az eset országszerte nagy feltűnést, keltett. Hiszen szinte hihetetlennek látszott, hogy a pártkasszával és a kormány támogatásával rendelkező kormánypárti jelöltet megbuktassa, egy szegény szerzetes! És mégis! Hévizy megjelenése és szava varázserejével meghódította a kanizsai választókerületben a sziveket. Aztán megszerezte a rend hozzájárulását és a nép óhajának engedve fellépett függetlenségi jelöltnek. A Budapesti Hírlap annak idején „Az uj emberek cimü tárcasorozatában erről a választásról ezt irta: „Jellemző Hévizyre, amit programbeszédében mondott: Atyámfiái, szegény szerzetes vagyok, akinek nincs egyebe a becsületénél és a reverendájánál. Ha azt kérnétek tőlem, hogy huszonöt forintot adjak választási célra, azt. felelném rá, hogy nem adhatok, mert még huszonöt. forintom sincs. És ha zászlót kérnétek tőlem. azt. mondanám rá, hogy vegyetek egy póznát, kössetek rá piros kendőt, az legyen a lobogótok. így, ha kellek, szegényen, de becsű-- lét esen, a. tiétek vagyok. —• Csodálatos volt beszédének hatása. Körülrajongta a nép s boldog volt, aki kezét megfoghatta. hogy megcsókolja." S a választás napján eZerkétszáz választó jött be Kanizsára. Akinek nem volt kocsija, fuvardíj híján gyalog jött. Késő estig ott fagyös- kodtak a választási épület, előtt, pörkölt-dukan- eia és kortesbor nélkül — csak a. lelkesedés melegítette őket. Azt az örömet pedig lehetetlen leírni, mely a lelkekből kitört, midőn a választási elnök'kiherdette, hogy a győztes: Hévizy János. * Ez volt. Hévizy János életének legszebb napja. De ez a nap nem ismétldődött. Á választás óta. feléje se nézett a kerületének s ezéo-t na.- gyon megnehezteltek a kanizsaiak. Másfelé fordultak bizalmukkal, mikor a ciklus leteltével más képviselőt választottak. Pedig nem hálátlanság: hiúság volt az oka, hogy Hévizy a választóit elhanyagolta. Folytak a házban az egyeliázpolitikai harcok, melyek során Hévizy gyakran igyekezett a kormánypárt szónokait közbeszólásaival zavarba hozni. Közbeszólásai azonban sokszor éppen nem voltak talpraesettek s inkább ellenzéki auimosilásról, mint. alapos hozzáértésről tanúskodtak. Mikor egy ízben Csáky gróf kultuszminiszter érveléseibe is folyton beleszólt, ez gúnyosan visszavágott: — Úgy látszik, a tanár ur ma megint nem tájiulta meg a 'leckéjét! — s aztán csípősen rávil ági toll a közbeszóló sok abszurdumára. A miniszter szavai nagy derültséget keiVázlatok társadalmunk múltjából Irta: Karafiáth M- dr.
