Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)
1931-09-16 / 211. (2728.) szám
I autó állott meg az egyik ottani garázs előtt, amelyben négy iparosküisejü ember üllt. Csehül és magyarul beszéltek, idegesen tárgyaltak, térképet vettek elő és érdeklődtek, hogy messzi vau-e a magyar határ. Külön öseai a isofíőr veit i agai tett s azt a benyomást keltette, mintha valamitől félne. Beszédükből a garázsimester azt vette ki, hogy Pozsonyból jöttek, Ipolyságnál lépték át a határt és Budapesten keresztül Triesztig mennek, hogy elérjék az onnan induló hajót. Megállapították, hogy az autó utasai elhagyták az országot és ezért a rendőrség rádió- körözést küldött a trieszti rendőrségnek. A huszonkettedik hatott Budapest, szeptember 15. (Budapesti szerkesztőségükk 'telefonjelentése.) A romok alatt még folytatják a kutatást és ujábban megtalálták Ivamcsik fütő holttestét ás. Vele a halottak száma huszonkettőre emelkedett. •, A pokolgépes merénylet áldozatait csütörtökön temetik el a Vénmezőről. Az ország és a főváros közönsége a legnagyobb arányú keretek között akarja leróni kegyeletét az áldozatok és a hozzá tart őzök iránt. A Máv. igazgatóága a tettes kézrekeritésére 50.000 pengő jutalmat tűzött ki. Aho! már nincs reménység... Budapest, szeptember 15. A morgue Szvete- nay uccai épületének irodája tele feketeruhás zokogó emberekkel. Elegánsan öltözött urak és hölgyek, egyszerű mimkáskül&ejü paraszti xuhá6 férfiak, nők, gyerekek vegyesen sirdo- gálnak a lócákon. Nincs köztük társadalmi különbség, mind egy a bánatban. Az irodában annyi a munka, hogy a főkapitányságról kiküldték a sérülési osztály egyik 'detektivjét. lovag Reicker Lászlót, aki csak a torbágvi áldozatok ügyével foglalkozik. Egymás után lépnek be az irodába a szerencsétlenül járt emberek hozzátartozói és mennek le a halottaskamrába, hogy agnoszkálják a még ismeretlen holttesteket. Gyászruhás, síró asszony lép az irodába. A vonat vezetőjének, Morvái Lajos főmozdonyvezetőnek az özvegye, aki most érkezett Rákos- palotáról. Utána fiatalembertől támogatva egy másik zokogó asszony lép a szobába! A fiatalember lemegy a detektivvel a hullakamrába és egy-két perc múlva sápadt arccal jön vissza és , csak annyit tud mondani a zokogó asszonynak: xc — ő az. A fiatalember a halottaskamrában felismerte az egyik halottban Gulyás Sándor főkalauzt, aki Kispesten lakott az Árpád ucca 88. számú házban. Három árva maradt a főkalauz után. Most két földmives lép be a terembe. Ünneplőbe vannak öltözve, kalapjukat zavartan forgatják ujjaik között. Bátaszékről jöttek, hogy agnoszkálják Feidl Lőrincnét, Feidl Bá- lintnét és annak 9 éves kisfiát. ^IW<lMAA\CÓ£ARHIRIíAB 1931 szeptember 16, szerda. Közei iOO kilométeres sebességnél történt a szerencsétlenség bovics Ottó dr. 36 éves budapesti ügyvédé, Kanyó Sándor nyugalmazott délivasuti hivatalnoké, Menard Leopold belga mérnök, a belga légiforgalmi hivatal vezérigazgatójáé és feleségéé, továbbá Simon Lajos biatorbágyi posta^ altiszté, Pintér Lajos biatorbágyi napszámosé, Kreosmarik Jóysef HÉV segédtiszté, Nagy László asztalos1, a MÁV dunakeszi főműhelyében dolgozott, továbbá Nemes Lajos fűtőé és Deák Domokos 37 éves segédtiszté. A morgeue- han 16 halott van, a Rókus kórház halottashár zában kettő, három holttestet pedig a szerencsétlenség. színhelyéről Tatabányára szállítottak. kétségtelenül nagy íréi készsége van. A grafológiai analízist a főkapitányság politikai osztálya elfogadta és a nyomozás során, amennyiben lehetősége mutatkozik, fel is fogja használni. Jüterborg és Biatorbegy Berlin, szeptember 15. A biatorbágyi merénylettel kapcsolatban ismételten megerősítették a pályavédelmet a német birodalmi vasútvonalakon s ..ulönös figyelmet szentelnek a hidaknak, viaduktoknak és ala gutáknak. A merényletről nyilatkozott Gennat bűnügyi tanácsos, a berlini rendőrség bűnügyi osztályának főnöke s kijelentette, hogy a nemrégeni jüterhorgi vasúti merénylet s a biatorbágyi katasztrófa sok tekintetben megegyező jeleket mutat, így feltűnő az a körülmény, hogy mindkét esetben szombatról vasárnapra virradó éjszaka követték el a merényletet s még inkább meglepő az a körülmény, hogy mindkét helyen írást hagytak hátra a merénylők. Páris, szeptember 15. A Journal mai vezércikkében azt írja, hogy a biatorbágyi merénylet intőjel az egész világ számára. A legsürgősebb segítségre van szükség, mert az anarchista mozgalom mindenütt gyökeret ver és az egész világ érzi az anarchisták terrorját. Szlovenszkón megindul a nyomozás Pozsony, szeptember 15. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjeleDtése.) A budapesti főkapitányság rádiogramban értesítette a pozsonyi rendőrigazgatóságot a biatorbágyi merénylet részleteiről és felkérte a rendőrigazgatóságot, hogy saját hatáskörében, Pozsonyban, valamint Egy budapesti vasúti iőgépész a kommunista merényletektől való félelmében agyonlőne magái Szivettépő, megrendítő látvány ezeknek a szerencsétlen embereknek fájdaiomkitörése. A detektív. egyik- jegyzőkönyvet veszi fel a másik után, szinte tizpercenként megy le a balot- taskamrába, mert egy-egy halottat többen is agnoszkálnak. Délig már valamennyi halottnak jelentkezett a családja. Legutoljára a Gellért-szálló egyik alkalmazottja ismerte fel egy pizsamás fiatal nő holttestében Fowlds Hilda angol tanítónőt, aki néhány hétig a Gellért-szálló vendége volt. A már említetteken kívül még a következők holttestei vannak a morgueban: Hercog-JakuA tobárgyi szörnyű katasztrófáról egy állam- vasúti főmérnök a következő rendkívül érdekes szakértői véleményt mondotta: — A viadukt, amelynek hidján a sinrobban- tás történt, Törökbálint és Torbágy között van. Itt a pálya erősen lejt Torbágy felé, úgyhogy a gyorsvonatnak közel 100 ksr.-es volt a sebessége, amikor a szerencsétlenség történt. A hídnak az első szakaszán volt elhelyezve a pokolgép, amelynek robbanása széttörte a síneket. A híd tulajdonképpen nem szakadt le, a sintörés következtében azonban a kocsik kisiklottak. Nagyobb hidakon, igy a viadukt hidján is a rendes sínen kívül még egy sin pár fut, abból a célból, hogy ha a kocsik kisikla- nak, ezekre fussanak rá a kerekek. Elképzelhető, hogy milyen óriási volt a detonáció ereje, hogyha a kocsik ezt a külső sint is átugrották és a hid korlátját áttörve, a mélységbe repültek. Rettenetes erővel vágódhattak a kocsik a mélységbe, hiszen a vonat nagyon nagy sebességgel haladt a szerencsétlenség pillanatában. A 30 méter hosszú podgyászkocsi például tiz méterre lapult össze. A mozdony óriási súlya is — mintegy 120 tonnás volt a mozdony — olyan súlyt, jelentett, amely képet adhat arról, hogy a nagy sebesség mellett milyen erővel történhetett a kocsiknak a mélybe való zuhanása, helyesebben repülése. Talán ha kissé lassabban -halad a vonat, akkor sikerül tovább futnia és nem történik olyan nagy szerencsétlenség. A levél grafológiai analízise A helyszínen talált levelet egyébként bemutatták Silberer S. Andor grafológusnak, aki a következő szakvéleményt terjesztette a főkapitányság elé: — A levél írója abszolút intelligens ember, aki életében rengeteg sok viszontagságon ment keresztül. Ez azután bosszút forralt benne mind a mai napig. Ennek az az oka, hogy egy súlyosabb börtönbüntetést kellett leülnie a múltban és ezért szánta el magát a tett elkövetésére. Az illető elferdített írással irt, mert tudja, hogy írásának nyoma van a bűnügyi hatóságoknál és kora 28—34 év körül lehet. Az illető Írással szokott foglalkozni és tekintet nélkül arra, hogy munkája sajtó alá kerül-e vagy sem, Budapest, szeptember 15. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Durlák Nándor 43 éves fogépész ma délben Horthy Miklós-uti lakásáról elküldte családtagjait és azután agyonlőtte magát. Nyomban meghalt. Búcsúlevelében azt Írja, hogy „a biaÚjabb olasz-francia flottatárgyalások Páris, szeptember 15. Az olaszok és a franciák két nap óta újabb flottatárgyalá- 'Sckba bocsátkoztak Géniben. Az Éeho de Paris-ban Pertinax ugv tudja, hogy Briand és Grandi tanácskozásai máris meglepő eredménnyel jártak. Briand kijelentette, hogy beszédében C6ak azért nem foglalkozott az olasz fegyveirikezési moratórium- tervvel, hogy ne zavarja meg a két ország jó viszonyát s az újabb vitával ne nehezítse meg a flottatárgyalásokat. A tárgyalások részletes eredményéről egyelőre nem szivárgott ki semmi. Egy autóbusz beleszaladt Hihiiscii-ösírau mellett egy szemé'yvonatba Egy halott, három súlyos sebsfült Az autáhusz pozdorjává zuződott Mahrisch-Ostrau, szeptember 15. Ma reggel hat órakor Schönau mellett egy autóbusz beleszaladt egy szeméiyvonatba. A pályatest Schönau mellett keresztezi az országutat, s az átjárót nem védi sorompó. A ma reggeli sűrű ködben sem az autóbusz eof'főrje, sem a mozdonyvezető nem látta a veszélyt s igy történt, hogy az autóbusz nekiment a mozdonynak. A mozdony pozdorjává zúzta az autóbuszt, amelyben szerencsére csak bárom bányász ült. a soffőrön kívül. Ma.tesek Antal bányászt a mozdony valósággal össze lapította, úgyhogy nyomban meghalt, míg két társa és a soifőr súlyos sérüléseket szenvedett. Szlovenszkó más városaiban is nyomozzon, hogy nem érkezlek-e Magyarországról Szlo- venszkóra gyanús idegenek. Személy-leírást a rendőrigazgatóság nem kapott. Pozsonyban tegnap este razzia volt, de értesülésünk szerint ez a razzia nem volt kapcsolatban a biatorbágyi merénylettel, hanem azért rendelték el, mivel az utóbbi időben több betörés történt Pozsonyban. Az egyik pozsonyi délutáni lap azt írja, hogy a merénylők autón Szloven- szkóra szöktek. Erre vonatkozólag Pongrácz rendőrigazgatóhelyettes kijelentette, hogy nem tud arról, hogy a reudőrigazgatóság valakiről is személyleirást kapott volna és semmi pozitívum nincs arra vonatkozólag, hogy a merénylők Szlovenszkón tartózkodnak. torbágvi merénylet miatt a kommunista merényletektől való félelmében hazájáért hal meg.“ Durlák már régóta idegbeteg és amióta a merénylet megtörtént, állandóan idegrohamai voltak. X PI0NEER0K ina: mm 6REY fordította: ttosáryné ffiéz Lola (15) — Mögöttünk jár azóta? A vadász bólintott. — Nem látott egy másik indián csapatot? Egy magas, öreg főnök vezette őket és Jim Girty is velük volt. — Két napja üldöznek engem. Itt voltam a közeliben, mikor Eznstnyil találkozott velük. Az öreg főnök Wingenund volt. Láttam azt is, mikor ön megrázta 'Girty orráit. Mikor a dellawarok elmentek, vártam egy kicsit, aztán eloldoztam a kutyát és lovat. Biztos helyem vannak az állatok is. — S a dellawarok hol vannak most? — Bizonyosan az én nyomaimat szaglász- szák még mindig. Sietnünk keli. Ezüistnyil nemsokára itt lesz nagy csapat harcossal. Joe gondolt reá, hogy megkérdezi a vadászt, mi volt az, amitől úgy megijedtek az indiánok, de maga sem tudta, miért, mégsem tette meg. Wetzei megnézte Joe sebét. — Hamar be fog hegedni — intett. — Gir- tynek nincs mostanában szerencséje. Pár nappal ezelőtt kapott egy alapos rúgást a gyomrába, most meg az orra vérzett. Valakinek meg keli majd szenvedni© ezért... vagy máris szenved. Nos, fogjanak egy-egy puskát, szedjenek ö«sze valami lőszert és induljunk. Joe megborzongott, amint az egyik fekvő alak fölé hajóit, hogy a puskái elvegye tőle. Még sohasem Iá botit halott indiánt és sápadt arca, merev szemei éppen nem hatottak rá kellemesen. Másodszor i,s megborzongott, mikor látta, hogy a vadász megskalpolja áldpzia- tait, harmadszor pedig akkor, miikor Wel/el felvette a földről Kziislnyil ottfelejtett főnöki ■tolidíszét, belemáríotta a harcosok vérébe és oda tűzte az egyik Iára, hogy azonnal szembetűnjön. A fehér, büszke toliról lassan csöpögött te a nehéz, vörös vér. Kihívás volt ez. halálos híradás, fenyegetés. — Gyerünk — mondta nyugodtan Wetzei és megindult a hajnali fényben a fák között. Két napig járták ez erdőt. A harmadik nap regeién, nem sokkal napfelkelte előtt, a vadász süirüs bozóton vezette át a két testvért, azután igy szólt: •— Itt a Henry-erőd. Megleiietősén magas fensikon álltak. Lábaiknál lejtősen ereszkedett alá a füves rét s mint zöld tenger, hullámos domhsorok egyre süllyedő vonala terjedt egészen a meredeken fölemelkedő, magányos csúcsig. A széles Ohio, melynek vize csillogott a friss napfényben, ott kanyargóit a hegycsúcs lábánál. A hegycsúcs egyik oldalán, a folyó fölött, a sziklák védelmében, épi’vR a Henry-erőd, a telepesek végvára. A tiszta levegőben édesen ki ledietett venni minden vonalát. Keskeny, alacsony, hosszan elnyúló épület húzódott meg a magas sövény közepén: ez volt az egész erősség. De a fenyegető lőporfüsttől fekete lőrések, a megpörkölt párkányok, ezerszer javítgatott bástyaszerii falak tiz véres, küzdelmes esztendőről beszéltek. — Hogyan jutunk át a folyón? — kérdezte Jim. — Keresztüíuisszuk — felelte a vadász kurtán. Megindult lefelé a lejtőn s vagy egy órai gyors gyaloglás után megérkeztek a vízhez. A vadász Elrejtette puskáját egy nyírfa odújában s odaszólt a testvéreknek, hogy tegyenek ők is igy, aztán beugrott a vízbe. Jim és Joe utána mentek. A folyó sekély volt vagy száz yardnyira s aztán kis szigethez értek, mellyel nem is vettek észre az előbb. Wetzei úszva tette meg a hátralevő utat a amint ki kapaszkodott a sziget partján, hátranézett, hogy megvárja a másik kettőt. Jim és Joe is közel voltak már. Szótlanul megfordult megint s átvágott a szigeten, ami vagy rvegyedimérföldnyi ut leheteti. A másik parton megállt.-r Most egészen út kell úsznunk a vizet — fordult a testvérekhez. — Ragja bírni? — fordult oda Joeihec, akit a fogság jobbam megkínzott. már csak a seb miatt is. — Mindent bírok — felelte röviden Joe, azzal a hűvös nyugodtsággal, amit Wetzei azonnal észrevett rajta. A tetszésnek valami halvány mosolya suhant át mozdulatlan arcán. Éles szemével végig®i(klőtt Joe kemény vonásain, vértől csap zott haján. Mintha keresztül akart volna látni rajta. Ha Joe tudta volna, mi az eredménye ennek a vizsgálatnak, meglepődött és nagyon megörült volna. Mert Wetzei ezt gondolta magában: — Derék fickó. Benne van a nyugat láza. — Maradjanak szorosan mellettem — szólít oda nekik Wetzei, amint újra bevetette magát a vízbe. Mindéin baj nélkül kiértek a partra. — Látják azt a nagyobbik deszkaházat ott a domboldalon? — (kérdezte aztán Wetzei. — Ott áll Zane ezredes az ajtóban. Amiint közeledtek, több ember gyűlt a küszöbön álló ezredes mellé. Valószínűleg róluk beszélték, mert többször néztek arrafelé. Zane ezredes egyszerre otthagyta a többit és eléjük indult. Joe és Jim magas, széparcu, középkorú férfit láttak maguk előtt. — Mi újság, Wetzei? — kérdezte a vadászt. —■ Nem sok. Három indiánt levágtam, kettő megszökött. — Isten hozta önöket a Henry-erődben, uraim — fordult most az ezredes Joe és Jim felé és sötét arcáp mosoly futott végig. — A többiek szerencsésen megérkeztek & bizonyosam nagyon fognak örülni, éppen mint én, hogy baj nélkül kiszabadultak. — Zane ezredes, levelet hoztam önnek a nagybátyámtól — mondta Jim —, de az indiánok minden egyéb holmikkal együtt elvették. — Nem baj, fiam. Ismerem a nagybátyjukat és jól ismertem az atyjukat is. Jöjjenek be a házba és váltsanak ruhát. Hanem, fiam, micsoda csúnya seb ez a homlokán? Kitől kapta? — Jim Girty keze nyoma — mondta Joe. — Mit hallok? Hogyan történt ez? — Jim Girty és a dellawarok találkoztak a síhflwneekkal. Én megfogtam Girty orrát, mert arcátlanul bűnt velem. Megráztam kicsit. — Megfogta Girty orrát és megrázta! Fényes dolog! — nevetett szívből az ezredes. — Ez nagyszerül És mondja csak... de nem, előbb helyezkedjék kényelembe. Csomagjuk szerencsésen megérkezett az első tutajjal és mindent megtalálnak odabenn. Amint Joe belépett az ezredes után a házba, hallotta, amint egy ember odaszól a másiknak: — Egyformák, akárcsak két. tojás. Kissé később agy indiánt lptott, a fehérektől kissé távolabb. Joe akaratlanul csodálkozva kiáltott fők Az indián meghallotta, megfordult és rátekintett. Csendes, nyugodt, tiszteletet parancsoló arca volt. Olvasta Joe gondolatát és elmosolyodott. — Ugh! Barát lenni — mondta. \ — Ez az én síhnwnee vezetőm, Tomepome- hala — mondta az ezredes. — Nagyon jó fin, Mr az öcsém, Jonathán és Wetzei azt mondják mindig, hogy az indián egy sem jó, amig lélekzik. De most jöjjön, öltözzön át. Talál mosdóvizet is odabenn. Mikor aztán kijönnek, elmesélik részletesen a viszontagságaikat, addigra készen lesz az ebéd is. — Törülköző, öreg Jim! — kiáltotta Joe, amint az ezredes kiment. — Mondd, nem vagyunk otthon? Mióta nem láttam törülközőt? Úgy látszik, Zane ezredes egészen kényelmesen élhet itt a vadonban. Nekem egyébként tetszik. Kedves ember. A testvérek örültek, hogy ruhát válthattak, illetőleg ledobhatták magukról azt a néhány rongyot, amit rajtuk hagytak az indiánok s miikor aztán megborotválkoztak és átöltöztek, mintha ki lettek volna cseréim Most igazán ikertestvérek lehettek volna. Joe lefésülte homlokára a hajét, hogy eltakarja a sebet. — Azt hiszem, nagyon csinos lányt láttam félszemmel az előbb. — És aztán? — kérdezte Jiim szigorúan. — Hát... hát, aztán... Nem tetszhettk nekem egy csinos lány, aki elém kerül? — Nem, Joe!... Hát sohase fogsz már megjavulni? Azt hittem, ha mis* Wellare gondolsz... (Folytatjuk.)
