Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)
1931-06-28 / 146. (2663.) szám
1931 június 28, vasárnap. Alapítva 1833* Talefon 33. \J S $ N. ^ f diszmü a A üvejf, porcellán ^r> nagykerekedése. * / KOSICE, Fő-utca 19. Nagy választék. Jutányos árak. »Munka a koloniákon« Noteszemben ezt a három szót találom, idézőjelben: „Munka a kolóniákon". Ezt a. Gyarmatügyi Kiállításon láttam, a Nyugatafrikai .pavilonban- Mint a legtöbb pavillonnak. ennek is az az érdekessége, hogy kividről megdöbbentően hat méreteivel és exótikus érdekességével, s ha aztán belépsz, óriási méretek között nem találsz semmit. A hatalmas pavillonok berendezése a legszerényebb. Néhol a holland anyakirálynő jólsikerült fényképe lóg, vagy Liautey marsall színes portréja. Egypár váza, néhány köteg cukornád, vagy fétis. Itt sincs semmi különös látnivaló, az idomtalan épület belülről csaknem teljesen üres; lehet, hogy őszre berendezik. De hogy a látogató mégse menjen el egészen üres kézzel, köröskörül a fal mentén nagyszabású dióráma tárul, melynek cime: „Munka a kolóniákon". Méretei meghaladják a „Magyarok bejöveteléit. Ez itten a franciák bejövetelét ábrázolja, pontosan azt az áldásos pillanatot, mikor a franciák már jóideje bejöttek Nvugat- Afrikába, sőt többé ki sem hajlandók jönni onnan, e mindenfelé, amerre a szem ellát, áldásos munka folyik, a kolonizáció munkája. Mint minden dokumentációs műremek, ez is felemelő érzéseket kelt a nézőben- A dióráma fogalmat óhajt nyújtani arról, hogy a franciák jóvoltából, milyen munka folyik a kolóniákon? A felületes szemlélő is látja, rögtön az első pillantásra, hogy a kolóniákon lázas munka folyik. Ennek a lázas munkának, mint ezt a prospektusból tudjuk, az a célja, hogy elterjessze a vad négerek között a nyugati civilizációt. A dióráma a következő képet mutatja: Végtelen afrikai tájat látunk, síkságot és folyót. Olajszinüen csillog a mozdulatlan tenger a dióráma peremén. A nap fehér izzásban villogtatja a forró levegőt. Az ültetvényeken meztelen négerek, dolgoznak, úgyszintén a bányákban, utakat építenek, aranyat mosnak és apró házi munkákat végeznek. A kép nyüzsög a bennszülöttektől, akik mind serényen tevékenykednek, a legnagyobb igyekezettel. Ember és állat mindent elkövetne, hogy egyetlen pillanatot ne hagyjanak kihasználatlanul, s mentői intenzivebbé tegyék a munkát a kolóniákon. E megdöbbentő sürgés-forgás közepette, mely valóban szemléltető képet ad arról, hogy milyen lázas munka folyik a kolóniákon, emberek és -állatok e vad erőfeszítése közepette egyetlen alak áll, a dióráma középpontjában, aki nem csinál semmit. Fehér ruhában áll, fején trópusi sisak, mindkét keze a zsebében. Ez az ember, kis, fekete szakállt visel. Szétvetett lábakkal áll és nézi, hogyan folyik a munka a kolóniákon. Ő az egyetlen fehér ember a képen. Kezét a világért nem venné ki a zsebébőlÖ a kolcnizátor. valami ellenállhatatlan komikum. A két politikus, akik néhány hét előtt Versaillesben mint nyidt ellenfelek állottak ki a francia arénába, a hivatalos sorrendben vonulnak fel: először természetesen a Köztársaság uj elnöke, amint első hivatalos utján végighajtat a párisi uccáu- Csendőrök, katonaság, sorfalak, cilinderek. Az uccasarkokon őgyelgők. Ez a „hangos híradó" oly kínosan csendes, oly kevéssé népes, az ünneplésnek olya kevés nyoma rajta, hogy propaganda-okokból. helyesebben teszik, ha a közönségnek be sem mutatják. A francia Riviéra partján egy moziban olyan emberek között ültem, akik csak ezen a filmen látták bevonulni Dou- mer elnököt az Elysée-be: meridionális hazafiak között, akik spontán fütyültek. Ha tapsoltak volna- az sem jelentene sokat: de, ezer kilométer távolságban Páristól, a mozikép hatásán át egy vidéki mozgóképszínházban feltűnően meg lehetett mérni, hogy az uj elnök milyen kevéssé népszerű. Ez a népszerűtlenség talán nem is személyének szól, hanem az ellenfele bukása felett érzett elkeseredésnek. Mert. néhány filmméterrel e hivatalos és fagyos bevonulás után, a „legyőzött" következett, aki elmúlt- vasárnap Gourdonbau régi frontharcosok előtt beszélt: a két felvétel így egymásután feltétlenül dokumentum, Briand gourdon-i szerepléséről legnagyobb ellenfelei, a legvéresebb szájú jobboldali lapok is elismerték, hogy már „nem is siker, hanem a miszticizmus egy neme volt". Ez a miszticizmus nagyon átlátszó, — emberek, akik a bőrüket egyszer már vásárra vitték, teli torokból, a tömeghisztéria minden jelével ünnepük azt az „Losoncéi Annának adassék e pár sor — Sejkem a levélre rálehelem százszor ...“ Máglyává gyújtottam, tövébiil kitéptem, ott pirosÜíik vére hulló falevélen. Tilos szikrát hintett zengő dalok szárnyán, máskor meg ragyogott, akár a szivárvány. Régi dal — meghalt már, meg a szivárvány is, belepte a hó már a csizmám nyomát is.., Mögöttem üldözök durva lépte dobban, hét megye labanca csörtet a nyomomban .. Rongyos is, véres is vállamon a mente, csak a kard a régi most is a kezembe! — embert, aki meg akarja akadályozni, hogy bőrüket a közeljövőben még egyszer a vásárra kelljen vinniök... A kép Briand érkezését mutatja: autóját háborús nyomorékok állják körül. A film egyetlen harsogó, fokozódó byigzavar. Ebből a hangzavarból, tíz- és tizezer ember torkából minden méter forgásával élesebben és érthetőbben hangzik elő Briand neve. Briand görnyedten megy a tömeg sorfala között, szinte púposán. De a banketten, melyet a legforróbb déli órában tartottak meg, az aggastyán csodát müveit: fedetlen fővel, a legnagyobb forróságban, egy és egynegyed óra hosszat beszélt, — a felvétel „premier plan“-ban mutatja a beszélő minisztert, kinek arcáról ömlik a verejték, körülötte mindenki ingujjban ti], minisztertársai is, csak Briand tartotta meg szalonkabátját, arcáról nem törli Bánat, balszerencse sújtó karja verhet, koldulni nem fogok csókot és szerelmet. Jobb az, ki a szép szót móddal is tetézi, négylovas hintóval szemeid igézi, elébed hullatja gyöngyös ékét, gyémántját az egyik — más a szive vérét. Eltaposod százszor — valamennyi esöppje felparázslik újra, százszor, mindörökre ... Elfojtod, hiába — haipubóíl kilobban, s benne zug a sorsom tiizzé változottan. Tűzön át, harcon át, vérben harmatozván, hervadt virágszálnak visszakerült hozzám. le a verejtéket, ötezer ember ül az asztaloknál, ötezer nyomorék és olyan, aki „künn volt“ —• ezekhez beszélt egy és egynegyed óra hosszat, s az a fegyelmezetlen áradás, az ünneplésnek az a teljesen el-elvadult fejveeztettsége, mellyel beszéde végén elsodorják őt is, autóját is, s amely ebben a francia vidéki moziban, ahol a képet mutatták, éppen úgy elfogta az embereket, mint mindenütt e héten Franciaországban, ahol bemutatták ezt, a hangos híradót, g ahol hadviselt franciák ültek a nézőtéren: ez a legnagyobb dokumentáció, amit a legyőzött Briand békepolitikája mellett a francia nép nyújtani tudott*, Gourdon után kezdenek ráeszmélni ellenfelei, hogy a „béke vándora", igy legyőzőiden, sokkal nagyobb veszedelmet jelent a francia imperialista politikának, mint jelentett volna az Elysée foglya. uccára nyaló kapuján. Jól él ez a Dadi, mondogatjuk. Szép férfi lett, 'kitünően tudja viselni a ruhát, nem piperkőcöseo, úri ember esen. Ady kacagva mesél ró;le egy történetikét, csiklandó- sat — a fin már nagyon ért a nőkhöz. Persze, ők is értenek hozzá. Már művésze az életnek, minden jót megkóstol, minden jót szeret, mindenben mértéket tart. Francia könyveket olvas, vakációit Franciaországban tölti, ő is bemre van annak a Párás-kultusznak a sodrában, amely a század első felében kicsit megrészegítette a fiatal magyar írókat. írni nem sokat ir, mintha nem venné nagyon komolyan az írást. Kedvetlenül! gondolom róla: kellemes, müveit dilettáns lesz belőle. A háború Parisban éri. Internáltságba kerül. Erről a-z öt esztendőiről ón nem irhatok. Megírta ő maga a- „Fekete kolostor" cimü könyvben, melyet pár hét. előtt ismertettem ezen a helyen. Ezt el kell. olvasni, ha tudni akarják, mit tett ártatlan emberekkel a háborús gyűlölködés és miképp magasztalódott föl egy nemes lélek a szenvedésben. 1919 tavaszán, a kommunizmuskor hazakerül, egy darabig folytatja tanári munkáját a fővárosi reáliskolában. Aztán eltűnik közülünk és Kolozsvárt bukkan föl. Kezdi szervezni ^ ölvedi Xászló; Utolsó levél Xosonczi *) Gourdon, madártávlatból Nizza és Cannes között építettek egy hatalmas mozgóképszínházat, az országút mentén, az An- tipolis színházat, melyhez hozzám érhető ízléses és kellemes hasonlófajtáju építkezése Európának csak kevés van. Ebben a mozgóképszínházban mutatták be az itt időző Chaplin utolsó nagy filmjét, a „Város fényei“-t. A bemutató előadáson Chaplin személyesen is megjelent. A fájdalmas csalódáshoz, melyet Chaplin legmaniáku- eabb híveiben, igy e sorok írójában is. e bágyadt, fáradt, üreg és merev film keltett, hozzáillett a frakkos ég érdemrendes Chaplin jelenléte a díszpáholyban, szemközt a csavargóval, aki ez alkalommal minden meggyőző erő nélkül, mint egy üres maszk, lógott ki a filmből. Egyszer minden illúzió elmúlik, Chaplin is. S miután igy elmúlt felőlem, Nizza és Cannes között, az országúton . egy moziban, Chaplin illúziója, összekeresve erről az estéről emlékeimet, a rossz filmnél s a frakkos és társadalmian vigyorgó disz- Cbaplinnél élénkebben maradt meg az a néhány méteres hangos híradó, mely Briand francia ‘külügyminiszter elmúlt vasárnapi, gourdon-i szerepléséről adott számot, Doumer köztársasági elnök hivatal'ba-iktatáea g egy divatrevü között Erről a hangos híradóról, mely nekem az európai helyzetről pillanatnyilag többet mondott el, mint az összes próféták, másolatot kellene készíteni a Népszövetség béke-archivja számára. Egy későbbi időpontban, mondjuk az uj háború után, mikor újból a „háborús felelősséget" firtatják, rendkívüli szolgálatokat tehet. Dokumentuma lehet annak, hogy „akarták-e a népek a háborút?" — ahogy Berchtoldék és Izvolskiék ugyanezt a tételt annak idején oly meggyőzően bizonyítani igyekeztek. Ez a rövid hangos híradó meggyőző erővel tanúskodik arról, hogy például Gourdunban. 1931-ben, egy igen nagy tömeg ember, akiknek legnagyobb része végigszenvedte a régi háborút. nem akarta az uj háborút. Ismétlem, a rövid filmet Doumer elnök beiktatásának pompás jelenetei után mutatják. Hogy van-e politikai célzatosság az összeállításban, nem tudom. De ahogy igy egymásra következnek az aktuális francia politikának e két, prominense, a „győztes" és a „legyőzött", abban vau Kivert bujdosónak nincs hová betérni — Felfűzöm rózsának gyűrött süvegemre — csak egy mosoly lenne! — de nem tudok kérni, ej-haj! igy indulok mr- " idegenbe ... Dacos nótaszóval a végeket járom — Losonczi Annának levetnem ajánlom. (Budapest. 1930 december 31.) *) A most elhunyt nagy tehetségű fiatal szlovén szkói költő kézirat hagyatékából. feijnsgyobb speciális Bfa | | | $St, Sffik ?|P áRfe §f% Halom ucca 2. sxám bÖF©n«i» és f| || ji |||| MM || ||j| mF (a Szlovák Általános mSíáruház, KOSlCE OTm Éɧ Üü3 lü 'Mwf HtB 1 Hm Hitelbank épületben) 6016 Becs. Paris cs Offenbacli a./M. divatretiküljei. necessairek, íöröndöl>, oktatás kák, levél- és pénztárcák, irómappák. manikűrök, jésiikészletek legegyszerűbbtől a legfinomabb kivitelig. Szenzációs olcsó árak. Áll. 'tisztviselőknek ó% engedmény DADI Irta: Schöpflin Aladár Eredetileg másról, vidámabb témáról akartam önöknek írni. Már le is ültem az íróasztalhoz, mikor megszólalt a telefon és kedve®, baráti női hang' jelentette, hogy Kun ez Aladár meghalt. Most ín ár nem tudok másról fcní -és nem tudok róla nem Írni. Csodálatos tragédia szegény Kun,ez Dadi .halála. Egy iró. aki 45 éves koráig sok finom és tehetséges dolgot irt, de sohasem tudta magát nagy dologra összeszedni, egyszer, egy nagy erőfeszítésre szánja él magát és világra hoz egy olyan írói munkát, amely ámulatba ejt minden- isit, a legfényesebb írói képességeket, revelálja s méltató! vetekednek annak kihirdetésében, ■hogy a magyar irodalom egy remekművel .lett gazdagabb. Ks az író, mint aki elvégezte dolgát, sikere első pillanatában meghal. Nem megrendítő ez? A siker első madárfiókáit már halálos betegen kapta klinikai ágyán, — éppen csak az utolsó mosolyt csalták ajkára. Aztán meghal, mint, akinek nincs mit keresnie többé ezen a világon. Megcsinálta a maga dolgát, amiért érdemes volt, a világra jönnie s ezzel kilép alvilágból. Nagyon friss még a halálhír, nem tudok v-ir megbékélni, nem tudok róla higgadt folya- ma!"-.-ággal beszélni. Csalt képek tűnnek elém. amelyek keretébe Kimet Aladár különböző alakjait komponálja, bele képzeletem. Húszegynéhány óv előtt. Egy fiatal tanár, kerti: az Írók társaságába. Nagyon jó külsejű fin, szimpatikus, kedves arca van, meleg a szeme, a száján valami látszik azoknak a kifejezéséből, akik szeretik az életet#-'Két-iháront kis kritikai tanulmányát ismerjük, 7— ezeken még rajta van az egyetem és az Eötvös-koIllegi um ize, de már ott, van a tehetség is. Várunk valamit tőle. Ö szerényen ül köztünk, keveset beszél, nagyon tisztelettudó. a kitűnő g 3-erőiek szoba illata van rajta. Kaffka Margit mellett ül, s ahogy hozzá-, hajol és mond neki valamit: azonnal az az érzésemmé//a fiú érteni fog a nőkhöz, tehetsége van hozzájuk. Nem tesz semmit, hogy észrevegyék és mindenki észreveszi. .Félóra múlva már mindenki a becéző nevén szólitja: Dadi. Az a benyomásom róla, inkább az élet embere, mint a tolié, inkább lesz életmű vész., mint iró- míivész. Pár évvel később. Ritkábban találkozunk, mindig örülünk egymásnak. Budán van legény- lakása. egy romantikus fekvésű kis villában, a Várhegy oldalában. Kedves dolgokat hallani, hogy kik surrannak be néha a kas ház lépcső Báaiffy Miklós gróf oldalán az erdélyi kisebbségi magyar irodalmat. Kolozsvári lapokba, ir, tevékenyebb, mint valaha. Megtalálta a terét s megtalálta az ambícióját. Az Erdélyi Helikon az ő szerkesztése alatt indul és válik a legkitűnőbb — általános magyar színvonalon is legkitűnőbb magyar folyóiratok egyikévé. Olyan vezérkari főnök-féle szerepet tölt be Bánffy fővezér mellett. Örömmel nézzük Budapestről, hogy Dadi dolgozik, csinál valamit, amit érdemes csinálni. Az ő rokonszenves lényét, diplomáciáját, okosságát, finom műveltségét nem tudom, hogy fogják pótolni az erdélyiek, ök is csak idő múltával fogják megtudni, mijük veszett el. Utolsó ké:p, nagyon szomorú. A klinikán látogattam meg. Lesoványodva fekszik, arcán a facies hippocratica, a keze süt, mint- a tiiz? és olyan kiesi, mint azoknak a női kezeknek egyike, amelyeket úgy szeretett simogatni. A húga, kedves kis kolozsvári asszonyka, ápolga.tja. Beszélgetünk irodalomról. Olvasta, amit a P. M. H.-ba irtain róla, Móricz Zsigmond fölolvasta neki látogatásakor a Nyugatban megjelenendő cikkemet. Hálás érte, mosolyog. Aztán ezt. ; kérdi: — Mikor jelenik meg a cikked? — A június elsei számban. —• Mikor lesz az! — mondja elszomorodva. Mondok valami tréfásat, hogy eltereljem a gondolatát. Csöndesen nevet rajta, — tálán utolsó nevetése. De folyton-folyvást c&uiklik, minden percben hányáéi ingere van. Mikor elmegyek. az az érzésem, hogy napok kérdése már..,. S ana jön a hir: meghalt. „Salukra és Jekko“ tapéták, .szintartók és moshatók. Minták és költségvetés díjmentesen. Géperőre berendezett PYROXYLIN (Nitrocellu- loselakkozás) kórházak, betegszobák, orvosi rendelők, stb. részére. Mindennemű savakkal szemben ellenálló. Kaphatói Freimann Adolf, Kosice, Pesti ut31. | FRANCIA HÉT Irta: MÁRAI SÁNDOR (Paris) 4 .
