Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)

1931-08-30 / 197. (2714.) szám

1931 augusztus 30, vasárnap. 17 Közcazda^á^ . li elhallgatott okok Budapest, augusztus 29. A világszerte uralkodó gazdasági válság megszüntetésére irányuló eddigi törekvések sikertelenségének oka nagyrészben az, hogy azokat a tényezőket, melyek a válságot tuda­tosan, vagy tudatlanságból előidézték és fenntart­ják, a különféle kisebb-nagyóbb jelentőségű és körű szanálási akciók során figyelmen kívül hagy­ják. Ha — amint az feltételezhető — itt-oít gondol­nak is rájok, a nyilvánosság előtt elhallgatják. — Pedig ha a gazdasági élet exponensei őszintén arra törekednek, hogy a válságot gyökeresen megszün­tessék, akkor azokkal a komponensekkel is szá- molniok kell, amelyek a válság ismert és közvet­len okainak előidézésében oly jelentébe-’'- szerepet játszanak. A különböző érdekeltségek által megállapított válságokok .összefoglalva a következők volnának: a túltermelés, az utóbbi évek értékesíthetetlen gabonatermés felesleged, a mezőgazdasági termé­kek és iparcikkek közti áregyensuly felborulása, az általános életsitandard leromlása, a békeszer­ződések által szaporított vámhatárok, bizonyos or­szágok gazdasági sovinizmusa, ami túltermelésnek egyik jelentékeny tényezője és végül az orosz dum- ping. Ha e felsorolt okokat szemügyre vesszük, úgy ezek közt is találunk itt-ott okozati össze­függést, azonban tulajdonképpen egyik sem tekint­hető a válság valamely alapokának; ezek már mind következmények. Már pedig a válság megszün­tetése estik úgy és akkor lehetséges, ha kellő gaz­dasági tudással, érzékkel, lelkiismeretességgel és őszinteséggel fel tudjuk és fel akarjuk kutatni és ártalmatlanná akartjuk tenni azokat az okokat, melyek a világ oagybeteg gazdasági életének a kórokozói és a gyógyítást ott kezdjük el. Aki a világ, de főképpen Európa gazdasági életét 25—30 év óta különös érdeklődéssel tanul­mányozza és annak jelenségeit a régi és újabb gaz­dasági elméletekkel egybeveti; mindezt azonban a közvetlen személyi és anyagi érdekeltség teljes kizárásával teszi: annak már a háború előtti évek­ben meg kellett látnia, hogy Európa gazdasági élete bizonyos tőkeérdekeltségek részéről & gazdasági anarchia felé terelődik. Ennek a törekvésnek nem csekély része volt a világháború felidézésé­ben. A háború alatt és után pedig mi történt? A rendkívüli helyzet adta körülmények kihasználtat­tak arra, hogy — egyik részen ismét tudatosan, egy másik részről pedig tudatlanul, de mindkét he­lyen a lelkiismeret teljes félret,ételivel — a világ- gazdaság forradalmasod jók. És ez a forradalmi áhápot jelenleg is megvan, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy az orosz dumping ellenére lis vannak államok, melyek a szovjettel gazdasági kapcsolatokban állanak. Ha a napjainkban folyó gazdasági küzdelmet alaposan megvizsgáljuk, itt is egyrészt a nemzet­közi. tudatos, másrészt a rövidlátó, tájékozatlan tőkének azt a szinte perverz törekvését látjuk, mely a már-már felborulással fenyegető gazdasági helyzetet egyelőre a szovjetgazdálkodás felé tereli, ami ellen a józan Ítélőképességgel és reális gazda­sági tudással biró elemek legnagyobb erőfeszíté­sei eddig számottevő eredménnyel nem jártak. A Hoover-terv elé gördített akadályok, a tervet kővető tárgyalások, azok tesséklássélc eredményei, az ugyanakkor bekövetkezett hitelmegvonások, bankkrizisek, valamint a mindezeket megelőző österreichisohe Creditanstalt esete olyan per­spektívát mutatnak, amelynek hátterében meg­találhatjuk a nemzetközi jellegű tőke érdekeltségek hatalmi törekvéseit. És ezzel tulajdonképpen elju­tottunk a nagy válság egyik főkomponenséhez. — Ez az a tudatos erőtényező, melyre az előbbiekben utaltam. A tájékozatlan és tudatlan tőke pedig — mint azt a legutóbbi hetekben oly szembeötlően láthattuk — majdnem mindenhol ennek a nyomá­ban jár és ezt támogatja. Ezekkel szemben a hi­vatását helyesen betöltő tőke. sajnos, kisebbségben van. Vannak azonban a gazdasági válságnak még olyan okai is, melyekről kivált a nem hivatottak, de mégis választottak érthető okokból szintén nem szeretnek beszélni, noha nagyon is kézenfekvők. A legtöbb mesterség és tudományág szigorúan megkívánja, hogy csakis szakképzett emberek gya­korolhassák. Például: jogi képviseletet nem gya­korolhat orvo6. Csak a közgazdasági pálya az. ame­lyen minden szakmabeli, sőt semmiféle szakmával sem rendelkező ember szabadon kontárkodhatik és ennek az eredménye azután az, hogy a közgaz­daság tudományaiban teljesen, vagy az egyéb szak­májuk mellett csak felületesen és hiányosan kép­zett egyének közgazdaságilag jelentékeny pozíciók­ba jutva, a kellő gazdasági perspektíva és érzék hiányában annyira ezubjektive és szűk látókörrel kezelik a saját, illetőleg a vezetésükre bízott gaz­dasági tényező érdekeit, hogy ezzel nemcsak a köz­A gyakorlati gazda jövedelmének biztosi | tása, a birtokát bérbeadó gazda talaja $ termőképességének megőrzése céljából g olvassa el Fodor Jlenö: „A trágyázás elméiéin és gyakorlata11 | c. most megjelent könyvét, melyei a /érv. | vételkötelezettség nélkül i’ megküld bete « kiütés végett azoknak, kik e végből hozzá fordulnak. Ára 26* Ké Cím: Abovce p. Sírkövéé. gazdaság szempontjából okoznak jelentékeny káro­kat, hanem sok esetben még a saját érdekeiket is aláássák. Vannak jogászok és műszaki emberek, akik ki­válóan töltenek be jelentékeny közgazdasági pozí­ciókat; ezeknek azonban át kellett nyergeim erre a pályára, mert a közgazdasági tudás és állandó tájékozottság egész embert kíván. Van a gazdasági válságnak még egy kórokozója, melyről ügyön elég sok szó esik, de nem abban az irányban, ahogy kellene. A világháború és az azt közvetlenül követő idők nehéz termelési viszonyai dobták bele a világ gaz­dasági életébe a racionalizálás jelszavát. Ez volt az az orvosszer, amitől csodás eredményeket vár­tak. De amint a legtöbb orvosság csak megfelelő módon és mértékben alkalmazva segít a beteg szervezetén, úgy a racionalizálás is csak ott ért el üdvös hatást, ahol azt kellő hozzáértéssel és lelki­ismeretességgel alkalmazták. A korunkat jellemző kapzsi önzés és felületesség, valamint az utóbbiból származó ismerethiány idézték elő azt a gazdasági •és társadalomtudományi szempontokból oly mér­hetetlen károkat okozó eljárást, mely a racionali­zálás révén elért üzemi megtakarításokat és elő­nyöket ahelyett, hogy a gazdasági élet összes érdekelt szerveinek a javára fordítva, az általános jólétet fokozta volna, kevés kivétellel a vállalat tulajdonosai, részvénytársaságoknál és szövetkeze­teknél pedig a vállalati vezetők jövedelmének sza­porítására és ezáltal sohasem létezett mammut- jövedelmek létrehozatalára fordította. És a rövid­látás itt még nem állt . meg, hanem mihelyt a helytelen gazdálkodás káros következményei mu­tatkoztak — de‘sok helyen kapzsiságból már ezt megelőzőleg is —, az újabb és újabb üzem kihasz­nálási módszerek által feleslegessé vált munkaerők elbocsáttattak. Tehát a racionalizálás a legtöbb he­lyen aránylag kevés embernek az indokolatlanul nagymérvű vagyonszerzését szolgálta csupán; ellen­ben a munkanélküliség fokozásával és azáltal, hogy az elért anyagi haszonból jelentékenyebb oszta­lékfizetés formájában a gazdasági életet pénzügyi­leg nem támogatta: számottevő társadalmi rétegek életstandardjának a leromlását eredményezte. Az ezáltal megcsappant fogyasztóképesség pedig szin­tén a túltermeléshez vezetett. Végzetesen káros, hogy a racionalizálás mikénti alkalmazása és az általa elért eredményeknek helyes felhasználása tekintetében Fordnak oly ke­vés a követője. Ford a „Ma és holnap" című köny­vében ugyanis azt mondja: „Mi állandóan csök­kentjük: az előállított áruk egységére eső munká­sok számát. Ha a munkát vagy a gépet úgy oszt­hatjuk be, hogy egy ember elvégezheti azt, amit eddig 'három végzett, tüstént életbe is léptetjük a változást. Ez azonban nőm jelenti azt, hogy két ember elveszti munkaalkalmát. Nálunk senki sem akar úgy javítani a helyzeten, hogy a munkaalkal­mak számát csökkenti, mert mlndnyában tudjuk, hogy ennek éppen ellentétes a hatása. Mi tudjuk, hogy az igazi tökéletesítések az előállítási árat csökkentik, ezzel tágítják a piacot és több, na­gyobb bérű munkaalkalmat teremtenek. Minden olyan törekvésünknek, mélyéi egy bizonyos mun­ka elvégzéséhez szükséges munkások számát csök­kentettük, az volt az eredménye, hogy utána több embernek adhattunk több munkát." Továbbá: „Ha a gyáros nem osztja meg a jólétet azokkal, akik ehhez hozzásegítették, akkor hamarosan nem lesz osztozni valója." Ezek olyan igazságok, melyek minden vita fölött állanak. És ha ezeket mindenhol szem előtt tartották volna, a világ gazdasági élete — az egyéb nehézségek dacára — nem jut a mai válságba. A fentiekkel nagyjában megvilágítottam, hogy a gazdasági válságnak eredeti okait, melyekre eddig nem terjeszkedtek ki, hol kell keresni. Lehet, hogy vannak még egyéb okok is. És ha vannak, azokat is napvilágra kell hozni, mert csak ha ismerjük a bajok összes csiráit, tudunk ellenük hathatósan védekezni. Weissenbacher Endre. A régi magyar biztosítási szerződések valorizálása Prága, augusztus 29. A múlt napokban buda­pesti szerkesztőségünk jelentése alapján röviden közöltük, hogy a magyar kormány most adta ki azt a rendeletet, amellyel a háború előtti élet­biztosítási szerződések szerint esedékessé vált biztosított összegek valorizálásáról szól. Miután Szlovenszkón és Ruszinszkóm még ma is igen sok olyan szerződés van a feleknél, amelyre a biztosítási szerződések nosztrífikációjáród szóló államközi egyezmények nem vonatkoznak s a kedvezményezettek közvetlenül a magyar bizto­sitó társasággal kénytelenek érvényesíteni köve­telésüket, ezért az illetékes magyar rendelet főbb intézkedéseit alább közöljük. A valorizálás alá kerülő életbiztosítások ada­tait a budapesti pénzügyminisztériumban 1931. szeptember elsejétől GO napon át közszelmére te­szik ki. Ez idő alatt az érdekelt felek megtekint­hetik a szerződésükre vonatkozó adatokat. A felügyelő hatóság a feleket a szükséges felvilá­gosításokkal ellátja. Az érdekeltek a kimutatás­ban foglalt adatok helyessége, vagy azért, hogy szerződésük a kimutatásban nincsen felvéve, leg­később a közszemlére bocsátás idejének eltelté­től számított tizenöt napon belül a felügyelő hatóságnál a biztosítási szerződésnek és a ren­delkezésre álló utolsó dijnyugtának, lakbizony­latnak stb. bemutatása, illetve csatolása mellett előterjesztést tehetnek. Az előterjesztéseket a felügyelő hatóság felülvizsgálja és a biztositó ■társaságok kimutatásait a szükséghez képest he­lyesbiti. Természetesen azoknak a feleknek az érdekeit is megóvják, akik a közszemlén nem jelennek ■meg, vagy a rájuk vonatkozó adatok ellen elő­terjesztést nem tesznek, mert a felügyelő ható­ság a közszemle befejezése után a valorizációra bejelentett összes életbiztosításokra vonatkozó adatokat egyénenként újból felülbírálja. A fel­ügyelő hatóságnak 1934. végéig elegendő idő áll rendelkezésére ahhoz, hogy minden biztosításra vonatkozó adatot elbíráljon és a biztosított fe­leknek a valorizációé törvény által megállapított érdekeit megvédje­Értesítés szerint a valorizációs törvény rendel­kezései alapján a biztositó társaságok által a fel­ügyelő hatóságokra átruházott biztosítások szá­ma 167.280 darab. Ezeknek a biztosításoknak papirkorona összege 1.959,718.900. Ennek a pa­pírkor onaösez égnék a valorizációs törvény vég­rehajtási utasításához mellékelt átszámítási táb­lázatok alapján kiszámított aranyértéke 285 millió 449.390 aranykorona. A törvény értelmé­ben fizetendő ennek az aranykorona összegnek az 5 százaléka, vagyis 1934 után az eddig beje­lentett biztositások valorizált értéke fejében 16,556.065 pengőt fizetnek ki. A felek egyébként tévesen azt hiszik, hogy a valorizálás a biztosított összeg 5 százalékát je­lenti, mint amely aranyban fizetendő ki. Ez azonban nem igy van. Mivel a háború alatt a korona értéke fokozatosan csökkent, a biztosítá­si szerződés tartama alatt befizetett dijakat aranyértékre számítva veszik figyelembe és az igy kiszámított, aranyértékü összegnek .5 száza­lékát kapja majd meg a biztositott. Ha például valaki 1900-ban kötött húszéves elérésre össze­sen 87 százalékot fizetett arany értékben, az tízezer koronás biztoeitásnál 8700 aranyko­ronának felel meg, aki 1910-ben kötött ugyan­ilyen biztosítást, az csak 44 százalékot fizetett, tehát biztosítása csak 4400 aranykoronának fe­lel meg és a valorizálásnak ez az összeg az alapja. Szlovenszkón több mint a felére csökkent a szeszfogyásztás. Az állami pénzügyi igazgatás és a szeszértékesitő szövetkezet most fejezte be tárgyalásait a jelenleg érvényes szerződés­nek egy évre való meghosszabbításáról. — Egyébként az 1930. 1931. évi szeszfőzési idény a múlt idénnyel szemben nagyon le­romlott s, a jövő kilátásai még rosszabbak, így például Szlovenszkón augusztusban a múlt évvel szemben 60 százalékkal csökkent a szeszfogyasztás. A szeszfőzők egyébként nem sok reményt fűznek a szesz és benzin keveréséről szóló törvényhez sem. Csődöt kértek az Amstel-bank ellen. Bécsből je­lentik: A lapok szerint a Oreditanstalit hollandi érdekeltségének, az Amstel-banknak osztrák hitele­zői a bécsi kereskedelmi bizottságnál csődnyitási indítványt tettek. A csődnyitási indítványokat egy kivételével visszavonták. A kereskedelmi bíróság most tárgyalta ezt & csődkérelmet. Az .Amstel- bank megbízottja mindjárt a tárgyalás elején azt az indítványt tette, hogy a bíróság engedélyezzen szá­mára a hét végéig haladékot a kényszeregyezségi eljárás megindítása iránti kérelem benyújtására. E kérelem benyújtására az a körülmény kényszerí­ti, hogy a bank mindenesetre egyenllő arányban akarja kielégíteni valamennyi hitelező igényét. A biró helyt adott az Amstel-bank megbízottja kérel­mének és a tárgyalást néhány nappal elnapolta. Általában azt- hiszik, hogy a bank képviselője ez időpontig benyújtja a kény&zeregyezségi eljárás megnyitására irányuló indítványát. Az Amstel-bank Ausztriában levő vagyona mintegy 100 midiió sohiillling. Lengyelországban uj vámtarifát készítenek. Var­sóból a©t jelentik, hogy a lengyel kereskedelmi és iparkamarák most “tanulmányozzák az uj vámtari- fatervezet második részét. A tárgyalások gyors tempóban haladnak; ha az érdekeltségek megteszik észrevételeiket, a tervezetet a minisztertanács tár­gyalja meg és a törvényhozás elé terjeszti. Megkétszerezik a Waggons-Lits alaptőkéjét. Pá­riából jelentik: A nemzetközi hálókocsi társaság hir szerint az alaptőkéjét meg akarja kétszerezni. Az uj részvényeket 1:1 arányiban 100 százalékban a régi részvényeseknek ajánlanák fel. Az erdélyi bankok támogatást kérnek a bukaresti kormánytól. Bukarestből táviratozzák: Az erdélyi bankok képviseletében Haas Ottó Roth megjelent a pónzügyminiezterné'], hogy az erdélyi bankok és pénzintézetek számára a Nemzeti Bank támogatását kérje. A pénzügyminiszter ez alkalommal úgy nyi­latkozott!, hogy az erdélyi bankok ugyanolyan támo­gatásban részesülnek, miint az ország bármely más ■bankja. Nyáron a oilág közoéle- ménye szerint Budapest a legszebb oáros. Bristol Szálló uj rendszere a közönség tetszé­sét megnyerte. SRapi 12'— 9.-ért kaphat — a szoba fekoésétöl függöleg — la­kást és elsőrendű teljes ellátást. üöjjön, próbálja meg és mindég | csak hozzánk fog szállni. Bristol Szálló I fj <3óudapest-óDunakorzó. fi A jugoszIDáviai szilva-kivitel. A jugoszláviai szilva-export ezidén a tavalyinál korábban kezdődött. A kereslet kielégítő. A szilva mi­nősége jó, azonban aránylag kicsi. Az árak 210—230 dinár között ingadoznak. A Jugoslo- venski Lloyd értesülései szerint a szilva ára 200 dinár alá nem fog süllyedni. Eddig 250 vagont exportáltak. Összesen 1600—1800 va­gon szilva áll rendelkezésre. A csehszlovákiai gyümölcskereskedők is nagyon érdeklődnek a jugoszláviai szilva iránt, ezenkívül Hollan­dia, Anglia és Németország vásárolja a jugo­szláv szilvát. Ismét dolgozni kezd a legnagyobb prágai zománcedénygyár. A nyár elején közöltük, hogy a legnagyobb zománcedénygyárak egyi­ke, a prágai Nova teljesen beszüntette a gyár­tást, valamennyi munkását és a hivatalnokok­nak is legnagyobb részét elbocsátotta. Az üzembeszüntetés annakidején igen nagy fel­tűnést keltett. A részvénytársaság az üzem­beszüntetést azzal magyarázta, hogy nagy raktári készletei vannak s nem akar fölösle­gesen gyártani. A lapok jelentése szerint a gyár a legközelebbi napokban ismét megkez­di a munkát, azonban az elbocsátott munká­soknak és hivatalnokoknak csak egy részét veszi vissza. Beavatottak szerint a részvény- társaság néhány hetes szünetelésének oka az volt, hogy a vállalat másmódon nem tudott szabadulni a politikai protekcióval elhelye­zett fölösleges tisztviselőktől. Némileg javult a szlovenszkói cukorrépa helyzete. Az utóbbi napok kiadós csapadéka annyira megjavította a cukorrépa helyzetét, hogy a tren csente pl ici cukorgyár jelent ése szerint a cukorrépa állása jó, a diószegi, sze- redi és farkasdi gyár jelentése szerint kevés­bé jó, mig a surányi, oroszkai és nyitrai cu­korgyár jelentése szerint rossz. Az eső későn érkezett s igy az idei ültetvényekre már nem gyakorolt befolyást. Az idei cukorrépa kam­pány Szlovenszkón nagyon gyenge volt. További rosszabbodásra számit az osztrák kon- junkturaintézet. Az osztrák konjunktúrakutató in­tézet augusztusi jelentése szerint júliusban és au­gusztus eisö felében az osztrák gazdasági élet csak­nem valamennyi ágában tovább fokozódott a de­presszió. Különösen a külföldi befolyások hatása válik mirad komolyabban érezhetővé. Ez a külföldi hatás elsősorban a pénzpiacot és a külkereskedel­met érinti. Tekintette! arra, hogy a nemzetközi gazdasági helyzet sem mutat javuló tendenciát, Ausztriában, a jelek szerint, a gazdasági helyzet további roszaJbbodáeára kell számítani. A pénzpiac és a tőzsde még a németországi és magyarországi események hatása alatt áll. Az ipari termelés újabb csökkenése az általános üzletmenet indexszámának ingadozásából tűnik ki legjobban, mert az index a júliusi 62.2 minimum után 67, azaz újabb mély­pontot ért el. Nyugta, tcsehországban ismét fellépett az apácabogár. Egyes nyugatcsehországi erdők­ben utóbbi hetekben nagyon elterjedt az apácabogár. Szakértők nézete szerint fenn­áll az a veszély, hogy a legközelebbi években az apácabogár hernyója nagy károkat okoz majd az erdőültetvényekben. Az erdőtulajdo­nosok egyelőre ngy védekeznek az uj veszély ellen, hogy az erdőben éjszaka tüzet raknak, amelybe a bogarak berepülnek s megégnek. Pecenady csoda búza. Az idén is rekord terméssel fizetett e kiváló nemes búza, bebizonyítva óriási edzettségét és felülmúlhatatlan minőségét. A régi acélos sikér búzánknak a nemesítése. Hektoliter súlya 81 kg. Megrendelhető: Pecenady Uradalomban, posta: Velké-Kostolany, stanica: Leopoldov. Vételára: A bratislavai börzei alap ár és 1-töl 25 mázsáig 25 százalék és azon felüli vételnél 20 százalék nemesitési felár.

Next

/
Thumbnails
Contents