Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)
1931-08-04 / 175. (2692.) szám
^möAIt/V^O^ARHIULAK Reggeltől estig a császár nyomában Érdekes előadás Napóleonról Pár is, július végén. A párisi ügyvédek között sokan vannak írók, akik nemcsak szabad óráikban Írogatnak, hanem hivatásuk gyakorlása közben is írók, ég védőbeszédeiket nem minden szerzői hiúság nélkül, irodalmi ambíciókkal fogalmazzák. Van köztük néhány vérbeli, tehetséges mestere is a tolinak, mint Henri-Robert, az akadémia tagja, vagy C. Campinchi, a híres Napóleon-szakértő, aki legutóbb az Uni versit é des Annalee-en különös tárygról tartott előadást: elmondta Napóleon egy napját, a Tuileriákban, 1806-ban, néhány nappal a jénai csata után. A császár, mint mindennap, hat és hét óra között ébred. Constant, az első komornyik, belép a szobába, A császár felkel, magára végzi fehér háziruháját és hozzáfog a posta áttanulmányozáshoz. Minden levelet elolvasott, sokra nyomban válaszolt, másokat félretett, hogy később válaszoljon rájuk, azokat, amelyek nem kívántak választ, ledobta a földre. A felkelésénél mások is jelen voltak. Roustan, a híres máméiul?, akit Napéi eon Afrikából hozott magával. Yvan. az első sebésze, aki húszezer livre fizetést és bárói rangot kapott a császártól. Yvan jelen volt Fon; tninebleau-ban. azon a hires 1814-iki márciusi éjszakán, amikor a császár meg akarta mérgezni magát. Napóleon kétszázezer livre-el jutalmazta a szolgálatait. A kirurgus részegen a boldogságtól lóra ült és el vágtatott a pénzzel, — egyenesen az ellenséges táborba. J\ császár öltözködik Napóleon befejezte a postáját, elküldte a leveleit. Felálló tét. Nézzük meg közelebbről. Egy méter százhatvannyolc centiméter magas, tehát rendes középtermetű, nem feltűnően alacsony, amint sokan állították- A dereka hosszú, csak a lábai aprók, a feje nagy és kissé be van huzva a vállai közé. A szemel nagyok és hosszúkásak, gyönyörű szemek, szürkébe játszó kék színűek, és minden szenvedélyt és indulatot tökéletesen tükröznek. A jénai ütközet után már kissé kopaszodik. Ne feledkezzünk meg hagyományos haj- tincséről, amely már a történelemé. Hozzáfog a toilette-hez. Napóleon maga borotválkozott, egy olyan korban, amikor ez még egyáltalán nem volt szokásos. Hogy egyetlen részletet se hagyjunk figyelmen kivül, említsük meg, hogy rendkívül sűrű. erős és határozatlan szinü szakálla volt. Akármilyen különösen hangzik. Napóleon, amikor nem volt a harctéren, órákat szentelt a toilette-jének. naponta fürdőit. igen meleg vízben. Windsori szappannal mosakodott, rendkívül finom spongyákat használt. Fogai szépek és egészségesek voltaik és nagy gondot fordított rájuk. A legkülönbözőbb fogápolószereket használta. Fogorvosának, Du- boisnak, aki igazán csak tiszteletbeli állást töltött be, tekintélyes évi tiszteletdijat adott Egész testét és haját kölni-vizzel dörzsölte be és minden reggel megmasziroztatta magát a komornyikjával. Mikor mindezen túl volt, felöltözködött. A humorista Napóleon Kilenc óra van, ilyenkor már mindenkinek a helyén kell lenni. A késlekedőkkel Napóleon szigorúan bánik, csak jó mondással lehet meg- enyhiteni. Ségur egyszer így mentette ki magát. — Nem lehet közlekedni Parisban, az uccán királyok nyüzsögnek. Miután kiadta a rendelkezéseit, féltizig a császári család tagjait fogadta, továbbá a ma- gasrangu közigazgatási és bírói tisztviselőket, a művészeket és tudósokat, Talmát, Fontamét, Hongét, Bethollet-t, Dávidot és másokat. Az audiencia azonban rendszerint délig is eltart. Rendkívül kurtán kérdez és preciz feleletet kíván. Egy előkelő hölgytől ezt kérdezi: — Mikor születik legközelebb gyermeke? — Amikor felséged parancsolja — hangzik a válasz. Ha jó kedve van, igy fogadja Talleyrand-t: — Hozta Isten Talleyrand ur, maga az egyetlen ember a világon, aki nem tudja, hogy a felesége megcsalja. Talleyrand igy válaszol: — Nem tudtam, hogy ez az ügy érdekes akár felséged, akár az én számomra. Tizenkettőkor, néha korábban behozzák az ebédet, amely hét-nyolc percig tart. Pedig levesből. három tál ételből, négy desszertből és feketekávéból áll. Az ebédhez mindig ChambeTtint iszik. Ezután egy rövid órát családja körében tölt. De már megiDt munkához fog. Nem egyszer mondta: — Arra már rájöttem, mit bír el a szemem, vagy a lábam. De azt nem tudtam meg soha, mennyi munkát bírok el. Csodálatos emlékezőtehetsége van; külügyek, belügyek, Franciaország százharminc départe- ment-je. minden a fejében van. Az egész francia hadsereget, minden hadosztályt, minden ezredet pontosan ismer: minden pillanatban tudja, hol tartózkodik bármelyik. Egyszer ut közben eltévedt katonákkal találkozik, akik nem találják az ezred 11 két- A császár egy pillanatig gondolkozik, majd pontosan megmondja, hová menjenek. Az emberekben elsősorban a munkabírást becsülte. Maret-ről, akit Bassano hercegnek tett meg, egyszer Talleyrand azt mondta: — Csak egy ember van, aki még Maret-nél is butibb. — Kicsoda? — Bassano herceg. Az államtanácsban megváltozik a díszlet, de a munka tempója állandó. Fáradhatatlanul kérdez és hallgat. Rövidlátó volt és igy gyakran lorg- nette-e'n nézi az asztal túlsó végén álló szónokot, aki rendszerint rákvörös lesz a császár tekintetétől. Néha szórakozottan firkál az- előtte lévő papírlapra. Ilyeneket ir rá: „Valamennyien szamarak vagytok". Mikor a híres Napoleon-törvénykönyvet szerkesztették, a megbeszélések délben kezdődtek és reggel négykor még tartottak. Napóleon úgy használja el a titkárokat, mint a huszár a lovakat; egymásután kidőlnek mellőle. Mikor nagyon fáradt, akkor se pihen; elővesz egy könyvet és szaval, valljuk meg: rosszul szaval és hamisan énekel. Az ilyen szórakozások nem tartanaik sokáig, hamar összeszedi magát és folytatja a munkát. A dolgozószobájába senkinek se volt szabad belépni, csak Mária Lujzának, a császárnőnek. Josephinenek ezt nem engedte meg. Néha megtörtént, hogy leheveredett a földre a kis római király mellé és úgy játszott vele, mint egy másik gyerek. Türelme és nyájassága a fia iránt kifogyhatatlan volt. Rövid vacsora, hosszú virrasztás A vacsora hivatalosan hatkor van. De hat óra már régen elmúlt. Hét óra, nyolc óra, kilenc óra; Josephine még mindig türelmesen vár- Mária Lujza állítólag nem volt ilyen angyali türelmű, jobban mondva Napokon nem várakoztatta meg. A vacsora tizennégy fogásból állt, ami ma soknak látszik, bár lényegesen egyszerűbb volt, mint a XIV. Lajos korabeli vacsorák. Ezek a vacsorák meglehetősen szeszélyesen zajlottak le. Megtörtént, hogy Napóleon tizenöt-busz vendéget invitált és felkelt az asztal mellől, mielőtt behozták a levest Eleinte mindenki otthagyta ilyenkor a vacsorát. Később nyugodtan tovább folytatták. Megtörtént, hogy a mostoha fia, Beauharnaig Jenő szintén felállt. — Mi az, kérdezd a császár — nem érsz rá vacsorázni? — Felség, elővigyázatosságból ezt már elkövettem. Vacsora után néhány percig, néha félóráig a felesége és az udvarhölgyek körében tartózkodott. Hamarosan intett a csáezámőnek: — Nyugovóra térünk, Josephine. Persze még órákhosszat dolgozott egyedül. Tollal a kezében ellenőrizte valamelyik nagy állami adminisztráció számadásait vagy megfogalmazott valamely utasítást egy nagykövethez. Ha időközben megvirradt, fürdőt rendelt öt órakor lefeküdt, de legkésőbb hétkor megint talpon volt Azután kezdődött újra minden. NAPNYUGATRÓL — NAPKELETRE A szent tehenek országában Kalkutta. India fővárosában, Delhiben történt az alábbi kis epizód, amely élénk fényt vet a hindu gondolkozásra. A nagymogulok által épített hatalmas királyi várkastély kertjében, a magasból, hirtelen-váratlan, egy óriási keselyű hullott, alá —- holtan. Hindu vezetőnk fölemelte a földről, mire vér patakzott belőle és a seb világosan megmutatta., hogy golyó terítette le röptében a ‘hatalmas állatot. A turisták csoportjában mély megilletődés, hallgatás támadt erre, végre a vezető ejté ki az első szót: ..Fate." Csak ezt- az egy szót. mondotta, de e szó a hindu szájában és lelkivilágában oly vég- telenjsokat jelentett. Fátum, végzet a végső oka mindennek a hindu előtt, ez uralja egész életét. Évezredek óta. hisz az indiai nép a végzet- szerűségben és ezen hitében sokat kiállott, igen sokat elszenvedett. Indiát történelmének és vál- lásánaik ismerete nélkül lehetetlen megérteni. India őslakói, a sötét'barnabörü dravidák voltak, kiket a századok folyamán az északról bevándorló világosbőrü ária-néptörzsek legyőztek és a félsziget déli részeibe szorítottak. Ebből az ősi időből származik a ma is fönnálló kasztrendszer. Kezdetben négy nagy kaszt alakult ki, melyben a győzőkből származó brahminok — a papok és tudósok rendje — a legfelsőbbet alkotta. A második kaszt a harcosokból, a harmadik a földbirtokosokból és kereskedőkből állott, mig a többi foglalkozási ágban lévők a negyedik osztályt képezték. A négy főkaszt számtalan alosztályra oszlik, úgyhogy jelenleg több, mint 3000 egymástól a legszigorúbban elkülön- zött kasztot különböztetnek meg. Az egyes osztályhoz tartozók külön kaszt jel vényt viselnek és csakis saját kasztjukon belül házasodhatnak és csak annak mesterségét gyakorolhatják. Ezen légió alosztályon kivül ősnek a szerencsétlen kiasztónkivüliek: a páriák. A páriák száma mintegy 60 millió. Ezeknek minden érintkezés a kasztbeliekkel szigorúan tilos, mert már árnyékuk, sőt még a lehel ©Mik is megfertőzi a kasztbelieket. Ezen nyomorultak csupán a legalacsonyabb, legpirz-kosabb munkákat végezhetik és sohasem kerülhetnek be a fönti 3000 kaszt, valamelyikébe. Találóan mondotta valaki: „A hindunak nincs hazája, csak kasztja." A saját kasztján kívüliek sorsa vajmi kevéssé érdekelte a hindut a legutóbbi időkig. Gandhinak, úgy látszik, végre sikerülni fog népét az évezredes teepe- d-ésből fölráznia. Az északról jövő áriák idők folyamán egész Indiát leigázták, de a számtalan fejedelemség között nem állott fönn elég erős kapcsolat, szövetség, igy a 13-ik században betörő mongoloknak nem tudtak -ellentállni. Időnként ugyan sikerült az idegen hódítókat visszaszorítani, de a 16-ik században Dzsingi* kihán egyik leszármazottjának, Baber-nek sikerült Indiában a nagymogulok birodalmát megalapítani. A különös véletlen folytán a gyászos mohácsi vész évében, 1526-ban tört be Babér Indiádba és ekkor vette kezdetét a 180 évig tartó mohamedán uralom. Csakhogy míg a Duna völgyében a török uralmat pusztulás és rombolás jelezte, addig Indiában a nagymogulok uralma alatt az építészet addig ismeretlen tökélyre emelkedett. Mesés építkezéseik az egész világ bámulatát és elismerését vívták ki. Egész városokat építettek föl a pusztaságban. Jch.au negyvenéves uralma alatt egy uj Delhit épített föl és benne egy olyan királyi várkastélyt, maly nagyságra és pompára nézve a világon páratlanul áll. Az összes márványfalak, oszlopok színes kövekkel mozaikszerüen vannak díszítve. Ugyancsak Jeiban építette India legszebb remekművét, a hitvesi szeretet magasztos emlékét, a híres márványcsodát, az agrai Táj Mabal-t. Korán elhunyt felesége, Mun- taz-l-Mahal. oly feledhetetlen Amit számára, hogy sírja, fölé építette a világ legnagyobb* és egyúttal a legszebb mauzóleumát. Húsz éven át. dolgozott, ezernyi művész e márványba,vésett, remekművön. A fehér márvány mauzóleumot 'hatalmas kupola koronázza és négy gyönyörű minaret övezi. Az egész épület telistel'e bevésett színes márvány virágdísszel, drágakövekkel. Ehhez járul a fenséges kert, trópusi vegetációval. Az összbenyomás minden képzeletet fölülmúl, különösen holdvilág mellett. A görög templomok fensége, a középkori dómok misztikuma. a renaissance épületek szépsége ölelkezik itt egybe. Szegény Jehan élete nem volt boldog, trónra- éhes fia, a hallatlan építési költségek miatt, de- tronizálta és az agrai vár jázmintornyába záratta. Csak röviddel halála előtt engedték meg neki. hogy egy utolsó pillantást vessen a- gyeb nyörü Táj Mabalra, felesége síremlékére. Oda is temették hűséges felesége mellé. Akbár, a nagy, egyike volt a föld le.ghata-1- masbb uralkodóinak. Esküt tett, ha fia születik, a pusztában épiti föl fővárosát. Szavát tartotta és a kietlen pusztaságban fölépítette Fatlhepur Sikri várost. Igaz, hogy később a rettenetes vízhiány miatt kiköltözködött belőle. TJgy áll e város ma is, mint Akbár idejében volt, teljesen sértetlenül. Nem rom, hanem holt város. Csak szőnyegeket, virágokat kellene vinni a palotákba, csak az udvari népet kellene előhívni és megelevenedhetne az ezeregyéjszaka meséibe illő pompás élet. Fathepur Sikri- ben látni azt, micsoda hatalmuk volt a nagy- moguloknak, minő káprázate pompát fejtettek ki udvartartásukban. Ezen palotavárosnak egyik legérdekesebb épülete a Díván-i-Kasdh, a magánkihallgatások terme, melyben a nagy Akbár a messzi földről öfcszesereglett tudósokat fogadta és velük vallásbölcseleti kérdésekről vitatkozott. Nyugtalan szelleme sokszor kutatott, itt az igazság után — éjszakákon át. Uj vallást akart adni a világnak, elég hatalmasnak érezte magát erre. Kész volt a "terve: a kereszténységből elismeri a Megváltó Krisztust, a Mohamed vallásálból a t-öbbnej-ü-séget és a br ah mán izmusból a lélekvándorlást ... A 330 millió lakosú India legelterjedtebb vallása a brahmanizmus. 220 millió, utána a mohamedánizmus 70 millió hívővel. A hindu vallás főjellemzője: a lélekvándorlás tana. A lélek a halál után vándorolni kezd és az előbbi élet jutalma, vagy büntetéseképp valamely állat, vagy növény éltető elemévé válik. Még az üdvözöltek is, ha elfogy az életben szerzett. érdemük, újra kezdhetik a körvándorlást. E vallás tana szerint meg nem szolgált boldogság, ártatlanul való szenvedés lehetetlen, innét a hinduk bámulatos lelkiereje a lemondásokban és a. szenvedéseik tüzé'ben. Az a tudat, hogy a léleknek egymásután ember-, állat-, vagy növény testiben kell élnie, ugyancsak keserűvé teszi az életet és vigasztalanná a halált. Nem is látni a hinduk között mosolygó arcot, még a gyermekek között sem. Vasas vizek, moórfürdök, inhala- tórium, melegvizei, strandfürdő. Mélyen leszállított árak. b Augusztus 20-ig elsőrangú lakás, ellátással, fürdőkkel, kurtoxával, orvosi vizittel 10 napra Kő 520-630-ig augusztus 20.-tól 10 napra Kő 500-540 20 napra 940-1000 Kő .dL ■fwído I 50% vasúti kedvezmény. Kérjen prospektust BARDEJOV-KUPELE, Slovensko. — A számtalan istenség között a legismertebbek: A Brahma, Visnu és Siva, mind a hármat együttesen „Trimurti" néven tisztelik. Az isteneket sokszor állati fejjel (elefánt, majom stb,), vagy alsó testtel ábrázolják, reánk mindig groteszk, visszataszító hatást gyakorolnak. Különösen érthetetlen előttünk a szent tehenek kultusza. A hindu városok uccáin ugyanis mindenütt nagy számban láthatók a szent tehenek. Nappal az uccákon járnak-kelnek, éjijei pedig saját templomukban pihenik ki fáradalmaikat. A járókelők, a kocsik és autók tisztelettel utat nyitnak előttük. Bolyongásaik köziben mindent lelegelnek, a zöldségárusok polcairól éppúgy, mint a vendéglők asztalairól. Boldog, aki meg- cirógathatja a szent bocit, hiszen még a szemete, váladéka is szent és á-ldásthozó ... A brahmanizmus szigorúan tiltja leölésüket, ennek következtében óriási módon elszaporodtak és számukat egész Indiában 180 millióra becsülik. Ezen állatok az ország gazdasági életében óriási tehertételt jelentenek. Ha a hinduk vallása a céltudatos tehéntenyésztést és a húsfogyasztást megengedné, úgy ez az első lépés volna, a nép jóléte, boldogulása felé. A jelen viszonyok között a fölhasználatlan óriási állatállomány a gazdasági viszonyok javulásában a legnagyobb akadály! India, mely nagyságra nézve 14-szer nagyobb, mint Magyarország volt, háromnegyedrészben az angol fönhatóság alá tartozó provinciákból és negyedrészben kisebb-nagyobb fejedelemségekből áll. A 650 indiai maharadzsa országában függetlenül uralkodik, csupán az angol királynak, mint „Hindusztán császáráénak i önhat óságát ismeri el, tehát a delhi-i központtól, a külpolitikai ügyeket kivéve, nem függ. A maharadzsák még ma is mint kényurak uralkodnak alattvalóik élete, vagyona fölött. A hinduk az utóbbi években a passzív elleni- állás révén iparkodnak az angol fönhatóságtó? végleg megszabadulni. Az angol uralom gyort- megszünése azonban India részére végzetessé válhat-. A mohamedánok és hinduk között a viszony igen feszült. A polgárháború elkerülhetetlenné válna. A véres kirobbanások igy is elég gyakoriak. Benaresban való tartózkodásunk idején mintegy 400 sebesültről és halottról hallottunk egy összetűzésből kifolyólag. A mohamedánok száma ugyancsak 70 millió, de sokkal élénkebbek, harciasalbbak, mint a passzív hinduk. Előttük sokkal nagyobb szerepet játszik a régi dicsőség, a nagymo-guiok emléke, semhogy a számra nézve nagyobb hinduk uralmát minden további nélkül elismernék. Ehhez járul még az a körülmény is, hogy a maharadzsák legnagyobb része szinte mohamedán, minek következtében a hinduk és mohamedánok között az uralom kérdésének eldöntése aligha fog békésen elintéződni. Az indiai fejedelmek közmondásszerü gazdagsága, az egész ország aranyban való gazdagságához képest, csekély. A nép évezredek óta megszokta, hogy a váltakozó idegen uralom idején vagyonát csak úgy tudja megmenteni a fosztogatástól és a túlságos megadóztatástól, ha elrejti, elássa. Az indiai nép, a. maharadzsáktól le, az utolsó teherhordó kuliig, vagyonát aranyba fekteti. A fejedelmek idők folyamán mesés értékű aranyéi drágakőkészleteket gyűjtöttek össze és biztos helyre, földalatti kincseskamrákba rejtették. Az egyszerű nép szintén vagy elássa aranykészletét, vagy ékszereket készíttet belőle. Nincs még egy ország, ahol annyi aranyékszert látna az ember, mint Indiában. Mindenki ékszert visel. Nemcsak a nyakon és fülben., hanem sokszor az orreimpába-n i,s és vastag karikák övezik a bokákat is! A-z arany beözönlése még egyre tart. A világ 1930. évi arany termelése mintegy 12 milliárd 'K értéket, képviselt. Ebből 7 milliárd K értékű arany Indiába került és ott egyszerre eltűnt a hinduk kezei között. Az ország aranykészletét minimálisan 300 milliárd K értékre becsülik. Ha ez az óriási aranykészlet, amely páratlanul ál! a világon, egyszer mobilizálható lenne, egyszerre megváltozna a világ képe. A 330 milliós nép kellő vezetés és irányítás mellett a modern gazdasági élet eminens tényezőjévé válhatna. Ha azonban az ember a nini elmaradt, babonákba, sülyedt indiai népet látja, ez a gondolat olyan utópiának tűnhetik föl sokak előtt, mint a s?inpompás Kelet UX)1 éjszakájának egyik meséje. Orbis viator. _4