Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)
1931-09-19 / 214. (2731.) szám
Az ipolyságs iparosok és kereskedik tiltakoznak a fiiul láikiveiésfl ellen / fiz 1930-as év után 103-300 százalékkal magasabb adókat vetettek ki, mint az előbbi években - fi tiltakozó gyűlés kezdetekor bezárták az összes üzleteket, leállítottak minden munkát — Követelik a kivetések felülvizsgálását Orosz pártok szövetsége. Listavezetők: Kamin- sky József, Rigán és Bródy Endre. 16. Zsidópárt Csehszlovákiában. Listavezető: Palkóvies dr. 17. Osehagrár párt. Listavezető: Hrabár Konstantin. 18. Csehszlovák gazdasági csoport. Listavezető: Jindrich Kiesfii. 19. Odbo- rová Zajmová Organizace. Listavezető: Róbert Zeltzer. A mandátumok száma továbbra is 42. A névsorból nyilvánvaló, hogy a legtöbb apró párt azért alakult, hogy az őslakosság egységét megbontsa. Ez azonban kevésbé fog sikerülni, csupán annyi eredménye lehet, hogy az apró listák benyújtói részint a cseh agrár, részint a szociáldemokrata párti listával fognak kapcsolni s igy a félrevezetett szavazók akaratlanul is a cseh agrár, avagy szociáldemokrata pártot fogják támogatni. Az ungvári keresztényszocia 1 ista és magyar nemzeti párt jelölőlistája a főváros adófizető közönségének minden rétegét magában foglalja. A lista ötvenkét nevet tartalmaz, amely azt jelenti, hogy a képviselőtestületben és a különféle bizottságokban mind az ötvenkét jelölt szerepet kap, mivel a pártszövetség keretében ez a gyakorlat alakult ki. A keresztényszocialista és magyar nemzeti párt ungvári listáin a következő nevek szerepelnek: Kerekes István dr., Gaar Iván, Ja- czik Miklós, Bperjessy József dr., Fodor Béla, Boross Zsigmond, Keszler István, Rácz Pál, Tirpák József, Bökni József, Wittenberger István, Korn Sándor, Lukács Géza dr., Ormos János, Spohn Ferenc, Havasi István, Bischof Pál, Jendrák András, Harajda János, Molnár Sándor, Rauch Károly dr., Kozár Ferenc, Deák József, íjjász Gyula, Köszörű Károly, Horosz János, Lévay István, Dudás György, Székovszkv Mihály, Tirpák János, Speck István, Yárady György, Kováts Miklós, Bodnár József, Korlátb Endre dr., Kurucz Mihály, Hajtó Gyula, Daru Sándor, Mudi József, Pásztor Lajos, Vojtkó Ferenc, Thury Sándor, Gedeon András, Veress Andor, Kiss József, Rin- ger Gyula, Varjassy László, Demeter Zoltán, Kohut József, Szilágyi József, Ádám Sándor és Kálmán Mihály. A iiagFSs©mb®ti Jelzések Nagyszombat, szeptember 18. (Saját tudósítónktól.) Szlovenezkó harmadik legnagyobb városában a választási kampány nagy izgalmakat idézett elő. az ő aláírása hamisítva van. A hamisítás Diamant panasszal fordult a választási bizottságihoz s kérte a zsidópárt jelölőlistájának érvényteleniitéséf, mert az ő aláírása hamisítva van.A hamisítás Diamant Ernő álliiiása szerint annyiban történt, hogy a panaszos féllel a harmadik helyre íratták alá a nyilatkozatot és a benyújtott listán a hetedik helyen szerepel aláírásával. A választási bizottság a keddi gyűlésen foglalkozott Diamant Ernő panaszával ée azt elutasította. Az esetnek előreláthatólag a polgári bíróságnál lesz folytatása. Különben 18 párt adta be jelölőlistáját a 42 mandátum elnyeréséért. 1927-ben 16 pánt kandidált, de csak 10 párt szerzett mandátumot. A benyújtott listák sorrendje a következő: 1. Cseh nemzeti demokrata párt. (Szedlacsek A. mérnök). Ipolyság, szeptember 18. Ipolyság is azok közé a városok közé tartozik, melyek az országhatár szélére kerültek s ezzel elvesztették piacaikat. A forgalom a minimálisra csökkent, az idei katasztrofális termés pedig az eddig meglevő forgalmat is megszüntette. Az iparosnak nincs munkája, a kereskedőnek pedig nem akad vevője. Elképzelhető, hogy ilyen körülmények között milyen hatást váltott ki az 1930. évi jövedelmi adó fizetési meghagyások és a forgalmi adó megállapítás kikézbesítése, mely a múlt évvel szemben legtöbbször duplájára, sokszor azonban négyszeresére emeli az adót. A járási ipartársulat ipolysági kirendeltsége az adók igazságtalan és tulmagas kiveté-se ellen szeptember 16-ára rendkívüli közgyűlést hivott össze Ipolyságon s ide meghívták Lys- ka cseh iparospárti képviselőt és ifj. Koczor Gyula volt nemzetgyűlési képviselőt, az országos iparosszövetség elnökét. A gyűlés délután 3 órakor vette kezdetét a városháza tanácstermében s ekkor Ipolyságon megállóit minden munka, az üzletek lehúzták redőnyeiket, az iparos abbahagyta a munkát, a kőművesek letették a szerszámot s mind tódultak a gyűlésre. A gyűlést Tréber János, a társulat elnöke nyitotta meg és üdvözölte a megjelenteket, köztük ifj. Koczor Gyulát és Molnár dr.-t, a kirendeltség vezetőjét. Lyska képviselő kimentette elmaradását. A gyűlés előadója Marczi Gyula iparos volt, aki ismertette az 1930. évre szóló, az előző évek sokszoros ősz- szegében kivetett adók elviselhetetlen voltát és hibáztatta, hogy ez akkor történt, amikor a kereset a felére csökkent s amikor az iparosok és a kereskedők amugy- is már teljesen kimerültek. 2. Blinka-féle néppárt (Kröméry Károly dr. szenátor). 3. Komranieta párt (Liska Pál). 4. Cseh nemzeti szocialisták (Královics János). 5. A kisiparosok, kisföldmüvesek és fökbn'uinkáeok (Remenár Izidor). 6. A háborús rokkantak csoportja (Hruske V.). 7. Földmunkások és kisiparosok köztársasági pártja (Vidovics István). 8. Cseh szooiáldemolcrata párt (Bachraty József). 9. Szlovák nemzeti párt (Bezo Gusztáv). 10. Csehszlovák középosztályu iparosok és kereskedőik pártja (Vysko&iJ). Molnár dr., a pénzügyi kirendeltség vezetője enyhíteni igyekezett az elhangzottakat s kijelentette, hogy mindenkinek panaszát szívesen meghallgatja, mert nem hiszi, hogy igazságtalanságok történtek volna, mert ők a rendelkezésükre álló adatok alapján dolgoztak. A gyűlés ezután drámai fordulatot vesz, mert egymásután felállnak az iparosok és kereskedők és elmondják panaszaikat. A felszólalások igazán megdöbbentő képet festenek azokról a hibákról, melyek a kivetés körül történtek. Az egyik iparos könnybelábadt szemekkel, sírva panaszolja, hogy. 1929—30-ban fizetésképtelen lett, ma a kiegyezési rátákat sem tudja fizetni s 1929- re mégis 29.000, 1930-ra pedig 56.000 korona után adóztatták meg. Jön a másik, mondja, hogy 1929-ben segédje volt és autófuvarozási vállalata. Ekkor 14.000 korona alap után adózott, 1930- ban sem segédje, sem autója nincs már, de négy és félszer annyi adót vetettek ki rá. Jönnek tovább: 1920-ben összes adója 1500 korona volt, 1930-ban üzletének forgalma 40 százalékkal csökkent, adója azonban 2500 koronára emelkedett. Egy vendéglős 1929-ben élelmezés után 8000 korona forgalom alapján adózott, 1930-ra pedig 87.000 koronában állapították meg kasztosai után forgalmát, holott ebédet 5— 8-at. vacsorát pedig hármat szolgál ki na-1 ponía. Egy kereskedő panaszkodik, hogy 1929-ben mindenét elárverezték s most 100.000 korona után követelnek rajta forgalmi adót, 1930-ra pedig 1400 korona adóval rótták meg. Nagy adókkal terhelik a tönkrement lábbeli készítő iparosokat is, holott a legtöbbnek betevő falatja sincs. 11. Agrárpárt (Gajdos János), 12. Zsidópárt (Fürét Ede). 13. Cseh néppárt (Zsiska Pál dr. szénát*^). 14. Grümfeld Gyula választási pártja. 15. Országos keresztényszociaUsta párt. Listavezető: Srukop AdoK. 16. Deutsche WaíhJgemeinschaft (Rlötzl János). 17. Utazók, kereskedelmi alkalmazottak és hivatalnokok (Wermes Miksa és Mechur Moritz). 18. Politikamentes gazdasági szervezet (Pasko József). A szobafestők is előállónak panaszukkal, mert, amint mondják, nóvszerint felsoroltak mindenkit vallomásukban, ahol dolgoztak s ezt mégis duplájára emelték. Sok a panasz kirendeltség adminisztrációja és különösen egyik referense ellen. Fölhívtak pgy 80 év körüli iparost, hogy adja be forgalmi adó vallomását. Az iparos erre írásban közölte, hogy iparát nem folytatja, tehát forgalma sem lehetett, amire válaszképpen pár napra 200 korona büntetést róttak rá. Egy másik 500 korona büntetés terhe alatt •beidéztetett a kirendeltséghez s a Korponára való utazás belekerült neki vagy 60 koronájába, a munkaveszteséget nem is számitva s amikor jelentkezett, a referens egyszerűen azzal utasító tta el: nem tárgyalok. Egy kisiparos feleségét operáltatta s amikor a törvény alapján ennek a körülménynek a figyelembevételét kérte, azzal utasították el, hogy ne operáltassa a feleségét. Nagyon sok lenne a gyűlésen elhangzott panaszokat mind felsorolni, de egyíől-egyig megdöbbentő részletképet adlak az adóztatási rendszer hibáiról. Ezután ifj. Koczor Gyula szólalt fel, aki elsősorban a felizgatott kedélyeket igyekezett csillapítani, majd pedig általánosságban az adózás kérdéséről beszélt. — Az adózó a mai helyzet nehézségei közt — mondotta — adófizetési kötelezettségeinek legjobb akarata mellett sem bír eleget tenni. A jövedelemmel arányban nem álló adózás nemcsak az iparos és kereskedő életszínvonalát nyomta le a legalacsonyabbra, de kikezdte már vagyonát is, sőt adósságokba kergette. Mindezekért hibái dacára sem egyedül az adótörvény okolható, mert annak rendelkezései a legtöbb esetben módot nyújtanának az igazságtalanságok kiküszöbölésére. A baj onnan keletkezik, hogy az adózóra nézve ked- vező rendelkezéseket nem veszik figyelembe, másrészt pedig olyan bizonyítást követelnek, amelynek nincs emberfia, aki eleget tudjon tenni. Az igaz, hogy ha a tényleges keresetek alapján végzik az adókivetést, úgy ez az adó oly nagymérvű csökkenését jelentené, amit az állam mai háztartása máshonnan nem tud fedezni. Az alapvető hiba tehát ott van, hogy az államháztartás kiadásai túl vannak méretezve s ezért nem számolhatnak a lakosság teherbíró képességével s igy nem az adóalanyok fizetőképességéhez, hanem az állami kiadásokhoz szabják az adót. Javulás A P10 N11R 0 « Iliit: MNl GREY rordisoifa: fíosárune réz loso (18) — így hát egyetlen hivatása az, hogy a vö- rö sbőr üeket pu szti tj a ? — Ennek él. Nagyon ritkán van itt az erődben, csak olyankor jelenik meg rendesen, ha szükség van reá. Máskor egyre az erdőket járja. — Hogyan értette azt Jeff Lynn, hogy némelyek azt mondják Wetzel ről, hogy őrült? — Többen vannak, akik őrültnek tartják, de én nem hiszem ezt. Ha elfogja a szenvedély, olyankor szinte lázban van, de soha sem tesz semmit őrült ember módjára s mindig felelős a tetteiért. Olyanlkor pedig, ha nem jár hadiösvényen, csöndes, békés ember, aki ritkán beszél és elhúzódik az idegenektől. Van eset rá, hogy bejön a szobámba, leül a tűz mellé és óráikon át marad ott mozdulatlanul és hallgatagon. Azt hiszem, jó esik neki, hogy hallgathatja a többiek beszélgetését és nevetését. Nagyon szereti a gyermekeket és az életét is feláldozná a húgomért, Bettyért, aki megérti és mindig kedves hozzá. — Szomorú lehet az éléte — mondta Joe csöndesen. — Itt a határvidéken, miniden vadász óléte szomorú, de az övé különösen. — Hogyan hívják őt az indiánok? — Afelang a neve. Ez azt jelenti: a Halál Szele. — Érdekes! Ezt hallottam EziisI,nyíltól, de ö franciául mondta: Le Vént de la Mórt! — Igen, jól hallottad.. Egy francia prémke- reskedő nevezte el igy sok év előtt és rajta maradt. Az indiánok azt mondják, hogy a balál szele zug az erdőn keresztül, ha Welzel van a nyomukban. — Zane ezredes —- mondta Joe halkan és meg!:;M7":sgv;i s közelebb húzd b t! az ezredeshez ne hi' vjn hogy babonái- vagyok, rlc én ; zr;.;.ni a halál .v/'Mót az rr j dőbon. ‘ Az ezredes rátekintett a fiatalemberre, akinek arca sápadt lett a visszaemlékezés tői, amint felidézte magában azt a borzalmas, kísérteties nyögést és séhajtozást az őserdő mélyén, a sötét éjszakában. Joe pontosan elmondta, mi történt megszab ad ülésük éjszakáján s az ezredes egy darabig némán és elgondolkozva állít mellette. — Csak nem gondolod igazán, hogy Wetzel volt, aki úgy nyögött és sóhajtozott? — kérdezte végre. — Nem, nem hiszem — mondta gyorsan Joe — De nézze, ezredes ur, olyan tisztán haltóltam, mint most a magam hangját. Mi lehetett akkor? — Jénaiban is említette nekem már egyszer ezt a dolgot. Vadászni ment Wetzellel együtt, külön leshelyen voltak és éjszaka hallotta a halál szelét zúgni és sóhajtozni. Másnap reggel, alighogy előjött a rejtekéből, halott indiánra bukkant, ö szentül hiszi, hogy Wetzel sírja el igy éjszakánként a bánatát, magányos élete keserűségét s a vadászok mind ezt állítják, de én mégis azt gondolom, hogy az egész különös véletlen s a halál szélé nem egyéb, mint az éjjeli szél zúgása a fák lombjai között. Igaz, hogy mikor én hallottam, nekem is hideg szaladt végig a hátamon. — Megpróbáltam elhitetni magammal, hogy csak a fenyők között zúgó szél az egész, de nem sikerült nagyon — vallotta be Joe. — Különben azonnal tudtam, hogy Wetzel van előttem, amint megláttam ölt. Jeff Lyn előre mondta ezt. Egy pillanat alatt megölte a három indiánt. Acélból lehet a karja! — Wetzel a legerősebb férfi az egész határvidéken, amellett olyan gyors és ügyes, hogy szinte hihetetlen. Sokszor megtréfálja az öcsémet, Jonatihant, aki pedig úgy fut, akár az indiánok. Emlékszem, hogy egyszer, meglehetősen régen, az öreg Hudlh Bennel szekere megakadt egy folyócska medrében, ILugb meg az emberei soká próbálgatták kiemelni, de a kerekek meg sem mozdultak. Egyszerre előjött Welzel a fák közül, fél rejlők te a többieket, nekidőit a szekérnek és 1 kiemelte egyedül. Órákig tudnék mesélni ró- 1 la neked. Nem cso;da, hogy úgy remegnék tőle az indiánok. Gyors, minit a sas, erős, akár a hegyi kőris, ravasz, mint a róka. fáradhatatlan és könyörtelen. — Mióta van ön itt, ezredes ur? — Több, mint tizenkét esztendeje s azóta szakadatlan harcban élek. — Attól félek, már elkéstem — mondta Joe nyugodt nevetéssel. — Ne gondold, fiam. Lesz még itt vagy húsz esztendeig elég véres csetepaté. Mikor tizenkét éve idejöttem, én is éppen olyan könnyelmű szívvel vágytam a kalandokra, mint most te, Joe. Lecsillapodtam azóta. Sok derék, szép, jóravaló fiút láttam idejönni ilyen fényes szemmel, ilyen lázas harovágy- gyal, mint amilyet a te arcodon látok s valamennyi itt lelte pusztulását a határvidéken. De ha már erre az életre szántad magad, legalább légy óvatos, tanuld meg a vadászok ügyes fogásait, akik elrejtőznek az erdőben. Lehe't, hogy maga Wetzel vesz majd a keze alá. Elmondhatom neked, hogy Wetzel úgy beszél rólad, ahogyan senkiről sem hallottam beszélni. — Igazán? — kérdezte Joe elpirulva, mint valami diák, boldogan éis izgatottan. — Gondolja, ezredes ur, hogy megengedné, hogy vele menjek egyszer? Megkérdezhetem tőle? — Ne légy olyan türelmetlen, fiam. Talán én is elintézhetem a dolgot. Most gyere el a katonáim szállására. Szeretném, ha megismernéd őket. Mind kinn voltak a fiuk épületfáért az erdőben, most jöttek haza ebédelni. Légy szives hozzájuk, mert nyers emberek ugyan, de becsületesek. Szeretném, ha jó lábon állniál velük. Néhány tenyeres-talpas, jól megtermett fickó vette körül nemsokára Joet, aki leült közéjük, a deszkákon yhó előtt Összehordott gerendarakásra. Mind olyanok voltak, mintha testvérek lennének: nehézkes járású, lassú mozgású, nagycsontul legények, a nap világos- szőkére szívta a hajuk színét s nmikat bronz- szinüre sütötte. Óvatosan kezdtek beszélni Jóéval. Tapasztalásból tudták, hogy a keletről érkező idegenekkel jó vigyázni. Sohasem tudni, leivel van dolga az embernek. Várták, hogy Joe beszéljen s a fecsegésével elárulja magát, de csalódtak. Mert Joe barátságos volt, de nem túlságosan bizalmaskodó. — Jó időnk van — mondta Dick Melzar. a rajvezető. — Jó — felelte kurtán Joe. — Tetszik az élet itt minálunk? — Tetszik. — Csend következett. A legények az ebédjüket várták; előttük, durván ácsolt asztalon, vizeskorsó állt. — ügy hallottam, elcsípték magukat a shawneek — jegyezte meg egy másik legény, felgyürte közben az inge ujját. Mindnyájan Jóéra tekintettek s várták a válaszát erre a kérdésre. Nagyon sok függött ettől, egész róla formált Ítéletüket ez dönthette el. — Igen — mondta nyugodtan Joe —, három napig voltam a foglyuk. —Leütött legalább vagy egyet közülük? — kérdezte valamelyik. A határvidéki ember gyűlöli és gyengeségnek tartja a hencegést. Próbának tették ki Joet. A fin mosolygott. — Én bizony meg voltam ijedi ve egy kicsit, mukkanni is alig mertem. — Nem is csodálom! — kiáltotta Will. — Igaz, ami igaz, én is voltam igy egyszer s nem szeretném még egyszer megpróbálni. Valamennyien nevetni kezdtek s barátságosabb pillantásokat vetettek Jóéra. Azt mondta ugyan, hogy meg volt ijedve, de nyugodt hangja s gondtalan arca mutatták, hogy nem igy áll a dolog. A barátság meg volt kötve. Míg a legények ebédeltek, Joe tovább sétált s meglátta Zane ezredest a háza küszöbén üldögélni békés pipázgatás közben. — Hányadán vagy a legényekkel? — kérdezte az ezredes. — Azt hiszem, barátságot kötöttünk. Az ezredes közelében ott állt az indián vezető. Mosolyogva lépett közelebb s kezet nyújtott Joenek. — Kezet szorítani Törne sápadt arccal — mondta. Joe viszonozta a kézszoritásí. — Shawneek megfogni? — kérdezte az indián tört angolsággal. Joe bólintott. Az ezredes shawueo nyelven mondott valamiInt. a vezetőinek $ ma magva ráztia Ezüötmyii el len ségeskedétféiiek okát. 2 fi??. 1931 szeptember 19, szambái.
