Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)
1931-07-03 / 149. (2666.) szám
2 1931 julia. terweL Kijelentette, hogy ha Németország helyzete tényleg kritikus, akkor segíteni kell a birodalmon. Az Egyesült Államok kormánya nagylelkű lépésre szánta magát, de Görögország a moratórium bevezetése esetén 12 millió márkát vesztene, holott ezt az összeget nem nélkülözheti. Magyarország és Bulgária jóvátételének egy részét Görögországnak fizeti s ezek a fizetségek most elmaradnának. Hoover igy aránylag nagy kárt okozna Görögországnak és a görög kormány semmiesetre sem fogadhatja el mai formájában Hoover javaslatát. A bécsi nemzetközi szerződést nem szabad értéktelen rongyként kezelni. A kamara csaknem egyhangúan tudomásul vette Venizelos bejelentését és a kormány további erélyes magatartását követelte. & Vatikán váfasii@§yzéke Róma, július 2. A Vatikán ma adta át az olasz kormánynak diplomáciai válaszjegyzékét, amelyben felel az utolsó olasz jegyzékre. A, Szentszék kifejti, hogy nem személyes jóvátételt kivan, hanem egy elvi kérdés tisztázását. Bizonyítékokkal ellátott dokumentumokat kér arra vonatkozóan, hogy a katolikus akció tényleg politikai működést fejtett ki. Ha Olaszország eleget tesz ennek a kívánságnak, a Vatikán hajlandó újabb tárgyalásokba bocsátkozni. A jugoszláv főpapok nyilatkozataira vonatkozóan a jegyzék megjegyzi, Jiogy a Szentszék nem vállalhat felelősséget a kiilfölüdi főpapok politikai nyilatkozataiért. Olaszországot a lateráni szerződések arra kötelezik, hogy az ország területén megvédje a katolikus egyházat s a Szentszék követeli, hogy a kormány e kötelezettségének eleget is tegyen. Sztrájkok Spanyolországban Madrid, julius 2. A legújabb jelentések szerint Spanyolország több hellén sztrájk ütött ki. Valenciában a pékek és a városi villamosvasút alkallmazottai sztrájkolnak. A keskenyvágányu vasút munkásai kijelentették, hogy ha öt napon belül nem emelik a bérüket, ugyancsak sztrájkba lépnek. A Valencia melletti községekben több helyütt kilengésekre került a sor. A város kormányzója közölte a kormánnyal, hogy pénzhiány miatt kénytelen a városi üzemek alkalmazótta.it elbocsátani. Malagában tovább tart az általános sztrájk. Tegnap óta a nyomdászok sem dolgoznak. A polgárőrség megszállotta a város fontosabb stratégiai pontjait, A külvárosokban nagy az izgalom, úgyhogy a kormány kénytelen volt katonai erősítéseket küldeni a városba. Pontevedroban a villamosvasút alXkal- mazottai sztrájkolnak. Az aragoniai Caste- ban a munkások általános sztrájkot hirdettek, mig Gijonban a kikötő munkások általános sztrájkja miatt vált súlyossá a helyzet. Benes pártja hadat tizen Kramárnafe Jutalékokból él a nemzeti demokratapárt — írja a Telegraf A polgári lapok Klofácsot és pártjét, Klofács sajtója a nemzeti demokratákat vádolja súlyos panamákkal Prága, julius 2. Jelentettük, hogy a Striibrny- eset kapusán a nemzeti szocialista párt késhegyre menő hirlapi csatába bocsátkozott a nemzeti demokrata párttal. A két párt sajtója kölcsönösen proviziópana- mával vádolja a másik pártot. A nemzeti szocialisták a Stribrny elleni föllépésükkel megkezdték a nagy szellőztetést, de Stribrny elintézése után a cseh polgári pártok a vizsgálatot ki akarják terjeszteni azokra az esetekre is, melyekben a nemzeti szocialista Kiofács neve is fölmerült. A nemzeti szocialista sajtó Klofács védelmében a Stribrny-féle taktikát választotta: nem Klofácsot védi, hanem a tisztogatást követelő Kramár pártját vádolja meg súlyos panamákkal. Azokra a vádakra, melyeket lapunk tegnapi számában ismertettünk, a nemzeti demokrata párt csehországi végrehajtóbizottsága ma röviden válaszolt és kijelentette, hogy a Telegraf állításai teljesen hamisak. A nemzeti demokrata párt —■ mondja a nyilatkozat — nemcsak, hogy nem fél azon vádak legszigorúbb kivizsgálásától,. mely vádak a pártokat kapcsolatba hozzák az állami szállításokkal, hanem egyenesen kívánja is azt. A párt az állami szállítások jutalékaiból sohasem fedezte kiadásait. A nemzeti szocialista Telegraf nem maradt adós a felelettel, mert mai számában vezető helyen „A nemzeti demokratapárt jutalékokból él“ címen a következőkép ismétli meg vádjait: — Igen határozott vácijainkra, melyeket tegnap közöltünk a nemzeti demokrata pártról, a párt tartományi elnöksége igen határozatlanul válaszol. Azon dolgokban, melyekre nézve vállaszol, nem mond igazat. A legfontosabb vádakra egyáltalában nem felel. A tartományi végrehajtóbizottság elnöksége nem mond igazat, ha azt állítja, hogy soha sem fedezte pártkiadásait az állami szállítások jutalékaiból. Megállapit- juk, hogy a nemzeti demokrata párt az általa közvetített állami szállítások hozamából szabályszerű havi dotációt kapott és ma is kap. Részt kap a csehszlovák dohány jőve dók részére szóló szállítások hozamából, havi vészietekben kap részt abból a provízióból, melyet a csehszlovák állami vasutak szállításai után egy óiszak- osehországi német bányatulajdonos fizet. A tartományi végrehajtó bizottság elnöksége egyáltalában nem válaszol arra a vádra, hogy a nemzeti demokrata párt jelentékeny pénzösszeget kapott az 1925. évi választásra azért a segítségért, melyet a párt egv magánvállalkozó részére teljesített az állami szállítás m égsz érzésé körül. A képviselöház vizsgáló bizottsága igen difSamálónak találta, hogy a s egitség- nyujtásban Stribrny Ferenc is részes volt. A nemzeti demokrata funkcionáriusok szerepét és egyéni meg pártbeli jutalmazásuk kérdését tisztázni kell. Annál inkább is szükség van erre, mert a nemzeti demokrata párt vezetőségének közMse szerint az összeget visszatérítették, holott miniden kétséget kizáróan megállapították, hogy a visszatérítés nem történt meg. — Ismételjük — folytatja a Telegraf —, hogy bármely fórum előtt készek vagyunk bizonyítani vádjaink minden szavát s hozzáfűzzük, hogy készek vagyunk közzétenni a nemzeti demokrata párt egyik-másik korrupt üzletének pontos elszámolását is. Ha a nemzeti demokrata párt azt kívánja, hogy ezeket az ügyeket pártszempontoktól mentesen kivizsgáljuk, akkor tegyen részletekbe menő javaslatot s nyilvánítsa ki, hogy nézete szerint ki hivatott erre a vizsgálatra s kinek adjuk meg az összes föl világos i tá s okát és bizonyitékokat. Az általánosságban mozgó kertelésből már elég volt. Itt konkrét vád van, amilyen Stribrny György elleni vád is volt. Várjuk a világos nyilatkozatot: milyen konzekvenciákat hajlandó a nem zeti demokrata párt levonni abból, ha a Vádjaink beigazolást nyernek? A Telegraf éles támadásával a Stribrny-affér uj stádiumba jutott. Ma már nemcsak személyek, hanem egész pártok állanak a korrupció gyanújának árnyékában. A Telegraf Kramár pártja mellének szegzi revolverét, de ugyanily mértékben támadják Klofác-' vártját és személyét a cseh polgári párbk lapjai. MB—a un Hl IW1THIII W ——i Sztrálkveszedelem Lengyelorszáfdan Varsó, julius 2. A vasutasok és a postások között a tervezett bénedukció miatt oly ingerültté vált a hangulat, hbgy a kormány, kénytelen volt egyelőre visszavonná az általános bérredukciórítl szőlő rendeletét A kis fizetésű hivatalnokok béreit egyelőre nem szállítják le. A házas altisztek fizetése ugyancsak változatlan marad. Budapest közéjében az árokba fordult egy katonákkal megtelt autóbusz 18 katema súlyosan megsebesült Budapest, jutitiB 2. (Budapesti szerkesztőségünk taiéfonjelenitéee.) Tegnap éj3*aika Pesthidegkot környékén a most lezajlott katonai sportünnep- ségekról hazatérő egyik autóbusz, amelyben nyolcvan katona ült, tengelytörés következtében felborult és az országúti nyolc méter mél yárokba zuhant. .18 katona súlyosan megsebesült, akiket kórházba szállítottak. Az autóbusz pozdorjává tört. A szerencsétlenség ügyében megindult a nyomozás. Halálos repüiöszerencsétlenség Szombathelyen Szombathely, julius 2. Ma délben az itteni állami repüllögépvezető iskola egyik iskolagépe, amelyen Bartos László oktató és Sípos István szerelő tilt, egy rosszul vett lőgép összetört és romjai alóli Sípost holtain szedték ki. Bartos csak könnyebben sebesült meg. Bránkó meggondolja magát... Elbeszélés - Irta: Villányi Andor (2) Mind e felsorolt nyomós okok eredménye- kéjp lehet-e tehát csodálni, ha ez a mi derék Bránkónk ott künn a zöld mezőn merengvén, egyszerre csak megzavarodik a maga békessé- ges jövőjébe vetett hitében. Megzavarodik — és mielőtt még arra szánná el magát, hogy a legközelebbi fává önmagát kösse föl: — keresni kezdi a módozatokat, hogy hát miképp is lehetne valamiképp reménytelen sorsán fordítania. Mert hogy fordítani muszáj, ez kétségtelen. És ekkor adja elő magát az a döntő esemény, ami egyszeriben határozott irányba tereli a Bránkó súlyos gondok között viaskodó elméjét. A döntő esemény pedig ez: Bránkó egy hetenként arrajáró, szomszéd falubeli postaküldönctől hírét veszi, hogy az ottani öres postámémét az elmúlt éjjel valami ismeretlen tettes bestiális módon meggyilkolta s a pénztárba talált kétezernégyszáz pengőt elrabolva, nyomtalanul eltűnt. Ez az esemény tehát, ami a magával és sorsával elégület]en Bránkó agyában eddig,, holmi pásztor nélküli nyájként összevissza kódorgó sokféle zavaros, elégületlen gondolatokat, mint amikor a szikes talajon kiéhezett falka váratlanul valami kövér legelőre bukkant, egyszerre csak egy csomóba tereli s mohó ét- vággyal legelésre ösztönözvén őket, íme kiugrasztja belőle — na? — Mit ugraszt ki belőle? — Nos hát, mi csürés-csavarás: — igenis, kiugrasztja belőle — a gyilkost! * — Hogy is csak? elmélkedik ott künn, a zöld mezőn, a váratlan eseménytől hirtelen fejbekólintett Bránkó. — Éjjel a rabló tehát valami szesszel bezörgetett a postára, hogy holmi táviratot, vagy mit akar föladni és — meggyilkolta a postamesternőt? — Hát ez, — ha az ember meggondolja, hogy egyöeszogíben kétezernégyszáz pengőt eredményezett, — elég jól ki volt tündéiva. Hogy kétezemégyszáz pengőn egy ilyen földhözragadt szegény Bránkó mi minden szükséges dolgot volna képes beszerezni ? — Hajjaj! — Jobb arról nem is beszélni. És hogy egy ilyen vénkisasszony láb alól való eltétele talán valami meghökkentően különleges feladatnak tetszenék a szemében? — fenéket! — Annyi ez csak neki, — már tudniillik elméletben —• mintha macskát verne agyon. — Hogy akkor miért nem gyilkolt ő még eddig soha? — Miért? Hát hiszen nem vadállat ő, hogy olyant bántson, aki őtet még, nem bántotta és pláne, ha nem muszáj! — Meg aztán azt is jól tudja ám Bránkó, hogy a törvény a gyilkosság dolgában nem ismer tréfát. Már tudniillik, ha rájönnek. Mert el nem felejtendő (elővigyázat dolgát, i. ez. meg körültekintésé) — hogy van olyan gyiloksság is, amire nem jönnek rá! . . . Hogy mármost Bránkó hajlandó volna-e ilyesmit megkockátatni? Nono . . . Erre előbb még aludni kell párat. Aztán legelsősorban is azt kéne tudnia, hogy „kit“ és „miért“? Mert csak úgy potyára? Á, akkor már inkább holtig, kódig juhász maradjon a Bránkó . . . * — Az az egy azért kétségtelen, — teszi meg Bránkóban bizonyos tűnődések után az első magzatmozdulatot az ötlet, — hogy az ilyen egy összegbe szerzett pénz mégis csak egyszeribe elvetné a gondját. Másnap már nyájas volna, mindene volna, saját gadája volna, ur volna. — Illetőleg — helyesbiti meg magát kis idő múlva, — másnap, a föl tűnés elkerülése miatt még ugyan nem . . . Hanem alkalmas időiben. — Mondjuk inkább úgy két-három-négy hónap múlva . . . — Azazhogy — enged meg magának megint egy ujabb korrekciót- a leghelyesebb mégis csak a pénznek az esztendő végéig, valami alkalmas bögrében való elásása volna, amikor- is az országnak búcsút mondva á toptál na Jugoszláviába. — Igen ... — állapodik meg tehát, a dolgot minden oldalről körülszaglászván, — Végérvényesen: — igy már egészen.1 célszerű lenne az ügy . . . Ott ki ismeri őtet? — Senki. — Ott ő min- gyárt mint ur léphetne föl . . . — Azonban ... — állítja meg magát dicsérendő óvatossággal mégegyszer. — Azért még ne hamarkodjunk el semmit . . . Legjobb lesz megvárni a fejleményeket , . . * Bránkó, — aki a juhászi ügyeket illető kivétellel — hogy tudniillik ki melyik legelőn van, — kinek mennyi a szaporulata, ki mit tud a gyapjú árának alakulásáról, — idáig nem igen szokott a külvilág! eseményekkel törődni: Bránkó egy idő óta furcsa változást érez magában < Érdekli a külvilág sorsa. Ha a véletlen hé- be-hóiba valami maga szőni atyafit vet elébe: arrafelé tereli a falkát és szóba ereszkedik vele. Hogy miről? Nono . . . Nem kell félteni Bránkót. Nagy diplomata ő, ha muszáj. Hát elsősorban is a világ jelenlegi sorsáról, amiről kétségtelenül megállapitható, hogy „cudar" ... — Mert lám, ugye: — szemlátomást olcsóbbodik a búza, a liszt meg eg$re följebb és följebb megy, aminek során aztán szép lassan ki lehet térni az emberi erkölcsök észrevehető megrosszabbodására is. Addig-addjg rakódik aztán igy egyik világ- szemlélet a másikhoz, mig csak egyszerre ott tartanak a gyiloksságnál. — No, — azt mondja akkor, de persze csak ngy odavetőleg —- hát azt a tettest elcsípték-e már a csendőrök? — Fené csípték! — feleli erre az atyafi rosszalólag, vagy aszerint, hogy a gyilkosságot fürkésző csendőrök iránt miféle politikai beáll it-ottsággal bír, vagyis: hogy haragszik-e rájuk, vagy pedig szeretné-e, ha már eredményhez jutottak volna? — fenét csípték! Nem csípték el bizony, pedig már vagy harminc csendőr is keresi. — Harminc csendőr? — bökken meg a hatalmas apparátustól Bránkó titkos kis kárörömmel. *— Vagy tán még, annál is több ée mind csak ráncigálják vallomástétol véget a lakosságot az őrsre. Valamennyi közül azonban a községi főhajdu a legkomiszabb, aki a buzgóságban még a csendőrökön is túltesz. Az embernek már az éjjeli nyugalma se biztos, mert nem tudhatja, mikor zörgeti fői kihallgatásra! — Hm . . . ^— gondolja a juhokhoz visszatérve Bránkó. — Ennek biz a fele ée tréfa!... — ügy látszik — tanul a hallottakból — a -törvény mégse siklik olyan simán túl az efféléken, mint az ember első pillantásra hinné . . . — Azért mondom — szűri le tehát kis idő múltán a tanulságot — jó az ilyesmit előbb jó alaposan meghányni-vetni, mert aki csak egy hajszál hibát is elkövet benne, annak bizony befellegzett! . . . ;* Bránkó fejében most állandóan olyan gondok főnek, hogy az agya majdhogy buborékot nem vet tőle. Mialatt ugyanis félszemmel a csendőri nyomozásnak valaminő, esetleges eredménnyel kecsegtető ponthoz való érkezését figyeli: félszem viszont — a tett elkövetésére legalkalmasabbnak mutatkozó médiumot kutaja, ami tudvalévőién nemcsak hogy igen nagy körültekintést igénylő szempont, hanem valójában e ponton derül csak ki, hogy megvan-e benne annak sikeres végrehajtására való kellő rátermettség? — így, hogy a kiszemelt egyén pénzes voltának, a vállalkozás szempontjából v&ló alapvető fontosságát ne is említsük, többek között elsősorban az is tekintetbe veendő, hogy fiatal-e az illető, vagy öreg? Egyedül lakik-e^ vagy mások is laknak-e vele? Van-e kutyája, vagy nincs? Hol őrzi a pénzét és igy tovább? — Egyszóval, ahogy teszem a birkát vásárló valamirevaló embernek is akkurátusán kell tudnia, hogy melyik faj, milyen párosítással, miféle talajon tenyészik a legkiadó- sabb gyapjuhozadékkal: — aképpen ebben a „szakmában" sem mulasztható el az alapos kőiül tekintés és óvatosság. Miért? — mert itt már a válható haszon ellenében, — tudvalevőleg— nem a birka bőrét viszi az ember a vasárra, —. hanem: a magáét . . . (Folytatjuk.)
