Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)

1931-06-07 / 128. (2645.) szám

'RRXGAi/^íiiAR.HIRLAP 1930 június 7 raJsAmajp. a végzetes pusztulást talán a bosszú idézte elő, a mellőzött, háttérbe tolt művész lelket­len bosszúja. Az üvegpalotában nem volt villamos vezeték, úgy hogy rövidzárlatot nem is lehet felvenni a tűz keletkezési okáé keresgélő kombinációkba. Az étterem kony­hájában gáztűzhely állott, s a tüzvizsgálat most abban az irányban folyik, nem a gáz idézte-e föl a rettenetes szerencsétlenséget. A tűz kitörése Az éjjeli őr a bizottság előtt kijelentette, hogy egy két nerccel három óra előtt még sem­mi gyanús momentumot nem észlelt s ,h<usz perccel később már az egész pallota láng- tengerben úszott. Olyan vészes hirtelenséggel tört. a palotára a tűz, hogy mire a telefonhoz rohantak, már használhatatlan volt a telefon vezetéke. Az első lángoszlopok a palota északi részéről csaptak föl, a főbejáratnál egy emeletnyi magasságban. A lángok ott jó tápot találtak a szőnyegekben, faburkolatokban. Az erős déli szél sebesen hordta szét a szikrákat és a tűz szempillantás alatt a palota egész észa­ki részét magába nyelte. A szomszédos há­zakra szikraeső záporozott rá. A lakók a ré­mület-kiállásaival az ajkukon rohantak ki az uccura. Amikor szemükbe ötlött az eléjük táruló kép, az öles lángokkal égő üvegpalota, az első pillanatok döbbenetében gondolni se tudtak a mentésre. A mentési munkálatok Egy-két perccel később bátor és elszánt emberek behatoltak a lángoló palotába, hogy mentsék, amit még lehet. A maró füst, az el­viselhetetlen hőség, a csörömpölve beomló hatalmas üvegtáblák lehetetlenné tették a mentést, úgy hogy a borzalmas kalaJklizmából csupán az igaz­gatósági épület Sophiens írass ei szárnya menekedett meg. A mentőakció különben sem koncentrálód­hatott a palotára, mert a szomszédos házak, köztük a Karlstrasse- ben álló kémiai intézet is, a legnagyobb veszedelemben forogtak s amennyiben a tűz átharapózott volna a ké­miai intézetre, az expüozió az egész ucca la­kóinak életét veszélyeztette volna. A tűzoltó­ság ha Iáit megvető bravúrral végezte felada­tát, anélkül, hogy az üvegpalota kincseinek nagyrészét sikerült volna a lángok karmai közül megmenteniük. A hivatásos és az ön­kéntes tűzoltóság, mint egy ember szállt szembe a tűzvésszel, az egész felszerelést, minden fecskendőt és motort üzembe állítot­tak, nem rajtuk múlott, hogy a katasztrófa ilyen fatális arányokat öltött. A tűzoltóság műveletit Dirnagl főparancsnok irányította. Az izzó és tüzet okádó épületkolosszus ellen negyven csőből irányult a karvastagságu su­gár a tűz gócára, a tűzoltóság igyekezett a le­hetőség határáig megközelíteni az égő épüle­tet, három tűzoltó sebesüléssel fizette meg vaK- m erőségét, önfeláldozásuknak azonban kézzelfogható eredménye nem volt. Amikor a helyzet fe­nyegetővé vált és az épület acélváza düledez- ni kezdett, a szomszédos uccákat elzárták és az egész környéket megtisztították a kiván­csiaktól. Alig egy órán át tartott ez az em­berfeletti küzdelem, hajnali négy órakor a tűz már elvégezte romboló munkáját és az üvegpalota helyén izzó romhalmaz állott. Az elpusztult kiállítás A tűzvészben megsemmisült üvegpalotá­ban most tartották az 1931. évi nagy kiállítást, amelyben a két müncheni müvészegyesület és a Secessio vett részt. A nyugati vesztiibül- ben főképpen plasztikák voltak, a baiszárny- ban a konzervatív irány, a Honig tanár veze­tése alatt álló művészcsoport alkotásai, azon­kívül a grafikusok egyesületének, valamint az illusztrátorok szövetségének, az akvarel- 1 istáknak, a német építészeknek és a bajor iparművészeti egyesületének kiállítási anya­ga. A megsemmisült értékek alkotóinak név­sorából kiemeljük Steppens, Müller-Wischin, Bulgíano, Úrban, Hengge, Liebermann (a szobrász), Dasio, Georgia neveit. A balszárny végében a Secessio müvei voltak elhelyezve, többek között Pommel, Pletsch és Dietz al­kotásai. A kiállítás rendezősége ez évben különö­sebb sulByt helyezett arra, hogy helyet szo­rítson a kollektív tájiatoknak, ezért számos művészt meghívott, ezek közül a müncheni Strützel, Lamberger, Harterich, kollektív anyaggal szerepeltek. A plasztikai részben képviselve volt Rodin, Maillel és Despian is, kiknek müvei szintén áldozatául estek a lángorkánnak. Vendég­képpen vett részt a kiállításon az olasz Casorati, az osztrák Kitt, Faistauer és Kőiig. A vendégek müveit az épülte nyugati szárnyában helyezték el, míg a Secessio le­mondva az eredetileg részére fenntartott elő­kelőbb helyről, a háttérben húzódott meg. Maga elé engedte a stuttgarti secessziót és a siatial müncheni művészgárdát is. A zsürinki- vüliek aránylag kis helyen húzódtak meg, de bemutatkozásuk azért előnyösen ütött ki. A kiállítás fénypontja a némiet képzőmű­vészeti romantika reprezentatív alkotásai­nak bemutatása volt Friedrichtől Moritz Scbwindig. Az üvegpalota igazgatója, Zimmeirmann Woltff müncheni műtörténésszel együtt lel­kes ideálíizmussal, végtelen türelemmel és szorgalommal hordta össze mindazt, ami a német romantikáiból a jelen kor számára ér­téknek tekinthető. Németország negyven városából gyűjtötték az anyagot, berlini, hamburgi, lipcsei, müncheni, frank­furti, heidelbergi képtárakból, múzeumokból és magángyűjteményekből, mindenünnen a legértékesebb műtárgyakat kölcsönözve ki. Sikerült is a maga nemében páratlan ki állítási anya­got összehozniok, amelyben olyan müiörténeti értékek is helyet foglaltak, mint Kotíh, Fried- rich, Runge, Olivier, Oberbeok, Schwiod al­kotásai. A kiállítás pénzügyi megalapozását a két müncheni mii vészegyesület és a Seces­sio vállalta magára. A meghívott kiállítók müveit bebiztosiíot- ták, a többi kiállít ónak pedig szabadkezet adtak, hogy biztositsák-c festményeiket, szobraikat vagy sem. Legtöbbjük teljes bi­zalommal volt és elmuii/asztóttá a biztosí­tás t. A kiállítás költségeit a beléptidijakból és a tárgyak érté kési lésénél befolyó összegekből akarták fedezni. Mindebből természetesen semmi sem letií, a tűzvész a felbecsülhetet­len értékű kiállítási anyagon kívül ezt a re­ményt is meg sem m isi tette. A német romantika reprezentatív kiállítá­sának anyagát hozzávetőlegesen többmillió márkára becsülik. Egyetlen darabot sem tudtak ebből a gyűjteményből megmente­ni. Herterich tanárnak egész éjfele müve, köztük az TJlrich van Hutten is odaveszett. A legfrissebb megállapítás szerint abból a háromezer képből és szoborból, amely az üvegpalotában volt felhalmozva, mindösz- sze nyolcvan kcrülilfce el a pusztulást. Het­venöt kiállítási terem rommáégett s beom­lott, bárom nagyterem milliós értékekkel együtt hamvadt el, irtózatos recsegés, ropogással, amikor az izzó üvegtáblák megpattantak, úgy hangzott, mintha gépfegyver ropogott volna. E pillanatban a tűzoltóság azzal van elfog­lalva, hogy a palota romjai közt még most Is bujkáló lángokat elfojtsa és a romhalmazt szétbontsa. Mindenekelőtt a vaspilléreket kel­lett eltávolítani, amelyek veszélyesek lehet­tek volna a környező házakra. A tűzoltóság vesztesége a déli órákban húsz emberre emelkedett, valamennyien az oltás és az eltakarítás mun­kája közben szenvedlek sérülést. Zimmer- mann vezérigazgató az elriasztó látvány ha­tása alatt többször ideigrohamot kapott, bero­hant a romok közé, festmények és szobrok után kutatott, nem egyszer komoly életvesze­delembe sodródott, úgy hogy végül is erő­szakkal kellett őt visszatartani hasonló ak­cióktól. A kiállítási csarnok állami tulajdon volt, amelyet az állam minden ellanszolgátatás nélkül bocsátott a művészet rendelkezésére. Gondeniberger kultuszminiszter szerint a mai válságos pénzügyi helyzetben rendkívül ’BFff 4Gr W 3 FANTASZTIKUS REGÉNY Marta* IV. JACZKÓ OIíGA (5) Belenéztem barátom, a keresztelő pap sze­mébe, de onnan is csak az a könyörtelen, ártat­lanságomba helyezett tévhit mosolygott reám. Az ajtónál ott állt a templomszolga egy ezüsttálcával, amelyre némi adományt várt az előkelő közönségtől. Míg keresztanyám a tar­solyában kotorászott és leperditett a tálcára egy koronát, a párnáimba hajolva ezt sziszegte: — Már megkezdődött a zsarolás! Mire föl­cseperedik ez a fattyú, azt a bőrömet is lehúz­nák, amit a másik mellett még meghagytak! S mikor helyet foglalt velem a kocsiban, kö­nyökével megbökte a keresztapámat: — Nos, komám uram, hogy érzi magát ebben a nagy megtiszteltetésben? Keresztapám kitérően motyogott valamit, de >z is elég volt ahhoz, hogy keresztanyámnál Elrántsa egy rettenetes hazugság- és rágalom- tolyam zsilipjeit. Visszaadhatatlanul hordta össze előbbi énem köré a becsületsértő rágal­mak egész garmadáját. Állítólag egész gyer­mekkorom. idején zsarolták a szüleim s tulaj­donképpen az ő költségén nevelkedtem. Mikor felnőttem, személyesen folytattam ellene a rablóhadjáratot. Apám támogatását, majd sa­ját jövedelmemet iszákosságra, léha kalandok­ra költöttem s valahányszor anyagi zavarba sodort könnyelműségem, mindig őhozzá men­tem könyörögni, hogy rántson ki a csávából. Ez több volt a soknál! Nagyon könnyen össze rudnám számolni, hányszor küldött el anyám a ^evelőnővel keresztanyám látogatására, annak összegezésére azonban nem vállalkozom, hány -?,ben szállta ő meg hetekre is a házunkat és mekkora szatyrokban cipelte el az összehará­csolt holmit. Áz a nikkelóra pedig, melyet tiz- ;vr* koromban kaptam tőle, talán még a déd­apjáé volt, kulccsal húzódott föl, ellenben ami- sor nekem ajándékozta, a kulcs már régen hiányzott mellőle. — Az semmi, ilyen kisfiúnak úgyis nagy büszkeség az óra, hogyha nem is jár, — mondta kegyesen. — Szegény, jó Zsófka — pityergett lágyszí­vű anyám —. milyen kedves, régi emléktől-vált meg a gyermek kedvéért! Az órát az ágyam fölé akasztották, a Zsofka szatyrába pedig begyömöszöltek egy nagy ka­lácsot. vagy két rőf szárazkolbászt és azt a.z asztalid tót, aminek hímzése fölött a legutóbbi I három hónapon át görnyedt a,z anyám s amely­nek mintája rendkívül elbájolta Zsofkát... Ez semmi!... De később aszaltalma-száját odacsucsoritotta keresztapám füléhez s a kö­vetkezőket sziszegte: — Azt mondják ugyan, hogy a halottakról jót, vagy semmit, de tudom, hogy amit itt mon­dok el, úgyis köztünk marad, meg a világért sem mondanám el a dolgot olyan piszkosan, amint lejátszódott! Hát hallgassa csak, komám uram... Itt a vén szipirtvó állítása szerint az követ­kezett, hogy életem utolsó évében elemeltem a 'hivatalban valami tekintélyes összeget s ami­kor megszorult körültem a hurok, öt környé­keztem meg, hogy rántson ki belőle. Viszonzá­sul a sírig tartó s legodaadóbb —- szerelmemet! — kínáltam föl neki! Szűzi erényei ellen inté­zett támadásom később olyan heves mederbe csapott, hogy nem kívántam semmi ellenszolgál­tatást azonkívül, hogy bárcsak egyszer enged­je megizlelni szűzi szerelmének édeni gyönyö­reit! Azután jöjjön a leleplezés, a börtön, vagy maga a szégyenteljes halál a bitón! Nagynehe- zen, tekintélyes összeggel sikerült leszerelnie erkölcstelen támadásomat!----------­Ez t nem bírom el, végezni fogok ezzel a nő­vel, mielőtt még tovább hurcolná elmúlt életem emlékének meggyalázását! Eszközök és módok fölött töprengve fölsikoltottam és megrándul­tam a párnában. Dühösen rázott rajtam egyet. —■ Hallgass, te -alávaló kis pióca! Biztosan te sem fogsz a bátyád mögött maradni! Amint rázás közben magához szorított, ki­nyílt derekán egy hosszú melltü és a párnámba esett. Ezt az ég küldte, vagy a pokol... de fölhasználom! Mig ő tovább folytatja gyalázá- somat, valahogy kikotorom a tüt, aztán bele­döföm a bordái között-a szívbe! Éppen, éppen ott éreztem dobogni azt a varangybékaszerü nemes szervet a kezemügyében! Meg tudtam fogni a tü hegyét és pontosan odaillesztettem, ahol a varangy vartyogott, nekLfohászkódtam, s ah!... kevés, kevés volt egyhetes erőm a fegyver kellő alkalmazásához! Talán a ruhán sem hatolt át nyomásom alatt, én pedig a nagy izgalomtól és erőfeszítéstől kimerültén vonag- lottam. Keresztapám figyelmes lett Tám s rá­kiáltott a rágalmazásomban elmerült nőre: — Vigyázzon, az Istenért, kiesett a tiije! Még jó. hogy meg nem sebezte a gjmrmeket! Fél ájult voltam a nagy fölindulás utáni ki­merültségben. Az álnok szipirtyó mosolyogva adott át anyámnak: — Itt hozzuk a drága kis angyalt és remél­jük, hogy olyan mintaember lesz belőle, ami­lyen a megboldogult, felejthetetlen kedves bátyja volt! — Milyen nyugodtan fekszik a kis szivem ... mert tudja, hogy már nem pogány, — lelken­dezett anyám.----------­A szomszédszobában megkezdődött az ünne­pi lakoma. Keresztanyám ádáz, de győzelmes tusát vívott, a pecsenyékkel s a. tortákkal, ked­A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyujtoti gyöktényezőkkel küzdünk a legeredményesebben! Levegő Fürdő Napfény Diéta Igmándi keserfivb, Az igmándi keserüviz kapható minden gyógyszertárban, drogueriában és jobb füszerüzletben. nehéz az elpusztult intézmény pótlására gondolni, vagy akár provizóriumra Is. Min- detnes-ebre igyekezni fognak, hogy a miiin- oheni képzőművészek számára a kiállítás lehetőségét, ha korlátozott miérté kiben is, de okvetlenül biztosítsák. /Szó van arról, hotgv a rendőr igazgatóság bocsát egy termet a kiál­lító művészet rendelkezésére. A most rommá vált miiinichenii üvegpalotát 1854-ben, az első nagy művészeti és ipatr­kiállitással kapcsolatban építették. Az angol kiállítási csarnokok stílusában épült Münchennek ez a büszkesége, amely­ben 1888 Óta a világháborúig egymást érték a nemzetközi képkiállitálsok. A világháború ideijén az üvegpalota kiállításai .lokális je­lentőségűivé süllyedt éle, de imár a háborút követő eszteindö'kfbén ismét hajlékot talált falai között az európai és a német művészet. -----—---------------------------------------------------­Me gkezdőinek a francia-orosz gazdasági tárgyalások Páirils, juníus 6. A francia-okosz gazdásági tárgyalások tegnap újra megkezdődtek. A francia, delegációt Ebéi vezeti, az orosz de­legációt pedig Dmolaísztki, a külkeréske- delnai népbiztos hely^tte&e. A ikét delegá­ció ia francia kereskedelemügyi miniszté­rium épületében ma megkezdte tanácskozá­sait. Az első ülésen melgállapoíltak a napi­rendben b az érdeml eges tárgyalás oklat h ét­főn folytatják. Kik képviselik i magyar pártot RomsniÉban A znJaigjyatr párt képviselőd Háromszék- miegyébéin SzentkéreSzthy Béla dr., (Mk- miegyébetn. Paál Árpád, Marosra egyébéin Willer József dr., Szolnokdébeíkíainegyében Bethlen György gróf, Kiilskiík iillőm.egyébein Bethlen György gróf, Szatmárira egyében. Jó­sika János bálró, Biharmegyóben Hegedűs Nándor, Torrdám1 egyéb c<n Sándor József, Braissómiegyiében szabó Béni. Nagy féftünést keltett, hogy a magyar párt sem Arad­on egyében, \sem Tém esinegyébc r neon ka­pott mandátumot, hóiéit Áradata majdnem 12.000, Temesváron pedig 14.000 szavazatit kapott a magyarpárti lista. Valószínű azon­ban, hogy mirttán Bethlen György gróf egyik nmudátiumáró] le fog mondani. Am- brózy Andor báró temesvári jelölt is beke­rül a parlamentbe. vés barátom, a keresztelő pap toasztot". mon­dott, magasztalta az egyház kegyelmi eszkö­zeit, amelyek pillanatok alatt mennyországra jogosult angyalt csinálnak az ősszüleink kár­hozatával terhelt lélekből! Poharával tréfásan közeledett bölcsömhöz, „mint az ünnepelt prezidiumához“. Közben az az ötletem támadt, hogyha hozzám hajol, fülébe súgok és kérni fogom, hogy ne magasztaljon, hanem valóiban adjon kegyelmet, gyóntasson meg! Ám mikor látótávolomba ért, visszariad­tam tervemtől. Bizonyára az őrület torzítaná el menten ezt a derűsen mosolygó arcot, ha az egyhetes csecsemő arra szólítaná föl, hogy ok dozza föl rettentő bűnei alól! Hallgattam. S amig odaát kedélyesen vigadtak, derűsen elré­vedeztek angyali ártatlanságom fölött, én, az egyhetes csecsemő ábrázatával szendergő szent- sógtörő és orgyilkos merénylő — még meggör- nyedni sem tudtam! — hátamon fekve kapa­rásztam a mellemet és tehetetlenül nyöszörög­tem: — Mea culpa, mea maxima culpal IX. Átkinlódtam az első esztendőt. Anyám eped- ve leste ajkamról az első .szótagokat, mig apám nagygondosan már a nevelésemre irányuló ter­vekkel foglalkozott. Néha elcsitult bennem a harmincéves ember kegyetlen küzdelme e ret­tenetes körülményekkel, mindenről megfeled­kezve melengetőztem anyám szeretetében és majdnem hajlandó voltam rá, hogy mikor oda.- adóan és végtelen kitartással, repeső remény­séggel gügyögi elém: — Na, mondjad, drága fiacskám, mondjad: „Ma.-ma“. utána gügyögöm boldogitón: —- Maa-maaa! Már talán ki is mondtam volna, mikor egy 'közbeeső epizód föllázitott. Apám. hazafutott a hivatalából tízóraira. Két. pár virsli és egy korsó barna sör várta.. Tik­kasztó meleg délelőtt volt. A poharat kiizasztó, ltidég sor láttára fölszapoTodott. bennem az un­dor egyhangú élelmezésem, a langyos tej és sárgát-ó,papép iránt és apám tízóraija felé tapsi­koltam. Apám készséggel törte 1c az egyik virsli felét és a markomba nyomta. —• Ne, egyél, fiam, majd kapsz rá egy-két korty söröcskét is, ha izleni fog! Mohó gyönyörűséggel gyömöszöltem számba a nagyszerű ajándékot, de anyám hirtelen meg­ragadta a karomat, kirántotta számból a virs­lit, újjával kiég az esetleges maradéknak is utánabányászott a nyelvem alatt, apámra pedig korholva támadt: (Folybaftjjuiku) % * I 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents