Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)
1931-06-11 / 131. (2648.) szám
2 1931 junior 11, cetttöTtffk, A keresztényszocialista párt nagysikerű gyűlése Szepsiben Az egész járás képviselve volt Fedor és Fleischmann beszámolóján Biztosítsuk választói jogunkat! Felhívás az őslakossághoz Pozsony, junius 10. Ajk 1929 október 27-én leaajkytlt nemBetgyüiliéei vál ásatások aüikajlimá'vail miniden ofl'dailiról hallottunk pajnasBokat hogy az őslakosság somiból ezer meg ezer választó neve maradit ki a választói névjegyzékben s igy nem kaptak szavazóoédnlókat. amiért nem 'is szavazhattak. Ennek főottna azonban az volt, hogy választó polgáraink legtöbbje nem tartotta érdemesnek a betekintésre kiéltíitott választód, névjegyzékben utána nézni, hogy neve benne van-e a lajstromban s így természetesen elmulasztotta a törvényes határidót is az esetleges föllebbezési'e. Aki tehát az 1929. évi szavazásnál ezen okok következtéiben nem szavazhatott, az azt saját hibájának tudhatja be. . Hogy ez újra meg ne ismétlődjék, ismét felhívjuk az őslakosság figyelmét arra, hogy az állandó választói névjegyzékei most állítják össze és arra, hogy június 15-től 22-ig bezáróan ezt a névjegyzéket közszemlére fogják kitenni és pedig a városokban a házak kapui alatt és a választási irodában, a községekben pedig az elöljáróság helyiségében. Mindenkinek kötelessége, hogy utána nézzen, vájjon 'benne van-e a neve a választói névjegyzékben, mert az ősszel megtartandó községi választáson csak az szavazhat, akinek nevét a választói névjegyzék feltünteti. Ez az utolsó alkalom a községi választások előtt, hogy valaki választói jogosultságát érvényesíthesse. A közönség tájékoztatására közöljük, hogy nemzetgyűlési és községi választói joga van minden csehszlovák á'Uamipólgáimak, aki életének 21-ik évéit 1931 junius 30-iig betölti és legalább három hónap óta, azaz legalább 1931 mároius 1-5-ike óta tartózkodik a községben. Tartománygyüt'ési és járási képviselőtestületi választásoknál a 24-Jik, szenátusi választásoknál pedig e 26-i'k életévtől van választód jogosultság. Minthogy a választói jog igazolásához az állampolgársági bizonyítványnak és ott, ahol bejelentő hivatal van. a bejeienítő lapnak élőmülatása kötelező, mindenki haladéktalánul szerezze be ezeket az okmányokat. Figyelmeztetünk mindenkit, hogy tegyen elegei kötelességének, főképpen a lakásváltozást jelentse be. Gyakran előfordul, hogy a választói névjegyzékben szereplő név és születési évszám hibás, amit szintén ki kell javíttatni. Felvilágosítással készséggel szolgálnak az országos keresztényszocialiista pánt központja (Pozsony- Bratislava. Dunakőpart 12). a kassai (Fő-uoea 12) és a nagyszőü'ősi kerületi főtitkárságok, továbbá pártunk körzeti szervei Aa ersgágos keres* tény szociális ta párt központja. Ugyancsak készséggel állnak a választ óközönség rendelkezésére ebben az ügyben a magyar nemzeti párt összes központi, kerületi és körzeti titkánsáKaJasja, junius 10. ('Jíassai szfórkesztosé- günktől.) Az országos koresziiénySBOcialista párt kassai kerül-etén-ek körzeti gyűlései során aiz elmúlt vasárnap Szepsiíbeu gyűltek össze a járás magyar és szlovák lakosságának tekintélyes tömegei, hogy a kéretsz- tényszociallista párthoz való ragaszkodásuknak ismételtein tanuijelét adják. A nagyivem- déglő hatalmas disz te nmét Szepisi község lakossága és a járás messze községeiből is eljött küldöttségek zsúfolásig megtöltötték. A párt központija részéről Fedor Miklós nemzetgyűlési képviselő, Fleiisohmann Gyula dr. taritoimánygyüléai képviselő és Kátra Kálmán dr. körzeti titkár volt jelen. A lelkes lefolyású gyűlést Dittel István körzeti alelmok nyitotta meg. A képviselők üdvözlése után kegyeletes sza/vakkal emlékezett meg a szepsi pártkörzet elhalt elnökéről,, Szepsi láng lelkű papjáról: Szokolszky Bertalan kanonok-plébánosról, valamint Koimporday Hugóról, a párt elhunyt járási képviselőtestületi tagjáról. A gyűlés .felállással áldozott az elhunytak feledhetetlen emlékének. Lelkes éljenzés Időzött emelkedett ezután szólásra Fedor Miklós képviselő. — Nem azért jöttem — úgymond — mert választások előtt állunk s nem ígérgetés a célunk. Azért vagyunk itt, mert hivott a iszepsi járás népe és szívesen jöttünk, mert a mii legfőbb kötelességeinket mindig azok szakjaik meg, akik velünk jönnek, akik bennünk bíznak, akik a mi igaz utamkou járnak. Azért jöttünk ide tehát, hogy a ránk hízott feladatok elvégzéséről számot adjunk, hogy aminek védelmére vállalkoztunk, azt testtel-lélekke! meg is védjük és hogy megmondjuk testvéreinknek: Ne féljetek, velünk az Isten, s mi, kik Benne hízunk, soha meg nem csalatkozhatunk! A gazdasági helyzetet vette ezután Fedoir Miklós bonekés alá. A kormánypártok gazgal (Pozsonyban Köztámsaságbér 14. ez. alatt, Kassán Fő-ucca 87. ez. alatt, Rimaszombatban. Tompa-tér 1. ez. aHaJfct, Komáromban Deák Ferenc-ucoa 3. ez. alatt etb.), továbbá a ruezimsEkói magyar pártok titkárságai (Ungvárott Szobránci-ut 11. ez. ákufct s'bb.) és a Zipser Deutsche Partéi titkárságai. dálkodását a rossz gazdáihoz hasonlította, aki mindig csak ar'at, a földijéből mindent kihúz, de nem trágyáz és igy földjének semmit nem ad vissiza. És amint ilyen gazdálkodás mellett előbb-utöbb terméketlenné válik a föld, épp úgy szegényedik le, válik nincstelenné a földmüvesnép is. Kitért az iparosok helyzetére is. Amint cserbenhagyta a földművest az agrárpárt, épp úgy nem segített az iparosokon a cseh ipairospárt sem. Mert ma az iparos- és kereskedőpárt nagyobb dicsőségére Szlovenszkón minden jelentősebb munkát nem szlovenszkói vállal-. kozó — magával idegen munkásokat is hozva — végez, a bennszülött iparosok és műn. kások pedig a munkanélküliség és a nyomor rémével küzdenek. Alapos kritikában részesítette a képviselő a betegsegélyzőbsm uralkodó rendszert is. A magyarországi szlovákok „felszabadiiá- sáért“ tüntető csehszlovák köröknek azt üzente a szónok, hogy inkább a nyomorgó szlovén szkóiakkal törődjenek s ne a békési szlovákokkal, akiknek gazdasági helyzete összehasonlíthatatlanul kedvezőbb. Az u.j pártalakitási kísérletekkel szemben általául os helyeslés köziben hivatkozott a képviselő a járás lakosságának becsületes, komoly gondolkozására. Jól tudja azt, hogy a kérész- tényszod alist a párt által gyújtott őrtüzek itt, a szepsi járásiban is magasan lobognak és messze világítanak, s amint e tüzek fényénél látta meg a földmüvesnép, hogy az agrárpárt utjai csalóka, vermeikkel teli utón haladnak, épp úgy meglátja azt is, hogy a Zay-Pásztor-fé'le radikális földimiivés- párt se a gazdanép testéhez szabott. Ez a párt se szolgál egyéb célt, mint a gazdán ép megzavarását s a széthúzás .növelését. Nagyhatású beszédét Fedor Miklós a községi választásokra való felkészülés fontosságának hangoztatásával fejezte be. Fleischmann Gyula dr. t artornánygyülési képviselő hosszabb beszédében a kérészSS 0 C3-~W VOIjTS FANTASZTIKUS REGÉNY Jí ar* £ sbl s • <®W A. rMk JSLi A. (8) De mikor valamivel mégis csak táplálnom kell a korommal s testi fejlettségemmel kapcsolatos teendőktől ki nem elégített aktivitásomat! ... Fortéi em! Néha szeretném betörni a koponyámat és kikaparni belőle agyam utolsó morzsáját is, lennék inkább kész idióta, csak tudnék álmodozni a gyerekagyban valószínű fantasztikumokról, csak tudnék hinni, hinni az anyám meséiben, melyek szerint a kis disznó egyszer kibújt a bőréből, emberi ruhát vett. magára, hogy mint jó gazdasszony kenyeret süthessen, az aranykacsa lerázza tollas irháját és visszasétál királyi termeibe, hogy megszoptassa elárvult gyermekét, kitől a. gonosz, őt királynőből aranykacsává változtató varázsló megfosztotta. Mennyi, de mennyi áldott, tanulságos jóság ezekben a mesékben! S ha nem is tanulnék belőlük semmit, olyan édesen zsongitanák álomba gyermekagyamat!... Ahelyett az őrültség környez, kis koponyámba zárt eszem ezer ördöggel doboltat nekem álmatlan éjszakát, melynek kínjaiból szeretnék fölüvölteni: — Veronáit adjatok, veronált, vagy brómot, hogy vásároljak rajta egy félórai áldott nyugodalmat! XIII. Az iskolai élet mégis hozott valami enyhülést, némileg kiegyensúlyozta a szellemi és testi fejlettségem között fönnálló rendkívüli különbséget. Az meglehetősen kellemetlen volt ugyan, mikor tanitóm prófétai ihleftséggel, egy fárosz büszke ragyogásával nyilatkoztatta ki előttem az .,i, ur, ir“ rejtelmeit s eliibém tolva négy szá- mológölyót, pedagógiai módszerének sikerét bebizonyítandó, mindenáron huszpercnyi időt erőszakolt rám a golyók kétfelé osztásához. Gondolható, mennyire terhes volt ez, gúzsba kellett kötnöm és présbe szorítanom magamat, hogy árulón ki ne buggyanjon értelmi fölényem. De voltak áldott pillanatok is. amikor más padsort oktatva, nekünk csöndes foglalkozást adott s ón nyugodtan folytathattam födjegyzéseimet, melyeknek elrejtésére eléggé tág barlangot nyertem a táskám bélésének fölbontásával. De följegyzéseim végeztével napról- napra újra vissza kellett enyveznem a bélést, ami apám költségvetésének az én zsebpénzemre irányzott tételét aránytalanul fölülmúló költekezést igényelt. Mindennap ötven fillért kaptam iskolábámenét. hogy tiz órakor egy kiflit vegyek rajta. Hetenként többször le kellett mondanom a tízórairól, hogy árán ragasztószert és főleg papírt vásároljak s ennek dacára néha mégis kérnem kellett néhány fillért, ami csodálkozással s erős gyanúval töltötte el apámat pénzem hováfordi- tása iránt. — Te biztosan mindenféle egészségtelen édességet veszel és rontod vele a gyomrodat, — vallatott. — Nem. — Akkor golyózol és eljátszod a pénzedet! Ebbe belevöTöisödtem. —• Apám, hogy tételezel föl rólam ilyen gyerekséget! Apám fölkacagott és később sorra mesélte ismerőseinek az én babszemjankói önérzetem föl- háborodását. Akkoriban különben az enyvezésen kívül más okok is olthatatlan pénzvággyal gyötörtek. Próbálja valaki elképzelni kínszenvedésein et. mikor napról-napra súrlódásba kerültem az uj lendületet vett kultúráiét ezernyi megnyilvánulásával a aminek legbensőbb lényege érdekelt volna, annak csupán felszíne iránt érdeklődhettem együgyű, gyermekes kíváncsisággal. Ott voltak a technika bámulatos uj vívmányai, a művészetek, az irodalom produktumai, melyek mind hatalmas érdeklődést váltottak ki bennem. Szerettem volna megismerni Flettner rotorhajójának konstrukcióját, de csupán any- nyit lehetett kérdeznem a képre bökve: — Mi ez? — Egy hajó, amelyiknek két kéménye van, — mondta röviden apám egy ismerőse, akiről tudtam, hogy szakképzett gépészmérnök, és elkapta orrom elől a képes újságot. i Szellemi táplálékot szerettem volna szerezni s pokoli kínokkal haladtam el a könyvkereskedések kirakatai, valamint a kávéházak előtt, ahol egy-egy lebegő pincért láttam elsurranni a keretrefeszitett újsággal s ujságlepedökbe temetkező vendégeket. Otthon volt újság, de netaláni ártalmas tartalma miatt rögtön elkobozták, mihelyt kezembe vettem. Ebben a tekintetben határozottan jobb dolgom volt, mig nem szerepeltem mint a betűvetéshez értő egyén. Akkor megengedték, hogy forgassam az újságot, hiszen csak „játszottam az olvasásdit". S hogy efelől teljes, boldog bizonyosságba ringassam anyámat, ha kedélyesen megszólított kézimunkája mellől: — Mit olvasol, fiacskám? Arcomat igyekezvén kellően elönteni a játékos ártatlanság derűjével, makogtam: — Ez van a papíron, anyukám: „Beabedesze, kurapafitu". És éppen a kriminálpszickológiai szakértő véleményét olvastam egy kéjgyllkosság ügyében ... Egyszer ugv megremegett ötcsztendős kis ujjam, mikor az akadémia szociálped'agógiai, nagydiju pályázatáról vettem tudomást. Micsoda kiváló értekezésem van a kitűzött tárgyról! De hogyan küldjem be, ha meg is kaparinthatnám előző életem hagyatékából? ... Újságot elvégre vehettem volna bármelyik rikkancsnál s amíg az iskola fegyelme ki nem tépi kezemből, óraközti szünetekben elolvashattam volna. De e* nehezen kuporgatott tőkém rovására menne és sohasem vásárolhatnék na- gyöbbéTtékü könyvet.. Pedig igen sok miire vágytam. Otthon ugyan fokozatosan örököltem, könyvtári hagyatékomat, de még csak a Grimm-meséknél tartottam ... amikor Ibamez, Pappini, Szabó Dezső, Elabund, Merezskovszkij. Manm, GalswortÉy, Pirandello és mások müvei röppentek világgá! S nem csak a komoly kulturjelenségek érdekeltek, olthatatlanul vágytam a kulturember életét üdítő, apró tünetek után is. Hiszen pszichikumomban elvégre egy érett knlturember igényei éltek minden tekintetben. Hogyan gesztikuláljam ki őket egy hatéves gyermek fizikumában és társadalmi helyzetébon? Menjek a kölcsönkönyvtárba s kérjem Strand- berget, a kávéházban pedig egy félliter vermutot s az összes hírlapokat egy pöttömnyi, iskolatáskás bubi alakjában? Bárki tisztában lehet, ilymódon föllépésem következményeivel.... Enyhüléssel kecsegtető fejezeteimet is csak ezzel a kétségbeesett kiáltással zárhatom: őrü- I let, őrület! tény szóda lista párt hivatásával és az aktuális politikai kérdésekkel foglalkozott. — Nekümlk — mondotta tiöfbíbék között — a hatalom előnyeiből nem jut semmi, mert hiszen mi éppen azok munkáját kritizáljuk, akik hatalmon vannak és ehhez a hatalomhoz görcsösen ragaszkodnak. Az ellenzékiség sok idealizmust és önfeláldozást követel különösen nálunk és egyetlen jutalom érte a nép ragaszkodása, szeretete s az a tudat, hogy önzetlenül szolgáljuk a közérdeket és sokat szenvedő népünket. Különösen ma van szükség erős ellenzéki politikára, amikor gazdasági helyzetünk ilyen vigasztalanul szomorú, parlamentünk műn ka képtelen, és közállapota iáik szemlátomást romlanak. A mi feladatunk csakis a kritika és a kormánypártoké volna az alkotó munka, akiknek kezében a hatalom. Nekünk csupán az a hivatásunk, hogy kifejezést adjunk az általános elégedetlenségnek és kritizáljunk. Ennek mi eleget is teszünk és reméljük, hogy már az őszi választásokon látni fogjuk az eredményt is. A mai viszonyok között kormánypártra csak az szavazhat, aki megelégedett vagy kap valamit. Bizalommal nézünk az őszi választások elé, amelyeknél különösen a magyarságnak kell a má pártjainkra egységesen szavaznia, hogy ezáltal adjon kifejezést a maga követeléseinek, elégedetlenségének és hogy az egész világ előtt kimutassa, hogy mennyi magyar él Csehszlovákiában. Fleischmamn dr.-t is beszéde végén a közönség lelkes ovációban részesítette. Kátra Kálmán dr. körzeti titkár bejelentette a gyűlésnek, hogy Tornaujfahi, Torna, Jánok, Tora ah o rvá t! és a többi közeli községeket ért és e községek termését teljesen elpusztító jégverésről a gyűlésen jelenlévő képviselők közvetlen tudomást szereztek és felhatalmazták annak bejelentésére, hogy a képviselőknek gondjuk lesz rá, hogy a kárt- szeruvedetit gazdák megfelelő segélyben részesüljenek. Felhívta egyben a kártszemve- dett községek lakóit, hogy a kárt az illetékes hivatalos bizottságokkal azonnal megbecsültessék. hogy a segélyek és az adó- elengedés kieszközlésénél ennék elmulasztása akadály ne lehessen, A gyűlésen a magyar nemzeti pánt képviseletében Wohl Sámuel dr. körzeti elnök ód Goóts Béla altelnök jelent meg, akiket a gyűlés elnöke megnyitójában külön, is üdvözölt. Igen, ez lesz a sorsom! Vagy őszintén megnyilatkozom s akkor őrültnek tartanak és műtőkön, laboratóriumokon végighurcolt kuriózummá válók, vagy valóságosan megőrülök! XIV. Harmadelemista koromban mintha njra virradt volna kissé életem rémes összetételű éjszakája. Iskolám egy internátussal kapcsolatos, egyetemes tanintézetben volt, ahol az elemi osztályokon kívül a gimnázium nyolc osztálya, a polgári, kereskedelmi és a tanítóképző is elhelyezést nyert. A szünetekben vegyesen sétált a folyosókon kisdiák, nagydiák. Köztük őgye- legve, megütötte fülemet egy hatodista elkeseredett panasza: —. Hiába, nem tudom kidolgozni ezt a, trigonometriai példát! Holtbizonyos, hogy beraknak matematikából! Nem tudtam tovább uralkodni magamon. Lázas sóvárgással és illő tisztelettel szólítottam meg a hatodikost: —i Kilimcses ur, kérem, legyen szives, mutassa meg nekem azt a példát! Lehet, hogy segíthetek. Elképedve és fölháborodva nézett rám. — Mit, hogy te megcsinálod? Vigyázz, pacalista bikfic, ne merészelj velem tréfálni! Könyörögni kezdtem. Végre is belement a „tréfába" és kacagva gyűjtötte körém barátait. Szemük láttára kezdtem hajigálózni a koordinátákkal, a számsikokkal s végignézve rajtuk, azt hittem, hogy menten rosszul lesz valamennyi. Hallatlan izgalomba jöttek, egyikiik- másikuk már tátotta a száját, hogy szétharsog' ja a nagy szenzációt. Rimánkodva kulcsoltam össze a kezeimet: —. Az Isten szerelmére, gimnázista urak, ne leplezzenek le! — Furcsa gyerek vagy — mondta Kilincséé —‘, nem akarod kiélvezni lángeszed diadalát? De én, igenis, én nem engedem él a huszadik század legnagyobb zsenije fölfedezésének dicsőségét! Megyek a tanáriba, megmondom az igazgatónak! Uram Isten, itt hamar, hamar ki kell találni valamit, mert elvesztem! Belekapaszkodtam a. kabátja, ujjába és a karján lógva rikácsoltam: —• Hallgasson, maga szerencsétlen és hálátlan fráter! Hát nem látja be. hogy mi volna a dolognak első, magára ható következménye? (Folytatjuk.)
