Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)

1931-08-12 / 182. (2699.) szám

TM«GM-MA&^AR-mraW®» 1931 angnsztuf 11, nerda, Megkezdődtek a tárgyalások a Vatikán és a Quirinál között ót, amit különben a Creditanstalt bukása után a népszövetség jóvá is hagyott. Azonban nemcsak ennek a 150 milliónak a konvertálá­sáról van szó, hanem az Angliától máris igénybe vett 100 millió sohillingnyd BlZ-re- diskont-kitelről. A népszövetségi tanácsülé­sen, amely szeptemberben különben is fog­lalkozni fog a vámunió ügyével, teljes egé­szében feltárják Ausztria súlyos pénzügyi helyzetét. Bécs, augusztus 11. A Creditanstalt bukásá­val összefüggésben a Creditanstalt konszern­jéhez tartozó Getreude A. G. közli, hogy visszavonul a nemzetközi gabonaüzletektől. Ausztria vezető gabonakereskedő és malom­vállalkozásáról van szó, amely többek között a Dampfmüble Schöller et & Co. A. G. és a Walzmüfhle Vonwiller részvényei száz száza­lékának birtokában van és amely nagy gyá­rakban vezető érdekeltséggel bir. A Getreu­de A. G. a nemzetközi gabonapiacról való ki­vonulását a vámtételek növekedésével indo­kolja, ami lehetetlenné teszi számára a nyu­gateurópai nagy gabonaháza'kkal való kon­kurenciát, amelyek sokkal olcsóbb hitelek­kel dolgoznak. A Getreude A. G. a jövőben csupán a belföldi piacon fogja üzleteit lebo­nyolítani. Jugoszlávia nem fogadja el a Hoover-moratóriumot Paris, augusztus 11. Az Echo de Paris londoni jelentése szerint a jugoszláv kor­mány a mai nap folyamán a londoni Foreign Oííice-hoz jegyzéket intézett, amelyben kijelenti, hogy a maga részéről a Hoover-moratóriumot nem fogadja el. Jugoszlávia tiltakozását azért intézi az an­gol kormányhoz, mert Anglia viseli az el­nökségét a Young-moratórium szakértői bizottságának. Jugoszlávia ezen lépésének okául azt hozza fel, hogy a szakértői kon­ferenciára liem hívták meg és a morató­rium elleni kifogásait csakis ennek a me­morandumnak formájában terjesztheti elő. Briissd meggyógyult Páris, augusztus 11. A Petit Párisién je­lentése szerint Rriand külügyminiszter tel­jesen meggyógyult és augusztus végén Pá­riába visszatér. Parisban egész biztosan számítanak vele, hegy Briand résztves* a népszövetség szeptemberi ülésezésén. Milánó, augusztus 11. Olaszország vati­káni követe, de Vecchi, Pacelli biboros-állam- titkárral tárgyalásokat folytatott, amelyeket összefüggésbe hoznak a Vatikánnak az olasz kormánnyal legközelebb megkezdődő tárgya­lásaival. Miután a kölcsönös polémia lassan­ként megszűnt, máris megkezdték az egyez­Budapest, augusztus 11. (Budaipesti szer­kesztőségünk telefonjclentése.) Az az ak­ció, amely belső kölcsön felvételével akar­ja az országnak a talpraállátóshoz szüksé­ges pénzügyi támasztékot megadni, mind nagyobb hullámokat ver és egyre izmoso­dik. Úgy a magyar fővárosban, mint a vi­déken rendkívül nagy az érdeklődés és egyre-másra jelentkeznek az emberek az­zal, hogy az akcióba készek bekapcsolódni s hajlandók is a szükséges áldozatot meg­hozni. Az arisztokrácia körében is megin­dult a mozgalom és arról is szó van, hogy az egyházak ugyancsak részt vennének az akicóban és Serédi Jusztinián prímás pász- íorleTelet intéz a papsághoz az akció tá­mogatása érdekében. Az izraelita templo­mokban a rabbik már az elmúlt szombaton felhívták a híveket, hogy erejükhöz képest vegyék ki részüket ebből az akcióból. Ar­ról is szó van már, hogy a jegybanknál számlát nyitnak a „Nemzeti Valutaletét Számla44 címmel s itt fogják összegyűjteni a beérkező hozzájárulásokat. Általában az egész magyar közönség nagy bizakodással és megnyugvással néz a legközelebbi jövő elé s az a meggyőződése, hogy megfelelő erőfeszítésekkel segíthet az ország a bajokon és megteremtheti a gazda­sági boldogulás alapjait. Budapest, augusztus 11. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A „Nemzeti Vsluíaletét‘4-miozgalom holnap döntő stá­diumba jut. Apponyi Albert gróf ma táv­iratilag értesítette Friedmann dr.-4, hogy nyári szabadságát megszakítja s nyomban Budapestre utazik az akció személyen irá­cira»*'a«fca—ag8HaBi3KaE——i—ne;——a—bb— tető kísérleteket. Eddig még nem sikerült eredményt elérni, amennyiben úgy a pápa, mint Mussolini kitart a katolikus ifjúsági egyesületekre vonatkozó álláspontján. Vati­káni körökben eddig még nem tudnak Mus- solininek arról a szándékáról, hogy látoga­tást kivan tenni a Vatikánban, nyitása céljából. Apponyi az újságíróknak kijelentette, hogy azonnal felveszi az érint­kezést az egyházi, társadalmi, gazdasági, pénzügyi és ipari szervezetekkel, majd megfelelő lépéseket tesz a valutaletéti ak­ciót irányitó országos nagybizottság meg­alakítására, amelynek tagjai lesznek az említett szervezetek vezető egyéniségei. Ezenkívül minden vidéki városban a pol­gármester elnöklésével megalakul az or­szágos nagy bizottság helyi szervezete. A pénzintézetek „Nemzeti Valutaletét Szám­lákat nyitnak s ezeken kezelik majd az akció céljaira befolyt adományokat. A Nemzeti Bank a gyűjtőhelyekről ugyancsak idegen valutákat, aranyat s az idegen va­lutának megfelelő pengőértéket vesz át és fog nyilvántartani addig az ideig, amíg az adományok végleges elszámolása megtör­ténik, ami heteket, sőt hónapokat is igény­be vehet. A külföldi lapok élénken foglalkoznak a magyar „Nemzeti Valutaletét44-akcióval s különösen az olasz lapok terjedelmesen mél­tatják a magyar nemzet áldozatkészségét s azt a tényt, hogy a magyarok a saját ere­jükből akarják leküzdeni az általános gaz­dasági válságot. Budapest, augusztus 11. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A harminc- hármas bizottság csütörtökön ül össze máso­dik ülésére, amikor is a kormány előterjeszti az általános gazdasági helyzetről szóló jelen­tést, bemutatja a szanálási tervet és beszá­mol a külföldi kölcsön ügyében folytatott tár­gyalások mai állapotáról. ., A görög agrárpárt meg akarja buktatni Venizeloszt Szaloniki, augusztus 11. A görög agrárpárt végrehajtó bizottsága öt napig konferenciát tartott, amelynek befejeztével manifesztuimot bocsátott közre. Az agrárpárt követeli a kor­mány lemondását, a parlament, a parlament feloszlatását és hivatalnokkormány megbízá­sát, amely kiírja és végrehajtja az uj válasz­tásokat. Az agrárpártnak, amely Görögország legfiatalabb szervezete, főleg Macedóniában és Thesszaliábam vannak hivei. A párt jelen­tősége egyre emelkedőben van, mert Görög­országban is a krízis óráit éli az agrár ter­melés. A végrehajtó bizottság titkos tanácskozá­sán megállapították a párt politikai főirány­vonalát és elhatározták, hogy az agrártermé­kekre vonatkozólag, melyet Görögországban elsősorban a dohány, szőlő és gyapotcserje, fokozott vámvédelmet követelnek. A párt kí­vánja, hogy a kormány támogassa a Hoover- tervet és járjon közbe a hadiadósságok le­szállítása vagy eltörlése érdekében. Végeze­tül a párt a szomszédokkal való békés vi­szony kiépítésén és megszilárdításán dolgo­zik. Készöl a spanyol földreform Madrid, augusztus 11. A minisztertanács tegnapi ülésén a földreform problémájával foglalkozott és minden pontjában elfogadta a bizottság által kidolgozott javaslatot. Kü­lönösen azt az alapél vet fogadták el, hogy az összes kisajátításokban érvényesítik a pénzügyi kártalanítást. A kártalanítás értéke változni fog aszerint, hogy a földbirtok tulaj­donosa javait vétel vagy pedig örökség ut­ján szerezte. Most már egy újabb kinevezett bizottság végzi el a földreform végleges ki­dolgozását. A bizottság tagjai között van a miniszterelnök, az igazságügyminiszter és a hadügyminiszter is. A földreform elkészülő törvényjavaslatát haladéktalanul a képviselő­ház elé terjesztik. Bilbao, augusztus 11. A katolikus „Gazetta de Norte“ cimü lap szerkesztősége előtt teg­nap számos tüntető gyűlt össze. A tüntetők a lap épületét petróleummal leöntették és meggyujtották. Rendőrség avatkozott közbe és verte szét a gyujtogatókat. A tűzoltóság­nak sikerült a tűz kiterjedését meggátolnia. w Megfejtette már a vasárnapi keresztrejt­vényt? Siessen, hogy a sorsolásból ki ne ma­radjon. Egy előkelő budapesti szállodában há­rom napig ingyen lakhat és étkezhet Országos ngybizettság és bébi bizottságok fogiák irányítani a ■agyar „nemzeti vaiutatetét>>-akdőt A relativitás elmélete Irta: Bethlen Margit Nagydobról Döbrői Ákos vizsgálóbíró ur minden rabló, gyilkos, sikkasztó és más ké­tes elem állandó réme; hazája, megyéje, vá­rosa tiszteletreméltó és tisztelt polgára; kar- társai s egyáltalán minden ismerőse előtt el­ismert tekintély, a pamlagon heverve, nyu­godt megfontolással aludt. Erre a jól megér­demelt pihenésre naponta ebéd után szánt egy félórácskát, mely idő lassanként a hagyo­mány által megszentelt szokássá kezdett vál­ni, melyet megrövidíteni, vagy csak megsza­kítani is, a kegyeletsértés durvább nemei közé lett volna sorozandó, úgy a vizsgálóbí­ró, mint egész családja szemében. Elialvás előtt rendszerint még olvasott egy keveset, közben hol becsukta szemét, hol meg kinyi­totta, megszokott hivatásos szigorral pillant­va körül, míg végre végleg elsüllyedt az ál­mok birodalmában. Mia épp a relativitás el­méletéről olvasott valóban érdekfeszitő elme­futtatást és lehet, hogy ez volt az oka, hogy szemére a megszokottnál kissé lassabban szállott az álom. Ami pedig az egész bajnak okozója volt. Mert szó sincs róla, hogy Jan­csika megfeledkezett volna apjának kijáró köteles tiszteletről. Dehogy. Csak épp nem ■\*ette számításba a relativitás elméletébe va­ló elmélyedés okozta relatív éberséget és bár halkan, de mégis hangosabban kiáltotta: „Nagykocsárd! Egy perel" miközben a zász­lót ajakéhoz emelve, elíüttyentette magát, mint ahogy az, az apai álom mélysége tekin­tetéből üdvösnek lett volna mondható. Igaz, hogyha még halkabban kiáltja való­színű, hogy az utasok sem hallják meg, eset­ileg ki. vagy be sem szállnának a vonatba, melyet két egymás elé rakott szék jelké­pezett, vagyis helyesebben kifejezve, szemé­lyesítette meg, igen megfelelő módon s ezt egy kötelességtudó vasúti kalauz, már mint Jancsika, igazán nehezen vehette volna lel­kére. Mert hogy Jancsika példás buzgalom­mal teljesítette kalauzi kötelességét, azt a leg- aárgább irigység sem vitathatja el tőle. Nin­csen az a hangos film, amely oly hűséggel zakatolja, fütyülje és ordítsa el a vonat in­dulását, érkezjését, lassítását, gyorsa tás át, kisiklását és minden egyéb mozzanatot, amely egy vonat életében előfordulhat, minit ahogy azt Jancsi elkövette. Közben pedig állan­dóan integetett a zászlóval, melyről a vizsgá­lóbíró ur ugyan azt a kijelentést kockáztatta meg ebéd alatt, hogy szemét, melyet ki kell dobni, mivel a hozzáerősitett kelmedarab le- foszlott róla, csak épp egy csipetnyi lóg még rajta, és csak a nyele van meg, de amely úgy, ahogy van, szép, értékes és becsesebb, mint akármelyik Aladim, vagy más hasonló ku­ruzsló lámpája, sőt még arra is alkalmas, hogy a kalauz fütyülőjét képviselje, amint ahogy azt mindenki tudja, a legfelsőbb kala­uz! hatalom és tekintély szimbóluma, ami nélkül valódi eleven kalauzt nem hogy meg­játszani, hanem még elképzelni sem lehet. És ezért ül most Jancsika megtört szívvel és üres lélekkel a szoba sarkában és néz, lassan pergő könnyeivel küzködve, a vigasz­talan jövő elé. Mert hogy éljen az ember játék nélkül és hogy játsszék, ha elvették tőle a varázspálcát, amely képzelt hatalmá­nak jelképe volt? Mert ezt tette nagydöbrői Döbrői Altos vizsgálóbíró ur, a rablók, gyilkosok, stb., stb., aki mindig igen jogos felháborodást ér­zett, ha délutáni álmából fölzavarták és mint vizsgálóbiró megszokta, hogy a bűnt azonnali megtorlás kövesse. — Adta kölyke, majd megtanítalak én lármázni, — kiáltotta jóval hangosabban, mint Jancsika az imént, felugrott, kicsavarta a rokkant zászlót a gyerek kezéből és a szek­rény tetejére hajította: — így ni, most legalább a fütyülésnek vé­ge, — dörmögte, miközben újra lefeküdt. De az álom csak lassan akaródzott vissza­kozni szemére. A hirtelen bár jogos felindu­lás volt-e az oka, avagy a relativitás elmé­lete fölötti gondolat-csoportosulás, keresztül­szőve, vagy jobban mondva, itatva Jancsika halk sziipogásától, .én nem tudóim, de a vizs­gálóbiró ur többször felmordult­— Sírni! Ilyenért! Nevetséges! Majd meg* tanítom, hogy mi a fontos! Fölverni az em­bert! Hát még mit — és más ©félét, míg végre észrevétlenül mégis csak átcsúszott abba a másik világba, amelyik olyannyira hasonlít a miénkhez, csak épp hogy a logika egyik kereke ott néha másképp döcög, mint itt minálunk. Nagydöbrői Döbrői Ákos vizsgálóbiró ur minden átmenet nélkül a törvényszéki terem­ben találta magát, előtte egész csapat bűnös­sel, akik egytől-egyág megátalkodottan tagad­ták azt, amivel őket a vizsgálóöiró minden jobban rájuk olvasta vétkeiket, annál hango­dig és igazság szerint vádolta. Sőt, mentői sabban tagadták, mig végre a bíró fölemelte csengőjét, mely mint a hatalom szimbóluma állott előtte és erőteljesen megrázta. De cso­dák csodája, a lárma, nemhogy szűnt, de folyton-folyvást fokozódott, az ajtón uj, meg uj bűnösök tódultak be ordítva, fütyülve, énekelve, igen, az egész valami vad és mégis fenséges zsolozsmává kezdett fajulni, amit ö hiába próbált csengettyűjének rázásával elné­mítani. Pedig igyekezett, rázta, úgy, ahogy még soha, mert dermesztő rémülettel érezte, hogy ha csak pillanatra is abbahagyja, akkor összeomlik minden: tekintély, hatalom, jog, igazság, emberek megbecsülése, nyugodt ön­bizalma . . . minden, amiért él és amiért ér­demes is élni. — Vegyétek el a csenge tyűjét! — dörgött egészen valahonnan a végtelenség mélyéből egy iszonytató hang, melyet nyomon köve­tett egy még iszonyatosabb csönd, minthogy­ha éles késsel elmetszették volna minden va­laha született zajnak ütőerét. A vizsgálóbiró bódultán nézett körül. A törvényszéki terem falai kitágultak, átlátszókká, szinte felhősze­rükké váltak, épp úgy mint minden és min­denki, mi és aki benne volt. A bűnözők sere­ge ködpalástszerü rubákban pálmaágakat lengetett, csalt az egyiken felejtődött vala­hogy egy fehér-fekete pepitanadrág és fején gyűrött, rücskös, zsipos, puha barna kalap. A vizsgálóbiró úgy érezte, hogy ez az a bűn, amelyre nincsen irgalom és bocsánat és ezt épp ki is akarta hirdetni, amikor a velőkig hasogató hang újra megszólalt: . — Majd megtanítjuk mi öt lármázni! — és egy félelmetes erő kicsavarta kezéből csen- getyüjét és feldobta, fel, l'el, feneketlen, vég­telen, el néni képzelhető magasságba, ahon­nan mint az élet, boldogság és remény elér­hetetlen megtestesülése ragyogott alá. A vizsgálóbiró kiáltani szeretett volna, kiérni, könyörögni, hogy ne vegyék el tőle azt, ami az életénél is becsesebb, mert tud­ata, érezte, leküzdhetetlen, megmásíthatatlan biztonsággal, hogy a csengetyü az ő erejének, hatalmának, munkásságának, önérzetének, mások és a saját maga önmagába vetett hité­nek, polgári megbecsülésének és azonkívül minden titkos álmának szimbóluma, amely nélkül ez mind lehetetlen, leválik róla, széj- jelfoszlik, mint a falak s a bűnözők ruhái, igen és ő maga is ... de szó nem jött ajká­ra, csak nagy, nehéz könnycseppek peregtek végig arcán és folytak koppánva, ugrálva, gurulva, végig az átlátszó, ködsaerü padlón. — Sírni! Ilyenért? Nevetségest Hogy ez fontos? Tanítsátok meg, neki hát, hogy mi a fontos! Dörgött újra a rémes hang és zúgva, sü­vítve hangzott rá a válasz: — Fontos az, ami nekünk fontos! Fontos az, ami nekünk fontos! Mintha ezer mérföldet befogó orkán hang­ja süvöltött volna körülötte, olyan kicsinynek, tehetetlennek, jelentéktelennek és megalá- zottnak érezte magát Döbrői Ákos; . érezte, hogy minden süllyed körülötte, amit valaha magáénak vallott és már arra sincs ereje, hogy kétségbeesék fölötte, csak a könnyei hullottak sűrűn, átlátszóan, egyenletesen. — Ne sírj, kicsikém, majd visszakapod, ha jó leszel, — hallatszott egy puha, égi, jósá­gos ismert hang és a sötétségbe süllyedt vi­lág hirtelen bivirult, ragyogó aranyfény öm­lött el rajta, amely a csengetyülből áradt, amely elkezdett szállani, szállani lefelé, köze­lebb, még közeebb, már majdnem kezéhez ért ... a vizsgálóbiró ur kinyitotta szemét: — Ugy-e Ákos, visszakapja, ha Ígéri, hogy nem lármázik többet? — mondta felesége Jancsika fejét simogatva, ki tágra nyílt, ag­gódó és mégis reménykedő szemmel tekintett .felváltva szüleire. — Jó. Add vissza, ha már annyira fontos neki, — felelte alig észrevehető habozás után a vizsgálóbiró, majd némi szünet után hozzá­tette: — Hanem azért, tudod, az az Einstein ör- düngős fickó, hogy azt a relativitást csak úgy magától kifundálta. l Amely nekik, bár az előbbivel kissé össze­függéstelen kijlentést, úgy nagydöbrői Döb­rői Ákosué, mint Jancsika, a férj és apának kijáró köteles tisztelettel vettek tudomásul. 2

Next

/
Thumbnails
Contents