Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)

1931-07-23 / 165. (2682.) szám

A kisebbségi sajtóélet tisztaságáért Irta: SZIKLAY FERENC Deák Ferenc mondta állítólag, hogy a Jó sajtótörvénynek egy paragrafusa lehet, ez: „Csak igazat szabad irni.“ Milyen egyszerű, tiszta lenne a sajtóélet, ha az igazságnak egy arca lenne minden ember előtt, helyesebben ha az igazságot minden ember olyan abszo­lút magáért valónak látná, mint amilyennek lennie kellene. Ha minden ember egyformán, becsületesen emberileg gondolkodnék, ha nem tenné fel mindenki a maga egyéniségé­nek, világfelfogásának, vagy érdekeinek tor­zító pápaszemét, mikor szembe találkozik az Igazsággal. Az Igazságot bekötött szemű múzsának áb­rázolták régen, aki vakon, objektiven osztja a lényegét, lelkét: az igazságot. Ez a régi fel­fogás jellegzetes. Az Igazságot valami szent és sérthetetlen, megtámadhatatlan abszolu- tummak veszi, aki van, aki nem kaphat, csak oszthat. Sarkából kellett kifordulnia az élet­nek, hogy az emberi közösség egyetlen biztos alapját, a2 Igazság istenszobrát is ledöntsék az elvetemült Ikonoklaszták. Mit csináljon * szegény bekötött szemű, földresujtott Igazság, akitől már nem is kérnek ítéletet, de akit boldog-boldogtalan ott rúghat — Aesbpus sza­mara gyanánt — ahol éri, mert —- bekötött szemmel — csak védekezni sem tud. Az Igazság papjai a toll mesterei, az Igaz­ság istentisztelete az irás, mert a szálló szó lehet egyéni elröppenő fohász, az írott ige tö­megekhez szól s maradandó, mert ezrek és ez­rek indulnak el szaván. Az igaz irás imád- ságos könyv, a hamis irás métely. Az írás él­tethet, de ölhet is. A kisebbségi sorsban százszoros fontossága, értelme van az Igazság tiszteletének. Az igaz­ság a kisebbségi élet egyetlen létalapja, mely ha megrendül, bizonytalanná válik maga az élet. A kisebbségi soréban csak igazat lenne szabad mondani, írni, termi s ha a ma világ­káoszától megzavart lélek bizonytalan kézzel tapogat az igazság után, talán melléje fog 1* egy, ami mindenkinek — aki részestárs a ki­sebbségi sorsban — kötelessége, jószándékot keresni a hibás lépésben is, megfogni szere­tettel a kereső kezet s rávezetni az igazságra. Ez a jószándék s a más jószándékának a hite hiányzik a mi kisebbségi életünkből s ez a hiány ejti kétségbe azokat, akik magukon járatják át mások sorsát, az egész kisebbségi társadalom minden égető veszedelmét. Nincs tett, nincs megmozdulás, nincs csak elinduló szándék itt, nincs egy fölvetett helyes eszme, mely mögött valaki ne keresne hátsó gondo­latot. Nincs önzetlenség, melyben ne firtatnák mások az önérdek szolgálatát. Bizalmatlan­ság úszkál a levegőben, mint undorító ökör­nyál. A kisebbségi élet minden fázisában harc folyik. Cselt föltételez, aki lesben áll, hozzá nem értésről beszél, aki maga nem szak­értő, kritizál, akinek ebhez semmi jogcíme nincs. Lehet, hogy sötét ez a kép, ma talán nem is igaz még százszázalékosan, de igaz lesz, ha a kisebbségi társadalom ki nem iz­zadja, ki nem dolgozza magából ezt a már be­lét?ogant mételyt. Hogy megkeressük a gyógyulás útját, meg kell keresnünk a baj alapokát. Azt hiszem, he­lyes a diagnózisunk, ha azt mondjuk, hogy az egyre krónitkusabbá váló betegségnek kór­okozói a teljesen elvadult sajtóv iszonyok. Van jó egy pár sajtóorgánum Szrtovenszkón, mely egészen sajátságos szemmel nézi az igazsá­got, a purifikátor színpadi köntösében lép tol, a gyomláló kertész szerepében tetszeleg, Súlyos nehézségek jegyében tanácskoznak a hét hatalom képviselői a londoni konferencián Az amerikai töke elfogadta a megállítást akció javaslatát - AngoE-amerikaí- német gazdasági blokk alakul ki a militarista hatalmak blokkjával szemben? London, julius 22. A hivatalos és félhiva­talos jelentések igen komolyan hangzanak. A londoni konferenciának egyáltalán nem sima a lefolyása. Mindennek dacára elhamarkodott volna az a föltevés, hogy a tárgyalások meg fognak hiúsulni. Különösen sokat várnak az uj német—francia megbeszéléstől, amely csütörtö­kön fog végbemenni és remélik, hogy ez tisz­tázni és javítani fogja a helyzetet. A konferen­cia csütörtöki ülése után a francia delegátusok a német követségen a német kormány vendégei lesznek és ez alkalommal Briand Curtius-szal tárgyal, mig este az olasz delegátusok jelennek meg von Neurath követ dinerjén. L o n d o n, julius 22. Amint jólinformált kö­rökben kijelentik, a londoni konferencián a helyzet em>en a pillanatban annyira kényéé, hogy a delegátusoknak arra kellett magukat kötelezniük* hogy a pénzügyminiszterek tegnapi tanácskozásának anyagát titokban tartják. Csupán annyi bizónyop, hogy eddig nem si­került semmiféle tervhén.sém megegyezni! Va­lamennyi javaslatot mégegyszer megtárgyalják a mai konferencián, amelyen a miniszterelnö­kök is résztvesznek. Hogy ha ezen a megbeszé­lésen sem alakul ki határozott terv, nagyon ke­véssé látszik valószínűnek, hogy a londoni kon­ferencia tovább tarthatna. Azzal számítanak, hogy MacDonald maga egy utolsó kísérletet tesz a konferencia ked­vező eredményének biztosítására. Általánosan föltűnt, hogy MacDonald és Stim- son, amikor ma reggel a Downángstreetet el­hagyták, rendkívül komolyak voltaik, szó nél­kül léptek be a gyűlés termébe, ahol már ott voltak a francia és a német delegátusok, akik a Reuter jelentése szerint épp oly aggodalom­teljes hangulatban várakoztak. Az olasz és a japán delegátusok megérkezése ut-án 'tíz órakor megnyitották a tanácskozásokat. Sovány eredmény Páris, julius 22. A londoni konferencia teg­napi tárgyalásaihoz a Havas-ügynökség ezeket 'fűzi: Úgy látszik, hogy, a pénzügyminiszterek bizottsága nem talált azonnali segítőeszközt a német pénzügyi kmis orvoslására. Az eddigi egyetlen konkrétum a.z emissziós bankokhoz történendő ajánlás, hogy a magánbankokra aJb- ban a-z irányban hassanak, hogy tőkéiket Né­metországban hagyják. Az ügyek mai állapota mellett úgy várják, "hogy . . ’ / a külföldi delegációk csütörtökön elutaznak Londonból. MacDonald és Henderson a német minisztereket Berlinbe kiséri. Az Echo de Paris jelentése szerint a londoni konferencia csütörtökön, vagy pénteken olyan szabályozásban állapodik meg, amely a való­ságban csupán igen gyönge gátat vet a tőkének Németországból való menekülése elé. A lap föl­veti a kérdést, vájjon egy ilyen irányú rend­szabály hosszabb időre hatékony lehet-e és váj­jon nem kellene-e fölvenni ujiból a tárgyaláso­kat egy ' szélesebbkörü megegyezés létrehozá­sára. A lap azzal végzi fejtegetését, hogy a lát­szat szerint a londoni konferencia csak egy más valaminek a kezdetét jelenti. Német minisztertanács Berlin, julius 22. A birodalu s»- kormány rnt délelőtt tizenegy órakor összegyűlt A minisztertanács kizárólag a londoni konferen- 1 cián kialakult helyzettel foglalkozott. A nyil­vánosságra kerülő hirek szórványosak, a hi­vatalos körök tartózkodnak a megnyilatko­zástól. Berlini fölfogás szerint a tárgyalások köz­pontjában azok a fáradozások állnak, hogy egy megállító konzorciumot kell alakítani, melynek az lenne a föladata, hogy a Birodalmi Banktól a devizák további elvonását megakadályozza. Hogy hogyan képzelik el azonban ezt a bizott­ságot és hogy milyen módszer szerint fog dol­gozni, erről még nem.történt semmiféle közlés. A minisztertanács különben éppen erről a pont­ról folytat részletes tárgyalásokat. A sajtó a londoni konferencia kilátásait ma szkeptikusabban ítéli meg, mint tegnap. Az a benyomás alakult ki, hogy a tárgyalások el fognak húzódni, már pedig a pénzügyi helyzet gyors elhatározásokat kíván meg. A mai kommüniké London, julius 22. A miniszterek konferen­ciájának délelőtti üléséről a következő kommü­nikét adták ki: A nemzetközi konferencia ma délelőtt tiz órakor a külügyi hivataliján újból összeült és tovább tárgyalt azokról a rendszabályokról, amelyek szükségesek a Németország pénzügyi helyzetébe vetett bizalom helyreállítására. Eredményeket értek el a konferencián, s bizo­nyos technikai problémákat a pénzügyminisz­tereknek adtak át, akik ezeket a kérdéseket délután beszélik meg és csütörtökön reggel a plenáris konferenciának jelentést tesznek. Angolszász front Franciaország ellen London, julius 22. A Daily Express vezércik­kében ezeket írja: Franciaország vonakodása a Németország megmentésére irányuló munkában egyengeti az útját az Amerika—Nagybritannia és Né­metország között kialakulandó szövetségnek. Egy ilyen szövetség, mely nem egyezségeken és Ígéreteken alapszik, hanem lényegében az érdekek azonosságán, a lehető legjobb ered­mény volna Európa és a világ fejlődése szempontjából. Az angol—amerikai csoport biztosíthatná Európa békéjét és a tőke-elhe­lyezések biztonságát. Ezzel a szövetséggel Franciaország é9 csatlósai elszigetelődnének és militarista autokráciájuk a túlnyomó gaz­dasági hatalommal szemben nem tudna ér­vényesülni. Franciaország és az egész világ szempontjából az a tragikum, hogy Franciaor­szág elhatározott arra, hogy a háborús menta­litást petrifikálja és Németországban ma is éppen úgy, mint annakelőtte nem tárgyaló fe­let, hanem ellenséget lát. Pedig Németor­szágot meg kell menteni a pénzügyi összeom­lástól; Nagybritannia és Amerika nem nézhe­tik összetett kézzel, hogyan jut a német nép először a káoszba s végül Szovjetoroszország karjaiba. Senki sem tagadja meg Franciaor­szágtól azt a jogot, hogy érzései szerint dönt­sön, de Franciaországnak is tisztában kell lennie azzal, hogyha intranzigens magatartása következtében Európának gazdasági hatalma Németország, Nagybritannia és Amerika ke­zébe jut, akkor a hatalom birtoklói az egész jövőre való vonatkozásban a háborús adóssá­gok és a reparációk kérdését a pillanat szük­ségszerűsége szerint fogják eldönteni és nem a múlt gyülöltségének szemüvegén keresztül. A Daily Telegraph diplomáciai munkatársa szerint az angol kormány fáradozása arra irányul, hogy a mostani konferencián egyez­séget hozzon létre a .Németországnak az elkö­vetkező három hónapban nyújtandó segély de a müveletienség, a szakértőiéül hiánya s a vele született, vagy beléje! nevelt rosszin­dulat folytán nemes palántákat tép ki a dud- va helyett. A csalánhoz nem nyúl hozzá, mert az megégeti, a tápláló gyökereket szedi tollhegyre, melyet trágyává!!aként kezel s ha ki nem is tépheti az életet biztosító nö­vényt, legalább megfúrja, mint. a csecebogár- pajor. Ez az a sajtó, melyet úgy jellemez­nek féltréfásan: „Abból él, amiit meg nem ir“. Nem az abszolút igazság a fontos “számára, d,e a tritoni szó, mely kifacsarva a hamisságot is igazsággá tudja maszkírozni. Tehetségek vesz­nek el ebben a sajtőiposványban, mert rá­kaptak a szó mérgére és stílus helyett szó­játékokban élik ki magukat. És nem az a szomorú, hogy vannak ilyen hamis prófétái az írott igének, de az, hogy a kisebbségi társadalom eltartja, sőt tenyészti őket. Miért? Miért? Senkiben nincs annyi Ítélet, hogy meglássa kinek érdeke a mi rom­lásunk, kinek napszámjában vetik a konkolyt közénk ? Azt hiszem helyes a diagnózisunk, amikoir azt állítjuk, hogy a kisebbségi társadalom körében lappangva harapódzó bizalmatlan­ság — és hitetlenség — métely alapoka az el­fajzott boulevard újságírásban keresendő, mert ahogy harapódzik a kór, úgy szaporodik pötfeteg módjára a sajtóorgánumok száma- Egy elvük vám ezeknek, a minden áron való rombolás. Mi lesz ha igy lesz tovább? Mi lesz, ha közéletünk ma még tiszta vetését fölveri az ászát, mely maga szórja el szárnyas magját aratás előtt, hogy a jövő tiszta búzáját is el­keverje szúrós gyomjával? Minden kisebbségi magyar lelkiisimeretén kopogtatok, álljon neki garaszolóval a kertjé­nek s hányja tűzre a bürköt, koldu'sfetüt! Ne vegyen kézbe oly sajtóterméket, mely csak rontani tud, de nem tett két &zalmaszá!at ke­resztbe, hogy építsen. Ne öntözze saját véré­vel a gyomot, mert még a nemes növényt is elfajzatja a porzója. Becsületes ember — s a kisebbségi sorsban csak becsületes embernek van helye — csak becsületes, jószándéku betűt enged át a sze­mén a leikébe. Szemünk s józan ítéletünk le­gyen a szűrő. Különben lassanként elvész a tisztességes irás hitele is bennünk s ha ez bekövetkezik, ha meghal az Írott szó igazság?, megkondiü felettünk, élő halottak fölött a lé ekharamg. /88| Nuf v Mai számunk H2 efcfal 165. (2682) szám » Csütörtök * 1931 julius 23 Előfizetést én évente 300, félévre 190, negyed* A i » »• . • i ». n >1 • > , j Szerkesztőség; Prága ri„ Panská ulice 12, évre 76. havonta 26 Kő; külföldre > évente 450, •* SZLODGTlSZrCOl GS FUSZITISZKOI GllGTíZCKl pQTTOrC H. emelet. — Telefon; 30311. — Kiadóhivatal; félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kfc _ nnlifihni rtnni/nnin ^ , Prága 0. Panská ulice 12. III. emelet : fl képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több Főszerkesztői pa UH KOI napilapja Felelős szerkesztői Telefon; 34184. Egyes szám ára 1.20 Kő, vasárnap Z.-Kő. DZURANYl LÁSZLÓ FORGACFl GÉZA 8ÜROÓRYCIM, HÍRLAP. PRftHfl

Next

/
Thumbnails
Contents