Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)
1931-06-14 / 134. (2651.) szám
4 <X>M6M-MAC&aEt HÍRLAP 1931 Juuánfi 14, vasárnap. FREITOD és egyéb könnyű nyári dolgok Irta: KARINTHY FRIGYES tr*W7yHn&KVOSrstrxmr| itwit iwiiij Ml.lIWIíX-^^ Alapítva 1S33. Telefon SS. « s^. 7 diszmfi <& /I üveg, porcellán nagykerekedéae. • KOSICE, Fő - utca 19. Nagy választék. Jutányos árak. Budapest, jómmá 13. Mert ugy-e, ne bántsuk egymást, nagyon meleg van. Valami kellemes, könnyű tárgyat, író ur, ha szabadna kérnem — puplin-anyag- ból, vagy legfeljebb angol vászonból, ami nem fekszi meg a lelket, jő szel 1 ős, kevés gombbal, göccsel, boggal, foggal, hogy el lehessen hajítani, mihelyt szabad ég alá jut a lihegő lélek. Úgyse tesszük el, iró ur, a lekben ő, könnyű ujságpapirost, amire le nyomtatják — átszaladunk rajta, belekukkantunk, aztán papirhajót csinálunk belőle a kölyök- nek, akivel kirándultunk egy kicsit, kérem szépen, ide a Dunapartra, — esetleg szalámit csomagolunk belé, mielőtt utnakindul- nánk, boldog vadevezősök. * Kérem, kérem, parancsoljanak — van itt, mindenféle anyagból. Hiszen a tárgy nem fontos: láttam én már vászonból cilindert, gumi'kardot, papirnadrágot. Az anyagszerü- eég világát éljük, minden ezen múlik: fő a többtermelés. A tárgy amit az anyagból csinálnak, puszta formaság — ha üzletet akarsz, végy három vagon nyersfát, aztán majd meglátjuk, mit csinálsz belőle, ágyúgolyót, vagy választási programot. Esetleg vaskerítést, ha jó] megy. Tehát ne azt tessék mondani, hogy a téma legyen könnyű, hanem azt, hogy jó szeHősen szellőztessük. A téma mindegy. Lám, ez a nagyszerű Do X, ami most átrepülte az óceánt, ez se egy könnyű dolog, száz ló el nem húzza, ha a földön fekszik — no de mire való a légcsavar? fentartja az a levegőben, köny- nyebben, mint a pelyhet. Jöjj hát, hajlékony Szó, én légcsavarom és ventillátorom, csapjunk egy kis szelet a nehéz Fogalom körül, amit jelentesz. * Vagy, ha a sző maga is nehezecske kicsit, csavarjunk egyet rajta, nyári használatra, igy könnyebben lehet viselni. A német szóipar az idényre kitalált egy ilyen szópótlékot, remekül használható, minden megeiŐltetés nélkül. Hiába, rendes, ösz- ezemüködö nép ez, még a filológusok is rószt- vesznek az átépítés és leépítés közös mun- Icájában. Ezt a kellemetlen szót, hogy „öngyilkosság1'. eddig a német hírszolgálat is csak úgy nevezte, mint a miénk: Selbstmord. Csúnya, kellemetlen, téli szó, magyarul is, akárhogy csüirjük-csavarjuk, benne van a gyilkosság, vérnek és erőszaknak képzetét idézi. De a német „Mord“ szónak, jelentésén kívül, még egy külön mellékize is van a magyar fül számára, csaknem hangutánzó erővel — mord ember, mondja a magyar, ha valaki nagyon kellemetlen. Viszont mit lehet tenni, hírszolgálat az hírszolgálat és ezt az állandó, be tördelt rovatot nem lehet beszüntetni a nyári idényre, mint a színházak kapuját — az öngyilkosok nincsenek tekintettel évszakokra, tehát az újságíró , se lehet tekintettel a közönségre. Kezdjék el az öngyilkos urak! Ezen a bajon próbái segíteni ez az uj német szó. amit minap olvastam egy nagy német újság napihirei közt. Azt mondja, Selbstmord helyett, hogy Frei- iod. Szabadhalál. Vagy ha úgy tetszik, önkéntes halál. * Nemcsak a sző szebb és hogy úgy mondjam. udvariasabb. Valahogy enyhíti a dolog jelentőségét is, amikor e'őször hagyja ki belőle az öngyilosság megbélyegző, marasztaló Ítéletét. Mintha enyhítő körülményt talált volna a vád képviselője, amelynek alapján nemcsak a bűncselekményt nézi más szemmel, de annak minősítését is hajlandó megváltoztatni. Első eset. a keresztény erkölís kialakulása óta Magát a vádat, ugyanis, a középkor emelte az öngyilkos ellen. A nagy, kollektív, gondolat szelleme az egyéniség Humuszává] egy kicsit eltörüit^ az egyéniség fogalmát is — ba ölni a köz nevében nem szabad, akkor ez a tilalom önmagunkra, mint a köz szempontjá- bó_ szükséges egyedre, éppenugy vonatkozik, mint bárki másra. , Angliában, ha jól tudom, még ma is van törvény, mely az öngyilkosságot, ha nem sikerült, mint gyilkossági kísérletet bünteti. Habomban pedig a kivételes katonai törvény ugyanezt a cselekedetet öncsonkítás címén Ítéli meg, rendkívül szigorúan megkülönböztetve a hasznos és szükséges önfeláldozástól, kibújásnak tekintve a harcban való halál kötelessége alól. Az „önkéntes halál" elnevezés tehát nem puszta eufemizmus. Engedékenyebb hangulatot sejtet, az egyéniségtisztelet, az „énszentség" elismerésének irányában. I Olyanféle forradalmát és lázadását az egyén külön törvényének, mint amilyen a hírhedt (nemiudomhányasszáimu) paragrafus ellen tiltakozik — éppen Németországban, ez is — mostanában: a nők számára követelve a jogot, hogy akkor legyen gyermekük, amikor nekik tetszik, e jelszó nevében: „a tested a tied11. A tested, az életed a tiéd, akkor is, mikor más, uj életnek volna rá szüksége, hogy kisajátítsa, — hogyne volna hát a tiéd, mikor csak arról van szó, hogy megtartsad, vagy ne tartsad meg, aszerint, hogy kedvet és örömet, vagy kint és gyötrelmet Ígér a számodra?! * Mindez nagyon szép volna, ha e belátásra a megfontolás és tiszta értelem vezette volna rá a „Freitod" korszerű biráit. De nem egészen igy van. Mint ahogy a női test önrendelkezési jogát se erkölcsi belátás sürgeti, ebben az uj Európában. Hanem sürgeti ugyanaz a rideg, gazdasági kényszerűség, ami a tizenkilencedik század közepén bizonyos Malthus nevű gondolkodóból | Az öreg kőmives felegyenesedik a fal mellett. Nem szeret igy lehajolva dolgozni. Most még csak épp az alapfalat rakták meg. Mig a vájásiban voltak, oda se ment. Faragta, a köveket a föld színié feletti sorokhoz. De ezeket már neki kell lerakni, hogy rendesen induljon a munka. De minduntalan felegyenesedik s a kéz- beadó napszámosokra rászól. — Csak te soha meg ne állj. Te csak mindig arra vigyázz, hogy a kőmiveséknek kérni ne kelljen. Mindenki dolgozik. Gyönyörű az idő. Megint felegyenesedik. — Veled mi van, András. Meg ne utáld azt a maltert. Ha soká babrálsz benne, még hajszálat találsz. Csapd oda sebesen és ba egy követ leteszel, az többet meg ne mozduljon. Újra csak megáll néhány kő után. — Mert úgy jársz, mint a pesti kőmives. Hajszálat lelt a malterbe és úgy megiszonyodott tőle, hogy azt mondta: én többet ilyen csúnya mesterséggel nem foglalkozom. Egy kicsit várt. — El is ment szemeteskocsisnak. Felemelt egy nagy követ, megforgatta, megfaragta, beállította, akkor plajbásszai megvonalazta, hogy mit kelj róla lefaragni, kivette, lediriibolta a nagy ormótlan . kőmives- ka lapáccsal s vissza tette. Odajött a gazda, az építtető. Ránéz. — Jó vón már megint egy kis eső. A gazda nem szól. Nagy hasa van, nehezen szólal meg. Akkor azt mondja: — Azért elébb csak gyűjtsük fel a szénát. A kőmives hallgat. Körülnéz a kerten. Egy kis fii van ott, azt kaszálták meg éppen ma reggel. — Rendben van? ; . . Hát akkor várhatunk egy pár napot az esővel . . . Pedig szokott ilyenkor jönni egy kis esőcske. Mikor a herét kaszálják. Újra tovább dolgozik. A gazda hűségesen szivarozik s nézi a munkát. Minden követ megnéz. Mindeniket úgy nézi, hogy nem tesznek-e valami rosszat a kőmivesek. Hogy nem rontanak e el valamit. Nem ismeri a munkát, de azt tudja, hogy ezeknek az eszén nem lehet eligazodni. Résen kell lenni. A mester újra felegyenesedik. — E meg házasodik, ez az András. csalta ki az előrelátás kiáltását: vigyázzatok, Európa tulmépesedik s nem fogja eltartani tudni gyermekeit! Ilyenféle lappangó, féltudatos gondolat rejtezik a „Freitod11 elnevezés mögött is. öngyilkosjelöltek — nem tudunk segíteni rajtatok! Nem is akarunk már, kifáradtunk, nem is tudunk, nem is akarunk akarni! Az okot, amiért nem bírjátok tovább, nem tudjuk megszüntetni. Megadjuk hát nektek, cim és jelleg gyanánt, bérmentve, illeték nélkül, a kitüntető rangot, ami kiemel benneteket a közönséges bűnösök közül. Elismerjük, hogy nem tehettek mást. Nem közösítünk ki benneteket a társadalomból, nem temetünk többé a temető árkába. Tisztességes temetést kaptok. Oly sokan vagytok immár, — itt az ideje, Á kőmivesek fölnevetnek egy kicsit. Nehéz a követ emelni, rakni. Nem igen vau kedve senkinek nevetni. De erre fölnevetnek s megáliaoak. — öngyilkos]elölt, — mondja a mester. — Csak maga ne beszéljen, maga is megtette. — Nem tudtam mit tettem. Most már tudom. Ma? ... Ma nem venném el. Mindenki nevet. A kőmives felesége persze ma már öregasszony. De harminchat évvel ezelőtt belső szobalány volt a méltóságos uraknál. Szép lány volt. Kackiás lány volt. Kertész lánya volt. Hát ma persze öregasz- szomy. — Mikor én házasodtam, — mondja a gazda. — Megvolt a nagy esküvő. Este meg a nagy lakodalom ... A vacsorán a pap beszédet mondott. El kezdett olyanokat mondani, hogy- a házasságban nemcsak öröm van, nemcsak szín méz . . . Jönnek a nézeteltérések . . . Majd megvertem. — Minek mond ilyen csúnyákat. — Nem vöt addig mi köztünk nézeteltérés... — Fiallód, András. ~ — El akarnak ijeszteni, — mondja panaszosan a vaskos kis legény. — Ki lesz a násznagy? — kérdi a gazda. — A keresztapa, — szól a mester. Senki se szól. Erre ő folytatja. — Tetszik emlékezni a Rónai Janira? Meghalt már, de húsz évvé] ezelőtt, mikor a nagy házat építettük, dógozott az itt egy pár hétig. Mikor annak a lánya férhe ment, elment ehhez a Laki Zsigáihoz, hogy jöjjön el násznagynak ... De förtelmes csúnya idő vöt . . . — Hova megyünk? ... A másik faluba . . . Koicsin . . . Nem, gyalog . . . Hát mér nem a keresztapát, bijjátok? . . . Annak kutyakötelessége elmenni . . . Ereggy el hozzá, mondd meg neki, hogy neki kutya kötelessége elmenni násznagynak... így kitanitotía s Rónai Jani el is ment Békáshoz; a meg szegény ember volt, hát tisztesség volt neki, hogy elhijták násznagynak ... El is ment . . . Zimankós idő volt . . . Térdig jártak a hóba ... De megtette szívesen. Mikor aztán visszatértek, a menyasszonnyal, hát azt mondja a fiatalasz- szony neki itt a falu szélén: mert a lány keresztapja volt, hogy; köszönjük a szívességit, keresztapám, most már magára nincs tovább szükség . . t hogy amit oselekesztek, no úgy nézzük többé, mintha általatok, inkább úgy, mintha veletek történne, mint valami betegség és járvány, — itt az ideje, hogy az öngyilkosságot a természetes halál formái közé sorozzuk. Tessék? Ez se elég könnyű? Kérem, kérem, — mutathatok még könnyebbet! Hírlik, hogy Toscandnit inibemálni akarják, miután jól m egpof ozták, amiért * izé . . « Hogy is mondjam csak. Amiért nem akart dirigálni egy bizonyo® indulót, tisztán művészi finnyáskodásból , egyszerűen azért, mert az induló zenéje, mint művészi produktum, nem tetszett neki. Furcsa szempontjai vannak némely embernek! Saját szempontjai! Hallottak ilyet? # Más. Gandhi izzó parázsra lépett. Szegény embert még az ág is húzza. Más. Wells világtörténetének éppen a közepén tartok. Mire kiolvastam és beteszem a könyvet, azt hiszem, éppen ott fogok állani az elején. Nagyot nevettek mindnyájan. A kőmivesek is, a gazda is, a mester is. Ilyen a szegény ember lakodalma. — Egén, de, — folytatja a mester — akkorára már a násznagy felesége elvitte a lakodalmas házhoz a sok ajándékot. A tyúkot, meg a kalácsot. — Nem ment e] visszakérni az asszony? — Nem. Ük mentek el utána, hogy gyüj- jenek, keresztanyám. — Észretértek. — Persze. Nem is számítottak ilyen nagy ga lant ér iára. A gazda jót nevetett, aztán tovább®étáit Ott hagyta őket. Napszámba vannak nála a kőmivesek. Hát ha napszámba vannak, dőgoz- z-anak, ne meséljenek napszámba. Mikor a gazda elment, a mester odakacsintott a legényeire. Értették egymást. Nem kell az építésnél gazda. — No te öngyilkosjelölt, hát csapd azt a maltert. Tamás Lajos: A MOCSÁR Hegyeket tört át hetykén, hátán hajókat hordott Mint a gyermek, köveket gyűjtött 8 bontott. A nap megnézte önmagát s mosolygott a képe Valahányszor ráhajolt a folyó friss vizére. Csupa mozgás volt, eleven és tiszta. Csak előre futott s nem fordult soha vissza. A virágok halkan bólogattak, fű környékezte partját. Az erdők minden kincsüket lába elé rakták. Futott, áradt, elapadt, nem nyugodott a lelke. Fákat csavaró, büszke szél s a tenger volt szerelme. Valami baj történt aztán, gyönge lett és fáradt. Mint a lomha test egyre hízott 8 a mezőkre kiáradt. Valami haj történt vele, gyűlt az iszap benne, A nád, a sás, nyúlós hínár tükrét lassan belepte. Már gyakran megbotlott habja, sőt visza-vissza nézett. Nem tükrözött napot, se csillagot, csak üres sötétségei. A forrás ott fönn kimerült, helyette nőtt a zátony. Egyedül maradt öregen a sivár rénaságon. Uj mederben s egyre távolabb rohant a gyors, fiatal ár. De jmozdulni többé nem tudott az álló tó, halott mocsár. legnagyobb speciális M |? §8 Jpl M fii §P!j| Malom ueca S. szám bőrénél- és börtíisz- |||| | | É Éji Jól |f P Éj j|||P la Szlovák Általános mSáruháii K O § S C E mm ÍÉ£ & ll mw ü Étet Hitelbank épületben) 6016 Bécs, Páris és Offenbach aJM. divatretiküljei, necessairek, böröndök, aktatáskák, levél- és pénztárcák, irómappák, manilcürök, fésükészletek legegyszerűbbtől a legfinomabb kivitelig. Szenzációs olcsó árak. Áll. tisztviselőknek ő°/o engedmény TANÍT A MESTER Irta: MÓRICZ ZSIGMOND
