Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)
1931-06-07 / 128. (2645.) szám
4 ■pp Hl 1980 jrunius 7, valsámap. Látogatás a tanyán Irta: MÓRICZ ZSIGMOND Alapítva 1833* Telefon 33, KOSICE, Najy választék. Fő-utca 19. Jutányos árak. Tanyán voltam egy barátommal. Földbirtokos a Kunságban. Barátom olyan ember, akinek mindenből a legjobb van. Az övé a kerek földön a legszebb csikó, a legjobban tejelő tekén, a legtöbbet fialó disznó, a legjobb föld s a legtöbb szik, a legnagyobb adósság és mégis a legkisebb rosszkedv. — No, — azt mondja ebéd után — most mutatok neked egy olyan csodát, amilyet még nem láttál. Van nekem egy kertészem, akihez képest a rádió meteorológiai jelentése semmi. Mi csak a Samu bácsit kérdezzük meg, ha azt akarjuk tudni, milyen lesz az idő. Már ki volt adva a parancs, hogy fogjanak, megyünk a mezőre. Az idő egy kicsit borongás volt, hát az egész család nagy örömmel vonult ki a kertbe s körülvettük a kertészt. — No, Samu bácsi, most mutassa meg, mit tud. Lesz-e eső, vagy se? Az öreg kertész felnéz az égre s nagy szakértelemmel megnézi az eget s csalhatatlan döntését kivágja: — Már, nagyságos uram, vagy lesz, vagy nem lesz. * Ezen az alapon aztán ki is mentünk. Egyik kocsin mentek az asszonyok és a gyerekek, a másikon a gazda engem vett magához, hogy éldícsekedhessen, ami csak a szeme elé kerül, mindennel— Aj, ez is nagyszerű ember, — mondta .— ez a kocsis, ennek minden szavát ércbe kellene vésni. — Mihály! — kiáltott rá. A kocsis visszafordult. Derék, kevésszavu kun ember volt. — Csak azt akarom kérdeni, mi újság? Mihály kocsis behajolt a kocsiba: — Pletykálnak, nagyságos uram, pletykálnak. — Ugyan mit? — Hát, hogy a fiatal ur, az irodába, szereti a feleségemet. — Ejnve teremtette. És maga mit szól hozzá? — Én nem szólok semmit, megkérdeztem a feleségemet is, a fiatal urat is, mindketten azt mondták, hogy pletyka az egész. Apai tanácsul pedig csak ennyit mondott: — Ne sírj, fiam, tanuld meg, hogy ne hagyd az igazadat, ha nem muszáj. * Maga a gazda is igy van az igazsággal, ahogy egy másik történetkébői kiderült: Vett egyszer egy fejőstehenet a tűri vásáron. Szép tehén volt, de amikor hazahajtották, kiderült, hogy nagyon rugós. Minden rocskát kirúgott a fejősasszonyok kezéből. Mit tesz ilyenkor egy jó gazda: elhatározta, hogy eladja a tehenet. Be is hajtották a legközelebbi vásárra, Karcagra. De hogy az eladás biztosabb legyen, magával vitt két tanyai asszonyt s annak meg volt hagyva, hogyha komoly vevő jelentkezik, lépjenek közbe. A két asszony nagy óbégatással könyörgött az urnák, hogy ne adja el ezt a jó tehenet, mikor ez hét családot tart el tejjel. Végre egy vevő bekapta a legyet s megvette a tehenet. A gazda a vétel után meg is bátorította a vevőt: — Meglátja, barátom, hogy nem győzi köcsöggel. Égy másik vásáron aztán megleli őt a vevő. — No, uram, azt mondja, az a tehén, akit magátul vettem... Nem győzöm én azt azóta se köcsöggel, se dézsával, de még a patics istállóm falát is szétrugta azóta— Ez az igazság, barátom. Könnyebbén épít maga uj istállót, mint én. * Szeretem a tanyát, a tanyai embert. Ha köztük vagyok, mindig úgy érzem, mintha ijaz őséletben volnék. Más itt az élet, más az igazság. Vadabb, mint a városban, nyersebb, mint; a magas kultúrában, de mindenesetre őszintébb. Még a régi nomád élet barbár igazsága él itt. Meglátogattam Mihályt, a kocsist, az istállóban. Szép istálló, szalmával font koszorúkkal díszítve, A lovak magas szalmában állanak s ragyogó szőrükön csillog a beszürem- kedő napsugár. — Szereti a lovait? — kérdeztem a Mihályt. Egyet gondolt s egyet intett. — Uram, — mondta — csak a lovat lehet szeretni. Aztán, talán visszaemlékezve, hogy hallottam tegnap a pletykahistór-iát, hozzátette: — Csak a lovat lehet, uram, azt lehet szeretni, — a nőket, azt csak utálni lehet. tóam semmit nem kerül amhyira, mint a közszereplést... De a tény, hogy Douimer- giue elnök nem várt a házasságkötéssel még tizenhárom napot, bizonyítéka, hogy meg akarta szerezni feleslégének a „madame la présidente" titulust, ami nem jelent ugyan sokat, de mégis a legtöbb, amit a polgárt Franciaországban egy francia polgárnő megszerezhet... S amilyen' természetes tiszteletadással óvakodik mindenki tőle, hogy a távozó elnöknek e magánügyéről a szükségesnél többet beszéljen, úgy megérti a francia közvélemény Douimergue elnök gesztusát, aki hét évig várt © házasságkötéssel, e elnöksége utolsó pillanatait ajándékozta csak a hölgynek, nagyon elegánsan, korrektén, s mindenféle szempontot kielégítően... Madame Douimergue mégis az Elysée háziasszonya lehetett tehát, ha csak egy napra is. S Douimergue ur, akinek mosolya legendás és történelmi már, néhány nap múlva visszavonul az otthonba, melyet ilyen későn alapított. Mint bölcs ember és francia, aki ismeri az életet, talán azért várt e különben is kései házasságkötéssel hétéves elnöksége utolsó napjáig, hogy az eknult hét esztendőben zavartalanul tudjon moBoffyogtní. legnagyobb speciális ® | I I Jl| f|P BS| Malom ucca 2. szám bőrönd- és bördlsz- Jp| | 1 | ff 1| föl || |3 || KW (a Szlovák Általános müiát’uház, KO$!CE ifall Ü9 üt* Él ffra H Sím Hitelbank épületben) 6016 Bécs, Paris és Offenbach a./M. divatrétiküljei, necessaireh, bőröndök, aktatáskák, tevéi- és pénztárcák, irómappák, manikűrök, fésükészleiek legegyszerűbbtől a legfinomabb kivitelig. Szenzációs olcsó árak. Áll. tisztviselőknek J% engedmény MÉCS LÁ * A barátom nyolcvanéves nagyanyja derék kis eleven asszony. Egész nap csak velünk törődött s folyton köztünk volt, de a vacsorá- .hoz nem ült asztalhoz. v . — A nagymama nem vacsorázik, az utolsó & harminc évben egyebet nem evett vacsorára, ' ’ csak egy csésze teát és két lágytojást. A legkisebbik gyerek, aki még elemiista, erre elfut a sarokba és hozzáfog palatábláján számolgatni, aztán nemsokára jön ragyogó arccal: — Édes apám, — kiszámítottam! — Mit, fiam? — Ómama harminc év alatt megevett, — egy év alatt 730 tojást, harminc év alatt pedig 21.900 darabot. —■ Nagyon jól van, fiam, — mondta az apa, — látod, sok kicsi sokra megy. * Vacsora után aztán azzal szórakoztatott, hogy eseteket mondott el a kedves tanyai életből. Elmondotta például, hogy András, az öregbéres, högy igazította rendre a pedagógiát. Van a béresnek egy csomó gyereke s közte egv kisfia, akit három esztendő alatt sem lehetett megtanítani írni, olvasni. Ez a gyerek egyszer sírva jött haza a két kilométerre levő tanyai iskolából. Nem is az utón, hanem a szántásokon keresztül-kasul bukdácsolt s végigsrrta az egész határt. A béres éppen mérges volt, hogy összeszidta a gazdája, hogy a marha nagyon pocsékolja a takarmányt. De magába fojtotta a mérgét, csak annyit dünnyögött, hogy „ha ő marha volna, még ki is nyalná azt a 'jászolt". Egyéb főbenjáró dolgot nem mondott, mert nem volt maiiba, hogy az urtral pereljen. Meglátja a bömbölő gyerekét s rákiált: •— Hát neked mi bajod? — Megvert a tanító ur. — Megvert? — Meg. — Nagyon? — Nagyon. — Mutasd. És a gyereknek le kellett gombolkozni s megmutatni a tetthelyet.. Az apa felzjudulva nézte a piros vonalakat a gyerek visszáján s elkurjantotta magát: — No megállj, tanító, majd adok én neked. Törvényre adlak. Holnap viszlek a városba az orvoshoz. Eriggy anyádhoz, tegyen rá tejfeles ruhát, én meg hónap elhúzom a nótáját. De másnap reggel, mikor a gyereket vinni akarja, újra megvizsgálja a szenvedő helyet s nem lát rajta semmit. A fiatal fa egy éjszaka beforrta a karcolást. — Most mit csináljak veled, — mondta a felháborodott apa. — Hol az igazság? Min- gyár agyonütlek. Azzal fogja a tengeri nádat, amit még szép békebeli katona korába hozott s olyan sort rak gyermeke örömére a lálihelyen, hogy avval már elmeheteit aMr a pesti klinikára is. EGY MÁJUSI ÉJSZAKA BALLADAJA A hoüd/siajrló: halálos élű penge. A szív gyarló, gyakorta gyatra, gyenge. A bagoly mint a rontás réme repdes. A málká alszik. Kertje szűzi, rendes. A szereTem-paitak zeng zökteitöjén. A vőlegény álmok toronytétöjén holdkóíoteként megy szédítő magasba: a csillag-méhriajjt gyűjti gyémánt kasba és mézet csal ki minden földi gondból s rajong s a mérföldeken túlrta gondol. . messzeségbe csókokat dobálgait a lány kertjében liliommá válnak. ó liliom!! leheltet-ienge porzó! — Erdőben lappang a gyönyör-vadorzó, a h old sarló kezében: vérre vágyik. A szív gyarló egész a síri ágyig. A gyönyör aljás: észt, szemérmet otzó! Az erdőből fut a gyönyör-vadorzó, nyelvét lógatja vérebként a vágya s beleiSalrilóz a liliom06 ágyba. A liliomok láthatatlan vére hull, hull a szerelem-patak vizére, mely sorsokat sodor. A szív ma gyarló kis biin-mototr. A boild sátáni sarló. FRANCIA HÉT Irta: MÁRA! SÁNDOR (Páris) Nász az Etyséeben Douimergue ur azzal a tapintattal nősült,.. ahogy nemesebb vadak mégha Inaik: a sűrűben, tanuk nélkül, pontosabban osaík a Jég,- szükségesebb tanukkal, majdnem azt mondhatjuk, hogy egészen egyedül. A nősülés tér. nye maga nem meglepetés, mert a tréfás hetilapokból a nagy lapok politikai roivakvezetőim át a kaiba riéirókiig mindenki tudta Parisban, hogy a rokon szén vés köszönő- emlber előbb-utóbb feleségül veszi azt a hölgyet, akinek széip birtoka van ToUrnefeuib leben s özvegye egy előkelő 'kiöZliivatalnok- nalk, aki a legjobb francia borok egyikének nevét viselte, Graives urnák. Mindenkit elbűvöl a tapintat, mellyel a jómodornak és köztársasági oe remión iának ez a nagymestere túlesett életének e finnyás balesetén. A rokomezenv, mely a hölgyhöz fűzte, busz éives s akik a távozó elnököt közelről ismerik, azt állítják, hogy a házasságkötés csak azért nem történ t meg régebben már, mert Douimergue biztosain számított reá, hogy egy napon a Köztársaság elnökének választják meg, s társadalmi é!s politikai okokból megfelelőbbnek tartotta, ha ezt. a hét esztendői az Elysée falai között agglegényi óh lapotlbün éli le. Az uj „Madame la prési- denle", akinek rövid „uralma" -mindössze tizenhárom napos, mert hiszen június elsején ment férjhez a Köztársaság ss -övéhez, kinek mandátuma junius tizenharmadikán lejár, gazdag és előkelő hölgy, leánya férjnél van. s rendkívüli jöizlésseL egyetlen pillanatig sem volt hajlandó élvezni azt a kivételes állapotot, a tisztele tudásnak azokat a nagyszabású jeleit, melyek a Köztársaság „első asszonyának" hivatalból kijárnak: a házasságkötést1 követő nap reggelén a legnagyobb inkognitóban, zászlók, detektívek és a párisi rendőrfőnök köteles ség szőrű kéz-csókja nélkül, egy elsőosztályu fülkében elhagyta Páris't, s visszatért Toutouis© melletti kastélyába, ah óivá két hét múlva követni fogja ura, aki akkor már -egyszerű magánember lesz és senki nem akadályozza a fiatal párt többé, hogy zavartalanul éljék le mézesheteiket. A franciáknak ez a házasságkötés, módja, tónusa, nagyon tetszik. Két idős ember élete alkonyán összeköti exisztenci álját — az egyik elérte közülük a magaslatot, -melyet ebben az országban kiö-zpályán dlérni lehet, s megadja azt az elégtételt annak a nőnek, akit élete legnagyobb von izéd ásálval tisztel meg, hogy, tiz rövid napra, bevonultatija a francia történelembe, miint a francia köztársasági elnökök egyikének feleségét. A francia köztársasági elnökök feleségei eddig nem játszottuk különösebb szerepet a harmadik köztársaság történetéiben, 8 Madame Douimergue látbaPiccárd naplója A Journal megszerezte és leközölte Pic- card tanár naplóját, melyet az alumínium- kosárban irt. Néhány sor az egész. Egy műszer- eltörik,. egy szelep nem működik, a magasságjelző tizenhat kilométer magasságot jelez, elfogy az innivaló, fönn a magasban — 60 tok C a fagypont alatt a hőimé r- séfkílet, de benn az alUminiumfcosárban a nap sugarai + 40 fok C-xa melegítik fel a levegőt. Ennyi az, amit Piócard útközben, sietős szavakkal, feljegyzett. A statosphéri- kus kirándulás legjobban megható, emberi epizódja, mikor a professzor útközben feljegyzi, hogy a hőséig tizenhat kilométer magasságban elibirhatatlan, le kell húznia ingét, félmeztelenül álilomg a kosárban,, s oly emésztő szomjúság kihozza, hogy társával együtt nekilát lenyalnii az aluminiumkosár belső falára lecsapódott nedvességpárát. A tudományos megfigyeléseket ködben a műszerek végezték el, a két tudós csak nyalta fenn a magasban, ahol ember még nem járt, a hűvös páraeseppeket... Egy francia szakértő, aki kiülöm,ben, mint az i-n te r,n áci ó- náiis tudományos világ, teljes elismerést és lelkes hálát mutat Piooard najgyszorü kísérlete .iránt, nem mulasztja el megjegyezni, hogy általában a levegőbe bocsátott megfigyelő ballonok utas nélkül már eddig is elértek nemcsak 16, .hanem 22—30 kilométer magasságot is, s a műszer ele, melyek később, a ballon zuhanása után, visszakerültek a földre, kitünően elvégezték a megfigyeléseket, anélkül, hogy értékes emberi életeket kellett volna kitenni a balálve- sizíélynek... Ez a megjegyzés nem von le semmit Piocard és adjunktusa vállalkozásának hősiességéből: de ha maguk helyett csak a ballont küldik a műszerekkel (s ez derül ki Pioaard úti naplójából is), akkor az emberiség mithosza szegényebb ugyan egy meg renditő és lelkesítő hőstett fejezetével, de a tudomány nem tűd meg kevesebbet. Piiacard élete céljául tűzte ki, hogy légmentesen elzárt ballonban statosphórikus magasságokba emelkedik: a kísérlet sikerült is, de fenn, a statosphérikus miagasiságbau, sem ő, sem társa nem tehettek egyebei, mint hogy keresték az együk elromlott szelep megjavitásáhak módját!, s nyalták kínjukban az ailluimtniumfal nedves .páráját, a szigorú értelemben vett tudományos megffi gyeiért majdnem teljes egészében reábilzták a műszerekre... ö ezt másképpen képzelte él; azt hitte, hogy több -módja lesz a tudományos megfigyelésre; a mi vei nem számolt, ■az a kilbirhatatllan szomjúság s a hőség fenn V disxmtt a A üveg, porcellán nagykerekedése* •
