Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)
1931-07-05 / 151. (2668.) szám
^I^<M-MAG^ARHlRLAEr 1931 julius 5 vasáraap. REGÉLŐ ROMOK Irta: DIENES ADORJÁN XVII. KAPI Megindult a magyarok áradata a kárpátalji gyepükön át szép Pannónia felé. ütt az észak felé cső részek táján Tiriuitimi vezér népe igyekezett előre. Az egyik kinyúló hegy-hát peremén régi favár kapta meg a vezér figyelmét. OdaS'ZÓütotta. magához fiát s azt mondta neki: — Fiam, Magiód, te itt építs fészket nemzetségednek. Rozoga a vár. de te tedd erőssé. Kopár s népiden a- vidéke, de te tedd azt virágzóvá, népessé és boldoggá. Én megyek tovább. Maglód maga is. de sőt inkább unokái szépen remFoehozták a rómaiak idejéből Útfeledt várat. 'Ellátták emelőkapu vak fellegvárral, d-e- réktoronnya!. rovátkád hadi oromzatokkal. Szép és erős vár lett a Maglód-nemzetség vára és zavartalanul éltek benne három-száz meg néhány évig Maglód ivadékai. Akkor kihaltak és várukra Csák Máté tette reá kezét, Ez a kéz •pedig nagy és erőszakos kéz volt: ahová az lecsapott. alaposan megfogott, vagy összemor- zsolt mindent. De végre a. rozgonyi csata (1312) ezt a kezet is gúzsba kötötte és Maglód vára a király birtokába ment át. Nagy Lajos király Pobáros Péter nevű nevelőjének adta ajándékba a várat. Azonban nem vakarni nagyra taksálhatta a, tőle kapót! tudományokat, mert azzal a föltétellel adta át neki Maglód omladékos várát, hogy azt fölépítenie nem szabad. — Oda se neki — legyintett P oh áros Péter —. nem az ütött-kopott és roncs vár, hanem a h"7zá tartozó birtok ád nekem kenyeret. Meg is élt szépen a maglódi birtokból ö és leszármazottjai. azonban a Pohárosok ivem gondoskodtak kellő odaadással a család fönntartásáról, úgyhogy az már Zsigmnod uralkodása alatt kihalt. A vár ennek következtében újra a királyra szállott, Zsigmond pedig nagy izmaelita volt: nem akadt alkusz az országban, aki túltett, volna a<z o spekulációin. Elébe került egy ízben Kapy András kamarai gróf. aki szerette volna, töméntelen pénzeit valahogyan megforgatni és erre Maglód várat, s a hozzá csatolt birtokot szemelte ki. mert nagyon tetszett neki ez a domínium. — Szépségesen szép az a maglódi rész, — mondta merengve a királynak. — AM — gondolta Zsigmond —, egy jó vevő. Üssük csak a vasat, mig meleg. És a király addig dicsérte neki a várat- s tartozékait, mig jó Kapy András azon vette magát észre, hogy megkapta a maglódi várromot s elhanyagolt birtokot —• hat más birtokért, három várért és egy csomó pénzért, Azonban Kapy András nem volt az áz ember, aki magán hagyta volna száradni a rossz vásár ódiumát. Hiszen pénze volt hozzá elég, hogy e csorbát kiköszörülje. Rendibehozta az uradalmat és fölépítette a várat. Talán ez az egyedüli várunk, melynek építési költségei részleteiben is fönnmaradtak az utókorra. Kapott a kőművesmester naponta 2 magyar pénzt és egy kanna bort. A pallér dija egy napra Vi magyar pénz és Vn kanna bor volt. Ellenben az inasnak naponta Vk magyar pénzzel és K kanna borral kellett beelégednie. Kész kiadás összesen 212 magyar forint és 58 pénz. Naturáliákbau azonban elfogyott. a vár építése alatt 1G5 gönci hordó bor, 7800 hordó mész és 9000 tojás, amit a tnéezbe kevertek. A többi anyag megkerült házilag és kéz alatt. Jó. de az a 9000 tojás! Micsoda családi szóénak bevezetője lenne az manapság, ha azt mondaná a gazda az asszonynak: — Nézd. békám, megépítjük uj házunkat, gyújts hát össze vagy 2000 tojást, hogy a mészhabarcsba keverjük be azt, No hiszen ki is kaparná gazdu,ram szemét a hékám, ilyen kívánalmak hallatára. Ott. Terpeszkedett, díszlett, csillogott ihájt az uj vár a régi helyén. Semmi sem maradt, meg i rajta a régiből, még nevét sem hagyták meg uj gazdái, hanem átkeresztelték Maglódról saját hevükre Kapi Várnak. A vár elsőrangú erősség, a földbirtok öntötte a pénzt: boldogan éltek hát a Kányák és nem zavarta, őket békességükben se aki sem. Csak Mátyás király uralkodása alatt tornyosultak felhők a vár nyugodalmának egén. midőn Kapy (.leró addig-aadig járkált Lengyclihonba. mig ott Kázmér herceg levette lábáról és részesévé tette a Mátyás ellen szőtt co;>. pírationak. Mátyás azonban gyorsan elintézte az ügyet. Azt mondta Fzapolyai Imrének: — Eredj Kapy Gerö megregulázására, A szomszédos városok és megyék segítsenek té- ge 1 abban, hogy a hűtlenségbe esett. Kapy nak várát a föld színével egyenlővé tegyétek. Azonban nem került erre sor. megmentette a várat egy kicsiny ponnylovaeska. Egy történt a dolog, hogy Kapv Gerö bizony megszeppent, a királyi határozatra és az apjától örökölt szellem alapjaira helyezkedett akkor. midőn egy zsák ékszert, aranyat s m-íegy- má értékes holmit rakott föl cgv nevetsége sm törpe kis lovacska hátára, azzal Budára következett és hétrét, hajolva szólt, a királyhoz. — - Uram király, fogadd « csekélyke ajándékomat. de kimúld váramat,. Én és családom műidig is hűsége;, jobbágyaid vettunk, de lásd. j Kázmér herceg elvette őszemet szépte vésel vei. íyzégyold magad, Kapy Gerő — mondta szigort! korfiolással Mátyás ....aki királyodat ak arod megvozíeg'-lni. Kincseidet vidd házad- ! u '-issza, de hozd el nekem liiGégiy) hizonyi- ♦<4 aít. Akkor majd gondolkodóin főnyi tő sere c, m e.-et'lcgfs viru’/a, hívásáról. Most távozz, íré rt íme. -ulvo-an beteg kis János fiam orvosolva; ki*.áriok értekezni. De Gerő ur csak a küszöbig hátrált, ott meg- iapulva. kihallgatta az orvosok jelentését. Ez pedig semmi jóval nem biztatott: a kis János apatikusan fekszik, nem örül semminek, mosoly nem deríti föl sápadt kis arcát, — Ejnye — okoskodott magában Kapy Gerő —, hátha, ennek az én törpe lovacskámnak látása, föl vidítaná a. kis beteget, A gyerekek szeretik az ilyesmit. Az öröm s vidámság pedig már maga fél egészség. Nosza, vezette is már a kis lovat és az őröket azzal biztatván, hogy az orvosok küldik lovacskájával a kis herceghez: belépett a pon- nylóval együtt -ennek szobájába. És láss csodát, a kis beteg azonnal fölült ágyában, vány ad t arca kipirult s nevetve simogatta meg a kezes kis állatot: — Jaj, édes kicsi ló. Enyém, ugy-e, enyém? A besiető orvosok értesítették Mátyást a kis beteg örömteljes vigsá-gáról, mely mind állandóbbnak bizonyult s meghozta egészségét. És amit egy egész zsák drága ékszer s .kincs láttára. sértődötten visszautasított a király, azt egy kicsi törpe lovacska közvetítéséve-1 megadta. mert megnyerte általa a legdrágább kincset: gyermeke egészségét. A ponnyló János hercegecske birtokában maradt, de ennek ellen- értéke gyanánt, gyorsfutár m-ént Kapi alá, ki a. király parancsára visszahívta, onnan Szapolyai Imre hadait. Hiszen megmaradtak várukban a Kapjak, de ez időtől kezdve eltűnt a vár falai közüli az arany béke, mit eddig ott élveztek. Mert elkövetkezett az ellenkirályok viaskodása Szent Tslván koronája körül és hát a főurak közül, ki ennek, ki annak a királynak segített a korona. ráncigálásában. Kapy György eleinte Sza,polyai János pártján állott, de midőn Fék császári generális elfoglalta váTát, György ut föl- berzenkedett s azt mondta: — Egyik narancs, másik pomerámcs. Mindegy. melyikbe harapok bele. Próbálkozzunk hát meg Ferdinandussal. És Ka-pi vára ettől fogva a Habsburgok Ügyét szolgálta, Eleinte simán ment ez, mert a vár urainak mindig sikerült áteviokélni az egyes szabadságharcok zavaros vizein. Bocskay István, Bethlen Gábor é-s Rákóczi György békén hagyták a várat, de Thököly Imre már -belekötött. és meg is vetette abban lábát erősen. Nagyon jól érezte magát a kuruc király Kapi- ban, de viszont Lipót király nem hagyta őt ott békén és Schu'ltz generálisa révén rövidesen kitessékelte a várból. Majd a. nagyfejedelemnek is kiesé útjában állt ott, Zlboró mellett Kapi vára és Th-elekessyt küldi annak megvételére. A -várat maga Usz Bálint megyei alispán védte mint főkapitány, azonban a kurucoknak ■sietős volt, az ütjük: a várat bevették és felgyújtották. Még a szatmári békekötés előtt hozzáfogott fölépítéséhez Kapi Gábor özvegye, Gergellaky Éva, Föl is épült a vár nagy keservesen és kissé több költséggel, mint éppen háromszáz évvel annak előtte Kapy András alatt: de immár napjai meg voltak számlálva, mert rövidesen megjött az 1715-iki országgyűlés cikkelye, mely a. magánváraikra kimondta a halálos szentenciát, A tehetetlen özvegyasszonyn-ak nem volt kihez fordulnia, hogy pardont kérjen vára részére és Így falubeli kastélyából könnyes szemekkel kellett végignéznie vára pusztulását. Gergellaky Éva könnyei most is meg-meg- csiEannak Kapi romjainak cserjéin s fűszálam gyöngyös, tiszta harmat alakjában. (A következő közlemény julius 19-iki számunkban jelenik meg.) RIVIÉRA Kis ballada a nagymamától Mint minden olyan helyen, ahol hatóságilag támogatott, államilag bátorított és szentesített hazárdjáték folyik, — s ebből a szempontból a francia Riviéra egyetlen óriási pinka St. Raphaeltől Ventimigliáig — e kedves, kissé texasi, s az utolsó három évben meglepően elstrieisedett Juan les Pilisben is van valami tisztátalan, nehezen definiálható a levegőben: a zűrzavaros mellékszag, ami e trágyadombból, a hazárdjátékból kiáraid. Az ember nem tudja, hogy kik között van — a daliák, akik délelőtt bronzszinü mellüket düllesztik a strandon, idősebb angol nők örömére, éjfélkor halálsápadtan támolyognak ki a bakkteremből, s hosszas tárgyalásokat folytatnak szolgákkal, croupier-ratl és a félreeső helyiségek felügyelőnőivel, hogy egy negyedóra múlva ruganyos léptekkel foglaljanak újra helyet a bakkasztalnál, néhány zsetonnal a nadrágzsebben, amely talán a másnapi penziószámla ára, vagy becsület, boldogság, egészség záloga, vagy amit akartok. Ez a játék. Mindenki, gyanús. A nemes angol, aki délelőtt hatalmas túrakocsiján érkezett, délelőtt átszaladt egy félórára Nizzába vagy Monté Carlóba, vacsora után talán átnézett Ca.nnesbe s mikor tizenegy után leül a Juan-i bakkasztal-ho-z, a tízezres zseton, melyet hanyagul maga elé dob az asztalra, lalán a túraautó negyedik kerekének maradéka csak. Ez, hivatalosan és intézményesen, csak a Riviérán látható már ilyen méretekben: a hazárdjáték mindenütt máshol csak tolerált, de ritkán államilag támogatott, mint az egyéb földalatti gyönyörűségek az életben: csak itt találni még ezt a kivi tágított, megalapozott, az állam jóváhagyásával és presztízsével működő kártyavágóhidat, amelyből minden és mindenki él, a hotel szolgáktól a monacói fejedelemig s az Állam, mely minden egyes tét után leveszi a maga ötifrankos zsetonját, nyíltan és szemrebbenés nélkül zsebeli ezt a pénzt, amelyhez képest a tolerált házak forgalmi adója erkölcsös jövedelemnek nevezhető. A táj, a luxus, a sportok, mindez csak kulisszája a játéknak: s néhány hét után érezni kezdi a vendég azt az állott és rothadt lagunaszagát a riviérai életnek, azt a tisztátalanságot, amit a játék ad a levegőbe. Ha esténként elnézed, ahogy százezrek cserélnek pil-lnatok alatt gazdát — sehol nyilvánosan olyan méretű játék nem folyik, mint e pillanatban Cannesban és Jüanban, mióta Monté Carló törzsközönsége szemmellátha- tóan megcsappant — kétség fog el, hogy a laidyk és gentlemenek, kik között napodat el- töltöd, alkalmasak-e kézfogásra, hogy inti Hifibb emberi érintkezésekről ne is beszéljünk? A játékasztal közelében természetesen minden emberi garancia érvényét veszti. Erről a juani játékról, mely reg goi tői-reggelig óriási termekben, zajtalanul és életre-halálra zajlik, van egy szép emlékem. Ez az emlék a ballada a nagymamáról. A nagymama éjfél után lépett be a bakk- terembe, ahol egy sintérképü bankár viaskodott egy portugál hercegnővel, aki soha nem tett egyetlen lapra kevesebbet ötvenezer franknál, közben elaludt, oly kövér volt, hogy két szolga emelte be az asztal mellé a karosszékbe, elefántcsont kabala-állatokkal rakta tele maga előtt a zöld posztót, nyögött, narancslimonádét ivott egész éjszaka és pom- mes fritest evett hozzá s néha odadobott egy tízezres zsetont a titkárja feleségének, hogy játszón az is, ne unja el magát a várakozásban. Ezt a portugál hercegnőt végezte ki az egész kaszinó akkor már hetek óta, éjszakáról éjszakára: azt mondták, oly gazdag, hogy jövedelmének töredékeit tudja csak eldobálni még igy a játékasztalon is. S rgemmel láthatóan mindegy volt neki, veszit-e háromszáz- ezer frankot egy éjszaka, vagy nyer-e tízezret. Játszott, mert öreg volt, kövér volt s ahhoz is lusta volt, hogy bankot adjon. Ezt az attrakciót, akinek vendégszereplésében határozottan többen gyönyörködtek esténként a kaszinóban, mint Raquel Meller, Dolly Jancsi vagy Chaplin jelenlétében, mutogatták aznap éjjel is, amikor a nagymama a bakkte- reinben megjelent. A nagymama angol volt és úgynevezett fejedelmi jelenség. Lehetett hatvan-hatvanöt éves. Kis unokája karjába kapaszkodva lépett be a terembe, e,gy szita- kötöszenü, halványsárga angol leányka társaságában. Mind a ketten nagy estélyi ruhát viseltek s a nagymama fekete csipkéiben, rövidre vágott hófehér hajával, óriási spanyol kendőjével vállán, nagyszerű termetével s általában az öregedésnek azokkal az imponálóan fegyelmezett, sportszerűen uralt tüneteivel, ahogy csak angol nők tudnak megál- lani az öregedés egy fokán s aztán száz évig se lesznek még öregebbek, de gyakran visz- szaíiata! ódnak néhány évtizeddel, közfel tűnést kellett, mindenki örömmel legeltette szemeit a nagymama daliás termetén, nyitott homlokán, méltóságteljes vonásain. A nagymama gőgös volt, előkelő, látni lehetett, hogy egy angol kastélyból érkezik, esetleg fia vachtiján, a Rollsot, is magukkal hozták s a játékterembe csak udvariasságból 1 épeit be, lábujjhegyen, finnyásan tartózkodva minden érintkezéstől. Mint egy öreg, de életvidám hattyú, úgy jelent meg a nagymama az izzadó játékosok között. Tekintete álmatag gőggel úszott el a zsetonnal telerakott asztalok felet), ahol sorsok bukfenceztek pillanatról pillanatra, exisz- tenciák, életek. Oda se nézett. Kis unokája karján sétált egy ideig fel és alá a teremben, néhány tiszteletteljes pillantást angol szokás szerint azzal viszonzott, hogy előreköszönt, de különben nem állt szóba senkivel. Ritkán láttáim még ilyen előkelő, szép, méltóságteljes, nagyvilági öregasszonyt. Minden azt a biztonságot sugározta róla, amit a pénz sem tud megadni, csak évszázados bel-eszüle- tettség előjogokba, fölénybe, proszcéniumpáholyba. Pillanatok alatt ő volt a terem közr pontja, de erről nem vett tudomást. Büszke fejét kissé hátraszegte, udvarias ,s kissé iró- nikus mosollyal járkált az asztalok között, majd odaállt a nagy asztalhoz, ahol a portugál hercegnőt mérték ki kilókra s szája körül egy kis degoutval, mint aki kissé undorodik, nézte a játékot. Egy pillanatban aztán, mikor a bankár már éppen leadta a lapokat s a játékosok a téteket elszórták az asztalon, a nagymama, aki összefont karokkal, magasan és hátraszegett fejjel állott a-z asztal mellett, a. bankár mögött, csendesen, de határozottan ez mondta: — Kétszáz. S nem mozdult. Erősen angol akcentussal mondta, igy: Dauszaaa-nt." A bankár keze mely már nyúlt a kártya után, megállóit a levegőben. Mindenki felnézett. Most egy kis félreértés következett, mert az asztalon „csak" százezer frank körül hevert a bankár előtt s első pillanatban mindenki, aki a nagymamát megpillantotta, azt hihette, hogy a nagymama kétszázezer frankot „annonszál", ahogy ezt kártyás nyelven mondják. A crou- pier tehát nyájas mosollyal a nagymama felé hajolt s halkan megjegyezte, hogy, sajnos, a kétszázezer frankos annonszot e pillanatban nem vállalhatja a bank. De a nagymama türelmetlenül biccentett s megismételte. „ D aus zaa a ufcf r a-unks. “ Ezt a kijelentést az asztal elnéző mosoly- lyal nyugtázta, mindenki látta, hogy a nagymama csak unalomból annonszál, ilyen nevetséges kis összeget, éppen csak, hogy részt- vegyen a játékban. S éhben a pillanatban valami váratlan történt, a croupier a játékmesterre nézett, aztán a nagymamára nézett, rövid, de határozott croupier-pillantással, ahogy se pszichoanalitikus, se röntgenmasma nem tud valakinek a veséjébe nézni, ahogy csak ezek a pecérek ismernek évtizedes gyakorlattal rögtön embert, hanglejtést, s ezt mondta: — A tétet, ha szabad kérnem. Az asztal felszisszent. Kártya asztalinál „an- nonszot“ általában illik elfogadni, ha nem i* kötelező. A nagymama először körülnézett, kereste azt a valakit, akihez a felszólítást intézték. Nagy csend volt. Én is szégyellem magam. Csak zugkaszinókban szokták obskúrus játékosoktól a tétet előre elkérni. Mikor a nagymama látta, hogy senki sem mozdul, leírhatatlan gőggel és megvetéssel mosolyogott el, csodálkozva körülnézett, mint aki csak. most veszi észre, hogy milyen helyre tévedt s finom iróniával, halkan ezt mondta: — Ilyen sürgős? Bocsánat... S már nyúlt relikülje után, hogy elővegye a kétszáz frankot. A sintérképü bankár elszégyelte magát, s amíg a nagymama keze a rétikul zárja körül motozott, bocsánat kérő mosollyal biccentett, rosszaiban nézett a crou- pierra, aki fagyos komolysággal ült helyén- és hadarva ezt motyogta: — Szót se érdemel, madame. Elfogadom az annonszot. S mielőtt a nagymama a pénzt az asztalra tehette volna, gyorsan lapot húzott és kilencet ütött. A bank nyert. A croupier belapá- tolta a téteket. Ami most következett, három percen át, az a legkínosabb emberi színjátékok egyike volt, amit valaha, még kártyaasztalnál is láttam. A nagymama lassan felnyitotta a retikült és belenézett. Hosszan nézte. Aztán finom, elefántcsont ujjaival hanyagon kotorni kezdett benne. Előhúzott egy zsebkendőt. Aztán nem húzott elő semmit. A rétikul üres volt. A nagymamának nem volt egy vasa sem. Kezével könnyű mozdulatot, telt, mint aki ezt. mondja: „Semmi remény/1 A croupier mereven nézte a nagymamát. A bankár, aki egy zsíros bankot söpört be, lassan rágyújtott. Mindenki várt. A nagymama nem szólt egy szót sem. A kis unoka ebben a pillanatban varázsütésre eltűnt a nagymama mellől s mint egy szitakötő, zöld tültjeiben zizegve szállt a kijárat felé. A croupier a játékmesterre nézett, aki bólintott s felemelte a kezét. Erre a jelre a livrés szolgák egyike a nagymama mellé lépett, s halkan mondott, neki valamit. A nagymama bólintott. Most elindultak, elől a nagymama, egy lépéssel mögötte a szolga. Ugyanabban a pillanatban a terem másik sarkából megindult egy polgári ruhás ur, a kaszinó detektivje. aki csatlakozott a menethez. Az asztaloknál abbamaradt a játék. Senki nem tett. megjegyzést: a kaszinó hnbitüéi ismerték a polgári ruhás urat s tudták, mit jelent, ha a szolga s a de- lektiv kikisérnek valakit a teremből. A nagymama is tudhatta, mert egy hanggal sem tiltakozott, nem iparkodott magyarázni, előadni valamit. Csendesen ment közöttük, magasan felszegett fejjel, csipkeruhában, spanyol kendőjét kissé szorosabbra húzta a válán. A bankár elszívta cigarettáját. Senki sem mert megszólalni. A bankár lassan elnyomta a hamu tálkában a cigaretta tüaét, intett, a croupier eléjotolta a kártyakoporsót és harsányan kiáltott: „Kérem a téteket." A spanyol hercegnő felébredt és ezt. mondta: „ötvenezer." S rögtön újra elaludt, 6 Irta: MÁRAI SÁNDOR Málnássy-Mária-forrás! Természetes és alkalikus sóegyógyvis — A "ejgjobb nyá’kaoldő gyógyszer. Gyomorégést azonnal megszünteti. Kolerafcut: Itnlmárök R. T„, Korice, Bethlen körút 59. — Telefon: 602, Kulkczclöség; Brassó, Románia. Mindenütt kapható!
