Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)

1931-06-10 / 130. (2647.) szám

ltjai jimiu.a iü, aa^da. A vonatban, mely a Loire felé vitt, egyik ál­lomás előtt kínzó kíváncsiság fogott el, lesz ál­lam és megtudni, miféle lehet -belülről egy ilyen egészen kis, névtelen, ismeretlen francia város, melyről soha nem hallottam azelőtt, s melynek nevére csak bizonytalanul emlékezem már ma is, néhány nap után, vissza? Az ötletszerűen választott város neve Montoire volt. Vagy Montroi? Nem tudom biztosan. Valamilyen ha­sonló név fityegett az állomás falán, egy szür­ke autóbusz állott a raktárak végiben, s elég messziről füstölt a város, magas tetőivel és csonka, gothikus templomtornyával. Lassan mentem a város felé az országúton, fogalmam nem volt, hol vagyok, arra gondoltam, hogy Kínában 6em érethetném magam idegenebbül. A város dohosán füstölt a szemelő esőben. Az utmenti fák ázott lombjainak is doh szaga volt. mint a vidéki fogadók ágyneműjének. Három órával előbb még Párisban voltam: mikor meg­pillantottam az idegen várost, Giraudoux jutott eszembe, aki ezt az érzést, mely Paris után. az ismeretlen kisváros láttán elfogott, igy fogal­mazta meg: „valaki a Niagarába akarta ölni magát, aztán utolsó pillanatban megfordul, ha­zamegy és beleül a fürdőkádba'4. Páris után a kisváros ugy terült el a völgyben, mint egy lavór víz a "tenger mellett. Egy allén mentem végig, s a Fő-térre értem, mely Clemenceau nevét viselte, 6 a tér közepén a világháborúban elesett, hősök emlékműve ágaskodott, egy bronz nemtő, hivatalos pózban, szenvedély télén gyászban. Koros körül egyemeletes házak áll­tak, kettő közülük erkélyes volt. A hotel, a vá­ros egyetlen fogadója, melyet a „Vörös Ló“- hoz címeztek, nem nélkülözött bizonyos ké­nyelmet, a szobákban meleg viz folyt a csapból és villany égett. Az étterem ablakaiból a posta- hivatalra esett kilátás. Leültem az ablak elé és vártam. Nagyritkán, félóránként végigfutott egy autó az uccán, s néha benyitott a postahi­vatalba egy ember. Különben nem láttam sen­kit. A hotelben egy szolgáló elvette táskámat, megmutatta a szobát, de aztán órákon át nem jött senki, dél felé egy macska jel ej; t meg. lefe­küdt az étterem ablakpárkányára és elaludt. Tizenkettőkor egy pincérféle ember papucsok­ban belépett az étterembe és megtérített két asztalt. Az étel is* dohos volt, a bor öreg és erős. Társam az étkezéshez, egy kereskedelmi utazó, repedezett Ford-autóján érkezett meg, az autót a hotel előtt hagyta, s ebédközben az asztalon szétrakta áruminta-táskája, tartalmát, vastag, testszinii gyapjuharisnyákat és elsza­kíthatatlan vászonbugyogókat. Idősebb ember volt, szerény és csöndes. Iparkodtam elképzelni életét, amint öregkorára rozoga autójával a fal­vakat járja, s a parasztoknak harisnyát és bu- gyogókat árul, ezekben a penészes fogadókban étkezik és alszik, s mint ez a kereskedelmi uta­zók nemzetközi ambíciója, „minden percet ki­használ" életéből, sehol nem időzik el tovább, csak, arnig kereskedelmi érdekei kívánják ... Szomorú volt és együgyü. Mikor a sajtot meg­ette, halkan és szemérmesen sóhajtott egyet, aztán fizetett, krajcárokat számolt le egyen­ként. a hallgatag pincér elé, áruminta-táskájá- va' lassan fölkapaszkodott szekerére és odébb­hajtott egy más város felé, mely valószínűleg éppen ilyen, mint ez. s ott is igy ül majd estére cgv hasonló fogadóban, s a. desszert után só­hajt ... Éreztem, hogy a hideg verejték önt el. Van az élet sivárságának egy fokozata, a re­ménytelenségnek, a szürkeségnek, az életben megkezdődő halálnak valamilyen előize, amely- rő. néha- fölismerjük, hogy az az élet igazi tar­talma, ebben az állapotban telik el életünk, eb­ben a tengődéiben és kínos várakozásban és felöslcgességben. melyet oly céltalanul s re­ménytelenül szakítanak meg ünnepi, vagy tra­gikus pillanatok. A nagyvárost az élet legfáj­dalmasabb tébolya, a halálfélelem találta ki, védekezésből, szükölö menekülésvágyból. A kisváros, legalább is ez a fajta francia kisvá­ros, melyet eddig csak irodalomból ismertem, s most láttam először szemtől-szembe. mcst éreztem először halálfélelmét, szivszoritó egy­hangúságát, életveszélyes, asztmatikus levegőt- lenségét, ez volt a. kendőzetlen, leplezetlen re­ménytelenség. Én is sóhajtottam. Aktatáská­mat. melyben megkezdett dolgozatom bevert, ezt az áruminta-táskát görcsösen hónom alá szorítva, kétszer végigmentem a Fő-téren. Jobbra és balra uccák nyíltak, de ugy tetszett, hogy a homályos uccák végében sem vár sem­mi vigasztaló. A város a délutáni órákban kihalt volt, hang­talan. De ilyen maradt estefelé is. Soha nem éreztem odahaza, a mi vidéki városainkban, ezt a félelmetes kihaltságot, reménytelenséget, ese- ménytelenséget és magányt. Most értettem meg először azt a francia irodalmat, mely a francia kisvárost ugy állítja be, mint a deportáló szi­geteket, mint a kegyetlen és biztos végzetet, ahol csak elpusztulni lehet. Ezek a négy-ötezer lélek lakosságú, külsejükben erősen városszerü, emeletes házakból és aszfaltos uccákból össze­rakott miniatűr francia városok, patikájukkal, kávéházukkal, három-négy garázsukkal, egyet­len vendéglőjükkel, külön fejezetét alkotják a francia irodalomnak. Az irók, akik ez apró vá­rosok megfigyelésére áldozták föl magukat, nem nagyon találnak egyetlen vigasztaló suga­rat a szürke ködben, mely ennek az irodalom­nak atmoszférája. Egy fiatal francia iró. Julién Grecn, két regényében, melyeknek „Leviathan" és ..Adrienné Mesurat" a címük, szinte klinikai kór-képét rajzolta föl ennek a francia kisváTOs- betegfeégnek, melyet elkerülhetetlenül megktep mindenki, aki a közelébe kerül. Eltekintve a Provence városaitól, a legtöbb francia vidék apró városára reáillik a szakértők szerint az a kép, melyet Julién Green a „Leviathan"-iban rajzolt. A francia természet, a fajta különös zárkózottsága, zsugorisága, tartózkodása egy- egy ilyen kisváros-lombikban szinte az idegen szeme előtt tenyésződik ki, szagolhatóan, ta- pinthatóan. Itt nincsen este az uccán „korzó". Az emberek nem kocsmáznak. A város egyet­len kávéháza, melyet a nap folyamán három­szor kerestem föl, teljesen üres volt, csak este billiárdozott ott, félkilenctől kilencig, két őr­mester. A házak ablakán, minden lehető nap­szakban, behajtják a zsalut. Valami fanyar, ke­serű, szívós, oktalan önzést, zsugoriságot, el­zárkózást áraszt magából egy ilyen város. Han­gulata tragikus, kegyetlen. Minden, amit nem a történelmi korok felejtettek itt műemlékben, vagy a természet ajándékozott, sivár és bájnél­küli. mint egy kórházban, vagy kaszárnyában: az üzletek, a nyilvános épületek, maguk az uc­cák. Itt senki nem áldoz láthatóan semmire, ami fölöslegesen pénzbe, vagy lélekbe kerül. * 1 Leviathan ... Egy ilyen kisváros tragédiáját adja elő kivételes értékű regényében Green. Van ennek a regénynek egy jelenete, amely felejthetetlen: & nős, egy kíshivatalnok, akinek fegyelmezett exisztenciája egy olcsó szerelem gyújtó szikrájára tragikusan explodál, meg­gyilkolja kedvesét, s a gyilkosság után esze­veszett félelemben menekül, fut a kisváros ki­halt uccáin, s véletlenül belebotlik egy idősebb emberbe, aki rosszaiban reákiált erre a gorom­ba ámok-futóra... A gyilkos megáll, bámul az idegen öregre, aztán iszonyatos düh fogja el. s ahelyett, hogy odébbszaladna, botjával agyon­veri ezt az öreget is. Agyonveri, teljesen „moti­válatlanul", mert valahogy már rájár a keze abban a pillanatban, s inkább a kisvároson akar bosszút állani, a kisváros emberein, a leske- lődő, pletykáló, minden jelentéktelenséget vég­nélkül megtárgyaló, örökké figyelő, rosszindu­latú kisvárosi népességen, -— most. kedvese meggyilkolása után, mikor már minden mind- egy, gyorsan meggyilkolja még az első városi lakost, aki az útjába kerül, akit személyesen nem ismert, — s aztán elégedetten és megelé­gedetten megy odébb. Bevallom, Green híres regényének ezt a „motiválatlan" jelenetét ma­gam is sokáig tévedésnek tartottam, regényírói túlzásnak. Montoire-ban, vagy Montroihan, vagy mi volt- a neve e kegyetlenül sivár varju- fész éknek, m egér te t í em. Sáztanfolyamok a középiskolában! HraSka püzeni polgári iskolai tanár beszámolása az első „gáztani” előadássorozatról és gázálarc-kiképzésről a polgári iskola l!Hk osztályában — A felsőbb tanügyi hatáság beleegyezéséves Prága, június 9. A katonai körök már több ízben kisérletet tettek azirányban, hogy a közép­iskolai oktatásba a katonai előképzést is be vi­gyék. Legutóbb a polgári koalíció idején merült föl ez a terv. de megvalósításától el kellett te­kinteni. mert az ellenzékben levő szocialista pártok erős ellenakciójától féltek a polgári pár­tok. A tervvel elhallgattak, de mint az alábbiak­ból látható — korántsem ejtették el. Megvárták, mig az antimilitarista szociáldemokraták kor­mányra kerültek, sőt az iskolaügyi tárca egy szociáldemokrata politikus kezébe kerül. Az an­timilitarista párt minisztere nem egyezett ugyan még bele az iskolai ifjúság testi kiképzésébe, de érája alatt az első kísérlet már megtörtént — az elméleti kiképzés felé. Az egyik pilzeni pol­gári iskolában szabályszerű tanfolyamokat szer­vezett meg a kémiai tanórák keretén belül egy Hruska nevű polgári iskolai tanár, a harmadosz­tály os nebulókat beavatta a modern gátóáboru képzeletet izgató titkaiba « gyakorlatilag is megismertette velük a gázálarc minden csinyját- binyját. A pedagógiai kísérlet -— mint a Dustoj- nické Listy írja — nagy sikerrel járt, a gyerekek csillogó szemmel hallgatták a „gáztan" tudomá­nyát, tetszett nekik a katonásdi. De nemcsak a diákság oldalán, hanem az igazgatónál, sőt a tan- felügyelőnél is a „legnagyobb megértéssel" ta­lálkozott a „rendkívüli tananyaggal" való kísér­let. E kétoldalú „legnagyobb megértés" követ­keztében félni lehet attól, hogy a militarista kö­rök a „rendkívüli tananyagot" most már rendes­sé igyekszenek majd beiktatni a középiskolák vegytani tantervébe s uj alakban újból fölmerül majd az iskolai katonai előképzés régi terve. Az egész kísérletről a Dustojnioké Listy május 7-iki számában maga Hruska tanár szá­molt be. Hruska cikkében utal Volovecky fő­hadnagy egy régebbi ily tárgyú cikkére és a kö­vetkezőket mondja. Hruska szaktanár beszámolója — Volovecky főhadnagy cikke arra ösztön­zött, hogy megkíséreljem, mennyi volna megva­lósítható ebből a tervből (a gázoktatás) adott körülmények között, a polgári iskolában. Mon­dom, az adott viszonyok mellett, mert ezideig még nincs komolyan szó a katonai előképzés be­vezetéséről, a kémia mostani tanterve sem emlék­szik meg a harci gázokról, s az iskolai hivatalok sem adnak ki közelebbi utasításokat. — Programom, amelyet a Plzeü-Skvriíany-i polg. iskola III. osztályában tényleg megvalósí­tottam, a következő volt: 1. gázelmélet, 2. a gázharcok módja, 3. véde­kezés a gázak ellen, 4. a gázálarc (23. minta), 5. katonai szakértő előadása, a kaszárnyába való exkurzióval, 6. gázriadó. — Novaha-Havelka: „Rukovét pro duetojní- ky‘‘ c. könyve alapján átvettem a harci gázak elméletét, azok fölosztását, tulajdonságait, ha­tásait, alkalmazását. Az egyes gáz-csoportok közül a tanulók maguk ismerték föl — hatásuk után — a legfontosabbakat. A tanulók nem min­dennapi érdeklődéssel kisérték az előadást, s a következő órán csaknem kivétel nélkül jelent­keztek az átvett anyag ismétlésére, e a gázaik­nak megfelelő csoportjukba való önálló beosz­tására. — A gázharc módjait, érthető okokból, csak főbb vonásokban adtam elő, hangsúlyozva az egyes módok hatását, valamint alkalmazhatósá­guk feltételeit. — A gázak elleni védekezést tartottam leg­fontosabbnak az egész programban, s azért en­nek szenteltem legtöbb időt. A gyermekek fe­szült figyelme meggyőzött arról, hogy a dolog mélyére hatolnak, s azt komolyan veszik, amit számos tárgyilagos, érdeklődő kérdésük bizo­nyít. s szinte sajnáltam, hogy-nem volt jelen valaki a felelős szakférfiúk közül, megbizonyo­sodni a gyermekek igazi, élő érdeklődése felöl- Hát még amikor a maszkot is bemutattam! Legszívesebben lemondtak volna minden más tantárgyról a „gáztan“ kedvéért. Fölrajzoltam a gázmaszk keresztmetszetét, le­írtam, megmagyaráztam az egyes részek és az egész maszik működését, mindezt átismételtem s végül gyakoroltattam a gázálarcok föltevését. Egy tanulón bemutattam az álarc gyors és he­lyes fölillesztését, s a többiek maguk, utánacsi­nálták. A 8. ezámu maszkákkal a polg. iskola Ül .osztályú tanulói elég jól gyakorolhatnak. Ezen az órán jelen volt az iskola igazgatója, K. Baumann, aki tanúja volt az összes tanulók ko­moly érdeklődésének. Az iskolaigazgatóság kérelmére a 2. divízió parancsnoksága készséggel küldte ki a 18. gya­logezred egyik tisztjét szakelőadások tartására s egy másik kérésre a helyőrség parancsnoksága tanulmányi kirándulást engedélyezett a 18. gy. e. kaszárnyájába. Ennek az exkurziónak a sikere minden várakozásunkat fölülmúlta. A gyer­mekek komoly szemlélődés, élénk tudásvágy közben tették meg életük jelentős lórését: az első lépést a kaszárnyába. — A kaszárnya bejárata előtt Fend alezredes fogadott, aki üdvözölt minket a távollévő ezred­parancsnok nevében s örömének adott kifejezést, hogy elsőknek határoztuk el magunkat erre a lépésre, melynek jelentősége ezen fontos harci eszköz megismerésén kívül az is, hogy elősegíti a polgárság és a hadsereg egymáshoz való közs- lebbjutását. Igazgatónk köszöneté után elvezet­tek bennünket a tiszti étkező termébe, ahol Bal- vin kapitány mintaszerűen előkészített kétórás előadásban elénk tárta a gázharcok történetét a legrégibb időktől egészen a világháborúig, meg­magyarázta a háborúban valóban megtörtént gáztámadási eseteket e borzalmas következmé­nyeiket, bemutatta a védőeszközök minden fajtá­ját s előadását szemléltető képekkel kisérte. Az előadás gz-ép volt, tartalomban értékes, stílusban könnyen érthető, ugy, hogy minden gyermek fi­gyelmét lekötötte, akik nagyon hálás hallgatók­nak bizonyultak teljes két órán át s a végén nem is akartak hazamenni. — Nehezen búcsúztunk el a szives Fend al­ezredestől, aki ismételten hangsúlyozta a polgár­ság ée a katonaság együttműködésének fon­tosságát és Balvin kapitánytól s örömmel ígér­tük, hogy polgártársaink körében terjeszteni fog­juk a hadseregre vonatkozó helyes nézetet s hir­detni a kölcsönös Összmunka jelentőségét. Öröm­mel fogunk emlékezni erre a látogatásra és meg vagyunk győződve arról, hogy ez a kaszár­nya! exkurzió nagy hatással lesz néhány szülő véleményére, melyet a hadseregről alkotott, mert a gyermek őszintén, szive ezerint beszél. — A gázriadót még a tanév befejezése előtt gyakorolni fogjuk — Megjegyzem, hogy ezt a programot a jelenlegi tanterv tananya­gának keretébe illesztettem bele g a kémiai órákon végeztük d, uj órák hozzáadása nél­kül. A jövőben a tanterv bizonyára megállapít erre bizonyos időt s mindezzel bővebben lehet majd foglalkozni. — A program keresztülvitelénél mindenütt a legnagyobb megértésssel találkoztam. Az iskola igazgatója azonnal beleegyezett, ta­nácsot adott, segített, kérvényezett, személye­sen interveniált a tanfelügyelőnél, aki szintén készséggel adta beleegyezését a rendkívüli tananyag betoldásához, a katonai hatóságok is nagy előzékenységgel álltak rendelkezésemre. — A polg. isk. szaktanító és tartalékos tiszt- kollégáimat biztosítom, hogy ugy az illetékes ka­tonai szervek, mint egyes katonatisztek, a leg­nagyobb szívélyességgel lesznek segítségükre. Forduljanak hozzájuk ezért teljes bizalommal eb­ben az ügyben. Iskolai hatóságaink részéről is támogatásban részesülünk. Eddig tart Hruska beszámolója. Vájjon Dérer miniszternek van-e tudomása az egész dologról. ÚTI ' ff í » f, rr 9f? rr * bzhacsmrdo jovoie Szliács, június. Az európai kontinensen kevés oly ritka ter­mészeti tünemény akad. mint Szliács ritka ; gyógyhatású fürdője, ahol a szénsavas,vasas v; z olyan gazdagságban és olyan hőfokon tőr elő a föld mélyéből, hogy ezt sem hűteni, sem melegí­teni nem kell, hanem használni. A PyrenaeusoK- ban és a távoli Kaukázusban fedeztek fel ehlrez hasonló természeti tüneményeket, de ezek a Kö­zépeurópai embertől még ma is, a közlekedési technika fénykorában, távol esnek. A csehszlo­vák állam azért vásárolta meg Casse! német biro­dalmi várostól S'züács gyógyfürdői, hosry abból európai értelemben vett fürdőt csináljon. Ez a. munka két éve kezdődött el és több etappra van felosztva. Lehetne talán vitatkozni azon. hogy a beruhá­zási programban milyen építési sorrendet kelle­ne követni; ez azonban meddő \ ita marad. \ fürdő prosperitása nézőpontjából minden cm elhamarkodottnak látszik az állami Virradó épü­letének legkorábbi létesítése, amely filius suté patrem módjára akkor létesült, amikor az a ter­vezett ötezer fürdövendég még nincsen meg a valóságban a főszezonban sem, amelyet ez a ha­talmas, száz folyóméter hosszú négyemeletes; épület befogadni képes. A második etappja a fürdő fejlesztésének ma­gának a fürdőépületnek a modernizálása, amely­nek egyharmada már elkészült és az őszön kö­vetkezik a fürdő másik szárnyának a kiépítése éa a két szárnyépületet összekapcsoló kupola- épületé, ahol a források vannak, e amelyeknek’ helyzetén, amint azt tervezik, nem lesz válto­zás esak annyiban, hogy a most lefolyó vizfeles- leget viztartályokban gyűjtik össze és az a für­dőszobák rendelkezésére áll. Háromszáznál több fürdőszobája lesz az uj fürdőnek, amelyek mind­egyike pihenőhelyül is szolgál, ezenkívül meg­maradnak a közös bassin-ek. A fürdőfejlesztésnek harmadik szakasza lesz az a munka, amelyet sokak szerint legelőször kellett volna megoldani: modern szállodák építé­se. Nem tudjuk, hogy megengedik-e az állani pénzügyi eszközei, hogy az ősz folyamán bele­kapjanak a Vigadó-épület folytatását képező há­romszáz szobás állami Grand Hotel építésébe, de tényleg ez jelentkezik elsőrendű szükséglet gyanánt. Ezen a téren megkezdődött a régi szál­lodáknak a modernizálása is és egyiket teljesen átalakították minden kényelem nyújtására. Ez a munka fog történni az eddigi régi szállókkal is, amelyek még a táblabiró korszak alkotásai, de a bidermeier építőművészet sok bájával és mon­danivalójával. Most mindezt nivellálják az uj épí­tőművészet síkjai és egyenes vonalai, amelyek kevésbé plasztikusak, de általában belül több kényelmet nyújtanak és homogén hatásra tő- rekesznek a homlokzatokat tagozó erkélyek bő­ségei alkalmazásával. Ha mindez végetér, akkor már Zólyomban régen üzemben lesz a repülőtér is. ahonnan csak öt kilométer Szliács fürdő és igy rövid pár perc alatt megközelíthető, még pedig télen-nvárou egyformán. Ez Szliács-fürd jövője, amelyhez csak az a kb. százmillió szükséges, amely a be­ruházásokat fedezné. Szliács. mint állami fürdő gyógytényezőivel, fürdőivel, forrásaival, pompa* séta-útjaival, pazar fekvéséve, egy csapásra a legnagyobbszerü ilyen intézmények sorába cmel- kedbetik, ha ehhez megvan a szükséges köz­egészségügyi és kommerciális érzék. A ezliácsi magánszéllódák és éttermek, ame­lyekben megoszlik a fürdőlátogató közönség, a fürdő emelkedésével igen természetesen a kor­szerű fejlődés útjára lépnek. Létjogukat nem csak a múlt igazolja, hanem a jövő is. hiszen a fürdő létérdeke az, hogy kapacitása ípinél na­gyobb legyen és minél többet nyújtson. Mérv magáuhotel és három étterem van ezidötzcnní üzemben, amelyek prosperitását, a fürdő egyre növekvő látogatottsága teszi érthetővé- Ez-k Szliács jövő fejlődésében sem nélkülözi;ötök, hiszen volt idő, amikor ezek a magánéttermek nivó dolgában az akkori állami restauráció IV tt állottak. Viszont a magánkézben levő ilyen in­tézmények lét-föltételét mindenkor azok verné­ié determinálja. Ha az jó kezekben van. akkor ez a fürdőre is előnyöket jelent, mert vonzza a közönséget (agy). „LEVIATHAN" Irta: MÁRAI SÁNDOR (Paris)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents