Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)

1931-08-23 / 191. (2708.) szám

4 ^iücgaiMa&yarhirlap 1931 augusztus 23, vasárnap. h KULTÚRA EGYENSÚLYA Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR Nem emlékszem már rá, pedig nem nagyon régen olvastam, hogy hány milliárd ló ereje dolgozik a világon működésben lévő géipekben. Ha azt vesszük, hogy százötven évvel ezelőtt még alig voltak az embernek gépei s amik vol­tak. milyen kezdetlegesek voltak, akkor meg kell dermednünk a 19. század technikai tevé­kenységének roppant méreteitől. Hiszen ma már alig van munkánk, amit gép nélkül végez­nénk s egy valamirevaló polgári lakásban több technikai készülék van. mint amennyit a kö­zépkor általában ismert. Most aztán sokfelé föl­tárnád az a. vélemény, hogy a technika dolgá­ban tulmessze mentünk, a gép már-már az em­ber ellen dolgozik, fölszabadította magát a rab­szolgaság alól, öncélúvá lesz, nem engedelmes­kedik, hanem diktálja a tempót, kényszeríti az embert a termelés bizonyos mennyiségére. A civilizáció mesterművei előbb-utóbb a kultúra veszedelmévé válnak, — mondja ez a pesszi­mista elgondolás. Érdekes, hogy ez a gondolat a gépek hazájából, Amerikából hangzik leg­először és leggyakrabban. A dologban van is valami. A gép, ha egyszer meg van, kényszert is jelent, dolgoznia kell, amortizálnia kell a beszerzési árát^s bizonyos e’őrekalkulált munkamennyiség elvégzésével meg kell hoznia bizonyos előrekalkulált hasz­not. A tulajdonos nem mondhatja: most egy­előre elég volt, nem dolgoztatom egy darabig ezt a gépet, mert azzal árt az üzletének és munkanélkülivé teszi azokat az embereit, akik­nek munkája a géppel kapcsolatos. Ezenkívül sietni kell a gép kihasználásával, mert minden gépnek van egy ellensége: a jobb gép. A gép- tulajdonos mindig ki van téve annak, hogy ki­találnak egy tökéletesebb gépet, amely rövi- débb idő alatt kevesebb költséggel több gyárt­mányt tud előállítani s ezzel az ő régibb gépe veszt az értékéből, esetleg értéktelen ócska­vassá válik. Az angol ipar nagy része emiatt is szenved: régi gyárainak, bányáinak gépei el­avultak az amerikaiakhoz, vagy a németekhez képest s ezért nem bírják a konkurrenciát. Ma már a gyáraknak mindig attól kell félni, hogy a szabadjára eresztett emberi leleményesség mindig uj, meg uj s tökéletesebb gépeket talál ki és ezzel őket befektetéseik megújítására kényszerítik, azoknak visszatérülése előtt, mert a versenyben lemaradni a halált jelenti. Ezért minduntalan megesik, hogy nagy ipari kartel­lek, vagy konszernek megvásárolnak nagy pén­zért egy uj találmányt, nem azért, hogy kihasz­nálják, hanem azért, hogy megsemmisítsék, mint veszedelmes konkurrenst. Hogy ez milyen arányú lehet, azt mutatja egy a minap nyilvá­nosságra került eset. Egy mai hangosfilm föl­vevő készülék ára húsz- és harmincezer márka körül jár. Egy német ember a hírek szerint ki­talált egy olyan készüléket, amellyel hibátlanul lehet hangosfilmet fölvenni s az egész gépezet nem kerül többe 100 márkánál. El lehet kép­zelni, hogy megijedtek erre azok a gyárosok, akik eddig a hangos készülékeket gyártották. Azonnal tárgyalásokba bocsátkoztak a föl talár lóval, meg akarják venni a találmányát, meg- eemmisités céljából. De mi lesz, ha egy másik fö'találó egy még olcsóbb gépet szerkeszt és nem adja el nekik, hanem elkezdi gyártani. Nem lehet tagadni, van bizonyos túlzás a tech­nika haladásában. Nem ártana egy kicsit szü­netet tartani. Csakhogy nem igen lehet, mert ki tudná föltartóztatni az egyszer nekieresztett találékonyságot. Ennél azonban nyomosabb az, hogy egye­sek egyenesen a gépek tultengését teszik fele­lőssé a világ mai gazdasági bajaiért, amelynek alap-oka a termelés és fogyasztás egyensúlyá­nak megbomlása. Triviálisan kifejezve ez a vád igy szól: Mi az oka annak, hogy többet termel a világ, mint amennyit el tud fogyasztani? A gép, amely óriási módon földuzzasztotta a ter­melés mennyiségét. És mi az oka annak, hogy az emberi fogyasztás lecsökkent? A gép, amely egyre több emberi munkáskezet tud pótolni s ezzel egyre több embert tesz műnk anélkülivé, kiszorítja őket a fogyasztásból. Ez az okosko­dás azonban nem áll meg egészen. Ahol munka- nélküli van, ott megállt bizonyos számú gép. Minden munkás úgy lesz munkanélkülivé, hogy valahol megszűnt, vagy csökkent a termelés. A tu’termelés pedig csak látszólagos. Volna elég ember, aki elfogyasztja, amit a világ termel, csak nem tudja megvásárolni a termelvényt. Olvastuk, hogy Kínában több százezer ember halt meg éhen, mialatt a világ gazdasága abban szenved, hogy a termelt élelmiszereket nem tud­ja eladni. Amerikában azon törik a fejüket, hogy a gabonatermésük és gyapotjuk egy har­madrészét meg kell semmisíteni, hogy ne nyom­ja a piacot. Ugyanakkor csak Amerikában vagy 7 millió munkanélküli van betevő falat nélkül. A bajnak aligha a gép az oka tehát. Az elosztás rendje körül van a hiba. Nem tudják a termelés eredményeit úgy elosztani, hogy mindenkinek jusson és a termelő is megéljen mellette. Itt jutunk oda, amiért ez a cikk Íródik. A világ egyre jobban fenyegető bajának okát én abban sejtem, hogy nem csak a termelés és fo­gyasztás harmóniája van megbomolva, hanem — ami énnél is nagyobb baj —- a kultúra külön­böző ágainak a harmóniája is. A technika na­gyon is előreszaladt s más épp oly szükséges dolgok elmaradtak mögötte. A müveit világ összes közgazdasági bölcsei törik a fejüket a nagy válság megoldásán és nem tudnak kita­lálni semmi okosat. Ebből az következik, hogy vagy nem eléggé bölcsek, vagy a közgazdaság tudománya kullog kelleténél lassabban a tech­nika után. Nem lehet egy mai válságot megol­dani olyan tudással, melynek elvei és módsze­rei még a háború előttről datálódnak. Az, hogy az államok szervezetei és az eszmei alapjukul szolgáló ideológiák elavultak, s hogy ennek megfelelően az emberek tömegének politikai gondolkodása messze a mai élet követelményei mögött marad, minden gondolkodó ember előtt nyilvánvaló. Például: ma már minden elfogu­latlanul és tudományosan gondolkodó ember tudja és vallja, hogy a gazdasági válság egyik főökát a békeszerződésekben keli keresni, a másikat pedig az államok egymástól való el­zárkózásában. A gondolkodó embereknek ezt a megalapítását azonban mégsem lehet gyakor­lati valósággá tenni, mert az emberek túlnyomó többségének az agyában babonák, a szivében önzések vannak, amelyek miatt a politika nem tudja és nem meri rászánni magát azokra a módszerekre, amelyek a válságot megoldhat­nák. Jó volna, ha lehetne egy fordulat, amelynek révén az az emberi leleményesség, amely meg­teremtette a modern technikát, átváltana más sínre és elvontatná a tudomány többi ágait oda, ahova a technika már rég eljutott. Jó volna, ha vissza lehetne állítani‘ a kultúra, különböző ágainak egyensúlyát. Buqsch villa Bugsch villa SCHREIBER PENSIO Tátra lomnic Tatranská Lomnlca A magas Tátrában az egyedüli megbízható szigorúan ortbodox kóser konyha. A Magas Tátra legszebb pontján. Elő és utőszezónban ]()"/„ kedvezmény. SCHREIBER Mór bérlő ÖLVED1 LÁSZLÓ: EUTERPE' Ha zeneszerző' lennék, balladát Írnék bé-mollban rólad, s úgy köszöníenélek a hangok színes orkánján keresztül. Úgy ölelnének a búgó ütemek, mint Madonna-szobrot a vadrózsainda. Nem huzta-voata bomba kényszer gyötrő parancsa, ösztönösen szökkent a nap felé s bimbózva borult az Istenanya homlokára. Lásd: igy hullanának balladám feslő rózsái, a hangok liliom-szived szeplőtlen oltára elé harmatgyöngyes áldozat gyanánt. Ha festő lennék, vászonra vetném a serdülő Tavaszt, amint rügyet fakasztva ragyog mosolya vén, lomha téli erdőkön keresztül. Táncos, piciny lábával hóvirágon lépeget: a szeme gyújtó hajnali sugár. Pirosló ajkán — ajkadon — az élet üdve reszket s keblének dobogását szinte hallani. Hozsánna, Tavasz, első szerelem! Botticelli nem festett ilyen Prima-Verát... Ha szobrász lennék, megmozdulna vésőm alatt a márvány lelke, hogy diadallal, büszkén olyanná alakuljon, aminő Te vagy, most és öröktől fogva: a Szépség forró lehelletévé, mely nem tűr kényszert, rut, igázó formát, meddő szabályt, avult előítéletet. Marad ős-ujnak s győztesen tépi le homlokáról a múlandóság ócska szemfödőjét. Ha mérnök lennék, a Mont-Blanc mennybe tornyosodó ormán építeném fel az Ifjúságnak templomát. Mérhetetlen gránitoszlop tartaná az oltárt, amelyre lelkemben őrzött képedet helyezném. Körülötte, fönt és lent: a néma csönd ezernyi, csodálatos, zengő sipon orgonálná a Végtelenség ujjongó himnuszát. A napsugár tüze a hókristályokon alázatosan törne meg s koszorút fonna fejed fölé. Ha búvár lennék, leszállanék a habzó tenger mélyibe, felhoznám neked a legszebb gyöngyszemet; mit valaha csak könnyezett a kagyló, s remegve tűzném éjsötét hajadba. Nem azért, hogy általa szebb lehess, de láthassam, hogy halványul a legszebb gyöngyszem is, hogy válik fakó, színtelen üveggé, ha szemed égő gyöngyei felragyognak. Ha búvár lennék ...! de nem vagyok az, bár kincset keresek az emberóceánnak mélyén. (S be sokszor találok helyette mérges iszapot.) Építeni is szoktam: a képzeletnek bohó tündérvárait. (Mont-Blanc helyett legtöbbször földön ballagok, a hétköznapok átka, gondja porba húz.) Szobrot faragok: önmagámnak képe mását, amelyen mégis százezrek vonása van, akiknek siró lelkét önnön telkembe szűrtem. Ha festek, szavak színesednek vásznomon, lassanként zengő dallá válik életem és minden emberélet teljessége muzsikál a lyra reszkető, ezüstös húrjain. * A kmeknul libán elhunyt nagy tehetségű fiatal költő nuütveilböl. Az angol orvotfzövetség akciója a babona ellen London, augusztus hó. Angliában az évszázadok során szinte rendkí­vüli mértékben terjedtek el a legkülönbözőbb babonák, amelyek helyenkint olyan ijesztő ará­nyokat öltöttek, hogy azok ellen mo6t már egy komoly és hivatalos testület, az Angol Orvosszövet­ség is szükségesnek tartja fellépni. A holdnak az el'beri élet legkülönbözőbb meg­nyilatkozásaira gyakorolt varázslatos ereje év­százados balhiedelem, amely nemcsak a primitív népek körében általános, hanem a kultúra leg­magasabb fokán álló nemzetek között is. London­ban és egész Angliában a legutóbbi esztendők során elkövetett bűncselekmények tettesei a leg­gyakrabban azt a furcsa mentséget hozták fel ártatlanságuk hangoztatására, hogy a terhűkre rótt bűncselekményt holdtöltekor vagy holdfogyat­kozás idején követték el s hogy tettükért ilyen módon a hold ,,végzetes hatalma" felelős. A járványos hoIdkóros6ág egészen különleges esetei * leggyakrabban a tropikus vidékeken mu­tatkoznak, ahol holdváltozáskor egyes bennszülött törzsek lakóin az úgynevezett „tropikus téboly" vesz erőt. Ilyenkor valósággal önkívületben él­nek a forró égövi vidék lakói és minden esztelen cselekedetükért a rejtelmes égitest titokzatos ha­talmát hozzák fel mentségül. Szinte kísérteties befolyást tulajdonítanak a höld változatainak az angol partvidék halászai is, akik meggyőződéssel állítják, hogy holdtöltekor aránytalanul több hal kerül a hálójukba, mint uj- hold idején. Devonshire lakói bizonyosra veszik, hogy telihold világánál szedett gyümölcs hosszabb ideig marad frissen. Walesben pedig azt állítják a favágók, hogy az ujho'ld idején kivágott fa törzse nem korhad el. A legkülönösebb babona azonban kétségkívül a cumberlandi hercegség vidékén fész­kelte be magát az emberek gondolatvilágába. Itt ugyanis meggyőződéssel állítják az emberek, hogy a köszvény gyógyítható, ha történetesen négyujj­nyi széles csepiidarabot temet el a köezvényben szenvedő a földbe holdtöltekor. Ezzel az eljárással' azután örökre megszabadul kínzó betegségétől. A babonákkal szemben a legeredményesebb lé­pés a tiszta kereszténység volna, ámde értékes lépés az is, hogy erélyes lépésre határozta el ma­gát az Angol Orvosszövetség, amely legkitűnőbb, európai hirü tagjainak aláírásával nyilatkozatot tett közzé, tudományos alapokon adva magyaráza­tát a holdkórosság és a holddal kapcsolatos babo­nák elterjedésének. A Harley Street tudós orvosai felhívják a közönség figyelmét arra, hogy a hold­dal összefüggésben álló balihiedelmek és mende- mondták nem egyebek, ősrégi, pogánykörbeli ba­bonák csökevényeinél, amelyeknek orvosi szem­pontból a legcsekélyebb jelentőségűje sincs! — Tagadhatatlan, hogy a föld bolygójának csillagá­szati elváltozásai, amelyek egyébként az apályt és dagályt is előidézik a tengeren, bizonyos, alig ész­revehető fizikai hatást gyakorolhatnak egyes köze- pesértelmü ember agysejtjeire, ennek jelentősége azonban semmiesetre sem több, mint a meteoro­lógiai változásoknak hatása az emberi szervezetre. Vannak emberek, akik előre megérzik az idő­járás megváltozását s akadnak egyesek, akik a normálisnál erősebben reagálnak az égitestek vál­tozásaira is. — A holdbéli babonáknak, bármilyen régi ke­letűek is legyenek, semmi komoly alapjuk nincs. — így hangzik az Orvosszövetség kijelentése, amelynek bizonyára általános visszhangja lesz a modern és felvilágosult Angliában. (R-y B.) — Kevesen tudják, hogy Japánban percenként, négy gyermek születik; hogy a világ legnagyobb bibliáját, mely 8048 oldal terjedelmű, nyolc láb magas és 1904 font nehéz, 8700 óra hosszat ké­szítette kézi gumibetükkel egy los-angelesi ma­gyar ember, Vajda Lajos; hogy Ausztria jelen­legi hadseregének összesen három tábornoka van; hogy az Egyesült Államokban tavaly 250 törvényes kivégzés történt; hogy egy most nyu­galomba ment csikágói forgalmi rendőr 20 éves szolgálata alatt senkit eeni jelentett fel: hogy' Rockefeller mint, rikkancs, Ford mint mechani­kus, Schwab mint gépész, Belrnont mint lóesi- ezár és Wandorbilt mint vasutas kezdték pályá jukat. Alapítva 1833. Telefon 33. \3 S ^ F dlszmü ^ A üveg, porcellája ^' nagykereskedése. • KOSICE, Fő-utca 19. Nagy választék. Jutányos árak. ’ I

Next

/
Thumbnails
Contents