Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)

1931-06-28 / 146. (2663.) szám

1931 junius 28, vasárnap. nehéz kosár sul-ya alatt, melyen most még hang nélkül alszik a föld. mint a hátra kötött jó kis­gyerek. Majd jövőre megszólal, gügyögni, be­szélgetni. nevetni fog. Lehunyt szemmel, sajgó aggyal csodálkozom ezen. Gigantikus gyárban láttam ehhez hasonló értelmű dolgot. De a munka primitív, tiszta, alakszerű és ősi értel- mét ott se annyira, mint itt a földhordásnál. A szaladó Vág partján tutajosokat, tutajo­kat és apró kocsmát találok. A tutajosok a kocsmában ülnek, öten-hatan egészen megtöltik a szobát. Mindnyájan idősebb ember, angolos arcuk jóindulattal fordul felém, amikor beknk- kanok a szobába. Nevezni se tudom a kocsmát, csárdának mondom magamban. Vájjon mi-ital járja itt? A tutajosok fehér szalonnát esznek barna kenyérrel. Én is enni szeretnék, de mit, és hová üljek? V-einvitáinak maguk közé, a fal melletti lócára. Szorongva ülünk, négyen a ló­cán. A szélén én s egy bácsi fölálltunk, erre a lóca megbillen s a másik két ember a földre hüppen. Ezen nagyot nevetünk. A földön ülők váratlanul kezet fognak velem és nevetve rá- zogatják. A csárda tulajdonosa, parasztember maga is, megkérdi, hogy mit akarok. Enni ké­rek, i'őur, mondom vígan. Mit, kérdezi. Hát mi van? Nincs más, csak brindza, jó liptói brindza és hozzá fiatal hagyma. Akkor ne hozza az ét­lapot. kedves ..tulaj", mondom neki, hanem te­gyen nagyobb mennyiségben elénk menüt. Nagy tál túrót és halom hagymát kapunk. Középen ülök az öregek között, kétfelöl egymást iz­zaszt juk a kevés hely miatt. Jól érzem maga­mat. Megvendégelem a tutajosokat, ők szalon­nájukból kínálnak. Inni kérünk, szól helyesen az egyik. A „grand restaurant" főnöke tőlem kérdi, hogy mit őszünk. Mi van. ismétlem. Bor sincs, sör sincs, csak pálinka. Kérjük a készle­tet, nevetünk mindig hangosabban. Lámpa- üveghez hasonló pálinkás poharakban kapunk valamit. Beszélgetünk, érdekes dolgokat hal­lok, iszunk. Helyesebben isznak, én inni próbá­lok. A tűz elönti a tarkamat, a könny a szeme­met, méreg ez! Barátaim nevetve kortyolnak. Indítványozom, hogy játszunk egyebet, de nem hallgatnak rám. Előbb kimond tani, hogy én „parancsolok", most várják, hogy megtegyem. De addig nem engedik az italezervirozás ismét­lését. amíg a magamét él nem fogyasztom. Van egy ötletem, van-e itt töretlen, ép szalma a közelben. Van egy zsúp. a kocemáros tegílap vette a felesége szalmazsákjába. Behozatjuk és elmagyarázom, hogy mit akarok vele. A kövé­rebb, jobb szalmaszálakból darabokat vágunk és az asztalira gyűjtjük. Ezen fogjuk fö'lszivni, mint az urak, mondám. Gondolom, igy kibírom. A tutajosok kacagnak, szájukba veszik a szal­mát, beledugják az üvegbe, szívják. Tetszik ne­kik, tapsolnak és sebesen szopják a folyékony tüzet. Egyszerre beszélünk, visky ez, vodka és más báritalok, mondom én. de nem figyelnek. Maguk között zajonganak és megértem, hogy engem dicsérnek. Gyakran kezet fogunk egy­mással. Szalmával fogják ezentúl inni, .mondják büszkén. Jobb és lassabb!' mondják lelkendezve. Közben eszünk és énekelni kezd. az egyik öreg. Ezt meghallgatjuk, akkor fizetek és kiállunk a kocsma elé. Körülfognak és mindent elmondunk egymásról, ami jó és szép. Á Vág hivogatóan hangoskodik felénk. Nyu­godtan, tempósan a tutajok felé indulunk. Meg­invitálnak a tutajra. Nem kérdem, hová me­gyünk. mikor érek oda. fölszállok. Ők is ugv hívnak, mint akik nem szívesen vennék, ha most itt hagynám őket. * Ne féljek, mondja a legöregebb, aki azt a tutajt vezeti, amelyen én átlók, semmi baj nem érhet. Amikor ő rászáll a tutajra, kimegy a fe­jéből minden, legyen az a legjobb ital. Egyszer a fia menyegzőjén a násznépet tutajon vitte, virágos, zászlós tutajon. Úgy be volt rúgva, hogy a nevét se tudta, azért mindent látott ma­ga él ott és nem történt semmi baj. Nem is félek. Nézem a markos kezet, amely a durva kormányt mozgatja, nézem a rakoncát­lan vizet, a sziklákat, a merész kanyarod ókat- és csodálatosan megnyugszom. Ez annyi, mint az ember élete. Olyan 'biztos ut ez. Baj itt- köz­ben nem érheti az utast, aki kutató esze után indult. Ut csak kezdet van és vég s közben apróbb bajok és hirtelen jött veszedelmek. Sem­mi sem történt akkor sem, mondja öreg veze­tőm. csak a fiam felesége, aki ma is vigyázat­lan. teremtés, belelökte a nászládát a vizbe. Szerencse, hogy 'ott nem mély a Vág s a láda elég nagy volt. azt a lány javára meg kell adni. Lement érte két- markos legény és kiemelte. Igen. útközben ilyen dolgok megesnek, de az ember végül is megérkezik, ahová kell. ez egé­szen biztos. Egy órája sem mehetünk még. kikanyaro­dunk egy fatelephez és kikötünk. Az öreg ma-: gyaráz. Ma a fa olcsó >s csak azért járnak, mert dolgozni muszáj. Ott, a kocsma fölött ütik ősz-, sze a tutajt, mert a falu fölötti fenyvesben vág­ják. Itt, a fatelepnél holnap már szét is szedik, így élünk mi, teszi hozzá egyszerűen. így élünk, helyeslem magam is. A tutajt összeütik. rövid ut. mindig egészen rövid ut irtán szétsze­dik. Ilyen az élet is, ugy-e? Hangosan, sokáig bucsuzkodunk. Mivel aján­dékozzam üreg őket, mivel viszonozzam nekik? Itt van. mondom, ez a pénz. evvel mához egy hétre vegyenek a kocsmában egy nagy 'bődön túrót és egy nagy halom hagymát és várjanak, mert talán visszajöhetek. Ha egy óráig nem jö­vök. egyék meg és a maradékkal italt vegye­nek. És szalma-szálat, teszik hozzá nevetve. A legöregebbik váratlanul megfogja az arcomat és megcsókol. Egészen elérzékenyit. Tudom, hogy nem jöhetek vissza, de ajándékot kaptam s valamivel viszonoznom illett. .Sokáig szoron­gatjuk egymás kezét és ellágyult bensővel a vasút felé indulok. Titokzatos gyilkossági dráma a dóciíürészi erdőben A haldokló utolsó szavaival menteni igyekezett társát, akinek kezében „véletlenül sült el a browning" — Az erdei fatalvaj­lás tragikus vége A SALVATOR FORRÁS fát lopjanak. Az esti sötétségben egymástól pár lépésnyi távolságra haladtak az erdő fái között. Egyszerre csak eldördült Bartos browningja és a lövés az előtte haladó fiatal­ember hátába fúródott. A haldokló azt állí­totta, hogy a revolver véletlenül sült el ba­rátja kezében, akinek nem lehetett szándé­kában megölni őt. A súlyosan sérült és rendkívül nagy vérveszte­séget szenvedett fiatalembert a lévai kórházba szállították, ahol másodszor is ki akarták hallgatni, de erre már nem kerülhetett sor, mert közben kilehel­te lelkét. 9AJUSZ FESTÉSÉHEZ .ROMOL" 26-— Ki-, ÜVEG 10-12 FESTÉSRE ELEGENtv VEZÉRKÉPVISELO; ADALBERT RADÓ PRAG X1L Léva, junius 27. (Saját tudósitónktól). A dóc-i- fürészi erdőben az elmúlt éjszaka titokzatos gyil- kossági dráma történt, amelynek homályos hát­terét most igyekszik felderíteni a csendőrsóg. A kora reggeli 'órákban vérében találták Bartos Hőre József dóciíü- részi fiatalembert az erdőség egyik elhagyott részén. Testén golyóütötte seb volt, amely szakadatlanul vérzett és amikor rábukkantak, már alig volt benne élet. Kihívták hozzá a csendőröket, akik próbálták megtudni a haldoklótól, hogyan kapta a halálos sérülést. A rendkívül súlyosan sérült ember min­den erejét összeszedve igyekezett elmondani a történteket, de szaggatott szavai nem derítették fel a dráma minden részletét. Ahogyan elmondotta, előtte való este Bartos Antallal együtt kiment az erdőbe, hogy rheumatikus betegségek­nél (köszvény, csuz) el­ismerten kitűnő gyógyító hatású. Elsőrangú, emész­tést elősegítő asztali víz. A csendőreég most társának. Bartos Antalnak a vallomásától várja az erdőben történt éjszakai dráma tisztázása), mert egyéb támpontja nincs annak eldöntésére, hogy véletlen, vagy szándé­kosság okozta-e Bartos Hőre József halálát. A Szellemek Hegyén emberáldozatot mutatnak be a jakua-indiánok Égési sebek s kabalisztikus telek a meggyilkoltak hulláján — Megoldották a halálkanyon rejtéylét Xewyork, junius 27. (A Prágai Magyar Hírlap munkatársától.) Kalifornia lakosságát élénk izga­lmaiban tartja egy titokzatos kettős gyilkosság, amely a. Sierra Ne vada egy olyan pontján történt, amelyen már igen sok titokzatos körülmények között elköve­tett gyilkosságot fedeztek fel. Minden egyes al­kalommal a meggyilkoltak testébe cgv és ugyan­azon titkos jelzés volt bevágva. A telt színhelye a Szellemek Hegyének halál-ka­nyonja. A hegy első áldozata egy bizonyos Avery Keezer, legelőbirtokos volt. Kinevette barátait, amikor a hegy lejtőinek vadságától óvták, ame­lyeken éjszakánként- különös fények lobbantak fel és kísérteties kiáltások visszhangzottak a kanyon egyik sziklafalától a másikig. Amikor holttestét megtalálták, vállain titokzatos kabbalisztikus jel volt. A második áldozat, a 15 éves Florence Grill vi­rágkeresés közben lovával igen messze letért az útról. A ló este magában tért haza. Sokáig nem találták meg a leány holttestét és csak véletlenül bukkantak rá, amikor a keresők egy hatalmas szik­latom bőt kissé magasra emeltek. Az alatt megta­lálták a hullát. A rettegett jel szintén a vállába volt vésve. Harmadik alkalommal 1 Valter Mc. Quarde és G. Hill Sanfraneiscöból jöttek erre a vidékre, hogy medvére vadásszanak. Amikor a környék lakósai ói Iák őket a veszélytől, amely a Szellemek Hegyén mindenkit fenyeget, nevetve gúnyolódtak a baboná­sokon. Később egy hatalmas sziklatömb alatt ta­lálták meg őket, testük szét volt darabolva, megégetve, vállukon a titokzatos jelek. A hegy legújabb áldozata, a 18 éves Carmen Wag­ner sem egyedül vesztette el életét a Szellemek Hegyén. VadászkirándiiJást tett jegyesének, Henry Sweetnek társaságában. Sweet hulláját, melyet go­lyó járt át, egy cirkáló csapat találta meg. Ennek a cirkáló csapatnak is szomorú lett a sorsa. Ami­kor a sűrűségben -lassan előrenyomultak, egyi­kük eltévedt a sziklalömbök és a bokrok labirin­tusában és igy elszakadt a derékhadtól. Később csak holttestét találták meg, amelyet bőrszijj kö­tött egy fához. Az ő vállain is rajta volt a titok­zatos jel. A kutatók nem adták fel munkájukat és tovább haladlak a borzalmas utón. Megtalálták Wenry Sweet vadászkutyájának hulláját, a kutya bőrébe is bevolt vésve a titokzatos jel. Végül • egy friss földhányás mellett bukkantak rá Car­men Wagner szétdarabolt holttestére, amelyen égési sebek voltak és azonkívül rajta volt a kabbalisztikus jel is. Amikor a Szellemek Hegyének áldozatait elte­mették. a jakua-indiáuok főnöke harcosaival, a» asz- szonyokkal és a gyermekekkel mindig leszállóit az erdőszeni sűrűségből és a hallgató, ellenséges tekintetű vadak hosszú kordont vontak a gyász­menet mellett, amely Ferndale kis templomához kísérte az áldo­zatokat. A temetés után sző nélkül tértek vissza az indiánok a sűrűségbe. Vissza a Szellemek Hegyére, amelynek földjét évtizedekkel ezelőtt, amikor a ,,sápadtarouak" átkeltek a Sierra hátán, patakokban öntözte az indiánok vére. Amikor Carmen Wag­ner holttestét szülőhelyén, Eurekában eltemették, újból a Szelílenihegy indiánjai alkottak kordont a hosszú temetési menet mellett. És ismét mély hallgatásba burkolózva tériek vissza hegyeik kö­zé. Ám a következő éjszaka újból lángok villantak meg a hegyeken és vad, varázskiáltások hangzottak, amelyek még a tam-tam dübörgő hangját is túl­szárnyalták. A rendőrség és a tudomány emberei, newyorki és sanfranciscói rendéiriisztviselök és híres etnog­ráfusok indultak meg most az utolsó gyilkosságok megtörténte után, hogy felderítsék a Szellemhegy rejtélyeit. A kutató csoporthoz, amely az utolsó gyilkosság két áldozatának holttestét fedezte fel, két indián is csatlakozott, Jack Ryan és féltest­vére Walter Dávid. Dávid aranyderesen lovagolt, annak a dombnak közelében pedig, amelyet Car­men Wagner hullája felé hánytak, egy arauyderes larkaszöréből találtak meg jókora csomókat. Jack Raynnól, a másik „szolgálatkész" indiánnál pedig megtalálták Carmen Wagner óráját. Mind a ket­tőt megkötözték és a Henry Sweet és Carmen ágai alkotják. Úgy vannak elrendezve, hogy akt- fogságba vetették. Amikor megkötözték őket. semmi félelmet nem mutattak. Folytonosan eskü- formákat mormoltak. Amikor az erdő mélyének azon részeit kutatták át. amelybe ezelőtt fehér ember még nem tette be a lábát, a halálkanyon egy elrejtett rcszéu ősrégi áldozati oltárt fedeztek fel. i Ezt az oltárt egy nagy fának félkörben elnyúló! ágai alkotják. Ugs vannak elrendezve, hogy alat­tuk egy emberi testet a felállított hatalmas simái kősziklára ki lehet nyújtózta!ni. Ezek után való-1 színű, hogy Carmen Wagner és a Szellemek hegyének többi j áldozata rituális gyilkosság áldozatául estek, az: indiánok feláldozták őket valami borzalmas, po- j gány istenségnek. A ha lóságok most mindent elkövetnek, hogy a j hegyvidéket megtisztítsák a félvad in dián törzsek -1 »ai. * i Pozsonyi öregdiákok harmincéves találkozója Budapesten Budapest, juniut. 27. Junius 21-én. vasárnap Budapesten adtak egymásnak találkozót az egykori pozsonyi kir. kát. főgimnázium azon tanulói, akik 1901 -ben tették le az érettségit. Az egykori maturáneok- hoz többen csatlakoztak volt osztálytársaik kö­zül ás, akikkel több éven át együtt jártak a. régi Klarisszák épületének ódon falai között. A találkozásra egybegyűltek először a városma­jori kápolnában hallgattak misét, amelyet, Lég- rády Jenő római fiirdőbeJj esperesplébános mondott. Légrády szívhez szóló szép szavakat intézett volt isikolatársaihoz, üdvözölte őket, és az évforduló jelentőségét méltatta. Meghatva hallgatták végig a, megjelentek a beszédet te a szentmisét, amely alatt és ezután orgonukiséret mellett Kéthelyiné Wakotsdh Margit énekmü- vésznö megszokott művészetével és mély átéir- zéssel énekelt egyházi dalokat. A misén a Bu­dapesten élő pozsonyiak közül megjelentek Fattinger Sándor de. miniszteri tanácsos, Rum­lik Emil dr. ny. egyetemi könyvtárigazgató, Lasztovicska Ferenc dr. ügyvéd, Marzsó Ferenc pénzügyi tanácsos, Tőke Imre ny. tanító, Sas- Uruisky Elemér lovag, a pozsonyiak egyesületé­nek elnöke, Vajda Érnő dr. pénzügyi tanácsos és számos hölgy. A budai vár egyes nevezetességeinek megte­kintése után a Margitszigeten társasebéd kö­vetkezett-. Az egykori maturánsok osztályfőnö­ke, Rencz János dr. veszprémi tankerületi fő­igazgató, foglalt helyet az asztalfőn és őneki, I valamint Zlinszky Aladár dr. egyetemi ma-gá-n- j tanárnak, aki az alsóbb osztályokon több éven át volt a jubilánsok osztályfőnöke, állandó sze­retetteljes ünneplésben volt része. A köszöntök sorát Vitányi Béla dr., a talál­kozás egyik kezdeményezője, nyitotta meg, aki kegyelete? szavakkal emlékezett meg az eil- hunyt és hősi halált halt társakról, majd lelke­sítő szavakat intézett társaihoz és a fiatalság­hoz. Rencz János dr. meghatottau szólott arról a példás szeretetről, amely a volt iskolatársakat almamaterükhöz, volt tanáraikhoz és egymás­hoz fűzi. Rlug Emil dr. a megjelent hölgyeket aposztro falta, majd további szavaiban megcsillogtatta, kedves humorát, amellyel az iskolaévekben is sok derűs percet szerzett társainak. Délután az egész társaság Rlug Emiid dr. és feleségének vendégszeretetét élvezte svábhegyi nyaralójukban, ahonnét, azzal az ígérettel osz­lottak szét, hogy három év múlva uj.ra talál­koznak. A találkozón megjelentek: Aixinger László dr. családjával (Pozsony), Bangák Kálmán dr. ügyvéd (Pozsony), Baracs Gyula dr. főorvos fe­leségével (Budapest), Barcsay Ábris dr. m. kir. folyamőrségi ezredes-orvos (Budapest), Csáky Gusztáv (gróf) (Szepesgörgő), Dévay Andor festőművész (Budapest), Feigler Ferenc építő­mérnök (Pozsony), Gálfy József dr. főorvos fe­leségével (Kiskunfélegyháza). Kejzlár Gyula dr. ügyvéd családjával (Budapest), Klug Emil dr. ügyvéd , az Adó- és Uletékügyi Szemle főszer­kesztője. családjával (Budapest), Légrády Jenő esperes-plébános (Budapest), Vitányi Béla dr. ny. miniszteri tanácsos, ügyvéd, családjával (Budapest), Weisz Lajos dr. ügyvéd (Moson). A találkozón meg nem jelenhettek és magu­kat üdvözlés kapcsán kimentették: Árvái Vik­tor plébános (Pusztafödémes), Dukesz Mór dr. ügyvéd (Pozsony), Feigler Ottrnár egyetemi könyvtáros (Pozsony), Giudovát-z Ferenc ma­gántisztviselő (Pozsony), Kőhegyi József dr. káplán (Pozsony), Nemessányi Gyula magán­tisztviselő (Pozsony), Ravasz Vince ny. kör­jegyző (Pozsony), Reidher István polgári isk. igazgató (CeMömőlk). Stein Jenő dr. ügyvéd (Pozsony), Steiner Szigfrid dr. ügyvéd (Po­zsony), Szladits László ót. törvényszéki tanács­elnök (Szombathely). Benes a köztársaság negyedik leggazdagabb embere? Prága, junius 27. Az Obcanské Listy érde­kes cikket közöl arról, hogy kik a köztársa­ság leggazdagabb emberei. A cikkben elsőhe­lyen szerepel Petsehek bányatulajdonos, má­sodik helyen Bat‘a, a harmadikon Schicht és negyedik helyen ,Benes külügyminiszter. Az első három vagyonát több mLHiárdra, Benosét pedig hétszázmillió koronára becsülik. Utána következik még több aktív, valamint nyugal­mazott bankigazgató körülbelül 200 millió korona vagyonnal. 9

Next

/
Thumbnails
Contents