Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)

1931-05-30 / 122. (2639.) szám

2 1981 májul 80, atomba! édesapjának kívánságára, sőt egyenes paran­csára vett részt az összeesküvésben. Apja meggyöződéses republikánus, ellensége a. fasiszta államnak és fiától is ilyen magatartást követelt. Nem tudott ellentmondani és jó fiú létére engedelmeskedett apjának. A röpcédulá­kat a fasiszták római fölvonulásának emlék­ünnepén kellett volna ledobnia, de a rossz idő­járás miatt ez az akció halasztást szenvedett. Bezzoli édesapja ama három szökevény között van, akik a rendőri letartóztatás elől külföldre menekültek. A tárgyalás iránt az olasz határo­kon túl is nagy érdeklődés mutatkozik. A nagyszombati püspöki hivatal i magyarság karira akarja megváltoztatni Vágsellyén az istentiszteletek rendjét A hitközségi tanács egyöntetű állásfoglalása Mahácek plébános kívánságaival szemben (lenes a minisztertanácsban beszámolt Genfiéi Prága, május 29. Ma délelőtt és délután minisztertanács volt, amelyen elsősorban is Benes külügyminiszter referált a genfi ta­nácskozásokról. Jelentése több mint két óra hosszat tartott. A minásztertanáos Benes je­lentését tudomásul vette, majd részletesen megvitatta a gabonamonopólium törvényja­vaslatának kérdését, azonban végleges dön­tést most seni tudott hozni, miután az ellenté­teket az agráriusok és a nemzeti demokraták, valamint a cseh iparospárt között nem lehe­tett elsimítani és igy a minisztertanács a döntést a jövő hétre halasztotta. Véget ért a népszövetségi ligák budapesti ülésezése Budapest, május 29. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefon jelen tése.) A népszövetségi ligák uniójának ülése tegnap este befeje­zést nyent. Límburg elnök, valamint Lady Gladstome angol delegátus köszönetét mon­dott a niagyar kormánynak a vendéglátá­siért és a barátságos fogadtatásért. A ma­gyar delegátusok nevében Zichy Ernő gróf válaszolt a kiét beszédre. Az ülés után Al- mássy László házelnök a képviselőkáziban (teát adott a vendégek' tiszteletére, amelyen kétszázan jelentek meg. Még a nyári szünet előtt elintézik a Stribrny-affért? Prága, május 29. A parlamenti vizsgáló bizottság elnöke és előadója isimiét meg­kezdte munkáját és jelenleg a Stribrmy képviselő által megnevezett tanukat hall­gatják ki. Az egész anyagot először a vizs­gáló bizottság plénuma elé terjesztik, az- után a nyilvánossággal is megismertetik. A koalíciós pártok állítólag azt kívánják, hogy az egész ügyet még a nyári szálúét előtt el­int flézaék. Medvevadászat Irta: Lamos József (Eperjes) Végre felijött a dicső nap hajnala! Dél­előtt 10 óra felé már az egész város apraja- nagyjla kint az állomáson, gyülekezett, hol a medve egy kétkerekű taligán volt kiterítve és egy nagy pokróccal úgy volt letakarva, hogy semmit se lehetett belőle látni. Duba kezelte, ő vigyázott rája. Aki ezemtelenke- dett és a pokrócot emelgette, azt rendreuta- sitotta: a körmére koppintott vagy barackot nyomott a rohamsisakjára. A hangász uraik is elérkeztek. A nemodaválő elemeket szétr kergették, mert ahol ni, a főiispán és a kísé­rete is feltűnt már a láthatáron. Még egy­két perc, a cigányok rágyújtanak, az éljenek felriadnak lés csak mikor meg itat egy kis bé­kesség ereszkedett közibéjülk: Duba előlé­pett, üdvözölte az urakat, egy kis ártatlan pózolással a medvéről a pokrócot lerántotta és bemutatta a monstrumot. Közben persze ő és Sándor i,s kendőzetlen boldogsággal sü- rögtek-foroigtak a medve kiörül és szüntelen Őröltek a szárazmalmom: folyvást dörzsölték a markukat. Általános áláá-val köszöntötték a jóvitézt és miután ki a fülét, ki a farkát már meg­piszkálta és omegcilbál’ta, az emberek még kiülan is megbámulták és megcsodálták a förtelmes állatot. Ezalatt történt, hogy Duba a főispánhoz, majd OsiHaghyfhoz, Matyugához és a többi vadásznagysághoz settenkedett és ennek is, annak is valami olyast súgott a fülébe, ami­től ezek, mintha összebeszél téli volna, mind­nyájan a medve fejéhez tolakodtak, ahová a főispán Sándort is magához intette és egy máma gesztussal a medve orrára mutatott: — Mi ez? Világ, süllyedj el!... A‘ medve orrába egy vaskarika volt befűzve! Gyuri bácsi, jaj, urak, én, ón nem tu­dóim, én, talán kicserélték, de nem, ez az, ismerem, tálán később, éri nem tudom, Gyu­ri bácsi, ne mer jen imég el, várjon .., Az ördögök oilmbalmozitiak az idegein, ügy Vágsellye, május 29. A szlovákositó törekvések miatt évek óta szenved a szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő Vágsellye magyarsága. Legutóbb már az egy­házi életbe is bevonult a magyarsággal szembeni nemzeti türelmetlenség, politikája, különösen amióta Machácsek Pál került az ottani katolikus plébánia élére. Machácsek beiktatásakor kije­lentette, hogy politikával a jövőben nem fog foglalkozni, csupán híveinek javát akarja elő­mozdítani nemzetiségi különbség nélkül, az egy­ház céljai szerint. ígéretét azonban csakhamar megszegte. A Slovenská Liga által rendezett vágsellyei gyűlésen, amely a magyarországi szlo­vákok állítólagos elnyomása ellen tiltakozott, szónoki szerepet vállalt Machácsek. Beszélni azonban nem tudott, mert a kommunisták lár­májukkal belefojtották a szót. A napokban Machácsek összehívta a vágsellyei katolikus hitközségi tanácsot és ott előadta, hogy a nagyszombati püspöki hivatal rendelete sze­rint a katolikus templomban a népszámlálási számaránynak megfelelően több szlovák isten­tiszteletet kell tartani. ő ennek a rendelkezésnek végrehajtását oiy- formában ajánlja, hogy minden második hét­köznapon szlovák énekes misék legyenek, to­vábbá ünnepnapokon az első mise szlovák, a má­sodik pedig magyar legyen. Minthogy azonban az első misén prédikáció nem szokott lenni, min­den második vasárnapon a magyar misén szlo- váknyelvü prédikációnak és énekeknek a meg­honosítását indítványozza. A plébános előterjesztése ellen a hitközségi tanács tagjai élénken tiltakoztak, Belovics Ist­ván tanácstag kifejtette, hogy az istentisztelet eddigi rendjével mindenki meg volt elégedve. Az egyházi békesség érdekében tartsák fenn tovább­ra is a régi rendet, mert minden más megoldás­nak csak a magyar katolikusok vallanák kárát, A népszámlálás eredményére való hivatkozást nem fogadja el, mert azt még ki sem hirdették és a népszámlálás végrehajtása sem folyt.ie oly módon, hogy a magyar kisebbség ne kifogásol­hatná azt. Ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy öcc6&. annak feleségét és nyolc gyermekét tiltakozásuk ellenére szlovák nemzetiségűnek mi­nősítették, mert a nevük nem magyar hangzású. A tanács Belovics indítványára egyhangúan állott ott, mint Sodorna bálványai: megkö­vültem, átkozottam. Ameddig csak a közelál­lók közül ráncolta egyik-ímásik a homlokát és pödörgette kim o s an a bajuszát, hagyjám, de a futótűz imár az abrosz rojtján lobog, már a széleken, ott perzsel, alhol a .szakács­nőik és a pékinasok csinálnak nagy hajciihőt, már ezek is tudnak mindent, innen nyilaz- zák beléje, hogy: bácsi, mennyiért adta a cigány a medvét? Megtáintoradott. Most egy szűrte s, bőr kötényéé kavácslegétay íuruko- dik hozzája, hogy: — Nagyságos ur, fizessen 20 krajcárt, mert nekem menni kell! — Miért fizessek én magának? — No, a vaskarikáért, ami a medve orrá­ban van. Én csináltam. — Mi, mi, mikor csinálta, ki parancsolta azt magának? — kiáltotta Sándor szinte félő r ültén. — Most reggel csináltam. Duba nagysá­gos ur parancsolta. A főispán, aki eddig tétován állt Sándor mellett, most átölelte és ő iis, az urak is, de maga Sándor is egy olyan viharos nevetés­ben törteik ki, hogy azóta se nevettek Ru­biniban olyan jói'züt és akkorát, .mint akikor. — De hol van Duba? Nézett körül a főis­pán. Duba? Hol van az már! Elment, ellbujt, az Isten tudja, melyik kapu alatt nevet ő is a vaskarikán. — O'b, az impoisZtor! — fejezte be a főis­pán — hát hiszen tréfának tréfa és csinált ő már máskor is ilyesí, node majd adok ón neki! * A Kaszinóban már. megvan minden elő­készület. Az óra közeledik. A pincérek és a csapo­sok fehér kabátkában futkosnak fel-alá, lök diősik egymást, bolondoznak és a hangász urak is a busás aingáré reményéiben vígan csuszkái tátjáik a nyirettyűt a gyantán. Az épület apraja-nagyja mind látni akarja a medvét, még az ablakban is kiváncsiak tola­kodnak. A medve a terem közepén egy ki­emelt ajtóra van fektetve, a lábai égnék állnak, a vaskarika ugyan már nincs az or­a püspöki rendelet végrehajtása ellen döntött és követelte, hogy ezt a kérdést a katolikus hívek titkos szavazás utján döntsék el. Csupán Ma­chácsek ragaszkodott a püspöki határozat elfo­gadásához és azt hajtogatta, hogy a püspökség­nek a kormány politikáját kell követnie, mivel a püspöki vagyon állami gondnokság alatt áll és azt sohasem kapja vissza, ha vele ellentétes ma­gatartást tanúsít. Pigler István dr. világi elnök fölkérte Machá- csek. plébánost, hogy mérlegelje a katolikus hí­vek képviselőinek hangulatát, ne engedje a kér­dést politikai vágányokra terelni és a püspöki hivatal előtt a hívek egyöntetű akaratát fe­jezze ki. Machácsek vonakodó magatartása miatt a ta­gok végül is szétszéledtek anélkül, hogy ér­demben -határoztak volna. Egyébként is sok a panasz a vágsellyei plébános lelkipásztori tevékenysége ellen, aki sokszor tapintatlannl fejezi ki szlovák érzelmeit. Nagy megütközést keltett például, hogy pünkösd­hétfőn a szlovák prédikáció után magyarul ének­lő fiukat azzal intette le a plébános a minisztráns által, hogy ne ordítsanak magyarul. Van egyéb eset is. így például az egyik magyar család misé r fizetett és a mise záróimádságát mégis szlovákul mondották el Machácsek utasítására. Az ilyen esetek miatt is érthetően nagy az elé­gedetlenség. *^— *"imi *— Törvényjavaslat a bolseviki károk megtérítéséről? Prága, május 29. Lukavsky képviselő a nemzeti demokrata párt klubjának nevében interveniált az illetékes minisztériumoknál az 1919; évi szloven- szkói bolseviki betörésből eredő károk ügyében. A képviselő most értesítést kapott, hogy a belügy­minisztérium egy törvényjavaslatot készített elő, amelynek alapján az állampénztárból nagyobb ösz- szeget folyósítanak a bolseviki károk visszatéríté­sének fedezetére. Ezt a hirt Szlovenszkó valószínű­leg örömmel fogadja, azonban attól tartunk, hogy a törvényjavaslat előkészítése még pagyon hosszú ideig fog tartani. Legfőképp azonban attól félünk, hogy az egész dolog csak a kormánypártok válasz­tási ígérete, megvalósítási szándék nélkfif. A gabona monopoÜM a koalíció Eris-almája Prága, május 29. A gazdasági minisztereik tegnap Is eredménytelenül toniácslkiazitaík a gabouaimono- póliiuim tárgyában. A pártok között e kérdésiben na­gyolt az ellentétek. Az agráriusok azt követelik, hogy a gaiboma'beh ozaftal egy vegyes összeállítású részvény társaságot bízzon meg, amelyben ötvem, vagy ötvenegy százalékos részesedése lenne az ál­lamnak. A szakminisztériumok szakembered i« tár­gyalták ezt a kérdésit. A pénzügyi és földművelés­ügyi minisztériumok képviselőd a behozatal ren­dezése mieleltt foglaltak állást, míg a kereskede­lemügyi minisztérium ellene volt. A kűiljügynmnisz- tériuim gazdasági osztálya ugyancsak a fölmüvelés- ügyi minisztérium álláspontját támogatja. Miután a gazdasági minilszíerek véglegesen megegyezni nem tudtak, elhatározták, hogy az ügyet átadják a kormány politikai bizottságának s valószínű, hogy ez a bizottság a földművelésügyi minisztérium javaslatát fogja magáévá tenni. MacBotmld leíetni akar a pápa enci London, május 29. A munkáspárt hivatalos lápja, a Daily Héráid azt írja, hogy MacDo- nald miniszterelnök rövidesen válaszolni fog a XI. Pius pápa legutóbbi enciklikájának ar­ra a részére, amely a katolicizmus és a szo­cializmus összeegyeztethetetlenségéről szól. A miniszterelnök egyelőre még meg akarja vár­ni, hogyan értelmezik a vezető angol katoli­kus személyiségek XI .Pina pápa nyilatkoza­tait. London, május 29. A munkáspárti Daily Héráid római tudósítója érdeklődött a pápa minapi nyilatkozata dolgában, amely úgy szólt, hogy a jó katolikus nem lehet szocia­lista. A tudósitó utalt arra, hogy ez a nyilat­kozat az angol munkáspárti körökben nagy aggodalmakat kelt, mert attól tartanak, hogy emiatt sokan ki fognak Lépni a mun­káspártból. A tudósitó arról számol be, hogy a Vatikánban tisztában vannak az angol munkáspárt különleges jellegével és a konti­nentális szocialista pártokkal való különbö­zőségével. Az angol munkáspárt, amelynek püspökök is tagjai, egész sor programpont te­kintetében különleges helyzetben van, főleg mert politikai téren megengedi az osztályok együttműködését és olyan célokat is követ, amelyek a katolikus szakszervezetek prog­ramjában is szerepelnek. A pápai enciklika, amely megkülönbözteti a „szocializmust" és az „igazi szocializmust", e kitételével tulaj­donképp a szocializmus mint fogalom és a szociáldemokrácia mint párt és szervezet kö­zött von határt s elitélő kijelentése ez utóbbi­ra vonatkozik.­nálban, de annál több virággal van diszitive őkelme. Az eddigi 24 terítékes asztal ki van nyújtva, most 36 teríték ragyog rajta. Csön­getnek. Itt a főispán és véle a vadáiszegylet. Éljen, éljen, tiuss, a rendezők nyájas kész­séggél sietnék eilibülk és nagy í igy ölemmel gardírozzák őket az asztalhoz. Zmeskál Eleiknél az asztalfőire, a főispánt melléje, mindenkit a helyére ültetnek. A támadt kis tereiére lezajlása után a főispán már is szó­lásra emelkedik 'és szertartásosan fejezi ki az összejövetel oUtíát-főkát, jelen tőségét és végül egy kedves gesztussal Sándornak int, hoigy medvére vitéz! Emberünk sem rest, a medvénél terem, rállasai és várja az eljlö- vendőket. Az első vesszőt természetesen a főispán legyinti rája, mondván: „A Jóisten tartson meg!" Utána Matyuga, az aleluök következik, ki suhint és szól: „Mestertársa- imiul fogadlak 1" És igy tovább még négy vá­lasztmányi tag nyiájaskodott Sándor hátsó közepetájával. A végén megvolt a nagy él­jenzés és a cimborák,- köztük el sí helyein Duiba, hozzája rohantak, gratulál tát, ölelték, fölemel tiék, éljenezték és mikor meg itat le­eresztenék, látható volt, hogy a kéjt jóbarát, tudniillik Dnba és Sándor, osóko’lóztak. Ezt a főispán is Iáit a, de ódáin tett, hogy nem- odabuda! Majd Dlibához szólt, hogy: — Medvére! — Én, medvére — motyogta magába Du­ba —■ nem vagyok én mester, nem is akarok lenni, hát miért menjek én medvére? És mikor azon dünnyögve éppen az asztalihoz, a helyére készült volna, az előre ki1 tanított cimboráik: Csilllagihy Gyurka, Zmeskál Ala­dár, Izsóf, Bulla és Dávid Jancsi egyszerre félugráítak, hozzája rohantak, megfogták és jól a medvére nyomták. Erre a főispán Zmeskál Andreához (Sándor húgához) lé­pett és egy helyes pukkedliivél, azzal nyúj­totta néki a vesszőt, hogy húgom, te legyél az első. Andrea kiállt. Tartván kezében a vesszőt a 1 egbájosabb féiszegségget és szól­ván DHibához a világ legédesebb szlávos accentusával: „Javuljon meg! Maga ármá­ny os!" Mitat az orkán, riadt fel újra az éljen, de azért a cimborák nem vették tréfára a dolgot), közben jót hegedültek a pajtás fene­kén. i Kezdődött a vacsora és a barátság. Volt ,pezsgő, volt egri „bikavér" és folyt a sze- .redinyei „csalfalány". Csendült a pohár, he­gedült a cigány, állt az igazi úri mulatság! A felköszötatők következtéik. Szent Istvántól Ferenc Józsefig megéljeneztek mindenkit. Eleveneket és holtakat. Dubát, Bullát és a hullát (a medvét). A tósztok közt volt per­sze egy-íkét stűszerű is (tudniillik vadabb­nál vadabb) és mikor már ennek is a végére értek, a pincérek és a cselédség a feles asz­talokat, székeket és a medvét félre tolták és a cigányoknak adták át a szót, akik közül a prímás behízelgő vigyorgással és hajlon- gással ezzel indított: Ezt a kerek erdőt járom énb Amiig az andáJgójia, a Lassúja járta, a főispán kéuyeskedő eleganciáival Zmeskál miaimát tipegtétte, de aztán, ahogy a viharos abbjára került a sor, a színtér a jeunetsee doréeraek lett átengedve. Láttátok volna Duhát An­dreával, ZmesMl Aladárt Csillaghy Katin­kával és a többieket! Hogy szép volt-e An­drea? Istenkém, maga a hajtaalhasadás, miint a harmatos gyöngyvirág. Katinka? Mit mondjak? S’ilmon Bőske, miss Világ! A többiek is: szépek, csudák! Éjfélfelé a hölgyek és az idősebb uraik persze már mind elszáll ingáztak, hazamen­tek és csak a fiatalja maradt, ám ezekből ite többlete elsziVárogtak, úgy hogy utoljára már csak a javithatátlamofk, az egészen fiatalok maradtak, de ezek aztán kitartottak hajna­lig. Egymásba a taszkodtak, ugráltak, tán­coltak, rúgták a port his zum tüdőgyulla­dás! Örökösem ezt hiuzatták: A kisasszony Pozsonyba, krinolimba De ebbe aztán úgy belegabalyodtak, úgy beleguhancolódt ak, hogy sehogyse találtak belőle valami szerencsés kiutat. Krúin olimba, kiriuoliiníhn, kritnolinba (Verfluchler szercd- nyei csalfalány!). Krinolimba, kri.notfniba. (Hogy bele nem bolondultak?!) Krinolimba, krinoliniba, reoepioe krinolimba. (Vége.)

Next

/
Thumbnails
Contents