Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)
1931-06-09 / 129. (2646.) szám
2 1931 jimiiis 9, kefltL A Mükségrendelet végül kisebb jelentőségű r*nde!k ©zéseket tartalmaz. A házbóradót január akijével a bérérték 5 százalékáról 1% százalékra emelik fel. A birodalmi kormány felhatalmazást kap esetleg szükségessé váló vámintézkedések foganatosítására. Kiáltvány a német néphez A BBÜÍkségrejiid'elet (kibocsátásával egyidejűleg a Ibárodaílam kormány Mátvániyt tett kttzaé a német néphez. Csalfa remény volt, — mondja a kiáltvány — hogy a világgazdasági válság ebben az évben enyhülni fog és hogy az ipari é6 nyersanyagállamok munkanélküliéinek helyzete jobbra forduil. Németország helyzetéit a jóvátétel is súlyosbítja, amelyet a Young-egyezmény aláírásakor csak aJbban a reményiben vállalt magára, hogy a helyzet javulni fog, ami azonban nem következett be. A tőkehiány hihetetlen arányokat öltött, üzemeket kellett korlátozni és beszüntetni, a magán- jövedelem leapadt, az állam bevételei megcsappantak és a munkanélküliség óriáskígyóvá nőtt. A behozatalt lényegesen korlátozni kellett, a kivitelt pedig fokozni kellene, de nem lehet, mert a külföldi államok egyre erősebben védekeznek a német behozatal ellen. Az egész világon késhegyre menő harc folyik a íogyasztópiacofeért. A birodalmi kormány a birodalom fizetőképességének fentartása érdekében súlyos terhekkel és áldozatokkal kénytelen sújtani a német népet. A német gazdaság fenmáradásáról vagy teljes pusztulásáról van szó. Ettől függ mdlMő és millió hadirokkant, munka- nélküli tisztváselő és alkalmazott exisztenoiája. A kormány visszautasítja azt a vádat, hogy nem gazdálkodott eléggé takarékosan. Az egész vonalon minden erőfeszítés megtörtént, hogy a kiadásokat a minimumra szorítsák. Az uj gzükségremdelet végrehajtása után a birodalom háztartási kiadásai a műit évi takarékossági rendszabályokkal együtt másfélmiliiárd márkás csökkenést tüntetnek majd fel. A birodalom háztartását ily módon egyensúlyba hozzák, legalább is minden remény megvan erre. A birodalmi kormány szilárdan el van tökéivé arra, hogy ez a szükeégrendelet az utolsó effajta .kényszerrendszabály. — Kétkedés és kétségbeesés nem gyengítheti erőnket ebben a válságos óráiban, — mondja tovább a kiáltvány. — A birodalmi kormánynak államférfiul kötelessége, Hogy már most megtegysn minden intézkedést a jövő nehézségek elhárítására. Mindenkinek be kell látnia, hogy az áldozat alól nem vonhatja ki magát. Akinek még van ma jövedelme, -annak áldoznia kell, mert különben az a veszedelem áli elé, hogy a birodalom egy szép napon nőm tud többé gondoskodni ásókról, akiknek nincs jövedelmük, A birodalmi kormány tisztában von a kórt áldozat nagyságával, az egyensúly fenntartása érdekéiben azonban nem térhet ki a kónyszerrendszabályok I elől. Minden húrt megfeszítettük, hogy teljesithes-1 síik az elvesztett háborúiból származó kötelezet ísé- gednlkiet, külföldi segítséget is igénybevettünk, ma már azonban külföldi segítségre nem számíthatunk. Azzal, hogy utolsó erőinket is ktlbevetjűk és utolsó tartalékainkat is felhasználjuk, jogot nyerünk arra, hogy odakiálthassuk a világ közvéleményének: Elérkeztünk a végső határára annak a nyomornak, amelyet egy nép még elviselhet. A Young-terv A kiáltvány ezután a Young-terv létrejöttével é® következményeivel foglalkozik és megállapítja, hogy a Young-terv végrehajtásának előfeltételei nincsenek meg. A jóvátétel! terheken enyhíteni kell, őst az egész világ gazdasági taipraáliása megkívánja. A kiáltvány a következő szavakkal fejeződik be: A német nemzet elérkezett a jövőért folytatott harc döntő stádiumába. A siker áldozatokat követel és mindenkinek meg keli tennie a magáét. A német nemzet válságos időkiben mindig felismerte, hogy a válságon nem a pártharc segít, hanem csak az egész nép egységes akarata. Ilyen válságos órában élünk most is. A régi és uj generációnak össze kell fogni a birodalom tatpnaáliása érdekében és be kell bizonyítania a világ színe előtt a német nemzet ideális soreközös- ségé't. A kormány cselekedni fog és bízik a német nemzet életerejében és éle-takaralában. Berlin, 1951 julius 5. A birodalmi kormány. Az ilyen korú gyermeket a játékai közt sem lehet megóvni a portól és piszoktól; a baba, melyet megcsókol, a kutya, melyet magához ölel, megfertőzheti, éspedig főleg a szájon át. Szoktassa ezért a gyermekeit minél korákban a rendszeres fog- és szájápolásra. Sok betegségtől fogj" így őket megóvni, amelyet máskén" talán nem tudna megakadályozni. — An Odol r. gyermekszobában nélkülözhetetlen, meri 1. megóvja a szájat a fertőzéstől, amennyire csak lehetséges, 2. megőrzi a fogak egészségéi s 3. az íze kellemes és üdítő. Fogtisztításra az Odol-szájvíz mellett az Odol-fogpaszta a legjobb. Ha mindkettőt együtt használjuk, a lehelletünk mindig tiszta és az a teljes tisztaság érzetét kelti bennünk. Udrzal miniszterelnök nem sokat remél Briand páneuröpa-elixirjétől A páneurópaista „kísérletek" melleit az érdekelt államok megegyezésére fekteti a fősuiyi egy belgrádi lapban közölt nyilatkozatában Prága, janius 8. Udrzsal miniszterelnök beszélgetést folytatott az aktuális politikai és gazdasági kérdésekről a belgrádi Politika prágai levelezőjével. A miniszterelnök többek között ezekét mondta: A legutolsó genfi tanácskozások több nk rét formájú tervet vetettek fel, amelyek a politikai és gazdasági problémák fokozatos megoldáséinak az alapjául szolgálhatnak. Európa seim fcultuíráiiSj sem pedig gazdasági szempontból nem egységes test. Nem lehelt tehát remélni azt, hogy valamennyi európai országra egy egysége* megoldáőd formulát leheitnie alkalmazni. Az egyes európai állaim ok földrajzi föltételei, történelmi fejlődése és érdekei annyira különbözők, hogy valamennyi probléma számára nagyon nehezen lelhet találni közös nevezőt. Csakis széles keretek közt sikerül egyezségre jutni és a problémákat kompromisszum alapján megoldani. Ez aiMiy itt jel enít, h ogy a pán e urópa-k i s érietek melleit mindéin egyes államnak arra kell törekednie, hogy saját nehézségeit önmaga távolítsa el és olyan államokkal kössön egyezséget, amelyekre érdekei miatt rá van átallva. UdTZsal miniszterelnök ezután hangsúlyoz^ ta, hogy Csehszlovákiának Jugoszláviához való viszonya a szolidaritás alapján áll A barátság, amely évek óta megvan, biztosíték arra nézve, hogy mindkét részről megvan a jóakarat a józan megegyezés fenntartása iránt. A belpolitikai nézeteltérések dacára külpolitikai kérdésekben Csehszlovákia harmónikus egységként lép fel. Különösen a barútjaihoz való viszonya tekintetében egységes. ' Nem szabad elfelejteni, hogy a történelem törvényei .szerint a forradalom után az újjáépítés periódüsának kell bekövetkeznie. A békére szükségünk van, hogy államunk belső struktúráját a szükségesség szerint kiépíthessük. Még intenzivebben részi kell vennünk a nemzetközi együttműködésben, amelynek eredménye az egyes államok kon szó lidáci ójától függ, Végül még azt is kijelentette a miniszterelnök, hogy a jövőben is sikerülni fog a nehézségeket elhárítani. Jelenleg olyan periódus küszöbén vagyunk, ahol a bölcs takarékoskodás a biztos bevételt jelenti. — Kiutasítottak két írót Svédországból. Stockholmból jelentik: A svéd kormány elhatározta, hogy Steiger lengyel és Guttner német Írókat, akiket május 20-án letartóztattak, kiutasítja &t országból. A két Írót azzal vádolják, hogy a berlini kommunista szervezet kiküldöttjei. H06Y VOLT! FANTASZTIKUS REGÉNY WM~tsis IÜT. rJLCZKÓ (6) — Hol a maga esze. fűszeres húst adni egy ilyen csöppségnek? S még hozzá alkohollal is megitatná! Á virsli ize föllázitotta ingereimet, az őrülés- hez közelálló dühhel szorítottam ökölbe kezemet. A (szidalmazó szavak egész özönét zúdítottam volna anyámra, ha már meg nem szokom a. rendkívüli, önfegyelmezést. A szavakat visszafojtottam, de kezemmel az elrabolt virsli után kaptam s mert azt már nem sikerült visz- szaszereznem, öklömet .teljes dühhel anyám arcába vágtam. A következő pillanatban megdöbbentem aljas cselekedetemtől és ijedten lestem a következményeit. Azok váratlanul meglepően jelentkeztek. Bárha összevetem a mindenkori anyák és hasonlókorú gyermekeik körül szerzett észleleteimet, meg kell állapitanom, hogy anyám viselkedése minden látszólagos logikátlansága ellenére Í6 következetes és hü maradt az anyaság pszihológiájához. Megragadta kicsi öklömet, összecsókolta és boldogan kacagott. *— Hát vered az anyádat, te kis gézengúz, vered? Vájjon, ha. tudná, hogy az a mozdulat nem az öntudatlan gyermek ösztönös védekezése, hanem az érett elme tudatos gaztette volt, akkor is összecaókolgatná a kezemet? ... Pedig mindenképpen neki van igaza, viselkedésével érett elmém szándékait is támogatta. Tudtam, ■hogy gyomoridegességemet nagyrészt a tulko- rán megengedett izgató tápszereknek köszönhettem és azt is célomul tűztem ki, hogy uj életemben az észszerűbb gyermektáplálkozási módszerért fogok küzdeni. Most egy pillanatnyi inger hatása alatt mégis hátat fordítottam a másik életemből áthozott észokoknak s anyámnak köszönhetem, hogy közbelépésével megmentett, az esetleges káros következményektől. Bizonyára eszébe jutott, amit megboldogult -Gásp/ír fia gyomoresikarásai közben jajgatott: — Anyám, miért adtá.1 nekem már kicsi koromban borssal főtt tyuklevest? Most mindenesetre hálásnak kell lennem elővigyázatosságáért s tudom is, hogy fogom kilyogtam és minden előtagolás nélkül, tisztán, értelmesen mondtam: — Mama! Istenem, hét esztendővel ezelőtt, kitüntetett doktori értekezésem nem idézte föl nála azt a szenzációs örömet, mint ez az egyetlen szavam! X. Már hároméves vagyok. Tulajdonképpen csak most kezdem papírra vetni feljegyzéseimért, mert most már — természetesen, bájosan illő selypítéssel — kifejezhettem azt a vágyamat, hogy — Én isz atajot ijni, mint aputa! Anyám, hogy annál jobban megörvendeztessen, vastag, vörös jelzőplajbászt adott és egy rajzlapot. Ez a körülmény nagyon kevéssé kedvez ezándékaimank. A vastag ceruzaÍTáBból nagyon kevés fér el egy lapon, azonkívül a szintén vastag rajzlapot nehéz elrejteni, pedig leg- égőbb vágyam és elhatározott szándékom, hogy titkos naplóvezetéssel könnyítsék kiskorúságom börtönébe zárt képességeimen. Mire felnövök, nem emlékezhetem olyan élénken csecsemő- és kisdedkorom eseményeire, eddig is, ki tudja, mennyi fontos észleletet veszített el a memóriám, míg az írás lehetőségéhez jutottam! Főképpen jó rejtekhelyre lenne szükségem, ahol biztonságban tarthatnám a jegyzeteimet. Addig is, amíg kellő mennyiségű papírra, irónra és megfelelő rejtekhelyre teszek szert, gyorsírással írok, a teleirt lapokat pedig az épitő- szekrény fenekére tettem, a mmtafüzet mellé. Az építő-szekrényt különben önmagámtól örököltem, anyám előadása szerint mintagyerek voltam, nem rongáltam meg a játékokat, amelyeket ő aztán gondosán őrzött, mintha valami megsúgta volna neki, hogy valamikor még hasznukat veszi. Az első papírra, amelyet kaptam, nem jegyeztem föl semmi, tárgyilagos eseményt, csak valami artikulálatlan Urai fölkiáltást, olyasmit, amit egy rab kiabálhat, mikor kikerül a börtönből, vagy akiről leveszik a tévedésből ráhúzott kénysz’erzubbonyt. gurulsz a pázsit térés bársonyára, fölcsapsz a tiszta levegőbe, magad alá gyűröd a hegyek határait és átsuhansz az óceánokon!11 Szerencsétlenségemre aznap, mikor ezt az első följegyzést tettem, anyámnak igen jól ment a háztartási munkája, délelőtt elvégzett mindent és a délutánját nekem szentelhette. Nem mondhatnám, hogy nagyon megörvendeztetett ezzel, mert én legjobban szerettem egyedül lenni, olyankor nem kellett egy hároméves gyerek szerepében szinészkednem. De mindhiába! Anyám betömte testét az én kis pados- asztalomba, mely mozdulata egyébként ellenállhatatlanul nevetésre ingerelt. Úgy rángott a szám, hogy megmondjam neki: — Nem valami esztétikus látvány, mikor az ötven esztendő terjedelme a három év méreteibe akar szorulni! Ugyanakkor az jutott eszembe, milyen lehet az én hároméves arcom, amelybe harminc viharvert esztendő kifejezése szorult? Anyám legnagyobb rémületemre pont az épi- tőszekrény után nyúlt: —< Most anyuka fog neked tündérkastélyt építeni, — mondta s 'már ki is boritott-a az építőköveket. Kihullott a mintafüzet és alóla természetesen az én gyorsirásu jegyzetem. — Hohó, fiacskám, mennyit irtát már és milyen szépen, — kedveskedett dicséretével. Nem tudtam, ismeri-e a gyorsírást és alaposabb megtekintése után a jegyzetnek, ki vagyok-e téve a leleplezés veszedelmének? Ravaszul próbára tettem: — Anyuta, teásét ejojvasni, mit ijtam én! Anyám tettetett komolysággal betűzött: —- Regete Gazsi a legjobb fiúcska a világon, csókolja apust és anyukát!... Ugy-e, ezt Írtad? ^ —i Idén, iiiden, — lelkendeztem őszinte örömmel, amely azonban csakhamar keserves bura fordult. Anyáim ugyanis összehajtogatta a lapot és a köténye zsebébe dugta. — Megmutatjuk majd apukának, hogy ő is örüljön! Rettentő! Az öreg kitűnő sztenografus! Mikor hazajött, anyám\ csakugyan eléje terítette a, lapot. — Maga, vén csacsi — kedélyeskedett apám —, hiszen ez nem gyerekkrikez-kraksz, hanem gyorsírás, még pedig, amennyire ismertem, a megboldogult Gazsi vonásai. — Ej, menjen; talán véletlenül sikerült valamit. úgy meghúznia, hogy a gyorsíráshoz hasonlít! ■=* Semmi véletlen, mert ez egy szabályos1 gyorsirási jegyzet, amelyet á tól zé-ig el tudok olvasni. Hallgassa! És következett apám szájából az én szabadsághimnuszom. —i Bámulatos, bámulatos — hajtogatta az öreg —, csak most tudom, hogy mit veszítettem a fiamban! Képzelje, óceánrepülési tervekkel foglalkozott már akkor, amikor az emberiség még nem is álmodott ilyen merész vállalkozásról! Hallatlan, micsoda szenzációs sikere lett volna, ha életben marad! Nem hiszem, hogy meg no előzte volna Lindberghet. és a Bremen repülőit! Atyám lelkesedése közben elszomorodva ültem kis székemen. Előző gyermekkoromban, mikor kiböngésztem a képes újságban az első automobilt, szent áhítattal hallgattam apámnak hozzáfűzött magyarázatát és azzal a meggyőződéssel aludtam édesen, azzal a tudattal küzdöttem pajtásaim véleménye ellen, hogy az én apám a világ legokosabb embere. Most sivár, ideáljaitól megfosztott lélekkel hallgattam, amint meggyőződéssel'meséli nekem: — Tudod, a testvérkéd, Gazsi bácsi, aki elment Istenkéhez, a mennyországba, olyan kocsit tudott csinálni, amelyikbe, ha beülne az ember, úgy repülne, mint a madárka! Az én lírai megnyilvánulásomból milyen -mechanikai rémálmot csinál az öreg! Nekem hallgatnom kell a magyarázatot anélkül, hogy megmondhatnám: — Apám, az egy kötetlen formájú Urai költemény! Mennyivel kellemesebb, vidámabb dolog volt ideálokat, példaképeket tisztelni az öregekben, mint néma bírálat tárgyává tenni őket! Felnőttségnek milyen korlátolt, milyen börtönöd, gyermekségnek milyen színtelen, kopár ez az én helyzetem! S a jegyzettel kapcsolatban még elszámolásra is sor került. —• Fiam, te hazudtál; hát. szabad az? -- nézett rám vádlón az anyám. —- Hiszen. ezt nem te irtad! — Idén! Anyám kotorni kezdett egy szekrény alsó fiókjában. — Ni, itt van néhány könyv a megboldogult. Gazsi után, biztosan innen vette ki a jegyzetek Fiacskám, mondd meg .szépen, hogy innen verted ki a papirost, akkor nem fogsz kikapni! — Én nem madam vettem a papijt! Anyuin áj táp tani ész én ijtam já! (Folytatjuk.) fejezni hálámat... imká l^gkOMkü) auoáU Ilyenféle volt: „Szabadság, motoros, drága szárnya az ember lelkének! Rés támadt végül a szűk hangár fltttafevaf) mMmrs tárulnak a ktfQUk, W-
