Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)

1931-07-09 / 153. (2670.) szám

4 19&1 juiiiug 9, csütörtök. Csatlakozás Velencében Irta: MÁSAI SÁNDOR Az élet kino-s és feszélyező véletlene, mi­kor valaki hajnali négy órakor a velencei Santa Lucia vasútállomáson találja magát, anélkül, hogy a legkisebb kedve lenne Velen­céhez. Két óra hosszat nincsen csatlakozás. Sehol egy hordár. Nappali világosság a telje­sen kihalt városban. Egyetlen mozdony sem sipol. A vonatvezető s a fütő, akik Genovából idáig hozták a vonatot, ott a pályaudvaron azonnal lefeküsznek egy padra, fejük alá gyűrik kabátjukat s elalszanak. A néhány utas, akik a hajnali órában elvergődtek idáig, köztük egy elmebajos, akit két ápoló kisért, Milánóból a jóhirü velencei bolondokházába, elszélednek. A város, mely mindenki emlékében úgy él, mint egy ünnepély, a jÓKodv és ünnepélyes­ség tetőfokán, a fortissimo pillanatában, most mintegy előadás után tűnik, mikor még nem sepertek fel, a színpadot rendetlenül elhagy­ták. Egy óra múlva érkeznek a diszletezök s a takaritőasszonyok. Reggel, délben vagy es­te, hajóról vagy repülőgépről, mindig teljes üzemben tűnt Velence, gondolákkal, kanári- madaras és alsónadrágos ablakokkal, harang- szóval, sötétszinü és dallamos torokbansron zsaroló bensziilöttekkel, bellezzával és gran- dezzával, trachomával és kolerahajlammal, de nappal is valahogy szerpentinnel és lam­pionokkal, — mindig, mintha éppen ünne­pelne valamit, a múltat vagy a jövőt, vagy egyszerűen csak az élsiet. A Szent Márk-tér. a nagy kanális, a kikölöos/.lnuok, az. élveteg kis hidak, az emberiség emlékében mint egy pathelikus és szentimentális szinieloadás ku­lisszái élnek, elégithetetlen varázzsal s nincs az a német utazási iroda, mely prooag nda- irataival ártani tudna neki. De most, e pil­lanatban, reggel négykor, nem ünnepel Ve­lence semmit, ügy érzem magam, mint aki a hátsó kiskapun 1 érett ke v^-bov* felhaj­tott galléru karbonári köpenyben s gyors pil­lantással végre meglesi a mezie.en valóságot, A város legmélyebb, hajnali álmát alussza A hold már lefeküdt, a nap még nem kelt fel. Az időközi állapot önlfeledtsége teljes. A város szétvetett tagokkal horkol, idomtalan bájjal, az éjszaka szennyébe és páráiba ful­ladva. Gyorsan járok fel és alá a kanális mel­lel!, találomra betérek szűk uccákba, „láza­san jegyzek'4, mint aki tudja, hogy minden pillanat drága. így sohasem láttam még s ta­lán soha nem is láthatom majd Velencét. A világ egyik legpompásabb díszletét láthatom most, mintha a zsinőrpadlásról nézném, a kuisszák hátsó falát is látom, a pókhálót, a szerkezetet. A nagy kanálisról fojtó, lúgos klór-szag csap fel, az uccák szellőzetlenek. A házak ab­lakai tárva. A kis terek márványpadjain em­berek alszanak, a legyek 1 oltárán másznak az alvó koldusok arcán. Meleg van, alattomos meleg. A fény valahogy ok nélkül való. a na­pol nem látni sehol, az óriási színpadot alul­ról világítják, mint Rolhschild színházában. Egyetlen osteria nincs nyitva most. A gondo­lák feketén sorakoznak a hidak alatt, most igazán koporsószcrüen halnak, mintha vala­milyen töniegszerencsé11 eiiség után várná a tetemeket e sokszáz koporsó. A Szent Mark- tér galambjai, mielőtt hivatalos óráikat meg­kezdik a téren, a meUékuccákivan csavarog­nak most, a szemetet és hulladékot kutatják. Egy-egv girhes macska kúszik le álmosau a tetőkről, kalandos éjszaka után, k mposan s macskajajosan vánszorog haza. Egy téren ülök le a inárványpadra. Mintha középkori városba tévedtem volna be, ahol a pestis kiirtotta a lakosságot. Alattomos sza­gok terjengenek, pállott olaj, rothadó szemét és élelmiszerek szaga. Amit a város narancs­héjban és halfejekben éjszaka elhajigált, az még az uccán hever. Ez nem az idegenek Ve-' lencéje. Nem a nászutasok Velencéje, galam­bokkal, melyek a fiatal asszony vállára szál­lanák. Egy zsúfolt, hanyag, középkori város hever itt papucsban, nagyszerű rongyaiban. Szemben egy fogorvos lakik, az első emele­ten. Mellette egy könyvkötő. A sarki vendég­lő kerti asztalain öreg házaspár alszik, ron­gyokban, egymás mellett, mint a hitvesi dup­la ágyban. Az asszony bugyrát feje alá gyűrte s felkarjával átölelve tartja, mint egy kispár­nát. Minden vidékies, nagyon öreg és szeny- nyes. Mintha sohasem láttam volna még eze­ket a színeket Velencében: lehet, hogy egy óra múlva, ha a hivatalos nappal kezdődik, a dallamos gondolásokkal, rendőreikkel és pin­cérekkel, mürongyokat aggatnak ki a város falaira, regényes szemetet hintenek el, pathe- fikus tárgyakat raknak ki a műkereskedők üzleteik eié s hatósági személyek csillogó pa­tinát kennek fel a házfalakra. De most, reg­gel négykor, szegény az egész, elkopott, ki vé­nái! t, egyszerűen mocskos és sivár. Homályo- ean sejtem, hogy amit most látok, az az iga­zi. A velencei kirakat mögött él egy szomorú, csendes, fáradt és öreg város, az alkóvban, ahová a kuncsaftok nem látnak be. Egy vá­ros, niolv már nem megy se felfelé, se lefelé. El. Emlékei lenyomiák. A turisták állandó extázi-ra <ö!doz.k. Reggel négykor van csak egyedül. Éjfélkor még a Santa Luciát s a Donna-e-mobilét kell énekelnie a dpgfrff^pta előtt. Saját bájától, állandó kecsétől megcsö- mürölve alszik most, horkolva, gyomorhan- gokkal. Rettenetes dolog a siker. Itt látni. A világhír kötelez: még egy Velencét is köte­lezi állandóan úgy hatni, ahogy a világ el­várja tőle. Valamikor uralkodott. Most már csak a vi­lág legszebb vidéki városa. Szépségének tit­ka tele van kozmetikai trükkökkel. A való­ságban öreg, beteg, fonnyadt és fáradt. Van igy "benne valami megható. Egészen csendesen járok, benézek nyitott ablakain, a homályos szobák déliesen szegényes tár­gyait bámulom. Egy baldacliinos ágy függö­nyei közül, a szoba hátteréből, öreg és inas, meztelen női láb csüng le aléltan. A kaná­rik kalickáikban kendő alatt alszanak. Az egyik asztalon ételmaradék hever, kenyér, sajt, fél üveg vörösbor. Lehet, hogy Casanova vacsorázott itt éjszaka s pitymallatkor odébb állt a nyitott ablakon keresztül. Van valami titokzatos ebben a városban, igy is, ahogy önfeledten megmutatja magát. Kaland, vér és szenvedély atmoszféréája helyett van most benne valami kisvárosian gyámoltalan és szomorú. A kis és nyomorult üzletek, ahol az élet a krajcáros haszonnál nagyobb nye­reséget nem remélhet soha, alázatosan sora­koznak egymás mellé, csukott faredőnyeik­kel, melyen átszivárog a raktár penetráns szaga. A gyümölcsárusok uccájában járok. A levegő itt olyan, mint egy üvegháziban, nedves és terhes. A narancs friss olajszagát élesen kiérezni ebből a szagkavarodásból, ahogy a pikula szavát kihallani az orebesz- íerböl. Nagyon messze szól egy gyenge kis harang. Pár perccel később valami mozgás­Róraa, juliue 8. A rítusok szent kongregáció­jának legutóbbi dekrétuma érdekes eseményt tartalmaz: a rítusok szent kongregációja Angliának nagy és még ma is híres kancellárját, Moorus Tamást, az utópia aranykönyvének szerzőjét a jámbor tisztelet alanyává akarja emelni és szentté kívánja avatni. Ez a fair nemcsak az Acta Apostolicae Sedis olvasóit érdekli, Az a férfi, aki a kövér Angol Henriknek megtiltotta a Boleyn Annával kö­tendő házasságot, az a férfi, aki nem akarta hozzájárulását adni Henriknek a jogszerű ki­rálynőtől való válásához, az egész világot ér­dekli. érdekelné még akkor is, ha történetesen nem ö irta volna az Utópiát. Egészen mélyen gyökerező irónia, hogy ez a rendkívüli szellemi képességekkel föl­ruházott ember, akit Erasmus Rotterodamus minden ügyvédek legtökéletesebhikének ne­vezett, egész életének folyamán pörökbe volt bonyolódva és most, halála után néhány szá­zaddal, ismét egy pör központjába került, amely pör az egyház legfőbb bírósága előtt fog lejátszódni. Mert a boldoggá, vagy a szentté avatás a. katolikus egyházban hosszadalmas pörös eljá­rás. amelyet hosszú ideig tartó, lelkiismeretes és beható vizsgálat előz meg és a tárgyalást is a lehető legnagyobb ünnepélyességgel tartják meg. Á Vatikán itélőszéke előtt föllép a védő és föllép a vádló, ebben a pörben az advocatus diaboli. Az ördögnek ez az ügyvédje, a rossz, tagadó princípiumnak képviselője, minden momentu­mot előhoz, ami az elhunyt élete, cselekvése és gondolkozása ellen szól. elsősorban előhoz min­dent, ami a fölavatandó tántoríthatatlan hité­ben való bizodalmát rendítheti meg. Minden egyes érvet komolyan mérlegelnek. Ée az ad­vocatus diaboli ellenvetéseit a védőnek jóra kell fordítania, be kell bizonyítania azt, hogy védence mindenképpen méltó a jámbor tiszte­letre. Az uj szentté avatási pörben az advocatus diaboli Sir Thomas Moorenek, Anglia egykori kancellárjának talán éppen azt a merész fan­táziáját veti majd a szemére, amellyel Utópia városát a legnagyobb tökéletességgel fölépítet­te. Mert bizony vakmerőség kellett hoz/zá, mondhatja majd az advocatus diaboli, hogy valaki az emberi tökéletességből ilyen magas célokat akarjon valóra varázsolni, amelyeknek meg valósítása csupán az égi tökéletesség szá­mára van fönntartva. Az ördög csábítása rejtő­zik ©mögött, aki a kígyó alakját használta föl, hogy az embert olyan tudás birtokába juttassa, amely messze meghaladja természetes képes­ségét ... A jó védelmezője azonban ezeket vá­laszolhatja: Thomas Moorus szennyezetten pa­lástban lépett be a paradicsomba. Egyik kezé­ben ugyan az Utópia könyve vólt, a másik ke­zében azonban a szent római breviárium. És éppen a katolikus hit breviáriuma volt az. amit az angol reformátorok nem bocsátottak meg neki.,. Maga&ratörő hatalmi vágy volt fél© megy át a városon. Aztán emberi hangot hallani. Az emberi hang német. Az egyik medlékuccából lép elő a hang tulajdonosa, lodenkabátban és bajor kalappal fején s egy kecskeszakállas, sportsapkás kísérőnek ezt mondja: „Frech sind dier Lent©, das muss mán ih.nen lásson. Di© Báder ham sie per zehn Lir© gerechnet." A hang tulajdonosa és a sportsapkás az ál­lomás felé mennek, hátukon a turistazsákkal. Rögtön utánuk megjelenik az egyik karcsú hid alatt egy gondola. Rendszáma 187, 13 B, Ez a gondola kell a legkorábban Velencében. Tulajdonosa egy öreg velencei, aki nem tud aludni. Félkézzel hajt, másik kezével hátát vakarja. Lehet, hogy ebben a hajnali órában nem is kliensekre vadászik, csak sportol, vagy egészségügyi sétáját tartja, ahogy ez velenceihez illik, a vizen. A hőség minden perccel sűrűbb, a klórszag erőszakosabb. Ez a világítás, ez az éles, fehér aranyifény a házak falán, ez már Velence, ahogy a pros­pektus ígéri. Egy óra mulva megkezdődik az előadás, teljes orcheszterrel. Az egyik szo­bából olyan krákogást hallok, mint mikor egy bronehitises ember, még ha velencei is, felébred. A házak az első tiszta napfényben ragyogni kezdenek, teátrálisam. Ez is szép, de ezt már láttam. Egy félóra mulva már in­dul vonatom. Az első gyümölcsárustól két narancsot veszek s elindulok visszafelé, a pályaudvarra. Az elébb még ingadoztam, de most már elhatároztam, hogy nem maradok itt és továbbutazóm. Ha az ember egyszer megtanulja az életben, hogy csak az érdekes, ami a kulisszák mögött van, akkor teljesen kielégíti egy óra reggel négy és öt között Velencében s mikor a lakosság és a turisták felkelnek, akkor a maga részéről elutazik vagy lefekszik. Ez szisztéma dolga. Kezdek szerény lenni. Nekem már elég az az idő, amennyi egy csatlakozáshoz kell Velencé­ben. az, viszonozza majd az advocatus diaboli, hogy (királyával szembehelyezkedett és felséges urá­nak a szép Boleyn Anna iránt érzett szerelmét nem akarta törvényesíteni, úgyhogy a király 'és a szép nő testi bűnbe estek. És ezzel az ei- lenállásával tette lehetővé a nagy egyházi re­formot, mert a király csak ezen az utón jutha­tott szépséges szerelmesének, törvényes birto­kába. Moorus Tamás, mint az igazi angol, akikor is hidegvérű maradt, amikor a londoni Tower- ben bilincsekbe verték ... Flegmatikus, ami azt jelenti, hogy a reáháruló súlyos szenvedé­sek nem rendítették meg, tehát a mártírok hősi szenvedésének példáját mutatta, fog fölkiáltani védelmezője, ezért megilleti a paradicsom ho­zsannája. De nem volt-e túlságosan kőkemény a szive, megvolt-e benne a szerető szívnek a jósága fe­leségével szemben? — veti majd föl a kérdést az advocatus diaboli. Egy ügynek az érdeké­ben, hogy az emberiségnek vélt üdvét elöinoz- dit6a. a keserű halálnak az órájában eltaszitott magától egy embert, az egyetlen embert, aki öt igazán szerette. Hogyan könyörgött ez az asz- szony London Doverjében; hogy hajoljon meg a hatalmasok határozata előtt, hogy engedel­meskedjék az akaratuknak és adja vissza neki az ő életét. Milyen csábítóan vázolta neki ezt az életet.: a barátságos kandalló mellett ülnek majd, egymást szereteti!kkel melegítik és szel­lemük föílángol egy-egv nemes könyv olvasá­sában ... Éppen az volt a nagysága, fogja vá­laszolni a védő, hogy az asszonyához való sze­relme sem tántorította el az igaz útról, hanem egyedül Isten szerelme vezette... , Es ekkor kijátsza az advocatus diaboli leg­nagyobb aduját. Hát Angliának legyen egy szentje históriai nevezetességű kancellárjai kö­pött. csupán azért, mert ez a kancellár volt, az európai koIonizációnak és a modern gyarmati hatalomnak első teoretikusa? Hát nem szüle­tett-e ezekből az elméletekből annyi bűn, erő­szakosság és rablás, könny és ártatlanul kion­tott vér, a hatalom féktelensége és kielégíthe­tetlen szomjúsága az anyagi javak után? A pokol átka fertőzi be azt a szellemet, amely ezt a rendszert megteremtette. És a védőnek nem sokkal többet lehet mon­dania, mint ezeket: Nem látta előre azt a sok rosszat, amit majd az emberek az ő elméletének palástja alatt elkövetnek, ő csak jót akart, ezen az utón is jót akart, mint minden utján a jót kereste. Igen, Moore Thomas kancellár nagyszerű Utópia-városából született meg a modern gyar­mat és gyarmatosítás. És éppen ezért küzdhet ilyen mórion a védő és az advocatus diaboli Thomas Moorus angol kancellár lelke körül, akit az egyház legfőbb bíróságának nagy pőré­ben szentté fognak nyilvánítani. — Református Istentiszteletek Ohntitzben. Az Olmültzben szolgáló református vallámi magyar ka­tonák részére július hó folyamán minden vasár­nap magyarnyelvű ielonttózt,eletet tartanak a cseh t esi véregyház templomiálban. A prédikációkat Gecse Endre gálócsl IHlkész tartja, akii maga is katonai gyakorlatra, van be híva Olmütizre­Interpelláció a* Iskoíaügyi miniszter úrhoz a munkácsi pol­gárt iskola magyar növendékeinek délelőtti oktatása tárgyában. Beadják; Hokky Károly képviselő és társai. Munkács r. t. váro6 magyar adófizető polgársága s főleg az érdekelt szülők megdöbbenve értesül­tek arról, hogy gyermekeik a polgári iskolába 1931 március 2-től kezdve ismét délután 2 órától járnak iskolába s délutáni oktatásiban fognak részesülni. Tudomásunk szerint 1828 év nyarán Jech dr. akkori itteni zsupán hozzájárulásával és jóvá­hagyásával, Munkács adófizető polgárainak Nede- czey János h. polgármester által Scotus Viator jelenlétében a váróéhoz beadott memoranduma alapján, — az illetékes állami hatóságok és Mun­kács város vezetősége között oly értelmű megálla­podás jött létre, hogy a város a Masaryk u. 13. számú Munkácsy Mihály fé'e házat, melynek he’iyi- ségeiben előbb a magyar kereskedelmi akadémia, utóbb a magyar polgári iskola áltat használt tan­termekben, magyarnyelvű s kizárólag délelőtti tanítás fe'-yt. ide igteoeseu átengedi az állami rendőrség céljaira, viszont a MSa&aryk ucca 61. sz. házban 'levő, I. sz. elemi iskola helyiségeiben a magyar elemi és polgári iskola osztályai lesznek elhelyezve a délelőtti órákban, s kizárólag dél­előtti oktatásban fognak részesülni. Ezen egy esség folytán 1928. évi szeptember havától az elemi és polgári iskola összes magyar osztályai a Masaryk uioca 61. sz. alá az I. számú iskolába helyeztettek át, hol kizárólag délelőtt jártak iskolába, s délelőtti oktatásban részesülitek 1931. évi február végéig, miig az iskoílareferálus az iskola ügyosztály rendeletével önkényesen felborí­totta ezt a megállapodást. Ma is fenná’-ilanak mindazon okok. melyek Í828 év nyarán fennállottak. A Masaryk ucca iskola épülete és telke az ado­mányozók adománylevele és telekkönyvileg biz­tosított kikötése szerint kizárólag magyar iskoláz­tatás céljára használható s erre bírói utón is kényszerűbe tő az iskolai hatóság. Mindenki, még a laikus is igen jól ludja. hogy a délelőtti tanítás sokszorosan hatásosabb, mint a délutáni, különösen a nyári félévben, mikor a gyermekek a tavasz — nyár délelőtti élénkehb mozgásától, friss levegőjétől elibágyadnak, kifárad­nak délutánra, de a tanárok sem különben, kik déleiét íb tanítanak, s egyik iskolából a másik iskolába futkosnak, csak természetes aztán, hogy ilyen körülmények között a tanítás eredménybe igen gyenge, alig lesz több a nu kánál. A közegészségi szempontokból az állapotok a kritikán is aíluLiak, mint azt a városi tiszti fő­orvos a havi jelentésekben és külön felterjeszté­sekben sok esetben előterjesztette. A délutáni órákban bűzös, fertőzött, elhasznált levegőben ülnek a 10—15 éves gyermekek, kik fejlődésben vannak, — mert reggel 8 órától este 19 óráig folyton 50—60 gyermek ül 5—6 órát két csoport- bán a tanteremben. A. délutáni és délelőtti tanítási órák között nincs egyáltalán szellőztetés, seprés, takarítás, ujrafüités, részben azért, mert nincs reá fizikai idő, másrészt, takarékosságból. A kályhák rosszak, régiek, nem záródnak, folyton széngáz fejlődik s emellett ó rak őzökben sem szellőztetnek 5 perei’,él tovább, ha szellőztetnek. Az erkölcsi szempontok teljesein figyelmen ki­viül hagyattak a délutáni tanítás elrendelésekor, mert a serdülő fiuk és leányok az esti sötétségben szűk, rosszul világított folyosón , lépcsőkön és kapualjában együtt játszanak, s mennek haza. E prímának nem mondható állapotok mellett tessék még hozzávenni, hogy az iparoetamoncok, vad nyers, zabolátlan tömege (a rendőrörezeinek sem tudnak velük boldogulni) is ugyanabban az isko'a- ban, lépcsőn, kapualjában szintén a délutáni s esti órák alatt járnak, e a szülők kétségbeesetten azon gondolkoznak, hogy kisleányaikat kivegyék az is­kolából, s igy védjék meg testüket — lelkűket az erkölcsi romlástó1!, lezüillléstől. Különben eűiemi pedagógiai és erkölcsi szabály az, hogy a tanulók­nak besötéte d és után az uccán járná nem szabad. A köztársaság területén is sok helyen s a külföl­dön is a tanári kar ezt szigorúan ellenőrzi. A polgári iskola magyar osztályainak sok-sok. messze vidék rői vonattal, autóbusszal, bejáró növendéke van. (Bátyúból 27, Barkaszóból 21, Gátról 14, P. Kerepesről 8. Podhorjánból 5 és Pausinból 4), s a 19 órakor végződő tanítás után már csak késő éjjel van vonatjuk, autóbusz járat pedig egyáltalán nincs már olyankor. Mikor men­jenek haza ezek a kis lányok. Elindulhatnak-e éjjel 4—14 km. távolságra gyalog? Az 1928 nyarán létrejött megállapodással már ez a kérdés, a magyar osztályok délelőtti tan Mása és elhelyezkedése ügye rendezve volt. Törpék annak a rendelkezését sürgősen visszaállítani, s annak azonnal érvényt szerezni, a város s az állam tekintély ének megóvása érdekében. Az állam építtessen Munkácson az egyre emel­kedő tanuilólétszámira való tekintettel megfelelő iskola-épületeket, a 160,000.000 Ke inségakcióra felvett összegből, hogy az összes tanulók kizárólag délelőtti oktatásban részesüli)essenek. A fentiek alapján kérdem a Miniszter Ural: 1. hajlandó-e sürgősen gondoskodni arról, hogy a munkácsi polgári iskola magyar növendékei ki­zárólag a délelőtti órákban taníttassanak, 2. hajlandó-e továbbá egyszersmindenkorra el­rendelni az illetékes tanügyi hatóságoknak, nogy a szerződés ide vonatkozó rendelkezbeil tar'sík he e a jövőben az ellen ne vétsenek. Prága, 1931 junlus hó. Aláírások. Az Utópia álomvilágábói a szenttéavatásig Moorus Tamás nagy pőre a Vatikán bírósága előtt

Next

/
Thumbnails
Contents