Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)
1931-09-10 / 206. (2723.) szám
•» Eü ltol Bitspip-mker 10, cBUtin m»í». A társadalom prominenseinek s a hatóságok képviselőinek jelenlétében felavatták Kassán az első Országos Zsidó Árva- és Tanoncotthoni Nagy érdeklődés mellett folyt le vasárnap a Szíovenszhói Zsidó Szociális Segéíyző Egyesületnek tized k évi közgyűlése — A központosított zsidó jótékonysági, szociális mozgalmat mé tón koronázta meg az uj intézmény — A közgyűlésen megejtették a éisziííjitást Kassa, szeiptemib&r 9. (Kassai ózenkesztőségünk tői.) A Szlovenszkói Zsidók Szociális Segéíyző Egy-asül-eto vasárnap délelőtt tartotta meg tizedik évi közgyűlését, melynek elnöki megnyitőjjáíban az egyesület elaök- nője, Matzner Samuéiné, nagy vonásokíbaii ismertette az egyesület tízéves munkássá- j gát, mely a kitűzött programból évröl-évre j megvalósított valamit úgy, hogy ma az in- j tézreények egész sora hirdeti az egyesület J céltudatos tevékenységét. Az elért eredmény élénk tanúbizonysága a szlovenszkói. főképp azonban a kassai zsidó társadalom áldozatkészségének, mellyel a rossz gazdasági viszonyok mellett is teljesítette szociális kötelességét. Az erők szétfőr gázolásának megakadályozására az elnöknő szükségesnek tartja* a szlovenszkói zsidó jótékonysága és szociális munka központi irá nyitását. Az élénk tetszéssel fogadott elnöki megnyitó beszéd után Erős Jenő titkár felolvasta az egyesület évi jelentését, melynek adataiból a következőket vesszük ki: Az egyesület az American Joint Distribuíion Commit- toe, a népjóléti mi ír sztoriira!, az országos hivatal, Kassa város tanácsa és a szlovensz- j kói zsidóság nagyszabású támogatásával felépítette Kassán az első Országos Zsidó Árva- és Tanoneotthont, mely 50 zsidó árvának és tanonenak egészséges és kényelmes hajlékot ad. Fenntart egy menzát, ahol az elmúlt év alatt 58 fin és 87 leány kapott teljes kosztot. Fenntart az egyesület 3 műhelyt szegénysorsú gyermekek kiképzésére. Létesített Kassán állandó kertészeti és mezőgazdasági tanfolyamat, 158 gyermek élvezte az elmúlt évben, az egyesület gondos istápolását. Év- ről-évre 100 szegénysorén, üdülésre szoruló gyermeket küldenek négyheti nyaralásra i Bártfafürdőre. Kihúzásitási segélyeket is ad { az arra rászoruló szegény menyasszony ok- i nak. Az egyesületnek 1930. évi zárszámadá- ! sából megtudjuk, hogy az elmúlt évben 639.032 K-t fordított az egyesület jótékony célokra, melyből mintegy 300.000 K-t fizetett ki az Árva- és Ta- noncotthon költségeinek törlesztésére. Ezután Garai Jenő olvasta fel a számadzs- gáló bizottság jelentését az 1960. évi zárszámadásról, amit a közgyűlés egyhangúan tudomásul vett és megadta a vezetőségnek a fölmentvényt. A közgyűlés Pollaesek Géza j-elölőbLzottsági elnök javaslatára egyhangúan megválasztotta tiszteletbeli elnöknek Molnár Jenő dr.-t. Az egyesület elnökévé újból Matzner Sámuelnél, társelnökökül pedig Hercz Ignác dr. neológ hitközségi és Guttmann Mór orth. hitközségi elnököket választották meg. Aljelnökök lettek: Kabos Hugó. Lövi József dr., i Pollaesek Géza. Robh Hermaridé, Sobwarc.z Izsó, Sehweid Herma un Kassáról, Dr. Brüg- ler Miksáné Nagymtbályról, dr. Grün Ármin né Hoanonna. Atlasz Miiklós dr. Bárifa. Dr. Kende Dezsöné Tornaija, Stempel Hen- Tikné Rozsnyó és Stark Zsigmondné Eperjes. Titkár: Erős Jenő. Pénztárosok: Deutscbberger Sámuelné és Dr. Kornhauser Zságmondné. Ellenőrök: Andor Ernőné, Lichter Elek, Spira Adolf és Widder Bertalan. Ügyész: Singer Arthur dr. Számvizsgálóin zott sági tagok: Biró Sándor dr., Garai Jenő, Lusztiig Pál és Stein Jenő. Árvabizottsági elnök: Dr. Lövi József né, alelnökök: Atlasz Jenő és Weiner Béláné. Menzabizottsági elnök: Weinberger József dr., alelnö- kök: dg. Lövi József né és Garai Sándor dr. Propagandabizottságii elnök: Markovios Aladár, alelnők: Roth Hermanné. Kertészeti bizottsági elnök: Garat, Jenőné. Vigalmi'bizot tságii elnök: Dr. Koirnhauser Dezsőné. Leányszakosztályi elnök: Moskovits Blanka. A központi választmány tagijai lettek: Balázs Dávid dr,., Goldstein Dezső, Kolos Ákos dr., Kornhauser Zsigimond dr., Markovics Aladár, Reichmann Ármin, Róna Bertalan dr., Roth Hermáira, Wcisz Arthur dr. és Weisz Samu. A választások megejtése után Garai Sándor dr. meghatottan mondott köszönetét az egyesület vezetőségének multévi munkásságáért, mely wzetoség — úgymond — csak úgy végezhetett eredményes munkát, ha olyan kitűnő szervező vezetése alatt állott, mint az egyesület agilis elnöke, Matzner Sámuelné, aki kitartó és fáradhatatlan tevékenységével nemcsak irányt adott, hanem részese is volt állandóan a munkának. Schweid Hermann méltató szavai után a közgyűlés véget ért. A közgyűlés végeztével az árva- és tanon*: otthon uj székházát avatták fel. A fölavatás lélekemelő ünnepség keretében, nagyszámú közönség előtt folyt le. Az ünnepélyen megjelent a belügyminiszter és az országos hivatal képviseletében Bada Emil dr., Kassa város főjegyzője, a népjóléti minisztert pedig ing. K. Mikulások képviselte. Kassa város tanácsa nevében Muttnyánszky Vladimír dr. polgármester, Test. Barna pre- iá tus-kanonok, alpolgármester és Varga Kálmán városi tanácsos jelentek meg. Snej- darek tábornok, országos katonai parancsnok képviseletében jelen volt Slunécko tá- , bornok. A kassai két izr. hitközséget azoknak elnökei, Hercz Ignác dr. és Guttmann Mór képviselték. Megjelentek még Csárszky püspök, Hesse dr., azután dr. Hartmann La- josné, Fodor Jakahné, dr. Földes Miklósáé és Levith Miksáné az Izr. Nőegylet, Kolos Ákos dr., a Szülők Szövetsége, Ohyba törzskapitány a Vörös Kereszt, Slabej dr., a Maearykova Liga, idh. Oeischlaeger Lajosáé az ág. év. Nőegylet, Bárdossy Eugénia a kát. árvaház, Hő'Pfler Emma és Szentléleky Margit az Augusztineum, Kabos Hugó és Singer Miksa a Kereskedelmi és Iparkamara, Sa- phir Manó dr. a Ruszinszkói Zsidó Árvagyá- molitó Egyesület és Andor Ernő a Kereskedelmi Grémium képviseletében. Rernhard Kahn dr., az American Joint Distrlb. Coman. európai elnöke, betegsége miatt nem vehetett részt. Az ünnepi aktust a Kassai Izr. Anyahitközség énekkarának a zsoltára vezette be. Ezután Matzner Sámuelné egyesületi elnökasszony tartotta meg avató beszédét, melyben vázolta azt a hatalmas munkát, melyet az árva- és tanoncotthon létesítése érdekében kifejtettek és hálát adott a Teremtőnek, hogy megérhették ennek a jelentős intézménynek a felavatását. Azután röviden ismertette az uj székház felépülésének történetét, melyhez a zsidó társadalom áldozatkészségén kívül az American Joint Distribution Com- mittee 5000 dollárral, Kassa város 50.000, a népjóléti minisztérium 40.000 és az országos hivatal 30.000 K-vail járultak hozzá. Hálás köszönetét mondott az adományokért és a nagylelkű közreműködők munkájáért s az uj székházat átadta rendeltetésének. Az elnöki avatóbeszéd után Bada Emil dr. főjegyző a belügymini&zier és az országos hivatal. Mikulások mérnök a népjóléti minisztérium, Muttnyánszky dr. polgármester a város, Hercz Ignác dr. pedig a kassai izr. anyahitközség és a zsidó hitelszövetkezetek szövetsége neveiben üdvözölték az uj intézményt. Üdvözlő szavakat mondottak még Slabej dr., Kolozs Ákos dr., Guttmann Mór, dr. Földi Miklósáé, dr. Brügler Miksáné, Saphir Manó dr., Lengyel Samu és Bárdossy Eugénia, majd Eckstein Márk főrabbi imája és az ifjúsági énekkar éneke után a lélekemelő ünnepség véget ért. A RUHA Irtat Lőrinczy György Nem az döbbentette meg Evelint. amit férje beszélt, hanem az, ahogyan beszélt, Evelin sokkal okosabb asszony, sőt sokkal szebb is, semhogy meglephetné a különös életfilozófia, amit hall. A férfiak általában különösek az asszony számára, épp, mint az asszonyok általában különösek a férfinek. Evelin tudta, hogy a férfi eszejárása más utakon kószál, mint az asszonyé. Ez a tudat őrizte nyugodtságát és segítette,' hogy meg ne inogjon szépsége fölényének biztonságában. Beszélhet Turay Gergely akármit! Hangoztathatja és variálhatja a férfiúi büszke önérzetet és a férfiasság szilárd életelveit, szeszélye csapongáea szerint. Az mind hiábavaló! Azért, mikor a döntő fokozat elérkezik és a kacér fehér csipke fodrai közül elősimul vállárnak lágy, sima hóbársonya, a férfiúi önérzet és a kacskaringós életfilozófia egyszerre úgy eltűnik, mintha sohase is merészelt volna előhencegni a Turay Gergely gőgös frázisaiban. Most... most azonban Evelin alig palástolhatta, hogy meghökkent. Gergely, életfilozófiájában ezúttal először, a kövefelődzés szigorát éreztette vele. Arra pedig Evelint nem nevelték; arra nem termett és nem is szokott. Turay Gergely olyan határozottan beszélt, mintha csali ugyan végérvényesen megállapodott volna magamagával s most mind elősikamlanék, amit néma monológjában elhatározott. — Nekem! méltatlankodott Turay Gergely, inkább a fölkiáltójelt szavallva, semmint a szót — nekem! Nekem azzal kell törődnöm, hogy maga milyen ruhában van! Egyáltalán foglalkoznom kell, úgy kell foglalkoznom a ruhával, mintha magam is szabólegény volnék! Nekem, aki képzeletemmel a szellem és a szépség legfelsőbb régióiban élek, a felhők között, az álmok kiilön- világában, egyáltalán a ruhával kell bíbelődnöm! Szép-e a ruha! Milyen a ruha! Mintha attól függne e maga szépsége! A szépség, a báj, az élet! Hát aztán ne őrüljön bele az ember ebbe a szégyenletes gondolatba! Ebbe az elviselhetetlen megaláztatásba! Hát mi vagyok én tulajdonképpen? És micsoda maga? Hát nem érzi magát megalázva? Hát annyira nem bízik a maga szépségében, hogy ■a ruhát hívja segítségül? Hogy az legye széppé! Hailatlan! Elkeseredetten simította hátra a haját. De Evelin még mosolygott, ügy tett, mintha jelentéktelennek tartaná, \ gy nem is venné észre a Gergely Izgatottságát. Pillanatnyi szeszélyes föl 1 óbba nás az egész! Majd lecsillapodik. — Maga, kedves barátom? — tréfálódzott a szép asszony. • Maga nagy szamár, édes Gergely, mint minden férfi. Turay Gergely kimeredt szemmel bámult • > fe.őségére. Gergely i« először hallotta életéi ni, amit most hallott, hogy ő, Turay Gergely, a böl- cseikedő költő, tulajdonképpen szamár. Nagy szamár. Eleinte nevette a dolgot; tréfa! Ha egy kicsit vánkos Is, mégis csak tréfa. I — Jő tréfa! — bólogatta lehangolódva a fejét De Evelin már nem nevetett. Kis, puha; fehér kezecskéjét nézegette és rózsás, hegyes körmöeskéit. Nemcsak a ruha fontos, hanem a köröm is. A ruha a szépség, d« a köröm: a tudomány. Macskabölcsesség. — Annál jobb, ha maga tréfának tartja. — Hát mii ez ördögnek tartsam? Azt csak nem mondhatja komolyan senkise, hogy én szamár vagyok! Pláne, hogy nagy szamár vagyok! — fin mondom, — szólt habozás nélkül a szép asszony. — Maga? Ugyan ne okoskodjék! * — Ha maga lerángathatja rólam a ruhát... Ha azt kívánhatja, hogy ... hogy ne is öltözzem föl... Hogy nem vagyok szép. — Ki mondta azt? — Maga. Még talán le is tagadja. — Persze, hogy letagadom. Nem is kell letagadni. úgyis tudja, hogy nem igaz. Maga vagy tréfál, vagy •.. — Vagy?... — Vagy hazudik. Igazi asszonyi vakmerőség: az embernek Így a szemébe mondani... — Az igazságot. Gergely izgatottan feszengett. Nem értette a dolgot. Mit akar ez az asszony? — Na. gyönyörű igazság! fin. a maga szépségének bolondja, aki két esztendő óta ... az esküvőnk óta ... versben és prőzáben egyebet se ordítok, csak azt, hogy maga milyen szép, milyen gyönyörű ... És most azt vágja a fejemhez, hogy én azt mondtam, hogy maga nem szép... Most már igazán nem csodálom, hogy a diákok .megbuknak az érettségin. Bizonyosan nekik is ilyeneket mondónak a bak fisok... * — Nem mondhatnak. A diákok még hisznek a női szépségben. És a bakfis hisz a diák szerelmében is. — És én, persze, nem hiszek. — Nem. — Miben. — Az én szépségemben. — És maga Írisz az én — szerelmemben? Evelin ártatlan arccal nézett « férfire. El tudta palástolni, hogy nem akarja megmondani, amit gondol. Tétovázott, mintha e feleleten haboznék. Elmerengett. Kétértelműen mosolygott. — Kedves barátom ... Gergely közbevágott. —- Akarja mondani: nagyszám a ram. — Hát jó. Kedves nagyszáma ram. A kérdés tehát az. hogy hiszünk-e? (lisz-e maga és hiszek-e én? — fin hiszek. / — Miben hisz? — A mago szépségében. Aki a ruha szépségében nem hisz, az nem hisz az asszony! szépségben se. — Furcsa kis logika! — Furcsa annak, aki illogikusan gondolkozik. Turay Gerely nagyot kacagott. — Logika! Uraid, teremtőm! Még az asszonyok mernék logikáról beszélni! I Evelin* nagyot nézett. — Miért ne? Van a világon asszonyi logika is. — Fájdalom! — sóhajtott neon csekély Iróniával Tnray Gergely. — Azt csakugyan magam is tudom, magam is mondhatom, hogy van. — Ne, és az fáj magának? — Nekem? — nevetett Gergely. — Dehogy fáj! Csak az embernek szédeleg tőle a feje. Fogfájást kap az ember. Gyomorgörosöt, fülzugást. — Szegény Gergely! Az asszonyi logikától! — Igen, az asszonyi logikától. Én azt mondom, hogy lealázó, sértő rám és magára nézve egyformán az, hogy a ruha teszi, vagy segíti, vagy növeli e maga szépségét. Hogy a maga szépsége tehát a ruhától függjön. És maga azt hallja, hogy én azt mondtam, hogy maga nem szép. Ez az asszonyi logika. — Természetes. Annál nagyobb sértés nincs, mint hogyha az asszonyra azt mondják, hogy nem szép. — Tessék! Már meginti A ruha... — A ruhában én is benne vagyok. Gergely nevetett. — Tehát azonosítja magát vele. Szolidaritást vállal. Ha a ruhája szép, akikor maga is szép. He a ruhája nem szép, maga se szép. Evelin helybenhagyóan bólintott. — Úgy van. Gergely magában nagyot káromkodott: az arkangyalát! (Még káromkodni se tudott angyal nélkül.) Az Eveline hiúsága, a csalódás teljesen kizökkentette sódrából. — Ezt. lehetetlenség elviselni! Kisietett. Kissé gorombán be is csapta maga mögött az ajtót. Az előszobában fejére vágtö a kalapját és majdnem menekülve ugrált, le a lépcsőn. Nagyon főhetett a feje. Gergely a női tökéletességnek mindeddigelé Eveimet tartotta. Annak az asszonynak, akinek gon dóik ozáso, lelkivilága mindenestül is olyan tökéletes, amilyen külső szépsége. Aki a halandó asszonyok fölött messzi magasságban élő eszmény. Ideál. Angyal. Istennő. Tökéletesség. Sohase képzelte volna, hogy Eveline éppenugy rabja legyen az élet közönséges és jelentéktelen cicomáinak. És most kisül, hogy Eveline is éppen olyan Eveline, miint a többi Eveline. Asszony. Ruha. Modell. Felöltöztetett bábu. Három méter grenadine. Csipke. Fodor. Bordűr. Az izgalom meggyorsította lépteit, de meg is állította. Ismerős kirakat előtt állott meg: a madame The rés e szaténja előtt. Ott. készülnék az Eveline szolidáris ruhái is. Gergelynek hirtelen eben bizarr gondolat villan! ál a fején és az atkán leplezetlen gúny. Csináltat Eveünek uj ruhát. De olya!, ami nem áll jól neki. ami elüt a haja, az arca szín élői- karakterétől. Ruhát, ami örökös szemrehányás és emlékeztet és: nem vagy szép! Nem le vagy! Vagy a ruha tagadja meg EveHnet, vagy Eveline a ruhát. Mindenesetre ő marad a győztes. Turay Gergely. A férj. Már előre is kárör- vendőeu nevetett. — Na, majd meglátjuk, meddig tart a — szolidaritás! Mire a ruházza Iónba fölért, inár jókedvű volt. Majdnem fütyörés/.ve beszélt madame Thorese- vel ta. — Sürgős, chér* madame. Nagyon sürgős! Egy kocsit elkéstem. Már tegnap kellett volna. És pedig holnapra. El tudná készíteni? — Ha épp okvetetlen ... — Okvetetlen. Mindenesetre. — Félselyem? Crepe de ohine? Grenadine? — Azt madame jobban tudja. Én csak a színekre nézve... — Bordó ... Vagy indigó kék ... A nagyságos asszonynak mindkét szín kitünően áll. Sötét haja ... fekete szemei ... Gergely a fejét rázta. — A! Semmiesetre! Sárga, kedves madame. Igen. úgy hiszem, narancssárga... talán olive' zölddel... Mit gondol? Madame Therese aggódott, persze. — Azt... a nagyságos asszony nem igen szereti. És a ruha: ellenség, ha ez ember nem bízik benne. Az olyan ruha sohase áll jól... Gergely türelmetlenül, fölényesen szakitotte félbe. — Én bízom. Csak tessék megcsinálni. Holnap délig, mindenesetre. A holnap dél megérkezett. Kádárékat várták estefelé, első vizitre. De madame Therese fürgébb volt, megelőzte Kádárékat. Délre már otthon volt a ruha és Eveline délután fel is öltötte. És este már Kádárné irigyen bámul la meg. — Milyen gyönyörű vagy! Ebben a pompás narancsszinben! Most csináltattad? — Most kaptam az uramtól. Melegen, majdnem hálásan nézett Gergelyre. Ha tudta volna! De még csak sejtelme se volt az intrikáról, aminek a pompás narancsszínű ruhát köszönhet le. A fő azonban az. hogy a ruha nagyszerűen illett Evelinenek. A szolidaritást a ruha nem tagadta meg és Eveline még kevésbé. Gergely bűnbánóan kénytelen volt titokban, magama- génalk bevallani, hogy a ruha hűségesebb, mint ő maga... Ő. hogy bosszút álljon, felesége ellen fordult, összeesküdött a ravasz színekkel és szövetekkel az Eveline szépsége ellen. S íme, a szolidáris ruha visszaveri a támadást és megvédelmezi Eveline-t, az asszonyi szépséget. Veszedelmes ellenfelek! Külön a ruha is, az asszony is. Hátha még szövetkeznek! Mikor Kádárék elmentek, maga Gergely is gyönyörködve nézegetett végig flz uj ruhán. — Vagyis Eveimen. — Milyen szép maga most! Látja! — Látom — mosolygott Eveline. — De maga is láthatja! Hogy megszépíti az embert — a ruha! Gergelyt nevet. Majd hevesen tiltakozik. — Ellenkezően! Maga szépíti meg a ruhát! összemoso 1 yog!ak. Édes érzések húzták a férfi sóvár ajkát az asszony ajkához. Az asszony ajkát a férfiéhez. Most, ebben a pillanatban, egyik «e gondol, nem is törődik a ruhával. Csak a varázs gyönyörében álmodnak. A csók mámorában. - össze-vissza kóvályog csillogó szemük mögött, hogy a ruha is szép és az asszony is szép. Hog> ruha nélkül is szép az asszony, de a ruhával még szebb. És talán megfordítva is.
