Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)

1931-07-08 / 152. (2669.) szám

s 1&31 Julius 8, szerda. „Petrosalli Oszkár emléke nemcsak, hogy nem halványodik el, de egyre fényesebb és irányitó sugárrá válik" A szíovenszkói és ruszinszkói magyarság lélekemelő, országos ünnepsége a besztercebányai temetőben — Szent-Ivány, Grosschmid, Korláih és Giller a leleplezett Petrogalli-emlékmü előtt pártjaink nevében hitvallást tettek a magyar együttműködés és az őslakos autonómista program mellett „A Prágai Magyar Hírlap mindig Petrogalli utján fog haladni* Besztercebánya, julius 7. (Kiküldött munkatársunktól.) Juliius első vasárnapján a szíovenszkói és ruszin szkói magyarság! politikai vezérei s társadalmi vezető tényezői a beszteroebányai temetőbe zarándokoltak el, hotgy hódolattal és kegye­lettel adózzanak Petrogalli Oszkár halhatat­lan, nagy emlékének s leleplezzék azt az emlékművet, amelyet a magyar kisebbség nemzet] áldozatkészsége emelt Petrogalli Oszkár sírja fölé s amely hirdetni hivatott a jelen — és az utókor ellőtt Petrogalli Oszkár rendi thet etlen magyar hitének, rajongó nemizetszeretetének és önfeláld 0:zó önzetlen­ségének a síron túl is élő, buzdító és erőt adó, ragyogó életpéldáját. A nagy besztercebányai napnak kiemel­kedő politikai jelentőséget kölcsönöznek po­litikusaink egyöntetű megnyilatkozásai, me­lyekből ünnepélyes hitvallásként csendül ki úgy a magyar egység, mint az őslakos auto­nómista program közös, alapvető célkitű­zése. Főleg Szent-Ivány József s Grosschmid Géza, de Giller János és Korláth Endre is találóan mutatott rá arra, hogy Petrogalli Oszkár a legelső, a legfontosabb kötelessé­géinek és feladatnak az itt maradt magyar­ság összefogásának és egységének megte­remtését s a szlováksággal és németséggel való autonőmista programú együttműködés­nek megvalósítását tartotta. S ezt a köteles­séget és feladatot pártjaink ma is vóltozatla- * nul a magukénak vallják. így válik ezután is kisebbségi politikánk élő és ható erő fényezőjévé Petrogalli Osz­kár nagy magyar szelleme. A résztvevők A leleplezés nagyszebásu ünnepségén jelen voltak a Petrogalli-család részéről: özv. Petro­galli Arturné, Petrogalli Oszkár édesanyja, Petrogalli Lajos dr. budapesti táblabiró, a meg­boldogult öccse, özv. Petrogalli Gézáné, Bothár Emil, Bothár Lonci, Bothár Margit stb. Kisebbségi közéletünk vezetői közül ott vol­tak: Szent-Ivány József nemzetgyűlési képvir selő, a magyar nemzeti párt vezére, Grosschmid Géza dr., az országos keresztényszoeialista párt szenátora, Törköly József dr. képviselő, a ma- gyer nemzeti párt országos elnöke, Richter Já­nos és Szilassy Béla dr. magyar nemzeti párti szenátorok, Péter Mihály református püspök, Giller János dr. magyar nemzeti párti tarto- mánygyülési képviselő, Tarján Ödön, a Prágai Magyar Hírlap vezérszindikusa, Fodor Jenő, a mezőgazdasági szakosztály igazgatója, Kristóff Sándor országos pártgazgató, Forgách Géza. a Prágai Magyar Hírlap felelős szerkesztője, Zó­lyomi Dezső, a Prágai Magyar Hírlap budapesti szerkesztője, Bicsovszky Kázrnér dr., a magyar dalosszövetség és Toldy-Kör ügyvezetője, Kuszy Emil ág. ev. lelkész (Losonc), Kövy Ár­pád ref. lelkész feleségével (Losonc), Puskás István ref. lelkész (Zólyom), Győry Dezső iró, a Prágai Magyar Hirlap belső munkatársa, Groó Géza dr. (Zólyom), Salkovszky Jenő dr. (Ipolyság), Dávid Sándor dr. és Hertskó Jenő dr. ügyvédek (Losonc), Ferjentsik Gyula Dá­niel, az orsz. ker.-szoc. párt zólyomi helyi el­nöke, Kozma Ferenc dr. földbirtokos (Kispró- na), Kégl Elemér földbirtokos (Nagycsalomja), Mauks Sándor, a Magyar Munkás szerkesztője, Benkovics Gyula újságíró (Rimaszombat) stb. Részt vett a leleplezési ünnepségen s annak nagyszerű szereplője volt az országos hírnevű Losonci Magyar Dalegylet teljes férfikara Rieszner Ede karnagy vezetése mellett. Besztercebánya őslakos közönségének százai siirii sorokban vonultak föl a város és Szloven- szikó nagy halottjának sírjához. Ott volt többek között Muliczky István, az országos keresz­tényszocialista párt helyi elnöke s vezetése alatt az egész helyi pártvezetőeég. Ott volt to­vábbá Herritz Vilmos dr. földbirtokos, Besz­tercebánya orsz. ker.-szoc. párti h. polgármes­tere, Bárczy Emil dr. radványi földbirtokos, orsz. ker.-szoc. párti járási választmányi tag, Bárczy Oszkár, Herritz Gyula dr, Wagner Ist­ván, a Badinyi-család, Horn Károly, a Petro- galli-emlék készítője, Simonidesz Dániel, Fliít- ner Jenő dr., Fiache Gyula festőművész, Halé- ciusz Kálmán, az orsz. ker.-szoc. párt titkára, Hüttner Henrik, Holesch Árpád stb. — Ester­házy János, a csehszlovákiai magyar népszö­vetségi liga elnöke s a ker.-szoc. pártvezetőeég tagja, betegsége miatti távollétét távirattal mentette ki. Az emlékmű egyházi megáidása Délelőtt 11 órára, amikor Petrogalli Oszkár sírja körül már több, mint ezer ember állt s áhitatos csöndben várta a kegyeletes ünnepély megkezdését, sűrű csöppekben megeredt az eső. A közönség azonban mindvégig álhatatosan ki­tartott, s ki esernyő alatt, ki esőben, fedetlen fővel ázva, megilletődéss-el hallgatta az orszá­gos nevű közéleti férfiak szónoklatait. 11 óra után néhány perccel vonultak a ke- resztényszocialista párt helyiségéből a Fő-téren keresztül a temetőbe a politikusok, vidéki ven­dégek, a jelvényes és egyensapkás losonci ma­gyar dalosok s a keresztényszoeialista helyi pártvezetőség tagjai. A simái ott voltak már a Petrogalli-család tagjai s ott volt egyházi dísz­ben Javorka János, Besztercebánya római ka­tolikus plébánosa is. A síremlék szoboralakjai fehér lepellel voltak leboritva, s a simák pom­pás keretül szolgáltak a hatalmas délszaki nö­vények s a kétoldalt magas tartókra helyezett hatalmas, szefabn él-szebb koszorúk. Az ünnepség a sir és síremlék megáldásának egyházi szertartásával kezdődött. Majd a loson­ci dalosok ajkán fölíhaagzottak Beethoven „Is­ten dicsőségéinek magasztos akkordjai. A Rieszner Ede mesteri vezénylése mellett precí­zen, tökéletes fegyelemmel és összhanggal elő­adott énekszám méltó kifejezője volt a lelkek emelkedett, kegyeletteljes hangulatának. Ezután halálos csöndben lépett a sir elé Szent-Ivány József képviselő, a magyar nem­zeti párt vezére s mélyhatásu beszéddel lelep­lezte az emlékművet. SzenMváiw József beszéde — A magyar nemzet ezeréves történelme — mondotta többek között — a nagy tragé­diák és súlyos nemzeti tanulságok szakadat­lan sorozata. A legnagyobb magyar tragédiák egyik az, amit a trianoni szerződés ütött a magyar nemzeten, amikor darabokra szab­dalták a nemzet testét. A végzetes tragédia nyomán az Itt maradt magyarságon a két­ségbeesés nyomasztó súlya lett úrrá s lehor- gasztott fővel állt az uj föladatok előtt. És ekkor ennek a városnak történelmi levegőjé­ből, ennek a városnak történelmi falai közül kiemelkedett egy nagy fej, nagy szív, nagy lélek: Petrogalli Oszkár! Fölemelte lehor- gasztott fejünket s az összetiport nép leikébe beleöntötte a nemzet szeretetének olyan ola­ját, mit az érzelmek elrejtett tüze sohase4 képzelt lángra gyújtott. — Petrogalli Oszkár dolgozott és munkát parancsolt. — S amikor a legnagyobb erőfeszítés ideje volt, a legnagyobb erőkifejtés és próba állt előttünk, kidőlt! Áldozata lett a küzdelem­nek. — És itt, a sírjánál egy hideg téli napon a lelkűnkben mélységes szomorúsággal álltunk és meggyőződéssel mondtuk: Petrogalli Osz­kár nem halt meg! — És ime, a szegény és elgyötört magyar­ság emléket állít sirjára. Mestermü, a buda­pesti Orbán Antal és a besztercebányai Horn Károly alkotása. Lehullt a lepel, itt áll előt­tünk a mü, az egész nagy magyarság szivé­ben élő Petrogalli-emlék külső, mesteri, mégis szerény jele. S én, aki Petrogalli Oszkár munkatársa voltam, aki ismertem lelkének puritán nagyságát, tudom, hogy az élet, ame­lyik a magyar szivekben őmiatta, az ő szel lemében él, az ő igazi megnyugvása. — Petrogalli Oszkár egész munkája a nagy magyar gondolat, a magyarság egysége szol­gálatában állott! Küzdött és harcolt az együttes munkáért és mindent alárendelt en­nek. ö állította föl kisebbségi magyar politi­kánk életében először a tételt: A párt nem cél, csak eszköz a nemzet minden erejének összefogására, népünk boldogitására. — És mert most mégis mint a magyar nemzeti párt vezére szólok, pártom nevében helyezek koszorút az emlékre, egy nagy Ígé­retet teszek. Ez a párt azért lett és azért van, hogy Petrogalli Oszkár szellemét vigye a ml közéletünkbe, s hogy soha nem múló elszánt­sággal és kitartással álljunk a magyarok egy­sége mellett. — Meghajtom Petrogalli Oszkár emléke előtt a zászlót! Beszéd közben lehullott a lepel a pompás alkotásról, amely méltó kifejezője a kisebbségi magyarság nagy halottja iránt érzett kegyek' tének. A mesteri mü Horn Károlynak, a messzi földön hírneves besztercebányai szobrásznak munkáját dicséri. Horn a tervező Orbán Antal művészi elgondolását maradék nélkül megvaló­sította s a carrarai márványba és a dunáharasz- ti mészkőbe belefaragta azt a lelkes, baráti sze­rété tét is, amely őt Petrogalli Oszkárhoz évti­zedeken át fűzte. Szent-Ivány József leleplező beszéde után Grosschmid Géza dr. szenátor az országos ke­resztényszocialista párt nevében a következő, általános figyelemmel hallgatott s a jelenlévők mindegyikében mély együttérzést kiváltó be­széddel rótta le a kegyelet adóját: Grosschmid: Az együttműködés állandó ápolása, - ez Petrogalli politikai végrendelete — Egy becsületes, egyenes, okos és tör­hetetlen magyar érzésű emb er emlékeze­tére teszek — mélyen átérzett kegyelettel — egy pár szál virágot az országos keresz­tényszocialista párt képviseletében és megbízásából Petrogalli Oszkár sir emlé­kére. — Szomorú ünnepség ez és mégis fele­melő! — Magunkra maradottságunk és sze­génységiünk bizonyítéka, hogy viszonylag hosszú idő kellett ahhoz, hogy ez a hozzá méltó emlékmű végre felépüljön, — de felemelő, hogy a szíovenszkói magyarság mégsem feledte el azt a férfit, akinek szi­ve minden dobbanása, az utolsó is, ő érette volt. — Felemelő, hogy Petrogalli Oszkárnak emléke az idő múltával nemcsak, hogy neim halványodik el, de egyTO fényesebb és irányító sugárrá válik. Nevét ma oly népszerűség és köztisztelet övezd, amilyen csak az élő hatalmasságoknak szokott ki­járni, — holott ő a dicsőséget és hatalmat életében nem kereste. Köztudomású, hogy elhárította magától a magas állásokat és kitüntetéseket. Eszmékért küzdött, mint függetlenségi párti, ellenzéki magyar kép­viselő, — népe igazságáért és jogaiért, mint kisebbségi sorsba jutott magyar. — Jellemének ez a változatlansága a sí­ron túl is való politikai hatásának forrása és magyarázata. — A megváltozott helyzetben ö a legel­ső, a legfontosabb kötelességnek és fela­datnak — a szlováksággal valló békés együttélés mellett — az itt maradt ma­gyarság összefogásának, egységének meg­teremtését tartotta, hogy ezzel nemzeté­nek az itteni megmaradáshoz szükséges erőt biztosítsa. — A halál akkor ragadta el, amikor ép­pen joggal hirdette, hogy az általa létreho­zott énsekujvári egyezménnyel ezt meg is valósította. Az ö váratlan, hirtelen halála után és részben ennek következtében is, a helyzet megváltozott és uj politikai ese­mények, a magyarság egy része előtt, egy ideig, uj irányokat jelöltek követendők­nek. Ám az általa felismert és hirdetett eszme, minden kísérletezés és pártharco­kon felül, tovább élt és él Szlovenszkó egész magyarságának lelkében és eg^yre súlyosbodó helyzetünkből folyólog mind erősebb lesz annak tudata, hogy csak ön­magunkban bízhatunk, csak önerőnkre fá­in aszkodihatunk, és hogy épen ezért, a ma­gyarság pártjainak együttmüködéso to­vábbi nemzeti létünk alapja, a lelkiisme­rete parancsszava. — Ez az egyszerű, de mégis mélységes gondolat, amely Petrogalli Oszkárnak a magyarság jövőjéért aggódó szivét és a napi eseményeken és érdekeken túl a jö­vő eshetőségeit figyelő és akár terhesebb, akár javuló helyzetekre, nemzetét életben és egységben tartani akaró agyát betöl­tötte, — e gondolatnak ezen ilykép poli­tikailag fontos, erkölcsileg emelkedett volta — nemcsak a mi nemzedékünk, de felnövekvő fiatalságunk értelmi és érzel­mi világát is mindinkább áthatja és igj válik, ő reá vonatkoztatva is igazzá az, hogy: „amíg lever az, amit veszítettünk halálával, — lelkesít az, amit nyertünk életével!" — A magyarság együttműködésének ál­landó ápolása, — ez az ő politikai végren­delete! — Az ő emlékének igazi megbecsüléser — ennek végrehajtása! — Én e koszorút ennek fogadalmául te­szem sírodra! Majd Giller János dr. tartcxmánygyülési képviselő lépett a sir elé, s a következőket mondotta: Giller János beszéde — A politika irányítása más férfiakat igényel aszerint, hogy a béke nyugodt éveiben, vagy a felfordulás, a káosz pilla­nataiban, a lelkek kétségbeesésének pil­lanatában kell-e politikát vezetni., Az előbbi időszak higgadt, nyugodt, előrelátó politikust igényel. Ez utóbbi sokkal in­kább olyant, akiben bár az előbbi tulaj­donok is megvannak, aki mégis annyira át van hatva fajának szeretetétől, hogy min­den egyebet félretéve, munkáját, energiá­ját az erők összegyűjtésének, a nemzet felrázásának szenteli. Mert tudja azt, hogy politikát egy kisebbséggé devalválódott néppel csak úgy lehet kezdeni és ered­ményre vinni, ha azt a népet fásultságá­ból felrázza, erőit egyesíti. — Ez utóbbi időszakba, a Trianon utáni gyász és elfásultság korszakába esik a mi nagy halottunknak. Petrogalli Oszkárnak legyei entő s ebb műk ö d é s e. — Mi még sokkal inkább kortársai vol­tunk neki, hogy sem az ő személyét, ön­zetlen és mindenesetre eredményes műkö­dését a történelem mérlegére tennék és meg kell elégednünk azzal, hogy személyi­ségének és betöltött szerepének méltatását a mi közvetlen, tehát kisszerű és sokszor az érzésekkel befolyásolt megfigyeléseink­nek, megállapításainknak szemszögéből eszközöljük. — De ezek a megfigyelésehik és meg­állapításaink is elégségesek ahhoz, hogy neki a szíovenszkói magyarság „nagy ha­lott,fának" emlékszarát adjuk, meri súlyos időkben vette kezébe a zászlót, vitte azt önzetlenül forrón szeretett nem re lének kálvária s utján az erők egyesítésiének, a társadalmi és világnézeti különbségek el­távolításának a jelszavával és nemzetünk­nek súlyos csapása, hogy idő előtt esett ki kezéből a nemzet jobbjainak bizalmából oda helyezett zászló. — És én éppen annak az intézménynek a szíovenszkói tartománygyülés magyar-Asszoepk, --------­ha szaggató fejfájásuk van, biztosan segítenek a | Kérdem magor>o?„f ^ Kinder. i, Gssk az ismert eredeti csomagolásban végys 1 —JttafotehJSiciiKi-----------——* ■.

Next

/
Thumbnails
Contents