Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)

1931-07-02 / 148. (2665.) szám

2 19-51 janin* 2, estttgrtSfc. Selmecbánya lakossága nagy manifesztációban tett hitet Szlovenszká autonómiája mellett Az országos keresztényszodaiista párt nagy népgyiilése a pusztulásra Ítélt bányavárosban — A gazda­sági nyomor egyik fontos orvosszere a sziovenszkói autonómia — Szlovenszkót a szlovenszkéiaknak SeBtnecbánya, június 30. Péter és Pál ünne­pén hatalmas manifesztációban demonstrált Selmecbánya és környékének szlovák lakos­sága az őslakosok jogaiért., Szlovenszkó auto­nómiájáért. A nagy népgyülést az országos keresztényszocialista párt rendezte meg, s a választótömeg spontán megnyilatkozása mél­tó válasz volt azokra a hetekkel ezelőtt Szlo- venszkószerte mesterségesen rendezett mani- fesztácáékra, amelyeken konkolyh intéssel akarták a Szlovén szkon évezreden át békés együttélésben, élő nemzetek sorait megbon­tani, ® köztük gyűlöletet szitán! A fajához és hitéhez ragaszkodó szlovák la­kosság tesvérnemzeteivol együtt öntudato­san mutatott rá ezen az ünnepi népgyülé- een arra, hogy elsősorban az itt levő ten­gernyi baj orvoslását, saját jogai teljes ki­élésének lehetőségét kívánja a hatalmon le­vőktől és e jogai kivívásáért folytatott küz­delmének egyenes útjáról nem hagyja ma­gát letéritemi küláffllamok kizárólagosan bel­ső ügyeibe való avatkozás által. Délután félnégy órára volt hirdetve a nép- gyűlés, de már jóval három óra előtt sűrű rajokban lepte el Selmecbánya és környéké­nek nagyrészt szlovák választóközönsége a gyűlés színhelyét: az évszázados Selmecbá­nyád vár oldalát s az előtte levő térséget, ame­lyet a gyűlés megnyitásakor teljesen meg is tötött. A népgyülésen résztvett Szüllő Géza dr. országos pártelnök és szövetkezett pártjaink közös parlamenti klubjának elnöke, Ric.hter János, a magyar nemzeti párt szenátora, Fe- dor Miklós keresztényszocialista nemzetgyű­lési képviselő, Petrásek Ágoston tartomány- gyűlési képviselő, Salkovszky Jenő dr. a ma­gyar nemzeti párt Ipolysági körzetének elnöke, Esterházy János földbirtokos, Aixinger Lász­ló dr. országos főtitkár, Mihalik János surá- nyi gazdatiszt, Chilavy Mihály munfcáskikül- •dött a a tágabh környék valamennyi helyi szervezetiének kiküldöttei. A népgyülést Kadlec Antal, Selmecbánya városbirája, a keresztényszocialista párt ot­tani körzetének elnöke nyitotta meg szlovák nyelven. Melegen üdvözölte a párt vezérét, a testvérpárt vendégszónokát s a szónokokat, nyugalomra és higgadtságuk megtartására kérte a választóközön ságot, majd felkérte Szüllő Géza országos elnököt beszéde meg­tartására. Sziiii Séza beszéde Teljes bizalommal állok itt önök előtt, szlo­vák testvéreim előtt — mondotta többek kö­zött beszédében. — Mint becsületes s faját szerető magyar jöttem ide önök közé becsü­letes és fajukat szerető szlovákok közé: Jöt­tem azért, hogy egyesüli erővel nyilatkozzunk meg ebben a respublikában mi őslakosok: szlo­vákok, magyarok és németek, hogy amint ezer esztendőn keresztül testvérként éltünk, úgy akarunk tovább is élni, de úgy akarunk élni, hogy a magunk sorsát magunk intéz­hessük. Kibontom itt a lobogóját az autonómiá­nak, Szlovenszkó autonómiájának, amely­re az van felírva, hogy Szlovenszkó a szllío- venszkóiaké! Régóta dolgozom ezen. Vártam, kerestem a módját annak, hogy Hlinka pártjával együtt tudjam az elhárító lépéseket megtenni. Soha­sem adtak erre módot, mert baja a néppárt­nak az, hogy megkóstolták a hatalmat, s most a hatalmat akarják^ de nem a népnek a ha­talmát. Mi a népnek a hatalmát akarjuk. Az itt le­vő népnek a kormányzását akarjuk. Mi azt akarjuk, hogy ahogy itt meg tudtunk maradni ezer esztendőn keresztül szlovákok, magyarok és németek, ugyanígy további ezer esztendőn keresztül is meg tudjunk marad­ni szlovákoknak, magyaroknak és németek­nek. Mi belekerültünk egy respublikába, amely nemzeti államot akar csinálni önmagából, amely tehát csehesit. Csehesit gazdaságilag, csehesit kultúra ilag. Ez ellen akarunk mi fel­sorakozni. És ennek a pártnak az elnöke vagyok, ezért részletekbe nem akaróik bocsátkozni. Csak egyre térek itt ki. Arra a vádra, amiket itt folyton hirdetnek, hogy mi magyarok akkor, amikor itt Magyarország volt, elnyomtuk a szlovákokat, s tiltakozni akarok innét a* ellen, hogy a bé­kési szlovákokat arra akarják felhasználni, hogy Magyarország múltját meggyalázzák. Innét kiáltom bele a világba, hogy hazudik az, aki azt állítja, hogy a magyarok elnyom­ták a szlovákokat és hazudik az, aki ezer esztendős járomról beszél! Nincs ezer eszten­dős járom! Hiszen gondoljunk csak arra, hogy 1848-ban a magyarok maguk küzdöttek a já­rom ellen, hogyan nyomhattak volna el akkor inasokat?! Igen is igazság az, hogy itt ezér éven át testvóriifeg együtt éltek a népek: a szlovákból nem lett magyar, s a magyarból nem lett szlovák. Ezt a testvéri együttélést akarom a jövőben is. Ez az én politikám! ígérem, hogy mindig becsülettel, tisztesség­gel, önzetlenséggel s minden tehetségemmel fogom lobogtatni a szlovák-magyar testvéri­ség lobogóját. Küzdők és küzdeni fogok váll­vetve a magyar nemzeti párttal, vállvetve önökkel és vállvetve mindenkivel Szloven­szkó autonómiájáért, mert ha azt kiküzdöt- tük, akkor mec portáé inferi praevalebunt nos! Soká tartó lelkes ünneplés' fogadta Szüllő szavait. Nedh zije, éljen, hoch kiáltás töltötte be a levegőt, s e háromnyelvüséggel is tün­tetett a gyűlés közönsége a közös sorsban való testvéri összetartás mellett. Utána Petrásek Ágoston keresztényszoeia- lisfca tartománygyülesi képviselő mondotta el tartalmas, mély igazságokat tárgyaló beszé­dét, amelyben a mai általános gazdasági nyomor és a mai egész berendezkedés válsá­gának okait fejtegette, s rámutatott a kauzá­lis orvoslás módjára. Beszédével lesz alkal­munk bővebben is foglalkozni. Richter János, a magyar nemzeti párt ven­dégszónoka következett ezután, aki rövid be­szédében bejelentette, hogy7 a magyar nem­zeti párt és a szepesi német párt nevében szivvel-lélekkel csatlakozik az autonómista mozgalomhoz és minden megengedett eszköz­zel küzdeni fog az általa képviselt párt is Szlovenszkó autonómiájáért. Felhívom ehhez a szent küzdelemhez, — mondotta, — min­den tisztességes és józan gondolkozásu szlo­vák testvéremet, aki jobban szereti népének jólétét, mint saját önző céljainak eténéeét Ne féljenek sem a magyarén, sem az irre­dentizmus vádjától, árnak csak hazug frázi­sok. Itt az Isten szabad ege alatt kijelenten^ hogy legyen átkozott mindaz, aki újabb vér­ontást, újabb vérzivatart kíván! Nem aka­rtaink vezér-szerepet játszani az autonómia ke­retén belül, de követeljük, hogy Szloven­szkó autonómiájában a magyar és német ki­sebbség is elnyerje teljes nemzeti önkor­mányzatát, hogy — a köz társa sági elnök sza­vai szerint, — egyenlők legyünk az egyen­lők között és kiélhessük teljes szabad nem­zeti életünket. Fedor Miklós keresztényszocialista nemzet­gyűlési képviselő frappáns és humoros for­dulatokban gazdag beszédében ostorozta a mai kormányrendszer tehetetlenségét. Rá­mutatott arra, hogy a kormánypártok megbí­zott agitátorai tizenhárom esztendeje a kü­lönböző választások előtt szavazatvadászat céljából állandóan Ígérgetik a bajok orvos­lását, szinte földi paradicsomot, a váj aszta­lok lezajlása után azonban elfelejtik Ígére­teiket, eddig közülük egyetlenegyet sem vál­tottak be s az eredmény az általános elsze­gényedés, munkanélküliség, nyomor. Szo­morú példája érmék éppen Selmecbánya, ahol egykor virágzó ipar, virágzó kultúra, vi­rágzó főiskolák voltak, s ma mindennek csak az emléke van meg: a gyárak csönde­sek, a kohók kihűltek, a bányászok nagy- része műnk anélkül van, a munkában levők redukált munkaidővel dolgoznak, a főisko­lák megszűntek. Az Ígéretekkel szemben ez a szomorú valóság. Egyesült, szervezett épi- tőmunkával az autonómia keretén belül lehet csak az orvoslás módját megtalálni. Ehhez a munkához, ehhez a küzdelemhez kéri a la­kosság odaadó támogatását. Chilavy Mihály, beszterceibányai munkás- szervezet kiküldöttje ügyesen felépített lel­kes beszédben ismertette a keresztényszo- cialiiSta munkásmozgalom jelentőségét, s a szervezkedés fontosságát. Mihalik János surányi gazdatiszt a imm- kásbetegsegélyzőkné] lévő tarthatatlan álla­potokat vázolta s a Selmecbányái nyugdíjas dohánygyári munkások sérelmeit ismertette, amelyek sürgős orvoslását kívánta. Végül a keresztényszocialista párt szlovák lapjának szerkesztője összegezte a gyűlésen elhangzottakat, majd a gyűlés határozati ja­vaslatot fogadott el, amelyben követeli Szlo­venszkó teljes közjogi autonómiájának mi­előbbi megvalósítását. Ezután mindvégig komoly méltósággal le­folyt népgyülés véget ért s a helyi szerve­zet a keresztényszocialista párt helyiségeiben házi ünnepség keretében ünnepelte az or­szágos elnököt, a vendégeket és a szónoko­kat. Fazekas Margitka szlovák nyelvű s két aranyos kis baba: Mocik Erika és Zelma magyar üdvözlő versek mellett nyújtottak át. virágcsokrokat a vendégeknek Az üdvözlésre Szűrő magyarul, Richter szenátor németül, Petrásek tartó mónygyüióai képviselő pedig szlovákul válaszolt. Este pagy bankett vei! [amelyen több fÖEköszöntő hangzott el Bránkó meggondolja magát... Elbeszélés - Irta-. Villányi Andor i. Tavasz van. A hó már vagy hat hete eltaka­rodott a mezőkről. Amerre a szem ellát: min­den csupa zöld. Zöld a rét, zöldek a lankás dombok, zöld a selyemfényű sarjadzó búza. Csak a fák nem büszkélkedhetnek még smaragdszin toalettjükkel. De ezt a csodálatos bölcsességü Természet tudvalévőén csak azért rendezte el igy, mert elsősorban azt kell táplálni,, ami után az em­ber él. Dragaszavlyevits Bránkó például a birkák után é! ő tehát igen helyesli, hogy először is a birkák kapnak enni. Mert a juhásznak a birkáktól való függésé­vel is úgy vagyunk, mint minden más szükség­leti cikkel. Látja, terem a suszter a vásáron, hogy ke­lendő a csizma: nosza hamarosan fölfogad két-három segédet és csak úgy potyognak ki a kezük alól a csizmák. Látja viszont a pásztor, hogy becsülete van a birkának: megszaporitja hát ő is hamarost a családját. Ámbár igazság szerint ma már e tekintet­ben is csak múlt időt lehetne használnunk. Mert amikor már a birka hozadéka is csak alig-alig fizeti meg a legeltetési bért: nemhogy a nemlévő szaporításra gondol, de még azt is Kokalja a juhász, aki van! * Botjára könyökölve ál] künn Bránkó a tava­szi réten, a langyos napsütésben, a füillatu zöldbársony pázsiton. Vállán a kommenciós szűr, lábán a kom- menciós csizma, háta mögött a kócos kis Fekete puli. Előrébb: az öreg csacsi után békésen le­gelészve mendegélő nyáj. Arra oldalt meg, fhessze-messze: csak a pásztori szemmel kive­hető, dombon épült falu. Aki mot városi ember igy gondolataiba el­merülve szemlélné ezt a botijára könyöklő Bránkát: az a maga szobalitteratúrén elrontott képzeletével, a jó Ég tudja miféle mély és tar­talmas gondolatokkal volna képes ezt a brán- kói elmerengést megtölteni. Holott erről sző sincsen! Amire Bránkó gondol: ez. Itt a szomszéd tanyán lakik egy öreg, hat­vanöt éves, töpörödött sváb. Az a ládafiáiban hatezerötszáz pengőt őriz. Azt az öregembert meg fogja fojtani Brán- kó. s Széntmihálynapján, amikor ki van. az év: okosan elrejtett kincsével szépen átoptál Jugoszláviába . . . *' * Aki mármost azt óhajtja tudni, hogy egy ilyen alapjában becsületes, jóhiszemű és min­den jóakaratra érdemes Bránkó, a világtól való teljes elzárkőzottságában miképp juthatott el, efféle, a juhászi foglalatossággal nem igen összeegyeztethető szörnyű gondolatihoz, —< an­nak élőbb a birkaŐTzési mesterségnek egy­két olyan elkerülhetetlenül fontos csinjadnn- jával kell tisztába jönnie, ami nélkül nemhogy egy lépést seim tehetne ezen a szép tavaszi me­zőn, hanem a mi Bránkőnk válságba jutott lel­kiállapotát sem érthetné meg. Holott eTre az elkövetkezőkben nagy szüksége lesz. * Mindenekelőtt is: illik a juhászi mesterség­ről azt tudni, hogy az még sohasem volt olyan foglalkozás, amellyel az ember — már leg­alább is kommenciós cselédi értelemben , — örökre eljegyezte volna magát. Mert lehet az ember, teszem egy életen át orvos, ügyvéd, katona, vüvómster, — vagy egyéb. De ahogy a legtöbb kereskedősegédből idő­vel vagy utazó lesz vagy boltos, hogy aztán végre is az ügyvédek martalékává váljék: akőpp a kommenciós juhász is csak addig ma­rad odaragadva a földhöz, amig valahogyan ogy kis falka birkára nem tesz szert egyszer. Ennek pedig, aszerint, hogy valaki a türel­mesebb formát választja-e, vagy pedig a tü­relmetlenebbiket, — (vérmérséklet dolga tud­niillik az egész) — kétféle módja van. Vagy addig takarékoskodik tudniillik, a ju­hász, amig egy napon csak összespórolt ma­gjának három-négy mázsa búzát, amit aztán birkára átváltva hozzá ereszt a gazdája nyá­jához és — vár. Vagy pedig ... —-de erről talán hadd essék később szó . . . Ha vár s egy kis szerencséje van, a három- négy birkából egy év múlva lesz öt-hat. Az öt­hatból a következő évben nyolc-tiz. A nyolc- tipből újból egy év múlva tizenöt-tizenhét. Addig-addig mig ugy tizenöt-busz esztendő múlva egy napon csak valahol lenn, az alsó- sorbeli Rác ucca végén készen áll a sárral ta­pasztott kis ház, az a két ábitva epediett gir­hes magyar lovacska már javában szántja künn a határban a földet. Az ólban boldog vi- songással nyikorognák a gazon nevelt mala­cok s az a száz-százötven birkából álló juh- nyáj, amely mögött kommenciós szűrében, bot­jára könyökölve bélrésen mereng valami ju­hás ziféle: már nem a másé, hanem az ő legsa- játabb, maga nevelésű tulajdona. Ami már most a kommenciós mibenlétnek, a türelmetlenebbik forma szerint gazdává avanzsálását illeti, arról manapság már talán voltaképpen jobb nem is beszélni. Hogy miért jobb nem beszélni róla? Azért, mert mi is volt az a bizonyos „türel­metlenebbik" mód? Az, hogy az ember, egyre csak kuporgatván a filléreket, nem vonta meg magától a falatot, amig végül együtt volt an­nak a három-négy majdani vagyonmegalapozó girhes birkának az ára. Hanem alkalmas idő­ben, — évenként két-három négyszer — tor- konkapott négy-öt birkát. S miközben a lehú­zott birkalbőrt azza} szolgáltatta be a gazdá­nak, hogy a bürgét, — aminek a húsa per­sze titokba valami mészárosnak adódott el, — „felfúvódás miatt el kellett ásni": —> a juhász az ilyentén tisztes, négy-öt évig történő sáfár- kodásból megvásárolt birkafalka révén, búcsút mondván a cselédi sornak, — ettől kezdve im­már a maga vagyonának őrzője lett. Azonban: — és itt igen alkalomszerű az „azonban t“ rögtön hozzátenni — ne fél ejtsük el, hogy ezek a machinációk nem ma történ­tek, hanem a régi, jó, háború előtti boldog időkben, amikor is a ember még ilyen simán ki tudott a kenyér a dójával babrálni. Próbálná ezt ellenben valaki a mostani vi­lágot kijárt, minden huncutságot kitanult gazdákkal. Na, jól Is járna velük! íMert micsoda furfangot fundáltak ki ezek a front nem viselt, lövőszárok mögötti lógás­tól megcsavarosodott eszű, külországot kijárt zsentlmének? Micsodát? Ezt: Ha pedig egy birka akármiíéle bajban el­hull — a megnyuzott tetemet — az eddigi hall­gatólagosan eltűrt elföldeléfe legszigorúbb ti­lalmával — mindaddig, amig a gazda kárról való személyes megbizonyosodás céljából él1 nem jön: >—■ fára kell fölakasztani, hogy ott büdösödjék meg! Miért? — azért: mert szerin* tűk kisebb baj, ha mezei környezet válik dög* letessé, mintha a törvényes igazságon valami­féle utólag ki nem szimatolható olyan szépség­hiba esik, aminek folytán a juhász netalán valami előre -e] nem hárítható hasznot fa­csarhatna ki az elhulott suba alatti értékesí­téséből! így állván tehát a dolgok: Önként felvetődik a kérdés, — mért nem választotta hát akkor ez a mi Bránkőnk a már említett türelmeseb­bik vagyonszerzési módot, amelyből — mint láttuk — előbb-utóbb mégis csak elkövetkezik az önálló gazdasorbeli állapot. Miért? Oka van ennek. Kezdjük ott, hogy az a bizonyos elmélet, hogy négy birkából lesz hét, hétből tiz-tizen- kettő és igy tovább: csak papiroson van igy, A gyakorlat azonban más. A gyakorlat ugyanis az, hogy igaz ugyan, hogy a birka megteszi a magáét és szaporo­dik. Azonban az Is tudnivaló, hogy esendő fé­reg lévén: dögleni Is szokott. Ha pedig a ju­hászarak magának is van néhány birkája, ak­kor, a szerződés szerint, mivel ő a döglésért is felel — szaporodni csak a gazdának szapo­rodik: dögleni azonban már csak a juhásznak döglik. Ugy, hogy mi sem könnyebb, nvint hogy megtörténhessék az, hogy a sok pótlás következtében nemcsak hogy a gazdának sza­porított, de azonfelül még ingyen is őrizte a juhokat, — amely meggazdagodási mód nyil­vánvalóan szintén nem igen telszhctik mi derék Bránkónknak. Tolytat^uk-Í

Next

/
Thumbnails
Contents