Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)

1931-08-21 / 189. (2706.) szám

Á, * Lt*Xx rí 1 jkJJaü^ juk>í. üi, p^cjucác. Hagyományos fénnyel és pompával ünnepelte meg a magyar főváros Szent István napját Budapest, augusztus 20. (Budaipesti szer­kesztőségünk telefonálja.) Szent István- nap­ját ezidén is a szokásos és hagyományos pom­pával ünnepelték meg a magyar fővárosban. A kora reggeli órákban zenés ébresztő volt & ennek nyomán a budai uocákban hatalmas tö­megek kezdtek gyülekezni, különösen a Vár­templom környékén, ahonnan az ünnepi kör- menet indult. A Vártemplomban gyülekeztek közben a magyar közélet notabilitásai- József főherceg. Ferenc József főherceg, Festetich Taszilló herceg, Ripka főpolgármester, Al- mássy, Wlas&ics, Károlyi Gyula, Wekerle, Kle- belsberg s más közéleti tényezők. Nyolc óra­kor érkezett meg Serédi biboros-hercegpri- más, majd nyolc óra húsz perkor Horthy Mik­lós kormányzó, aki megszemlélte a diszszáza- dot. Az ünnepségek programja szerint ma este számos középületet kivilágítottak, a Dunán két pazarul kivilágított hajó vonult föl, nagy­szabású tűzijáték volt a Gellér t-hegyen a este 9 órakor zenés takarodó zárta be az ünnep­séget. A SzentjoM)-körmenet pontosan 8 óra 30 perckor indult a Vártemplómból. A kör- menetet rendörkülönitmény s katonai disz század nyitotta meg. Ezek után követ­kezett a szent ereklyét vivő csoport, mely­nek nyomában haladtak a főpapok, az egyházi rendek és apácák. Károlyi Gyula gróf Wekerlével haladt a menetben, Nagy Emil a lemondott kormány két miniszteré­nek kíséretében lépkedett. Ezután a váro­sok és falvak küldöttségei, az egyetemek tanári karai s az egyetemi ifjúság, majd a középiskolák következtek. Az idei körme­netben is igen sok külföldi csoport veit részt. így a tiroliak, a délolaszországi fal­vak, stájer és karinhtiai lakosok, bolgárok népviseletben vettek részt a festői szépsé­gű menetben. Ezután a közönség belátha­tatlan tömege következett. A körmeimet a már ismeer tetett program sze­rint a Mátyás-templomba ment, ahol a di­plomáciai kar várta azt. Serédi biborosiher- oegiprimás itt nagymisét pontifikáit. A kör­meire ttben mintegy 85—40.000 ember ve# részt politikai iránya egyébként változatlan lesz, ami kitűnik abból is, hogy az uj kormánynak továbbra is aktiv munkatársa maradok. Bethlen kormányai Budapest, augusztus 20. Bethlen István gróf 1921 április 13-án, Teleky Pál miniszterel­nök lemondása után alakította meg első kor­mányát, amelyet már 1921 novemberében, az ismert Károlybpuecs után rekonstruált. Az első Bethlen-kormány tagjai voltak: belügy Ráday, külügy Bánffy, pénzügy Hegedűs, ke­reskedelemügy Hegyeshalmy, földművelés- ügy Nagyatádi Szabó, kultusz Vass, igazság­ügy Tomcsányi, honvédelem Belicska, népjó- lét Bernolák és tárcánélküli Mayer. Azóta Bethlen kormányát ismételten rekonstruálta. 3 a legutóbbi kabinetben az eredeti kormány tagjai "közül már csak Mayer volt miniszter. Károlyi Gyula közéleti múltja Budapest, augusztus 20. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Károlyi Gyula gróf dezignált miniszterelnök jelenleg 61-ik életévében van. Egyébként évtizedekig mű­ködött a közéletben. Hosszú ideig aradi főis­pán volt. A bábom alatt önként bevonult s mint huszárhadnagy az orosz fronton teljesí­tett szolgálatot. A magyarországi kom műn alatt Aradon ellenforradalmi kormányt ala­kított, ez azonban nem kezdhette meg műkö­dését, mert a román hadsereg megakadályoz­ta a Budapestre való vonulását. Károlyi ezért Szegedre sietett s az ott alakuló ellenforra­dalmi kormány munkáját segítette. Az ellen- forradalom idejében a közéleti szerepléstől tartózkodott, ismét csak 1928-ban lépett a nyilvánosság elé, amikor a parlament koro­naőrré választotta. Károlyi a közelmúltban elvállalta Bethlen kormányában a külügyi tárcát s mint külügyminiszter eredményesen képviselte Magyarországot a külföldi tárgya­lásokon és a népszövetség előtt is. Prágai sajtóvisszhang Prága, augusztus 20. A BethUe m-kormány lemondása a prágai cseh sajtót is élénken foglalkoztatta. Számos lap már vezércikkben foglalkozik Bethlen lemondásával. így Bernes uéimetnyelvű félhivatalosa, a Prager Presse vezércikkében többek között a következőket mondja: Bár bizonyos helyeken azt állítják, hogy Bethlen a külföldi tényezők kívánságá­ra volt kénytelen lemondani, azért oly han­gok sem hiányzanak, amelyek szerint Beth­len,nek a politikai életből való kikapcsolódá­sa csak rövid időre van tervezve, nevezete­sen addig, amíg a nagy, külpolitikai jelentő­ségű kérdések megoldódnak, amelyeknek érintetlenül hagyására Bethlen kötelezte magát. A néphangulat azonban olyannak látszik, hogy csaknem kizárt dolog, hogy az egyszer megbukott Bethlen a régi pozíció­ját visszafoglalhassa. A Prager Tagblatt vezéroi.kkbeen méltatja Bethlen tízéves kor­mányának érdemeit. A cikk szerint Bethlen NOMÁDOK Ma: Szekuía Jenő Fázósan reszkettek, suttogtak a nyircser- jék a parton, amikor Nógrádi Ákos csónakja kikötött a magányos és elhagyatott dunai szigeten. Sirályok csipogtak a fehér homok- torlaszokon, — ezek a félénk és emberkerülő madarak, — halk kiáltozással rebbentek széjjel, amikor Ákos ur belépett a bokáig érő vízbe, hogy a könnyű kis lélekvesztő t partra vontassa. Hajnali négy óra lehetett — alig több, ezt Ákos mindjárt megállapíthatta, hogy a karkötő Órájára pillantott. De már megélénkült a berek és a sűrű erdő hangos volt a madarak énekétől és a vöcskök és ha- lászcsánk riadt szavától, — mintha csak az újonnan érkezett szigetlakót akarnák üdvö­zölni. Minden nagyon tetszett Ákos urnák. Bejárta a csöppnyi kis földterületet, amely üde zölden ragyogott a vizek ölén, a hajnal sápadt világításában, mintha igy állana már a világ teremtése óta. A csónakosnak fölra­gyogott az arca. — Ezt a helyet birtokomba veszem. Itt fo­gok nyaralni négy hétig. Legalább nem za­varnak rokonok és ismerősök. S itten biz­tonságban vagyok a nőktől. Katonaviselt ember volt, aki a lövészárok­ban megszokta a nomád életet s nem riadt vissza attól, hogy éjszakáit erdő ölén, szabad ég alatt töltse el. Harmincötéves férfi, elő­kelő és gazdag ügyvéd s még agglegény — s babonából vagy régi, félig elfelejtett bol­dogtalan szerelem miatt — ideges irtózat fogta el a nőktől s fogadalmat tett, hogy meg nem nősül soha. S a tulajdon nagynén­iétől is félt, aki erővel meg akarta házasíta­ni _ s talán azért is menekül most ide, hogy legalább egy hónapig nyugta legyen nyűgös nőrokona gyöngéd erőszakoskodásá­tól. — Élni fogok, mint Robinzon! — szavasa végzetévé vált az a körülmény, hogy mini zseniális miniszterelnök a gazdasági kérdé­sekben nem volt elég erős és emberei meg- válogatásánál is fontosabbnak tartotta a pártpolitikai megbízhatóságot a szakismere­teknél. Bethlennek tízéves működése alatt nem volt szerencsés keze munkatársai megvált ugatásában. Különösen a ke reskedel­mi és pénzügyi .rosszért egy időben rendkívü­li válságban volt, amely rendkívüli fejeket igényelt volna, ehelyett azonban csak elmé­leti szaktudósok kerültek oda, akiknek nem éppen szerencsés kísérletei nyom ászt él ag hatottak, illetve nem hoztak annyi jövedel­met, amennyi az állam kulturális és gazda­sági fejlesztésére szükséges volt. Magyaror­szágnak 1928-ban még a legkiegyensúlyozot­tabb költségvetése volt, azóta az állam el­adósodott és az ismert nehézségekbe került. Nagy kérdés, hogy kizárólag a személyi vál­tozások hoznak-e valami javulást. A gazda­sági és politikai szerencsétlenségek egyálta­lában neim mondhatók magyar különleges­ségnek, mert ma alig van állam, amely ilye­nekkel nem küzdene. Az uj kormánynak ott kell megkezdenie a munkát, ahol azt Beth­len gróf abbahagyta. A Právo Lidu A szociáldemokrata Právo Lidu egyebek között a következőket Írja: Kell, hogy Bethlen­nek a politikai életből való távozása utód­jainak okulásul szolgáljon. A magyar köz­életre beláthatatlan következményekkel jár­na, ha Bethlen utódai is ugyanolyan utakon akarnának haladni a jövőben. Minden ak­cióra egy válasza volt Bethlennek: Nem, nem soha! S ennek az eredménye lett Magyaror­szág izolációja, amelyen a nehéz órákban nem tudott segíteni sem Mussolini, sem Rotiher- mere lord. Bethlen bukása — a spanyol és .litván események után — iskolapéldája an­nak, hogy a diktaturák(?) csak átmeneti je­lenségek voltak s azokat előbb-utóbb demok- .ratikus rezsimnek kell felváltania. Magyar- ország most súlyos pillanatok előtt áll. A diktatúra bukását csaknem mindig megráz­kódtatások követik s az ily idő nem alkalmas a politikai kísérletekre. íeské Slovo Benes külügyminiszter pártjának a lapja, a Ceské Slovo megállapítja, hogy Bethlen kor­mányának a bukása váratlan volt, nemcsak a bel-, hanem a külföld számára is, A lap egyébként úgy véli, hogy a kormányváltozás oka nyilvánvalóan Magyarország pénzügyi és gazdasági nehézségeiben keresendő, mely ne­hézségek előidézésében a Bethlen-kormány is hibás. Bethlen sokkal tapasztaltabb diploma­ta, semhogy ne tanulna a német események­ből. Bethlen látta, hogy Brümingnek Páris megkerülésére vonatkozó összes kísérlete hiábavaló maradt és hiába volt MacDonald segítsége. Magyarország is oda kénytelen for­dulni. A párisi ut azonban feltétlenül magá­lelkesülten a fázósan remegő fák alatt. — Nem fog rámakadni a néni. Fölépítette a sátrát banga bokrok tövében, szélvédett helyen. Tűzhelyet is ásott, ahol majd megfőzi ebédjét a magával hozott alu­mínium edényekben. Egyelőre van konzerv, ami napokig elég, ha elfogy, majd áthajózik a túlsó partra, hogy megvásárolja a hiányzó élelmiszereket. Kutat nem talált a szigeten, hogy kábító szóraját csillapítsa. De eszébe jutott, hogy a Duna vizét is meg lehet inni, csak le kell szűrni és föl kell forralni. Korát meghaladó fürgeséggel felmászott a magas jegenyefákra és megdézsmálta a madarak fészkét, kutatva friss tojás után. Néha késő éjszakáig horgá­szott és boldog volt, ha kifogott egy-egy so­vány kecsegét. De nem unta magát, kedvére volt a nagy csönd, a magányos élet és az el- hagyatottság s hogy teltek-multak a napok, már a legjobb barátja is alig ismert volna rá. Bőre feketére sült a hő napon: olyan volt már, mint valami indián. Valamint arról sem lehetett sejtelme, hogy nem él egyedül a szigeten. Elrejtve a sürü, csapzott és ijedt erdő mögé, a sziget keleti partján — uj lakó telepedett le —egy fiatal nő. ö is csónakon érkezett, napsugaras nyári reggelen a túlsó partról, ahol szüleinek vil­lája és szöllője volt. De kereste a szent ma­gányosságot, egy elhagyatott helyet, ahol nyugodtan olvasgathat és tanulhat, mert ké­szült a vizsgájára, negyedéves bölcsészeit a n hallgató volt. Parcsamy Évának hívták, hu­szonhárom éves, nem túlságosan szép, de nagyon jókedvű és nagyon eszes kis terem­tés. Fölállította a sátrát ő is s nem zavartat­va magát a körülötte rajzó szúnyogoktól és nyüzsgő hangyaseregtől, egyedül fogyasztot­ta el estebédjét. Délután a nyugágyába ve­tette magát és késő estig magolt, míg el nem nehezültek a szempillái. Még a rádióját is fölszerel telte s magával hozta a szigetre az öblöstorku hangszórót is. Néha maga ie játszott, húzós hangszeren, a val hozza a mai magyar politika irányának megváltoztatását az egész fronton. A mai magyar parlament összetétele mellett kevés remény van, hogy a kormányváltozás hala­dást jelentene a demokrácia felé, amely a megkövesedett feudalizmus országában csak kiakasztott cégér az idegenek számára. Ha Bethlen lemondása a frankóid orientáció felé való lépést jelenti és ha a kisantánhoz való közeledést jelenti, — írja a Ceské Slovo — úgy azt csak üdvözölhetjük. Mi is és vezető politikusaink is megmondtuk már, hogy Ma­gyarországgal meg akarunk egyezni nemcsak gazdasági, hanem politikai téren is. Meg va­gyunk győződve, hogy oly államok, amelyek­nek annyi közös gazdasági, hagyományos po­litikai és nemzeti érintkezési pontjuk van, mint az Csehszlovákia, Magyarország és Ausztria esetében fönnáll, eleve arra vannak hivatva, hogy barátságban éljenek. Ezeken az államokon felépíthető a jövőbeli Közép- európa, amelynek a nehéz gazdasági időkben elsősorban azt kell keresnie, ami az államokat közelebb hozza és nem azt, ami őket elvá­lasztja. Kramár lapja, a Národni Listy ama véleményen van, hogy Magyarország kül­földi kölcsöntárgyalásainak nehézségei azt mutatták meg, hogy a gazdasági csődtől az ál­lamot csak uj utak megtalálásával lehet meg­menteni. A külföld Magyarországnak nem ad bendzsón, a hurok zümmögtetésével kisérve a rádió hangversenyét. Egyik éjszaka Nógrádi hangos énekszóra ébredt fel a sátrában. — Valaki énekel a szigeten! — kiált föl csodálkozva ... Egy nő! Meggyujtja a gyertyát. És kitekint az alak­talan sötétségbe. — S lant játékkal kiséri az éneket! Meglepte a hang neim közönséges szépsé­ge. De nyugtalanította, hogy már nem él egyedül idekünn a magányos szigeten, ha­nem egy nő is idetelepedett, aki éjszakán­ként dallal és zenével riasztgatja. Pillanato­kig azt hitte, hogy csak a káprázat játszik vele, mert az ének is hirtelen elhallgatott. De másnap nagyobb sétára indult a szigeten s akkor fölfedezte a diákkisasszony sátrát is. Parcsamy Éva is ott ült, kettészelt, csonka fatörzsön, a hullámmosta parton. Lábánál he­vert a bendzsó. A nő kíváncsian rámosolygott a feléje kö­zeledő idegenre, de ez nem biccentette meg a sapkáját sem s nem próbált közeledni vagy hmutatkozni: idegesen kapta el a fejét. — Nem szép... — állapította meg magá­ban Ákos ur csalódottan — de gyönyörű hangja van! Éjszaka újabb zeneszóra ébredt! Most már a Tosca nagy áriája csapzott feléje a sürü, sötét erdő felől. — Isteni szépen dalol ez a lány... — tű­nődik magában. — Csoda, hogy még föl nem léptették az Operában. Olyan érzései voltak, mintha visszacsöp­pent volna a regés ókorba s nem pöttömnyi dunai szigeten élne, hanefn a tenger hullá­mai zsonganak a sötéten bókoló fák alatt és nimfák vagy okeánidák énekelnek, mint ahogy céges-régen, a közéjük vetődött hajó­törötteket üdvözölték. — Holnap fölkeresem . •. és bemutatkozom — fogadkozik, mig szédült fejét le nem húz­za az álom. De határozatlan, tétova, csalódott és nögyü lölő férfiak módjára, neon mert átnándulnd a 1 kölcsönt addig, amíg a magyarok nem szerzik meg a külföld bizalmát. Amerika tartózkodá­sa mellett Anglia a saját bajaival van elfog­lalva s igy a magyaroknak csali Franciaország kölcsönözhet s ez előzőleg garanciákat kíván éppen úgy, mint Németországgal szemben. A kormányváltozás a gyakorlatban a magyar külpolitika uj orientációját jelenti, mert a kölcsön feltétele (?) az, hogy a magyarok hagyják abba a revíziós kampányokkal való állandó nyugtalanitást. A Franciaországgal való együttműködés a kisantanttal való együttműködést is jelenti, amivel szemben a magyar politika állandóan ellenséges érzület­tel volt. A kereskedelmi tárgyalásokat bar­in adizben megnyitó Csehszovákia örömmel üdvözölné, ha a magyar kormány nemcsak át­menetileg, hanem tartósan is a magyar érde­keknek hasznosabb irányzatot kezdene, mint amilyen volt a Bethlen-kormány iránya. A légionárius Národni Osvobozenl Magyarország bel- és külpolitikája különösen a gazdasági és pénzügyi válság miatt zsákuc- cába jutott és zavarodottan áll a válasz­úton. Az ilyen helyzet szélsőségesen veszedel­mes minden kormány számára és Bethlen gróf ezért a maga számára előnyösebbnek tartja, hogy az uj kísérletek rizikóját más viselje és nem ő maga. A válság csak most kezdődik és nem lehet tudni, hogy hol és mikor végződik. sziget túlsó oldalára mégsem. Órákig tartó tervezgetés és tétovázás után, délután össze­csomagolta a holmiját s vízre bocsátotta a csónakot, hogy visszahajókázzék a civilizáció és a kultúra ölébe. — Mi keresnivalóm volna ott? — dörmög- te sápadt arccal... — ha ezen az elhagya­tott szigeten sincsen nyugta az embernek a nőktől. De nyugalmát nem nyerte vissza odahaza, Budapesten sem. Elalvás előtt mintha halla­ná a sziget régi fáinak emésztő zúgását... s a dal is ott zsong egyre füle körül... mint­ha megbabonázták volna. — Kedves arcocskája volt... és gyönyö­rűen fekete szeme... — tűnődik a szigeti lányra visszaemlékezve. Rendkívüli intelli­genciájú nő lehet. így történt azután, hogy újra csónakba szállt és kikötött a névtelen sziget alatt. Újra felütötte sátrát hatalmas tapolyok tövében. Módját ejtette annak, hogy bemutatkozzék Parcsamy kisasszonynak s később a lány szü­leivel is megismerkedett. Már sűrűn felke­reste őket dunaparti villájukban. Udvarolni kezdett a diákkisasszonynak, az udvarlásból szerelem lett, a szerelemből házasság. S már nászuton voltak Velencében s hold­sütötte éjszakán ott állottak a Duna-szálloda erkélyén, amikor Nógrádi megkérdezi: — Hogy van, hogy most már sohasem éne­kelsz? — Én? Nekem nincs is hangom. — De olyan. szépen daloltál ott künn az erdőn ... s még bendzsón is játszottál. — A bendzsón én játszottam... de énekel­ni nem én énekeltem. — Hanem? — A rádiómat hallottad! Nógrádi percekre csalódottan elhallgat. De arca boldogan föl ragyog. Kezet csókol Évá­nak. — Én ... én ... — dadogja — mégis na­gyon hálás vagyok annak a rádiónak! Mert mór fülig szerelmes a feleségébe.

Next

/
Thumbnails
Contents