Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)

1931-08-19 / 187. (2704.) szám

4

T>R«GAiyV\A&Y4RHIRIiAI>

1931 augusztus 19, szerda.

nyön elszomorítóak ezen a téren az dltt&po- tiok.

Vasárnap délután Zselizen tartott járási konferenciát a magyar nemzeti munkáé- és földmüvespárt, melyen több mint 60 kiküldött jelent meg 11 községből. A segélyakció módozatait Varecha József főtitkár és Hámor- nyik János lévai körzeti titkár ismertette. Beszédeik után a felolvasott határozati javaslatot egyhangúlag elfogadták. Ugyancsak vasárnap délután a losonci kölrzet részére Rapp községben tartott a párt népgyiilést, amelyen 6 községből több mint háromszázan jelentek meg. A gyűlésen Ágoston Gusztáv

miksi és Tóth Lajos garamlőki kisgazdák ismertették a magyar nemzeti munkás- és földmüvespárt segélyakcióját. A gyűlés elfogadta a párt határozati javaslatát.

Szombaton a magyar nemzeti munkás- és földmüvespárt Udvard községben tartott nép- gyülést, amelyen több mint 500 főnyi tömeg volt jelen. A gyűlésen a párt érsekujvári titkára és Horváth István tartott beszédet. A gyűlés után a helyi pártszervezet vezetőségét újjá választották. Elnök lett Nagy Ferenc, al- elnök Boldizsár József, jegyző Salgó István, pénztárnok Mackó Adolf, ellenőrök Németh Lajos és Kaplovszky Lajos.

Pusztulás előtt a IrodrosStiii és a m§y- Igpasi járás Isisiparosai is kereskedői

Királyhelmec, augusztus 18. A bodrogközi és a nagykaposi járási ipar testület csütörtökön tartotta impozáns rendkívüli közgyűlését KirálylheJmecen az ipartestületi székház tanács tériméiben. A gyűlésen a járások kisiparosai és kereskedői mondhatni teljes számumai megjelentek. A gyűlésen a hatóság részéről megjelent a pénzügy igazgatóság kiküldötte, valamint a politikai hatóság részéről a helmeci járási főnök. A rendkívüli közgyűlés összehívása azért volt aktuális, mivel

a helmeci pénzügyigazgatósági körzetben az adókivetések körül oly tarthatatlan a helyzet, hogy végső elkeseredésükben az iparosok és kereskedők kénytelenek voltak ezen rendkívüli közgyűlésen panaszaikat memorandumban összefoglalva az illetékes hatóságokhoz juttatni.

A közgyűlésén elnöklő Lukács Andor elnöklőn kívül az összes felszólalók oly elkeseredett s eddig nem tapasztalt hangnemben szólaltait fel, amelyből világosan megállapítható az, hogy

ily hangnem csak végső elkeseredésben szokott kétségé be esett emberben megszólalni.

Az előadók és szónokok valamennyien rámutattak arra, hogy a jövedelmi adót a bel- mieci pénzügyi körzetben igazságtalanul vetették ki. Sehol nem vélték figyelembe az adózó vallomását. A nyugtákkal és könyvekA sírnák szerint üres frázis az, hagy a csehek a szlovák nemzetnek iskolákéi adtok

Scolus Viator legújabb könyvének visszhangja a centralista és a szlovák sajtóban

kel igazolt tételeket egy ízben sem vették figyelembe. Bebizonyítható példákkal igazolták azt, hogy a sok eset közül például az egyik iparosnál kimutattak 150.000 korona forgalmat s a jövedelmi adót 100.000 korona után vetették ki. Hogy lehetséges az, hogy ahol 150.000 korona forgalom volt, ott 100.000 korona a jövedelem?

Az előadók rámutattak arra, hogy több esetben ráfizetés volt az iparosoknál, mégis horribilis jövedelmi adókat vetettek ki rájuk. Többek között előlfordult a következő eset: A jövedelemadó vallomását több kisiparosnál nem véve figyelembe egyezkedésre hívták fel az illető referensek a kisiparosokat. Végső kétségbeesésükben ezen iparosok belementek a megegyezésbe s a megegyezés aláírása után mégsem. a megeegyezés alapján kivetendő jövedelemadót rótták ki az illető adózókra, hanem kétszeresére vagy éppen háromszorosára emelték fel a jövedelemadót.

Rámutattak a fölszólalók arra is, hogy naip-u.ajp mellett folynak a végrehajtások, fizetésképtelenségek, csődök nap-nap mellett vannak s ha ez így fog folytatódni, a két járás kereskedőimének és iparosságának 80 százaléka ez évben a tönk szélére jut.

Sürgős orvoslást kértek és főképpen kérték a helmeci expozitura főnökének leváltását s a kivetett adóknak hivatalból való revízióját. A kiküldött pénzügy igazgatósági főtiszt- viselő átvette a panaszokat és megígérte, hogy a vizsgálatok lefolytatása után az esetleges panaszok orvoslása meg fog történni.

Prága, augusztus 18. Scotus Viator, a cseh- és szlovák nemzetek nagy barátja, most adta ki legújabb müvét, melynek cime:

Szlovenszkó hajdan és most — Slovakú

then and now.

Bár a könyv a csehszlovákiai könyvpiacon még nem kapható, a prágai cseh sajtó öles hasábokban ismerteti azt. így a Lidové No- viny vasárnapi száma vezető helyen ismerteti a könyvet s különösen azt emeli ki, hogy Scotus Viator igen helyesen értékeli a cseheknek Szlovenszkón végzett kulturális munkáját. Scotus Viator állítólag azt Írja, hogy „Szlovenszkó átalakulása a legjelentősebb része annak a kulturális műnek, amelyet a háború utáni Európa látott." Aki egyszer látta ezt a kulturális müvet — Írja a Lidové No- viny —, melynek nincsen párja egész Európában, az készséggel megállapítja, hogy az a kitartás és szervezési képesség, amelyet a csehek a válságos időkben a rettenetes elkedvetlenítés és ingerlés ellenére Szlovenszkón kifejtettek, olyan nagy, hogy azt eléggé dicsérni nem is lehet.

A Slovák mai száma reflektál a Lidové Noviny eme cikkére s egyebek között a következőket Írja:

— Bevalljuk, nem tudjuk pontosan meghatározni, hogy mit kell érteni a szlovenszkói kulturális mű fogalmán. Lehet, hogy Scotus Viator és a csehek különösen a pozsonyi egyetemet gondolják a szlovenszkói tudomány reprezentánsának. De mi azt kérdezzük, hogy egyáltalában elömozditotta-e a szlovenszkói kultúrát a pozsonyi egyetem?

— A szlovenszkói szlovák lapok felületes olvasója is jól tudja, hogy az a pozsonyi egyetem, melynek alapkövében is cseh nyelven írott memorandumot helyeztek el, szlovák nyelven nem dolgozott és a szlovák tudományos irodalom érdekében semmit sem tett.

— Ez az egyetem tulajdonképpen a cseh nemzet harmadik egyeteme, amelyet a szlovákok csak azért látogatnak, mert Szlovenszkó fővárosában van és nem akarnak Prágába, Brünnbe menni, külföldi egyetemekre pedig nincsen pénzük.

— A pozsonyi egyetem nem tudta magához ölelni a régi szlovák tudósokat: Skultétyt, Svacalát, Bakost, Stodola mérnököt, Hlavatit, Kmoskót stb., ellenkezőleg kapuit előttük bezárta. Fiatal szlovák tudóst, szellemi munkást az egyetem nekünk nem nevelt.

— És ha van is ilyen fiatal tudósunk kettő- három, katedrához nem jut, vagy nagyon különös körülmények között: a szlovák nemzeti érzületének, esetleg még a felekezeti meggyőződésének megtagadása árán.

— Szó lehetne talán arról, hogy a szlovenszkói kulturális rnü fogalma a szlovenszkói nemzeti színházra vonatkozik-e. Ha nem volna a „Slovák" és nem volnának néppárti képviselők, úgy

ebben a színházban rna is kizárólag csehek

játszanának,

nagy harcba került, mig azt érték el, hogy felerészben szlovák előadások legyenek. Előre segítettek tehát bennünket a csehek a színészet terén?

Ellenkezőleg, fel tar tó itatják a természetes fejlődést.

Végül a közép- és elemi iskoláinkra gondolunk. Erről a Lidové Noviny azt írja, hogy megvédtük nagy törzsünket a tizenkettedik órában, iskolát adtunk neki.

Ehhez a Slovák azt Írja, hogy ez a mondat úgy hangzik, mint hogyha az államfordulat előtt Szlovenszkón iskola egyáltalában nem lett volna. Pedig annyi iskola volt itt, hogy a prágai kormánynak kellett bezárnia a szentgyörgyi, a podolini gimnáziumot s legújabban mEgsemmisitet- te a trstenai gimnáziumot is.

Milyen iskolákat adtak tehát nekünk a csehek? — kérdezi a Slovák. — Mi katolikusok megállapítjuk, hogy elvették katolikus gimMa már nem Mussolini s Ccolidge vezetnek az újságírás diplomatái közt. Újságírónak legutóbb egy uralkodó császár is beállt, Abesszínia császára, aki belátta, hrgy eszméit csak igy terjesztheti és országának is csak a publicisztika révén tud barátokat szerezni. Igaz, hogy már XVIII-ik Lajos francia polgárkirály is nagy cikkeket irt a párisi lapokba és nagy örömére szolgált, ha a saját cenzúra javított cikkein, vagy egyenesen nem engedélyezte őket. Harmadik György angol király meg „Ralph Robinson" álnév alatt dolgozgatott az angol sajtóba és kortársai nagyon meg voltak elégedve vele.

Időközben azonban minden újságírás lett és ami régebben királyok üres óráit töltötte ki, ma királyi mesterség. Nincs eszme, találmány, koncepció, ami ne szorulna rá az újságírásra. Jobban mondva mindennek előbb újsággá kell átvedlenie, amig az lehet, ami voltaképpen a rendeltetése és ezt az útját az érvényesülésnek senki és semmi sem kerülheti el. A valósághoz és a megvalósitáshoz, sőt a megvalósuláshoz vezető ut egyedül az újságírás, amit a legtöbb ember a reklámmal téveszt össze. A legérdekesebb idevágó fejezetek egyike a Remarque-siker. Első, világhíre regényének kéziratát senki sem akarta kiadni. Nem akadt német kiadó és ezért Remar- que egy sajtóvállalathoz fordult: Ullsteinhoz. Második könyvét a világsajtó közölte, mert most már ő nem volt hajlandó kiadónak odaadni. A publicitás Remarque esetében valami egészen rendkívüli érték. Rajta kerosztlll érti meg az ember, hogy királyok beállnak ujságnáziumainkat és tanítóképző intézeteinket. Üres frázis tehát az az állitás, hogy „iskolákat adtunk nekik". Ugyanez vonatkozik az elemi iskolákra is. Egyetlen komoly haladás, amit lojálisán beismerünk, néhány polgári iskola létesítésében mutatkozik.

A Slovák cikkét azzal a megállapítással fejezi be, hogy

a cseheknek Szlovenszkóra való bejövetele előtt is voltak Szlovenszkón olyan iskolák, amelyekből nagyon öntudatos és mély gondolata szlovák közéleti munkások kerültek ki.

A Slovák beígéri, hogy a legközelebbi számában a Lidové Novinynak Scotus Viator könyvéről tett egyéb megállapításaira is reflektálni fog. Valószínű tehát, hogy ez a könyv ismét forrongásba hozza a cseh és szlovák kulturvitát.

Íróknak. Már nem is hatalomról, nem a publicitásról van szó, hanem arról, hogy újság nélkül a tömegekhez senki sem tud ma beszélni és bár a király a maga akaratát saját országában bizonyos mértékig keresztülviheti, gondolatát, meggyőződését csak az újságírás révén érvényesítheti.

Ezen a téren a rádió sem váltotta be a hoz. záfüzött reményeket és nem is válthatta be őket. A meohanizált világ hajszájából csak a nyomtatott betű hatalma emelkedik ki diadalmasan. A rádió fülekhez szól és a szó alig jutott el az appercipiáló agyihoz, máris elfelejtődik. Kordács érsek hangsúlyozta a rádió fontosságát a propaganda szolgálatában és a szovjetkormány valóban nagy gondot fordít rá, hogy mindazt, amit a világgal tudatni akar, rádió utján tudassa. A rádió milliókhoz szól egyszerre, az újság mindig csak egy kisebb tömeghez és a milliós lappéldányok még mindig a ritkaságokhoz tartoznak. Annál érdekesebb, hogy a rádió fölött, mégis az újság győzedelmeskedik és valahogyan az újság reneszánszát éljük ma a nagy rádió-meglepetésből való felocsudás után. Úgy vagyunk vele, mint a színházzal, amelyet mór-már lehengerelt a mozi és ma újra a színház nyomul előre és minden krizis ellenére Berlin, Páris, London és Budapest a színháznak él.

Pontosan az, amit a színház jelent és amit nőm tudott, elpusztítani egy uj találmány, pontosan ez az újságírás. Shaw mondását, hogy minden Írónak előbb újságírónak kell lennie, variációkban ismételgetik és Shavvnak igaza van. Ha a hatás végcél (és hogy tényleg az,

KIRÁLYI ÚJSÁGÍRÓK

Irta: Neubauer Pál

a legnagyobb és legelvontahb müvek bizonyítják), akkor az újságírás nemcsak, mint újabban, királyok mestersége, hanem királyi mesterség. Konform a való élettel, ugyanaz, mint az élet: rögzítése a percnek, az órának, a napnak. Ha pedig a könyveknek valóban megvan a maguk különös sorsa, akkor az újságban nyomtatott betütömegnek még különösebb sors jutott osztályrészül.. A könyvet megőrzik, az újságot elhajítják. De az újság visz- szatér. Pontosan, meghatározott időközökben, szinte kérlelhetetlenül tér vissza és kér bebocsátást az agyba egy meghatározott nyomtatott betütömeg. A könyv erre képtelen. Ott áll ugyan a polcon, de nem kerül le róla évekig, talán egy életen át. Már Lessing mondotta, hogy szeretné, ha az írókat kevésbé dicsérnék és többet olvasnák. Nem olvassák őket, ez a főkülönbS'ég irás és újságírás közt és egyébként ez a közismert megállapítás az irodalom Coíumbus tojása. Remarque irodalmi müve újságírói riporttá vedlett át. így került el a milliókhoz, akikhez az iró nem kerül el soha.

Abesszínia fiatal császára beállt újságírónak és ezt a lépését sokan rosszalólag kommentálják. Mindenki elfelejti, vagy nem vesz tudomást róla, hogy a műveltsége jó 70 százalékát az újságírásnak köszönheti. Ha a betű és a nyomtatás felfedezése embert emberrel, világrészt világrésszel kötött össze — az ujjáail- kotó folyamat megkoronázása csak az újságírás révén történhetett. Mit tudtál eddig Abesszíniáról, kedves olvasó. Vérszegény volt a tudásod, mert mi közöd Abesszíniához? De ha Abesszínia császárától rendszeresen olvashatsz cikkeket az európai és az amerikai sajtóban, néhány percet Abesszíniának is fogsz szentelni. Jót tesz majd neked és Abesszíniának. A királyi újságírók tudják, mit tesznek: sokkal többet a publicitásnál. Mozgató erőkké transzformálódnak, szellemi faktorokká avanzsálnak: Zola és Clémeneeau, Mussolini és Coolidge, meg a többi nagy újságíró nyomdokaiba lépnek. Abesszinia királya leveti az arauypalástot, leteszi a súlyos koronát a fejéről, mindenkit elküld, mert csendre van szüksége, amikor tollat fog a kezébe. Megpróbálja, hogy önmagára találjon, mint Julius Caesar csaták megvívása után. A nagy csöndben azután Abesszinia császára önmagát keresvén, rádöbben Abessziniára és talán egy uj alkotmány kontúrjai bontakoznak ki előtte, amikor tintába mártja a tollat, hogy első újságcikkét megírja. Mert csak ebben a pillanatban jön rá arra, mit jelent az irás, az olvasás és mit jelentenek az analfabéták Abesszíniában: A császár, mint újságíró megismerkedik a betű és gondolat iránti felelősség érzetével.

Felhívás a csehszlovákiai magyar akadémikusokhoz!

A csehszlovákiai magyar egyetemi és főiskolai hallgatók 1930. évi. losonci országos kongresszusa alkalmából beiktatott ideiglenes tisztikar ezúton értesít: a csehszlovákiai magyar főiskolás diákságot, hogy az ezidén esedékes VI. országos diákkongresz- szust szeptember 3-ára hívja össze Kassára. A kongresszus négynapos lesz a Kassai és Környékbeli Magyar Főiskolai Hallgatók Egyesülete' rendezésében. A részletes programot a sajtó közli.

A diákügyekben teljhatalommal felruházott ideiglenes tisztikar döntés-e alapján a kongresszuson megjelenhet minden csehszlovákiai magyar egyetemi és főiskolai hallgató, beleértve a most érettségizett és főiskolára készülő diákságot is. A jelenlevőknek felszólalási joguk, a diákszövetség jogi ügyeiben azonban szavazó joguk csak a

hivatalos kiküldötteiknek van.

Hivatalos kiküldötteknek számítanak » következő egyesületek delegációi: a prágaés a pozsonyi 6—6 taggal, a brünui Corvi- nia és a brünni MAKK 3—3 taggal, azonkívül minden olyan szlovenszkói és rusziusz- kói magyar diákszervezet 3—3 tagból álló delegációi, amely diákszervezet hatóságilag jóváhagyott és a diákszövetség követelményeinek megfelelő alapszabályokkal rendelkezik, vagy legalább is 40 nap telt el a kongresszus megnyitó napján az alapszabályok beadásától számítva. A delegáltaknak a kiküldő egyesület által kiállított írásbeli meghatalmazással kell rendelkezniük.

A hivatalos kiküldöttek és a diáklátoga- tók neve, egyesületi hovátartozása és érkezésének pontos megadása legkésőbb szeptember 1-ig bejelentendő a kongresszus elnökénél: Brillek Sándor, Kassa-Kosioe, Halász u. 3. sz. Esetleges diákelőadások ugyanaddig a terminusig jelentendők bo az előbbi ciánén.

Kassa, 1931 augusztus hó.

Az ideiglenes tisztikar nevében:

Boreoz Kálmán s. k. Briikk Sándor *. k. titkár. elnök.