Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)
1931-05-08 / 105. (2622.) szám
2 Hoover: § világ irata ötmiüiárd dollárt költ fegyverkezésre Washington, május 7. A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara hatodik kongresszusa, amelyen több, mint harminc nemzet vett részt, kereken mintegy ezer delegátussal tegnapelőtt nyilt meg Silas Strawn, a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara amerikai osztályelnöke vezetésével. Hoover üdvözlő beszédében kijelentette, hogy a világválság még az Egyesült Államokat is súlyos depresszióval sújtotta, amit a világháború pusztításai, majd a világháború utáni adóterhek és a szociális és politikai forrongás fokozott. Az újjáépítéshez bizalomra van szükség, ehhez pedig •le kell szállítani és korlátozni kell a fegyverkezést.. A világ most évente öt milliárd dollárt ad ki fegyverkezésre, 70 százalékkal többet, mint a világháború előtt. Öt és félmillió ember áll fegyverben és további húszmillió van tartalékban, ámbár már 12 év telt el a fegyverszünet óta és a Kellogg-paktumban valamennyi ország lemondott a háborúskodásról. Ez a fegyverkezés a nemzeti vagyon óriási hányadrészének elté- kozlását jelenti és mi sem fontosabb, minthogy a genfi leszerelési értekezletet siker koronázza. Amerikát ez az értekezlet szintén nagy mértékben érdekli, mert annak közvetett hatása van a békére, a bizalomra és a gazdaságilag egészségesebb viszonyok fölülkerekedésére; Kívánatos volna, hogy a nemzetközi kereskedelem tagjai ragaszkodjanak e probléma bátor elintézéséhez. Ezután Theunis volt belga miniszterelnök tartotta meg részletes beszámolóját a világgazdasági helyzetről. Fejtegetései szerint a depressziós időszak nagyobbik része már elmúlt és lassanként beáll a világon a talpraállás átmeneti állomásaként, a nyugodtabb üzletmenet időszaka, A mostani nehézségek főokai közé tartozik, hogy a nemzetek kevés megértéssel vannak egymás gazdasági szükségletei iránt. A világnak tisztában kell lennie azzal, hogy gazdasági szempontból egyetlen egészet alkot. A túltermelés nem jelenti a népvagyon szaporítását, hanem tőke- és anyagpazarlás. Összehívták Genfhe az osztrák kölcsin e!!«rie bizottságát B é c s, május 7. Az 1922-es osztrák szanálási kölcsön garantáló államainak ellenőrző- bizottsága Brocchi államtanácsos vezetése alatt május 12-én Genfben ülést tart. Az osztrák kormányt Schueller dr. osztályfőnök fogja képviselni. Az osztrák kölcsön ellenőr- zőblzottságának összehívása természetesen összefüggésben áll a német—osztrák vámunió genfi tanácskozásaival. 1 ——■! ■—IIIIMII ll'lllIIIIIWIIIIM ■lllllll IHIII Hl III1— !!■!■ IMIIM lllll 1901 május 8, p-éntoK, A lHwü éwi kSltség vetés ■urasabb less as ideinél? Szubvenciós kérvényekkel halmozták el a pénzügyminisztériumot Mit végezhet nyárig a parlament? Prága, május 7. A gazdasági miniszterek sok hetes szünet után tegnap végre több órás tanácskozást folytattak és a parlament számára előkészítették a szükséges anyagot, amelyet három csoportra osztottak és pedig mező- gazdaságira, kereskedelmi- iparira és népjólétire. A mezőgazdasági csoportba tartozik a benzin- keverési törvény és a mezőgazdasági hitei kérdése. Az ipari-kereskedelmi csoportba sorozták a cukorgyárak restingálásáró'l, az exporthitelről, ipari hitelről szóló javaslatokat. A szociális csoporthoz tartoznak a munkaközvetítés központosításáról és a munkanélküliségi támogatás uj előírásairól szóló javaslatok. Elvben megállapodtak a miniszterek abban, hogy e javaslatok .a parlamenti tárgyalások f olyamán nem hozhatók egymással junkümba. A javaslatokat úgy tárgyalják le, hogy egyszerre kerülne napirendre mind a három csoportból egy-egy javaslat. A pénzügyminisztérium már szorgalmasan dolgozik a jövő évi költségvetési előirányzat előkészítésén. Englis lemondása előtt még hangsúlyozta, hogy a jövő évi költségvetés egy fillérrel sem lehet magasabb az ezideinél, Englis azonban lemondott és Trapl pénzügy- miniszter minden valószínűség szerint teljesen a telhetetlen igényű pártok befolyása alá kerül. A cseh néppárti Ludová Politika mai vezércikkében má- arról ir, hogy a költség- votést ismét emelni fogják. A lap azt Írja, hogy a költségvetési igények közt számtalan kérvény fekszik különböző szubvenciók irányában s a hivatalokat valósággal elárasztották ilyen segélykén’ényekkel. Az egyes magán- kérvényezők nem lennének veszedelmesek az állampénztárnak. Sokkal rosszabbak a segélykérések a különböző politikai pártok részéről, sőt maguk a pártok is követelnek, holott nem lehet azt állítani, hogy ezek a kérvények annyira indokoltak lennének, mint a m agánemberekéi. Hogyha a kérvényeknek csftk a felét kellene kedvezően elintézni, úgy ez a költségvetésnek kétszeres fölemelését jelentené. Az elmúlt napokban az & hír bukkant föl a sajtóban — Írja a Ludová Politika — hogy a jövő évi kökségvetés valószínűleg magasabb lesz a>z ezideinél. Állítólag' nem másfél milliárddal, hanem csak valamivel lesz több. Ez tekét szépen kezdődik — kiált föl a Ludová Politika. — Tehát ismét egy milliárdocska. Mert most csak mil- liárdokban számolunk 1 Uj milliárd, uj adók. Vájjon lehetséges az, hogy a köztársaság és a polgárság hasonló gazdálkodást elbírjon? Bslga órására szervezik át az áStaisurssutaftat? Közismert dolog, hogy az államvasutak gazdálkodása nem a legszerencsésebb és az autóforgalom növekedése következtében az államvasutak jövedelme egyre csökken. A vas útügyi minisztérium éppen ezért tanulmányokat folytat az irányban, hogy miképpen lehetne az államvasutak kezelését reorganizálni. A Národni Politika értesülése szerint nem régen visszatért egy bizottság Belgiumból, mely az ottani vasutak gazdálkodását tanulmányozta. Nincs kizárva, hogy a „belr^r\ I OBOLT n^enía kéfyz&r--—I Ikréül feí 'fógűvvoúcdat 1 kééüze/r* / j ga vasutak állami társaságának" szervezetét akarják a csehszlovák államvasutak reorganizálásának alapjául venni 1 magyarországi református zsinat 'tOrYénybe foglalta' a reformátusok egyházftirsadaliM és szociális föladatait Budapest, május. 7. A református országos zsinat keddi ülésén törvényt alkotott az egyház szociális missziói és társadalmi feladatairól. .Az ülést 9 órakor, reggel Baltazár Dezső püspök nyitotta meg. A jelentések előterjesztése után a missziói törvényjavaslatot tárgyalták. Enyedi Andor előadó történelmi pillanatnak nevezte az időt, amikor a miagyar re- íermátusság törvénybe foglalja egy ház társadul mi, szociális, missziói feladatait. A javaslat a missziói munkát az egyház minden tagjára kötelezőnek nyilvánítja. Kovács J, Isíyáip azt hangsúlyozta, ,hogy a missziói munkák végzésére egyedül az egyház hivatott. Ha a mai irányzat ósak " 10.000 öntudatos presbitert állít az egyház szolgálatába, ezzel a sereggel nem kétséges a* eredmény. Farkas István rendik ívül i jelentőségűnek tartja a szociális missziói kezdeményesést. Ravasz. László püspök szólalt fel ezután, aki hangsúlyozta, hogy’- a magyar református .egyház legnagyobb belső ügye az egyesületek és az egyház, viszonya. A magyar református egyház eddig átmeneti típus volt a hit- vallásos és a közjogi egyház között. A részletes vitáiban Juhász László. Tatár Balázs, Kiss Ferenc, Balogh Jenő, Görömbey Péter, Ravasz László, B. Páipp István, Kovács J. István, Kiss Zsúp mond és Forgács • Gyula vettek részt, majd részleteiben is elfogadták a korszakos horderejű missziói, meg.szervez- kedésről szóló törvényjavaslatot, amely ez óv szeptember l-ével életbe is lép. Szerdán az egyházi adózás reformját tárgyalta az országos zsinat. SÜLLYEDŐ PARTOK REGENY Irta: EGRI VIKTOR (27) Éjszaka szerelmes vággyal megkívánta Jolánt. Az asszony megrettenve utasította visz- sza közeledését. Egy mozdulatára a férfi arcán megfbiborosodott a harag. A szemeit véres vakság futotta be. — Elfordulsz? ... Áá ... utálsz? — tört belőle utat a diüh. Az asszony érezte, hogy tuiimesszire ment. Mi'kó tehetetlenül rángó szájjal hajolt fölélje. Forrón, lihegő szája rátapadt, ahol érte, Jolánban a rémület és az undor úgy szaladt fői, hogy fojtást érzett tőle a torkán. Minden idege fellázadt az erőszakos ölelés ellen és sirógörosfbe menekült. összetörve és kimerültén ébredtek reggel. Olyan céíjoveszetlmek tűnt most a magyarázat. Jolán renyhe elomlássál, szinte megsemmisül ten, az éjszaka viharát követő sivár egykedvűséggel hevert az ágyban. Míkó felkelt és alázatosam, mélységes bűntudattal! közeledett hozzá. — Jolán! — szólította érzelmes hangján. Ha Jolán most ráejti szemeit, — nem várt többet, csak ezt a pillantását, — akkor minden jó lesz, odatérdelne melléje, csókolná kedkemy fehér kezeit és könyörögne, olyan rettenetes, hogy nem értik meg egymást, így csak vergődnék és eubog a láthatatlan ostor, egész lelke belerendül. — Hagyj magamra, a fejeim fájj — mondta az asszony. Miikő a fejét ingatta, tépte és ütötte a takarót, a keserűség feltolakodott a torkába, szinte fuldoklóit, most beszélnie k'hott és beszélt, anélkül, hogy hallotta volna magát, — beszélt arról, milyen idegéin a házban, igy az életet nem vonszolhatja Tovább, ha neim áll Jolán melléje teettel- létekkieíl. — Nem 'akarlak kényszeríteni, hogy szerese ... ó, milyen meddő volna ez tíz évi együttiét után ... De még csak nem is beszélsz velem... Mi lettem neked... nem vagyok jó hozzád? Mii a hibám, mondd meg? Látod, nincs szó, melynek nem engednék. Könnyekben tört ki és néhány pillanatig elveszett ebbem a rázkódó heves fájdalomban. ügy rémlett, hogy ia rut és torz sirás a sorsuk tragikumát panaszolná. Sokáig ült aztán a dívány sarkán, térdeire támasztva könyökét, tenyereibe szorított arccal, a szőnyeg színes mintáit bámuló szemekkel és csak arra rezzent fel, hogy Jolán a vállára nyugtatja kezét. — Nem akartalak megbántani — mondta az asszony nehéz fojtiódások után feltörő sóhajjal és nyomban elfordult. Mikónak úgy tetszett, hogy valami felemeli, kellemesen elernyeszti idegei feszültségét <és minden rossz érzéist kiborit belőle. Délután Jolán Balázs elé ment. Balázs érezte az asszony bőre remegésén, ujj a ínak rándulásán, hogy valami, törtéint vele. A szemei elmeredt nézéssel kutattak; dúltak és mélyek voltak. Mikor faggatni kezdte bajának okát, az asszony keményen össizeharaipta száját. Fenn, a malom feletti domb sétányán szóba hozta aztán az' éjszakát. — Már az érintősének gondolata is megőrjít. Most, éppen most neim bírom elviselni. — Undorodik a férjétől? Vagy csak ala- koskodilk? El akarja hitetni vele, .hogy ez a szerelmének jele? — kérdezte Balázs magában és tovább emlékeztette az asszonyt: — Gyöngéd volt ma ... Jolán elerinyedt, magáiba roskadt Balázs karja alatt és suttogni kezdett, felzokogva szégyenében. — Állat!... Nem bíróim tovább!... összeáll minden némberrel, aki a közeiébe kerül, aiztán az én testemet akarja. Bepiszkol és le- alíjnsit! Adhat... jaj, hogy gyüllölőin, hogy utálom! Dühödt szavaival kiborult a házaséletének takart képe. Ami Balázs előtt kifelé szeretemnek, családi életnek, harmóniának és rendnek tetszett, belül zűrzavaros tomboló vihar és gyűlölet volt. — Ne féljen, én maga mellett állok! — mondta megrendülve és az asszony hirtelen rámoísolygott, hozzásimult, ahogy mentek, mintha csupán biztatását várta volna. Balázsinak úgy tetszett, hogy Jolán túlságos sietséggel találta meg a megnyugvást. — Nem volna az életemnek értelme, ha ezt nem tudnám — suttogta Jolán és tegezte most Balázst. Beimen tek az erdőbe és bent szomjasan szívta égő kicserepesedett ajkaival a száját. Tikkadt volt és lázas és az érett tavaszban, az erdő lángoló virágzásában buja örömmel adta oda magát neki. Megdőlve száj a szájon pihegtek. A föld az alkonyodé erdő mélyén áhitatos színek örömében égett. 4. Titkos jeleket váltottak egymással. Jártak az emberek között és egy mozdulattal adták tudlnkra gondolataikat. Néha csak egy mosoly volt, mely felderült Balázs arcára és Jolán asszonyt elöntötte a szín, áradt a hála belőle, a szerelmes gyönyörűség. Nemi volt ez hangulat többé, kis izgalom, amit esli elolvas előtt melengethetett. Beleszédült ezreikbe a ruganyos, kemény férfikarokba. Néha titkon leste Balázs járását, ahogy jön a malom félé és gyönyöre telt fesztelen szabad ; mozdulataiban és ,nevetéséiben, mely úgy sza- 1 ladt ki a torkán, mint a szabadon eresztett - csikóik nyeri lése. < Mikor asztalnál ültek, összehasonlította a < Írét férfit, két emberét, ahogy magában ne-p vezte Őket. Miké meggyürt hanyagsággal dűlt az asz- , talra; nagy tag ember, elpohosodó hassal, és *• ahogy beszélt, kilátszottak a dohány maró le- ’ vétől barnára csípett fogai. Szuszogd leheletére gondolt, ahogy közeledik és csókol!ja és : meggyűlt benne, féltő lakpdott torkára a ke- . serüség. Aztán ráz&iöbadt egy délután em- ■ telke. ; A lanka alján sárigán lángok a rét, vérig ibolomdiiott az érett tavaszi szag.- A kövér fűben majd elveszett Balázs feje. A szája rá- üyiliik mint. tűzpiros virág, napégette barna arca zománcán átsüt a vére bíbor hamva. Ahogy most visszaéraett ez, felcsapott benne a forróság és a gyönyör. Máskor dúlt, kereső nyugtalansággal kutatta a férfit. Valami gondolat bántotta és a szája körül meggyűltek a ráncok, mint egy fonnyadó virágszirmon. Könnyeik tolakodtak a szeméibe, ha le nem hunyja hirtelen őket, kigördül néhány csepp. Balázs ámulattal figyelt. — Megbántottam valamivel? Az asszonyon erre a bűnbánó kérdésre nevetés szaladt át, csak olyan apró,, mint ahogy napfény fodrozza a viz tükrét. — Dehogy is bántott... De egyszer, tudom, meg fog bántani'. Mély volt a hangja és komoram ragyogott, mint ünnepi harang, Kicsi fiaimnak szólította Balázst és becézte, de a szája szélén keserű, elibiggyedt vonások jelentkeztek. Balázs töprengve nézte. Nem értette célzását, megmakacsolt hallgatását. Olyan 'volt ez, mint a napsütötte rétre terülő felhő árnyéka. Majd elvonul, gondolta derűre ham- 1 goit létekkel, ügy merült el ebbe a szerelembe, minit nyári fürdő hüs oseippijeilbe. Ki adta ezt az erősrnelegü napot.? A viz bizse- regtefő hűvösségét? A harsogó színeket, ahogy végig terültnek a földön, mezőn, kerten, erdőn? Hogy lángolt hatalmas tüzseprő- vél a nap, hogy ért és csordult körülié mindem-. És milyen csodálatosan erős és ' friss, olykor is, ha e« Elfáradtam eJJhanyallik. Ez az erő Jolán szerelmiének ajándéka. (Folytatjuk.) %
