Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)
1931-06-20 / 139. (2656.) szám
tek további kedvezményben nem részed tbe- tdk. Minden esetre csak a tisztánlátást szolgálná az, ha a törvénybe be vétetnék, hogy az állam fogházra Ítélteknek is jár az a kedvezmény, hogy büntetésük háromnegyed részének kitöltése után feltételesen szaba- donbocsáthatók. A 7. § kimondja, hogy a törvény katonai személyekre nem nyerhet alkalmazást. Hát katonai személyeknél nem képzelhető el tiszta motívumokból elkövetett bűncselekmény?! Vájjon demokratikus az a felfogás, amely a 7. § rendelkezéseiből kiviláglik?! Vájjon mindenki, aki a katonasághoz tartozik és a büntető törvénnyel összeütközésbe jut, minden esetben úgy Ítélendő-meg, mint a nem tiszta motívumokból lett bűntettes?! Állami szempontból teljesen elegendő volna, ha megáll a p i t ta tnék, hogy háború, továbbá háború veszélye ©setén, vagy az ellenség előtt e törvény katonai személyekre nem alkalmazható! Ezen túlmenői megihazíudtolása a demokráciának. A javaslat 5. §-a szerint az államfogház- büntotés a kerületi bíróság büntető intézetében, vagy fogházában hajtandó végre. Akt ismeri e fogházaknál lévő állapotokat, kell, hogy helyeselje azt a felfogásomat, hogy az áŰlamfogházra szóló büntetések letöltésére külön államfogház sokkal alkalmasabb volna, s mindazon államokban, amelyek már a világháború előtt ismerték az államfogház intézményét, egész helyesen az volt a tendencia, hogy külön álíamfogkázaík létesít lessenek ; nincs is egyáltalában józan ok e tendencia ignorálására. A törvényjavaslatot minden hibája ellenére is ml, az országos keresztényszocialista párt törvényhozói mindazok érdekében, akik tiszta .motívumokból elkövetett tettükért eddig méltatlan büntetésre ítéltettek, elfogadjuk, azt megszavazzuk annál is inkább, minthogy a javaslat elfogadása a kormány iránti .bizalommal semmiképen sem kapcsolható össze. VERKLISZÓ Nem álmodom? Vagy eddig álmodtam éppen s most ébredek magamra, hatéves kisfiú, a külső Stáció ucca plő- bániakertje előtt, ahová eperfalevél-csenni jöttem, a selyemhernyóimnak? Ott áll a plébánia, arébb a Mária Terézia tér, a templom — kisleányok kört játszanak és a szöveg... Nem, nem csalnak füleim, a szöveg Is igy szól. „Mariska ült egy kövön ...“ S most ismerős nyekergés, aztán megszólal mögöttem valami... Az udvar kövén papirba csavart krajcár koppan... Megfordulok. Két nagy kerék között posztóbetétes szekrény. Szekrényen rézforgató, a forgatót szaggatott ütemben szakértő kéz rángatja. Kíntorna! Verkli, verkli a kőkockás udvaron és szól és nyikorog, ugyanazzal a keserves nyekegéssel ugyanazon a sárga cltronádizü krajcárérvörösviz és törökméz és medvecukor szagu és óriáskifli és léggömb alakú hangon, ahogy a vurstli körhintája alatt hallottam utoljára — ugyanannak a nyári délutánnak poshadt, poros melegében, amitől buta álom ereszkedett fakó gyerekhajamra.. . Deháí lehetséges?! Milyen furcsát álmodtam! Az Ezeregyéjt olvastam, biztos, ebéd után, a homályos alkóvban — Aladint és Szlndbádot, a hétmérföldes csizmát... Azt álmodtam, hogy óriás zenekar szólt Parisban és Newyorkban és azt itt, Pesten és mindenütt, minden lakásban és szobában hallani lehetett mindenkinek, aki akarta... bűvös szekrényben Aladin lámpái égtek és a régen halott Carusó) énekelt... És valami Theremin nevű álomfigura megszólaltatta az üres levegőt, a szférák zenéjét... És elevenen mozgott és beszélt és énekelt a Művész, egyszerre tízezer helyen ... És fönt... fönt a levegőben... embermadarak csaptak el... szárnyas kocsik és felhők közt úszó ezüsthajó... ezüsthajóban ültem magam Is... alattam kivilágított városok... Ostoba, lehetetlen gyermekálom! Ez a kíntorna... ez a kintorna... ez a verkli szóit közben ... ennek a nyikorgását alakította át vágyakozó álmom Aladin szekrényévé és beszélő eleven árnyékká és repülő hintóvá... nem történt semmi, közben, a poshadt nyári délutánban... ez a kíntorna szólt csak, álmosan, végtelenül, keserves kínnal nyikorogva az örök, változatlan nyomorúság, tehetetlen szegénység örök, ének- telen énekét... „Auch du wirst mich einmal betrügen... ó, du lieber Augustin ...“ Karinthy Frigyet. Valamennyi kompromittált politikus ellen vizsgálatot kér a cseh nemzeti párt Stribrny maradt főiül a 16 kényes kérdés körüli ütiriapl összecsapásban — A parlamenti vizsgálóbizottságot elnapolták Prága, junius 19. A parlamenti vizsgálóbizott- ság tegnap et>te -nem tartotta meg ülését, miután a koalíciós pártok nem tudtak megegyezni az előadói javaslat fölötti szavazás kérdésében. A nemzeti demokraták ugyanis számos módosító javaslatot nyújtottak be, igy például kérték több tanú újbóli kihallgatását. Miután a megegyezés nem jött létre, az elnök hivatalos jelentést adott ki, amely szerint a legközelebbi bizottsági ülést irásbelileg fogja egybehívni. Határozatlanság A vizsgáló bizottságot ma délutánra sem tudták egybehívni, miután a koalíciós pártok a határozat kérdésében megegyezni nem tudtak. A cseh nemzeti szocialista párt 16 válasza és Stribrny villámgyors replikája ismét Stribrmy javára billentette a mérleget és Stribrny mellé fordította a koalíció cseh polgári pártjainak szimpátiáját. Ezek véleménye szerint a nemzeti szocialisták válaszából kitűnik hogy Stribrnyék adtak pénzt ennek a pártnak. A nemzeti demokrata párt éppen ezért nem akarja azt, hogy a képviselő-ház Stribrny miniszteri működéséi a politikai tisztességtelenség pecsétjével megbélyegezze, mert annak következménye az volna, hogy a ház elnöksége a diszkvalifikáló határozat alapján a választási bíróságtól automatikusan kérné Stribrny mandátumának elvételét. így Stribrnyt simán kivégeznék anélkül, hogy a sokakat kompromittáló botránykompiexum a rendes biróság elé kerülne. A nemzeti demokraták azonkívül még azt is kívánják, hogy válasszon a képviselöház egy uj vizsgáló bizottságot, mely mindazokat az ügyeket feliilvizsgálná, melyek a Stribrny-ügy kivizsgálása folyamán napvilágra kerültek. A koalíciós tárgyalások még a bizonytalanság jegyében tovább folynak, de a kormánypártok azt remélik, hogy keddre mégis csak egybe fogják hívni a vizsgáló bizottságot. Klofácsék is Stribrny vitája a 16 kérdés körűi Mint már jelentettük, a nemzeti szocialista párt elnöksége sajtójában válaszol Stribrny tizenhat. kérdésére. A válaszok, melyekhez pontonként Stribrnynek a Poledni List mai számában megjelent viszonválaszát is közbeiktatjuk, a következők: 1. Azon állítások, hogy a. füldmüvesszövetke- zetek szövetsége elnökéül 1924-ben Franké dr. minisztert választották meg, kijelentjük kereken: nem volt megválasztva. Elnököt csak 1925-ben választottak és Prásek Ferdinánd lett az elnök. Stribrny hírlapi viszonválasza erre igy hangzik: Frankét megválasztották elnöknek s Franké el is fogadta a funkciót. A? esetről jegyzőkönyv van. Tárgyalások Stribrny Ferenccel 2. Stribrny azt állítja — folytatódik a nemzeti szocialista párt nyilatkozata —hogy Klapka, Motyőka és Mikulás pártmegbizottak még Stribrny kizáratása után is tárgyaltak a bátyjával a mezőgazdasági szövetkezeti szövetség helyzetéről. A pártmegbizottak fölszólították Stribrny Ferencet, hogy ezen szövetkezet likvidálásáról pontos elszámolást adjon. Az elszámolást megtagadta, mire a tárgyalásokat félbeszakították. Stribrny erre megjegyzi, hogy kezdetben a nemzeti szocialisták teljességgel tagadták, hogy tárgyalások lettek volna. Most a tárgyalásokat beismerik, elhallgatják azonban azt, hogy Stribrny Ferencnek a lengyel szén behozatali jegyeiből havi 80 ezer koronát ajánlottak föl és kérték a párt további finanszírozását. Az esetről gyorsírói jegyzeteket készítettek olyan tanuk, akiknek módjukban volt a tárgyalás egész menetét végighallgatni. Klofács 400 ezer koronás ajándéka 3. Azon állításra, hogy Klofács szenátor Stribrny Ferencnek 400 ezer koronával tartozik, megállapítjuk — folytatja a nemzeti szocialisták nyilatkozata —, hogy Klofács Stribrny Ferencnek egy fillérrel sem tartozik. 1923- ban különböző irodákat, párttitkárságokat létesítettek Klofács házában. Berendezésükhöz a párt gazdasági intézményei, tehát a szövetkezeti bank utján is hozzájárult. Stribrny György mint ügyvezető alelnök ezt az összeget Klofács elnöknek ajándékként ajánlotta föl. Klofács ezt az ajánlatot elutasította a maga részéről s kijelentette, hogy csak a párt számára fogadja el, erről évekkel ezelőtt informálta a párt vezetőségét. Stribrny viszonválaszában fönntartja, hogy Klofács tartozik Stribrny Ferencnek a 400 ezer koronával, sőt Írásbeli figyelmeztetést is kapott erről. Az utalvány nyugtatva van. Stribrny György sohasem ajánlotta föl Klofác&nak, hogy az összeget ajándéknak tekintse. Ellenkezőleg ismeretes az, hogy Klofács a brünni kongresszus után a fizetés kikerülése végett sajtó utján kijelentette, hogy eladja vinohradi villáját és az összeget visszaadja a pártnak. A villát nem adta el. Egy Klofács-levél 4. Stribrny György azt állítja — írja a pártelnökség —, hogy Klofács szenátor egyik levelében ajánlotta Stribrny Ferencnek, hogy támogassa Köti párttag üzleti vállalkozásait. Kott nyilatkozata szerint ez az állítás egy bírósági följelentés tárgyát képezi és igy a pör kimenetelét kell előbb bevárni. Stribrny e válasz kapcsán bejelenti, hogy közzé fogja tenni Klofács sajátkezű levelét. A Stejskai-féle kétmillió sorsa 5. A választásra szóló kétmillióra vonatkozólag a következőket mondja a nemzeti Szocialista párt: Stribrny Ferenc a párt pénzügyi bizottságának 1925 junius 23-án tartott ülésén, amely bizottságnak tagjai voltak Stribrny Ferenc, Sínek és Trnobransky, tu-“ domásul hozta, hogy a Diszkontbank üzleteiből a párt választási kasszája számára 2 millió koronát tud előteremteni. A pártvezetőség > ezt az ajánlatot elfogadta Stribrny azon ha- [ tározott állítására, hogy ez a pénzforrás reális és tisztességes banküzletekből származik. 1 A párt azonban valójában ezt a kétmillió koronát sohasem kapta meg. Stribrny ellenválasza igy hangzik: A kétmillió Stejskal ellenszolgáltatása volt a Franké miniszter által aláirt nyolcévi szénszállítás! szerződésért. Erről Franké dr.-t Solc Antal és Trnobransky Henrik tájékoztatta éspedig még a szerződésnek a vasutUgyi minisztériummal való megkötése előtt, tehát előbb, mint ahogy Franké a szerződést aláírta. Trnobransky a kétmillió eredetéről informálta Klouda szenátort, akinek a pénz elfogadása ellen nem voltai; kifogásai. A pénz a Diskontná Bankában volt deponálva s ebből az összegből hajtotta végre a nemzeti szocialista párt a választást, melynek során Benes Eduárd dr. is mandátumhoz jutott. Az egész kétmilliót folytatólagosan oly összegekben folyósították, amint azt a párttitkárság kívánta. A $E®ssgyár8s©k 3 uüiüéót írnak le... 6. A Louvre-mo-zgó ügyében a következőket jelenti ki Benes pártja: Amikor 1923-ban a sajtóban a mozgóképszínház gazdasági nehézségeiről hírek jelentek meg, a póri vezetőség azonnal megindította a vizsgálatot s annak eredményét a Ceské Slovo 1924 elején nyilvánosságra hozta. Maga Stribrny György, aki a vizsgálatban részt vett, úgy a pártvezetőség, mint a parlamenti klub ülésén bebizonyította, hogy az akkoriban Tucsnv képviselő ellen intézett sajtót ám adások teljesem tárgytalanok és szolidárisnak jelentette ki magát Tucsnyval. E pontra nézve Stribrny fönntartja azt, hogy a Csl. obec delnická ‘3 milliót kapott a szeszgyárosoktól először kölcsön formájában, később az adósságot leírták. A 7. válasz igy hangzik: Stribrny György ama támadása, hogy a pártnak tudomása lett volna azon katonai-, illetve hadianyagoknak a mezőgazdasági szövetkezetek részére való eladásáról abban az időben, amikor Klofács miniszter volt, minden alapot nélkülöz. (Stribrny fönntartja állítását, hogy az' eladás Klofács tudtával történt.) A 8. pont egy nemzeti szocialista szövetkezet gazdálkodásáról szól, de semmi figyelemreméltóbbat nem tartalmaz. Sft „Tízmilliós pártjövedelem a párt gazdasási vállalataiéi” 9. A párt Stribrny Györgytől és Ferenc-1 tői nem kapott tízmillió koronát. Más politikai pártokhoz hasonlóan saját gazdasági I üzemeitől, amelyeket maga alapított, szervezési hozzájárulásokat kapott. Ezek a hozzájárulások az egész idő alatt s az összes gazdasági vállalatoktól nem tesznek ki tízmillió koronát. Stribrny György maga is több ízben megerősiíetíe, hogy a hozzájárulások a pártvállalatok korrektül lebonyolított üzleteinek tiszta nyereségéből származnak. Stribrny: Az elvtársak kitérnek a kérdés elől. Csak azt állítják, hogy a pártkasszába befizetett összegek távolról sem érik el a tízmilliót. Naiv az az állítás, hogy Stribrny Györgynek valakit biztosítania kellett volna afféléi, hogy a pártnak juttatott milliók korrekt üzletből erednek. Sohasem kérdezték azt, hogy „honnan valók“, hanem csak azt, hogy „hol vannak?" A hadikölcsönkötvényéknél sem tevődött föl ez a kérdés és amikor a bírósági eljárásból meg lehetett győződni a forrásról, az államnak nem adott vissza semmit. 10. A veleslavini csokoiládégyár ügyében megállapítjuk, — folytatják a nemzeti szocialisták —, hogy ezen üzem likvidálásakor annak berendezését a fogyasztási szövetkezet nem 360.000 koronáért, hanem 60.000 koronáért vásárolta. Stribrny megjegyzi: A nemzeti szocialista párt elnöksége sem meri tagadásba venni, hogy Klofács sógora passzív magánvállalatának szanálását a szövetkezet számlájára hajtották végre. 11. Stribrny György azt állította — mondja tovább a nemzeti szocialista nyilatkozat —, hogy sógora, Berán építész 80.000 koronáról kiállított egy nyugtát, amelyet Stribrny fizetett ki Klofács villaépitési számlájáért. A tény az, hogy Stribrny ezt az összeget Klofácsért fizette ki Koránnak és pedig a Slavicsek-Séle kép értéke fejében. Stribrny konstatálja: „Klofács szenátor ur tehát elismeri, hogy Stribrny György helyette kifizette az építésznek a 80 ezer koronát, ügy látszik örömmel nyugtázza, hogy ez a Slávicek-féle festményért való fizetség, amit azonban Koudel- ka és a vizsgálóbizottság nemzeti szocialista tagjai nem akartak elhinni. Stribrny György Klo- fácstól sohasem követelte ezt a 80 ezer koronát. Ha azonban ez a pénz a vizsgálóbizottság véleménye szerint nem tiszta forrásból származik, akkor Klofács térítse vissza. Nem lehet kétféle vélemény, egyik a vizsgálóbizottság előtt, másik a saját zseb számára. De ezzel annál kevésbé tagadhatja le Klofács azt, hogy a festményét háromszor fizettette meg: hatezret vett föl a Mód. galériától, ötvenezret a Jednota malozeme- delcu-tól ég nyolcvanezret Stribrny Görgytöl“. 12. Stribrny az állítja, — mondja tovább a nemzeti szocialisták vitairata, — hogy Scholz pártfőtitkár 1923, 1924. és 1925. években összesen 115.000 koronát nyugtázott nála. Scholz ezen összegek átvételét nyugtázta, amint ez a pártkasszánál szokásos volt, különben erre is vonatkozik a válasz kilencedik pontja. 13. Stribrny a Melantrich társaságot azzal vádolta, hogy házának vételénél a vételárból 600.000 koronát elhallgatott, hogy a fővárost és az államot megfossza a vagyonértékgyarapodási adótól. A nemzeti szocialisták fölvilágositá- sa szerint ez az összeg provízió volt. Stribrny azt állítja, hogy a provízió csak 80 ezer koronát tett ki. A cukorgyárosok ajándéka: 2 millió? A 14. pontban Bénes pártja igy nyilatkozik: Stribrny amaz állítását, hogy a párt 1922-ben a nagyipar részéről a pénzügyminisztériumnál való intervencióért kétmillió koronát fogadott el, megállapítjuk, hogy a párt egyetlen iparágától sem kapott egy fillért sem. 1922-ben a párt pénzügyeit kizárólag Stribrny vezette és egyedül ő mondhatná, vájjon a párt tudta nélkül a maga számára vett-e át ilyen pénzt? Stribrny lapjának viszonválaszában egyebek között a következőket mondja: 5
