Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)

1931-07-10 / 154. (2671.) szám

2 ______________________________raWGAItMA&igAft-HIRIiAR 19 31 julius 10, péntek. mondta: A kormányok jelenlegi eladósodása egyik akadálya a népek jólétéek emelésére irá- | nyúló törekvéseknek. Ennél azonban sokkal súlyosabb akadályai az Inproduktiv fegyverkezési kiadások. A lefegyverzési konferenciára tehát min­denkinek azzal az eltökélt akarattal kell tö­rekednie, hogy ezt a konferenciát eredmény­hez kell segíteni. Az elnök javaslata megnyi­totta a kapukat a jólét visszatéréséihez, ami ' minden polgárra és minden országra vonat­kozik. A mi feladatunk, hogy ezeket a kapu­kat nyitva tartsuk, hogy ezzel a meaőgazda- ságnak megkönnyebbülést hozzunk, a keres­kedelem állapotát is megjavítsuk s a munka- nélküliek ezreinek és ezreinek újból íoglal- . kozást adjunk. Ugylátszik, kezdjük megérteni azt, hogy jólétünk szom­szédjaink jólététől és nem szomszédaink nyomorúságától függ. A nemzetek közti bonyolult kapcsolatok kö­vetkeztében az egyik nemzetnek gazdasági összeomlása kihatással van a többire is. Az államtitkár még egyszer hangsúlyozta, hogy az elnöknek nem állott szándékában az adós­ságok tartós revízióját felvetni. Ilyen rend­szabálynak még csak a feltevése is a legerő­sebb visszahatást váltaná a kongresszusban s a moratórium egéz tervét megtorpedózhatná. Angol ajánlatok Berlinnek London, julius 9. Nem mindennapi jelen­ség, hogy a szocialista és kormányhivatalos Daily Héráid és a konzervatív Times egy vé­leményre jusson. Ma mindkét lap fölveti a kérdést, vájjon mit tesz Németország Európa érdekében az ünnepi év alatt és mind a két lap rámutat a német cirkálóépitési programra s a német—osztrák vámunió tervére. A Daily Héráid ezeket írja: Egyetlen an­gol sem gondolt egy pillanatig sem arra, hogy Németországtól politikai árat kívánjon a ne­ki nyújtott segítségért. Ezzel szemben való­ság az, hogy a világ Németországnak segítsé­gére sietett és valóság az is, hogy Németor­szágnak módjában áll, ha ő is úgy akarja, hogy a világnak ez alatt a tizenkét hónap alatt segítséget nyújtson. így például Németország nem járulhatna hozzá jobban a leszerelési kérdéshez sem­mi más eszközzel, mint azon spontán köz­léssel, hogy tekintettel a pénzügyi helyzet­re, az uj kilenc hadihajóra vonatkozó ösz- szes munkálatokat a nemzetközi leszerelési konferencia utáni időre kitolja. Ennek sokkal jelentősebb pszichológiai érté­ke volna, oiiut aminő politikai értéket ezek a hadihajók egyáltalán jelentenek. Éppen úgy az Ausztriával folytatott vám­uniós tárgyalások ideiglenes beszüntetése kedvező hatást váltana ki. Mert a tervezett Anschlusst egyes országok Briand Páneurópa-tervével szemben ellensé­ges mozgalomnak tartják. Németország min­dig úgy állította be a tervet, mint gazdasági rendszabályt. Azonban olyan gazdasági se­gély van most útban, aminőre az Anschluss felvetése alkalmával még csak nem is számí­tottak. Ebben az értelemben is lehetőség kí­nálkozik Németország számára, hogy a tár­gyalások egyszerű elhalasztásával bebizonyít­sa, hogy a maga részéről hajlandó az európai nemzetek családját megalapítani, amely csa­lád mindig kész aira, hogy a szükség idején kölcsönösen segélyezze tagjait. A FOGOLY Irta: BETHLEN MARGIT Tündérkirály országából sok, sok kapu nyílik. Az egyik Meseországba vezet, az tiszta szinaranyból készült; a másik Alomország bejárata és a szivárvány minden színéből van összeróva; harmadik az égbe visz, a csilla­gok raja képezi ezt a kaput. Sok, nagyon sok van még, amit felsorolhatnék és, mind fé­nyes, mind csillogó, ragyogó, gyönyörűséges. Csak egy van, a legutolsó, hátul eldugva, messze, melyet a tündérek félve, borzongva elkerülnek, amely feketén, komoran, sötéten ásít és amely mindig, mindig nyitva van: ez a kapu, ez a Föld kapuja. Rettenetes, amit beszélnek róla: hogy az, aki átlépi küszöbéi, egyszer smindenkorra el­veszti Tündérország honosságát és mindazt, ami ezzel jár: a könnyűséget, mely felülemel­kedik mindazon, ami másnak mázsás, súlyos bánat; a szív, amely a boldog országban csak arra való, hogy visszatündökölje a kapott bol­dogságot, mint valami fényes, hideg, kristá­lyos drágakő, ott érző, vérző husdarabbá vá­lik. amely ípinden kapott ütésnél már nem szikrázik, hanem sikolt és megvonaglik a fáj­dalomtól. A földnek foglya lesz a tündér, aki átlépi a végzetes küszöböt, rabigában görnye­dő, láncokkal küzdő, szenvedő, örökös foglya. Nem csoda, ha még ott, tündérországban is, ahol nem ismerik azt a szót, hogy fájdalom, fehér lett az arca és remegett, az ajka min­den ,t.ündérnek, amikor suttogva, borzongva, rémülten kapva el szemüket a sötéten tátongó Ártól. mely a bejáratot képezte, kimondták azt a szót, hogy: Föld. Olaszország fölbontja a konkordátumot? A fölbontásnak beláthatatlan következményei lehetnek, mert a pápa ismételt kijelentése szerint a konkordátum és a lateráni szerződések föloldhatatlan kapcsolatban állanak Róma, julius 9. Miután az első benyomás elmúltával az olasz hivataloís tényezők a pápai enciklikát alapos tanulmányozás alá vették, a helyzetet felelős körökből lénye­gesen megrosszabbodo'ttnak minősitik. Va­lószínű, hogy az olasz kormány tervbevette a konkordátum felbontását. Ha visszaem lékezünk arra, hogy a pápa ismételten ki­jelentette, hogy a konkordátum és a late- ráni szerződések az ö szempontjából fel­oldhatatlan kapcsolatban állanak egymás­sal és az egyiknek a másik nélkül nincs semmi értelme, felismerhetjük azokat a messzeható következményeket, amelyek a konkordátum érvénytelenítése esetén be­következhetnek. Arra is rámutatnak, hogy a lateráni szer­ződések hatálytalanítása esetén a legna­gyobb veszteséget az egyház szenvedné, azonban az a szilárdság, amellyel a Vati­kán kitart ügye mellett, valószínűvé teszi, hogy ilyenfajta megfontolások a Vatikán szemében most egyáltalán nem játszanak szerepet. A legközelebbi napok eseményei és fejleményei megmutatják, hogy vissza lehet-e fordítani a történelmet két eszten­dővel. Hogy a kormánynak szándékában áll a konkordátum felmondása, az kiderül a tegnapi lapok kommentálásaiból, amelyek megerősítik azt a benyomás!, hogy az en- ciklikát úgy fogják fel, mint a Vatikán be­vallott ellenségeskedéséinek aktusát, mint kihívást az olasz kormánnyal szemben, amelyet a fasizmusnak semmiképen sem lehet eltűrnie. Róma, julius 9. A kormány és a Vatikán konfliktusában a Messaggero az egyetlen lehetséges megoldásnak a konkordátum felfüggesztését látja. Ezzel a római reggeli újság egy lépéssel tovább megy, mint a teg­napi esti sajtó, amelyben még a konkordá­tum fennmaradásának lehetősége is felcsil­lant. A lap szerint a konkordátum felmon­dása látszik az egyedüli helyes útnak. A katolikus akció munkája politikai színezetű és kétségtelenül a fasiszta szervezet ellen irányul. Bármilyenek legyenek a konkor­dátum felmondásának következményei, a fasizmus úgy érzi, hogy nyugodtan állhat Olaszország a világ színe elé és megvan hozzá a joga is, hogy a felelősséget ezért ai eseményért elhárítsa magáról. Róma, julius 9. Az olasz kormány, ugylát­szik, véglegesen elhatározott arra, hogy a Vatikánnal felbontsa a konkordátumot A ma esti minisztertanács fog dönteni ebben a kérdésben. Vatikáni körökből olyan megnyilatkozá­sok hangzanak, hogy a konkordátum fel­mondását a lateráni szerződések felmondá­sának fogják tekinteni. Ebben az esetben a Citta de Vatica.no állam létezése megszű­nik és a pápának átadott territóriumok új­ból az olasz állam fennhatósága alá kerül­nek. a. pápa újból a Vatikán rabja fesz. Hétmillió angol font kölcsönt kap Magyarország Budapest, julius 9. (Budaipe-sti szerkesz­tőségiünk jelenti:) A múlt nap okban kiadott félhivatalos jelentés szerint a magyar ban­kok szindikátust alakítottak magyar kincs­tári pénzjegyeknek külföldi piacokon való elhelyezésére. A megalakított szindikátusnak máris sikerült öt millió angol font értékű kincstári jegy elhelyezését biztosítani. Eb­ből egy millió fontot a belföldi piac vesz föl, a többi négy millió fontot a világ legelőke­lőbb és legfontosabb pénzpiacai adják. London, julius 9. A Times budapesti le­velezőjének jelentése szerint Magyaror­szágnak a már eddig felajánlott öt millió angol fontos kölcsönén kívül a Pesti Ma­gyar Kereskedelmi Bank utján további két millió font kölcsönt ajánlottak fel, ngy- hogy legalább hét millió font áll Magyar- ország rendelkezésére. Figyelemreméltó, hogy Magyarország volt az első állom, amely a Hoover által teremtett kedvező helyzetet az állami kötvények külföldi el­helyezésére használta fel. Csaknem szó szerint ezeket írja a Times is. A Manchester Quardian hasonlóképpen azt ajánlja Németországnak, hogy a moratórium évéhez hasonlóan ünnepi flotta-évet vezessen be, amit Amerika rendkívül jó néven venne, amit Franciaországnak is el kellene ismernie és ennek következtében hatása lenne a fran­cia flottaépitési programra is, végső kihatá­sában tehát a francia—olasz viszály élét is elvenné. Eikedvetlenedés Németországban Berlin, julius 9. A Daily Héráid, Manchester Quardian ée Times cikke Berlinben nagy elked­vetlenedett okozott, bár tisztában vannak vele, hogy itt nem hivatalos kezdeményezésről van szó. Arra hivatkoznak, hogy az indokolás, amely szerint Németország járuljon hozzá Európa kon­szolidálásához, amennyiben nem állja meg he­lyét, hogy Németország nem saját hibájából ju­tott a válság állapotába, hanem a legnagyobb felelősség ezért a többi hatalmat terheli, ame­lyek esztelen szerződések és engesztelhetetlen magatartásuk által Németországot, Európát és az egész világot ebbe a válságos helyzetbe hoz­ták. Azután alá kell huzni az egyenesen ab- szurdg viszonyt, amely a szövetséges hatalmak flottája és a német flotta között áll fenn, amely­nek a versaillesi szerződés csupán kiöregedett hajókat hagyott meg. Azonkívül a páncélhajók építésének beállítása, akkor, amidőn az építési munkálatok több évre terjednek, nemhogy köny- , nyitené a gazdasági helyzetet, hane migen súlyos gazdasági következményekkel járnak. Az angol lapok azon követelésére vonatkozólag pedig, hogy Németország szakítsa félbe a vámuniós tárgyalásokat, német részről egyszerűen rámu­Berlin, julius 9. Miután az 500 millió hitel- kezességre vonatkozó szükségrendeletet és a végrehajtási utasításokat rövid néhány óra álatt- tető alá hozták; •' ;; Luther dr., a Birodalmi Bank elnöke { tegnap este elhagyta Berlint, hogy Londonba utaz­zon. Ma reggel már Amszterdamba érkezett. Luther dr. Londonból elutazva még meglátogatja a leg­fontosabb pénzügyi piacokat, amelyek Svájcba vivő utján fekszenek s azután Baselbe megy, hogy a BIZ julius 13-án tartandó kormányzó- tanácsi ülésén részt vegyen. Luther dr. londoni tartózkodásának főleg az a célja, hogy nagyobb arányú külföldi köl­csönt szerezzen. Az 500 milliós kezesség és az aranydiszkontbank tőkéje megteremti a lehe­tatnak a hágai döntőbíróság küszöbén álló tár­gyalásaira. Washington, julius 9. Az Egyesült Államok kormánya a népszövetségi titkárságtól meghí­vást kapott az 1932. februárjában tartandó lesze­relési konferenciára. Az amerikai kormány né­hány napon belül táviratilag közli válaszát a népszövetség titkárságával. tőséget egy nagyobb arányú kölcsön megszer­zésére. Csak egy ilyen nagyobb arányú hitel­akció segíthet, a német gazdasági életen. A külföld még mindig bizalmatlanul tekint & német gazdasági életre, azonban egy olyan ak­ció, amely a veszélyes rövid terminusu külföldi hiteleket hosszúlejáratú alapra helyezi, gyors változást hozhat és nemcsak a német gazdasági életen, hanem az egész világ gazdasági helyze­tén segíthet- A helyzet komolyságát még súlyos­bítja a Birodalmi Bank mai kimutatása, amely a Stichtag-ig, julius 7-ig további 200 millió értékű arany és devizaveszteséget tartalmaz. Ez nem­csak a Birodalmi Bank 100 millió dollárnyi egész rediszkont-hitelét veszi igénybe, hanem igénybe veszi az aranydiszkontbank rendelkezésére álló hitelének nagyobb részét is. A segítségnek tehát külföldről keli érkeznie. Nagy német hitelakció És mégis, hosszú időközökben bár, de újból meg újból akadt egy tündér, aki nem hallgat­va társai megrendült értelmetlenséggel visz- szahivó szavára, sejtve, sőt tudva mi vár reá, boldog, biztos önkívületben megkísérelte a lehetetlent: elvinni Tündérországot a Földre. Egyik sem tért vissza többé soha, bár a ka­pu nyitva állott éjjel, nappal. De Tündéror­szág légkörében élni csak kemény, csillogó drágakőből készült sziwel lehet. Akimnek lágy, érző, vérző, nyomorult emberi szive van, annak Tündérország selymes, bársony utjai is kővel és tövissel vannak kiverve és mint örök kitagadott, a tündéreknek ismeretlenül és lát­hatatlanul, elhagyottan, egyedül bolyong rajtuk. És mindezek dacára, Tündérkirály legked­vesebbik lánya valamelyik napon odaállott elébe és némán nyújtotta csókra homlokát. Nem szólt, mert a tündéreknek beszédre nin­csen szüksége, ők szó nélkül is megérzik azt, amit a másik érez. És mert atyja megérezte a lány lelkében a kővé jegecesedett akaratot, nem, nem is pró­bálta visszatartni végzetes lépésétől elmúlt, példák és rémes jóslatok felsorolásával, mert úgyis tudta, hogy az hiábavaló. Hogy nincsen tündér, aki okulna a más tapasztalatán, hogy nincsen -senki, aki a más életét leélhetné ő he­lyette. Hogy minden és mindenki egy zárt egész, akihez a méeiknak Ibivé, intő szava át nem hullik. Bölcs ée öreg volt a tündérki­rály nagyon. És ezért ő is szó nélkül megfogta leánya kezét és levezetvén kincstárába, ut.Izsákjába halmozott mindent, ami kezeügvébe ért: va- rázssipot, mellyel sziveket gyűjthet maga kö­ré; láthatatlanná tevő fátyolt, amely megvé­di az ólálkodó bajtól és veszélytől; falat ke­nyeret, mely soha el nem apad; aranyer­szényt, mely ki nem ürül és még sok egyebet. Végezetül pedig lassan, gyöngéden kivette égő-vörös rubinból készült szivét leánya kebe­léből és a többi drágaság közé rakta: — Hogy ne fájjon, hogy ha majd ... — szólt halkan és útjára bocsátotta a tündér­leányt. Mikor pedig az kilépett a sötétboltozatu, fekete árnyéku kapu alól, hirtelen, átmenet nélkül napsugaras aranyözönben állott. Ma­dárdal és hajnali szellő lengte őt körül, olyan volt minden, mintha soha otthonát, gyönyö­rű tündérországot el nem hagyta volna. És a szive, piros, fényes, ragyogó rubin-szive ka­cagott és dalolt az örömtől, egyedül ott bent a hátizsákban. És ahogy a tündér ment a sima, fehér, bár­sonyos utón, mely a fekete kaputól elvezetett, emberekkel találkozott, Öregekkel, ifjúkkal, férfival és nővel, néha még gyermekkel is, kik mind mintha nehéz terhet hordtak volna vállukon, oly lassú és görnyedt volt a járá­suk. És a tündér, aki, mert Tündérhonból jött, meg tudta érezni a rejtett gondolatot, látta rajtuk, hogy a szivük az. mely kínosan ver­gődve a Föld felé húzza őket. És kinyitva há­tizsákját, kiszórta ellőttük kincseit, várva, hogy valamelyik megfogja vérvüröafényü ru­binszivét és azt saját kebelébe zárja, hogy soha többé szive ne fájjon és hogy örök kön- örökké csak boldogságot sugározzon vissza ő reája, a tündérleányra, úgy mint otthon, gyö­nyörű tü n d érország bán. De az emberek nem az égő piros szív után nyúltak, hanem , hol az erszény, hol a fátyol, hol meg, néha .ritkán, a varázsfuvoia után. És a tündér elámult szemmel, kifosztott zsák­kal és megmaradt rubinköves szivével indult további vándorutjára. Az ut lába alatt már nem volt sima és fe­hér, kövek és tövisek tépték gyenge testét, de ő csak ment, ment tovább kereső arccal, kutató szemmel, reggel, délben, estve és sokszor sötét éjjelen át, várva, hittel, biza­lommal a vándort, akinek jönnie kell. És egyszer, sok, sok napnak múltán szem­be jött vele. őszült már a haja, fáradt volt já­rása, de a tündér tudta, egészen biztosan, hogy ez csak ő lehet. És nem kérdezve semmit melléje szegődött és járt nyomában hűsége­sen. Mikor pedig a vándor megállóit, megál­lóit ő is és kiterítette lába elé mint királyi palástot a szegény, kopott, ócska, rongyos há­tizsákot, melynek alján már csak a rubinsziv égett és lángolt, mellette pedig kuporgott a falat kenyér. A vándor pillanatig megtorpanva, szinte hi­tetlenül nézte, de a tündérleány felemelte két kezét és úgy nyújtotta feléje a rongyos vá­szonban fekvő, égő, világitó fényű szivet, mintha királyi koronát nyújtana át neki. — Vegyed — mondotta oly halkan, mint ahogy pillangó szárnya rebben a.z ébredő vi­rág fölött. És a férfi kinyújtotta kezét és megfogta... a falat keuyeret. Az égő-fényű rubinsziv pedig ugyanabban a. pillanatban oly nehézzé és súlyossá vált, hogy kisiklott a tündérleány kezéből, le, le, a kebelébe, oda, ahonnan valamikor régen kivette az ősz tündérkirály. Ott égett, vergő­dött és sikoltozott némán, gyötrődve, kiíród­va. kemény, nehéz bilinccsel a földhöz lán­colva, örök rabigában, örök fogolyként, a leányt.

Next

/
Thumbnails
Contents