Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)
1931-06-28 / 146. (2663.) szám
1331 juulus 28, rasárnap. Két szék uncia miatt levetette magát a nyagyszomhati gimnázium második emeletéről egy ötödosztályos diáklány Kórházba szállították és gyors orvosi beavatkozással megmentették életét — Osztályismétlés után sem tudta letenni a vizsgát Nagyszombat, június 27. (Saját tudóéi tónktól.) A diák öngyilkosságok pszichózisának hulláma' Sz'lovenszkóra is átcsapott s a szekunda miatt tegnap egy 16 esztendős nagyszombati diákleá.ny akarta eldohni életét. Dóbiás Mária szered! leány, a nagyszombati reálgimnázium ötödik osztályának növendéke volt. Társnőivel együtt pénteken délelőtt ő is elment á bizonyítvány kiosztásra, amit Novak tanár, osztályfőnök eszközölt a gimnázium második emeletén lévő ötödosztályos tanteremben. Az osztályfőnök egymásután szóld tóttá elő a növendékeket s a szokásos pár-sza.vas kommentár kíséretében átnyújtotta a bizonyítványt. Dóbiás Mária is a katedra elé ment, átvette j a bizonyítványt, beletekintett, majd mikor látta, hogy két tárgyból elégtelen osztályzatot kapott, falfehérre sápadt. A következő pillanatban a nyitott ablakhoz rohant és még mielőtt osztálytársnői és főnöke közbeléphettek volna, az ablakon keresztül levetette magát a gimnázium udvarára. Tört tagokkal, véresen, eszméletlen állapotban terült el az udvar földjén. Az épületiben óriási riadalom támadt, az osztályfőnök telefonon hivta segítségül a mentőket, akik pár pillanat múlva odaérkeztek és az eszméletlenül fekvő diákleányt beszállították a nagyszombati kórházba. Ott azonnal műtétet végezték rajta, A gyors orvosi beavatkozás és a sikeres műtét megmentette a fiatal diákleány könnyelműen kockára tett életét. A leány valamivel későbben magához tért. és nagy belső fájdalmakról panaszkodott. öngyilkossági kísérletéről tüstént értesítették Szereden lakó szüleit, kik autón Nagyszombatba hajtottak és egyenesen a kórházba mentek. A kórházi szobában megrenditően drámai volt a szülők és a gyermek találkozása. Midőn a leány megpillantotta szüleit, perceken át nem jutott szóhoz, szemeiből zápor módjára hullottak a könnyek. Amikor izgalma lecsillapodott, elmondotta szüleinek, hogy a rossz bizonyítványa miatt keseredett el. Már másodízben végezte az ötödik osztályt és most sem sikerült a vizsgát megállnia. Félt és szégyelt édesanyja szeme elé kerülni és inkább a halálba akart menekülni, mint- semhógy két szekundáva! térjen haza. Prága, Juulus 27. Benes külügyminiszter pártjának egyik lapja, a Vecerni Ceské Slovo római keltezéssel a következő szenzációs hirt közli: „Pianore várában, a pármai Bourbonnak székhelyén julius elsején találkozni fog Zita volt császárné) a magyar monarchisták vezéreivel, hogy velük azokról az intézkedésekről tárgyaljon, amelyek Ottó számára lehetővé tennék a magyar trónra való lépést. Ezen a napon kell majd hivatalosan bejelenteni Ottónak Mária olasz királyi hercegnővel való eljegyzését. Zita azonban arra gondol, hogy még más ténnyel is meglepi a világot. Ottó mint a Habsburg csaliád feje állítólag ezen a napon le fog mondani címeiről s csak a magyar apostoli királyi és osztrák főherceg! címét s azokat a cinie- ket tartja meg, amelyek a szövetséges osztrák tartományokra vonatkoznak. Teljesen lemond tehát a már nem létező osztrák császári, a cseh királyi, a morva őrgrófi, a sziléziai főhercegi címről, hogy ezzel is jelezze, hogy a csehszlovák területre semmiféle igényt nem tart. Ugyancsak lemond az olasz területhez fűződő címekről!, mint a lombard Az orvosok megnyugtatták a diákleány szüleit, hogy leányuk élete nem forog közvetlen veszedelemben és. minden remény megvan arra, hogy visszaadják az életnek. A diáklcány tragédiájának híre villámgyorsan szét.futott a városban s királyi, a velencei királyi stb. címekről s a lengyel területhez fűződő címekről is, nevezetesen a Halics királya és Lodoméria hercege stb. címekről, Eddig még nem biztos, hogy a dalmát királyi, a horvát-szlavon- országi királyi címről is lemond-e, vagyis azokról a címekről, amelyek a volt magyar korona országainak területéhez fűződnek, mert ezzel a magyar főrendek nem tetszésével találkozna. Oly kivezető utat keresnek tehát, hogy egyrészt a elmeket megtarthassa, másrészt azonban kifejezésre juttassa, hogy a nem magyar területekre nem tart igényt. Hogy Ottó Középeurópában címek nélkül szívesebben látott vendég lesz-e, mint címekkel, az természetesen nagyon kétséges/* A Vecerni Ceské Slovo cikkét minden megjegyzés nélkül közöljük. — Nyemirovics Dancsenko Podébradyban. Podéibradyibél jelentik: Nyemirovics Dancsen- ko, az emigrációban élő ősz orosz író Podé- bradyba érkezett. Nyemirovics Dancsenko minden esztendőben ellátogat Podébradyba. a lakosság nagy megdöbbenéssel tárgyalta. „Habsburg Ottó lemond a csel királyi ómról t olasz hercegnővel jegyzi el magát'* A Veíerni Ceské Slovo fantasztikus híradása 5 siketiel küzd | ietiség ostorai | cultorbeteg- | é»k»s*vény I ellen. j j,vasfürdök.vas i \szapb-VcdoK, Julius 5-én és 6-án választják meg , ^bajosabb mosoly és a legszebb fogsor tulajdonosait. 17.000 korona értéka dijak. Julius másodikára egybehívták a szenátust Praga, junms 27. A szenátus legközelebbi plenáris ulese julius 2-án, csütörtök délután 4 órakor lesz. Napirenden szerepel azon 1920. évi tör. ciny érvényességének meghosszabbítása., HSüíA !í01'mány államrendőrségi bi\ atal okát állíthat föl. azonkívül még második olvasás és három mentelmi ügy kerül napirend- re. — Csütörtök délután 2 órakor a nemzetgazdasági., 3 órakor pedig a kezdeményező és alkotmányjogi 'bizottság tart ülést. Négy milliárd lei csökkentés a román költségvetésben Bukarest, június 27. A kamara költségvetési bizottsága tegnap foglalkozott az uj költségvetéssel. Az általános költségvetést 2341 millió lejre csökkentik, az autonóm intézmények költségvetése pedig 1670 millió lejjel lesz kisebb, mint az elmúlt évben. Az állami költségvetést tehát összesen 4011 millióval csökkentik. Kötéltáncosnőt szeretni! Irta: Krúdy Gyula Szindbád beszélte az alábbi történetet, amelyből megtudjuk, hogy milyen önzők a férfiak: í. — Szeretem azt az angyalképü leányt, aki kibontott, hosszú fürtjeivel esténként a céltábla elé állott a Kraváll-orfeuw színpadán, amig partnere. Carter ur különböző mutatványokat vég- zétt körülötte. Vad indián törzsfőnöknek öltözött, lóháton jelent meg a színpadon és az övébe dugott késeket mindaddig hajigálta a nyeregből a céltábla előtt álló hölgy felé, amig késeivel körültüzködte a leány alakját. A hajintós kések, hegyükkel a deszkába fúródva körülremegték a szűz alakját. Mikor utolsó kését is eldobta övéből Carter ur, felkiáltott, mint a saskeselyű, az orfeum zenekarában megszólaltak a dobok és trombiták, az érzékeny nagybőgős két karjával kapott hangszere után és a diadalmas mars hangjaira: kék- szemü, porcellánképü anyai lenge ruhájában kiugrott a kések közül és bukfencet vetett az ájult ságából alig magához tért közönség előtt. — S- ilyenkor nem csak a pincérek tapsoltak az orfeum nézőterén, hanem mindenki, aki a kezét tudta mozdítani. — Szerettem Carter ur éjszemü hölgyét, akinek szine piros volt, mint a szerelmes szívé és ugyancsak szivalaku volt az arcosckája; fekete bársonyból való szív volt mellére varrva, üvegszivet tartott feje felé emelt kezében, amelyet Carter ur minden este ellőit a Kraváll-orfeum színpadán, miután mormon létére több felesége volt. Hqsszucsövü puskájával jelent meg e mutatványhoz Carter ur. minden tárgyat lelőtt, amelyet az éjszemü, ezivzsibbasztó tekintetű bar- ua hölgy a kézébe vett vagy a lába ujjaira helyezett, amidőn az egyik lábszárát a feje felé nyújtotta és idomai felejthetetlen emléket hagytak a néző szivében, hogy még a parókáé karmester is visszafojtott lélekzettel ült pulpitusán, holott az volt a szokása, hogy a muzsika nélküli, életveszélyes mutatványoknál hátat fordított a színpadnak és kajánul nézegette a pártér közönségétMindig üresen állott a sörösesizma karmesteri széke alatt, így tehát ráért a szemhunyoritásra s egyéb arcjátékra, amellyel a színpadon folyó epitztáncot kisérte. (Ráknak hívták: kövér ember BB volt, mint Balsac és bemutatta a táncosnőket az orfeum söntésóben azoknak az úriembereknek, akik valóban rajongtak az orfeumért). De mikor a velencei üvegből való szivet lőtte le puskájával Carter ur második számú felesége sima, egyszerű hajfrizurájáról és a szív csörömpölve összetört: Rák megkönnyebbülve rúgott elefántbakancsba bujtatott elefántlábával a mellbajos első hegedűt; felé: „Ne aludjunk Koncert! ur“, — dörmögte és a zenekar dicsőségteljes in: dulóba vágott. * — Szerettem előadás után az orfeum söntésé- ben üldögélni, ahová többnyire csak a művész, nők, művészek járnak teendőjük végeztével a maguk pohár sörét felhajtani, mert bármily későn végződött a „szám11: a művészek s hozzátartozóik csak a „szám14 után vacsoráztak, arneny- nyiben vacsorának lehetett nevezni azokat a kis gulyásokat, pörkölteket, amelyeket a művészek éjszakára magukhoz vettek, miután eszük ágában sem volt'testi terjedelmüket növelni. Itt, az orfeum söntésében. ahol civilruhájukban jelentek meg a kigyóemberek, az ekvilibris- ták, a mülovarok és zenebohócok... az illucio- nista és a külföldi énekesnő hurutját forralt borral kezelte... a kardnyelő elmerengve kente érett sajtját kenyérszelétekre . •. Johnson ur, a világ legerősebb embere, aki láncokat tépett a műsorban, olyan vékony hangon szólalt meg, mint egy kecske, időközben aludttejét fogyasztotta ... ..Egyiptom csalogányának11, egy közelről ugyancsak szép szakálla énekesnőnek soha se volt elég Icöpőláda a helységben . •. „TI-ik Bosco11, a világhírű biivészsváb dialektusban pör- lekedett a bűvészinassal, egy trabális német asz- szonvsággal: — itt, az orfeum söntésében. éjfélkor. midőn lepergett, minden ..szám11, a királynői parókák aludtak az öltözők ládáiban: itt szerettem Valeryt, a kötéltáncosnőt. — Rozsnyay Valery! — mondta róla a szin- lap. —- A Rozsos. — nevezték a barátnői, ha ugyan voltak. — A drót királynője, — jelentették a hírlapok. — Álmatlanságom. —mondtam én. midőn Valery száma után megjelent a vendéglőben, anélkül, hogy törődött volna azzal, hogy melyik lábával lépi át először a küszöböt, keresztet se hányt magára, csak jött bársonykálapban. amely fakult volt. mint az artistanőké általában, man- tillájában. amely alig tartott valami melegét a téli estéken, de ott volt mélegjtés szémpoútjából a paxázskabátka, amely testhezá dóságával, csuklóig érő ujjaival, amelyben Valery a magasban repülni szokott. Csak nagy, csónakformáju félcipője mutatta, hogy Valery lábával keresi kenyerét. Csak a kakasülőn tanyázó költők mondják kicsinyeknek a táncosnők lábait. Mi, akik közvetlen közelről ismerjük a tündérek lábait, jól tudjuk, hogy a tánemüvészethez nagyobb lábakra van szükségük a művészeknek, mint a mindennapi járáskeléshez. Lábujjaival felvett egy cigarettát vagy egy tallért is a földről, a talpán olyan kemény volt a bőr, hogy mezítláb inkább kopogtak léptei, mint, cipőben. Bokája, mint acél és lábszárán bolhát lehetett szétpattantam. A drótkötélen könnyedén siklott, mint csónak a tavon. Bokáját pergette a zene taktusaira és lepke módjára hintázott féllábon a magasban. Meg lehetett bolondulni láttára, amikor napernyőjét vállán forgatva, a kötelet alig érintve repült át az orfeum nézőterén. * Sohasem lehetett a valódi okát megtudni annak a balesetnek, amely 19** egy decemberi estéjén bekövetkezett a Kraváll-orfeum színpadán. Tíz méternyi magasságból lezuhant Valery és ballábával előbb koppant a szinpadi deszkán, mint többi testrészével. Ugyanezért bokatörést szenvedett és ájnltan vittem ki őt a színpadról, mint egv holtat. II. — Bár inkább a nyakamat törtem volna. — mond Valery a szálláson, abban a kis szállodában, ahol táncosnők szoktak megszállni és a fogadó az Aranylábhoz volt, címezve. A nagyvilág csillagai, amelyek Budapest horizontját érintették: a nyugatról keletre utazó táncosnők és énekesnők, akik csodálatos ifjúságukban könnyedén veszik a legnagyobb távolságokat. szárazföldtől, tengertől, idegen országtól eszük ágában sincs megijedni, amig lábukat birják és hangjuk elbizakodottan jár a karnagyok feje felett: — az Aranyláb táncosnői és énekesnői vették ápolás alá Valeryt. Az első napokban csak annyit engedtek meg a hű lovagnak, hogy a félszemii portással beszélje meg aggodalmait. Az artistáknak mindenütt van orvosuk. Pesten is. Imogén doktor, aki éjszakáit amúgy is a táncosnők tanyáin töltötte, tiz esztendő óta tudott minden zenei slágert oboán és klarinéton, a kötéltáncosnö valcerét dudolgatta. amely valcert Becsben szerzett, a Valery tiszteletére Stranezky karnagy ur. sa — Ha a fejére esett volna, már nem lenne vele gondunk!11 n/jnd bizalmasan Imogén orvos urMegállapítása ezerint a kötéltáncosnő lelkivilágát egy szokatlan szerelem zavarta meg, amely szerelemhez hozzájárult még egy különös körülmény ,amely éppen az esés folytán derült ki. Valery anya lett volna és ez különös komplikációkat idézett volna elő pályáján. Imogén tovább folytatta a valcer dudolgaíá- sát ott, ahol abbahanyta. Az Aranyláb fogadóban Carter ur és feleségei: a kékszemíi porcellánasszonyka, aki a késdobásnál állott célban és a szivpiros fekete asszonyka, aki a puskalövéseknél tartotta a velencei üvegből való szivet a feje fölött: meghallván Valery tragédiáját, nyomban a kötéltáncosnő ápolására siettek az első emeletről a földszintre. Naphosz- szat könnyes szemmel, kipirosodott orral, szipogva és a legnagyobb aggodalommal üldögéltek Valery ágya körül, aki Imogén doktor kijelentése szerint anya lett volna, ha a kötélről le nem esik. — Mama lett volna Valery! — mondogatták egymásnak Carter ur hölgyei é6 olyan tisztelettel néztek Valeryre, mint egy másvilági csodára. A kékszemü, késes hölgy naphosszat fogta Valery kezét, mintha azt soha többé elbocsátani nem akarná. Sohase volt még olyan ismerőse, aki majdnem mama lehetett, volna. — Anyácska! — rebegte a szivalaku arcú hölgy, aki esténként nyitott szemmel szokott nézegetni Carter ur fegyverének csövébe, miközben a fegyverdurranásra kihűlt kezéből a velencei szív. És szinte magánkívül üldögélt most ez a hallatlan nyugalmit hölgy is Valery ágya mellett, aki majdnem anya lett volna, ha a végzet ebbe beleegyezik. — Miért is esett le Valery. mikor anya lehetett volna? — szállt a hir meghatottan, sajnálkozva, szinte áhitatosan az Aranylab-szálloda artista- vendégei között. Mindenkinek volt valami mondanivalója az esetről. A táncosnők, ének e.>. nők, a vándor művésznők, akik nyugatról keletre való vonulásukban stációt tartottak darab ideig Budapesten, a félszemii portástól miauig Valery állapotáról tudakozódtak, lábujjhegycn mentek el a kötéltáncosnő ajtaja előtt és halkan, a maguk módja szerint: franciául, angolul, spanyolul. németül megkérdezték, hogy nincs-e szüksége valamire Valerynek, aki az egyetlen volt az egész Aranylábban, akranya lehetett volna. de a sors megtagadta tőle ezt az örömet. Esti előadás előtt a karnagy is bemászott rákszerti széles léptekkel az Aranylábba, hogy.
