Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)
1931-07-18 / 161. (2678.) szám
\ 6 1931 ju.Iiu.8 18, szombat. Pedagógiából, alkotmánytörvényből és emberi tisztességből mázsás szekunda jár a rozsnyói tantestületek néhány tagjának Ami kimaradt az iskolai értesítőkből — A tornatanár és a meztelenségi kultusz — Pedagógus, akiből a pálinka beszél — Vallásoktatás helyett vallásellenes uszítás — A P. M. H. munkatársától. — Rozsnyó, július 16. Rozsnyót valamikor „Sajóparti AthéiT'-nek hívták, elsősorban kitűnő iskoláiért. Iskoláink az utolsó években sajnosán megfogyatkoztak, — a premontrei rend gimnáziuma jó évtizedig laktanya volt, az ev. egyház lányiskolája ma is rendőrbiztossági hivatal — és ami megmaradt belőlük, az nem gyarapítja többé a régi hírnevet, csak kínos szenzációkkal szolgál időnként. Ez is egy faja ugyan a hírnévnek, amire azonban egyáltalán nem áhítozunk s az evolúció törvényei alapján mást szerettünk volna. Az ősi evangélikus gimnáziumból lett a reálgimnázium s ez adta nekünk az emlékezetes majálisi plakátok botrányát, ez adta nekünk Okruchlica tanárurat, a specialistát öklévél'szakmában és ülőin tiprásban, ugyanez ad most nekünk újabb különlegességeket, úgy hogy maholnap ezekről a rántásokról leszünk nevezetesek. Mégis csak haladunk tehát! De hogy alsóbb fokon kezdjük, vannak megfelelő újítások az elemi és polgári iskolai oktatásban is. Az egyik tanerő például szigorúan megtiltotta tanítványainak, hogy a magyar cserkészcsapatba belépni merészkedjenek, noha a magyar cserkészcsapatok alakítása hivatalosan és minden fórumon jóváhagyott engedések alapján történik. Ugyanez a tanító ur annyira belejött a tiltásba, hogy például azt is megtiltotta, hogy tanítványai közül valaki a Férfi-Mária-Kongregációba merészeljen belépni. 0 itt is veszedelmet sejt, nem tudhatni, miért? Saját kijelentése szerint „a polgárisía helye a Sokolban van!“ Ja, hát igy már értjük. Szóval a Sokol az a testület, amely nemzetközibb, tehát nemzetiségi szempontból veszélytelenebb a cserkészeinél és vallási tekintetben hibbuzgatmibb a Kongregációknál. * Vagy: állami elemi iskolánkban egy másik tanerő a szabad akaratot magyarázta tanítványainak. Azt a szabad akaratot, mellyel az Isten az embert felruházta. Magyarázatának zöme oda konkludált, hogy „nektek nem parancsolhatja meg a pap, hogyan imádkozzatok, igy-e, vagy úgy, (s közben gúnyos mozdulatokkal persiflálta az imádkozást), ha akartok, jártok templomba és gyóntok, áldoztok, ha nem akartok, nem, mert nektek szabad akaratotok van, azt csinálhatjátok, amit akrrtok.44 Továbbá: „Az istentisztelet is csak egy elavult ókori szokás, melynél sokkal többet ér egy jó kirándulás." * Egy másik esetben, kiránduláson, magyarul beszélgető magyar tanítványait igy korholta egy tani tó bácsi: „Nem szégyenlitek magatokat magyarul beszélni?'4 Szeretnék megkérdezni ezt a tanító bácsit, vájjon mi szégyelni valónk van nekünk, akik ilyen méltatlanságokat szenvedünk már gyermekeinkben, ártatlan lelkűk, velük született faj- szeretetük rendszeres legázolásában? Vájjon nem neki kellene-e pirulnia — ha tudna —, hogy pedagógus létére ilyesmit ejthet ki a száján? Pedagógus és állami tisztviselő létére, akinek minden ténykedésében vigyáznia kellene arra, hogy a demokratikus alapokra épített állam törvényeit, alkotmányát, minden polgárnak adott emberi jogait tisztelje és méltóan reprezentálja? Nem csoda, ha a rozsnyói magyar szülők ilyeneket tapasztalva percig sem nyugodtak gyermekeik jövőjéről. Keserűségük csöppjei egyre jobban felduzzadnak s panaszaik már a nagy nyilvánosság elé kívánkoznak, hogy felfigyeljenek azok is, akiknek kezében van a hivatalos erő és hatalom, ilyen visszaélések letörésére. Mert az a remény sem vigasztalhatja a rozsnyói szülőt, hogy a középiskolában majd másképp lesz. Dehogy. * Egyik helyi lapunk nemrég szóvá tett egy képtelen esetet, de a szóvátételnek a közönség elképedésénél egyéb hatása nem volt. Messzebb kell kiáltanunk, hogy valami történjék: Tornaóra volt a Sajóréten, alsógím- nazista lányok tornaórája. Nagyon üdvös, egészséges, kívánatos dolog, Isten szabad ege alatt, üde napsugárban, friss levegőn tornáztatni a fiatal leányokat. De hogy ;> tornatanár ur közben riivid úszónadrágban fürdőt vegyen a ,Sajóban s onnan kimé zva, azon csuromvizesen, úszónadrágban, meztelenül folytassa tornatan'ári ténykedését 12 13 éves bakfis leányok között, ezt mégis soknak találjuk. Semmi prüdéria, strand iszony, vaskalap vagy I ilyesmi nem befolyásol, de a fiatal lányok ösztönös és szükséges szemérmének tanügyi utón való rendszeres rombolására nem találnánk célravezetőbb módot, mint ezt az őrültséget. A reálgimnázium igazgatóságától erélyes és megnyugtató intézkedéseket kérünk arra nézve, hogy a különnornüek együttstra ad olásának ezt az időelőtti torzválfaját meg ne honosíthassák nálunk! (Közbevetve: jó, hogy a P. M. H. nem nyomdatulajdonos és nem szállítója a "sál- gimnáziumnak. A helyi laptól tudniillik a reálgimnázium megvonta minden rendelését az előbbi és egyéb bíráló cikkei miatt.) Sajnos, a csokor még mindig nem teljes. Itt van még Absinth tanár ur. Egész fiatal generációnak sorsa, tudásbeli haladása, egy kicsit: jövője van rábízva. Nagyon rossz helyre! Absinth tanár ur a most zárult tanév elején tűnt fel nálunk, valóban feltűnt, mert elhanyagolt külseje és állandó korcsmalátogatásai mindenre inkább engedtek volna következtetni, mint arra, hogy ő pedagógiánk egyik uj oszlopa. Ez az oszlop arról lett nevezetes, hogy a város összes korcsmáinak törzsvendége s hogy a korcsmákban horkolva alszik, ha felébred, iszik, — előszeretettel sört és rá abszintot, — újra elalszik és igy tovább. Reggelig. Aztán megy az iskolába és ott tovább alszik a katedrán. Közönség, pincérek, cigányok mulattak Absinth tanár uron a korcsmákban, az iskolában pedig a gyerekek. 1910-et Írtak. A nők tüzes vassal: sütötték a hajukat, halicsoutos fűzőbe fűzték derekukat e a párisi uccaseprők mosolyogva nézték: uszályukkal hogyan seprik helyettük az uccát a grófnők. A nők — a szegény divathölgyek — rengeteget szenvedtek... Poiret volt a divat diktátora s neki is, mint minden francia elődjének az volt az elve, hogy a nőknek szenvedni kell. E vigasztalan napokban nem sejtette senki, hogy uj hajnal pirkad. Hogy is sejtette volna, hiszen az uj éra bajnoka öt frankkal zsebében épp ezen a nyáron szállt ki egy személyvonat harmadik osztályából Deauvüleben. Huszonegy éves volt, fáradt, éhes és borzas. Teljes hétig tartott, mig felfogadták kézilánynak egy kalapszalónbau de két év sem telt bele, s csinos kis üzletet nyitott Deau- villeben. Négy év múlva a párisi Rue Cambonban szerény táblácskán először jelent meg Gábriellé Chanel neve. Tiz év — s övé a Rue Cambon két háztömbje. 1930-ban pedig a szalonjának „ohifire d‘a.ffaire-je“ 120 millió frank, vagyis négy és fél millió dollár. Ehhez hasonló összeget eddig senki sem keresett a divatbirodalomban. A ragyogó női pályafutások városában, Pádéban ez a villogószemü kis nő csinálta Raquel Meder és Josephine Baker mellett az utóbbi évek legnagyobb karrierjét. Mi a zseniális Ghanél titka?... Az, hogy divatba hozta a szegénységet, az egyszerűséget, a „genre pauvre“-t — épp akkor, amikor ez, csakis ez kellett: a háború utáni esztendőkben. Egymásután jelentek meg a divatban a szerénynél szerényebb ruhadarabok. A basque paraszt sapkáját Ghanel vitte a Ritzbe, a pincérnők fehér pi'kó- gallérját, manzsettáját a Bois divatos sétányaira, ő bujtatta a hercegnőket az apac'he szvetterébe, híres divathölgyeket a skót bakák szoknyájába, valamennyiünket arató parasztlányok térdigérő szoknyájába s — ami páratlanul áll a történelemben: — a nők Ghanel uralma alatt vettek először jó, mély, fájdalommentes lélekzetet. Hamis gyönggyel a háború utáni években Chanel vigasztalta meg azokat, akik elszegényedtek, ő örvendeztette meg azokat, akik nem tudtak meggazdagodni. Az első vérpiros, hamis rubin az ő modelljén csillant fel három éve. Ghanel elsőnek érezte meg, hogy a drága-kő, a drága-nő napja leáldozott. Megfizethetetlen selymek idején idén ő hozta be az olcsó színes organtinból készült nyári estélyi ruhát, az első crópe satin- kesztyüt (ha már kesztyű, — sőt nyári kesztyű — legyen könnyű, mondja) s amitől orrfintorgatva fordultak el kollégái, a többi párisi szabók — ő kreált elsőnek tizfrankos müselyemből tökéletes, piros- öves, fehér-fekete pizsamát. A negyvenedik évét rég betöltött Gábriellé Oha- nel kezét nemrég megkérte a westminsfceri herceg, de Ghanel kosarat adott neki. „Westminster hercegnő több van“ — mondta — „de Chanel csak egy. inkább Chanel maradok11. Ahol nem bűn a lopás A bibliai Éden után a divat az egyetlen birodalom, ahol a „hűn11 fogalma nem létezett eddig. Mert, sajnos, a lokálokban nőm tudta magát teljesen kialudni s a tanórákon pótolt hozzá. Én megértő lélek vagyok s megértem azt, hogy az emberi szervezetnek álomra van szüksége, bőséges alkoiholélvezet után. Mindössze, hogy ez eddig nem volt nálunk bevezetve pedagógiai eszköz gyanánt, noha magam is tanár vagyok s elég jól végeztem. Absinth tanár ur óráin a gyerekek hiancur óztak, mulattak, rendetlenkedtek, néha megpróbálták a tanár urat felébreszteni s ha ez sikerült, a tanár ur párszor harsány „Ticho“-t kiáltott és aludt tovább. Megesett, hogy ily gyöngédtelenül felriasztva olyan ielada- tot adott osztályának, mely egy felsőbb osztály anyagából való. Mint fentmondott megértő lélek, ezt is meg tudtam érteni. Absinth-mámőrből felriasztva, én sem tudnám hirtelenében, melyik osztályban vagyok s melyik' feladat dukál ide? De ismét: az absinth-mámor sem volt bevezetve a Weszely Ödön dr. pedagógiájában, melyből szigorlatoztunk. Lehet, hogy ez újszerű impulzusokat ad, de gyakorlati hasznát e példák mutatják ... Absinth tanár ur másképp is eredeti. Diákjainak apró összegekkel tartozik s a nebulók a bizonyitvány-osztás után valóságos sort állnak, hogy kölcsöneikhez jussanak. Nem ismerem Absinth tanár ur legbelső lelki világát, de én azt hiszem, inkább leugrottam volna az őrtorony erkélyéről, minthogy ilyesmire vetemedjem! Továbbá: Absinth tanár ur úgy osztályoz, Egy kis modellopás, hamisítás, utánzás, nemhogy nem ment bünszámba — valóságos sport volt mindenkor. Akár a szerelemben, a divatban is mindenki maga szabta törvényeit. Barát, ellenség tulajdona szabad préda volt. A drága modellt szemmel lelopni, és tizedáron utánozni ugyanolyan dioséretreméltó cselekedet a nők világában, mint a férfiakéban a barát szerelmét elhódítani. Parisban azonban idén a szabók összefogtak és sikerült nekik uj rendszabályt kierőszakolniuk. Ezentúl börtönnel büntetik mindazokat, akik a nagy kreációkat másolni, utánozni merik. Modell-lopásra ugyanis oly tökéletesen berendezkedtek már a pá- risiak, mint amerikai „bootlegigerek11 a szeszcsempész Ó6re. Csendes kis párisi uccában elegáns’ lakás. Az embert csak ajánlásra engedik be (sőt többnyire csak két ajánlólevélre). A lakás halijából nagy könyvtárszoba nyílik. A könyvek soraiban a világirodalom összes remekei. A ház gazdája — pápaszemes fiatalember — Coeteau uj regényét olvassa elmerülve. Az ajánlás láttán azonban megnyom egy gombot, a könyvsorok lassan, ünnepélyesen szétválnak s a fal mélyén egymás mellett lógnak az uj, lég újabb modellek ikertestvérei. Ezer frank itt, ami a szomszéd uccában tízezer. Az első modell-razzia nemrég ötvennél több ilyen lakást leplezett le s a dutyiba háromszázan vándoroltak: tüll-, moll-, pizsama-, stilruiha-banditák. Az egyik Wallace-regónybe üllő lakásban még a padló is szétnyílik, itt tartották a rajzokat s nagy kettőstükörben a tavalyi modeHutánzatokat olyan vevők számára, akikre ezeket is rá lehet sózni Hogyan sikerült ily hűségesen utánozni a félt- veőrzött uj kreációkat?... Néhány szabótól a kihordók vitték el az uij ruhát az éhesen várakozó utánzóhoz — mielőtt a jogos tulajdonoshoz szállították volna. Máshol egy kézilány a viiágitóudvarban álló cinkostársának dobta le a szabásmintákat... Le- longnál évek óta vásárol egy délamerikai család. Két ruhánál sohasem vettek többet, de mindig öten jöttek, papa. mama, két lány, szeplős fiú. Most kiderült, hogy az ál-család a szemmeldopók rettegett fajtájához tartozik. A szerepek ki voltak osztva. Papa, a bemutatásra kerülő első tiz ruhának, csak az ujját figyelte meg s véste emlékezetébe, mama csak a kivágást és környékét, lányok a derekat és szoknyát. Végül a szeplős fiú összeállította az egészet e a család remekül megélt ebből a kis üzletből. Illatverseny Nemrég iWatversenyt tartottak Párisban. Nem a rózsa vett részt a versenyben, nem a sízekfü, vagy a gyöngyvirág, hanem tizenkét ismert divathölgy. Valamennyien maguk készítették parfőmjíiíkct. A közönség szemeláttára mikszelték a magukkal, hozott kis illat,bárból (— csinos négyszögletes doboz az egész! —) amelynek legnagyobb üvegén lövő illabbázisához nagy szakértelemmel keverték, rázták a többi kis üveg tartalmát., mindaddig, amig csak meg nem született az uj parlőm-coctaií. A zsűri arleztokrata tagjai — csakis olyanokat hogy sokszorosan beszekundázott és négyes dolgozatokat irt diákokat elégségessel átbo- csát, törekvő, jóeszü, jól tanúié, jól felelő diákokat elbuktat, egészen osztályismétlésig. Ezt sem csodálom annyi sör és absinth mellett. Dehát dönteni kell: ragy iszik, tanár ur, vagy tanít. A kettőt egyszerre nem lehet! És ha állandóan mámoros fejében ezt a hamleti kérdést nem tudja eldönteni, úgy döntsenek felettesei, de alaposan és sürgősen, mert ilven állapotok felett nem hunyhatnak szemet! Az belső ügy, kis indiszkréció, hogy Asinth tanár ur mezitlábra húzott Ruta-papucsban, rövid nadrággal és pulloverbcn jelent meg az érettségin, ahonnan igazgatója küldte haza rendesen felöltözni, de az már nem magánügy, hogy egyik diákját lehordta és azzal biztatta meg, hogy úgy rúgja megfelelő helyen, hogy „a szilicei fensikon találod magad es mehetsz az országodba, Magyarországba!44 Ennél a kijelentésénél csodálatosképpen józan lehetett, mert teljesen logikusan gondolkozott, helyesen mérlegelve, hogy Rozsnyóhoz a szilicei fensikon van legközelebb a magyar határ. S önérzete szerint rugóizmai ekkora „Leistung“-ra képesek egy magyar diákkal kapcsolatban. * Kész a csokor. Most szedtük össze, hogy a nagy szünetben idő és alkalom legyen a szükséges lépések megtételére. Az iskolákban nagytakarítást végeznek a lefolyt tanév után s az uj megkezdése előtt. A tanlehetetlenségekben is takarítani kell, alaposan! A reálgimnázium égisze alatt szervezett szülői tanács a hivatalos vétók miatt tehetetlen. Ezért innen, a nagy nyilvánosság fómmárél kérünk szigorú vizsgálatot és Ítéletet, mert a rozsnyói szülők nyugodtabbak akarnak lenni gyermekeik neveltetése felől, mint amilyenek ilyen állapotok mellett lehetnek! Neveket nem említetünk, nivrt nem botrányt akarunk, nem kipellengérezést hanem orvoslást. Azt azonban nagyon akarjuk! A nem odavaló elemek távozzanak a reálgimnázium tanári karából, valamint a nem odavaló eszmék is az alsóbbfoku oktatás tanszékeiből! választottak, akik magasan hordják orrukat — két teljes órát vitatkoztak, tárgyaltak, szaglásztak. Ti- ze-nkétféle illat közt nem könnyű igazságot tenni! Egy kis objektivitásért néha ki-kitámolygott egy kicsit a szabad levegőre a zsűri. Sok fanyar, divatos illat közül végre is egy régies, verbénára emlékeztető parfőm készítője nyerte az első dijat: egy Patou-ruhát. A versenyen — horribilis beléptidij mellett a legelőkelőbb közönség vett részt. Dicséretükre legyen mondva: orrukat jótékonycél szolgálatába ál- litották valamennyien, e hölgyek és urak. Bácskai Magda. Francis de Croisset Brazíliában is párisi darabokat ir. Páriából jelentik: Francis de Croisset tegnap hajóra szállt és Brazíliába utazott. — Hosszú uitra indul? — kérdezték tőle. — Szep'em- berbem itthon leszek. — Egy könyvhöz gyűjt adatokat? — Nem, csak elmegyek, mert levegőváltozásra van szükségem. Lehet, hogy később könyvet is irok az útiról. — Miit csinál az utón? — Darabot írok Victor Bon Cher számára és szerződést kötöttem egy másik darabra, amelyet decemberig szállítanom kell. Azonkívül hangosfilm szcenádumot ígértem Madelaiine Soriénak és elvállaltam, hogy a Les Vigne du Seigneur című vígjátékot., amelyet még Róbert de Flers-e! írtam, átdolgozom hangosfilmre. — Csak ennyit dolgozik a szabadsága alatt?... — Nem elég? — ősszel az akadémiára is pályázni fog? — Erről ne beszéljünk. — De miért ne, hiszen köztudomású, hogy az idén félreállt barátja, Pírre Benőit kedvéért... Legfőbb ideje, hogy bejusson. Francis de. Croisset hallgat. De az arcán látni, hogy az ut az Insbitut híres kupolatermébe ezúttal Rio de Janeiron keresztül vezet... Ibsen angol prófétája: William Archer. Ibsen halálának huszonötödik évfordulójával csaknem egyidőben jelent meg annak a kritikusnak az életrajza, aki legtöbbet tett Ibsenért Angliában. Wit- lliam Arcbőr, a Times nagytekintélyű színházi kritikusa, Bemard Shaw barátja, akiinek G. B. S. nem egy temperamentumos előszavát ajánlotta, az északt irodalmak egyik el őli arcosa volt angol földön, Ibsen összes müveit Archer fordított a angolra, ő maga élete főmüvének tekintette Ibsen fordítósát. Élete főműve azonban, amámit valaki szellemesen megjegyezte róla — ő maga volt, mint a bátor, becsületes kritikus mintaképe. Archer azok közé a ritka emberek közé tartozott, afcik-őszintén, hátsó gondolat nélkül közöltök a véleményüket, a teljes véleményüket, anélkül, hogy megbántották volna azokat, akikről kritikát mondtak. Emellett szigorú, de Mi barát volt. Közvetlenül a halálát okozó operáció előtt levelet ir Bemard Shaw-nak. amelyben elbúcsúzik tőle és szinte megköszöni a sorsnak azt a kegyét, hogy Shaw kortársa lehetett. Archer 1856-ban született Skóciában. Családija részben norvég eredetű volt és ő maga is kitünően beszéli norvégul. Ibsenhez, aki pedig gyanakvó és mogorva természet volt, a legszorosabb baráti kapcsok fűzték és úgy látszik, kevés ember előtt nyúlt meg annyira, mint előtte. Rengeteget utazott, járt Ausztráliában, az Egyesült Államokban, Mexikóban és bejárta egész Európát. Élete végén darabot irt a Zöld istennő eianmel, amellyel nagy vagyont szerzett. Bebizonyította, hogy az igazi színházi kritikus miint drámaíró is meg tudja keresni a kény©- rét, ha aktugjA. Szegénység — az uj divat ideálja Parasztsapkák a párisi Ritzben
