Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)
1931-09-13 / 209. (2726.) szám
1031 szeptember 13, vasárnap. községekben értekezleteket tartott. Egyik legszebb eredményét Zsaruón érte el, amely községet a négy év előtti közlegelő teljesen agrárizü szétosztásával az agrárpárt kerítette hatalmába, de miután azóta beigazolódott az Ígérgetések valóra nem váltása, ez a színtiszta magyar község visszatért a magyar nemzeti pártba és egy jól összeállított listát nyújtott be a győzelem biztos reményével. Várnay Ernő országos pártigazgató, hogy a listák összeállítása körül akadályok fel ne merüljenek, sorra járja a helyi szervezeteket, Vasárnap a Cserehát községeit veszi sorra és meglátogatja a Szepsitől délre fekvő községeket, ahol a párt vezetőivel és jelöltjeivel mindenütt értekezletet tart. Szepsiben, a járás székhelyén a két testvérpárt teljes megegyezésben a paritás elve alapján elkészült listáját benyújtotta. A Bodrogköz nyugati és középső részét Vitányi Ödön körzeti titkár járja községről-közr ségre és itt a legtöbb helyen a két párt közös listával indul a küzdelembe. A nagykaposi járásban és a nagymihályi járás magyarlakta községeiben a választási előkészületek gondos munkáját a magyar nemzeti párt részéről Sutka István dr. nagy- kaiposi ügyvéd, a magyar nemzeti párt kassai Pozsony, szeptember 12. Az országos kérész tény szocialista párt választási gyűlései és értekezletei mindenütt nagy siker jegyében folynak le. A helyi szervezetek vezetősége a legtöbb helyen már benyújtotta jelölőlistáját és fölkészülve indul a választási küzdelembe. Ai éra eknjvári körzetben Ipolykiskesrin, Bárkányíalván, Köbölkuton, Muzslán, Ipolyi kerületi alel nőké intézi. Az ő irányítása alapján Papp Mihály kaposi biró, a párt körzeti elnöke és Harag zthy György párt tát kár bejárták az összes községeket. A párt Nagykaop- son sikerült és népes gyűlést tartott, amelynek fő tárgya a keletszlovenszkói bermésin- ség megbeszélése volt. A párt által tartott sorozatos falunapok után elintézték a községi választások személyi és technikai ügyeit. A magyar nemzeti párt a községi választások során nagy sikert remél, mert éveken át állandóan foglalkozott a magyar néppel, rendkívül nagyszámú gazdasági előadási rendezett népszerű és a gazdaközönség által annyira becsült Szabó István gazdasági j akadémiai tanár által, továbbá az adózás nyomorúságait és sérelmeit állandóan igyekezett reparáltatni Takács Béla pénzügyi tanácsos, szakelőadója közreműködésével s ezt a jövőben is folytatni fogja. Ezzel szemben hiába agitálnak itt és mindig csak a választások idején az agrár törvényhozók, mint ahogy most is osendőri asszisztencia mellett cselekszik Stun- da képviselő és Selmec agrár szenátor. A két szövetkezett ellenzéki párt lelkiismeretes, törvényszerinti és céltudatos munkát végez, melyért a magyar nép hűsége és hálája lesz a legszebb ellenszolgáltatás. szálkán és Szimőn rendezett a párt népes értekezleteket, amelyen a választási teendőkről Mészáros László körzeti titkár oktatta ki a tagokat. Népgyülést rendezett a párt Nagykér községben, amelyet Csebik Vilmos helyi elnök nyitott meg, majd Mészáros László és ölvedi János mondott hatásos beszédet a politikai helyzetről és a párt működéséről A galántai járásban Hidaskürtön és Vizkeleten rendezett népgyüléseken több száz főnyi tömeg jelent meg és nagy lelkesedéssel hallgatta Poor Ferenc körzeti titkár és Balog Péter buzdító beszédeit. Hegysnron Poor Ferenc körzeti titkár sikerült értekezletet rendezett. A nyitrai járásban Csehi, Kiscétőny és Ne- mospan község lakossága tett tanúbizonyságot a párthoz való ragaszkodásáról Az értekezleten Oséfalvay Géza körzeti titkár jelent meg. A Zsitva-völgyében a nagyhindi, kishindi és fajkürti gyűlésen a szlovák lakosság is hűségéről biztosította a pártot. A nagyhindi gyűlést Mikla János helyi elnök nyitotta meg, majd Truchly Alajos foglalkozott a községi választások jelentőségével. A kishindi gyűlést Bajtala Mátyás helyi elnök nyitotta meg és itt is Truohly Alajos körzeti titkár tartott hatásos beszédet. A fajkürti gyűlésen részvett Vojtek Pál, a párt egyik népszerű szónoka is, akinek beszéde nagy hatást keltett. A kistapolcsányi értekezlet hangulata is igen biztató a pártra nézve. Hock János szeptember végére haza akar térni Budapestre Budapest, szeptember 12. A Magyiaror- 'szág írja: Ma az a hír terjedt el Budapesten, hogy Hock János, a nemzeti tanács vodjt elnöke, 13 évi önkéntes emigráció után visszatért Budapestre. Ezzel a híreszteléssel kapcsolatban sikerült megállapítani hogy Hock pár héttel ezelőtt Badenben osalkugyan kijelentette, hogy szeptember lö-íg minden körülmények (között visszatér Budapestre és bíróság elé áll. A volt józsefvárosi plébáuos barátai ekkor azt kérték, hogy halassza el utazását. Hock János megígérte, hogy vár az utazással de legfeljebb szeptember végéig. Közben Budapesten kétezer aláírással per törlési kérvényt adtaik be Hock Jámos ügyében. Ezt a kérvényt párt- kiüllönbsíég nélkül a miagyar közélet számo* előkelősége írta alá, közöttük Apponyi Albert és Riipka Ferenc i«. Magyarok és szlovákok testvéri összefogása a ker.-szoc. párt választási mozgalmaiban „PAX HOMINIBUS BONAE VOLUNT Jegyzetek egy tisztességes könyvről ■■ ■ Irtat KARINTHY FRIGYES r 1931, szeptember 12. (EL G. Wehfl könyve, a „Világtörténelem Alapvonalai14, mintegy öt éve forog már a világpiacon, annakidején elolvastam, nem írtam róla — mint újságíró, e pillanatban csak arra az aktualitásra hivatkozhatom, hogy egy minapi kimutatás szerint bizonyos vonatkozásban példány- számrikordot csinált ez a könyv. Tegnap este újra elővettem ég átlapoztam az egészet). * Wells-t a magyar közönség is erősen olvassa, szinte magyar Írónak számit, fordításai révén; nem kell őt ismertetnie annak, aki szóbahozza.. Ez a népszerűség viszont korántsem jelent feltétlen elismerést — írói körökben, legalább, e főként az utóbbi időben, úgy tapasztalom, nem tul- eágosan méltányolják a sokoldalú és rendkívül termékeny szerzőt. Jeles irótársam, Lakatos László „Kis Pantheon“-jában unalmas néptanítónak nevezi — más írók is, ha megemlítem vagy idézem, legyintenek, bőbeszédű fecsegőnek, vi- lágkontnyelesnek minősítik, „világ-boldogitó44, mondják gúnyosan, afféle üdvhadseregkapitány. Írónak tudákoe, tudósnak sarlatán — egyszóval, nem „nagy iró“, mint Flaubert, vagy Thomas Mami, nem „művész14 — volt egynéhány mulatságos, fantasztikus regénye, inkább azokat csinálta volna tovább, minthogy (nyilván azért, mert jó üzlet volt, igaz?) felcsapott ismeretterjesztőnek és igazságkeresőnek. * Bár e felületes jellemzések inkább a „valódi művészet44 rajongóit jellemzik, mint Wellset — most mégsem arról akarom meggyőzni a fanyal- gókat, hogy Wellg igenig jó iró és jó gondolkodó s hogy ez a kettő megfér egymás mellett. Lényegtelennek, sőt tárgytalannak érzem az ilyen vitát egy másik, döntő szempont mellett, amiről mindig megfeledkeznek (vagy soha eszükbe se jutott?) azok a nagyigényü, kényes és finnyás kritikusok, akik biztos szemmel találják meg minden alkotásban azt, ami hiányzik belőle s véletlenül se veszik észre, ami megvan benne: egyetlen becsvágyuk lévén annak megállapítása, hogy a turósgombóc káposztának elég savanyu-e és viszont. Éppen ezért, anélkül, hogy pillanatig is tagadn.árn, liogy Madame Bovary sokkal finomabb és méíycbb mü, mint William Clissold világa., e szigorú bírákat csak arról szeretném meggyőzni, hogy a fantasztikus témáktól, holdbéli utazástól és bolygóközi harcoktól egészen ter- m('•/•//• t.cs iit vezette védencemet, a legfantasztikusabb gondolatra: megírni a minden marslakónál-tér'"|e m'.b. mert érthetetlenebb s nehezebben elképzelhető csodalénynek, az embernek kalandos útját a földgolyón. * Álljunk csak meg egy pillanatra, tűnődjünk el magán a nyers témán s egyszerre kiderül, hogy ehhez a témához nem elég se jó írónak, ee tökéletes tudósnak lenni — a feladat természetéből következik, hogy ktilön-külön egyik se elégítheti ki a nyugtalan olvasót. Van ugyanis ennek a témának egy sajátsága, ami, ugylátszik, a lényegéhez tartozik: s ez azzal a furcsasággal különbözteti meg minden más témától, hogy csak eleje van, közepe é svége nincs. Aki történelmet ir, — hacsak nem elégszik meg vele, hogy biográfiák sorozatát illessze egymásba, — olyanféle félszeg helyzetbe kerül, mint egy drámaíró, akinek remek figurái vannak, de nem tud mihez kezdeni velük, mert maga a dráma hiányzik — az első felvonás (neandervölgytől a világháborúig) nyers cselekménye adva van ugyan, de csak annyira, amennyi éppen a figurák megismeréséhez elég: hogy most mi ^esz belőle, vígjáték, tragédia, vagy középfaju dráma, Dem lehet tudni, mert az isteni színigazgató lepecsételt borítékban tartja magánál a szcenáriumot. Márpedig éppen ettől függ, vájjon tragikus hősöknek, vagy bohózatbohócoknak lássam és ábrázoljam a szereplőket. Éppen ezért mindenféle hozzáállás, amivel neild- gyürkőzünk a témának, tökéletlen. Az irói és művészi elemzés (valódi, Dera elképzelt, tehát nem tipikus alakokról lévén szó) csakúgy csődöt mond, mint a tudományos leírás, lévén utóbbinak a módszere is csakúgy történelmi változások játékának függvénye, mint minden egyéb: nem a szemlélet szülte az eseményeket, inkább az események alakították a szemléletet. Furcsa tárgy ez, se felülről, se oldalról nem kapok képet róla — se közelről, se messziről nem látok körvonalat. Nincs más hátra: belé kell bújni. Oda kell állni a szereplők közé. Csinálni kell a dolgot, velük együtt. Csinálni, sziwel-lélekkel, idegekkel, vággyal és kínnal, haraggal és szeretettel, gyűlölettel és szerelemmel — részt kell venni a játékban, közelről, érezni a partnerek lehelletét, indulatát, vifritékét — akkor talán, homályosan, megsejtek valamit belőle, hová szalad, mit jelent, merre visz a játék? Ehhez azonban más valami is kell, mint ami egy irói vagy tudósi tehetséget, vagy akár láng- észt. meghatároz. Hirtelenjében nem találom meg a szót, az egyik sok, a másik kevés: vannak csillogó szavak, amiket régen kompromittáltak beteg és ostoba és gonosz ajkak, ó« vaunak nagyképűek és tágak, mint ködfoltok a csillagos égen, végtelen nagyok s épp oly ködösek és szétfolyók. Erkölcsi erő? Vallásos meggyőződés? Emberszeretet? önzetlenség? Vértanúi hit a jövőben? Vagy egyszerűbben: bátorság? x * Mindezek helyett két szürke, közhasználatú szó bukkan elém. Tisztesség és jóakarat Egyszerű, becsületes szándék, hogy amit láttam és tudok e amit következtetek abból, amit láttam, vagy hallottam, akár tulajdon szememmel, akár hozzám hasonló tisztességes és jószán- déku emberektől, úgy adjam tovább, hogy megértsék és okuljanak belőle a hozzám vágyaikban és örömeikben, bajaikban é6 szenvedéseikben nagyjában hasonlatos emberek. Ha van valami, amiben Wells előljár a század irói és gondolkodód közt, hogy éppen a történe- lemiráera predesztinálja: ezt a valamit abban a • a feltétlenül megbízható, makulátlan, szinte görcsösen elszánt, makacs és ronthatatlan tisztességben és jószándékban látom, aminek minden egyebet feláldoz: ha kell, művészi gondot, tudományos szabatosságot, vagy akár filozófiai meggyőződ és t. Egyáltalán nem rejti él „művészieden44 szempontját, hogy a történelem eseményeiben kizáróan azt keresse, vájjon az események szereplői derék, jó emberek voltak-e, vagy rossz emberek, a szónak merőben közönséges, köznapi értelmében, függetlenül különleges képességeiktől, — általános értelemben jók és rosszak, tehát pillanatig se tűnődve rajta, filozofice, mi a rossz és mi a jó, olyan nyilvánvalónak tartván, hogy jó ember az, aki igyekszik örömet okozni másoknak, rossz ember pedig az, aki nem törődik vele, hogy szenvedést okoz, csak neki öröme legyen. És nem tagadja azt a „tudománytalan44 meggyőződését se, bbgy ez a kizárólagos szempont alkalmas nemcsak a múltnak megértésére, de a jelen Ítélete s a jövő előkészítése is bentfoglaJ- tatik. A jóakarathoz való tehetség Wells szemében minden egyéb tehetség mértéke, sőt forrása: jóakarat szüli a kíváncsiságot, kíváncsiság a tudást, tudás az értelmet és képzeletet A hírhedt francia mondást megfordítja: bocsáss meg előbb, aztán majd megértesz. Nincs is különb érték a szemében s enélikül minden érték tökéletlen és nyomorék. íme történelmi figuráink magyarázata. Sokratest nem túlsókra becsüli, mint valakit, aki jobban szereti tulajdon gondolatait, mint a hasznot, amit gondolatai jelentenek, mások számára. Catöt „hazafias erkölcsei44 nem mentesítik, hogy hülye tök- rilkónak ne mutassa be, aki makacs „ceterum censco“-val annyi fölösleges és gonosz vérontás rossz szelleme volt. Nagy Sándor gyöuge- sógét szembetűnőbbnek véli, mint erejét — Caesar se nagyon imponál neki s ami Cleopat.ra orrocskáját illeti, nem ennek az orrnak piszeségében, inkább a körülötte sündörgő férfiak ostobaságában és hiúságában látja annyi szerencsétlenség végzetes okát- Napóleon képzeletét erősen korlátoltnak tartja, képzelődéséhez viszonyítva — Nagy Károly, Nagy Frigyes ee jár különben, általában elmondható, hogy a „nagy44 jelző nem jó ajánlólevél a szemében. Másrészt, ahol az alapvető jóakaratot érzi, nem törődik az illető vezér- férfi politikai, vallási pártállásával: rajongva beszól Asoka királyról, Buddháról Franklin Benjáminról Lincolnról, sőt Loyola Ignác is tetszik' neki bár mindennek nevezhető, csak nem katolikusnak. * Ez a minden pátosznál 'izzóbb, bár csendesebb jóindulat., ez a frázismentes beszédesség, ez a naiv bátorság teszi mélyen és maradandóan emlékezetessé, tehát mégis csak művészivé azt a hatást, ahogy a színmű egyetlen ismert, első felvonásának végén, a háború utáni korszak leírása közben, maga is megjelenik a függöny előtt, hogy elmondja hitét a korról, melyben élünk, a .jelen dolgok képe 44 cimü utolsó fejezetben. Ez a kép inkább képrejtvény: megfejtése azonban nem olyan nehéz, mint a túlságosan ravasz okoskodók hiszikl Wells nyilvánvalónak érzi, hogy a világtörténelemnek — ha egyáltalán időben lezajló, tehát véges folyamatnak tekintjük — nagyon az elején vagyunk még e pillanatban. Az emberi természet alaptulajdonságai olyan primitiv, elsődleges formában élnek még mindannyiunkban, alig leplezve eredetüket, mint a gyermekben, állati őseihez viszonyítva. Ha az emberiség életét nyolcvan év, vagyis egy emberélet tartamára képzelem összezsugoritva: akkor a Fajt magát egyévesnek, legfeljebb másfélé'vésnék szabad csak tekintenünk, a. jelekből ítélve, amiket ez a gyermek elárul, köldökzsinórja éppen hogy benőtt, fejelágya nyitva még — vágyai, örömei, kedvtelése telítve a csecsemőkor emlékeivel Wells csak néhányat említ. Az emberáldozatot, mely vallásaink jelképei közt szerepel még, keresztek és vértanuságok formájában — a törzsi ösztönt, mint a nemzeti bálványok forrását, a dugdosást, mint annak a gazdasági rendnek eredetét, mely a péuzek és valuták forgalmával denaturálja még mindig az emberek egymáshoz való viszonyát. * Gyermekről van szó, még hozzá elrontott gyermekről — csak a legnagyobb, legóvatosabb jóindulat alkalmas rá, hogy lassanként leszoktassa furcsa játékairól, melyek közt nem utolsó helyen áll tulajdon testrészeinek szopogatása, hara.pdálásn, sőt öeezekarmolása. Mazochista hős- kultusza, bálványimádása még sokáig fog tartani — de annak talán itt van már az ideje, hogy nevelését megkezdjük, avagy még mindig nem következett el a pillanat? Kétezer évvel ezelőtt Valaki már megpróbált*. Wells, végső célzásaival, mintha Őrá hivatkozna. S az angyalokra, akik hirdették eljövetelét: pnx hominibus, boné voluntatis. 4 ....... ‘ ' ------------------------1............. Al apítva 1833. Teletton 33. « s^. V díszen ”< /*& üveg, porcellán ^ * nagykereskedései • KOSICE, Fő-utca 19. Nagy választék. jutányos árak.
