Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)
1931-06-13 / 133. (2650.) szám
Miért sírunk? Különös amerikai magyarázat a sírás eredetéről Newyork, június. Miért sírunk? — kérdezte a CoOumbia-egyetem Dawenport pro fesszor a hallgatóságtól és a hallgatóság a legkülönbözőbb válaszokat adta, amelyek közül a tanár egyetlen egyet sem tartott megfelelőnek. Aztán megmagyarázta, hogy saját elmélete szerint miért sirnak az emberek. A sirás — mondotta a professzor — tulajdonképpen védekezési eszköz. Ha valaki na gyón felindult állapotban van, akár örül, akár bánkódik, akkor sir. Valamikor a sirás az ember életében ugyanolyan szerepet töltött be, mint a görény ismert bűze. Távol tartotta az ellenséget, főleg az erősebb ellenséget és fegyvert adott a gyenge ember kezébe, jobban mondva szemébe. Dawenport szerint az emberi könnynek valamikor igen kellemetlen szaga volt é.s az annyira undorító lehetett hogy az ősragadozókat a fegyvertelen ember távoltarthatta magától. Ahogyan egyes növényeket nem bántanak az állatok kellemetlen szagú nedve miatt, ugyanígy nem bántották a ragadozók az embert sem. Később, amikor az ember már fegyvereket tudott magának csinálni, a könnyek fontos szerepe lassanként kezdett csökkenni, végre egészen elcsökevé- nyesedett és másod rangú fontosságra tett csak szert. A nők azért sirnak többet ma is, mert valamikor könnyzacskójuk erősebben volt ki fejlődve, mint a férfiaké, miután szervezetük gyengébb volt. A professzor előadását igen vegyes érzelmekkel fogadta a közönség, amely nem akarta elhinni, hogy Dawenport állításait komolyan gondolja. Amikor a professzor kijelentette, hogy minden állításáért száz százalékig helyt- á1!, a hallgatók otthagyták az előadótermet. A nőhallgatók kijelentették, hogy nem haPgatják tovább Dawenport „undorító előadását". A magyar Akadémia a magyar nyelv tisztaságéért Budcupest, junius 12. A Magyar Tudományos Akadémia május 18-án tartott összes ülése Négyessy László tiszteleti tag indítványára Bérezik Árpád, Zolnai Gyula, Szinnyej. József régibb javaslatainak alapiul vételével Kenedy Géza, Hegedűs Lóránt, Kosztolányi Dezső és mások hírlapi cikkeit, illetőleg' az Akadémiából intézett beadványait is tekintetbe véve, úgy határozott, hogy „a nyelvművelést újból az Akadémia sürgős elsőrendű feladatának tekinti" és erre a célra Nyelvtudományi Bízó óságának kiegészítése s egyúttal ebbe a bizottságba meghívott tagok válaszába iránt intézkedett. A határozat alapjául szolgált Négyessy Lászlónak beható és terjedelmes munkálata, amelyben a következőket fejtette ki. A Magyar Tudományos Akadémia halhatatlan alapítói több mint száz óv előtt a Tudós Társaság főfeladatának tekintették azt, hogy a magyar nyelvet művelje. Az Akadémia később Gyulai Pál indítványára nyelvjavitó és nyelvtisztitó mozgalmat indított, 1872 óta hosszabb időn át segélyezte a Magyar Nyelvőr oimü folyóiratot, amely a nyelvtanítás munkáját vállalta és különösen eredménnyel küzdött az idegen szavak, szólások és fordulatok beözönióse ellen. A XX. század eleijétől fogva ez a mozgalom ellanyhult, de Bérezik Árpád, később Zolnai Gyula, és 1924-ben Szinnyei József (ez utóbbi rektori beszédében) újból sürgették a nyelv- művelési és nyelvhelyességi kérdésekkel való foglalkozást, felszólaltak az idegenszerűségek és nyelvi helytelenségek ellen; az utolsó években pedig Kenedy Géza és Hegedűs Lóránt az Akadémiához intézett beadványukkal, Kosztolányi Dezső, a Kisfaludy-Társaság tagja, östör József, képviselő, Zolnai Gyula egyetemi tanár, az Akadémia rendes tagja és mások pedig a napi sajtó hasábjain tárgyalták ezt a kérdést, minélfogva az Akadémia elérkezettnek látta az időpontot, hogy élére álljon ennek a nyelvművelés, nyelvjavitás érdekében, illetőleg az idegenszerűségek és nyelvi helytelenségek ellen indítandó mozgalomnak. Az óhajtott feladat teljesítését az Akadémia évtizedek óta működő Nyelvtudományi Bizottságára bízta, amelyet azonban kiegészített a filozófiai, társadalom- és történettudományi, valamint az Akadémián kívül működő Írókkal és publicistákkal is, akiket mint meghívott tagokat óhajt ebbe a munkába bevonni. A bizottság által végzendő munkálatokat az Akadémia egyik folyóiratának melléklapján már a legközelebbi hónapoktól fogja közzétenni úgy, hogy e kérdések tárgyalásáról és az eredményről a nagyközönség is állandó tájékoztatást nyerhet. % Esik a pezeta.. . irgalmatlanul kobozzák a spanyol valutát a határon, mégis menekül a tőke az u\ köztársaságból — Keserves tapasztalatok a spanyol-francia határon Biarritz, junius. (Kiküldött munkatársunktól.) Madridnak sok előnye mellett van egy nagy hiánya is: nincs fürdésre, strandolásira alkalmatos vize. Ezt különösen ilyen meleg, forró napokon tapasztalja sajnálkozva a nyári turista, vagy az, akit egyéb hivatása és foglalatossága itt tart a kánikula idején. Mert kissé tehetősebb spanyolok, de az állandóan itt élő külföldiek is, igenkor már csapatosan utaznak a tengerpartra, úgy hogy napokkal kell előre megrendelni a hálókocsit. Valóban már egyre tikkasztóbbak az éjszakák, perzse- lőfob a déli nap, úgy hogy igaz örömmel és hálál'kodással fogadtam egy ismerős család meghívását: pár napra a fraucia tengerpartra. Biarritzba utaznak, tartsak velük, még van egy hely a kocsiban. Csakugyan nagyon közel fekszik Bayonne is, Biarritz is a spanyol fővároshoz, reggel indul az ember, délután már át is lép a sorompón. Fölötte csábított tehát az ajánlat, különösen, amikor ismerőseim magyarázták: — Mindeneik felett pedig meglátja, milyen ér- dekes élményben les® része a határon. Mert egész biztos, hogy utazása alatt soha sem volt még áldozata hasonló keserves vizsgálatnak és kutatásnak, mint azt az iruni vámhatóságok részéről fogja tapasztalni. Megindul a pezeta... Csakugyan, az iruni francia- spanyol határ a mai napokban éppen olyan élénk és mozgalmas, akárcsak a köztársaság kikiáltásának első idejében, amikor minden vagyonos ember sietett a külföldre. Azonban mér? a kommunizmusnak híre sem okozott akkora pánikot országszerte, mint az a katasztrofális, valóban érthetetlen értékzuhanás, melyet a peseta elszenvedett Az emberek érzik, matp- ról-napra látják, hogy mint olvad el vagyonuk, mint emelkedik a fontsterling! ára—itt ez az értékmérő — és a nagy bessz első napjaiban megindul t a pese ta kivándorlása. Százezrével vitték ki a nemzeti vagyont a tőkepénzesek, idehaza elakadt a kereskedelem, nem volt forgótőke, a kormánynak uj papírpénzt kellett nyomatnia, erre újabb bessz, — végül iá elhatározták ée elrendelték a kiviteli tilalmat A határőrök szigorú utasításokat kaptak, valóságos uj szervezet létesült, mely arra hivatott, hogy a 1 egrutinlrozottabb siberek éberségét, i's kijátssza utána nézzen minden fillérnek az utas pénztárcájában. Természetesen ez rendkívül nehéz feladat. Ha nem is vihet magával egy személy külföldre 5000 pesetánál többet, számtalan mód és lehetőség kínálkozik a valuták átlopására. A hivatásos csempészek hallatlan üzleteket kötnek és ha nagy garral hirdetik is az újságok, hogy ismét letartóztattak egy jámbor kiskaliberű polgárt, aki 5000 peseta helyett nyolcezret akart titokban magával vinni: azalatt a siberek milliókat és tízmilliókat csempésznek át a legmodernebb technikával Franciaországba. A kormány állítása szerint ez a tőkekivándorlás az egyedüli oka a peseta zuhanásának, mely ha tovább igy tart, beláthatatlan következményekkel járhat. A hangulat máris a végsőkig izgatott, a kedélyek háborognak, méltatlankodnak, százával álldogálnak a börze idejében a várakozók a bankok táblái előtt, ahol minden félórában krétával pingálja föl a szolga az újabb áresést hirdető számokat. Kávéházakban, uccukon egyébről sem beszélnek az emberek és a kormány bitije egyre romlik, mindnagyobb a tehetetlensége ellen az elkeseredés. Még a legellfogultablb republikánusok is azt emlegetik, hogy Primo do Ri- vera alatt huszonhét pesetát fizettek a font- sterlingért, ina pedig, a köztársasági kormány népibőldogi'bó érája alatt, annak ötvenkét az ára és a kilátások szerint komoly, vagy tartós javulás nem is remélhető. De a pénzügy- miniszter saját és kormánya tehetel le nségének eltussolása végett ismét másra hárítja a hibát, újra a monarcihistákat okolja, akik pénzüket külföldre kihelyezve, megbénítják az egész kereskedelmi életet. Kétségtelen, högy a peseta kivándorlása, valamint a nemzetközi spekuláció is fontos szerepet játszik a besszben, de a tulajdonképpeni, mélyebb okok egészen másutt keresendők. A gyújtogatás következményei Első katasztrófa az ország jövőjére a kommunista csőcselék gyújtogatása volt. Az erre következő napokban még sikerült a peseta kilengését a kormánynak hallatlan erőfeszítésekkel megakadályoznia, úgy hogy a visszaba- ■ tás tulajdonképpen csak most mutatkozik igazán. Természetesen tartózkodó álláspontot foglalnak el az érdekeltségek olyan uralommal szemben, mely ala/tt a hasonló felháborító események jóformán büntetlenül maradnak, kártérítésről szó sem esik, semmi elégtétellel nem szolgálnak. Érdekes és természetesen nagyon elhallgatott esemény, amit a kormány és a véle szimpatizáló sajtó igyekezett is eltitkolni, hogy Morgan bankár a tervezett köLcsön ügyében éppen itt tartózkodott Madridban, amikor kigyulladt az első kolostor. Már komoly kilátások voltak arra, hogy sikerül a kölcsönt megkötni, de kitört a fór radalom, Morgan még aznap este az expreszszel Páris'ba utazott és a tárgyalásokat meg- szakitóttá. A peseta-csempészek és a mon- arcíbisták ellen tartott vádirat mellett erre is gondolhatna a spanyol kormány. Nem valami biztató jelenség az sem, hogy lépüen-nyomon a bankok, tőkepénzesek elleni kommunista izgatásokat lát, hall, olvas az Üt szemlélődő, a kommunisták a birtokok el- kommun izálását követelik egyre sürgetőbben, anélkül, hogy a hatóságok erélyesen lépnének fel velük szemben. Sőt éppen ellenkezőleg, a kormány sok intézkedését is bizonyos kom- munisztikus színezet és árnyalat jellemzi, mely semmiképpen sem helyeselhető. Újabban olyan előkészületek, összeírások, lajstromozások történnek, melyek az egyházi vagyon közeli szekularizálására mutálnák. A jobboldali lapok máris nyugtalankodnak, kérdezősködnek, a miniszter nem nyilatkozik, nem cáfol meg semmit- úgy látszik csakugyan ilyen tervek érnek a minisztertanácsban. A föl dbirtok reform tervezete ugyancsak erőszakos beavatkozást jelent a magánvagyonba. Ennek részleteit hosszú volna ismertetni. „Minden a mienk?" Másik burkolt támadás a magánvagyon, főleg egyházi vagyon ellen az a rendelet, mely fölhatalmazza a kerületi elöljárókat, hogy magánszemély birtokában lévő műtárgyakat, festményéket, szobrokat és egyéb értékeket „megőrzés végett" állami múzeumokba helyezhessék, ha belátásuk szerint nem részesülnek eddigi birtokosaik részéről kellő gondosságban. ElképcBelhető, hogy e* & tág meghatárocBáa mennyi visszaélésre és önkényes jogtalanságra nyújt teret és alkalmat. Ismételjük, Itt főleg *a kolostorok, templomok, püspöki székhelyek műkincseit akarja a kormány „biztonságba helyezni". A „sajtószabadság" A kommunizmus előretörése egyre merészebb, a Circulo Ateneo a napokban javaslatot nyújtott be a kormánynak, melyben az összes jobboldali lapok betiltását és szerkesztőik börtönbevetését követelte teljes komolysággal. Az ország megkötötte a szovjettel a petroleum-monopólium szerződését, ami újabb közvetlen és közeli kapcsolatot jelent kettejük között; ennek eredménye, hogy egész Amerika elzárkózott újabban a kölcsön terve elől. Mindezek közt az állapotok közt nem csoda, ha megingott a bizalom és a peseta zuhan feneketlen mélységek felé. Talán sikerül közben egyelőre megállítani, ez azonban a már felkavart kedélyeket nem csillapítja le és nem akadályozza meg, hogy aki csak teheti, ne csempéssze át biztosabb helyre, megbízhatóbb bankokba vagyonát, mely már úgyis leapadt az eddigi infláció folyamán. Akinek például Primo de Rivera alatt 500.000 font sterlingje volt pesetában — sok ilyen található az országban — az ma mindössze nem egészen 250.000 fölött rendelkezik. A határvizsgálat Erről beszélgettünk egész utón ismerőseimmel, míg a hatalmas, nyolchengeres autó sebesen repített a francia tengerpart irányában; az utak gyönyörűek, bámulatos masszív építés. Ezelőtt tizenöt esztendővel még a Ford-kocsi sem birkózott volna meg a legjobb spanyol országuttal; ma, hála Primo de Rivera hét esztendei uralmának, Spanyolországnak van Európában egyik legsűrűbb és iegjobb autóut hálózata. Ahogy írun, a határ felé közeledtünk, egyre forgalmasabb lett a vidék. Kocsi kocsi után, hosszú sorokban gördült előre, a kanyargó szerpentin pályán, hegyre fel, völgybe le, míg körül a hófedte hegyőrmokon szikrázva vakítottak a gleccserek. A levegő is hűvösebb lelt, egyre magasabbra értünk. Már előre örvend lünk, tudtuk, túl a hegygerincen már oll a tenger, estéire már hullámaiban fürödbetünk. Az előttünk álló autók lassítottak, megálltak; mi is megrekedtünk. Végtelen hosszú sorokban várakoztak az utasok. írun, vám- vizsgálat, útlevélvizsgálat, pénz vizsgálat. Ez a legkeservesebb. Egy-egy autó egész óra kezelést vesz igénybe. Kiszállunk, hogy míg ránk kerül a sor, körülsétáljunk. A szuronyos csendőrök egy madridi autón gyakorolják tudományukat. A fehérkeztyüs vámőrök felforgatják az üléseket, kitapogatják a párnák huzatát, megvizsgálják a padlót. A vezető tiszt int: szétszedni a kerekeket! Lekerül a háiteő kerék. Gondosan átkutatják a huzatokat, még a mi 11 iníétervékonyságú küllőket is megpiszkálják, nem csavartak-e beléjük ' ezreseket. Ezalat az utasok külön zárt fülkébe vonulnak. Jobbra a férfiak, balra a nők. Detektívek, illetve detektivnők vizsgálják végig őket tetőtől talpig. Persze, csak a gyanusabbakat, vagy az arisztokratákat, kicsinyes bosszantásból. Némelyiket egészen levetkőztetik, kiforgatják cipőjét, harisnyáját, mindenéi. Már élőié féltünk, hogy mikor kerül ránk a sor. Jött a tiszt, udvariasan szalutált: — Kérem az útleveleket! Átlapozta Őket, mindegyikünket bevezetnek a lajstromba: Neve ez és ez, érkezett ekkor, autójának matrikulája ilyen, pénzt vitt ennyit. Közben körülvesznek a fehérkeztyüs csendőrök: — Tessék kiszállni, mindenki! Kérem a csomagokat 1 Látják, hogy kirándulók vagyuník, tehát máris megvan a gyanú. Kezdődik a kutatás. Tekintve, hogy tényleg neon siibolunk, ez fölötte mulatságos. A derék legények erőlködnek, mindenhova bedugják keztyüs ujjúkat, abban a reményben, hogy találnak valamit. Mert itt nem teketóriáznak sokat, akinél több pénz van ötezer pesetánál, attól a többletet azonnal végleges érvénnyel elkonfiskál- ják, akármennyi is az és utána meg le is csukják, vagy eljárást indítanak ellene. Ha polgár, akkor rendszerint eljárást indítanak, az arisztokratát azonban föltétlenül lecsukják. Egyenként előszednek mindegyikünket: — Honnan jön? .— Madridiból — mondom. — Hova megy? — Biarritzba. — Mit akar ott? Utjának célja? — Vizisport — felelem rendíthetetlen nyugalommal. — Foglalkozása ? — Publicista, külföldi — Vagyona? A pénze, amit magával visz? —- Sajnos, túlontúl kevés. — Mutassa, kérem, a tárcáját. Előkerül a tárca. Teljes indiszkréció. Papírjaim közt turkál, talál egy fényképet, azt hosszasan szemléli, még mosolyog is hozzá; egy felvágott borítékba belenyúl, kiveszi belőle a levelet; magyarul írták, Balaton-VRágósról, szinte látom mérgelődósét, hogy nem érti a szöveget. Visszaadja az egész paksa- métát: — Köszönöm. Mély komolysággal kérdezem: — És hol kell levetkőzni? Legyint: — Készen vagyunk. Szerencsénk volt, egyikünket sem vetfcőz- tettek le. Pedig ez nagy szó, mert éppen ahogy tovább indulunk, láttunk egy angol urat, amint éktelen szitkozódások közt és mély felháborodással tért vissza az intim kabinetből. Immár itt üdülök két nap óta a biarritzi strandon, holnap ismét vissza térék madridi napiverte lakásomba. Immár kipihentem az úti élményeket, de még most is bosszankodom, ha visszagondolok rájuk. . Valóságos „háborús" állapotokat ér meg az ember a francia-spanyol határon. Nem csodálatos, ha az idegenek nagyon* is savanyú képet vágnak, ha az uj rendről beszélnek ellőttük, mert még maguk a spanyolok is s>:thozódnak. A peseta pedig esik s az élet drága ... Nelleír Mátyás. IgEófüred Spísská Nová Vés Kúpele Klimatikus mapaslati gyógyhely. Vizgyógyintézet, szénsavas fürdők stb. Nagy fenyveserdök. Gyógyít: idegeseket, hunitoáakat. Főorvos: Dr. Groó Béla. Szoba és ellátás 36 —Kc-tól Szanal oriumi gyógykezeléssel 5 '.— Kő-tól. Prospektust küld az igazgatóság.
