Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)

1931-08-25 / 192. (2709.) szám

1931 augusztus 25, kedd. ^RX<£Al7VVAGtoR-Hliq^ 3 Rakovszky István meghalt Rakovszky István a magyar politikai és par­lamenti életnek, helyesen az egész magyar közéletnek, különösen az elmúlt évtizedek­ben nagy szerepet vitt, rendkívül érdekes egyénisége szlovenszkói (Rózsahegy melletti) nagyselmeci birtokán hetvennégy éves korá­ban hirtelen elhunyt. Rakovszky István hetvennégy évet élt é bátran elmondhatni, hogy ennek a hetvennégy esztendőnek javarésze, különösen az a har­mincegy esztendő, amelyet ebből a politikának áldozott, szakadatlan feszültséggel, izgalom­mal, színekkel és harcokkal telt el. Rakovszky István eredetileg katonának in­dult. A Theresianumban nevelkedett, a közös hadseregben az ulánusoknál szolgált és igy szinte magától értetődő, ha a német nyelvet szinte jobban beszélte, mint anyanyelvét, a magyar nyelvet. Harmincnyolcéves korában megvált a katonaságtól. 1896-ban néppárti programmal képviselőnek lépett fel és ettől az időponttól kezdve megszakítás nélkül 1926- ig tagja volt a magyar parlamentnek. Ezalatt a harmincegy esztendő alatt életének minden pillanatát egészen a politikának szentelte, amely valósággal életeleme lett. Nevelése, előző katonai szolgálata >£s világ­nézete hozták magukkal, hogy aulikus volt és maradt, meggyőződése aulikus, amely meg­győződésével azonban igen jól megfért politi­kai pályája során kifejlődött demokratikus gondolkodása. Ez a demokratizmus keresz­tényi alapon egyik alapelve volt a néppárt­nak is. Kétségtelen, hogy Rakovszky István egyike volt a régi néppárt ama tagjainak, akiknek a szociális kérdések iránt nagy fo­gékonysága volt. Rakovszky István parlamenti szereplését azonban nem ez tette főképpen neveztessé és emlékezetessé, hanem az a mondhatni verse­nyen kivül álló ellenzéki szellem, melynek magva egyéniségébe rejlett. Rakovszky sokat tudott, egyre tanult, képezte magát, fáradha­tatlan nagy ambícióval és éles elméje és külö­nösen debatteri készsége és sokszor fékezhe­ted en temperamentuma különösen veszedel­mes ellenféllé tették őt a parlament küzdő po­rondján. Kíméletlen, hajhatatlan, céltudatos és félelmet nem ismerő ellenfél volt, amellett szellemes, finom, de versenyző temperamen­tuma, mely különös örömet talál a személyek kiterítésében. Azonban mindig parlamentáris keretek között. De épp olyan meggyőződéséé és tántorít­hatatlan jó barát volt úgy a politikában, mint a magánéletben. Jóllehet névszerint vezérsze­rephez nem jutott a néppártban, a parlamenti harcok idején mindig az élen küzdött, ő vere­kedett pártjáért, másokért és sajátmagáért, meggyőződéséért egyszemélyben tiz ember harcoló készségével, erejével és kitartásával. A koalíció idején, amelyben tudvalévőén a néppárt is résztvett, a képviselőház alelnöike lett és úgy akkor, mint a koalíció bukása után, amikor újra ellenzéki padokba került, tanúságot tett arról nem egyezer, hogy senki nem ismerte a régi magyar parlamentben any- nyira a házszabályokat, mint <5. Megkapta a titkos tanáososságot, de ez nem gátolta őt ab­ban, hogy kérlelhetetlen ellenzéki maradjon, nem gátolta abban, hogy a háború idején éles kritikával illesse az osztrák hadvezetőséget. Az összeomlás után Rakovszky természet­szerűen ellenzéke volt az októberi kormány­nak, neon kevésbé azután a proletárdiktatú­rának, amely fogságba is vetette. 1920-ban az első nemzetgyűlésbe alig egynéhány régi vágású politikust választottak képviselőnek, köztük Rakovszkyt, akit azután a nemzet­gyűlés az elnöki székbe emelt. Rakovszky meg tudta őrizni ebben a pozícióban tárgyi­lagosságát, azonban visszavágyott az ellen­zéki padokba és igy történt, hogy csakhamar le is mondott az elnöki méltóságról. Nagy szerephez jutott IV. Károly király visszatérése során, amikor kormányelnöki megbízást kapott. 1922-ben még egyszer megválasztották a szécsényi kerületben, azonban 1926-iban már nem jutott mandá­tumhoz. Ettől az időtől kezdve visszavonult az aktív politikától, amelyből sohasem volt anyagi és egyéni haszna, amelynek művelé­sénél sohasem vezették kicsinyes szempon­tok, hanem mindig jóhiszemű, bár sokszor kíméletet nem ismerő meggyőződés. Érde­kes, kemény egyéniség volt, aki meggyőző­déséért .sokszor állt ,ki fegyverrel kezében is ellenfelének. Szerette a politikát, a harcot •magáért a politikáért és a harcért. Oly erős lélek és oly robusztus fizikum volt, hogy nyilván a tétlenség siettette halálát. A régi Magy ar országnak egyik érdekes és neon Bethlen hözvetiiésévei megoldódott a magyar kormányválság A Károlyi-kormány letette a hivatali esküt a kormányzó kezébe Külügyminiszter: Walko, füldmüvelésügyi miniszter: ivády Béla, kereskedelmi miniszter: Kenéz BéSa — Öttagú tanács fogja Magyarország pénzügyi politikáját irányítani Budapest, augusztus 24 (Budapesti szerkesztőségünk telefon­jelentése.) Szombat este, amikor a Prágai Magyar Hírlap vasárnapi száma megje­lent, az volt a helyzet, hogy Károlyi Gyula gróf Gödöllőről Horthy Miklós kotrmáinyzó- tól azzal tért vissza Budapestre, hogy meg­bízatását visszaadta a kormányzónak és a maga misszióját befejezettnek tekintette. Ez volt a helyzet lapunk zártakor, azonban rövid egy órán bellii kedvező fordulat tör­tént s Károlyi Gyula gróf mégis megala­kította kormányát. A szombat esti, vasárnapi és hétfői esemé­nyekről alább számolunk be részletesen: A szombat esti tárgyalások A Gödöllőről visszaérkező Károlyi Gyula gróf egyenesen a minisztereliiökiségi palotá­ba ment, ahol a minisztertanácsi teremben a lemondott kormány tagijai mind együtt vol­tak már, Bethlen István gróffal az élükön. Károlyi' és Bethlen azonnal visszavonultak a miniszterelnök dolgozószobájába, ahol rövid és beható tanácskozást folytattak, amelyen Károlyi rámutatott vállalkozásának nehézsé­geire. Állítólag az egységes párt ki sgazdairakciójának, to­vábbá a keresztény pártnak a kívánságai voltak azok, mely ek a kormányalakitást megneih eritették. Bethlen erre magához kérette Pesthy Pált, majd Ernszt Sándort és végül Mayer Jánost^ akikkel való igen rövid tárgyalása után kö­zölték az újságírókkal, hogy a Károlyi-fél© kabinetalakitás nehézségei megsfttntok, Ezekutim a következő Jelentést adták Mj Hivatalos jelentés Illetékes helyen Károlyi Gyula grófnak a kormányzónál történt kihallgajtáBáról a kö­vetkezőiket mondották: Károlyi Gyula grófnak a kormányalakítás­ra irányuló tárgyalásai során bizonyos ne­hézséged merültek fel az egységes párt kis- gazdacsopont|jával és a keresztény gazdasági párttal. Károlyi Gyula gróf indíttatva érezte magát arra, hogy Mkeresse a kormányzót és tájékoztassa őt tárgyalásainak eredményei­ről és nehézségeiről. Károlyi Gyula gróf dezignált miniszter- elnök a kormányzói audiencia után, amely szombaton délután 4 órakor volt, Gödöllőről visszatért a miniszterelnökségi palotába, ahol Bethlen István gróffal együtt újból meg­beszélés volt az egységes párt kisgazxlalcso­portjával és a keresztény gazdasági párttal Az uj tárgyalások .során a nehézségek tisztá­zódtak. Károlyi Gyula gróf dezignált miniszterel­nök vasárnap délután ismét megjelenik a kormányzó előtt. A helyzet pillanatnyilag az, hogy Károlyt Gyula gróf mégis megalakítja a kabinetet. A Bethlen-kormány utolsó minisztertanácsa Szombat délután 5 órakor tartotta a lemon­dott kormány Bethlen István gróf elnöklésó- vel utolsó minisztertanácsát, amely kizárólag formális jellegű volt. A tanácskozás befejezte után Bethlen István gróf néhány meleg szót intézett minisztertársaihoz és többek között a következőket mondotta: — Most, midőn befejeztük tanácskozásun­kat, a magam részéről kedves kötelességem­nek tartom minisztertársaimnak, kikkel min­dig a legnagyobb összhangban működtem é's mindennapi egyénisége múlt el Rakovszky Istvánnak Rakovszky Istvánt özvegye és négy gyer­meke: özvegy Panosné Rakovszky Maery, Rakovszky Egon volt liptómegyei főispán, Tőig Vilmosaié Rakovszky Zsófia és Rakov- szky Miklós gyászolják. As hí kormány Budapest, augusztus 24. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Károlyi Gyula grófnak szombaton az éjszakai órákban sike­rült megalakítania az uj magyar kormányt. A kormány tagjai a következők: Miniszterelnök: Károlyi Gyula gróf. Külügyminiszter: Walko Lajos, Belügyminiszter: vitéz Keresztes-Fischer Ferenc, az eddigi pécsi főispán. Igazságügyminiszter: Zsitvay Tibor. Földművelésügyi miniszter: Ivády Béla volt államtitkár. Kereskedelemügyi miniszter: Kenéz Béla, a statisztika egyetemi tanára. Honvédelmi miniszter: Gömbös Gyula. Kultuszminiszter: Ernszt Sándor. A kormányzó a pénzügyminisztérium ideig­lenes vezetésével Károlyi miniszterelnököt s a népjóléti minisztérium ideiglenes vezetésé­vel Ernszt kultuszminisztert bízta meg. Az uj kormány eskütétele Budapest, augusztus 24. (Budapesti szer­kesztőségünk telefon jele ütése.) Az uj kor­mány tagjai ma délelőtt tiz órakor fekete diszmagyarban megjelentek a Vár nagy szer­tárt ástermében s a kormányzó kezébe letették a hivatali es­küt. Elsőnek Károlyi Gyula gróf miniszterelnök tette le az esküt, melynek szavait Zsitvay igazságügyminiszter olvasta fel. Az aktusnál jelen volt Széchenyi Emil gróf koronaőr is. Ezután a többi miniszter tette le az esküt. Az esküm intát ez alkalommal Bárczy István államtitkár olvasta fel. Az eskü letétele után a kormányzó magán- kihallgatáson fogadta először a miniszterel­nököt, majd az egyes minisztereket, akik a kihallgatás után hivatalaikba mentek s nyom­ban átvették a minisztériumok vezetését. A hivatalos lap mai száma közli a Bethlen- kormány felmentését és az uj kormány kine­vezését, öttagú pénzügyi tanács Budapest, augusztus 24. (Budapesti szer­kesztőségünk telefon jelentése.) Károlyi Gyula gróf kedden délután veszi át a miniszterel­nökség vezetését s az uj kormány ezt köve­tően nyomban megtartja az első miniszterta­nácsot. Károlyi ma este az egységes párt ér­tekezletén bemutatkozik s kormányának prog­ramját ismerteti. Bethlen mint lelépő mi­niszterelnök ugyanakkor búcsúzik a pártban. A 33-as bizottság kedden tart ülést, ame­lyen Károlyi miniszterelnök jelentést tesz s ugyanakkor megválasztják az ötös tanácsot, melynek elnökéül Teleszkyt akarják megnyerni. Szó van arról is, hogy Rassay is bekerül az öt­tagú tanácsba. Magyarország pénzügyeit három tényező fogja a jövőben irányítani és pedig Telesz- ky vezetésével egy öttagú pénzügyi tanács, Károlyi Gyullla gróf miniszterelnök, aki a pénzügyminisztérium ideiglenes vezetésére kapott megbízatást és végül Vargha pénz­ügyi államtitkár. Károlyi miniszterelnök természetesen csak névleg vezeti a pénzügyminisztériumot. Vargha pénzügyi államtitkár a sajtónak adott nyilatkozatában a pénzügyminisztérium elsőrendű feladatai között említette a közalkalmazottak fizetésének a leszállí­tását és egyes közadók emelését. Ezenkívül azt is megígérte, hogy mindent el­követ annak érdekében, hogy a harminchár­mas bizottság ülései a jövőben nyilvánosak legyenek, mert az ülések titkosságának a fen n t a r t á s a in doko la 11 a n. , Az államtitkárok leépítési tervére vonatko­zólag annyi kétségtelen már most is, hogy .Vargha Imre pénzügyi. Darányi Kálmán mi­niszterelnökségi és Petry Pál kultuszmimsz- téri államtitkár helyén marad. Az uj népjó­léti államtitkár Széli József lesz, aki eddig főispán volt. Az utóbbi napokban oly hírek láttak napvilágot, hogy a kormány Prónay földművelésügyi államtitkárt a brüszeli ma­gyar követség vezetésével bízza meg, ezt a hirt azonban most hivatalosan cáfolják. Bethlen búcsúja a miniszterelnökségtől Budapest, augusztus 24. (Budapesti szer­kesztőségünk telefon jelentése.) Bethlen István gróf volt miniszterelnök ma délelőtt búcsú­zott el a miniszterelnökség tisztikarától. — Bethlen érdemeit egyébként külön kormány­zói kézirat örökíti meg. A volt miniszterel­nöknél ma délelőtt megjelent a miniszterel­nökség tisztikara Darányi államtitkár veze­tésével. Bethlen meghatódva mondott köszö­netét munkatársainak ragaszkodásáért s sza­valt ezzel végezte: — ígérem, hogy sohasem leszek hűtlen azokhoz az elvekhez, amelyekért együtt dol­goztunk. •* *•** Ugyancsak ünnepélyes keretek között ma. délelőtt vett búcsút Scitovszky Béla volt bel­ügyminiszter és Klebelsberg gróf volt kultusz- miniszter is a minisztériumi hivatalnoki kartól. A miniszterelnökségi palotában serénye® csomagolnak: Bethlen gróf kiüríti a minis*- terelnak rendelkezésére álló hét szobás la­kást, amelybe a legközelebbi napokban Ká­rolyi gróf, az uj miniszterelnök költözik. Kenéz és Ernszt első miniszteri nyilatkozatai Az uj miniszterek közül eddig Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter és Ernszt Sán­dor kultuszminiszter nyilatkozott a sajtónak, Kenéz többek között a következőket mon­dotta: — őszintén szólva nehéz helyzetben va­gyok, amikor programot kívánnak tőlem, hi­szen magam sem vagyok tisztában azzal az anyaggal, amely elénk tárul. Úgy terveim, hogy a hét egy napján az ipar, egy másik napján a kereskedelem rendelkezésére ál­lok. Véleményem az, hogy az állami beruhá­zási munkálatokat feltétlenül folytatni kell, Ernszt egyebek során a következőket jelen­tette ki: — Régebben az volt a tervem, hogy az or­szág valamennyi középiskoláján be kell ve­zetni a numerus clausust. Most azonban meg­fontolás tárgyává teszem ezt a kérdést. Ha annak megvalósítására sor is kerül, úgy an­nak éle nem irányul egyetlen felekezet ellen sem, egyszerűen oly intézkedésekről lehet szó, amelyek megakadályozzák az intelligen­cia túltermelését, amellyel nem tudunk mit csinálni. Ellenzéki nyilatkozatok A reggeli sajtó szerint az ellenzék az uj kormánnyal szemben egyelőre passzív állás­pontra helyezkedik. A lapok közlése szerint abban az esetiben, ha az uj kormány még ezen a héten nem mutatkoznék be a parla­mentnek, úgy az ellenzék megtalálja a mód­ját a parlament összehívásának. Az ellenzék vezérei közül töíbben is nyi­latkoztak az uj kormányról. így Rassay egyebek között azt mondotta, hogy az uj kormány Bethlen kormányának az árnyképe. Rassay — nyilatkozata szerint — egyébként nagy tisztelettel viseltetik Károlyi gróf sze­mélyéivel szemben, de nem gondolja, hogy a gazdasági válsággal képes volna eredménye­sen felvenni a harcot. Friedridh nyilatkozatában azt hangsúlyoz­ta, hogy a kormánypártok és az ellenzék kö­zött vége van a Treuga Dei-nek és hogy a* akik az ország érdekében becsülettel min­dent elkövettek, hogy a nemzet sorsát előibb- re vigyük, a mai utolsó minisztertanácson há­lás köszönetét mondjak a kabinetben való közreműködésükért és azért az odaadásért és bizalomért, amellyel engem állandóan kitün­tettek. Azzal a felemelő tudattal zárom be a mi­nisztertanácsot, hogy a magyar jövendőért dolgoztunk és a haza üdvéért cselekedtünk.

Next

/
Thumbnails
Contents