Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)

1931-06-17 / 136. (2653.) szám

2 1981 ftinlua 17, <I^<M'/V\AGÍ^HTKLSr> e®ea ezAHitására vonatkozó iratai között ta* Milhatők. 4. Teljesen megbizható forrásból Strámlslky aJrt aa értesítést kapta, hoigy Stribrny 1919-ben, mint postaügyi miniszter, ma- gánzálogba tett magántartozásai fedez eté- ír;e egy állaimtulajdont képező táTgyat, né hány ólra múlva ugyan sajátjából kiiegyen- litette tartozását, a vagyontárgy azonban a zállogbahelyezés ideje alatt el volt tik­kasztva. Bizonyítékul szolgál erre vonatkozólag egy Stránskybo-z intézett írásbeli jelentés. 5. Stribrny mint képviselő a közmunka- ügyi minisztériumnál Való intervencióiért jutalmat fogadott el. Bizonyítékul szolgálnak a Jednota malo- zemedelskydh druzstev csatolt följegyzései. 6. Stribrny hamisan Összeállított mérleg alapján keresztül vitte, hogy a Druzstevni (Ddfskontni) bankot az állaim szanálási alapjából szanálták s ezen szabálytalan szanálásból nyereséget húzott. Bizonyítékok a Diskontini bank kereskedel­mi könyveiben találhatók. 7. Striibmy hozzátartozóinak és barátai­nak elárulta a kormányzat készülő intéz­kedéseit, hogy információi alapján nye- részkedh essenek. Bizonyíthatja Stejskal Ferenc kereskedő. 8. Stribrny mint miniszter hozzátartozói­nak meggazdagodás céljából állami szálli- tás óikat adott s rokonai meggazdagodásu­kért megjutalmazták. Bizonyítékok találhatók az illetékes minisz­tériumnál -s ezek Stribrnynek bátyjával, Fe­renccel és sógorával. Nórámnál való keres­kedelmi összeköttetéseire vonatkoznak­Koudelka előadó jeteitfése A fenti vádpontok alapján megindult a vizsgálat. Koudelka előadó minden pontra vonatkozólag tanukat hallgatott ki s a vizs­gálat eredményét összegezte jelentésében. A jelentés 154 oldal terjedelmű s igy csak egé­szen kivonatosán tudjuk ismertetni. A teljes tárgyilagosság elvénél fogva Koudelka jelen­tésének ismertetése kapósán az egyes pon­toknál azonnal hozzáfűzzük — ugyancsak ki­vonatosan — Stribrny védekezését is, amely -tegnap xöpiratban látott napvilágot, Koudelka előadó jelentése elején jelzi, hogy kikérte a bírósági szakértők vélemé­nyét is. A szénkereskedelmi szakértő Vohri- *ek Károly, bank- éts könyvelési szakértők pedig Bidzovsky és Jirout Ferenc voltak. Szénszállitási jutalékok közel huszonkétmilliö értékkén Stiránsky első vádpontját a következőkkel támasztja' alá: 1923 őszén Stnibirny vasutügyi miniszter utasítód adott Cserny osztály fő­nöknek, hogy a szénszállitási ajánlatok jegy­zését küldje el Halik 'tanácsossal a Druzs- terna Bankhoz, ahol Stribrny Ferenc több napig magáinál tartotta azt, sőt a vsenotrl vil­lájában is tanácskozott Stejsikall Ferenccel, Janecsek Józseffel és Halik főtanácsossal ar­ról, hogy mely bányatulajdonosok között és milyen kvantumban osszák el az államiva-s- utalk szénikontingensét. Stribrny Ferenc az ajánlattevő cégeik képviselőit magáihoz hivat­ta és tudomásukra hozta nekik, hogy hány tonna szenet szállithatmak a vasútnak, azon­ban szükséges, hogy jutalékot adjanak. Stiriforny Ferenc ilymódon bányatulajdono­soktól jut alékokat kény szeritett ki és pedig métermázsánlként fekete szénért átlag 40, barna szénért pedig 20 fillért. A jutaléknak egy része a Druzstevna Bankának volt szánva, ahol később átvezették Stribrny Fe­renc ős Stribrny György magánikomtójára. A másik részét a szénvásárlási osztály számára szánták, amely ugyancsak a Druzstevna Ban­kához 'tartozott, ezt az összeget is átadták Stribrny Ferencnek. A jutalékon osztozko­dott Stribrny Ferenc Stejskal Ferenccel, aki létrehozta az összeköttetést a bányatulajdono­sokkal. Stribrny Ferenc saját részesedését saját üzleteire fordította, azonkívül Strűihray György miniszter számára is, aki szabadon diszponálhatott ezen jutalék összeg fölött, amely magánszámlájára volt átvezetve. Stribrny Ferenc a saját és bátyja számára többek között 9,667.271 korona jutalékot ka­pott. Az összjutalék elérte a 19 milliót, mely­nek fele Stribrny Ferenore esett. Az előadó ezen vád ál apján tanúkihallgatá­sokat eszközölt. A bányacégek képviselői raegerősitették azt, hogy jutalékokat fizettek Stribrny Ferencnek. A kimutatások szerint az ostraui, karwini szénszállitófcözpóiüt 1923- ban fizetett 690.000 koronát, 1924-ben közel kétmilliót, 1925-ben több mint másfél milliót, vagyis összesen 5,808.915 koronát fizetett ki Stribrnynek és Stejskalmuk. A Sdhlesinger- cég kifizetett összesen 999.364 koronát. A szónszál Utasokból eredő províziók 1923-tól 1925-ig ki tettek összesen 21,667.930 koronát s ebiből még más manipulációkkal egyetem­ben ^Stribrny Ferenc 16,518.465 koronát ka­pott.'‘A bank kimutatása szerint Stribnny György volt vasutügyi miniiszter és jelenlegi loépvi-selő s annak bátyja, Strilbimy Ferenc Velkoborsky Ferenc címem vezetett folyó­számlára kapták a proviziókat és ezen össze­gek felett csakis a két Stribrrny-teatvér diisz- panálhatott. A tanúvallomásokból miég kitű­nik, hogy Stribrmyék az úgynevezett Nálkujp- na mellett még egy Irngeno céget is alakítot­tak. Az előadó ebből bizonyitottnak látja, hogy Striibrny György miniszterkedése alatt Stribrny Pereme és Stejskal Ferenc nagy akciót szervezett meg az államvasutak szénszállitásának kizsákmányolására a vas­utügyi miniszter politikai befolyásának és a vele való rokonságnak felhasználásával és a milliós jutalékösszeget — nemcsak Stribrny Ferenc, hanem Stribrny György is — magáncélokra vagy saját politikai céljaira fordította. Stribrny magyarázatot ad Stribrny György röpiratábau hivatkozik arra, hogy a vizsgálóbizottság előadójának je­lentése hiányos, mert a tanúvallomásokból kitűnik, hogy mindez az ő tudta nélkül történt. Azonban beismeri, hogy az árajánlati jegy­zéket a Druzstevna Bankához ő küldette ©1. Védelmére azt hozza fel, hogy ő 1924-ben ép­pen a vasutak szénszállításánál 29 millió ko­ronát takarított meg az államnak. Kifogást emel az ellem, hogy nem szembesítették Cserny osztályfőnökkel, jóllehet ezt kérte. Nem tartja diffamálónalk, hogy-a Druzstevna Banka szénszállitási ügyekkel foglalkozott, mert hiszem a Zivnostenska Banka volt az, amely tiz százalékkal fölemeltette a szén árát. i Szerinte Striibrny Ferenc a pénzből a nem­zeti szocialista pártot finanszírozta. A cseh nemzeti szocialista pártnak jövedelme tag­díj fejében 500—700.000 korona volt, ki­adása azonban legkevesebb kétmillió ko­rona évente. Ha mostanában már nem kereskedelmi for­rásokból finanszírozzák a pártot, akkor Be- nes külügyminiszter pénzeli, azonban senki sem kérdi, hogy Bemos hoinmét veszi ezeket a mállós összegeiket. Stribrny szerint a szociáldemokrata párt is sokmilliós ösz- szeget kapott Komedától és Vohrizektöl, akik ugyancsak szénszállitók. Stejskal nyolcéves szénszállitási szerződést kapott és ozit már Franké Emil irta alá, mint vas­utügyi miniszter és ezen szerződésért két­millió koronát adott a nemzeti szocialista párt választási céljaira. Stribrny végül kifogást emel az ellen, hogy ebben az ügyiben nem hallgatták ki Trin-o- bransky szenátort és megjegyzi, hogy nem­csak Stribrny Ferenc, a köz,funkcióban nem levő kereskedő foglalkozott szénszállítással, hanem Klofács szenátor, a párt elnöke is ke­reskedett szénnel, avagy legalább 'is keres­kedni akart. Stiránsky vádlevelében elmondja, hegy 1923 augusztus második felében a kéthetes bányászsztrájk elején a közmunkaügyi mi­nisztérium érdeklődött a vasutügyi miniszté­riumnál, hogy az álla mi valutáknak van-e ele­gendő szenük. A minisztérium azt felelte, hogy az állam vasutak megfelelő mértékben el vannak látva szénnel. Stribrny miniszter azonban egy hónap mülva bejelentette a mi­nisztertanácsnak, hogy az államvasutaknak legfeljebb még néhány napra van szénkész­letük s ezzel megkapta a minisztertanács be­leegyezésiét, hogy külföldi szenet vásárolhas­son. Közvetlenül a minisztertanács döntése előtt ajánlatot tett Stejskal Ferenc, a mutejo- vioi szénbánya résztulajdonosa s a bécsi Austcoböhmisch e Koh'lenhanidelg'e se 11 sdhaft cégtársa, hogy ez a cég az osztrák vasutak készletléből hajlandó szenet szállítaná az ál­la mivasiitaknak. Stejskal ezt az ajánlatot Stribrny Ferencnek, Stribrmy György minisz­ter bátyjának tette, aki aztán p $iiniszteröcs- c só vei beszélt a dologról. Strilbimy Gyöngy erre utasítást adott Halik főtanácsosnak, hogy tárgyaljon Stejskallal. Halik azonnal Bécsibe utazott Stejskallal « ott az Austroiböhmische másik cégtulajdonosa, Wlttenboffer révén el­került az osztrák 'vasutak vezetőségéit meg­nyerni arra, hogy szénkészletének egy részét átengedi a csehszlovák államvasutaknak. Az­tán mindhárman Prágába jöttek s itt Stribrny Ferenc Wittenhoflfertöl egymil­lió koronát kért azzal az indokolással, h^gy miiiiisztertestvéTével osztozkodnia kell. Wittemhoffer azonnal kifizetett neki 200.000 koronát. Osak ezután irta alá a vasutügyi mi­nisztérium a szállítási szerződést, amely sze­rint az Austroböhmische 120.000 tonna sze­net fog az államvasutaknak szállítani. A cég négyfajta szenet szállított: valódi angolt (400 kocsit Égeren és Tét sebemen kérésziül), felsö- sziléziáit Ausztriába és onnét vissza Cseh­szlovákiába, igen rossz minőségűit az osztrák vasutak készletéből s régül Mutejovicből (ahol nem volt sztrájk) az osztrák Göpfritzbe « onnét vissza Cseh­szlovákiába. A mutejovici szenet a sztrájkra való tekin­tettél angol szénnek deklarálták s font ster­lingben számolták el. Az ára különböző volt. A faktúra ab Trieszt állomásra is szólt s ily értelemben számították fiöl a vasúti fuvardi­jat is. összesen 40 «*«r vagon Oyen menet stálM­tottak a csehszlovák államvasutaknak, Egy ellemör az együk azóllltAson észrevette, hogy nem angol, hanem mutejovici szenet tartalmaz, aoonlban mégis angol szénnek van (13) — Ez nem fontos, kisasszony. Menjünk csak, kezdje el meséjét, közben tudomására jut, mi­ből vagyok tájékoztatva az ön iránt alkalma­zandó helyes bánásmódról! — Érdekes ... komikus — mondta magához, abban a hitben, hogy frazeológiája meghaladja az én gyermeki felfogóképességemet —, ezt a gyereket nagy gyűlölettel s még nagyobb fá­radsággal bedresszírozták a megtorló lovag szerepébe! De kegyesen és fenső-bbségesen megfogta azért a kezemet és vitt maga mellett, meséje ritmusára lóbálva- a karjainkat... — Hát tudja... azaz: maga még kisfiú, tehát nem tudja, de van az úgy, hogy mikor az em­ber megnő, nemcsak a papáját, a mamáját, a rokonait szereti, hanem ha fiú, elkezd minden­kinél jobban szeretni egy leányt, ha pedig leány, akkor egy fiút. Addig-addig szeretgélik egymást, mig már nem tudnak külön élni, papá­tól, mamától és a jó Istentől engedelmet kér­nek, hogy egymáshoz költözhessenek. A jó Is­ten beleegyezik, 6 amikor együtt élnek, kis­gyermekeket küld nekik, hogy ők legyenek az uj papa és marna. Ennek igy kell lenn!, mert az öreg emberek meghalnak, újakat kell hát kül­deni a földre, hogy mindig legyen ember és le­gyen, aki örüljön mindennek a földön. Látja, igy szerettem én valamikor a maga bátyját, igy szeretett ő engem s uj papa é6 mama lettünk volna, ha ő meg nem hal... —• Keressen egy más papának valót! — vág­tam oda cinikusan, az ő hite szerint naivan. — Az nem lehet, mert csak egy etlen-e gyet tud szeretni az ember! Nekem nem kell más pa­pának való, én már nem örülök semminek, csak magának örültem, amikor megláttam. Maga a második Regete Gáspár, egészen olyan, mint a bátyja volt. Magát úgy tudnám szeretni, mint­ha a bátyjának és nekem adta volna a jó Isten gyermeknek. Akarja, hogy ngy szeressem és dédelgessem, mint az anyukája? Megálltam é6 szembefordultam vele. •— Nem akarom. Nem. nem akarom. Ida, hogy meggyalázzon, hogy rajtam élje ki fony- rryadó nöis&BéAefc kófiQtftoó&ekeai ceB&QÜ DtiCr ^ verzitását! Valamikor akartam magát., úgy, amint az Isten és a természet törvényeit tisz­telő férfi csak akarhat egy nőt. Hogy szeret­tem magát, hogy tanitgattam az igazi szerelem világrendi és egyéni szükségességére! Gyönyö­rű napokat éltem, amikor azt hittem, hogy a maga fölfogása megegyezik az enyémmel, hogy teljesen megértett engem ... Mikor csónakáz­tunk a tavon s magyaráztam, milyen értelmet­len, céltalan senki egyedül az ember, akkor amikor érzése után már levált a család törzsé­ről s mielőtt uj családot alapított volna... olyan, mint egy amputált és félrehajitott tag, s amikor magához öleli választott párját, mi­csoda fölsége-s boldogsággal telíti az az érzés, hogy egy másik lénybe olvadása, majd uj lé­nyek létrehozása által szervesen összekapcso­lódott a nagy Kozmosszal, szükséges láncsze­me lett az élet folytonosságának... Olyan meg­hitten ragyogott rám a szemed, Idi, azt hittem, megérted ezt a magasabbrendü fölfogást... ott láttalak tündökölni az égen, mint egy csillag­zatot, mint az Istenhez ívelő természeti és er­kölcsi törvények egy sarkpontját. Magamhoz öleltelek és kérdeztem: — Ugy-e, akarod hát, hogy minél előbb egy­máséi legyünk? A jövő hónapban megtarthat­juk az esküvőt! — Számolni kezdtél az ujjacskáidon... egy­szerre összerezzentél é® ezt válaszoltad: „Drá- gám, ne még, nem! Éppen félév múlva lesz az országos tenniszverseny. Ha egy hónap múlva esküszünk, akkor — én már esetleg nem ve­hetnék részt a versenyen!" — Oh, Idi, mekkorát zuhantál akkor előttem! Mintha égbolti csillagállásodból belepőttyantál volna s meghonosodtál a tó hináro-s, iszapos, osuszó-mászókkal teli sötét fenekén! Még re­ménykedtem, gondoltam, hogy elhamarkodott könnyelműségből szédültél oda s kutatni kezd­tem utánad. De te bebizonyítottad, hogy meg­fontoltan, önként vetetted magad oda s a sö­tét, iszapos tömegen át, mely elárasztotta a lel­kedet, nem csillogott át többé semmi fényed!... Idi. gyermolíem, térj magadhoz, ezt nem mond­hattad komolyan, :— ráztalak és te haragos frőTUPiYTlkTtti ifezen M xoiíaan az országos női bajnok .,. csak nem gondolod, hogy egy visitó poronty miatt meg sem pró­bálom védeni a pozíciómat! Te... a gyer­mek ... az lehet- majd később, azután is!.. — Hát látod, nem tudom biztosan, de való­színűnek tartom, hogy a bajnokságodat meg- védted, azután is, számos éveken át, hanem én, meg a gyermek nem lettünk a tieid! Másnap küldtem neked egy remekművű raket-tet, meg a jegygyűrűt és elutaztam. Ez az igazság, © nem az a becstelenség, amit te hireszteltél: hogy ki­adtad az utamat, mert házassági előleget akar­tam zsarolni tőled!... S milyen szomorú az, Idi, hogy abból a magasztos szerelmi filozófiá­ból, amelyre oktattalak, nem vontál ki eredmé­nyül mást, mint egy dajkamesére való hazug­ságot s a ihervadásra ítélt nőiség kis kéjvágyát, amit perverzül gyermeki lényemmel szemben akartál kiélni! A nő az őrüléssel határos elszörnyüködée tü­neteit mutatta, amint apró kezeimmel beleka­paszkodtam és igyekeztem egyensúlyozni érett, dús testének rémült vonaglását. Fölsikoltott: —. Szentséges Isten, mi történt velem, hol va­gyok, ki ez? A sátán, a sátán! Meghajoltam. —- Némileg téved. Nem a sátán-, hanem egy­szerűen a néhai Regete Gáspár reinkamált lénye! Csoportosultak körülöttünk, összeesett... Magával rántott... Kiáltásokat hallottam: —> Mentők, mentők... telefonálni! Még hallottam a mentőautó szirénájának bu­gását — Rácsos gyermekágyamban tértem magam­hoz. Alvást 'színleltem b környezetem beszélge­téséből igyekeztem tekonstruálnl a tovább tör­ténteket. — Diftéria, — állapította meg a konzultáló három orvos. —• Igen, megállapítást nyert, hogy az & gyer­mek, akivel fiacskám hazatérőben a parkban játszott, difftériából lábbadozott. Sajnos, akad­nak olyan lelkiismeretlen emberek, akik nem átalják hanyagságukkal földulni mások egész­ségét, — jajongott anyám. — És mi hir Rivi- csey Idáról? — Idegláza volt, de már túl van a krizisen, — válaszolt az egyik orvos. -■*. — Hallottam, hogy vizionált, a megboldogult Gáspár fiamat vélte látni, mikor találkozott a kicsivel. A rossz lelkiiemeret idézte elő nála az egészet, — mondotta anyáin, inkább, elégtétel­lel. mint. részvéttel a hangjában. Ar Mi rAtuArfii tehát mse fawvnAV ő az idegei játékának tulajdonit mindent. De hála a diftériás -bacillusokat terjesztő játszótársam­nak, mindenképpen, végleg meg vagyok ment­ve. Anyámat megnyugtatva s eltávolitva, ezt mondták egymás között az orvosok: ^menthe­tetlen!" S ezt magam is megállapíthatom azok­ból a roncsolt kötőszövetekből, melyek retten­tő fulladozás után föltörnek torkomból. Hála, bála Istennek, menthetetlen vagyok, tehát, meg vagyok mentve e rémes élet további kínjaitól!... Önzetlen pillanatokban még pa­pírra vetem ezeket a befejező föl jegy zésekei, bánom is én, milyen hatást kelt majd fölfede­zett hagyatékom, csak jöjjön jöjjön,, aminek megujrázását egyedül áJhitom: a halál! Nem értem el semmit uj életemmel, mely a világ és természet rendje elleni lázadás volt. Még súlyosabb békákba kerültem ... Most már belátom, hogy nincs értelme a lá-zadozásnak, tudom-, hogy a felénk rendelt, -alkalmatlan kis akaratok isten akaratának részei, igazságos és szükséges világrendi törvények. De ... örülhetek-e ténylegi halálom megis­métlődésének? Mit tudom, mit tudom-, hogy a mostani megbánásom kihat-e arra a szörnyű btin-re, amelyet előző halálomnál lázadó kíván­ságommal elkövettem? A másik lényem talán elkárhozett penitenciátlanul! És ez? Nem ka­pott föloldozást. Iskola társam, aki megkeresz­telt, nálam volt s azt mondta anyámnak, hogy soronkiv-ül részesíteni fog a szentségekben, me­lyekhez még nem járultam, hogy megadja a föltételes abszoluciót és az Ur Testét, mindén előkészítés nélkül, mivel önkívületben vagyok. De én eszméletnél vagyok és tudom, hogy ez részemről szentségtörés lesz!... Egy lélek vagyok-e, vagy kettő? Kiegyen- sulyozzák-e egyik életem cselekedetei a másikét s a másik lelk-emért fölajánlott kegyességek fognak-e használni ennek? Mert ez, ha külön­álló, szomorú sorsra jut! Ha írásaimat nem ol­vassák el, nem értik meg, vagy nem adnak ne­kik hitelt, anyám még imádkozni sem fog ér­tem. Mélázva sir majd fölöttem, ha eltemetnek kis, fehér koporsóban, elárasztja virággal a ^ir­ha-lmomat s megborzong arra a gondolatra, hogy egy -szál ruhácskában fekszem a durva rö­gök alatt. Azután vigasztalódva sóhajt: — Kis ártatlanom! ő most angyalka Isten lábainál... ' $ Pedig... ha kettős lényemet külön ítéli az Ur, talán ez, a második, ez lesz a szerencsét­lenebb, a károsultab-b!... Misericordia mi, Domine! m asJéSfcsb Az ominózus mutejovici szén VOLT! FANTASZTIKUS REGÉNY Sírt se: IV. OIí«.4l

Next

/
Thumbnails
Contents