Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)
1931-06-11 / 131. (2648.) szám
4 ltt3l junius 11, csütörtökH5 „Mi finnek őszintén és komolyan vesszük a magyar rokonságot44 — mondja Juhana Peráláinen, a legnagyobb helsingforsi lapnak Pöstyénben kurázó szerkesztője Pöstyén, junius elején. Egy őszliaju öreg ember ül szembeni velem a Hotel Royal terraszán. Messziről jött, törve beszél németül. Egészen furcsa és különös akcentussal. Olyanformán nyomja meg a német szótagokat, mint a szegedvidéki ember, ka idegenbe kerül és néniéiül akar beszélni. Az igazi német már a mondata elején kiérai belőle a magyart és ha történetesen nem tudnám, hogy ez az ur, aki mostan interjút ad nekem, az ezer tó országából, a finnek államából jött el ide hozzánk, azt hinném, ha magam is történetesen német lennék, hogy valahonnan az Alföldről ideszakadt urambátyámmal van dolgom. Nehezen megy a diskurzus, Juhana Peráláinen kollégám, a legnagyobb helsingforsi lap külpolitikai szerkesztője, Finnország fővárosának tanácsosa nem tud jól németül, de azért mi mégis csak megértjük egymást. A hazájáról, messze Finnországról és a magyar—finn kapcsolatokról mesél és amit elmond, az mind nagyon érdekes. Északi népeknél szokatlan melegséggel beszél a két nemzet együtt töltött gyermekkoráról, nem szégyelein bevallani, hogy szavaiból azt a benyomást merítem, miszerint náluk Finnországban a közös gyermekkorról és a két nemzet kulturális kapcsolatáról a hétköznapi emberek általában többet tudnak, mint nálunk. Peráláinen kollégám, aki reumáját kúrálhatja ki a vágparti világhírű fürdőhelyen és egészségesen megy haza, a fehér éjszakák országába, nem foglalkozik a magyar- finn rokonság kérdésével, mégis sokat lúd mesélni erről. Járt már Magyarországon is, sok embert ismer Budapesten, az utazásának nem volt különösebb célja, mindössze annyi, hogy ő is, mint annyian honfitársai közül meg akarták ismerni a velük rokon magyar nép hazáját. Júniusban nemzetközi finn-ugor kongresszus lesz Helsingforsban Beszélgetésünk elején mindjárt hatalmas, lepedőuagyságú újságot vesz ki a zsebéből. A lapja legújabb számát, Finnországban hihetetlenül fejlett az újságírás. A kis országban, amelynek alig van három és félmilliónál több lakosa, több száz napilap jelenik meg. Az újságok mind lepedőnagyságuak és valamennyien illusztráltak. Hatalmas, szenzációs elmekkel tálalják fel az eseményeket. A lapok munkatársai a cikkeiket címek nélkül írják meg, külön szerkesztők látják el címekkel a tudósításokat és aláírásokkal a képeket. Minden rovatnak meg van a vezetője és az összes rovatvezetők nevei ott szerepelnek a lap élén. Még a lakásaik telefonszámát is közli az újság. Politikával a lapok keveset foglalkoznak, jóllehet a finn, mint a magyarral rokon náció sokat politizál. Rövid, alig félhasábos vezércikk van a harmadik oldalon, az első és a második oldal a szenzációkat hozza, a Suomeen egyébként hétköznap is majdnem mindig huszonnégy oldalas. Abban a számban, amelyet finn kollégám örömmel mutat most nekem, a második oldalon háromhasábos címmel részletes cikk számol be arról a nemzetközi finn-ugor kongresszusról, amely junius 18-án kezdődik Helsingforsban és amelyre egész Finnország nagy szeretettel készül. Erre a kongresszusra a magyar tudományos intézmények is elküldik delegáltjaikat, de képviseltetik magukat a tanácskozásokon az esztek, a lappok, a Svédországban, a balti államokban és az Oroszországiban élő finn eredetű népek. Sournalais-Ugrilainien-Kulturikongressi, ez' a hivatalos cime a kongresszusnak, ahol a finn-ugor nyelvcsaládhoz tartozó nemzetek tudósai számolnak be az utolsó esztendőben végzett kutatásaik eredményéről. A finnek nemzeti eledele — Miben áll voltaképpen a mi rokonságunk? — kérdeztem furcsanevü helsingforsi kollégámtól beszélgetésünk során. Csodálatosan szép kék szemével maga elé nézett, a pöstyéni Royal-szállö terhaszán magyar nótát játszott a zene és Juhana Perü- lainen szinte lirikus hangon felelt: — Az első közös vonásunk a muzsika. Azokat az akkordokat, amelyekkel a magyar és a finn népdalok tele vannak, együtt hoztuk el magunkkal Ázsiából. A magyar népdal egészen olyan, mint a finn, némelyik nótánknak még a szövege is ugyanaz. _ A nyelvünk is egy bölcsőben született. A fiun ragozás egészen olyan, imint a magyaré, mi Ugyanúgy helyezzük a súlyt a hangokra, mint önök, igen sok közös szavunk is van, a magyar kéz fi nnüMigy^jmngfljj mondjuk, hogy mezi, egyforma a nép karaktere, a magyar is, a finn is szótartó, szereti az állatját és kedveli a bús meséket. Persze sok minden megváltozott évszázadok alatt, hiszen a magyarok bőtermő Alföldre jutottak, mi finnek magas hegyek és ezeröíblü tengerhez kerültünk, de az ősi karakter egyforma marad mind a két népnél. — Az étkezésünknél legfontosabb szerepe van a vajnak és tejnek. Ez ázsiai szokás. Nem lehetne elképzelni akár ebédet, akár vacsorát Finnországban tej és vaj nélkül. Sok halat eszünk, amivel ellát bennünket a tenger. — A nemzeti eledelünk? Elgondolkodik, hosszasan kezdi magyarázni, hogy milyen is a finnek nemzeti eledele. Apróra vágnak húst, azt belegöngyölik káposztalevelekbe, aztán káposztába rakják, igy főzik meg és tejföllel tálalják. Boldogan konstatáljuk, hogy ez a nemzeti eledel nem más, mint a töltött káposzta. A tésztáik közül viszont a turóscsusza az, amely nemzeti ételként kerül északi testvéreink asztalára. Finnországban nincsen analfabéta és nincsen munkanélküli Leplezetlen büszkeséggel mondja: — Tessék megírni, hogy Finnország az egyetlen állama a világnak, ahol- egyetlen analfabéta eincs. És e>z igy van már a tizenhatodik század óta. Egészen különös oka van ennek. Nálunk csak az a lány mehet férjhez és az a férfi nősülhet meg, akit 17 vagy 18 éves korában konfirmálnak. A konfirmációnál a fiúnak és leánynak Írásban és szóban vizsgázni kell a bibliából. Aki nem tud imi vagy olvasni, az nem vizsgázíhatik, viszont aki nem tett vizsgát, az nem házasodhatik meg. A finnek általában luteránusok, maga.® a kultúránk, aminek legfőbb oka kétségkívül az, hogy az egész ország fatermelésből és papírgyártásból él. A fa, de főként a papír legfontosabb exportcikkünk, ahol sok a papiros, ott sok könyvet és sok újságot nyomtatnak. Három egyeteme van az országnak, de majdnem minden ember középiskolát végez. Még kisebb balászfaluban is van gimnázium. Az élet nálunk általában olcsóbb, mint másutt, de itt Pöstyénben tapasztaltam, hogy Csehszlovákia még Finnországnál is olcsóbb. Eddig a mi országunkban nem volt munkanélküliség, csak az idei esztendő statisztikája számol be munkanélküliekről, de ezeknek a száma igen kevés. Ahol három hónapig nincsen éjszaka — A tél nagyon hideg nálunk és sokáig tart. Annál szebb és poétikusabb a nyár. Júniustól kezdve Finnországban nincsen éjszaka. A mi fehér éjszakáinkon nem megy le a nap. Ilyenkor három hónapon át Suomiban — igy nevezzük mi hazánkat — nem gyújtanak villunylámpát. Annál hosszabbak az éjszakák télen. Ilyenkor már 8 órakor koromsötét van. — Egyetlen nemzetiségünk van csak, ezek a svédek. A lakosságnak ők csak 10 százalékét teszik ki, de azért a svéd nyelv állami nyelv Finnországban, a finn államhivaial- noknak, ügyvédnek, mérnöknek svédül is kell vizsgáznia, a svéd képviselők anyanyelvükön -beszélnek a parlamentben és ahogyan minden svéd beszéli a finn nyelvet, éppen úgy mi finnek is már az iskolában megtanuljuk a svédet. Nagyon jól megférünk egymás mellett, pedig a két nyelv semmiben sem hasonlít egymáshoz. Nekünk a svéd nyelv pontosan ugyanaz, mint önöknek, magyaroknak a német. — A parlamentnek 200 képviselője és mindössze öt pártja van. Számra nézve a legerősebb párt a szociáldemokrata, amelynek 66 tagja ül a képviselőházban. A’ kormány azelőtt szocialista volt, most a polgári pártok koalíciójából alakult. Ezek a polgári pártok az agrárpárt, amely a legerősebb, azután a svéd és a finn konzervatív párt és végül a demokraták. Beszélgetésünk során elmondotta még finn kollégám azt is, hogy az országban szigorú alkoholtilalom van, amelyet azonban megszegnek, különösen magyar borokat csempésznek be, mert ezt a finnek nagyon szeretik. A táncuk, a kaneaisz, hasonlít a csárdásra, a magyarokat ők madjarnak mondják. A pénzük a márka, 6 finn márka egyenlő öt csehszlovák koronával, Helsingforsnak negyedmillió lakosa és öt .színháza van ezek állandóan műsoron tartanak magyar darabokat. / — Mi finnek őszintén és komolyan veszszük a magyar rokonságot — fejezte be az érdekes beszélgetést finn kollégám, aki pöstyéni kúrája után újra ellátogat most Budapestre. Paá! Joúb. Helyszíni közvetítés a paletta mellől Irta: Tichy Kálmán i. (Szűnjél: rigófütty, eredetiben, a virágzó akácfákról. Utána a tisztelettel fent irt spe- aker szólal meg.) Halló, itt Rádió Rozsnyó. Hölgyeim és Uraim, helyszíni közvetítést adunk. A mikrofont fel vittem a Kálvária-hegy irtásába, háromlábú széken ülök, térdemen a festőkazetta, felnyitott fedelére támasztva a vászon, előttem a völgyben a rozsnyói Felvég, mögöttem az irtás. Balkezemben paletta, jobb kezemben ecset, szerencsére a szájain szabad s igy beszélhetek. Az irtás két éves. Első télen a fatönkök szépen átteleltek s megkapták a szabályos szürke patinát. A most múlt télen felfedezte őket a felvégi szegénység s a szürke tönkök elkezdtek sárgán világítani az avarból; fejszével hasogattak le róluk szilánkokat, tüzelőnek. A széthasogatott tönkök úgy világítottak a mohában, mint a nyomor lámpásai.. Tavaszig alig maradt belőlük valami. Aki nem próbálta, nem tudja: micsoda lassú, kemény munka az, fatönkről fát hasogatni. És csak aki tudja, az érti, mennyi szenvedés kell bozzá, éhes gyomor, didergő tagok szívós elszántsága, amely a kőből is tüzet akarna már facsarni, megbirkózik hát a tönkkel is. A nyárelő most zöld lombbal, vadvirággal fedi be a téli kínok tanúit. A Felvégnek külön temetője van. ügy fekszik előttem, mint egy szomorú kis gyásztakaró, sírokkal, sírkeresztekkel hímezve. Fölötte, még magasabban a hegyoldalban volt egy még régebbi temető, melynek már halmai is beroskaütak. Ezen a város pár koronás évi bérekért telkeket adott a szegénysornak, ősz óta serény építkezés folyt, szerény vályogfalakra könnyű kis tetők borultak, pár ablak, szűk kis ajtó, sovány ketrec, néhol csöpp ólak, mégis csak: fedél, otthon, fészek. Az alapok ásása közben százados csontok, koponyák akadtak a csákányok alá; összeszedték s egy csomóban újabb Ibéke- ségre tették őket máshol. — Amott feljebb, Rozsnyóifürdő felé egy nagy telek zöld testét friss karók, léckerítések hasogatják pászmákra. Kisemberből meggazdagodott nagygazda parcellázott itt. Millióig vitte már s a nehéz idők úgy megroppantották őt is, hogy most újra széthull a kezéből az, amit egybefogott. — Errébb, a pataknál, — malmokat hajtó, ti- már-kádakat ellátó Vargapatak mellett, — hosszú, kuglizó forma tető alatt dolgozik Rozsnyó egyetlen kötélverő mestere. Innen Szepsiig és Tornaijáig nincs több. Kevesen vannak, mégsem megy az ipar, mert leálltak, vagy alig dolgoznak a nagyüzemek s azok voltak legjobb fogyasztóik. Az örökös adó- bajokat is nyögik, de a rozsnyói mester kedvét ez sem szegi, — „nyakkendő-gyárosnak" hívja magát i a kezén ugjr ég a munka, hpgfl öröm nézni. — Valaha ide hallatszott a völgyből a csapók müihelyzaja is, a jellegzetes „dzinn-capp-capp". Még diákkoromban hallottam. Ma már anakronizmus. Ellenben az antena-árbócok, mint a sündisznó tüskéi me- redeznek a Felvég gyümölcsfái közül, valahonnan egy erős hangszóró idáig veri a pesti cigányzenét. Nem szép a Stúdiótól, hogy igy zavarfa az én leadásomét Nicsak, mi az ott? Egy uj vályogház kéménye akkora füstöt okád magából, mint egy Lloyd gőzös. A füst nehezen szétterül a gyümölcsösön, a kéményből pedig mohó lángnyelvek csapnak kifelé: szabályos kémény- tüz. Szólnék valakinek, de messze vagyok. Hanem a hegy alatti réten játszó gyerekek már észrevették, síivitva rohannak le, be a házba és hirüladják: Ég a kémény 1 Kicsapódik e kis ajtó, kiszalad belőle az asszony, a karján ott rezeg a karonülő, ahogy fut vele; siet hátra, odáig, hogy a kéményt lássa, mire meglátja, már szerencsésen le is lohadtak a lángok. De szomszéd most jön a létrával, jó tempósan, támasztja a létrát a padlásnak és felmegy szemlét tartani. A gyerekek vissza a pigéhez, az asszony be a karonülővel, a kertben egy fehér kecske rángatja rövid kötelét a kövérebbik fü felé. — Béke van, vihetjük a mikrofont tovább. & Speaker ugyanúgy felszerelve, színhely: Jólészi ucoai százéves, timárház nyitott félszere. Szörnyen útjában vagyok egy tyiuknak, mely tojóhelyet keres a szalmában és éppen a bejáratát álltam el. A félszeriig érő kis földszintes traktus falán, kalitkába zárt gerlepár ellenben egyenesen kikacag, hogy milyen bolondos nép is az ember, ölibe rakott deszkaholmin maszatol, júniusban, akácnyi- láskor, ahelyett, hogy a párjának tenné a szépet. — házban lakó menyecske más véleményen van, ment érdeklődéssel nézi a képet, melyen dolgozom, s miatta az idejét ie eltölti jócskán s a toronyóra egyik sokatmondó (szó szerint!) kondulására felérezve, a jóízűen támogatott ajtófélfa mellől szói át az udvarbéli szomszédasszonynak: — Nem akarózik főzni, elkésik az ebédem! — Hamar aprózott egy s fát, tüzet rakott a cseppnyi tünhedyen, visszajött nézni. Vele a kislánya. Annak a (haját simogatja s közben megérzi, hogy a kiborotvált gyereknyakon érdesre serkedt a haj. Aszongya: — Este majd kiborotválom a nyakad, jó? Jó, — mondja a kicsi és ha közvetítésemet a másvilágon is hallanák mondjuk nagyanyáink, ugyan mit gondolnának? A tyukszalma, illatozó ólak, és vályogfal közelében, százéves tető alatt engem is meglepett kissé ez a nyakborotválás. Haladunk, Antenna itt nincs. Lehet, nem bírná el a tető, mert az olyan nyilvánvalóan öreg, hogy az „afflavit Deus“ jut eszembe. Csak egy lehellet és összedől, mint a kártyavár. Gazda szomorúsága, piktor öröme. Mikor már kiélem it-ezik ezeket a gyönyörű öreg házakat, elvesztek a művész számára. — A gazda egyébként most jött haza, szépszál tehenekkel vont szekerén, frissen kaszált fűvel. A teheneket az istállóba viszi, a szekérről lemarkol pár kövér, tejes pimpó-tövet, azt a malacoknak veti a moslék mellé, most futottak rá nagy röfögve a vályúra. A gazda ebédje már kész, ott nem késtek el, nagy nyugalommal kanalazta a meleg ételt a hűvös szobában, aztán még megokositott engem is, megmondva, hogy a járom egyes darabjainak mi a neve. Ismertem én eddig is az álldeszkát, meg béldeszkát, csak nem tudtam hogyan aaSlitsam. A Járomszögiről is tudtam, de most látom: összecseréltem a béldeszkával. Ezután már nem.-©• A gyermekágyas tyuk addig motoszkált körülöttem, mig meglelte a helyét, most hely- szini-közvetitő ő is, iszonyú kotkodáosolást csap. Hamar lezárom a mikrofont s átviszem egy másik százéves timárházba, a Jólészi ucca szemközti oldalán. Valóságos középkor. Sötét falak, fekete gerendák, tépett csatorna, nehéz, vas pinceajtó. Az udvaron rendetlenség, ünnepre takarítanak. A háziasszony szívesen lát, csak mindent hamar össze akar kapni, hogy meg ne örökítsem a rendetlenséget. Az Istenre kérem, hogy hagyja úgy, hiszen nekem annyival jobban tetszik. De a vas pinceajtóról mégis elkapta a rácsapott törlőruhát, mielőtt odafestettem volna. Kérdik, miért is festem a házat, mondom, merthogy nagyon régi, szép. Mikor az öregasz- szony hazajön a piacról, neki is megmondják. Nem hiszi. Újra kérdi, újra azt feleltem. Aszongya: Nem azér lesz a‘! Hogy miért, azt nem mondja, de úgyis tudom. Adót, execu- tiót és más ilyen „felsőbb jókat" sejtenek nálunk a népek, ha valaki „írja" a házat. A második félidőben megjelenik Pistuka. A kisunoka. Figyelő, szemes, ügyes gyerek. Szörnyen érdekli a festőkészségem. Mindent külön kérdez, tudakol. Ez mi, amivel festve? — Olaj, mondom. — Ez is, ez is? — Az is. — Akkor e* pirjos olaj, ez fekete olaj, ez ződ olaj. És mér mindég csak abból festye? (Barnával aláfestettem a témát.) Abból a zödből nem festye? — Majd abból is. —■ Pistuka gyere be, ne zavard a bácsit, — igy az anya. Pistuka nem megy. Újra hivatik s újra nem megy, mire az anyai karhatalom kiszáll a helyszínre, Pistukát elviszi s belülről szintén helyszíni közvetítést kapok: Pistuka elnadrá- goltatik. Bömböl. Azonban pt perce, leteltével ismét mellettem van s azzal kezdi: - Azalatt mivel festyette? — (Azalatt, mig ő az anyai fenyítékkel volt lekötve...) A rongyot azért is, fejből is odafestettem a pinceajtóra, a törött széket, a kék lavórt, meg az ajtó elé kitett kis játékbölcsőt is, híven. Köszönöm a szives látást, mehetünk tovább. (Vége következik,)
