Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)

1931-06-24 / 142. (2659.) szám

^JKAJUAi*^ * lA3L»X^AK*rllLKllAJfl 1980 jnnios 24, ggefféa. A ker.-szoc. pír® komáromi szervezetének közgyűlése Komárom, junius 23. (Saját tudósitónMól.) Az országos keresztén yszocial i sta párt komá­romi szervezete nagy érdeklődés mellett tar­totta meg évi közgyűlését a Vígadé termé­ben, melyen a pártvezetőség kívánságára néeztvett Aliapy Gyula dr. tartománygyűlési Ljapcsev katasztrofális veresége után a bolgár király Mallnovra bízza az iii kormány megalakítását (képviselő is. A gyűlést Dosztál Jakab elnöknek üdvözlő szavai vezették be, majd az előterjesztett /el­nöki jelentés bőséges beszámolót adott a párt múlt évi működéséről kiemelve a párt komá­romi városi képviselőtestületi tagjainak ön­zetlen nagy munkáját, mellyel az őslakosság érdekeit védték. A pártszervezet örvendetes fejlődése reményt nyújt arra, hogy jövő mű­ködése is a siker jegyében fog folyni. A köz­gyűlés az eltávozott Schindler Lajos titkár­nak érdemes munkásságáról elismeréssel em­lékezett meg. Majd a pénztári jelentés következett, ame­lyet Ferenczy Károly titkár terjesztett elő a távollevő Stark István pénztáros helyett. A tisztujitás során Alapy Gyula ajánlatára és a jelölő bizottság javaslatára a szervezet elnö­kévé egyhangú lelkesedéssel Dosztál Jakabot, a pozsonyi kereskedelmi és iparkamara és az országos ipartanács tagját választotta meg . a közgyűlés. Alelnökivé Horváth Lajos ven­déglőst és szállodást, a második alelnöki tiszt­ségre pedig a munkás szervezet elnökét, tit­kárrá Dosztál Nándort, pénztárossá Stark István kereskedőt, ellenőrökké Bocz Bélát és Fehér Lajost, jegyzővé Ferencsy körzeti tit­kárt. A megválasztottak nevében Dosztál Ja­kalb elnök mondott köszönetét és tett Ígére­tet a párt ügyeinek a felkarolására. Majd az elnök kegyeletes szavakkal emlé­kezett meg Dománv Ferenc iparos, alelnök. Kiss Endre földbirtokos és Nagy Mihály épí­tőmester elhunytáról, akiknek emlékét a köz­gyűlés jegyzőkönyvébe Írták. A közgyűlés végén Alapy Gyula dr. tarto- mánygyülési képviselő tartott politikai tájé­koztatót,' melyet nagy figyelemmel hallgattak "meg a párttagok. A tanulságos és közérdekű "fejtegetésért a párt helyi elnöke mondott kö­szönetét, egyúttal a párt köszönetét is tolmá­csolta Alapy Gyula dr.-nak a magyarságért folytatott küzdelmes munkájáért. — Aki nem tudja az angol király nevét és nem hallott a világháborúról. Londoniból jelentik: Nagy -csodálkozást keltett az a liverpooli híradás, hogy egy tízéves gyermekre akadtak, aki eem a király,1 sem a királyné nevét nem tudta és sohasem hal­lott a világháborúról. Szófia, június 23. A hivatalos bolgár je­lentések elismenriik, hogy a kormány a szobranje vasárnapi választásain döntő ve­reséget szenvedett. Az eredmény nem­csak kormánykörökben, hanem az ellen­zék köreiben is óriási meglepetést keltett, mert Ljapcsev miniszterelnök többségének ily teljes szétbomlására senki sem s zárni- tott. A 229 mandátum közül az ellenzéki nemzeti blokk 150 mandátumot szerzett, a kormánypárt mindössze 68 mandátumot. A kormányellenes mozgalom a vasárnapi választásokon oly erős volt, hogy a török nép, amely eddig mindig kormányMiniefk bizonyult, zártan az ellenzéki pártokra szavazott. A bolgár parlamentarizmus tör­ténetéiben eddig egyetlen kormány oem szenvedett oly döntő vereséget a választá­sokon, mint most a Ljapcsev-kormány. Hi­vatalos jelentések szerint a miniszterelnök holnap vagy holnap után lemond s a király valószínűleg Malinovra, az ellenzéki blokk vezérére bízza az uj kormány megalakí­tását. A vasárnapi választásokon 1,264.000 vá­lasztó vett részt. A leadott szavazatok öt csoportra oszlanak. Az ellenzéki nemzeti blokk 590.000 szavazatot kapott, a kor­mánykoalíció 417.000 szavazatot (a leg­utóbbi választások alkalmával 530.000-et), a kommunista párt 165.000-et, a szocialista 1 kormánypártok na ufbál illírül kezdték cserebere-allradozásaikat és mindig bizonytalan a eabonamonopOüum ás Striisrai? sorsa — Kánifeii!a-3lisel!i a parismesffiea - Htinkáék 4 nem sietnek a kormányba Prága, junius 23. Parlamenti munkatár­sunk jelenti: A belpolitikai helyzet még min­dig tisztázatlan. Sőt állíthatjuk, hogy egyre bonyolultabbá válik. A galiouamonopóHum- ügyben s a Síriörny-féle affér ügyében a koa­líciós pártok között még mindig nincs meg­egyezés. A kulisszák mögött ma egész nap folytak a bi­zalmas tárgyalások, eddig azonban teljesen eredmény tel énül. A gabonámon opóllum kapicsán az agrárok — rendes szokás szerint — az utol­só pillanatokban ujafob követeléseket állítottak, amelyek között első helyen az szerepel, hogy a kormány biztosítsa a búza 195 koronás árát és ezt az árat garantálják a tőzsdéiken is. Ez az uj követelés a tegnapi megállapo­dásokat természetesen fölborította s ma a csere-bere alkudozásokat teljesen élőiről kel­lett kezdeni A Stribrny-űgyfoen sem tudnak megegyezni a. koalíciós pártok s egyelőre .a vizsgálóbizott­ságot sem hívták össze. Az elnökség terve szerint. a parlament előreláthatólag julius 18-ig fog ülésezni, föltéve, hogy addig az ideig létrejön valamelyes megegyezés. Az elnökség intézkedése szerint a legközelebbi plenáris ülés junius 25-én, csütörtökön délelőtt lesz s valószínű, hogy pénteken is tart ülést a Ház. A további programot az elnökség össze­állítani még nem tudta. Miután a gabona-mono­pólium ügyében megegyezés nincs, ezért az ipari és kereskedelmi bizottság is fölfüg­gesztette a külkereskedelmi hitelről szóló ja-- vaslat tárgyalását^/ - v íí $ <*••; i--• mely javaslat eüöaddóa Növik aétózéíá désno- krata képviselő. Ez a bizottság egyébként mind­össze azt a határozatot hozta, hogy a kereske­delemügyi minisztert fölhívja arra, hogy a Azonnali könnyebbülést hoz migrénné! és fejfájásná' a erje az lást őriéin álcsomago­Orvosol-tél ajánlva. Minden gyógyszer!árban kapható szövetség, amelynek választási listáján a macedónok is jelöltek, 28.ÖOÖ-et, a másik szocialista párt pedig 25.000-et. tárgysorozaton levő külkereskedelmi hitelja- va-slat alapél veiről expozét tartson. A mai ülés Malypetr elnök a mai ülést délután fél négy órakor nyitotta meg és a ház folytatta, a vitát a magánalkalmazottak nyugdíjbiztosításának- no­vellájáról. Az első szónok Bergmann cseh nem­zeti szocialista volt, majd Salát szlovák néppárti képviselő szólalt fel, aki visszautasította ama híreket, hogy a szlo­vák néppárt minden erővel arra törekszik, hogy belépjen a kormányba. Véleménye sze­rint ez nem más, mint nyári kacsa és rossz­akaratú tendenciával terjesztik. Magát a javaslatot nem fogadhatja el. mert . eb­ben a szlovenszkói érdekeltet nem vették te­kintetbe. Scháfer német szociáldemokrata a ja­vaslat mellett foglalt állást. Stetka kommunista ugyancsak kritizálja Klein német szociáldemo­krata előadó előterjesztését. Horpinka német nemzeti párti véleménye szerint a törvényho­zásnak az volna a célja, hogy a nyugdijat föl­emeljék. A törvény szigorán kellett volna enyhí­teni, azonban a törvényjavaslatban ennek épp az. ellenkezőjét látja. A kitűzött célt a javaslattal nem. lehet elérni, mert hiszen a histoeittottaktól óriási áldozatokat kéjnek ezen módosítás fejében és végeredményben a nyogdijbiztoeitó intézet köti á legjobb Üzletet A képvfeelöház ézzel a törvényjavaslattal a közvéleménynek súlyos csa­lódást okozott Lapzártakor Ghkrtbek esóh ag­rárpárt! képviselő beszél Az első komoly férfi Irta: Szitnyai Zottán (3) Ez mintha hirtelen elvágta volna Tibor telkes hangulatát. Sértődötten, sőt tüntetőén cukkolt egész a kocsi sarkáig s arra gondolt, hogy akkor mért simult úgy hozzá a múltkor, a vódlizás után és mért hagyta azt a hosszú kézcsókot is, ami már szinte csók volt? Az­tán az apát nézte, hogy milyen nevetséges formájú feje van és vékony nyaka s a nagy fülei úgy lógnak ki a fekete kemény-kalap alól, mint áttetsző denevérszárnyak. Jó, hogy még nem röpül velük. A mama pedig élő­súlyban tehet vagy másfél mázsa, no hiszen :«zép kilátások a lányra nézve, ha igaz, hogy az alma nem esik messze a fájától. És úgy ül az. autóban, mintha odaszületett volna. Hiába itt a vagyon, meglátszik rajtuk a parve- nü. Ez a Pali meg egyenesen hólyag, legszí­vesebben kiverte volna fejéből a monoklit, •amint ott nyegléskedett etette, bogy szer­vusz, Pali vagyok. Még csak meg se várta, hogy ő, az idősebb, kezdeményezze a tege- zödést. Kár is volt hozzájuk jönni, s most -menni velük valami lehetetten soroksári bál­ra, bürgerek és helyi notabilitások közé. Egész kicsivé zsugorodott az ülés sarkában, nagy mérgében, hogy ezzel is kimutassa tel­jes közömbösségét Tenci iránt. Az ismételten oda-odanézett Tiborra moso­lyogva, előbb kurtán, majd egyre hosszabban, s mikor ebből se értett, puha mozdulattal megbökte könyökével: — Na mért hallgat? Csak nem sértődött meg valamiért? Tibornak hirtelen elmúlt a rosszkedve. —• Hová gondol? Csak nem gondolja ko­molyan? Tenci tovább mosolygott s kecsesen ringat­ta fejét a puha szőrme rámájában s dúdolni kezdte a régi kupié szövegét: — Csak nem gondolja komolyan, komolyan, komolyan... Az autó megállt a bál épülete előtt. Már a lépcsőház is tele volt rendezőkkel, akik hivatásuk kötelességérzetével, válogatás nél­kül nyújtogatták lovagi karjukat az érkező hölgyek felé. Kurtára szabott kis férfiak, ha­talmas gélem nőikkel, kerültek össze s vo­nultak be a bálterembe ünnepélyesen, zene­szóra. A nagy teremben már folyt a tánc. Tenci várakozóan nézett Tiborra, míg rendezők és táncosok megiilletődött hada hajlongott előt­te. Aztán lassan, csalódott arccal kivonta karját a Tiboréból s ugyanazzal a mozdulat­tal, egy táncos karjai közzé helyezkedett s onnan küldött még egy korholó és sajnál­kozó pillantást Tibor felé: én igazán nem te­hetek róla, dehát he te nem táncolsz-..? — No mi az kis doktor? — aggódott a ma­ma — maga nem táncol? Tibor fanyar mosollyal rázta a fejét, hogy ő nem. Igen sajnálja, de még kivételesen sem. Se eddig, se most és a jövőben sem. Ez Miartusnénak nyilván nem tetszett, mert csak a fejével bólintott hűvösen. Azt ő s© helyesli, ha egy fiatalember halálra táncolja magát az összes nőkkel, de legalább eggyel, nem mint­ha az ő Tenci kéjéről volna szó, tegyük fel, hogy mással, de ha már velük van, akkor mindenesetre Tenoikével... Meg különben se szereti a majomszigeten ácsorgó ficsuroka*, ami mindig blazirtságnak a jele. Tibor egy darabig elácsorgott a táncotokat nézve, aztán átcsoportosult a másik terembe, ahol Miartus egy hosszú asztalhoz telepedett. Mert ha az ember már nem táncol, ami iga­zán hiba, legalább ne bámészkodjék és sóvár rogjon, ami a nőket meghatja kezdetben, de később már csak nevetnek rajta. Az apát ur is ott ült már az asztalnál és egy másik ur is, akit tanácsosnak szólítottak. Miartus na­gyon helyeselte, hogy Tibor nem táncolt. Még ba a régi táncok volnának divatban, az egész más, de igazán nem csodálkozik, bogy ha komoly gondolkozásra úriembernek nincs kedve ehhez a mostani mindenféle parkett- csiszoláshoz. Az apát ur azon panaszkodott, hogy ők, a nőegyletekkel karöltve, kezdet­ben próbálkoztak gátat vetni ennek a mo­dern táncáramlatnak, de minden, hiába, tes­sék nézni, finom kis urileányók és úgy mo­zognak, mint valami orfeumban. A tanácsos nem volt ezen a véleményen. Fene megette, hiszen volna csak ő még vagy húsz évvel fia­talabb, nem is olyan rossz dolog az fiatalnak tenni mostan, de az ő idejében csak hopsza ide, hopsza oda és olyan távol egymástól, hegy ha beszélni akartok, akár telefont is szerelhettek volna közéjük. Aztán a táncte­rembe nyúló ajitó felé mutatott esettentve s a nyála is majd kicsordult, amint félig han gosan súgott a két urnák valamit s azok is' nevetni kezdtek ... A pincér bort hozott és megtöltette a po­harakat. Miartusból még földeik toánkozott a nevetés. — No, de igyunk erre — s végigosörgetve a poharakon, széles mozdulattal Tibor felé nyúlt koccintásra. — Igyál te is. Szervusz doki. Szalvettába törölte bajuszát és kézfogással pecsételte meg a tegeződést. Tibor közelebb húzódott. A bor, amit hir­telen magába öntött, vért korbácsolt a. fejé­be. Rézsut fordulva még átlesett a táncotok­ra, amint elsuhantak az ajtó előtt. Néha meg­kapaszkodott Tenci szemében, de az mind. rit­kábban küldte feléje tekintetét. Sőt már ne­lesett a táncotokra, amint elsuhantak az ajtó előtt. Néha megkapaszkodott Tenci szemé­ben, de az mind ritkábban küldte feléje te­kintetét. Sőt már nevetgélt is egy ludovikás karján. A kis kígyó, gondolta magában. Az­tán megtöltötte poharát, koccintást kezdemé­nyezett és újból ivóit A mai fiatal nemzedéknek — mondta vá­ratlanul és szinte haragosan — nagy változá­son kell még keresztül mennie. Az apát ur érdeklődve nézett, rá. — Hogy érti ezt, kedves öcsém? — Ez a generáció még semmi komolyból sem vette ki a részét. — Ráér még — dörgőtt közibe a tanácsos. Tibor felvetette a fejét. — Nem úgy vain, legyen bennük kollektív kötelességérzet. De' ezek? Sajnos, én tudom, bogy mit érnek. ■ • Átnézett a táncotok íeié és még sötétebb lett az arca. Nyilvánvaló, hogy Tenci - nélküle is kitünően mulat. Minden nő egyforma. No, majd ő megmutatja neki. Nem, mintha fon­tos volna a Tenci, hanem csak .azért! Aztán zugó fejjel odafigyelt komoran, amit Miartus beszélt, mert nem is volna méltó hozzá, dok­tor Bíbor Tibor klinikai segéd orvoshoz, hogy ilyen költött liba kod árhullámzásait köves­se. Miartus felvilágosítással szolgált a doki­ról az líráknak, hogy a kis doktor asszisztens a specialitás fakultásán és igen komoly gon­dolkozása fia taiember. Az apát ur elfojtott mosollyal bólintott: — Nagyon szép, nagyon ritka dolog. Tibor szerényen lehunyta a szemét, mintha oda se figyelne, de azért mindent jód hallott s újabb lobé tőségeken száguldott át gondo­latban. — Tudom, kedves bátyám — mondta aztán nagy górnál Miartus felé — te méltányolha­tod a legjobban, amit mondtam, aki a gyárad élén mondhatnám másokért élsz. Hja és Miartus szerényen felnevetett — de nekem egész életemben a munka volt az elemem. És ha még azt is tudnád, hogy egy­szerű ácslegényből ugrottam kétszáz munkás élére... S mindezt a magam erejéből. A tanácsos felkelt, hogy csupa komoly do­logról beszélnek az urak. Ki törődik az ilyes­mivel, amikor annyi itt a csinos leány és menyecske? S átment a táncterembe fiata­lodni. Az apát ur utána mosolygott, hogy vén kujon. Miartus elmélázott valamin, aztán Ti­borra mosolygott atyaian: — örülök, bogy megismertelek. Tibor is örült. Elvégre az is fontos, hogy most már a papa szivében is hegyőrte ma­gát. Egyre kellemesebb bonná mór szálldo- sott a fejébe. Majd ő a Tereit is megtámool- tatja anélkül, hogy táncolni tudna. Még ma megkapja tőle a kegyelemdöfést. Á nagyteremben elhallgatott a zene. Kezdődött a szupé. A betóduló párok ro­hammal vették be az asztalokat. Egy fiatal­ember Miartusné előtt küzködött két öklé­vel, <aki szélesen nyomult utána, mint egy tank s. az embersürübe hasit ott résen Temed követte kényelmesen a kadét karján. Pali monoklija előkelőén villogott a fejek fölött. Miartus magasba nyújtotta a tenyerét: — Ide, ide! — Ezt a blazirtságol— mondta Tenci Ti­bornak, de azért melléje ült mégis. A másik oldalát a kadét, kapta. — Pardon, Tenci — felelte halálos komo­lyan — azért, mert nem táncolok, még nem vágyók blazirt. Bősz pukkanással felnyílt az első üveg pezsgő. A pincér sorra töltötte a poharakat Pali tovább cikkázott a tolongok sűrűjében. — Szervusz, Pali vagyok — gúnyolódott fe­léje TiíboT teli pohárral integetve mámoro­sán, . Az visszamosolygott. jókedvűen, aztán fel­fedezett egy barna lányt és a tolongásba rej­tett gyors kézfogással halóit, el \ele. Tibor kábultan bámészkodott, utána. (Folytatjuk.) *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents