Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)

1931-08-22 / 190. (2707.) szám

6 ____________<PRK<aitMAgtoR-HIRLS& 19 31 augusztus 22, szombat. I]""-111'™——*—*■n—.iiMu,».. AZ „ÚSZÓ POKOL“ FEDÉLZETÉN... A világ legrégibb fegyencszállitó vitorlása, a Succes, egymaga 167.000 deportáltat vitt Ausztráliába Pénzért mutogatják a borzalmas bajót9 amelynek vérrel átitatott mélyébe a sziám királynak nem volt kedve lemenni — FegyencSásadás 181©-ben, amikor a kiéheztetett foglyok egymást marcangolták össze Neivyork) augusztus el-eje. Prajadhipok, Sziám fiatal uralkodója, Etoniban végezte ta­nulmányait és egyike a föld legideálisabban és legmodernebbül gnodolkozó szuverénjei­nek. Nyolc évvel ezelőtt fivérének, Ramanak a halála után került Sziám trónjára és azóta népeinek legnagyobb szeretettet él­vezve kormányozza az országot. Az utóbbi években a szemén hályog ke­letkezett és ez annyira gyengítette a király látását, hogy orvosainak tanácsára kénytelen volt magát műtétnek alávetni. Az operációt Newyork leghíresebb szemspecialistája haj­totta végre. A gyógyuló királyt most már mindenfelé kirándulásokra is elkísérik és ez nagyon jó alkalmat nyújt, hogy a Newyork- ban látható érdekességeket megtekintse. A napokban érkezett a newyorki kikötőbe Anglia egyetlen épségben maradt fegyenc- szállitó vitorlása, amelyet most belépődíj lefizetése ellenében mulatnak be az ér­deklődő közönségnek. Sziám királya már annál is inkább sietett ezt a hajót megtekinteni, mivel a hajót éppen a Sziám melletti Burmában építették száz­negyven évvel ezelőtt. Bátran állíthatom, hogy Egyedül, a JSuccess-en több, mint 167 ezer embert deportállak. A deportálás intézményét ugyan a közönséges bűnösök eltávolítására hozták be, de rövide­sen odafejlődött, hogy politikai, sőt vallási okokból is Ausztráliába száműzték a nem kí­vánatos elemeket. Az ir nemzet számtalan vezető politikus a fejezte be igy életét. Az évenként fellángoló szabadságharcok le­törése után lefogottak ezreit vitték ki a ko­lóniákra. Ausztrália benépesítése Anglia nagyon meg volt akadva a lakatlan Ausztráliával. Senki sem akart önszántából odamenni. A kimeríthetetlen értékű aranybá­nyák, a beláthatatlan terjedelmű termőföl­dek paralagon hevertek. így tehát a deponálási törvények Anglia titkos álmainak valóraválását szolgálták. A lakatlan gyarmatból virágzó és nagy jöve­delmet hozó országrészek létesültek. — Csak azt nem értem, — csodálkozott a király, — hogy miért kellett ezért kinézni az embereket? ' — Eleinte — magyarázta a kapitány — az összeesküvések kinyomozása és a lázadá­sok megfélemlítése szolgáltattak okot erre, majd később ez egészen természetes dologgá vált, úgy, hogy az embereket a legcsekélyebb fegyelemsértésért is — még ha az akaratlanul történt is — halálra kínozták. Ez a hajó 800—1000 elítéltet transportált minden egyes alkalommal és ezek őrzésére alig jutott egy ötven-hatvan katonából álló őrszemélyzet. Ezek a katonák nagyon jól tudták, hogy milyen rettentő ke­gyetlenséggel gyilkolnák le őket a foglyok, ha lázadásuk sikerülne. Volt olyan is, amikor az elkeseredett fe- gyencek maguk gyilkolták he fellázadó tár­saikat. Tizenhatnapas harc a iegyenchajón — 1810 januárjában tizenhat napig harcol­tak a fellázadt fegyencek őrzőikkel. A felső fedélzetet kétszáz deportált tartotta hatalmá­ban. Ők vezették a hajót is. Az élelem viszont az alsórészben volt fel­HMHM-TggHlinir Wi^É raktározva, ezt meg a katonák tartották bir­tokukban. Ez alatt az idő alatt a cellákban rekedt fog­lyok sem enni, sem inni nem kaptak. Nem mintha a katonák ezzel akarták volna bün­tetni őket társaik lázadásáért, hanem mert el voltak foglalva a küzdelemmel. A harc ideje alatt 600 cellában rekedt fo­goly ordítozott, könyörgött, imádkozott egy csepp vízért, nagy egy darabka kenyérért, persze hiába. Több mint kétszáz, többnyi­re nő, pusztult el igy éhen a tizenhat napig tartó küzdelem ahatt. Végre is a felső fedélzet lázadóinak meg kel­lett adni magukat. Hogy azután mi történt ezekkel, annak nyomai még most is láthatók a fedélzeten. — Hogy . . . hogy? — A katonák, nem bízva a fegyencek sza­vában, nem mertek fölmenni a fedélzetre, hanem a cellában zárt foglyokat küldték fel közéjük, hogy kötözzék meg a lázadókat. Amikor ezek az éhségtől és szenvedéstől félig őrült fegyencek a lázadókat meglátták, mint a vérengző vadállatok estek neki társaiknak. Tépték, fojtogatták, marcangolták őket úgy, hogy a köziben felsompolygó katonák alig tud­ták megakadályozni, hogy valamennyit le ne gyilkolják. így is hetvenkettőt mészároltak he dühükben. — Vérfagyasztó rémségek — szólalt meg a király — örülök, hogy én nem születtem abban az időben. Rossz volt itt a foglyoknak is, őröknek is. A hüs tengeri levegő lassan lehűtötte a fel­izgatott fantáziát, Sziám uralkodója még 'fényképfelvételeket is csinált a hajó fedélze­tén. A hajó mélyébe azonban nem volt kedve lesétálni. Elég volt hallani a borzalmakat. G. de Corneli. Alfonz infáns ausztriai uradalmát árverezik adótartozás leiében Az mlásiis vonakodott a kirótt adót megfizetni mire eberzweieri várát lefoglalták és megkezdték az árverést ez a világ legöregebb vizen úszó és még ma is használható alkotmánya. A haló minden porcihája vérre! van átitatva A király és a királyné a velük együtt Newyorkban tartózkodó Svasti herceg és fele­sége kíséretében kirándultak a borzalmas múltú Suecess fegyencszállitó megtekintésé­re. A fedélzeten captain Morley fogadta az uralkodópárt és a hajó múltjának részletes is­mertetése mellett végigkalauzolta Prajadhipo- %'ékat a nevezetes alkotmányon. A hajóralépés első pillanatától kezdve hi­deg borzongás szalad végig az emberen. Nehéz vaskapcsok és láncok fenyegető me- menióként lógnak le a korlátokról. A francia deportáltak rémségéről, az Ör­dögszigetről (Dreyfuss egykori számiizetési helyéről), a kalkuttai Fekete veremről, a dél­amerikai Guyanák borzalmairól eléggé kime­ntő leírásokat olvashattunk. A Success egyike volt annak a tizenhét ha­jóból álló fegyencszállitó flottának, amel­lyel Anglia a sidney és a melbourni biíntet- tőkolóniákat betelepítette. A 33 évig tartó erőszakos gyarmatosítás bor­zalmai felülmúlnak minden ebhez füzíhető képzeletet. Az árbocokhoz erősített hatalmas vaskarikákhoz láncolva az emberek százai pusztultak el korbácsütések és az egyenlítő nap égető tüze alatt. A foglyok lábaihoz huszonötkilós vasgolyó volt kovácsolva. Nyakukon és karjaikon la­kattal zárható súlyos va'spántokat viseltek, amelyek minden mozgást megnehezítettek. Az előárbóc és a főárbóc között egy öt centir méter vastagságú Öntöttvas Vasszüz állt, amelybe bezárták az engedetlen és vallani nem akaró fegyenceket. El lehet képzelni, hogy amikor az equátor tüzelő napja átme- legitette ezt a kinzókamrát, a bezárt fogoly két két óra múlva félig .megsült állapotban olyan dolgokat is bevallott, amit soha el nem kö­vetett. Harminchárom év alatt négyszáz­tizenegyezer log'yoi deportáltak A hossza napóleoni háborúk az embereket teljesen elíásitották. A hatóságok teljesen te­hetetlenül állottak az. erkölcsök lezajlásét 11- lebetőleg, amikor 1801-ben —mint utolsó szal­ui aszal hoz kapaszkodva — az angol parlament törvénybe iktatta, hogy a legcsekélyebb bűnökért is Ausztráliába kell deportálni az ehfogottakat. így kezdődött a harminchárom évig tartó fe- gyencszálütás. borzalmai messze felülmúlják a cayennei. kegyetlenkedéseket. Gyermeke­ket, asszonyokat férfiakat, közösen összezár­va szállítottak sokszor hat-nyolc hónapig tar­tó utón. A legvérengzőbb ragadozó állatokat sem kezelték ilyen módon, miint ezeket a sze­rencsétlen fegyenceket. Becs, augusztus 21. Bourbon Alfonzod, a Gmundeu melletti Ebenzwedieruiradalom tu­lajdonosát, a napokban végrehajtották. Vá­rában tegnap folyt le az első árverés. Don Alfonzéra Aitimünsten község ház- és telekadót rótt ki, de az infáns vonakodott az adót megfizetni és arra hivatkozott, hogy a háború előtt, mint a spanyol uralkodóház tagja, ex territo­riális jogod élvezett és minden nemű adó és illeték fizetésétől fel volt mentve. Amikor a kiözség megmaradt követelése mellett, a herceg néhány évvel ezelőtt átruházta az uradalmat az akkori bécsi spanyol követre, Franc esco da Serrat urna. Ez aztán szintén vonakodott adót fizetni, ar­Kassa^ augusztus 21. (Kassai szerkesztő­ségünktől.) A P. M. H. annak idején többiz- ben is megemlékezett arról, hogy a körmöcbányai pénzverdét Prágába akar­ják áttelepíteni. Legutoljára az 1928. évi költségvetés tár­gyalása alkalmával vetődött fel nyíltan ez a terv, amikor a költségvetésbe be is volt már állítva az áttelepítés anyagi fedezete, a szlo­vák törvényhozók azonban, a boldogult Zoch püspök vezetésével, olyan heves ellenállást tanúsítottak az áthelyezés gondolatával szem­ben, hogy Englis dr. akkori pénzügyminiszter kénytelen volt egyelőre letenni erről a terv­ről. A pénzügyminisztérium, ugy látszik, most ismét alkalmasnak találja az időt arra, hogy a pénzverde áthelyezését keresztüligye, ami­ről nem tett le véglegesen. Legalább is erre vall a “Slovensky Riporter" c. szlovák lap legutóbbi számának egyik cikke, amely meg­bízható információkra hivatkozva azt Írja, hogy a pénzügy minisztérium megint komolyan foglalkozik az áthelyezés gondolatával. Az áthelyezésnek most kell megtörténnie, amikor a pénzügyminisztérium vezetése a nemzeti szocialisták kezébe került. Az erre­ra való utalással, hogy külföldi diplomatáknak nem kell adód fizetniük. A kiözség erre a birtok átruházását mint lát- szatszerződést támadta meg és aknája siker­rel is jár't. Számtalan tárgyalás után valamennyi illetékes fórum igazat adott a községnek, amely most már végrehajtás­hoz folyamodott. Megkereséséire a hatóságok lefoglalták az ebenzweieri várat, egész berendezését, gazda­sági épületeit, árulj ált és gazdasági gépeid', valamint állatállományát. Amikor Allfonz in- 'fáns a jogérvényes végrehajtás ellenére sem akart fizetni, a község kierőszakolta az árverezést, amelynek első fázisa tegnap játszódott le. vonatkozó tanácskozások most vannak folya­matban és illetékes helyről diszkréten in­formálódnak az egyes koalíciós vezetőembe­reknél, milyen álláspontot foglalnának el abban az esetben, ha felvetődne a pénzver­de áthelyezésének terve. Az erre szolgáló ötmillió koronát már beleillesztenék a jövő évi költségvetésbe, mint első részletét az át­helyezés költségeinek. Az ügyről egyelőre még nagyon bizalmasan tanácskoznak, hogy esetleges ellenállás esetén ne legyenek kény­telenek elállani a tervtől, mint három eszten­dővel ezelőtt. A pénzügyminisztérium ugyan­is számit arra, hogy a szlovák koalíciós képviselők ellenállása nem volna olyan erőn és egyöntetű, mént három évvel ezelőtt, mivel a ludákok nin­csenek a kormányban. A nemzeti szocia­listák állítólag egyetértenek az áthelyezés tervével, azokat a szlovenszkói koalíciós képviselőket viszont, akik szembehelyez­kednének vele, meg lehet lesz fékezni a pártapparátus eszközeivel. A terv ezidőszerint az, hogy a koalíciós pár­tok vezetői csendesen megegyeznek az áthe­lyezés kérdésében, a lapjaikat azonban eltilt­ják, hogy az ügyről bármit is írjanak. A „Slovensky Riporter" szerint a pénzügy rni­' nisztérium már megszerezte a szükS'éges tel­ket is az uj pénzverde felépítésére, melyben főleg egyes koalíciós képviselők fáradoznak. A lap végül felszólítja a szlovák törvény­hozókat, hogy pártállásra való tekintet nélkül szálljanak síkra a pénzverde áthelyezése ellen, hogy a szlovenszkói közvéleményt ne érhes­se meglepetés egyes koalíciós vezetők részé­ről. A pénzverde áthelyezése csak fokozná a szlovenszkói munkanélküliséget, néhány száz családot megfosztana a kenyerétől és Szlo- venszkó ismét egy állami intézménnyel lenne szegényebb. Azonkívül itt van a Szlovenszkó iránti bizalom és bizalmatlanság kérdése. A lap szerint ebben a kérdésben is nyilatkoz- niok kell a koalíciós vezéreknek és az ösz- szes szlovák tényezőknek, mert nem vezet jóra, ha ezen a ponton is fen ma rád a kétség. Ahogy a pénzverde áthelyezése is felkavar­ná egész Szlovenszkói. A magunk részéről ás a legélesebben ál­lást foglalunk a körmöcbányai pénzverdének Csehországba való áthelyezése ellen, ami újabb szakasza lenne Szlovenszkó gazdasági leépítésének. Annál is inkább, mert a pénz­verde áthelyezésére semmi komolyabb in­dok nincsen, sőt- az áthelyezés egyenesen sértené a leszegényedett Szlovenszkó érde­keit. Az egészben az a legfurcsább és legjel­lemzőbb, hogy a pénzverde áthelyezése mel­lett éppen a cseh iparospárt kardoskodik a legjobban, amely itt Szlovenszkón az iparos- érdekek védelmezőjének hirdeti magát, Prá­gában azonban a legsovénebb politikát űzi, amely, mint ebiben az esetben is, nem egy szlovenszkói iparos- és munkáscsaládot tett kenyértelenné és földönfutóvá. — Londonnak nem kell felhőkarcoló. Londonból jelentik: Sir Róbert Tagker, a- Londont szabályozó bizottság elnöke, kijelentette, hogy Londonnak le­hetnek a jelenlegieknél négyszerié magasabb ház­tömbjei is, amerikai értelemben vett felhőkarcolói azonban nem. „Akik felhőkarcolót követelnek ná­lunk, — úgymond — azok nem gondolnak arra, hogy London agyagon épült, nem ugy, mint New­york, amely sziklán épült. A newyorki sziklának egy négyzetlábja megbirja 40 tonna felépítmény nyomását, a londoni agyag négyzetlábja azonban csak négy tonnát bir meg. Ez a fogyatékosság is le lenne győzhető, de csak óriási pénzáldozattal. Ha erőszakolnák, mi i,s építhetnénk olyan magas épüle­tet, mint amilyen az Empire State Building New- yurkban (négyszáz méter magasságával a világ legmagasabb épülete), egy ilyennek az építési költ­sége azonban nagy vagyont emésztene fel, úgyhogy semmi értelme sem lenne a. pazarlásnak. Jelenleg lakott épületeket nem óhajtunk magasabbra építeni, mint száz lábnyira (kb. 33 méternyire); ily magas­ságot tudunk tűz ellen is megvédeni: lm a jövőben ennek a magasságnak többszörösét kívánnék elérni, tiizállóság dolgában is megfelelő intézkedésekre lenne szükségünk". W Keresztrejtvény-rovatunk legújabb ak­ciója révén minden megfejtő jutalomban része­sül. Olvassák el a vasárnapi számban a föltéte­leket! Prágába települik át a körmöd pénzverdét — srja a „Slovensky Riporter" s tiltakozásra hívja fel a szlovák törvényhozókat

Next

/
Thumbnails
Contents