Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)

1931-08-14 / 184. (2701.) szám

6 1931 augusztus 14, péntek. A háborús fejseb rejtélye... Albert Blarez „kettéhasadt sem az orvosok, sem a rendőrség nem tudja megállapítani Egy dúsgazdag nantes-i gyáros Párisban elaludt és Avignonban ébredt \e\, ahová nem tudja hogyan került — Rongyos ruhában találta magát, de a zsebében 30.000 frank volt rási adókból segélyhozzájárulást fognak kap­ni. Az adókra nézve kijelentette, hogy ígéretet kapott arra, hogy a mezőgazdasági tanács három évi moratóriumot lóg az il­letékes pénzügyi hatóságnak javaslatba hozni. Az Ínség enyhítésére pedig javasolja a múlt évi tejakció megismétlését, hogy legalább a betegek és teljesen szegénysorsu iskolás- gyermekeknek tejjel és olcsó kenyérrel való ellátását biztosíthassuk. Kardoss Győző keresztényszocialista az ösz- szes választmányi tagok nevében köszönetét mond az eddig tett intézkedésekért, azonban tudomásul nem veheti és el nem fogadja a vetőmag árának tőzsdei napiáron való fel­számolását, mert ez a mezőgazdák részére nem előny, hanem hátrány. Ennek az lenne a következménye, hogy az amugyis anyagilag agyongyötört gazdatársa­dalom még jobban eladósodna. Egyebekben is tisztázni kívánja az egész kérdést, miért is a következő indítványt adja elő: A szegényebb sorsú, haszonbérelt földek­kel dolgozó és nagy elemi károkat elszenve­dett mezőgazdáknak feltétlenül — ingyenes vetőmag utaltas­sák ki. Kéri az itteni kiimának megfelelő, Tisza avagy Bácska vidékéről való teljesen vám- és vasúti tarifamentes vetőmagnak a behozatalát, mely esetben mezőgazdáink 50 —55 koronás búzavetőmaghoz jutnának. A vetőmag vételére állami segély folyósítan­dó, de ennek visszafizetésére legalább egy­évi halasztás nyújtandó, mert gazdáink je­lenleg fizetni nem képesek. Az adóhalasztás meghonosításának azt a tervbe vett rendszerét, hogy az érdekeltek egyenként kérelmezzék a halasztás megadá­sát, szintén nem tartja alkalmasnak, mert ez egy újabb fölösleges megterhelést jelentene a kérelmezőnek, miután az, a kérvény szer­kesztésével, felbélyegzésével, posta- és egyéb költségekkel jár. Ezzel szemben ragaszkodik legalább 2—3 évi általános moratóriumhoz, valamint az 1931. évre esedékes összes adók törléséhez, miután nincs egyetlen egy gazda sem, ki a folyó évi mérlegét haszonnal zárta volna le. Ez az általános moratórium kiterjesztendő az iparra és a kereskedelemre is, miután a gazdasági krizis őket is egyformán sújtja. Továbbá munkaalkalmat kell nyújtani a munkásságnak. Minden segélyakció politikamentesen ve­zetendő keresztül. Felkéri a járási főnököt, hogy tegyen sür­gősen felterjesztéseket az országos hivatal­nak, a Zemedelská Radának és az illetékes minisztériumoknak. Baranyai Vilmos dr. magyar nemzeti párti indítványozta, hogy a járási hivatal utasítsa a járás összes jegyzőit és községi alkalma­zottait, hogy a mezőgazdasági Ínséggel kap­csolatos összes írásbeli munkálatokat telje­sen díjtalanul végezzék. Az indítványokat egyhangúlag elfogadták. Felhívás a vásselfyei járás valamennyi gazdájához A vágsellyei járási hivatal utasította a já­rásihoz tartozó összes községi elöljáróságokat, hogy az idei vetőmagszükségletet haladékta­lanul írják össze és legkésőbb augusztus 15-ig, tehát szombatig terjesszék be a járási hivatalhoz. Ezúton is felhívjuk járásunk minden mező­gazdáját és bérlőjét, hogy vetőmagszükségle­tét haladéktalanul jelentse be községi elöljá­róságának, hogy akciónk késedelmet ne szen­vedjen. A magyarság pártjai választmányi tagjainak megbízásából: Kardoss Győző járási választ­mányi tag. A Keletszlovenszkói Gazdák Egyesülete a mentési akcióért Nagymihály, augusztus 13. (Saját tudósítónk távirati jelentése.) A Keletszlovenszkói Gaz­dák Egyesülete Kassán tartott ülésén elhatá­rozta, hogy a sajtó utján felhívja a figyelmet a nagymihályi, nagykaposi, királyhelmeci, szobránci, gálszécsi, kassai és szepsi járá­sokban mutatkozó katasztrofális termés- eredményre. Ezen a vidékeken a rossz ter­més következtében a gazdatársadalom ugyanolyan ínségbe került, mint a Csalló­közben. Keletszlovenszkó gazdái szintén gyors segít­ségre szorulnak és állami támogatásra vár­nak. Különösen a hiányzó őszi vetőmag tekin­tetében kell sürgősen intézkedniük a ható­ságoknak. A Keletszlovenszkói Gazdák Egye­sülete lépéseket tett a segélyezés iránt. Az egyesület a sajtó utján is felhívja a tagokat, hogy vetőmagszükség­leteiket haladéktalanul jelentsék be lakó­hely szerint az illetékes kerületi hivatal­nál, nehogy a vetőmagsegély-akeióból a késedel­mes jelentkezés miatt kimaradjanak. a-W Nem akar három napig Budapesten in­gyen tartózkodni? Fejtse meg a lapunk vasár­napi számaiban megjelent keresztrejtvényeket g három napig ingyen tartózkodbatik Buda­pesten. Avignon, augusztus 13. Párisban nemrég eltűnt egy dúsgazdag nantesi gyáros. Albert Blarez. A párisi rendőrség második hete nyo­mozott már a rejtélyes eltűnési ügyben de semmiféle eredményt neg tudott eléírni. Blarez julius közepén utazott el Nantesból, ahová julius 25-ére várták. Minthogy nem ér­kezett meg, Nantesben élő felesége telefonon felhivta egyik rokonát, Daudy ezredest, aki a hadügyminisztériumban katonai attasé. Az ezredes azt válaszolta az ijedt feleségnek, hogy Blarez csakugyan volt nála, de tudomá­sa szerint elutazott Páriából. Ruhák a Szajna partján Két nappal a telefonálás után a Szajna-par- ton szürke férfiruhát találtak. A rendőrség­nek az volt a gyanúja, hogy az, aki a ruhát viselte, a Szajnába ugrott. Megvizsgálták a szürke rucát és egyik zsebébe a szabó bevar­rott céduláján ezt a nevet olvasták: A. Blarez. Noha semmiféle okmányt nem találtak a ru­ha zsebeiben, mégis kétségtelennek látszott, hogy a SzajnA-par- ton talált ruha tulajdonosa az eltűnt nan- tesi gyáros. A Szajnának azt a szakaszát, ahol a ruhát ta­lálták, naponta átkutatták, de nem sikerült megtalálni az öngyilkosnak vélt gyárigazgató holttestét. Fiatal felesége Nantesból Párisba utazott és a nyomozást végző rendőrtisztvise­lőnek minden lehető személyi adatot elmon­dott férjéről, gondolva, hogy sikerül közelebb­jutnia a titok megoldásához. Mindez azonban semmit sem használt. Senkisem gondolta, hogy a titok önmagától fog megoldódni, de nem Nantesben és nem Parisban, hanem Avignonban. Három nappal ezelőtt egy éjjeliőr megjelent az avignoni rendőrség egyik őrszobáján és je­lentette, hogy egy mozdulatlan munkáskül- sejü férfit talált az egyik pádon. Hiába rázza és költögeti, a férfi nem ébred fel. Olyan, mintha részeg volna, vagy mintha sokat ivott volna. Két rendőr ment a padihoz, amelyen a férfi feküdt mozdulatlanul. Felnyalábolták és be­vitték az őrszobára. A férfi durva bakancsot, kék munkászubbonyt, szürke nadrágot és kö­zönséges vászoninget hordott. A rendőrőrszo­bán hirtelen kinyitotta a szemét é& megkér­dezte, hol van? Mikor azt mondták neki, hogy Avignonban, nagyon csodálkozott. — Ne tréfáljanak velem — mondta a külö­nös férfi homlokát dörzsölgetve — a Trocadé- ro kertjéből hoztak ide. Biztosan elaludtam. — Trocadéro nincs Avignonban — szólt rá szigorúan az egyik rendőr. A becsületrend lovagja — rongyokban A férfi még nagyobb csodálkozással nézett körül a rendőrőrszobán és hallgatott. Zsebeit kikutatták és találtak nála egy uj borotvát, egy pipát, egy fogkefét, egy doboz savanyucukrot, egy aranyórát és 31.155 frankot. Nagyon gyanús volt a rendőröknek a borotvá- latlan, piszkos és rosszulöltözött férfi, akinél ilyen nagy összeg van. De most már nemcsak a pádról felszedett férfi, hanem a rendőrök is álm élkod tak, amikor a kék munkászobony zsebéből előkerült egy igazolvány, amelyen ez állt: „Albert Blarez, született Falaiseben 1882-ben, foglalkozása- gyáros. Lakóhelye Nantes. Volt katonatiszt, háborúban megsebe­sült, a becsületrend lovagja.” A rendőr most már tudta, kivel van dolga, hiszen a dúsgazdag gyárost eltűnése óta Fran­ciaország egész területén kutatták s fényké­pét és szemólyleirását elküldték minden vá­rosba. Faggatták Blarezt, hogy került Avignonba, de a gyáron bambán nézett kérdezői szemé­be és azt mondta, nagyon álmos? \e szeretne feküdni, Avignon kerületi rendőrfőnöke saját szabóját ajánlotta fel a gyárosnak, aki mingyárt lefe­küdt és mély álomba merült. Másnap reggel még mindig zavártnak látszott, de már többé- kevésbé összefüggően el. tudta mondani, hogy mi történt vele. De csak arról tudott számot- adni, hogy Párisban merre járt. Fogalma sincs, hogyan került Párosból Avignonba. Beszállították az avignoni klinikára és ott faggatták tovább, mert hiszen megtalálása után is kötelessége volt a rendőrségnek, hogy megoldja a homályos rejtélyt. A rendőrség mindjárt táviratozott Párisba és Nantesha, ahonnan megérkezett felesége és dr. Robion nevű sógora. A rejtélyes ut Nekik is még súlyos fejfájásról panaszko­dott s azt mondta, képtelen megmagyarázni, hogyan került rá a munkás ruha és hoigyan hagyta el Pár is t. — A múlt csütörtökön, erre m'ég határo­zottan emlékszem — mondta a gyáros sógo­rának — éjféltájban elbúcsúztam rokonom­tól, Daudy ezredestől. Nála vacsoráztam és vacsora után hosszasan elbeszélgettünk. Pontosan vissza tudok emlékezni mindarra, amiről tárgyaltunk. Mondom, éjjel elbúcsúz­tam tőle és gyalog elindultam, hogy taxit keressek és lakásomra menjek. De hirtelen rettenetesen megfájdult a fe­jem, úgy hogy le kellett ülnöm a Trocadé­ro kertjében egy padra ... Hogy azóta mi történt, nem tudom. Amikor az itteni rendőrőrszobán magamhoz tértem, azt hittem, hogy a Trocadéro kertjéből vit­tek be a rendőrőrszobára azért, mert el­Newyork, augusztus hó. Tudományos kö­rökben nagy érdeklődéssel foglalkoznak Wil- liam C. Dodd, a chicagói egyetem tudós ta­nárának egy legutóbbi rendkívül érdekes nyilatkozatával, amelyben részletes, mélyre­ható bírálat tárgyává teszi azokat a körülmé­nyeket, amelyek a büntető jogi szankciók alá eső cselekmények rohamos növekedését idéz­ték elő az'Egyesült Államokban. Közismert, hogy Amerikában a világhábo­rút követő eszentedőkben egyenesen fantasz­tikus arányú bünhullám sepert végig. El­képzelhetetlen irányokban nőttek a kriminá­lis esetek ezrei é<s bár elinte csak szórvá­nyosan ismétlődtek meg a különböző álarcos és automobilos banditák rémtettei, később már uton-utfélen, világos nappal hajtották végre hallatlanul vakmerő bűntényeiket az amerikai metropolisok alvilágának rejtelmes lakói. A bűnözés arányai olyan szörnyű és vészt- jósló mértékben növekedtek a legutóbbi idők­ben, hogy maga a rendőrség is tehetetlennek •bizonyult a huszadik század modern „be- tyárjáivaT* szemben, a nagy városokban, ■Newyorkban és Chicagóban pedig, mint ko­moly tényezővel számol a közvélemény az AI Capone és cinkostársai által kifejtett féke­vesztett terrorral, amellyel a sző szoros ér­telmében megsarcolják az amerikai közönsé­get. i A hivatalos kimutatások megdöbbentő ada­tokban számolnak be a bűnesetek megismét­lődéséről az Uj Világban. Amerika 48 álla­mának bármelyikében évenkint több bűn­tényt követnek el, mint egész Angliában. A banditizmus, amely az uj világban nőtte ki magát, most tudományos vizsgálódások alap­ja lett és Wood tanár, a Columbia egye­tem kitűnő professzora már régebben feltű­nést keltő tudományos közleményben igyeke­zett magyarázattal szolgálni az angol-szász faj különös eltévelyedése miatt. Wood ki­mutatta, hogy az amerikai bónözők legna­gyobb része idegen nemzetiségű és hogy a szeszcsempész bandák főnökei — akiknek szinte korlátlan hatalma közrendészeti szem­pontból a legnagyobb veszedelmet jelenti az Egyesült Államokban — szinte az Uj Világba kivándorolt európaiak. Most azután William C. Dodd egészen kü­lönös, oknyomozó történeti kutatásokon ala­puló megállapitásokban szűri le véleményét a megdöbbentő bünhullám eredetének indító okairól. Dodd hangsúlyozza, hogy az ameri­kai kriminalizmus nem egyéb, mint egy tör­ténelmi fejlődési folyamat logikus következ­ménye! A mai nemzedéknek bűnhődnie kell a múltban elkövetett hibákért — jelenti ki Dodd tanár — és megszenvednie azt, hogy az Egyesült Államok valamikor valóságos gyűj­tőhelye voltak az Európából odaszabadult aludtam. Re<ttenetesen csodálkoztam, ami­kor láttam, hogy milyen idegen ruha van rajtam. Miért jöttéim Avignonba? Hogy került rám ez a ruha? Igazán nem tudom. Talán azért utaztam öntudatlanul Avignon­ba, mert gyáram több üzletfele itt lakik. Az is rejtély előttem, hogy miért találtak a zsebemben pipát és dohányt, mikor egyál­talában nem dohányzom. A legmeglepőbb­nek azt tartom, hogy Párisban mindössze 1500 frank volt a zsebemben és amikor ma­gamhoz tértem, a rendőrök több mint 31.000 frankot találtak nálam. Talán csak nem öl­tem vagy nem loptam? — tette hozzá ré­mülve. A klinikán gondos ápolás alá vették a gyárost. Az orvosoknak az a véleménye, hogy a különös kaland oka Blarez háborús fej- sebe. A gyáros ugyanis fellövést kapott a háború­ban, de meggyógyult és évek óta semmi ba­ja nem volt. A rendőrség tovább folytatja a nyomozást, hogy megállapítsa: mikor, me> re és hogyan távozott Párisiből a szerencsét­len gyáros és hol szerezte a 31.000 frankot. kalandoroknak, szerencsefiaknak, tönkrejutott exisztenciáknak, fegyházviselt egyéneknek, kalózoknak, egyszóval mindazoknak, akiket Európából kiközösített a társadalom. Dodd kifejti, hogy az Egyesült Államok független­ségét tulajdonképpen egy csapat közönséges csempész jelentette ki s hogy Washington és Lincoln kormányzásáig a lopás nem volt bűn Amerikában. Alig másfélszáz esztendővel ezelőtt az amerikai kontinens egész területén az ököljog uralkodott, senki sem gondolt aT- ra, hogy tiszteletben tartson olyan törvénye­ket, amelyeket még nem is ismertek akkori­ban, a mindennapi kenyérért folytatott ke­gyetlen s kéhegyig menő küzdelem során pedig a fékevesztett szenvedélyek lettek úrrá a józan ész fölött. KrimináLpszihológiai elm ©futtatásában Dodd tanár végül felemeli intő szavát a túl­hajtott mozikultusz ellen és kétségbevonha­tatlan adatokkal bizonyltja be, hogy a kalan­dos filmtörténetek mételyezik meg sok tekin­tetben az amerikai ifjúság lelkivilágát. Sehor volt repQlőbadnagy ellen újabb elfogatási parancsot adtak ki Sehor valószínűleg Oroszországba ment Prága, augusztus 13. Olvaséinknak bizonyá­ra még élénk emlékezetében él Sehor ol- mützi repülőhadnagy esete, aki tavaly kato­nai repülőgépen Németországba szökött s le­ereszkedett a bresslaui repülőtéren. A porosz hatóságok tiltott határátlépésért m^büntet­ték, de ugyanakkor a csehszlovák hatóságok is kérték már kiadatását kisebb csalások és szökés címén. Németország elsősorban is visz- szaszolgáltatta a repülőgépet s azután arról értesítette Csehszlovákiát, hogy — mivel a politikai menekülteknek menedékogot nyújt — Sehort nem adja ki a szökés, csupán a csalá­sok miatt. Sehor hadnagy azután visszakerült Csehszlovákiába s az olmützi hadosztálybiró- ság hat hónapi súlyos börtönre Ítélte el csa­lás cimén. Júliusban telt le Sehor büntetése, amikor is Sehort szabadonbocsátották azzal, hogy harminc napon belül elhagyhatja a köz­társaságot. Amennyiben nem tenné, úgy fele­lősségre vonnák a szökés és a katonai repü­lőgép ellopása miatt s természetesen a bün­tetés is tetemes lenne. Nem tudni, hogy Se­hor, akit természetesen hadnagyi rangjától is megfosztottak, elhagyta-e a köztársaság te­rületét, csak annyi bizonyos, hogy a fogház­ban szorgalmasan tanult németül és oroszon!, amiből némileg következtetni lehet esetleges útirányára. A hatóságok most, a „kiméiéti idő,, letelte után ismét elfogatóparancsot ad­tak ki ellene szőkéé ée repülőgéplopás címén. Az amerikai „bünhullám" indító okai Dodd csikágói egyetemi tanár érdekes megállapításai a tör­ténelmi evolúció és a túlzott filmkultusz végzetes eredményeiről

Next

/
Thumbnails
Contents