Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)
1931-07-03 / 149. (2666.) szám
6 rPBXGaMA&^ARHIWiAk A lécsői polgárok panaszai a kormánytényezők előtt A sévresi szerződéssel megállapított országhatár megváltoztatása a baj okozója Egy kis bepillantás a román add és főldretormtörvényekbe s a legujahb,(a9kotmány“- ba — A tOcsői memorandum a kínszenvedések leírásának gazdag tárháza Prága, július 2. Röviden közöltük már, hogy Téeső város és további tizennégy román határvidéki község lakosai megbízásából e hét elején háromtagú küldöttség járt Prágában, hogy a kormány segítségét kérje az immár tarthatatlanná váló állapotok megszüntetéséhez. A küldöttség egy terjedelmes memorandumot nyújtott át az illetéket minisztereiknek. Ezt a memorandumot részletes kivonatban alább ismertetjük. Téeső nagyközség lakosainak 1981 február 18-án tartott'gyűlése és a volt Máramarosme- gye tizennégy hatánnenti községe, névszerinti: Téeső, Bedőháza, Fehéregyház, Vuildhovioe, Kir- va, Teresva, Nereenice, Temovo, Hrusovo, Alsó apsa, Aknaszíafina, Bilovarca, Nagybocskó és Luh község lakosainak 1931 április 27-én tartott népgjdUése megállapította, hogy a határmenti községek gazdasági helyzete tarthatatlan s ennek következtében a helyzet haladéktalan orvoslását követeli. Az 1920 augusztus 10-éa Sévresben kötött békeszerződés szerint a csehszlovák köztársaság és a román királyság között az államhatár olyképpen állapíttat ott meg, hogy a határ a volt Máramaros- és Szatmármegye határán vonult végig, Szaplonea és Pálosremete kataszteri községek határán a Tisza balpartján. Ezt bizonyítják a hivatalosan közölt térképek. "Ezt az államhatárt, amely gazdasági egységet zárt, a csehszlovák kormány s a román kormány 1921 május 4-iki egyezménye olyképpen változtatta meg, hogy az uj államhatárt Visk községnek a Tiszáig húzódó határa alkotja, ennek következtében Téeső nagyközség kataszteri területének csaknem a fele s Pálosremete egész kataszteri területe Romániához csatoltatott. Ezzel az egyezménnyel elvett területen fekszenek Téeső község csaknem valamennyi erdői, rétjei és legelői, amelyek a község s lakosai gazdálkodásának elemi létalapját teszik. Ezekért a területekért nem nyújt kárpótlást- a volt Máramarosmegyén-ek Csehszlovákiához csatolt része, mert ezen a területen nincs sem erdő, se legelő, sem épület-anyag (fa), amely minőségileg és fekvésével a Romániához csatolt területen lévő anyagokkal egyértékü volna. A Romániához csatolt területeknek pénzzel való megváltása sem nyújt azonban kellő ellenértéket, mert az érdekelteknek nem áll módjában megfelelő ingatlanokat vásárolni. A népgy iilés sajnálattal állapította meg azt, hogy a határoknak Románia javára történt módosításával a határmenti községek lakosai a biztos gazdasági pusztulás elé néznek. A román királysághoz csatolt területeken ugyanis nem lehet gazdálkodni, különösen nem lehet betakarítani a föld hozadékát s a föld nem használható ki minősége szerint éspedig a román területen uralkodó személyi és vagyonbiztonság hiánya miatt s a román hivatalok és hivatalos személyek által unos-untalan okozott e általánosan ismert nehézségek miatt. 3000 kát. hold erdőt, 3000 kát. hold legelőt s összesen 7000 kát. hold területet, amely tisztára kisgazdák tulajdona, nem lehet kihasználni az elviselhetetlen magas román adók miatt. Utalunk a román adótörvény 188. paragrafusára, amely szerint a külföldi állampolgár sokkal nagyobb adókat fizet, mint a belföldi, román állampolgár. Az adók behajtásának drákói módja ellenkezik a jog és az emberiesség legelemibb alapelve ivei. A román hatóságok minden egyes adófizetőből egyetemleges kezest csinálnak, aki egyetemlegesen felel községének valamennyi lakosa adótartozásáért. Ha egy csehszlovák állampolgár nem fizeti meg idejében az adótartozását, úgy a román hatóság egyszerűen elzárja a határt s annak sem engedi meg az átlépést, aki adóját teljesen és rendben megfizette. Az 1924 április 16-án Bukarestben aláirt egyezmény ezen a helyzeten valamit javított, azonban még mindig nem tette lehetővé a Romániában fekvő földtulajdon teljesen szabad kihasználását. Ez az egyezmény azonban nem biztosította a földtulajdon sérthetetlenségét s annak hatálya egyébként is csak 1933-ig tart. A határvidéki lakosság az utóbbi időben a legnagyobb kétségbeeséssel és elkeseredéssel látta, hogy a román kormány újabban az említett bukaresti egyezmény intézkedéseit sem respektálta, mert bár a román hatóságok visszaadták a csehszlovák állampolgároknak a tőlük 1925 októbere előtt elkobzott földeket, most azonban ezeket a földterületeket ismét lefoglalják s a 3—4 holdas kisgazdatulajdonban lévő földeket is elveszik s emellett a román hatóságok arra a jogi abszurdumot jelentő álláspontra helyezkednek, hogy a bukaresti jegyzőkönyvnek visszaható ereje nincs. A román hatóságok a megegyezés ollenéro 2—3 holdas birtokokat foglaltak el ismételten (Mészáros Eszter és Györgyös István) igen sok esetben s ezek közül az éppen említettek ügye a mai napig nem orvosoltatott. A román kormány törvényellenes, nemlogikus és önkényes álláspontjára helyezkedve most már a jogi személyek tulajdonát alkotó ingatlanokat is lefoglalja és kisajátítja, igy az egyházi, iskolai és közbirtokossági erdőket és legelőket. Csak a tócsői közbirtokosságtól 1700 kát. hold- nyi erdőt foglaltak le. A határvidéki lakosság megrendüléssel szerzett tudomást az uj román alkotmánytör- vény 18, paragrafusának intézkedéseiről, amelyek szerint „idegen állaimoplgár a román állam területén ingatlan tulajdont nem szerezhet és a már megszerzett ingatlant tulajdonában nem tarthatja meg.“ Ez az embertelen intézkedés természetesen nem kíméli meg a határvidéket sem. Megbízható hírek szerint a román kormány egyelőre a jogi személyek tulajdonát sajátítja ki, ezután azonban sor kerül azokra a földekre is, amelyek a román földreform törvények szerint egyszer már kisajátittattak, a bukaresti egyezmény alapján azonban tulajdonosaiknak visszaadattak. Végül az uj alkotmánytörvény 18. paragrafusának az intézkedéseit is a legkegyetlenebből végrehajtják s ennek során a csehszlovák állampolgároknak a határövben fekvő ingatlanait is végleg elveszik. Ez az eljárás a csehszlovák határvidéki lako- _ sok jelentős részének teljes gazdasági romlását jelenti. Csak röviden említjük itt, hogy egyes csehszlovák állampolgároknak az egész vagyonuk román területen fekszik. Ezek a szerencsétlen emberek egy napon aT- ra ébrednek, hogy semmijük sincs. Az uj román alkotmánytörvény intézkedéseit figyelembevélve megállapítható, hogy a mai helyzet csak tört állapot. Ma még ugy-ahogy elismerik a román hatóságok a téesői lakosok tulajdonjogát, ez az állapot azonban minden órában megváltoshatik, ha nem is nézzük azt, hogy a mai tulajdonjog is nagyon illuzórius, mert a román hatóságok nap-nap után újabb intézkedéseket találnak ki, csakhogy a mi polgáraink számára megnehezítsék birtokuk szabad és korlátlan használatát, mely használat még eme mondPrága, julius l. Augusztus folyamán, miint ismeretes, lejár az úgynevezett lex-Dérer, az egyetlen állampolgársági törvény érvényessége, amely a Szlo'venszkón illetőséggel bíróknak bizonyos feltételek mellett jogigényt ad a csehszlovák államipolgárság megszerzésére. A hontalanok súlyos problémája számtalan miniszteri ígéret ellenére még ma sem nyert generális rendezést. A keresztényszocialista párt megbízásából Grossohmid Géza dr. szenátor — aki eddig már két Ízben nyújtott be állampolgársági javaslatot a szenátusban s ezekben az állampolgársági ügyeknek a szlovenszkói viszonyoknak megfelelő s az ott érvényes magyar törvények alapján álló elintézési módját javasolta — a napokban a kérdés napirenden tartása és sürgős rendezése céljából az alábbi határozati javaslatot nyújtotta be a szenátusnak : „Az állampolgárság szabályozása tárgyában benyújtott törvény javaslati óikat, i|g|y a 36. szenátusi nyomtatvány szám alatt benyújtottat is, a szenátus alkotmányjogi bizottsága tárgyalás alá vette. Ez alkalommal a belügyminiszter ur elismerte, hogy az állampolgársági kérdés téréin sok orvosolni való van, aminek az eddigi törvények hiányossága az oka, s éppen ezért ígérte, hogy a kormány a kérdés rendezése iránti javaslatát még az 1930. év őszén a parlament elé terjeszti. Miután azonban az azóta eltelt hosszú idő óta az Ígéret betartása tekintetében mi sem törtéint, a llex Dérer pedig f. évi augusztus hó 22-én lejár, alulírottak javasoljuk: utasítsa a tisztelt Szenátus a kormányt, hogy az állampolgárság rendezése tárgyában benyújtott javaslatok letárgyalásáról, illetve az állampolgárság ügyének rendezésére vonatkozó törvényjavaslat benyújtásáról haladók falamul gondolkodjék és a hozandó törvényben a 36. sz. alatt benyújtott törvény javaslatunjkban fogfialt általános elvek i vacsinált intézkedések nélkül is nagy teher, ha figyelembe vesszük a romániai személyi és vagyonbiztonság hiányát. A határvidéki lakosság a memorandum végén kívánságait a következőikben foglalja ösz- sze: A határkérdésben állíttassák vissza a sév- resi szerződéssel leszögezett eredeti állapot, vagyis a határvonal úgy húzás sék meg, hogy a jelenleg csehszlovák területen lakó polgárok összes ingatlana s Pálosremet© község is csatoíltaseék vissza Csehszlovákiához. Ha ez nem lehetséges, úgy a csehszlovák és román kormány különleges nemzetközi egyezményt kössön, amely minden kétséget kizáró módon biztosítsa * téesöi polgárok számára a romám területen fekvő ingatlanaik legszabadabb tulajdonjogát, különösen a termények és termékek szabad betakarítását. Ez annál könnyebben megtörténhetik, mert Benes dr. külügyminiszter ur még 1923-ban megígérte az ugyanebben az ügyben eljáró téesői küldöttségnek, hogy a békeszerződéstől eltérő módon szabályozott határral Csehszlovákiától Romániához csatolt területet semlegesíteni fogják s e földterületen fekvő ingatlanok tulajdonjogát egyezménnyel garantálják. Téeső község lakosai soha nem nyugszanak bele abba, hogy az eredetileg Csehszlovákiához csatolt terület végleg Romániának adas- sék s ezt az elcsatolást az alkotmány törvény és a magánjog szerint is megengedhetetlennek tartják. Ha a román kormány nem volna hajlandó megváltoztatni az alkotmánytörvénye 18. paragrafusában foglalt intézkedéseket s ragaszkodnék a téesőiek román területen fekvő ingatlanainak az elkobzásához, ngy a csehszlovák kormány tegye meg a szükséges lépéseket az illetékes nemzetközi fórumokon az 1921 május 4-iki egyezmény, az úgynevezett határstatutum érvénytelenítésére. Addig az ideig is, amíg ez a kérdés a nemzetközi fórumokon végleges és kielégítő megoldást nyer, a csehszlovák kormány erélyes intervencióval eszközölje ki a román kormánynál, hogy ez a bukaresti egyezményt respektálja. A memorandum végül számos konkrét példával világítja meg a román hatóságok állandó túlkapásait s gyakorlati módokat jelöl meg, amelyek segítségével, retorziókkal élve, a csehszlovák kormány a saját állampolgárai hathatós védelmét elláthatja. mellett legyen figyelemmel arra is, hogy az államiofrdulat idején való ittlakás tényét véve az állampolgárság megszerzésének egyik alapjául (iegy végleges rendezést tárgyaló törvény ugyanis az állampolgárság megszerzésének egyéb alapjait is kell hogy taxatíve felsorolja), ezzel kapcsolatban áUapittaiSsék meg az is, hogy az 1918 október 28-iki belföldön való lakás tényét neim érinti az, ha a belföldön lakóhellyel bírt vagy bíró egyén kenyérk ereseit, tanulmány, gyógykezelés, katonai szolgálat, hadifogság vagy egyéb életbevágó fontosságú körülmény miatt az álliamfordiulat idején, vagy azelőtt, ragy azután külföldön tartózkodott. Törvényileg állapíttassák meg továbbá az is, Iiogy csehszlovák állampolgároknak ismertetnek el azok is, akiket 1910 január l-e óta valamely csehszlovák község községi kötelékébe felvett. Végül mondassák ki, hogy az 1926. évi julius hó 1-én kelt 152. sz. törvénynek megszűnte után az ennek alapján beadott, de még el nem intézett kérvényeit a fontiek figyelembevételével hozandó törvény rendelkezései szerint birálandók el.“ Ezzel egyidejűleg a nemzetgyűlés házszabályai alapján Hokky Károly képviselő a képviselőházbajn ils benyújtotta Grosschmid szenátornak eredeti állampolgársági,' javaslatát a fenti határozati javaslatiban foglaltak k i egészét éisével. Pántjaink törvényhozói a kérdést állandóan napirenden tartják, hogy Szlovenszkó tengernyi bajának ez a legnagyobb tengeri kígyója végié egyszer kimiuljjoin. — Fölhívás a prágai főiskolákra készülő diák,leányokhoz. A prágai MÁK női szemináriumának vezetősége készséggel ad felvilágosítást a prágai főiskolákról, azok tantervéről, a prágai lakás- és életviszonyokról- Érdeklődők forduljanak válaszbélyeges levélben dr. Irmán, Klárához (BratitelavaJPoasony, VéddöHőp-iu. 59). Mikor rendezik a szlovenszkói hontalanok kérdését! Pártjaink akciója az állampolgársági probléma igazságos rendezéséért Grosschmid szenátor és Hokky képviselő javaslatai a nemzetgyűléseiét! Megnyílt a szlovenszkói és kárpátaiji református ifjúság hatodik konferenciája Léván Léva, julius 2. (Saját tudósítónktól.) Tegnap nyift meg Léván a református egyház tanácstermében ünnepélyes keretek között a hatodik ifjúsági konferencia, amelyre Szloveruszkó és Ruszimszkó minden’ magyarlakta vidékéről nagy számban érkeztek meg az ifjúság kiküldötted. A konferenciáin a magyar* országi református ifjúság képviselői is meg jelen* tek, de képviselve van a lévai protestáns leány- egylet is. A konferenciát Sörös Béla losonci lelkész, a losonci teológiai szeminárium igazgatója nyitotta meg mélyihatásu tartalmas beszéddel, amelyben kifejtette, hogy a találkozóra a szlovenszkói és ruszin-: szkói egyetemes református egyház hívta az ifjúságot, hálával köszönti az ifjúságot, amely megértette a hivó szó melegségét. A oél, amit a református egyház képvisel: élő valósággá kell tenni a kereszténység ősero* jét a hit kiiejleszsésével és a krisztusi gondolatokat eleven értékekké kell tenni, felekezetieskedés nélkül. Kimondta az egyetemes konvent, hogy ezt a nagy határozatot, mint életdaraibot 'bele kell vinni ea életbe s taritalommal megtölteni. A konferencia elsősorban is ezt a célt szolgálja. Ez azonban nem rabszolgaságot jelent, hanem fehzabadulást az emberek lenyűgöző uralma alól (az értelem nem politikai), ez a lélek szabadsága,, a lélek erejével feb emelkedni s megtalálni Istent. Kívánja, hegy a ha* todik ifjúsági konferencia nagy lelki gyarapodásom kát hozzon az ifjúságnak e ebben a szellemben köszönti a megnyitó konferenciát. Ezután megválasztották a konferencia elnökségiét. Diszeinökké Balogh Elemér püspököt, elnökké Sörös Bélát, alelnökökké Szőke István rozsnyói és Antal Gyula lévai lelkészeket, jegyzővé Varga Imrét (Munkács), titkárokká Kiss Gyulát és Czirok Bélát (Hontfüzesgyaimat) választották meg. A konferencia után Antal Gyula lelkész a vendéglátó lévai ref. egyház nevében üdvözölte a konferenciát a nagy történelmi múltú Léva várának tövében s annak a kívánságának adott kifejezést, hogy a beszélő és szónokié konferenciák munkás konferenciáikká alakuljanak át. Az üdvözlésre Sörös Béla, a konferencia elnöke felelt, aki hangsúlyozta, hogy a konferencia eredményeként a lelkekben meg fog indulni a nemes átalakulás munkája. A konferencián részt vesz Zeitler Rudolf, „A ref. diákmozgalom** című budapesti lap szerkesztője is, a magyarországi Ref. Diákszövetség képviseletében, továbbá Fábián Dániel dr. orvos, szociológus, szintén Budapestről, aki a konferencián előadást fog tartani. A konferencia első előadója Balogh Elemér püspök lesz, aki a csehszlovák és magyar kapcsolatok címen tart előadást, melyről holnapi számunkban referálunk. Legújabb közgazdasági fairéit A nemzetközi niírogé nkartell rossz kilátásai. A nemzetközi nitrogénkartell Sehewe- ningben tartott ülésén semmi eredményt eddig nem sikerült elérni s így nagyon kétséges, hogy a küszöbönálló uj idényben szaibá- lyozzák-e valamiképpen a piacot vagy nem. Már csak a molnárok kívánják a gabonakeverési törvényt. A csehszlovák molnárok egyesülete a múlt napokban tartott közgyűlésén egyebek között állást foglalt az aktuális kereskedelempolitikai kérdésekhez. A közgyűlés megállapította, hogy a nemzetközi mezőgazdasági kongresszusok a múlt év folyamán még csak tapogatóztak a sötétben s csak az idei genfi és a prágai kongresszusokon nyilvánult meg határozottabb formában az a kívánság, hogy legalább az európai államok segítsenek egymáson a mezőgazdasági preferenciáiig vámok módszerével. A mezőgazda- sági válság leküzdésére irányrí ló belföldi intézkedések közül a közgyűlés nézete szerint a lisztkiőrlési, úgynevezett kenyértörvény annyiban volt helytelen, hogy a molnárok a gyengébb minőségű liszteket nem tudták értékesíteni. A vámtörvények hibája az volt, hogy nem tettek elég különbséget a gabona és a lisztvám között. A molnárok nézete szerint nagy hiba az is, hogy a behozatali lapokkal lisztet is lehet vámmentesen, illetve alacsony vámmal importálni. Valamennyi belföldi intézkedés közül csak a gabonakeverési törvény vált be s igy a molnárok nézete szerint annak hatályát okvetlen meg kell hosz- szaibbitani. A ga-bonabehozata 1 uj szabályozásával a malomipar egyetértene, ha érdekei kellő védelemben részesülnének. A Magyar- országgal való kereskedelmi tárgyalás során a molnárok egyesülete a kormányt a legnagyobb óvatosságra inti s ama nézetének ad kifejezést, hogy a liszt és őrlemény ipari terméknek tekintendő s igy arra preferenciális vámkedvezmény nem adható. — A csehszdo- vákiai molnárok egyesülete ez alkalommal sem tagadta meg magát és savén érzelmeinek a tisztára gazdasági kérdésekben ismét, szabad folyást, engedett. Érdekes, hogy a gabonakeverési törvényt már a szülőatyja, a cseeh agrárpárt sem védelmezi, mert az a gyakorlatban egyáltalán nem vált be s csak egy csomó kereskedelempolitikai konfliktus előidézője volt, a molnárok azonban még mindig védelmezik ezt a balul sikerült törvényes intézkedést. 1931 julius 3. péntek, mfinmrwiri • ftVW
