Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)
1931-05-10 / 107. (2624.) szám
^R^GAI-MAoteR'fírRLai» 1931 május 10, vasárnap. SZOKÁS Irta: BETHLEN MARGIT Az asszony az ablak mellett ül. Varr. Könnyű kézimunka, inkább alkalom a gondolkodásra, mint hasznos foglalkozás. Nőm szokott cigarettázni, tétlenül ülni pedig, ölébe fektetett kéz&éO^ az, talán valami gyermekkori beidegződés folytán, szinte leire tétlenségnek tűnik fél előtte. Igaz, olvashatna is, a kötnyiv ott fekszik mellette. Érdekes könyv. Tegnap este egy órával később feküdt le miatta, mint ahogy rendesen szokott. De tudj' Isten, valahogyan nincsen most hozzá kedve. Ilyenkor varrni szokott és... Az asszony kissé elmosolyodik. Igaza van férjének, ha olykor kifigiujrázza, mert alapjában véve igazán nevetségesen és minden igaz ok nélkül ragaszkodik szokásaihoz. Vagyis... valami oka rendszerint van, csakhogy azt a többi ember nem tudhatja, megmagyarázni pedig még sokkal kevésbé lehet. Például, hogy magyarázza azt ő meg valakinek, miért ül délután három és négy között az ablaknál és varr? Az asszony pillanatra ölébe ejti a munkát és tágranyilt, bár semmit sem látó szemmel Mimül maga elé. Megmagyarázni? Hiszen maga sem tudná szavakba önteni azt, ami őt naponta idehajtja. Igen, akkor, régen, 10—12 évvel ezelőtt, amikor szive egy nyáron át kinyílt és kivirult, nagy, forró, édes asszony- szerelemmel, amelynek fényes, világitó hűl lámái összecsaptak feje fölött, hogy minden egyéb céltalanná, mellékessé törpült... akkor tudta, hogy miért ül naponta az ablakban. és várja, várja elakadó szívveréssel, szinte fizikai kínnal, hogy ott túl, az utcasarkon, beforduljon az a jól isimért, ezer közül sem eltéveszthető szürke kabát. Milyen tűrhetetlenül fájt, hogyha késett; mennyi vad, bolond, kétségbeesett gondolat cikkázott végig ilyenkor agyán: hogy elgázolták ... valami közbe jött és ma nem megy a hivatalba — nem fogja látni — nem fogja látni — más asszonynál van és az tartja vissza — mert már nem szereti — nem szereti úgy, mint azelőtt — hiszen különben nem pazarolná el a drága perceket, a pillanatokat, amelyek az életet jelentik az <5, az asszony szálmára, a bosszú, sivár ürességben, amely négy órától másnap háromig terjed. Mert az volt. Nagy kietlen, sivár üresség, amelyben úgy érezte, hogy kiszikkad, megfagy a lelke, gyerek nélkül, meleg nélkül, rideg, házsártos férje oldalán, akitől csak ebben az egy órában volt nyugta, három és négy között, mialatt az délutáni álmát alud- ta. Mert ha az óra négyet ütött, akkor kérlelhetetlenül felébred és ha az ő, az asszony szive megszakad is, fel kell kelnie az ablak mellől és odaülnie melléje a terített uzsonna-asztalhoz ... Sokszor úgy érezte, mikor az óra mutatója a lefelé hajlásiból felemelkedett és egyre feljebb mászott, őrjítő lassúsággal és mégis oly kéteégbeejtően fürge léptekkel, hogy az Inga minden ütése az 5 szivét éri, egyszer, kétszer, tízszer, százszor, újra, meg újra, mint valami nagy fájő nyitott véres sebet. Néha már úgy érezte, hogy nem bírja ki ezt a kegyetlen, szörnyű várakozást, ha nincsen kezében a munka, az áldott, türelmes VfiTrás, amelynek egyforma öltéseibe belekapaszkodhat a fájdalmas idegességtől remegő keze és lelte. Akkor szokta meg, hogy kézimunkázzék, ott az ablakban, hogy kényszerítse magát arra, hogy másra is figyeljen, ne csa a rohanó, múló, tőle elrabolt percekre gondoljon. A férfi ezt sohasem értette meg, ezt a szenvedélyes fukarságot, amellyel ő a perceket mérte, amelyeket együtt töltöttek el- ö 1b, a férfi le, akarta látni, hogyne akarta volna, hiszen azért ment el arra mindennap, ide hogy két, tiz, vagy húsz porcig beszélnek Illedelmes, mindenki által hallható dolgokat a nyitott ablakon keresztül, az nála nem sokait nyomott a latba. Seimimiesetre sem any- mytit, hogy érette megszakítson valami érdekes, vagy akár érdektelen beszélgetést egyik-másik barátjával, ismerősével, vagy akárcsak a szivarját ie eldobja, mielőtt egészen végiigszivta volna. Aura sem mindig gondolt, hogy mielőtt eltűnik, a következő saTkon mégegyszer visszaforduljon, pedig tudhatta, hogy az asszony ott ül az ablakban és várja, várja azt az utolsó pillantást, mintha az üdvössége függne tőle ... j Pedig szerette őt... Nagyon szerette... Ezt az egyet az asszony most már egészen biztosam tudja. Hiszen különbem miért neon házasodott meg, vagy miért nem ragadta meg az annyiszor kínálkozó alkalmat máshova menni, nagyobb városba, ki; valamerre a nagy világba? De nem tette. Kitartott mellette. .. hűségesen, megbízhatóan, maga sem tudja már, hogy hány esztendeje. Semmi sem változott közöttük, amióta a férfi először nézett a ^zeniébe... és ő megbabonázva, rémülten és mégis az ébredő tavasz diadalmas ujjongásával nézett vissza reá. Az asszony újra felveszi munkáját. Neon, semmi l9em változott. A férfi naponta arra veszi útját a hivatalba és mindennap megáll vele beszélgetni az ablaknál, jó vagy rossz időben, minden áldott nap; és ő, az asszony is itt ül nap-nap után és várja... igaz, már nem elakadó lélekzettel — nem kétségbeesett vággyal, reménnyel — a munkát, melyet azelőtt inkább csak ürügynek tartott ölében, is többet nézi most, mint az uccasar- kot — dehát utóvégre ennyi esztendő múltával — lés azért, ha egyszer nem volna kiért odaülni három és négy között az ablakhoz, az nagyon üressé tenné azt a napot — A férfi hangja riasztja fel merengéséből. Az ablak alatt áll. Nem is vette észre, amikor befordult, pedig másfél perc az ucca- saroktól idáig. Sokszor kimérte. Kilencven másodperc — kilencven örökkévalóság volt az régen. Régen ... A férfi sietve beszél. Hogy csak egy percre állott meg. Már mennie is kell, valami megbeszélés, pajtások ... vadászatra hivlák. Az asszony reábólint. Hogyne, persze, csak vigyen magával valami jó meleg kabátot, mert hűvösek még az esték... A férfi megkönnyebbülten búcsúzik: — Hogy milyen okos asszony maga.. .1 — mondja félig tréfásan, félig meghatottam — Mindenre gondol — teszi hozzá hangosabban, ahogy a patikusné elhalad mögötte. Már indul is, csak a háta látszik még, a kissé széles, hízásnak induló, középkorú háta. Az asszony elgondolkozva néz utána: — Okos •.. — mondja inkább csak önmagának, miközben hirtelen fellobbanó érdeklődéssel a mellette heverő könyv után nyúl. Még csak félnégy; állapítja meg az órára pili larntva önkéntelen megelégedéssel; legalább ideje van még ozsownáig végigolvasni a regényt. Az első oldal végén riadtam néz fel és mint aki valami kötelességet mulasztott, pillant ki az ablakom az ucoám végig. A férfi már eltűnt a túlsó sarok szögletén. Polgár, ne szégyeíd magad! Májusi prédikáció Irtat KARINTHY FRIGYES Budapest, május 9. Az egyik igazgató végigkalauzol a telepen. Jobbra hatalmas épület. Nappal étterem, este kaszinó és színház. Utóbbi minőségében hatszáz félőhellyel rendelkezik, a páholyokat és a karzatot beleszámítva, önálló színpad, műkedvelő-előadások számára, kifogástalan világítóberendezéssel: a nézőtér világítása egyenesen művészi: modern, sokszínű üvegtetőzet, díszterében rejtett fényforrások. Odébb többezerkötetes könyvtár, sakkor — erre jobbra a remek konyha. A szomszéd épületben óriási tornaterem, a legsportsze- rüb'b előírások szerint, versenyekre épült, karzattal, tribünnel, téli tenniszpályával. A nyári tenniszpályák odakünt fürödnek a tavaszi napfényben. Lent, a folyóparton, — ddelátszik — a kétezer személyre berendezett nyári strand, vikend-házakkal, közelében a téli uszoda. Nem az oxfordi főiskola internátusát vázoltam fentiekben és nem egy luxusszálloda környékét. Amit leirtam, az egy nagy budapesti gyárüzem ötezerfőnyi munkássága számára méretezett és berendezett kul tortelep. Az étteremben a gyár munkásai ebédeltek éppen, mikor ott voltam — a tornateremben mun- kás-sportcsapaíok treníroznak a legközelebbi versenyre, a könyvtárban munkások olvasnak és a színpadon munkások tartanak műkedvelő eladást. Jól öl tözött, inteti ige nsképü fiatalemberek és lányok mosolyognak feléd barátságosan, autogrammot kérnek és meghívnak, hogy tarts nekik előadást. Nem mondom, hogy mindegyik gyárban igy van ez manapság és nálunk — de ahol nincs igy, ott a gazdasági helyzet miatt nincs és nem azért, mert „kizsákmányolja" és ólakban éhezteti a munkást a kapitalista, — ahol nincs igy, ott a kapitalista is bajban van, különben nem lenne bolond rossz reklámot csinálni magának abban a társadalomban, amelyik sokkal inkább a szolgája öltözékéről ítéli meg az urat, mint a saját magáéról ebben a hitelre és hozómra épült világban. Aki nem hiszi, nézze meg a híres és hírhedt hécsi Breitner-palotákat és egyéb munkástelepeket. Valami változás történt a világon, az kétségesen, — de a fennálló politikai állapotok nem fejezik ki ezt a változást: üres keretek csak, sokhelyütt erőszakolt szemfényvesztés, a valóság leplezése. A valóság magától alakult ki, kérlelhetetlen biztonsággal, (függetlenül politikai változásoktól, függetlenül még attól is, hogy az a politikai mozgalom, mely éppen ezt a változást akarta előidézni, győzött vagy megbukott, mint politikum. Harcok, háborúk, forradalmak eszmékért és érdekekért dúlnak — a harcos győz vagy legyőzetik, vér folyik, kormányok buknak, zsarnokok jönnek-mennek, vértanuk feje porbahull, dicsőítik a szaJbadsághőst, nemzetek szövetkeznek és összevesznek, — mindez külső képe csak a dolgoknak: történelem. Akii, mint mi, nemcsak tanulta, de látta is a történelmet, lassanként megérti, hogy a történelmi eseményeken túl van a lényeges eseményeknek egy makacs, csendes, lassú hullámzása, amin ezek a „döntőjelentőségű" események, kormányok változása, katonai győzelmek, országok szétdarabolása, proklamált törvények és megállapodások úgy úszkálnak csak, mint a süllyedő hajóból kidobált hordók a tengeren. Egy ország legyőzi a másikat s néhány évtized alatt kiderül, hogy ami emberek számára fontos, amiért nemzetekké és országokká tömörült a társadalom: a kultúra és "civilizáció terén éppen a legyőzött kerül fölénybe, teszi céljai szolgájává a hódítót. Osztályok, pártok, öregek és fiatalok, férfiak és nők, anyagi érdekek és szellemi javak harcolnak egymás ellen, mindegyik a maga erkölcse nevében: a harc bizonyos fázisaiban az egyiket győztesnek nyilvánítja a pillanatnyi helyzetet kihasználáó demagógia, mint a bokszmérkőzés vezetője, ha az egyik fél kilencre nem áll fel, — de ez' csak arra jó, hogy a fogadók közül egyidőre jól megy majd a nyertesnek — az erőviszonyok pedig, pártok és érdekek és javak közt, csakhamar kiegyenlítődnek, maguktól s kialakul a világ a maga belső törvénye szerint. Győz az ifjúság s egy idő múlva mindenki tapasztalja, hogy csak öregnek érdemes lenni ebben a kutya uj világban, — börtönbeveti hadifoglyait a diadalmas katona s egyszer csak azt látja, hogy a jólellátott fogoly vidáman falatozik odabent, őneki meg a gyomra korog, mert nincs aki leváltsa, a győztes sereg tovább rohant, vesztébe, mint Napóleon hada. * Az államformák, nagyjában, a polgárság nevében, a polgárság védelmére alakultak ki, másfél évtizeddel ezelőtt, Európaszerte. Úgy festett a dolog, hogy tőkés és munkás harcából a középosztály került ki diadalmasan, hogy megfékezze mindkét fél túlkapásait s elhelyezkedjék közöttük, irányító, mindhárom számára ^-termékeny együttműködésben. Hiszen ő a legalkalmasabb erre a szerepre, tengelye a forgó keréknek, helyzeténél fogva melegágya, egyetlen lehet séges termőtalaja a minden közösségnél fontosabb Egyénnek, a közösségért, a közösség helyett gondolkodó és kereső és alkotó és feltaláló és fejlesztő és haladó Embernek, akinek jövőbelátó tervét a tőkés majd lehetővé teszi, a munkás majd megvalósítja — a Pallérnak, akinek vezetése alatt a kőműves felépiti majd mindnyájunk palotáját. A villamoson a gyárnak egy fiatal, derék mérnökével jöttem visszafelé. Darabig együtt magasztaltuk, tiszta szívvel a látottakat, hogy hát kérem, bizony ennek a fele se tréfa, ez az életszínvonal, amit a legegyszerűbb munkás élhet nemsokára, ha Európa egy kicsit konszolidálódik és nem éleződik ki a helyzet — aztán egyénileg kezdtünk beszélgetni, küLönbenbogyvagy alapon. Jabarátom, mondja az ember és sóhajt, ugyebár és mond valami viccet, ez egy vonás? vagy ilyesfélét, ne is beszéljünk róla, te hol szállsz le? Nem, ne is beszéljünk róla ... Mit mondhatunk? Kinek mondjuk, ki érti meg, hogy magyarázzuk — hogy változtassuk meg a szivünket, májunkat, vesénket, lelkünk egész gépezetét, hogy ne hallgassunk el szemérmesen és zavartan, a marcangoló önvád és a lázadó harag zavaros kábulatában, ha félszegen viccelődő panaszunkra recsegve csap le ránk az Igazgató; hja, kérem, ön nem tudja okosan beosztaná az életét — vagy halk, de kérlelhetetlen komolysággal csak ennyit kérdez a szervezett munkás: bocsánat, mennyi az ön heti jövedelme? Valóban, a mérnök ur heti fizetése há- romszorannyi, mint azé a munkásé, akinek életszínvonalát az imént dicsértük. Megmondja hét, megmondhatja, hogy a hár romszorakkona jövedelemmel, amihez a leg- kivételesebb protekcióval és szerencsével jutott, — hányán vannak állásban? — a gondok és szívdobogások három szab afürdőszo- bás poklában él, gusztusos fehér ágyban hánykolódik álmatlanul éjszaka, azon tűnődve,. hogy szökjön meg reggel a jó szabott zsakett még a békéből valorizált szabószámlája elől, amit még most se tudott kifizetni, s reggel óta nem tud egyébre gondolni, mint a szégyenre, amivel megalázta magát, hogy fenntartsa a látszatot — a látszatot, ami nélkül, úgy érzi, összeomlana az a kevés is, ami holnap reggelig elhessegeti az öngyilkosság kacéran vigyorgó csontfejét? És különben jól van, két vágón arannyal még lehetne segíteni rajta — te hol szállsz le? Én itt szállók le, polgártárs, mint szegény ember gazdag városban és csak miután elváltam tőled, vidám parolázás után. aminek az a célja, hogy egyikünk se vegye észre a másikon, — csak egymagámban ballagva tovább ordítom utának, gondolatban —• polgártárs, miért szegyeled magad? Elhagyatva mindenkitől, ellenséges, szigorú tekintetek kereszttüzében, jobbról és balról, — nem látod hát, hogy ezt az egyet kerested az egész gyászos üzleten: hogy nem kell már szegyeined magad előttem?! És előttük se! Polgár, ne szégyeíd magad! Másfél évszázad óta, politikailag levert, valóságban győzelmes forradalmad után te adtál mindent nekik, belőled szakadt ki, a te testedből szívta erejét a fölédbekerült tőke — és te szülted a mögötted harcoló dolgozó tömegek számára a vezért s te adtál eszmét és gondolatot és jelszót lobogójára, hogy hangot találjon s ordítson igazáért és verekedjen érte miközben te szerényen hallgattál, apai aggodalommal: ime, a gyermek erősödik, de mi lesz velem? Jobbról és balról megerősödtek s most a te testeden keresztül tárgyalnak egymással, harcolnak tovább — miért nem ordítod el magad végre te is? Nem is a győzelemért — neked féltést véred mind a kettő, e két egymásnak idegen harcoló — csakhogy a hangodat hallják: testvérem. Igazgató Ur és testvérem, Munkás, egymást már kezditek érteni, miért nem vesztek észre engem Is? Adjatok nekem is egy napot, egy ünnepet e ragyogó májusi tavaszban- Munkás, elseje a tied volt. — Vállalkozó, harmincegyediké miikor majd havi mérleget csinálsz, a tiéd lesz — hadd ünnepeljem én tizenötödikét, május idusát, a minden embert eggyéforrasz- tó szabadság hallhatatlan ábrándtfelíhői alatt. Alapítva 1833. Telefon 33. V dlssmfl a | üveg, porcellán nagykerekedése. e KOSICE, Fő - utca 19. Nagy választék. Jutányos árak. 4 I tiAhránri-fiinlfií méi- 3'-n nyiUák me91 I fSlLlFifl Ilii Hifi UI vezetőség, m wer^égiö, uj árak |
