Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)
1931-07-12 / 156. (2673.) szám
/ 8 'PR&:GAI-/V\AC^A3R H1RLAI> _________________mi t-.au. 18, TMAnap. bel ül folyik a mérkőzés, ami újból két-két játszmát jelent. Ezzel a verseny véget is ért. A rendszer hiráinta Az érdekes és komplikált rendszer, mint említettük, sok előnyt jelent, de bizonyos hátrányokkal is jár. Hátrányos először is az aut- szájde-rekre, amelyek 19 fordulóban könnyebben javíthatnák meg helyezésüket, mint 13 fordulóban. Huszonnégy játszmától (6 forduló) esnek el s 24 teljes poin-t vesztenek el. De hátrányos a favoritok közül is elsősorban Lengyelországra és Magyarországra. Ha visszaemlékezünk a hamburgi olimpiász lefolyására, azt a rendkívüli "finisht, amely izgalomba hozta a sakkvilágot, amikor a lengyel és magyar csapat megszökött a mezőnytől s fej fej mellett haladva húzott a cél felé, éppen az okozta., hogy a két csapat sorsolása olyan kedvező volt, hogy az autszájdereket kapták a versenyre. Ezeket 4:0-ás arányban gázolták le s így hagyták maguk mögött a többieket. A magyar csapat autszájderektől mindössze 314 pont veszteséget szenvedett, ennek köszönhette előkelő második helyét. Most két autszájderrel nem fog szembekerülni, ami abszolúte 8 pontveszteséget jelent, relatíve pedig legalább 3 pont hátrányt, mert a lengyel csapatot kivéve, az autszájderekkel szemben senki som számíthatott 8:0-ás eredményre. Ki lesz a győztes? A küzdelem hát megkezdődött az államok sakkvilágbajnokságárt s az értékes Hamilton- Russel-aranyvándorserlegért, amelyet Londonban és Hágában a magyar csapat szerzett meg s amelyet Hamburgban Lengyelország csupán 1 y2 pont előnnyel hódított el tőle. Az erőviszonyok a múlt év óta jelentékenyen megváltoztak. Elsősorban igen erős csapattal (Vi elmar, Kosztics, Asztalos, Pirc) jelent meg Jugoszlávia, amely Hamburgban nem szerepelt. Ausztria és Németország is annyira erősítettek, hogy favoritnak számítanak. Az olimpiász soha nyíltabb nem volt, mint az idén. Éppen ezért nyilvánul meg az eddigieknél is intenzivebb érdeklődés a prágai sakkesemények iránt. A verseny lefolyásáról és érdekesebb mozzanatairól naponként számolok be a P. M. H. hasábjain. A gyakorlati sakkozók kedvéért pedig naponként, közlök játszmákat is a nemzetek sakk- tornájáról. Vécsey Zoltán dr. A magyar sakkozók Prágában Prága, julius 11. Szerda óla megélénkül a prágai sakkélet. A Vodicskova uccán széles vászonszallag fogja át az uceát, amely azt hirdeti, hogy húsz nemzet képviselőinek nemes vételkedése a Novák-kávéházban fog lezajlani. A Novák-palotát színes zászlók, girlandok ékesitik. Szerda óta sorjában érkeznek a c sakkcsapatok, amelyeket főleg a poricsi Centrum-szállodába kvártélyodnak be. Itt fognak lakni a magyarok is. Elsőnek az amerikai Marshall és Dake, az amerikaiak uj csillaga érkezett. Péntekem telefonon érdeklődtünk a Centrumban, hogy mikor érkezik a magyar csapat. Meglepetésünkre az volt a válasz, hogy már itt is vannak. Nosza gyors összeköttetés és kiderül, hogy a szállodában a jugoszlávokat könyvelték el magyaroknak, aminek van is alapja, mert Határtalan izgalom járta át. Végiglüktetett a hivatali szobákon, becsőditette a szolgaszemélyzetet, hogy jöjjenek, nézzék, valami nagy csoda történt. Ide költöztek a fecskék, no lám, épp a pénztárfülke fölé, ugylátszik, onnan is akarnak csipegetni a kedves kis állat- ■ kák. Még senki se hallotta ennyit beszélni. Felvillanyozottan intézkedett, hogy hozzanak hamar létrát, kalapácsot, deszkát, szögeket, a feoskefészek alá okvetlenül el kell helyezni valamit, nehogy lepottyanjanak a kis fiókák a magasból, ha első próbarepülésüket végzik. Ö maga mászott fel a létrán és egy deszka* lápot helyezett a fészek alá. Akkor ereszkedett le a létrán, amikor a tisztviselők szállingózni kezdtek a hivatalba. — No, mit szólnak? — mondta nekik szokatlan közlékenységgel és a fecskefészekre mutatott büszkén. — Csoda, valóságos csoda. A hivatalnokok a vállukat vonogatták. Őket nem hatotta meg a fecskefészek. Várták az első kedvező alkalmat, amikor a feeskefészek révén kitekerhetik a nyakát a fecskéknek és Gullivernek is. Ne is kellett sokáig várniuk, csak a legközelebbi hivatalvizsgálatig. Gulliver gyanútlanul beszélgetett épp a központi kiküldöttel, amikor magából kikelve berontott a pénztáros. Hogy ő ezt az állapotot nem bírja tovább, a feje zug egész nap a csipo-| gástól, az íróasztala tele van mindenféle fecs- j készeméitől s mész az ablaka, se csukhatja ! be, amióta bevették magukat azok az átkozott j fecskék. Gulliver egészen belesápadt, hogy nem igy van, hogy egészen másképp van. de j hogy mennyiben másként, azt nem sikerült j zavaros védekezéséből is megáll api tani. A I főtanácsos végül is úgy döntött, hogy ál vonulnak helyszíni szemlére. Hát a feeskefészek csakugyan ott volt, pontosan a pénztárfülke előtt. A kis fecskék ott Ilitek a fészek szélén, tipródtak meg a szárnyaik1 .:! íapkodíuk s néhány szániyesapásnyi Ügyetlen kis v. pülés után ijedten meneküllek vissza a fészek biztos révébe. Próba repül é süket végezték éppen, azt a szent műveletet, Asztalos dr., König és Kosztics magyar származásúak. A román csapatban is három magyar játszik, Balogh dr., Erdélyi és Ty- roler. Az amerikaiak között is van miaffyar, Sloner. Egy szóval a magyar nemzetiségű sakkozók más országok sakkcsapatainak is az erősségei. Mert tekintetbe kell vennünk, hogy úgy Jugoszlávia, mint Amerika is favorit. A magyar sakkozók csapata szombaton reggel fél kilenckor érkezett meg a Masaryk- pályaudvaron és nyomban nyugvóra tért. A játékosokon kivüil baji PHay Gyula földbirtokos, maga is jeles sakkmester és Tóth László dr., a Magyar Sakkvilág szerkesztője kisérte a magyar sakkozókat.’ Á csapat kapitánya Vajda Árpád dr. VJf, Egy főispánról 2. Id. Mailáth István főispán! működését egyebek között jellemzi az, hogy a községek háztartása iránt állandóan érdeklődött és minden alkalommal erre is irányította a közfigyelmet, buzdította a törvényhatóság tisztviselőit, hogy a községi közigazgatásra kellő gondot fordítsanak, a községi bírák számadásait szigorúan ellenőrizzék s a községi vagyon elherdálásának gátat vessenek. Sok községet mentett meg ilyképpen a vagyoni bukástól. Sok községen segített állami kölcsönnel, melyet személyes közbenjárásával eszközölt ki a kormánynál. Körmöcbányának egy, a kincstárral szemben 200 év óta folyó pőrét az ő bölcsessége és eré- •lye döntötte el a város javára, mely pörnek az elvesztése az egykor tekintélyes bányavárost talán koldussá tette volna. Léván, melynek érdekeit még főispá.nsága előtt is mindig a szivén hordozta, a különféle emberberáti, közművelődési, gazdasági intézmények életében, mint tag, vagy mint elnök, élénken részt vett, miiben fenkölt szellemű neje követte az ő példáját. Jótékonycélu estéken, táncmulatságokon leányaival jelent meg. A léva—párkányi vasút, a lévai köz kórház, a főgimnázium, az árvaház teremtő munkájából az oroszlánrészt magának vette ki, nemcsak a kormánynál és magánosoknál való befolyásával, hanem jelentékeny anyagi áldozatokkal is. Ajtaja mindenki előtt nyitva, hivatalos fogadóórája nem volt. Akár gróf volt az illető, akár szegény falusi tanító, bármikor kereste őt székhelyén, vagy kiskereskényi otthonában, mindig rendelkezésére állott. Tanúja, voltam, midőn egy pünkösdi ebéd alatt, melynél sok vendég ült az asztalánál, jelentik, hogy egy falusi bíró keresi a méltóságos urat, -s ez fölkel, otthagyja a megkezdett falatot s elintézte a biróval ennek dolgát. Csak azután folytatta az ebédjét. A szegény embert — ha nem is segíthetett az ügye-baján — kedves modorával úgy meg tudta nyugtatni, hogy az a baját mindjárt türhe- tőbbnek érezte, amint a hatalmas főispán küszöbét újra elhagyta. így aztán a népszerűsége, mely a kicsit elviszi az anyaölből s szegény madáranya még tanítja, buzdítja, mig egyszer majd örökre elrepül tőle. Gulliver könnyes szemmel nézett fel rájuk: — Hát nem meghatók, — De én vallom a kárát — méltatlankodott tovább a pénztáros. — Azt csak nem lehel mondani, hogy a hivatalba való az ilyesmi? — Hát mondtam én a fecskének, hogy költözzön ide a hivatalba, avagy talán én raktam neki fészket? Vagy mért nem ment a SpLn- delhnber ur szobájába? Nem, ő a saját akaratából vert itt fészket. , — Kérem, egyszer már a központ is megtiltotta ... Gulliver kitárt a karját, mintha máris a fecskéket védené. A hangja remegett az izgalomtól: — A központ... ön azt mondja, hogy központ?... Ám legyen központ, még akkor is... En megfellebbezem a központot, meg ón egész a kormányig... És ha kell, magához a jó Istenhez fellebbezek érte, mert ezeket a fecskéket ő maga küldte ide. Eltűrtem, hogy kiverjék innen, a kutyámat, pedig az mindig igazat ugatott, hogy kitiltsák a kanárimat, pedig az mindenkit megénekelt, ezt mind eltűrtem némán, de hogy még a fecskéket is ... A főtanácsos megszánta szegény Gullivert. — Nézze, pénztáros ur — mondta békítőén — már csak pár nap az egész. A kis fecskék maholnap már röpülni tudnak s akkor elhagyják ezt a fészket. Nemsokára itt az ősz. Gulliver pedig azzal vigasztalta magát, hogy az ősz után majd elmúlik a tél is és jönni fog ismét a tavasz. Akkor már kora reggelente várni fogja a fecskecsaládot. Uj fiókákkal, uj csipogással, zizzenő röppenéssel, a szürke hivatali szobákban, ahol nincs tavasz és nincsen szeretet, csak könyörtelen szivü emberek: ostoba barmok, hálátlan kutyák, sunyi macskák, piperkőc kanárik, lomha laj- liárok. számitő. agyafúrt rókák, ragadozók és állatok. A magyar csapat végleges összeállitását csak az esti órákban dönti el a kapitány. Ez ugyanis azért fontos, mert a bejelentett sorrend alapján ülnek le a játékosok táblájukhoz. Mivel lapunk megjelenésének időpontjában a bejelentés már megtörtént, nem árulunk el indiszkréciót, ha már közöljük a valószínű sorrendet: 1. Steiner Endre, 2. Steiner Lcjos, 3. Vajda Árpád dr., 4, Sterk Károly, 5. Ha/vasi Kornél. A magyar játékosok bizakodó hangulatban vannak, bár átérzik a felelősségük súlyát s azt is tudják, hogy a mostani omlipiász minden eddigi között a legnehezebb. Bíznak a jő helyezésben. melyet sohasem keresett, magától jött és nőtt... És mikor, mindenkitől szeretve és tisztelve, azt a három célt, melyet főispáni széke elfoglalásakor magának kitűzött, elérte — őt is utóiért© a legtöbb nagy ember végzete, a tragikus bukás. Bukása közvetlen okát ismerjük. Barsvárme- gvének az országgyűlés 1889. évi véderővitájával szemben való viselkedése volt az. Közvetett oka lehetett Mailáth István minden pózolás iránti filozófus ellenszenve is. ö néha 'hónapokon át nem mutatkozott Budapesten s nem szaladgált föl minduntalan a szabadelvű klubba. Erre nem ért rá, neki itthon volt dolga, fontosabb az állásának biztosításánál. így például, mikor Barsvármegye is iküldöttségileg üdvözölte a királyt Nyitrán az 1887. évi hadgyakorlatok alkalmával, gyengélkedés ürügye alatt otthon maradt és Máriássy István alispánra hízta a küldöttség vezetését. Egy más eset is megingathatta a kormánynak Mailáth Istvánba helyezett bizalmát, az, hogy az 1887. évi képviselőválasztásokon a kormánypárti Keglevlch István gróf Aranyos- maróton megbukott a függetlenségi Detrich Péterrel szemben. A főok azonban — amint mondtam — Bars- vármegye óvásemelése volt az 1889. évi országgyűlési véderő javaslattal szemben. Ez a javaslat az ország közhangulatát nagyon fölizgatta s igy Barsvármegyéét is. Ez az izgatottság a vármegye 1889. évi január hó 30. napjára kitűzött rendkivtili közgyűlésén is érezhető volt. A főispán betegen feküdt, az őt helyettesitő, gyönge alispán az izgatott közhangulattal szemben nem bírta megakadályozni, hogy Odescalchy Arthur herceg egy előre be nem jelentett inditványa tárgyalás alá vétessék, mely szerint Barsvármegye terjessze föl az országgyűléshez a véderőtörvényjavaslatra vonatkozó tiltakozását. Az alispán, aki sem meggyőző logikával, sem magával ragadó szónoki tehetséggel nem rendelkezett, az indítvány elfogadását sem akadályozhatta meg. Miután pedig a kimondott határozatot a saját felelősségére nem merte Budapestre juttatni, egv hármas küldöttség elvitte azt a beteg főispánnak. Mailáth István a különben törvényes utón és törvényes alakban hozott határozattal szemben az igazság ellenére nem akart tiltakozó jogával élni, s annak az országgyűléshez való felterjesztését magára vállalta, tudva, hogy ez állásába kerülhet. Barsvármegye tiltakozása nem volt az egyedüli s ez Tisza Kálmán kormányelnököt nagyon felháborította. Példás megtorlással akart élni, csakhogy a vármegyéket nem büntethette meg. Elhatározta tehát, hogy az illető főispánokat, mint megbízhatatlanokat olyanokkal cseréli fel, akik neki hasonló esetben vak eszközei lesznekAz elbocsátandó főispánok között azonban olyanok i« voltak, akik Tisza kedveltjei közé tartoztak és akiknek régi, jó szolgálataira még élénken emlékezhetett. Tisza akkor belügyminiszter is volt, a büntetés végrehajtása tehát feszélyezte volna, azért ideiglenesen az erőszakos Baross Gábor miniszterre bízta a belügyi tárcát. Baross sorra beidézte a „bűnös" főispánokat, igy Mailáthot is. Ami most történt, azt csak kevesen tudták. Baross felszólította Mailáthot, adja be írásban lemondását, hogy az ügyet „simábban" lehessen lebonyolítani. Mailáth ezt a kívánságot felháborodással megtagadta, ő — úgy mondta, — sem törvénybe, sem tisztességbe ütköző dolgot nem követett el, teljes munkaerővel rendelkezik, testileg és szellemileg épnek érzi magát, igy tehát lemondása az ő részéről indokolatlan. Ha a miniszter ur más' nézeten van, ám tegyen úgy, ahogyan kénye- kedve tartja. Ezzel távozott. Ez március hő vége felé történt és rövid időre rá megkapta Mailáth a felmentési okmányt, mely ridegen, csak a puszta tényre szorítkozik, indokolás nélkül és anélkül, hogy a felmentett főispán érdemeit egyetlen elismerő szóval említené, a távozót szokásos módon a királyi kegyről biztosítaná. Ilyen gyöngének bizonyult ekkor a „vas miniszter" és ezzel ért véget" egy kiváló férfi közéleti pályafutása. * Fájt-e a lelkének?... nem tudom- De Mai- !áth István büszikéhbb volt, mint sem hogy erről a sérelemről mással beszélt volna. Ezentúl még közel tizenöt esztendeig élt, viezszavonultan, kedves kiskereskényi otthonában, kedves családja körében. A társadalmi élet terén csak annak legszűkebb köreire, a rokonok és régi barátokkal való érintkezésre szorítkozott. Azelőtt leányait elvitte a lévai, ipolysági, maróti, de még a körmöcbá^ nyai táncmulatságokra is. Ezek a kirándulások most megszűntek. Leányai lassan férjhez mentek s a társadalom lassan más szint Öltött. A' régi, ismerős emberek újaknak adtak helyet s ezek körében már nem érezte magát jól. Azért nem is vágyódott a társadalom nyújtotta szórakozások után. A külvilágért otthonában keresett és talált kárpótlást. Otthonában, melyet müvészérzéke és természetszeretete kis paradicsommá alakított át. Különleges ízléssel értett fák és cserjék csoportosításához, melyek között, mintegy színfalak között, szabadon hatolhatott a szem a festői háttérig, a Szikince völgyének túloldali dombsoráig. A ház mögött, a nyugat és észak felé védősáncként emelkedő, lankás hegyoldal alján gyümölcsösit, a fölött szőlőt létesített, melyet aztán a meredekebb dombtetőig cserfaer- dőcske szegélyezett. A házkörnyék sziklás hegy- szakadékait fásítással hasznothozókiká tette. Gyümölcsöse kiváló fajgyümölcsöt hozott. Bent, a kényelmes urilakban pedig olyan tiszta jó szellem sugárzott ki minden szobasarokból, minden régi bútordarabból, mely mindenkit megigézett, aki annak bűvkörébe lépett. Érezte ezt a merő idegen, épp úgy, mint a ház meghitt barátja, a megértő felnőtt épp úgy, mint a gyermek. Ennek & jó szellemnek egyúttal áldott és fenkölt szellemű hitvesének egyénisége ig volt a megteremtője. Ez a szellem Mailáth István lelkének emaná- ciója volt, melynek arisztokrata vonását átha- sitotta a demokratizmusa. Arisztokratasága abban nyilvánult meg, hogy az emberben nem a kutyabőrre festett armálisban, hanem a szív mélyében letett nemességet nézte. Ég éppen ez tette őt a szó legnemesebb értelmében demokratává is. Ez a sajátossága tette őt fogékonnyá a szegény kis ember ügye-baja megértésére és sarkalta őt arra, hogv fényes állása egész súlyával mindenkor segítsen az összesség és az egyes haján egyaránt, amikor segiteni kellett és lehetett, m Nemes lelke szinte meghatóan nyilvánul azokban az egyszerű szavakban, melyek egy hozzám intézett leveléből valók: „----Nem is keresem ma sem az élet értékét má sban, mint: amennyit a szív felfoghat magába". Mailáth István bölcselkedő ember volt. A bölcselkedés —ugyanabban a levélben mondja, — kora ifjúsága óta kedvenc lelki foglalkozása volt, ezért mintegy aggódva az emberiség sorsán, figyelte meg a korszellem „racionalizmusának hódításait". Valóságos előrelátással, jóslatképpen mondta jubiláris beszédében, hogy „ezen irány megtöri a lélek megelégedését, a kedély boldogságát, mely az életcélnak egyedül megérthető alapját képezi. A vallás-erkölcs kiküszöbölésével napirendre tér a kedély megha- sonlása, az életunalom". Amitől félt, bekövetkezett: hol van ma már a „lélek megelégedése, a kedély boldogsága!?" Jó szive és ez a sejtelemezerii aggódása ösz- tékelte Mailáth Istvánt arra, hogy felkarolja a kis ember, a nép ügyét.Főispán korában erre tág tere nyílt, de hü maradt ehhez a nemes törekvéshez most is, amikor már visszavonult a magánéletbe. Ezért választatta meg magát ez a nemes férfiú, mikor megszűnt- a 2675 négyszögkilométernyi Barsvármegye főispánja lenni, az alig 1500 holdnyi terjedelmű Kiskereskény falucska törvénybirájá- nak. Rászánta magát, hogy rendbe hozza annak a községnek a pénzügyeit, mely a szülőföldje, melynek az ő ősei földmives urai voltak. Fiskálisa, -gyámja, tanácsadója lett azoknak az ügyefogyott kié embereknek, akiket gyermekkora óta ismert, kiknek az elődjei az övéinek valamikor jobbágyai voltak. Ebben a- faluban aztán, mig id. Mailáth István fölötte őrködött, nem is akadt tolvaj, nem verhetett gyökeret a romboló korszellem. Mert ő népének nem csak igaz barátja, de oktatója, nevelője is akart lenni. És ez a nép boldog volt, mert megelégedett volt, boldogabb, de-jobb is, mint amilyen ma. Vázlatom hézagos volna, ha Mailáth István jellemének ezt. a- vonását nem emelném ki, mely nagy emberszeret-etének legszebb tanúbizonysága. Ez a szerénységgel párosult emberszeretet dicsőbb méltósággal vette körül nemes egyéniségét, mint aminő az volt, melytől a törvény a főispánokat megfosztotta- Ez az ő különleges méltósága adott neki tekintélyt kicsinyek és nagyok előtt egyaránt, melyet mások hasonló állásban a gőg ridegségével igyekeztek maguknak biztosítani. Szerénységét is említettem, mert az is diszére szolgált. A király egy Ízben őt is kitüntette kegyének egyik csillogó jelvényével. De mig mások érdemeik jutalmának csillogó tanúbizonyságát a mellükön kívül fitogtatták, Mailáth István a keble mélyébe rejtette érdemei jutalmát: az ünraegelégedés jóleső érzését. Rendjelét soha, senki sem látta rajta. Mikor hagyatékát rendezték, Íróasztala egyik fiókjában, hátul, régi iratok közé temetve találták azt. Senki sem tudott róla. Talán már az sem, aki valamikor adta... * 1903- november hó 14-én halt meg szerettei körében. Ráillenek a költő szavai: „Multis ille bon* flobdlis oocMit!" \ Vázlatok társadalmunk múltjából Irta: Karafiáth fi. dr.
