Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)
1931-08-09 / 180. (2697.) szám
8 1981 amgusigtuj 9, vasárnap. Könnvek, ha vissza folynak... Irta: Hegedűs Lóránt azért dermedtek meg az Igazságtál, ha belétek világit. Pedig mindenkinek ujjongani kéne: az Émherlőrténet ázsiai bölcsőjéből megy Napnyugat felé, a barna fajok arca soha sem rándul nevetésre. Úgy szűnik a tragikus merevség s nő a mosoly, amint előre haladunk. Pedig még csak elején vagyunk az ember-ut- nak. Segítsd ezt a kínlódó fajt tovább, meredek utján, vedd el öngyötrő kínzásait. Túl hal- kopoltyuin, túl ragadozókon, túl indiánon s trubadur-koron, — még messzebb, messzebb, túl a tragikumon — messze fölötte vár a szív nevetése. Tanuld a költészetet, mert az örök- szé(p, az örökigazság mása, ugyanígy tanít- „Shakespeare azért tud oly cikkázó villámokat szórni, mert Oly roppantul tud haihotáz- ni“, — mondta a magyar zseni, Péterfy Jenő, kit halálba kergettek a tragikum bajnokai. — Az emberiség jövője magas tragikum helyett a diadalmas, mély, mély nevetés. Te gyöngy-könnyet ontassz s én szemedlben a nevetés szivárványos hajnalát lesem. — Mélytüzű szemedből gyöngy-könny har- matoz. Nekem nehezebb. Már régen nem tudok sirní. Én nevetek. Ez sokkal több és jóval nehezebb. Kétezerkét álmatlan éjszakán tanultam meg ezt a mesterséget, míg a redőny nyílásán lestem az ébredő nap első rózsaszín sugarát. De jól megtanultam! Mindig nevetek. — Ti nem jól tanultátok meg az Élet-leckét: „á—bé—ab. vas—-kalap,—ö-harap: az Élet.“ Újra kell tanulnod, mint én tevém. Az emberfajt a tragikum vonzza: fekete kárpit, kaszás csontváz, kísértő koponyák: ezeket hívják felségeseknek. Ebben van az eredendő bűn; ez mérgezi a lelkeket már évezredek óta; ezt a mérget kell megölni ez után kezdő századoknak. A lecke könnyű, a lecke rövid: a nevetés több, mint a sírás. A tragikum fölött van a humor, mert ő a szív, mely visszafolyatja a könnyet. Először van tragikum: az már emelkedés a napi göröngy fölött. De itt nem szabad megállanunk. Följebb! A tragikum fölött van a nevetés. Ez a szív teljessége, — Mind olyanok vagytok, mint a komikus színészt, kit taspvihar köszönt, de ő mindig kesereg, egyetlen vágya: „ha én halálos tragédiát játszhatnék egyszer!" — Ti mind ily színészek vagytok s azért szerencsétlenek. Az a komikus, ha nem satnya mi tugrálsz, vagy pénzért rángatott pojáca, ha meghirja lelke a szent nevetést, akkor fölötte van a tragikus elraitőknak. A gyöngy-könnynek van fölséges szivárványa, ha rája süt a nap. A nevelés az örökkévalóság elvillanó sugara, az emberfaj szenvedésein. A mély humor fölött már nimos halál. — Ingyen azonban nem jutsz nevetéshez, mert szív-nevetést mondok s nem szóficamot, vagy osáklandó röhejt. Ez a festett bolondok dolga. A szivmevetést sírással kell kiérdemelni s akkor elmossa a sírást. Könnyed megüd- vözül a humorban. — Veszed észre, hogy minden ember végig éli az emberiséget, születése után, amint születése előtt végig éli az egész állati föl- fejlődést, hiszen egy darabig még kopoltyui is vannak (mert akkor ő még hal). De vedd magad gyermekkorod óta: rajtad átmegy sűrítve az egész ember-történet. Először ragadozó kis vad vagy, azután megszelídített háziállat. Következik kőkorszakod, mikor mindent összetörsz. Ha felcseiperedsz, indián leszel és "skalpvadász kalandra indulsz. Ebből is kinősz. Mi vagy? Középkor, romantikus trubadúr a madrigállal. Korafiatalságodban érsz be a „Felvilágosodás századába": szabadság és werneri hangulatok. Végül megérsz gőzéé gáz-emberré s villanytelepet szerelsz idegzetedbe. S hiába születnek gyermekeink, azok megint végigkinlódnak minden geológiai korszakot, mely állati fejlődésünkből vagy történeti voltunkból bennünk van. Ezért az emberiség is a tragikumból a nevetésig fogja felküzdeni magát, mert az egyénben levő tükörkép azt mutatja. Arany nem magáról szól, de az Ember ősi lelkét szólaltatja meg, mikor ily vallomást tesz: „Hogy nevetni megtanultam, Sírni immár jól twdék.u — Szemedben könny rezg, bájos, tiszta harmat. Ez már ut a nevetés felé. Nem szabad itt megállnod, mert a sir ás vize keserű. Az ékszerész az igazgyöngyöt hogy ragyogón tartea, vagy óceán-vizben tartja, vagy ember- teeten hagyja, mert emberkönny s izzadság oly keserű, mint a tenger vize. A nevetésben megmarad a könny is, de elveszíti fanyar, sós Izét. A nevetés angyalok sírása: azért ragyog a szem megüdvözült fénnyel. — Behunyt szemmel nézitek a világot, Vasas vizek, moórfürdSk, Inhala- tórium, melegvizei, strandfürdő. Mélyen leszállított árak. b Augusztus 20-ig elsőrangú lakás, ellátással, fürdőkkel, kurt-jxával, orvosi vizittel 10 napra Kő 5^0-630-ig augusztus 20. tói 10 napra Ke 500-540 20 napra ^ 940-1000 Ke ifik 50% vasúti kedvezmény. Kérjen prospektust BARDEJOV KUPELE, Sloven.ko. REGÉLÓ ROMOK DIENES ADORJÁN XiX. SÓVÁR Irigylésre.méltó ez a Sóvár: volt két vára, van három rendbéli s egyvallásu (római katolikus) szép nagy temploma és lesz sója, mig a világ áll. Várurai régen hatalmuk révén, derék népei ma vallásosságuk révén birtokában voltak s vannak az életsónak, bányászaik pedig in aeternum elárasztják az országot a hegység méhének sójával. Szép az nagyon, hasznos ez nagyon és — valóság mindkettő. De felül állanak az idők viszontagságos és lehetőséges változatain azok az események, melyeknek egyik része beleködösö- dik a regék világába, másik rész meg kicsil- lámlik a mondák szférájából s belekapcsolódik a történelembe. Minden várnak vannak történelmi regéi: hogyan hiányozhatnának ezek Sóvárnál, ahol nem is egy, de két vár nyújtogatta égnek tornyait. Igaz vagy nem igaz, de midőn ott üldögélek a „tarken" ormán a várrom egyik kövén és mohón szívom föl magamba az ősi terra Epuryes — most Eperjes völgye — panorámájának szépséges és lebilincselő benyomásait: feltűnik előttem e föld öslakóinak karavánja, amint az itt ásott kősót szállítják Árpád honfoglalónak a meghódítás jeléül. Igaz vagy nem igaz, de itt Sóvár felett sem hagy békén a Michán legendás alakja, akinek — vagy inkább fiainak — történetét a krónikák többféle változatban írják le. íme egy a sok közül. Micbán Simonnak, a hatalmas oligarchának és csatázó vitéznek neje szomorúan éldegélt magában, amíg férje ott hadakozott II. Endre király táborában. Szomorúságának nem volt egyéb oka, csak az, hogy gyermek- kacaj nem verte föl háza csöndjét: magtalan volt mind ez ideig. E keserve körül forogtak gondolatai, midőn az erdőszélen sétált és egy alamizsnát kérő koldusasszonnyal találkozott, aki két kicsi ikergyermekét hordozta karján. Miebánné kegyes és adakozó volt ugyan, de az ikerszülést az akikori kor egyszerűen megbecstelenítőnek tartotta s azért szigorúan reá ripakodott az asszonyra: — Eltakarodj szemem elől, te becstelen teremtés! Kigyult a szegény asszony szemében a harag tüze a kemény szóra és ezt mondotta: — Áldjon meg az Isten téged két gyermekkel egyszerre: ez az én átkom!... Miobán rövid időre hazatért, de azután ismét elrobogott. Hiszen a hadak útja oly változatos. És mig távol volt, íme beteljesedett a koldusasszony különös átka, mert Miebánné hét fiúgyermeket szült egyszerre. Jaj, most vége jó hírnevének, jaj most becstelen lesz ura szemében! Megparancsolta hát a benfen- tes dajkának, hogy csak egy fiút hagyjon meg, a többit veszítse el. De Isten utjai csodálatosak és kifürkészhetetlenek. Miobán éppen akkor tért ismét vissza, midőn a dajka vitte volna elpusztításra a hat ártatlan csecsemőt. — Mi terhet cipelsz te, asszony? — állította meg sompolygó útjában a dajkát. Midőn ez el akart illani közeléből, Micbán leszállóit lováról, galléron ragadta és letépte a csomag leplét. Hat szép, egészséges kicsi fia! Addig-addig, míg a dajka kivallott mindent. A nagyur arca fájdalmasan elkomoro- dott. De aztán az apai szeretet kerekedett benne felül. Meg azt is eszébe vette, hogy felesége tulajdonképpen a család becsületének megmentése miatt tette ezt bizonnyal, anyai szeretetének feláldozása mellett. Utasítás adott hát két meghitt emberének: — E hat kisdedet el viszitek külön-külön Eszeiig, Ráska, Zord a hely, Kövesd, Purustyán és Zemlén váraimba. Ott gondozzák s neveljék őket. Fejetekkel játsztok, ha másképp lészen ! Elmúlt hét hosszú év, mialatt az asszony lelkét a bűntudat mázsás súlya sorvasztotta, a férfi pedig fiai után epedett. És midőn egyszer nagy vendégsereg élén maga Finta nádor is olt mulatott Micbánnál, kinyílt az ajtó és azon hat vasgyáró fiúcska toppant be. Szólt a házigazda: — Hét éve annak, hogy e gyermekeket anyjuk gyilkos kezéből megmentettem. Hogy hol, mindegy. Mit érdemel hál az ilyen szörnyeteg asszony? Sejtett-e valamit Miebánné, nem lehessen tudni, de azt már hullotta az egész, hogy szigora erkölcsösséggel fortyant fel: — Halál reá, természetesein, hogy halál! — Te magad vagy az anya — mondta nem annyira szigorúan, mint inkább nagy szomorúsággal Micbán. — Egek ura ne hagyj el! — rikoltott az asszony — ezek az én fiaim? Oh, uram és hitves birám! Adj egy veszendőbe menő életet hat megtalált életért. Engedd, hogy az átokból áldás sarjadzék: irgalmazz Nekem. Hiszen én anyai szeretetemet öltem meg, hogy a te családod közbecsülését élni hagyjam. — A nádoré a szó, ő az ország főbírája, ő Ítéljen — szólt, erővel adva keménységet hangjának Micbán. — Nagy bűnt szándékoltál elkövetni, asz- szony — mondta a nádor lassú hangsúllyal —- de hétéves purgatériummal mégis vezekeltél érte. Én nem Ítéllek el. Van, aki sújtson vagy fölemeljen — férjed. Neki a törvény ily esetben pallósjogot, de fölmentő ítéletet is ad kezébe. Miobán odalépett a földön kuporgó, megtört feleségéhez, fölemelte öt s így szólt: — Jer, én feloldozlak. Megszenvedtél tettedért, láttam én azt hét éven át. Áldjuk az isteni Gondviselést, amikor visszakaptuk a halál torkából fiainkat, fiainkkal együtt saját lelkünk nyugodalmát és boldogságát. A hat megmentett fiú egy-egy nagy nemzetség ősapja lett, az anyja keblén maradt fiú pedig Sóvárt uralta és a Soós osalád első őse. így a rege. A történelmi kutatás pedig elénk tárja, hogy a Baksa nemzetsége V. István ifjabb királysága alatt kezdett Zemplénben tekintélyt s hatalmat szerezni magának Simon comes (a rege Micbánja) személyében. Tamás fia, Simon a várospataki királyi vár porkolábja volt. Fontos tisztség volt ez akkoriban és Simon porkoláb deli fia, György, sehol sem tanulhatta volna el jobban a hadi mesterséget, mint éppen atyja oldalán a sárospataki várban. El is sajátította azt alaposan ugyannyira, hogy híres bajvivó lett belőle, aki a király nem egy hadvállalatát döntötte el személyes vitézségével és hadismereteivel. IV. László király semmiképpen sem térhetett ki megjutalmazásától és neki adományozta 1285-ben a fából épített „castrum salis" várat, Sópatak és Delne falvakkal együtt. György mesternek hát volt már mit aprítania a tejbe, hiszen a donáció mai méretekben körülbelül 243 ezer négyzetkilométernyi területet foglalt magában. Azonban éppen, csakhogy beiktatták őt a birtokba, Kártyás újvári főesperes és András újvár- megyei comes: máris fel kellett kötnie szab- lyáiját, mert a tatár ismét nyugtalanítani kezdte az országot. Már csak sebtében adta ki rendelkezését hűséges fegyveresének: — Tamás fiam, te itt maradsz és beveszed magadat embereiddel oda föl a Tarken hegy- fokra. Ott vigyázol, hogy a birtokot ellenség meg ne támadja, alattomos jó barát el ne ve8 y«Jó is volt az elővigyázat, mert mig 5 Régéé alatt kergette a tatárokat, azalatt ezeknek hordája Tamást is megtámadta tarkeni menedékében. Nem lett azonban ba.j, mert Tamást s embereit saját vitézségük mellett segítette a hegyfok természeti alakulata és védelme is, teljes győzelmet arattak hát a pogányokon. György mester megismerte ebből, hogy a Tarden hegy szinte vá.répitésre van teremtve és a tatárok végleges kitaka.ro- dása után királyi engedéllyel épített is oda kővárat. A sók utak mellett terpeszkedő alsó favár — a régi királyi! „castrum salis" — ezzel elveszítette minden védőszerepét, de különben is pusztulásnak kezded az már indulni. Ma már nyoma sincs, helyén Sóvár legrégibb és Szent István védelme alá helyezett díszes templom áll. György mester pedig élt a honnak és az emberszeretetnek uj várában. Persze, hogy voltak irigyei is. akik sanda szemmel néztek szép várára, sok földjeire és különösen dús jövedelmű sóikutjaira, de ő ezzel nem törődött. Szállította a sőt pénzért annak, aki tudott fizetni, jó szóért annak, aki szegény sorban állott. Oly nagyon szivén feküdt a só igazságos kiosztása, hogy reá is ragasztotta a vidék népe a „sós vitéz" nevet. György mester, ki az? Már nem is igen ismerték e néven, hanem csak úgy, hogy a sós vitéz ott fenn a tarden! uj várban. No. ha sós. hát. legyen Soós. György mester maga nem. de közvetlen utódai már végérvé- nyesen is a sóvári Soós nevet használták, azt használja ma is az ágait, friss; erővel eregető család. Az ellen királyok, majd pedig a vallás- háborúk kora belekergette a Soésokwt ie a pártiszenvedélyek olyannyira forgandé szerencsével vívott ezó- ée vécrceatáiba. Azonban György mester vára otít Sóvár fölött dacosan állta a viharokat, őrszeme volt az egész vidéknek, mert északra látta Sebes és Kapd várakat, nyugatra Sáros várával együtt a Túrtur-hágót (Branyiezkó) tartotta szemeivel, délre eltekinthetett Omodé és Regóc felé, mig keletre a sóvári 'bükkösrmgeteg zárta be a látóhatárt. Csak akkor kezdett a vár létének alapja és vele együtt a Soós ok hatalma meginogni, midőn a sóbányász-at dns jövedelemforrását észrevette a kincstár és minden fondorlattal azon volt, hogy ezt magához kaparintsa. Persze erre elég alkalmat adtak neki a zavargós idők. így például szemet szúrt Béosnek az, hogy a sóvári vár még a Szapolyaiak kihalta után is gyűlölte lye volt a nemzeti eszmék pártjainak és kiadta a parancsot Wernther György báróéi kapitánynak, hogy a várat rombolja le. Ez azonban ekkor még nem történt meg, mert hatvanhét évvel később (1642-ben.) Soós István így végrendelkezik: — Az aranyos szablya, mit Ferenc bátyámnak hagyok, fenn van a várban, egy nyes ttel bélelt 6zo‘knya, melyet Soós Judit nővéremnek hagyok, az is az várban vagyon. A Soósok minden erejükkel védelmezték várukat s birtokukat a pörök, nyomozások és erőszakosságok ellen, azonban hát a kincstár keze nagyon hosszú és a paragrafus görbe volt már akkor is. Nemcsak a sóbányászatot tette meg 'a kincstár monopóliummá, hanem 1592-.ben végrehajtás utján a Soós-osaládot is kitessékelte azon uradalmából, melyet 307 éven át, mint jogos királyi adományt, birtokolt. No de azért nem kellett koldusbothoz nyúlnia, mert cserébe megkapta Céke, Kisfalud, Szinyér, Rád, Sókat, ‘Kisujlak, Imreg. Hanusfálva zemplénimé gyei és ‘Filkevágás, Kisfalud sárosmegyei birtokokat. Hogy mi lett György mester várával ott a tarkenhegyi ormon Sóvár* fölött? Az sem sokáig élte túl gondozó gazdáinak kiköltözését, lassan-lassan öeszeroppantgatta az idő vasfoga és nem volt, aki parancsolta volna ennek, hogy: megállj! Nem csak a vár még meglévő a már terebélyes fákkal benőtt falait, hanem egész 'Sóvárt a Soósok szelleme és emléke lengi át. A régi favár helyén álló Szent István-templomot ők építették, a sóbányászatnak ők adták meg mai intenzív alapját, a nép nyomorát minden szociális érzékkel enyhitgették, a plébánia- templom főkapuja fölött pedig ott marad örök időkre a kőbeivésett szépcselekvés: Istám aocle- siam fecít mgr. Simon, filkus mgri Johis Soos dieto de Sowar ano dm. millesimo CCCCXIII. 'Vagyis: E templomot építette Simon, sóvári 'Soós János fia, az Ur 1413. évében, A Soósok miniden kővárnál maradandóbb erősséget emeltek maguknak honfitársaik szivében, a.z Isten meggyéin haladó jótettek értékének alakjában. Ezen pedig nem fog ki, ezt nem gyöngítheti sem a földi végrehajtó hatalom, sem az idő. (A tegk&zelebbi közlemény augusztus 15 -i számunkban jelenik meg.) Szoknyát u férfiakra! — követeti Erié Gitt londoni divatrajzoló London, augusztus 4. A téli nőid'ivat első bemutatói most zajlotak l'e Pariéiban. A ruhák hosz- saaibbak az eddigieknél. nappal is alig vannak 20 centiméterre a főidtől, mig este a hosszú slepp kötelező. Ezzel kapcso’atban az ismert divat rajzoló, Eric G®, akiit a londoni társaság min uit'j Wáide Oszkárt ismer, ..Ruhák" címmel most megjelenít könyvében a következőket proponálja: Nagyon nevetséges látványt nyújt egy férfiiilábözár, csőszerű nadrágban. Hordjanak a férfiak is szoknyát, mint a nők, és akkor bizonyára mi is olyan derűsen és gyermetegein fogunk jáirná-ke'lnd a világban. A férfi gondolatvilága kounoi’ty és szomorúságra hajló. Nem kaüiene mást csinálni, miint a gyerekszobában a fiúcskák és kislányok által viselt egyforma szok- nyácskákat fokozatosan hosszabbítani, s akkor ebből egy tunikaszerii viselet fejlődne ki, .melyet a nőik és férfiad* egyaránt a legnagyobb héuyefemimel viselhetnének. GUI szerint ennek lsét nagy akadálya van ugyan, az eigyálk a beiliénkoevedt prűdért®, másik pedig az ipar, de ezeket könnyen ed lőhetne hárítani. Rá kell egyszer ébrednönl*, hogy ruhánk is szerves része érni ihletnek, miiként a bőrtind* és testünk csak akkor „temploma a léleknek", ha szépen és megfelelően fél von ruházva. GM felvetett ötlete sok beszédre és vitára adott alkalmat. Vannak férfiak, adóid* igazat adnak neű**i, de vállalkozni mégsem merned* egyelőre, hogy szokoyáeská't huzva demonstrálják csatlakozásukat, Vahőezimülieg attól félnek, hogyha szoknyába bújná riíiíl*, a gazdátlanul maradt nadrágokat Mhuznáik — a nők ... „Salukra és Tekko“ tapéták, színtartók és moshatók. Minták és költségvetés díjmentesen. Géperőre berendezett PYROXYLIN (Nitrocellu- loselakkozás) kórházak, betegszobák, orvosi rendelők, stb. részére. Mindennemű savakkal szemben ellenálló. Kaphatói Freimann Adolf, Koüce, Pesti ut 31.
