Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)
1931-08-07 / 178. (2695.) szám
^ Mai siámunk 1a oldal ^ (2695) szám » Péntek 1931 augusztus 7 fi TP ■■■■ ......... —■■ ■! ■' ■■ mn ír——— ■ rwm,- ^!■■■■■>■ n ■ ■ iio ......... ■ —~"————— i i——a— El őfizetési ar: évente 300, félévre 150, negyed- A i / " • „ 1 r' 11 '7 * ',^^7, Szerkesztőség: Prágán. Pániké altce 12. évre 76, havonta 26 Kés külföldre i évente 450* ** SZLOUGTLSZrCOl GS rilSZlTlSZrCOl GLLQTIZGK-1 pCLTtOK y, emelet. — Telefoni 30311. — Kiadóhivatal; félévre 226. negyedévre U4, havont. 3S Ki politikai napilapja *’*<“ P«;*“ *“'« ,l 1U “me,et fi képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több lOSZerkesZtő; ** r r reielO* txeCKetZlO. Telefoni 34184. Egyes szám árm 1.20 Ké, vasárnap 2.-Ki. DZURÁNY1 LÁSZLÓ FORGACUGEZA sOROÖNYCIM. HÍRLAP, PRAHA A római látogatás A kritikus augusztus 9. küszöbén A német demokrácia nagy erőpróbája — Brüning beszéde a francia sajtó tükrében — Brüning és Curtius útban Róma felé Visszatér a némát pénzügyi Ilit felles nyugalma rövidlátó biziaömatlanságukban haboztak és várakoztak, felelősek a németországi zűrzavarért. Még ma is visszahatna a német nép tömegeire egy olyan morális és anyagi segélynyújtás, amelyből világosan felismerhető lenne a nemzetközi szolidaritás és az ilyen segítség azt eredményezné, hogy a demokrácia és a béke diadalmaskodnának. Berlin, augusztus 6. Se pering porosz; belügyminiszter Magdeburgban beszédet mondott a népszavazás ügyében. Először Németország jelenlegi helyzetével foglalkozott és megállapította, hogy a felelősséget az egyik fél a másikra igyekszik áttolni. Aki inflációtól tart és emiatt pénzét kiveszi a bankokból, maga idézheti elő ezzel az iik ációt. A gazdasági helyzetnél is enf.„- u > ’ ;:»a- bán a politikai önmarcangolás, a népszavazás. Nézete szerint olyan politikai tisztviselőnek, aki hivatali eszméjével összeegyeztethetőnek tartja, hogy gyarapítsa a tömegben a nyugtalanságot, nem szabadna helyet találnia a porosz közigazgatásban. Mi történnék akkor, ha a népszavazás tényleg elérné a nacionalisták célját? A megbuktatott helyéibe nem tudnának semmiféle pozitívumot tenni. A tarto- mánygyülés képtelen volna a törvényalkotásra. Mégis csak arra kerülne a sor, hogy a porosz kormány kényszerülne a népet keresz* * ¥ Németországban zökkenő nélkül alakul ki az uj pénzügyi rend Meghosszabitották a rővidlejáratu hiteleket — Hétfőn megnyílnak a német takarékpénztárak Ennek a nyárnak külpolitikai eseményeit az államférfiak süni látogatásai dominálják. A sok tárgyalásra, közvetlen eszmecserére a világgazdasági válság adott alkalmat, amely legsúlyosabb formájában Németországban jelentkezett, de Európa egyetlen államát sem kerülte el és az Óceánou túlra is átcsapott. A krízisnek ez a megerősödött foka 1929 elejével állott be és a legképzettebb nemzetgazdák sem tudnak megállapodni abban, hogy vajon elérkezett-e már delelőjére, vagy túlhaladt azon. Annyi bizonyos, hogy a válság súlyos veszedelmeket rejt és azon sokoldalú érdek- kapcsolat mellett, amely Európa államait és a polgári gazdasági rendszert általában egy- befűzi, nem csupán egy államot, hanem Európát végleges megrázkódtatásokkal fenyegeti. Az államférfiak közvetlen érintkezésének már most az a célja, hogy behatóan és teljes őszinteséggel megbeszéljék a problémákat és megkeressék a gyógyulás eszközeit. A rendkívüli idők a régi diplomácia eszközeit, a jegyzék váltást, a közvetett eszmecserét már alkalmatlan rekvizitumokká tették, az államférfiak személyes tárgyalása tölti ki a nyár külpolitikai programját. A tíhequersi németangol tárgyalással kezdődött ez a sorozat, amire a párisi német-francia megbeszélés következett, majd a londoni értekezlet után Stimson kereste fel Berlint, közvetlenül rá MacDonald és Henderson berlini útja jött, most a római ut van programon, hogy végül augusztus végén, vagy szeptember folyamán a legfontosabb találkozás, a francia államférfiaknak berlini útja tegye fel a szériára a koronát. Ebben az összefüggésben kell látni a német államférfiaknak római látogatását, ami tehát nem extratourt jelent — hogy Bülownak éppen Olaszországra alkalmazott kedvenc kifejezésével éljünk — hanem ellenkezőleg, szervesen kapcsolódik be abba a sorozatba, amelynek feladata, hogy a közvetlen érintkezés erejével kimélyitse a bizalmat az egyes államok kormányzó tényezői között. A római ut dokumentálás a világ felé, hogy az európai államok összességének együttműködésére van szükség a nagy cél elérésének érdekében s a vezető hatalmak közös munkájának egységes alapokra kell helyezkedniük. Egészen téves volna tehát az a felfogás, hogy a római ut tüntetés Páris felé. Ezt komoly politikai tényezők közül senki sem állítja, hiszen Brüning kancellár éppen tegnap előtti rádió-üzenetében ország-világ előtt újból leszögezte a német-francia együttműködés, megértés fontosságát, mint az európai béke és konszolidáció főtényezőjét és Párisban éppen a római ut küszöbén rendkívül fontosnak találták ezt a megállapítást. Középeurópa tengelyének északi felében a hatalmas Németország terül el, mig a tengely déli felén a Brenner hágóig a fascista Italia nyomni fel. Ami közben van, három dunai középállam, Ausztria, Magyarország és Csehszlovákia, tehát éppen ezeknek a középállamoknak földrajzi helyzete teszi számukra fontossá a római találkozást. A német és az olasz külpolitika útjait egybevetve, sok érintkezési pontot, de sok elválasztó pontot is találunk. Elválasztó pontok elsősorban a tiroli kisebbségi kérdés, amely Ausztriát és Németországot érzékenyen érinti, annyira, hogy 1926-ban Stresemann a népszövetség ülésén szólalt fel a déltiroli németek ügyében. Elválasztó az Anschluss, de még az egyszerűbb vámunió problémája is, ami különös élességgel Scialojának a hágai tárgyaláson minap elmondott beszédében hangsúlyozódott ki, amikor a vámunióit is casus bellinek deklarálta. Amikor a locarnói egyezményben MusPáris, augusztus 6. A lapok még minidig behatóan foglalkoznak Brüning kancellár rádió-beszédével és különösen a beszédnek az a része kelül fel figyelmüket, amelyben a kancellár elítéli az aug. 8-iki nacionalista népszavazást. A Petit Párisién© szerint Brüningben nem csalatkoztak azok, ákik párisi látogatása után hittek a közvetlen német-francia tárgyalások eredményes folytatásának lehetőségéiben. Még a francia jobboldali sajtó is nagyjában meg van elégedve. Az augusztus 9-iiki népszavazásról mondott elítélő szavaikat a jobboldali sajtó ugyan hálásan nyugtázza, de kissé gyengéknek találja. A baloldali sajtó is kritikájának súlypontját a kancellár beszédének befejező részére helyezi, amelyben Brüning visszautasítja a népszavazást. Az Ouevre megdicséri azt a bátorságot, amellyel a kancellár nyilvánosan megbélyegezte a népszavazást s annak a reményének ad kifejezést, hogy a porosz választók a kancellárnak az egység megvalósítása céljából mondott felhívását megértették. A radikális Republique úgy hiszi, hogy a birodalom most már nem cseréli el Brüninget Hitlerért. Háborús veresége után Németországnak sikerült Bismarck müvét, a német egységet megmentenie. Most tehát újból sikerülnie kell annak a törekvésnek, hogy a nacionalista és a kommunista koalíciót, mely Stresemann müvének megsemmisítésére alakült, döntőleg megverje. Bármi történjék is augusztus 9-én, — véli a Quotidien, — Brüning megtette a kötelességét. A szocialista Populaire viszont a kancellár beszédét teljesen kiábrándítónak találja. Brüning a német nacionalisták üzelmei ellen nem találta meg a büntetésnek azt a módját, amely szükséges lenne, — védi a lap. — Máshelyütt León Blum viszont mentséget iparkodik keresni Brüning számára és azt írja, hogy Németország hat hete az aggodalmas várakozás és kétségbeesés szírijei között hánykolódik. Hat héten belül rövid időközökben kiujul a pesz- szimizmusnak a veszedelme és ezt felváltja a csaknem misztikus bizalom periódusa. A külföldnek gyorsan döntő generózus segítsége ennek a beteges ingadozásnak véget vethetne és ezzel a habozóknak, a nyugtalanoknak nagy tömegét át mehetett volna vinni a demokratikus pártok táborába. Ez a segítség tehát stabilizálta volna a valutát, a hitelt, a reményt és a köztársaságot. A külföldnek azon körei, amelyek solini nem tudta elérni a Brenner-hágó garanciáját, akkor Olaszországra nem lehet közömbös, hogy egy hét millió németet magában foglaló kis állam, vagy egy hetvenhét milliós óriás van északi kapujában. Viszont vannak érintkezési pontok is a két politika között. Az olasz külpolitika határozottan szembehelyezkedett azzal a francia tézissel, amely a békeszerződések petrifiká- lását akarja és Mussolini többszörös megnyilatkozásában félre nem érthető módon szállott síkra a békeszerződések megfelelő revíziójának érdekében. Ott van a gyarmati kérdés, Berlin, augusztus 6. Azok a remények, amelyeket hivatalos részről a német közönség magatartásához fűztek, a bankok megnyitása utáni első két napon teljes mértékben beváltak. A bankokat igen kis mértékben veszik igénybe s ennek nagyon kedvező kihatása van a Birodalmi Bankra és a pénzforgalomra. A 450 birodalmi bankfióktól beérkezett jelentések szerint a bankjegyforgalom nemcsak, hogy nem emelkedett, hanem inkább valamivel visszament. A berlini Birodalmi Banknál is csekély mértékű volt az uj váltók benyújtása. A bankok és a Birodalmi Bank közötti kapcsolat fönntartására újonnan alapított Garantie und Akzepte amelyben Olaszország szövetségeseitől kisemmizettnek érzi magát. Ott van a reparációk nagy problémája, amelyben Olaszország szintén nyílt álláspontot foglalt el, mikor úgy Mussolini, mint Grandi több Ízben kifejezték, hogy az európai válság igazi okát a német reparációs kötelezettségekben látják. Ezért volt, hogy amikor Franciaország még élénken ellene szegült Hoover morálon uniós tervének, Olaszország már az első pillanatban egész szivvel szegődött melléje. Ott van a leszerelés nagy kérdése, amelyben a francia tézissel szemben Olaszország és Németország A.-G. igénybevétele is egész jelentéktelen volt. Miután a német kormány kibocsátott a takarékpénztárak teljes forgalmára vonatkozó rendeletet is, tegnap este a Garantie u. Akzepte- bankkal még egy tárgyalásit folytattak annak eldöntésére, hogy a takarékpénztárak a váltók benyújtásánál milyen eljárást -kövessenek. Ez a tárgyalás is kedvező eredménnyel végződött. Valószínű, hogy a takarékpénztárak megnyitását is egy nappal hamarább hajtják végre a terminus előtt. Lehetséges tehát, hogy a német takarékpénztárak már szombaton megkezdik teljes forgalmukat. A devizák beáramlása a Birodalmi Bankba viujból csak egységes plattformon állanak. A római megbeszélésnek tehát kimerítő anyaga van. Nem uj szövetségi rendszer kiépítését vezeti be ez a találkozás, amit Brüning még az elmúlt év novemberében nyiltan megtagadott, hanem egyik láncszeme az európai együttműködés megteremtése folyamatának. Már tisztán állanak a megjárandó ut körvonalai, a leszerelés, a szerződések teljesíthetetlen feltételeinek -békés revíziója. Európa boldogulása és megkönnyebbült élete attól függ, hogy milyen sikerrel járják meg a vezető államférfiak ezt az utat fölvinni az összes nehézségeiken. Külpolitikai tekintetben a köztársaság ellenségeinek győzelme egyet jelentene azoknak a tárgyalásoknak a befagyásával, amelyek uj hiteleket és uj megbizásokat akarnak szerezni a birodalomnak. A német államférfiak római útja München, augusztus 6. Brüning dr. kancelr lár és Curtius dr. külügyminiszter a menetrendszerű D-vonattal 9 óra 2 perckor érkeztek meg a müncheni főpályaudvarra. Ámbár a kancellár kifejezett kívánságára nem volt hivatalos fogadtatás, a pályaudvaron mégis nagy embertömeg gyűlt össze. A kancellár a menetrendszerű hálókocsiban utazik, amelyet Müncheniben a* olasz gyorsvonathoz csatoltak. A müncheni 40 perces tartózkodás alatt Brüning Curtiussal szakaszában dolgozott, anélkül, hogy a-z ablaknál csak egyszer is megjelent volna. A D-vonat pontosan 9 óra 40 perckor hagyta el Münchent. Róma, augusztus 6. Hogy a kancellár és a külügyminiszter olaszországi útja minél kényelmesebb és kellemesebb legyen, Mussolini miniszterelnök a rendkívül kényelmesen felszerelt miniszterelnöki vonatot küldi elé- bük a Brenner hágóig. A miniszterelnöki vonat hat kocsiból áll. A német államférfiak ezen a vonaton folytatják útjukat Rómáig.
