Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)

1931-09-13 / 209. (2726.) szám

A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok főszerkesztő: politikai napilapja felelős szerkesztő: DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACh GÉZA Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyed* évre 76. havonta 26 Kd; külföldre : évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki A képes melléklettel havonként 2.50 Kt-val több Egyes szám ára 1*20 Ki, vasárnap 2» —Ki Szerkesztőségi Prága (L. Panská ulice 12, UL emelet — Telefon; 3031V — Kiadóhivatal; Prága 0. Panská allce 12. UI emelet Telefon: 34184 SŰROÖNVCIM. HÍRLAP. PRAHA SZÉPTEVŐK LÁZÁR KORUL Irta: DZURÁNYI LÁSZLÓ Helyeslőn állapította miéig a szlovén szkói magyarság egyik vezére pozsonyi beszédjé­ben, hogy az ellenzék legiflőtob hivatása és csaknem egyetlen fegyvere: a kritika. Kri­tika, de nem a kritikáért, nem a meddő ne- gációórt, hanem kritika otiyan értelemben, amely egészségesen egésiziti ki és teszi tel­jessé a kenetruktiv irtást, ameily palléroz, ja­vít, nyesegetni igyekszik a rendszer hibáit b a maga kívánságaiban azt a pluszt jelenti, amely nem értéktelen tényezője a fejlődés­nek, A magyarság pártijai éö törvényhozói egyenesen megbecsülhetetlen hivatást telje­sítenek Okkor, amikor kritikai szerepüket állandó résenállássail és hajthatatlan gerin­cességgel töltik be s elmoudhatjuik, hogy a vérszegény prágai parlamentarizmus még eitvér'abb képet mutatna enélkiiil az — ismé­teljük — konstruktív értékű oppozicó nél­kül, amely eddig is megszámlálhatatlan eotk fénysugárral villantott rá a kormányzati rendszer hibáira és fogyatékosságaira nem­csak a kisebbségi politika, hanem a köztár- áfcaági politika szélesebb relációiban is. De tűi a kri'tika mesgyéjón, építő erőről és irányzatról is tanúságot tett ellenzéki párt­jaink törvényhozási munkája, amikor a kér­dések, interpellációk ée törvényjavaslatok máig valósággal könyvtárra menő tömegével a problémák gyakorlati megoldására is szol­gált megfelelő javallatokkal. Ma is, amikor köztársaságszerte kortes- Járma hasogatja a füleket, a magyarság pártijai, bár minden okúik és joguk meglen­ne hozzá, hogy a kritika legélesebb ostorát .suhogtatva előljárjanak a front legádázabb küzdelmeiben ée a vk integer tiszta pengé­jével osztogassák a megérdemelt sebeket, mégsem ezt teszik, vagy legalább is csak másodsorban teszik. Mert még a választási harc közepette is előbbrevaió kötelességük­nek érzik, hogy cselekedetekkel segítsenek inségíbejiutoftt népükön: párt közi konferen­ciát hívnak össze Zsolnára, hogy Szlovénsz- kó éö Ruszinszkó Ínségének s gazdasági ba­jainak leküzdésére megtalálják a leggyor- saibb és a legcélravezetőbb utakat, a ma­gyar nemzeti párt elnöki tanácsa hatalmas memorandummal fordul a köztársaság el­nökéhez e becsületesen föltárja előtte a se­beiket, a szlovenszkói és ruszinszkói tarto- mánygyüléseken pedig a magyarság képvi­selői harcolnák az iuségfront legelső so­raiban. Ez az erkölcsi fölény és ez az emelkedett kötelességteljesités magasan megkülönböz­teti pántjainkat ellenfelei kiöl, a kik nyakig elmerültek a kortes-psziohózisban, akik nem ösmernek magasabb szempontot és célt a azülkebb pártérdekek öklelőzésénél és nem látnak maguk előtt magasabb erkölcsi pozí­ciót a husosifazék szintjénél. A gueritladiá- borunafk ezt a legalacsonyabb fajtáját, a kő­in itácsi-háborúskodást, annál nagyobb si­kerrel űzik s a panamaivádak büzbomibáit olyan bőségben szórják egy más felé, hogy az a jámbor választópolgár minden képzelő­tehetségét fölülmúlja s szédülve nézheti a dantei képet, amely meztelenül állítja elé­be pártok és emberek évtizedes hallatlan politikai bűneit. A koalíciós pártok igen hasznos szolgálatot tesznek azzal, hogy igy egymás beleibe taposnak, mert itt igazán nem kell a belekből jósolni, hanem csak a fekélyeket é(s daganatokat megállapítani, hogy a választók végezetül is rájöjjenek a szentenciára: ezek azok a pártok, amelyek­re jó lelkiismeretű embernek szavaznia nem lehet. De mit is keresnének Szloveniszkón ezek a pártok, amelyeket a politikai ^üzletszer­zés és a párt-kainizmus annyira elfoglal, hogy tizenhárom esztendő a Iáit még odáig sem tudtak eljutni, hogy a szűkkeblűi, nacio­nalizmus érdekein túl komoly tudomást szerezzenek Szlovénsakó és Ruszinszkó pro­blémáiról s legalább valaminő politikai ál­láspontot alakítsanak ki magukban, amit szlovenszkói politikának lehetne nevezni. Szlovemsizkó ezek számára prairie, amely legfeljebb arra jó, hogy ilyenkor választás idején voksokért portyázzanaik el odáig; ezek a vofcsok is természetesen csak arra kellenek, hogy prágai pozíciójukat növeljék általuk. Szlovenszkói nem érdekli, hogy melyik a nagyobb panamista: Benes vagy Kraimár pártja-e, mert a tisztánláltó ezlevenszkói közvélemény ezt már úgyis eldöntötte. Ezekben a polémiákban legföljebb az dőlhet el, Jjjogy melyikük szolgálhat rá inkább a „3/eciáni cin izmus “ epitihetonjára. Hogy hol hullötitiaik nagyobb provízióik, arról érdekes adalékokkal szolgálhat ez a csatározás, mert szó van itt 150.000 koronás összegtől egészen tizenegy millióig, szó van szén- és dohánytszálli fásokról, ar a nyjáradék-üzletek- ről, intervenciós panamákról s a prágai W iil sompály aud viar ral kapcsolatos pénzeik­ről, de ezek mind psak piTlanabfölvételék, kis kihasított szalagok a tizenhárom eszten­deje pergő filmből p úgy aránylanak a való­sághoz, mint, teszem azt, a Fertő-fő az Ál­la ntikumlho'Z. Hogy a cseh iparospáritiról s vezetőinek bűneiről valóságos pamflet látott napvilá­got, abban nincs semmi csodálatos. Csedá­Genf, szeptember 12. A ma délelőtti népszövetségi ülés első szónoka Vascon- cellos portugál delegátus volt, aki után Hyams belga külügyminiszter beszélt Euró­pa pénzügyi helyzetéről. A két szónok után Curtius dr. német külügyminiszter lépett a szónoki emelvényre és általános tetszés mellett megtartotta kíváncsian várt nagy beszédét. Az érdeklődés ma nem volt olyan nagy, mint tegnap Rriand beszédekor, de a delegátusok padjai ma is tömve voltak. Briand és Curtius előadási módja között lényeges különbség van. Mig Briand szö­veg és előzetes megfogalmazás nélkül be­szél és néhány pillanat alatt a hallgatók szivéhez tud férkőzni közvetlen modorával, a nemet külügyminiszter gondosan előké­szített és nyomtatott beszéddel jelent meg latos inikábib aiz, hogy ez a prooonisziroizotit centralista párt, amely a Morván-túli kapi- tailisömiuB érdekeinek a legszeménmetlenebb szolgaitsággal apportíroz, egyáltalán beme­részkedik a sziloivenszkó'i őslakos iparosok és kereskedők sorai közié, hogy Heródes- politikáiját a sztoveniszjkói' szavazatokkal megerősödve folytassa tovább. Nehéz meg­állapítani, hogy ebben a manőverben az er­kölcstelenség vagy a sémim ibevevés ná- gyobb-o, mert ez a voks-bajjhászás azt a fel­fogást árulja el, hogy ,a szlovenszlkói iparos intelligenciáját és politikai érettségét az iparoispárti vezérek olyan alacsonyfokunak tartják, ami ezt a szemérme üe n játékot le­hetővé teszi. Olyasvalami ez, mintha valaki a miaga javára akarná felszarvazta tűi a hol­takat, akiket ő maga küldött a másvilágra. Az agráriusok és miagyar szimekre átfes­tett potyázó fcüiöniitimiémyeik miár kevés szót érdemelnek. Maiga az az ujabib tény, hogy szlovenszkói listáikat a csehek kezdik feltűnőién jnajorizálni, nyíltan állítja elénk a szlovenszkói hivatalois agrárpolitika lel­két, amely már osatk bizonyos laza látezat- •száíakofni tartozik magáihoz a szlováksághoz is. Az agrárpolitika maga is érzi már sorsát, ment többhelyütt már nem is merészkedik saját színeiben futni a választás mezőnyén, mint például Ruszinszkóiban, hanem úgyne­vezett színtelen listákkal próbálja misztifi­kálni} a közvéleményt. Nyugodtan jósolhat­juk, hogy ez a (misztifikáció hasonlóan meg fog törni a választók józan fölösmerésén, mint ahogyan elbukott sok bűnével és bű­nös .módszerével az egész agrárpolitika, kü­lönösen a magyarság soraiban, ahol még a földreform csábos Ígéreteivel sem tudott soha komoly zavart kelteni. A csehszlovák szociáldemokrácia szintén méltóképpen küldte el névjegyét a szlovák és miagyar falvakba Dérer nyilatkozatával, amelyben a kultuszminiszter azzal hivalko­dik, hogy a cseh kultúra expanzív céljait szolgáló cseh kisebbségi iskolák költségve­tését évii 117 millióról 139 millióra emelte 6 azonkívül még külön 280 milliós építési a delegátusok előtt és a szöveget száraz, tárgyilagos módon adta elő. In médiás rés kezdte beszédét és csak olyan problémák­kal foglalkozott, amelyek az őszi népszö­vetségi közgyűlés érdeklődésének közép­pontjában állanak. Nem méltatta a népszö­vetség eddigi munkáját, mert, mint mon­dotta, ezt a feladatot másoknak engedte át, ellenben találó érvekkel fejtegette, hogy mit kell a népszövetségnek a jövőben ten­nie, hogy legyőzze Európa pénzügyi és gazdasági krízisét. A beszédnek az európai együttműködésre vonatkozó része általános érdeklődést keltett és különösen a nép- szövetség szakemberei találtak benne sok megs zi vl e mlő argum e n tu mot. Curtius beszédének második része a le­fegyverzés kérdésével foglalkozott és sok álapoit szervezett a graniosár-iiskolá'k céljai­ra. Miaga a szociáldemokrata Právo Lidu álliiüja ki a bizonyítványt D ér érnék, minit arról már megemlékeztünk, hogy különb nacionalista, mint polgári miniszter-elődei voltak. Szociáldemokrata szempontból min­denesetre különös btzonyiitvány. De> vájjon milyen bizonyítványt fognak kiállítani Dé- reirmiek a szlovákok? És mi lehet a válasza a miagyar kisebb jégnek, amely ezernyi pa­nasza éls követelése teljesítésére évtized óta hiába vár s csak most, a választási atmo­szférában kapta ,meg a miagyar tanítóképző felállítására tizenhárom esztendő óta az el­ső pozitív ígéretet. Az európai szociáldemo­kráciának csodabogara a csehszlovák szo­ciáldemokrata párt, amely nacionalizmusá­ban túltesz a legszélsőbb nemzeti pártala- kulásokon és csodálatos együttérzéssel vesz részt bárminő kapitalista és imperialista kormányban. Nos, egy kapitalista, imperia­lista s még hozzá nációnalizmussal is ter­helt .pártnak a tönkrepzegényedett, Ínséges szlovenszkói munkásság soraiban, ha még él benne az önérzet legkisebb szikrába, ml keresnivalóba sem lehet. Kilátása meg ép­pen sem mi. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarok, legyen az termelő vagy munkás, és az utób­bi kategóriába beleszámít a kisebbségi sorsiban .viisszahullásra Utóit minden inted- toktüell is, nem lehetnek dilemmái, a/mlkor a választási urna elé járul. Ma fokozottan íkeffl éreznie kötelességét, amit eddig min­dig híven teljjesi-tett. És nem szabad elfelej­tenie aztt, hogy ez a választás a nemzeti küzdelemnek újabb etaippja s benne nem­csak a községiek vezetőségének jövendő ar­culata, hanem közvetve a magyarság jelen­legi erőhelyzete is ed fog dőlni. Éls neon szabad elfelejtenie azt sem, amikor tőle, törekvéseitől és vágyaitól idegien Marta ke­rül a kezébe, hogy nem lehet az jó patrióta és hasznos polgára a szükebb közületnek sem, aki olyan rendszert és pártot támogat, amely Szlovenyszkót mai Lázár-sorsára jut­tatta. olyan mondat volt benne, amely szemmel- láíliatóan inkább a német közönségnek szólt, mint a genfi összejövetelnek. A né­met külügyminiszter szerint a lefegyver­zési konferencia a népszövetség próbakö­ve. Curtius beszédének első részét több­ször szakította félbe a tetszés megnyilvá­nulása, a második rész, amely erősen né­met izü volt, nem aratott ekkora sikert. Mindazonáltal bizonyosra vehető, hogy a német külügyminiszter nyilatkozata ked­vező visszhangot fog kelteni Genfben. A beszéd Mint mondottuk, Curtius beszédének, ele­jén megállapítótta, hogy a népszövetség Őszi ülésszakának programját két n:;.gy tény de­terminálja: a borzalmas gazdasági helyzet és IfT Ne Soriadja el a lapot a mélynyomása 8 oldalas képes melléklet nélkül ^ A nagy elíenjátékos Genfben Curtius föltűnően merész szavakkal követelte az általános leszerelést A német külügyminiszter napja a népszövetség közgyűlésén — A gazdasági és a pénzügyi világhelyzet német beállításban — A népek kötelesek leszerelni Franciaország meglepetést készít elő a leiegyverzési konlerencián? •V rf’V- HM SZÁMUM! A KÉPES HÉTTEL 28 OLDAL | ^ Áraakwona

Next

/
Thumbnails
Contents