Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)
1931-07-04 / 150. (2667.) szám
1981 jnlius 4, szombat T^GMA\AGtARHIRLaB 3 Romain Rolland a kossuti eseményekről A kínai és indokínai kormányzat tanulmányozása után Szlovenszkó viszonyaival akar fogluikozni a nagy francia irő „Es mit szól mindezekhez az eseményekhez az elnök ur“? Prága, július 3. A kommunista Rudé Prá- vo mai számában a Major István ellen folyama tlban levő pozsonyi bilnper kapcsán — többek között — az alábbiakat) közli: A Dav cirnü folyóirat szerkesztősége, mely, miint ismeretes, nemzetközi tiltakozó mozgalmat szervezett a kossuti események és a Major feletti Ítélkezés ellen, a véres pünkösd után néhány nappal egy Romáim Roll aradnak szóié levelet küldött párisi tudósítójának a címzettnek való személyes továbbítás végett. Ez a levél a Romáim Rot- iamd-nal ViUeneuve-ben lefolytatott interjúval együtt egy izbem már meg is jelent a Rudé Právéban, ámde leglényegesebb részeit ekkor elkobozták. Mintám Borsa képviselő folyó hó 2-án tartott parlamenti beszédében immunizálta a kérdéses cikket, ma már annak kicenzurázott befejezését is kö- zöllhetijük. A’ Dav párisi tudósi tójának cikke így Végződik: „A Dav-ban közzétett híradás alapján, mely lényegében egyezik a csehszlovákiai kommunista sajtó vonatkozó híreivel, elmeséltem Romain Rollandnak az eseményeket. Romain Rolland nem titkolta csodálkozását és meglepetését e dolgok felett. ' Kijelentette, hogy jelenleg a Mnai, indokínai és egyéb gyarmati országok kormányzatát tanulmányozza s ígérete szerint Szlovénézkdt is besorozza ama országok közé, melyeknek mostanában figyelmet szentel. Egyben megígérte, hogy nemzetközi akciót indít az intellektuellek körében, mely akció a világ előtt pellengérre tűzze a kossuti s nemcsak a kossuti, de a Korompától Duxig lezajlott eseményeket is, valamint a Kossuton történtek várható bírósági visszhangját. A sdlovenszkói, valamint az egész köztársaságban .uralkodó viszonyok nem egészen ismeretiéinek Romain Rolland előtt. Roilland- nak Csehországban van néhány barátja, kikkel prágai látogatása óta állandó levelezésben áll s igy a demokratikus és humánus csehszlovák köztársaság viszonyairól kitűnő információkkal rendelkezik. Annak idején nagy bizalommal ős rokom- szenwel viseltetett a köztársaság egyes vezető személyiségei irányában, mert azt remélte, hogy azok valóiban a nyugalom, a •rend és a demokrácia szigetét fogják itt kiépíteni. Közléseim után, mélyek csak a már korábban vett értesüléseket egészítették ki, nem titkolhatta keserű csalódását. Szó szerint ezeket mondta: — Tudom, hogy Csehszlovákia meglépő módon fejlődik tovább s egyre gyakrabban hallunk segélykiáltást a terror ellen és az igazság után nemcsak az afrikai és ázsiai francia gyarmatokból, de Európának e centrumából is. Még le sem jegyezhettem ezt a kijelentését, midőn Rolland a következő kérdéssel lepett meg: — És mit szól mindezekhez az eseményekhez az elnök ut? Erre a kérdésire, mely Masaryk elnökre vonatkozik, akivel kapcsolatban Rolland előbb még nem titkolta szimpátiáját, pontos és világos feleletet adtam ugyan, de miután levelemnek nyilvánosságra kell kerülnie, nem közölhetem, ismert okokból, ezt a feleletet. Midőn elhagytam Romain Rolland dolgozószobáját, ismételten biztosított róla az iró, hogy a rendről és nyugalomról szóló csillogó frázisokkal takargatott égbekiáltó eseményekkel, Kossutival és Dux-szal. valamint a bünperekkel kapcsolatban erélyes tiltakozásra fogja Mszólitani minden hívét. ■fi. Terebessy János azt vallotta a mai tárgyaláson, hogy Janosik főhadnagy ütötte le kardia markolatával Halor Istvánt Pozsony, julius 3. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefo ^jelentése.) Major István kommunista toétpvtiiselő bűnpörének negyedik tárgyalási napja meglehetősen mozgalmas volt. Mindjárt a tárgyalás megnyitása után szólásra emelkedik Klementis dr. védő és a következő előterjesztést teszi: A tegnapi tárgyaláson az egyik tanú azt vallotta, hogy Janosik főhadnagy kardja markolatával leütötte Major képviselői Kérem erre vonatkozólag ifj. Terebe&sy János joghallgató kihallgatását, aki pünkösd hétfőjén, a véres eset napján Kos suti községben tartózkodott. í Boricky ügyész ellenzi a kihallgatást arra való hivatkozással, hogy ha Majort Jánosilk le is ütötte, úgy ez csak erős ütéssel történhetett, már pedig Majoron semmiféle ilyen ütés nyomát nem találták az orvosok. A bíróság rövid tanácskozás után úgy határoz, hogy elrendeli iffl. Terebessy János joghallgató kihallgatását és Jánosaik főhadnaggyal való szembesítését Ezután folytatták a tanúkihallgatásokat Kolaarik József Hegy községi1 mezőgazdasági cseléd elmondja, hogy a kóssnti eseményeikéit megelőző napon mintegy héten-nyolcan titkos gyűlést tartottak, l A gyűlésen jelen volt egy Fábián ics nevű ember is. A gyűlés után egy embert küldtek ki a faluba, hogy a kos suti népgyülésre embereket toborozzon. , Elnök: Nem mondta Fabianics, hogy mindenki hozzon magával fegyvert? Tanú: Ezt nem mondta. A tanú ezután elmondja, hogy 6 maga nem volt Kossutin, hanem otthon maradt e a gyűlés után a Hegy köaséglbeliek azzal jöttek haza, hogy a csendőrök szétlőtték a nép- gyűlést. . Az elnök figyelmezteti, hogy a csendőrök előtt egészen másként vallott, amire Kola- rik megjegyzi, hogy a csendőrök terrorizál táfc őt. Reggel bevitték Kossutiba, estig ott tartották, enni nem adtak és azt mondották, hogy ha nem vall úgy, ahogy ők akarják, ak- koT nem is engedik haza. A1 vizsgálóbíró előtt is meg volt ijedve, mert attól félt, hogy a csendőrök még Kossutin vannak és hogyha majd hazaér, akkor letartóztatják, A következő tanú Uhrovics József viz- MhÜ munkás, akt ellen ez esettel kapcsolatban bűnvádi eljárás van folyamatban, ő is abban a tömegben volt, amit Major képviselő vezetett Kossuti községbe. Az elnöknek ama kérdésére, hogy útközben szedtek-e ax embereket köveket, megjegyzi, hogy útközben lehajoltak ax emberek, de mikor Kossuti határában közölték velük, hogy a faluban nagy csendőrt karhatalom van összpontosítva, eldobálták a köveiket. Elnök: A tömeg megrohanta a csendőröket? Tanú: A tömeg nem rohant a csendőrökre, csak iegyese’k. Egy csendőr mellbeütött egy leányt. Ekkor egy legény a leány segítségére sietett és a cse ndőr ezt puska tussal összeverte. Engem is letartóztattak. Fülta- nuja voltam annak, mikor a csendőr ség pa ranosnoka kioktatta a csendőröket, miként valljanak a bíróság előtt. Megmondta nekik, mondják azt,, hogy hallották, amikor azt kiabálták: „Asszonyok és gyermekek, előre!" A csendőrök azonban csehek voltak, nem tudták ezt megjegyezni, erre mindegyüknek egy cédulára felírták ezt a mondatot. Az ügyész csodálkozását fejezi ki, hogy a c s en dör parancs nők, aki az állítólagos kioktatást végezte, ezt a letartóztatott Uhro- vics jelenlétében csinálta volna. Ezután ifj. Terebessy János általános figyelem közben lép a bírói emelvény elé. Terebessy huszonhárom éves joghallgató, feleke- zeten kívüli. Kijelenti, hogy vallomását magyarul akarja megtenni, mert tud ugyan szlovákul, de itt bizonyos nüánszokról van szó és jobban tudja magát magyarul kifejezni. Mindenekelőtt magyarázatát akarja adni annak, hogy miért ment ő Kossutiba. A ion a napon ugyanis, amikor a véres eset történt, május 25-én, Kossutiban tartózkodott. Szociológiával foglalkozik, különösen érdeklik őt a testedzés szociológiai vonatkozásai. Ilyirányu tanulmányokat végzett a külföldön és a belföldön is és az a célja, hogy a sportot nocsak az intelligens körökben, hanem a munkások közt is népszerűvé tegye és terjessze. Azért ment le Kossutiba, hogy a munkások előtt sportelőadást tartson. Hogy miért választotta éppen Kossutit, erre a következő magyarázatot adja: 1926-ban a magyar egyetemi hallgatók bejárták Szlovenszkó egyes falvait és ezekben a falvakban feljegyzéseket készítettek a lakosság szociális helyzetéről és egyéb viszonyairól. Ez könyvalakban is megjelent és neki élénk emlékezetében maradt a Kos- sutiról szóló rész, ahol nagyon szegény emberek laknak. Ezért választotta Kossutit, hogy ott a munkában elgyötört szegény emberek közé bevigye a munkás-tesedzés esz- méjjét. A kritikus nap reggelén utaoztt el Pozsonyból egy ismerőse társaságában. Kossuti főterén összetalálkozott Zsabka Sándor ifjúmunkással, akit barátja bemutatott neki. Zsabkát arra kérte, hogy a sportelőadás rendezésében járjon kezére. Ez még délelőtt volt. Közben kiment a falu szélére, ahol lefeküdt a fűbe és olvasott, majd bement a faluba és Zsabkánál ebédeli Zsabka néhány óra múlva csendőrgolyótól találva elesett. Ebéd után kiment a főtérre, ahol az emberek csoportosulni kezdtek. Mintegy noolcvan ember állhatott ott* húsz-harmincas csoportokban. Szóba elegyedett az emberekkel és az ottani helyzetről beszéltek. Háromnegyed 3 óra lehetett, amikor észrevette, hogy Hegy község felől egy nagyobb tömeg közeledik, akiket Major kommunista képviselő vezetett. Majort látásból ismeri. E pillanatban azt is látta, hogy csendőrök szaladnak Hegy község felől a községháza irányában. Rövid idő múlva a csendőrök felfűzött szuronnyal a téren kordont vontak. Puskájukat a tömeg felé szegezve tartották. Parancsnokuk a kordon előtt állt, amikor Major képviselő kilépett a tömegből s odament a parancsnokhoz. Ez a parancsnok Já- nosik főhadnagy volt, aki kivont karddal állt Major mellett, a keze reszketett és kardja állandóan ott táncolt Major feje mellett. Hogy mit beszélgettek, azt nem hallotta, csak egy mondat ütötte meg a fülét és pedig Major azt mondotta, hogy „ott állok, ahol akarok." A beszélgetés többi részét nem értette. E mondat elhangzása után látta, hogy a főhadnagy karddal lecsap Majorra, akinek teste mintegy összecsukott és leesett a földre. A tömegből ebben a pillanatban három-négy, legény kiugrott, hogy Majort felszedje a földről, de erre már nem volt idő, mert eldördült a sortüz. Azok a csendŐTk lőttek, akik a jobb szárnyon voltak. Eleinte azt hitte, hogy vaktöltéssel lőttek, de a következő pillanatban látta, hogy egy golyó a lába elé csapódét és szétütötte ott a követ. Ebből látta, hogy éles tölténnyel lőttek. Azonnal menekülni kezdett. A tömeg is menekült. A csendőrök utánuk Jöttek és gumibottal kergették az embereket, öt magát is egy gumibot-ütée érte a vállán. Egy ház udvarára futottak be. A kapu előtt látta, hogy egy ember fekszik a földön és azt kiabálta, hogy meglőtték. A csendőrök ekkor is folyton utánuk lőttek. Ez a lövöldözés több percig tartott. Az udvarba egy asszony szaladt be, aki felszólította az embereket, hogy menjenek ki az uccára, mert ott halottak és sebesültek fekszenek. Senki sem mert azonban kimenni, mert a csendőrök fegyverei a kapu felé voltak irányítva, ő maga az udvar hátsó kijáratán kiszaladt az országúira, egy disznóól mögé rejtőzött, majd Diószeg felé vette útját és hazautazott. Terebessy összefüggő vallomása után az elnök intéz hozzá kérdéseket: — Major előtt, vagy mögött állottak-e az emberek? — Csak Major mögött álltak emberek. — Azt nem hallotta, hogy Jánosik főhadnagy fölhívta a tömeget a szétosztásra? — Ezt nem hallottam. És ha ilyen felhívás lett volna a csendőrfőhadnagy részéről, akkor ezt hab Ianom kellett volna, mert egész közel állottam. — Hallotta-e azt, hogy lövés dördült el a tömegből és hogy az emberek köveket dobáltak a csendőrökre? — Nem hallottam más lövést, csak a sortiizet. Köveket sem dobáltak az emberek. — Látta-e, hogy a tömeg fenyegetően előrenyomul a csendőrök felé? — A tömeg egy helyben állt. Ellenkezőleg, a csendőrök nyomultak előre, szuronyt szegezve a tömeg felé. Ezután Klementis dr. védő intéz több kérdést Terebessyhez: — Hallotta-e azt. hogy Major intett az embereknek, vagy odakiabált volna, hogy előre? 1— Ha Major ilyen jelt adott volna, vagy kiabált volna, azt hallanom kellett volna, de Major semmi ilyet nem mondott. —- Mi a véleménye arról, hogy a helyzet fenyegető volt-e a csendőrökre nézve és szükség volt-e fegyverhasználatra? — Erre nézve csak privát véleményt mondhatok. A helyzet egyáltalábap nem volt fenyegető. Az emberek nem voltak harcias hangulatban. A gyűlés előtt beszélgettem az emberekkel, aMk meglehetősen megelégedettek voltak, mert néhány nappal ezelőtt ért véget a sztrájk, amelynek eredménye harminc százalékos béremelés volt, Boricky ügyész: Ki volt az az ember, akivel Ön együtt ment Kossutiba? — Fehér Gábor munkás, ő segédkezett nekem az előadás rendezésében. Ügyész: Az emberek nem kiabáltak, nem lőtt senki, nem dobáltak köveket, akkor miért lőttek a csendőrök? — Erre nézve tudnék magyarázatot adni, aminek azonban politikai színezete volna és azért kérem, hogy ne kelljen erre felelnem. Ügész: ön azt mondotta, hogy a csendőrök kezében reszketett a puska. Mivel magyarázza ezt? — Azzal magyarázom, hogy maguk a csendőrök is érezték a helyzet igazságtalanságát, azt hogy ilyen szegény embereknek a hatóságok nem engedték meg, hogy gyűlést tart’ sanak, Ügyész: Maga még nem tagja a kommunista pártnak? — Nem vagyok tagja. Ezzel befejezték Terebessy kihallgatását. A délutáni tárgyaláson sor kerül Jánosik főhadnaggyal való szembesítésére. Izgalmas szembesítés Jánosik és Terebessy kőzett A délutáni tárgyalás Jánosaik csendőrfőhadnagy és Terebessy tamu szembesítésével kezdődött. Pollák elnök először fölolvasta Terebessy tanúvallomását, amire Jánosik főhadnagy ezt mondotta: — Ezt a fiatalembert sohasem láttam, nem ismerem és az egész vallomása egyáltalán nem felel meg a valóságnak. Jánosik eme kijelentése közben láthatóan idegesen viselkedik, Jánosik főhadnagy ezután egy tervrajzot vesz elő, amelyen részletesen demonstrálja a bíróság tagjainak, hogy hol állott Major képviselő, ő maga és hogyan helyezkedett el a tömeg és a csendőrség. Ezután ifj. Terebessy a következőket mondja: — Semmi érdekem sincs, hogy Jánosik főhadnagy urnák ártsak, de előadásából egy szó sem igaz. Jánosik ekkor ingerülten fölpattan a helyéről a ezt kiáltja Terebessy feléi — Kikérem magamnak, hogy egy ilyen fiatalember engem itt sértegessen, vagy kioktasson. A védők ifj. Terebessy megesketését indítványozzák, ezzel szemben Boricky ügyész a megesketést ellenzi és fönntartja magának a jogot, hogy Terebessy ellen a bűnvádi eljárást tiltott gyűlésen való részvétele miatt megindítsa. A bíróság ezután Kozmér Lajos huszon- négyéves hegyi munkást hallgatta ki, aki azt adta elő, hogy ő is részt vett a véres pünkösdöt előző napon tartott megbeszélésen. A tömegben állt s csak a lövéseket hallotta. Az ügyész figyelmezteti a tanút, hogy eltérések mutatkoznak a régi és a mai vallomása között. A tanú nem tudja ennek magyarázatát adni. Az ügyész kérdésére megerősíti, hogy a csendörség rendesen bánt vele. Két további lényegtelen vallomást tevő tanú kihallgatása után az elnök a mai tárgyalást berekeeztetta.